Feh�r esk�v�

Hermione megint az el�z� napok esem�nyeivel a fej�ben �bredt. Ledobva mag�r�l a takar�t t�ntorogva kelt ki az �gyb�l. Aznap volt Bill �s Fleur esk�v�je, ami azt jelentette, hogy Mrs. Weasley m�ris Fleurt pesztr�lta. S�hajtva r�n�zett a sz�ken l�g� ruh�ira.

Kit �rdekel? Nemsok�ra fel kell vennem azt az �tkozott ruh�t.

Cs�ndesen els�t�lt a folyos�n a szalon fel�, n�ha megnyikordult a l�ba alatt egy-egy padl�deszka. A h�z nevets�gen cs�ndesnek t�nt most, hogy senki sem gy�lt �ssze reggelizni a konyh�ban. Tompa zene �s nevet�s hangja sz�llt fel� a folyos�n a bez�rt szalon ir�ny�b�l. Egy mosoly jelent meg az arc�n, ahogy felgyors�totta a l�pteit.

Meg�rkeztek az ikrek.

A szalon ajtaja kiny�lt, �s Hermione, m�g mindig pizsam�ban, bel�pett rajta.

- Hermione! – ki�ltottak fel egyszerre az ikrek, mintha csak k�z�s fejjel gondolkodn�nak.

Sz�lesen elvigyorodott, mik�zben �dv�z�lte �ket. K�rbep�szt�zta a szob�t, mik�zben az ikrek Harrynek mutattak egy �j S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se tal�lm�nyt a h�ts� helyis�g�kb�l. �szrevette a muffint Harry kez�ben, ahogy az �pp harapott egyet bel�le, mik�zben arra b�lintott, amit az ikrek mutattak neki. A szemei egy oldals� asztalra v�ndoroltak, amely tele volt mindenf�le muffinnal, kiflivel, sajttal �s felv�gottal.

Megragadva egy muffint k�r�ln�zett a szob�ban, �s �szrevette, hogy Draco nincsen sehol, Lucius viszont a t�z mellett �lt egy sz�kben. Kurt�n b�lintott egyet fel� k�sz�n�sk�ppen. Hermione m�lyen a gondolataiba mer�lve �lt le egy sz�kre. Visszan�zett Harryre, aki m�g mindig az ikrekkel besz�lgetett, �s hirtelen b�ntudat kezdte el mardosni a lelk�t. Harry annyira bossz�t akart �llni Pitonon, hogy �gy t�nt, n�ha csak az �rdekli. Feln�zett, mintha l�thatn� a harmadik emeletet �s a folyos�t.

M�g mindig m�lyen a gondolataiba �s b�ntudat�ba volt mer�lve, amikor is Ginny s�t�lt be rosszkedv�en a szob�ba. Sz�m�tott erre aznap. Mrs. Weasley tal�n elfogadta Fleurt a Billt �rt baleset ut�n, de Ginny nem. Felkapott egy muffint az asztalr�l, �s morogva ledobta mag�t a kanap�ra.

- Nem lesz olyan rossz, Ginny – mondta neki Hermione, pr�b�lva megnyugtatni �t az esk�v� kapcs�n. A v�r�s olyan pillant�st vetett r�, ami tal�n megijeszten� a fi�kat, de Hermione nem h�tr�lt meg t�le.
Ginny horkantott.

- Ink�bb v�gigrohann�k a Tiltott Rengetegen r�zsasz�n t�t�ben!

Hermione nem b�rta ki, �s belekuncogott a t�klev�be, ami mosolyg�sra k�sztette Ginnyt is. Ekkor �szrevette, hogy Lucius odafigyel Harry�k besz�lget�s�re, �gy � is elkezdett f�lelni.

-… ez meg kell, hogy akad�lyozza Pitont.
Hermione odan�zett a fi�k fel�, �s lassan odas�t�lt hozz�juk.

- Miben akad�lyozza meg Piton professzort?
Harryr�l az ikrekre n�zett. Harry �sszesz�k�lt szemmel n�zett r�, mintha megs�rtette volna �t.

- Nem a professzorunk, Hermione.

Szemforgatva legyintett egyet.

- Harry! – figyelmeztette.
- Egy kalapr�l van sz�, amit az ikrek k�sz�tettek. Ez megakad�lyozza majd Pitont a p�rbaj sor�n abban, hogy olvassa a gondolataimat.

Hermione nem tudta, hogy nevessen-e vagy sem. Leny�g�z� volt, de ugyanakkor m�gsem. A kalap hamis biztons�g�rzetet keltene Harryben, �s neki az volt az �rz�se, hogy Perselus sokkal er�sebb ann�l, minthogy egy ilyen meg�ll�tsa.

- Harry, m�gis mit akarsz majd tenni? Ha ki�llsz Piton ellen, azt mondod, hogy „egy pillanat, f�lteszem a kalapomat”?

Megint elkeskenyedtek a fi� szemei, de egy�ltal�n nem volt ijeszt�, mivel rajta volt a kalap… ami legink�bb egy cilinderre hasonl�tott. Minden szem Hermion�ra szegez�d�tt, mik�zben � megr�zta a fej�t.

- K�ts�gem sincs a fel�l, hogy az ikreknek megvan a k�pess�ge, hogy ilyen t�rgyakat k�sz�tsenek, de szerintem al�becs�l�d Piton k�pess�geit…
- MI�RT V�DED M�G MINDIG �T? – t�rt ki d�h�ben Harry, ami Hermion�t egy ugr�sra k�sztette, �s Lucius is fel�llt, mintha meg akarn� v�deni a l�nyt a feld�h�d�tt Fi�t�l, Aki T�l�lte. Ginny r�sand�tott a fel- �s le�l� Luciusra, elgondolkodva a furcsa viselked�s�r�l.

M�g mindig?

Lucius �szrevette az ajt�ban l�v� mozg�st… valami vagy valaki a folyos�n l�v� �rny�kban hallgat�zott.

- Harry, te magad mondtad! Piton az �sszes r� sz�rt �tkod �gy v�dte ki, mintha semmi sem lenne… semmi! Meg sem pr�b�lt meg�tkozni… m�g tan�tott is, az isten szerelm�re! Nem �rted? – Befejezte a szenved�lyes besz�d�t, mivel Harry m�g mindig �t n�zve lassan levette a kalapot. – Harry – mondta imm�r l�gyabb hangon –, csak annyit mondok, hogy nem hiszem, hogy ez a kalap visszatarthatn� Pitont. Ennyi.

Megfordult, �s kimenek�lt a szalonb�l, �szre sem v�ve az �rny�kban �ll� fekete k�penyes f�rfit, akinek f�jdalmas kifejez�s �lt az arc�n.

*

A h�z �res volt, eltekintve Remus Lupint�l, na meg az elviselhetetlen mindentud�t�l, aki valamilyen okb�l kifoly�lag f�l-le m�szk�lt a szob�j�ban. A biztons�gi b�b�jok m�k�dtek, �gyhogy ha olyasvalaki k�zeledett volna a f�hadisz�ll�shoz, aki nem tudott Perselus jelenl�t�r�l, �les, figyelmeztet� hangot hallottak volna.
Perselus a szalonban �llt, �s a k�nyvek bor�t�j�t n�zegette. Olyan k�l�nlegess�get keresett, ami seg�thetne a helyzet�n, de nem volt szerencs�je. Remus az asztaln�l �lt, �s jegyzetelt. Hermione k�ts�gbeesett arccal rontott be a szob�ba burgundi tal�rj�ban. Remus �s Perselus is v�gigm�rt�k. A haja fel volt t�zve, n�h�ny tincs azonban a nyak�t verdeste. Azoknak a tincseknek egyed�l az volt az �rtelme, hogy felh�vj�k a figyelmet a nyak�ra. Perselus tekintete egy pillanatra megakadt a fiatal n� nyak�n.

Fiatal n�? Perselus, gondolj bele! M�g csak egy gyerek n�ies ruh�ban.

Remus fel�llt, �s Hermione el� ment f�l�tig.

- Valami baj van, Hermione?

A l�ny odafordult a v�rfarkashoz.

- Nem tal�lom azokat az �tkozott f�lbeval�kat, amikhez Fleur ragaszkodott annyira, hogy felvegyem.

A szemeivel k�ts�gbeesetten n�zel�d�tt mindenfel�. Remus lust�n kih�zta a kez�t a zseb�b�l, �s odatartotta el�. Hermione �szrevette a mozdulatot, �s odafordult, hogy megn�zze, mi van a kez�ben. A tenyer�ben ott �ltek a hi�nyz� f�lbeval�k. Megk�nnyebb�lt s�haj hagyta el a sz�j�t, mik�zben k�zelebb l�pett Remushoz. Kiny�jtva �rte a kez�t elvette az egyiket. Mik�zben a b�nt� �kszert betette a f�l�be, r�mosolygott Remusra.

- K�sz�n�m.
- Nincs mit.

Betette a m�sik f�lbeval�t is a f�l�be, azt�n v�gigsim�tva a ruh�j�n h�tral�pett egyet.

- Rendben… legyen �szinte! Nevets�gesen n�zek ki?
Perselus levett egy k�nyvet a polcr�l, �s megfordult. A tekintete kett�j�k k�z�tt ing�zott, mik�zben felh�zta az egyik szem�ld�k�t. Remus ott �llt, �s v�gigm�rte a fiatal h�lgyet tet�t�l talpig.
- Hermione, gy�ny�r� vagy, �s a legkev�sb� sem nevets�ges.

A l�ny megforgatta a szem�t, mintha meg lenne r�la gy�z�dve, hogy Remus hazudik. Perselus csak cs�ndben n�zte �ket.

- Rendben… Akkor megyek. Ott tal�lkozunk!

Remus integetett, ahogy elindult a kandall� fel�, majd felkapott egy kis hopp-port.

- Menj, �s eml�keztesd az �gynevezett bar�taidat, hogy n� vagy!

Hermione halkan felnevetett, amikor meg�rtette a c�lz�st. A fi�knak volt egy olyan rossz szok�suk, hogy csak a csapat agy�nak l�tt�k… nemtelen�tve �t, ha �gy tetszik. Nem sz�m�tott, hogy milyen okos volt, akkor is n� volt. Kicsit elford�totta a fej�t a kandall� fel� menet. Piton csak �llt egy k�nyvvel a kez�ben, a szemeit pedig rajta pihentette. Gyorsan elkapta a tekintet�t, mintha att�l f�lne, hogy a f�rfi megs�rti, ami�rt szinte zavarban volt att�l, amit viselt. Belesz�rva a kandall�ba a hopp-port egy t�rkiz l�ngnyelv k�s�ret�ben elt�nt.

Perselus Remus fel� fordult. Az eg�sz Rend tiszt�ban volt vele, hogy Tonks �s k�z�tte m�r csak bar�ts�g van, semmi t�bb.

- Tonks ut�n m�g ki sem h�lt az �gyad, �s te m�ris fel akarod meleg�teni?

Remus feln�zett a jegyzeteib�l, �s megl�tta az �nel�g�lt mosolyt Perselus arc�n. Szemforgatva s�hajtott egyet, de nem v�laszolt erre a nevets�ges v�dra.

*

Az esk�v� egy r�gi templomban volt Roxmortst�l nem messze. Hermione az ablakn�l �llt, �s n�zte, ahogyan egy s�t�t, k�penyes alak Lucius k�s�ret�ben k�zeledik a templomhoz. Fleur francia kiab�l�s�t�l m�r f�jt a feje. A helyzet m�g rosszabb volt, mivel Mrs. Weasleynek �s Ginnynek fogalma sem volt arr�l, hogy mi baja van a l�nynak. Hermione v�g�l nem b�rta tov�bb. Elfordult az ablakt�l, hogy felm�rje a helyzetet, miel�tt visszaki�ltott volt a francia boszork�nynak.

- Assez*!

Fleur abbahagyta a francia sz�vegel�st, �s leny�g�zve Hermion�ra n�zett. Annak ellen�re, hogy a k�l�nb�z� nyaral�sait Franciaorsz�gban t�lt�tte, senki sem gondolta volna r�la, hogy tud franci�ul. Ell�pve az ablakt�l elhaladt a b�mul�k mellett, �s az ajt� fel� tartott.

- Megn�zem a fi�kat. – Hermione odafordult Mrs. Weasleyhez �s Ginnyhez. – �s Fleur arr�l kiab�l, hogy fel kell t�zni a haj�t.

A Ginny arc�n megjelen� kifejez�s egyszer�en nevets�ges volt, de Hermione nem �rezte �gy, hogy tudna rajta kacagni. Elindult a fi�k szob�ja fel� az el�t�rbe, �s halkan kopogott, miel�tt bel�pett volna.

- Fi�k, hogy �lltok?

*

Hermione lassan s�t�lt a padsorok k�z�tt… a karja �ssze volt f�zve Fred�vel. �gy mosolygott, ahogy v�rt�k t�le, de bel�l abban rem�nykedett, hogy a k�s�r�je semmit sem rejtegetett az ingujj�ban. Nem akart r�szt venni semmif�le cs�nyben, amit Fred �s George eszeltek ki, r�ad�sul vele a karj�n. Megk�nnyebb�l�s�re Fred baj n�lk�l k�s�rte oda az olt�rhoz.

Mindenki h�trafordult, amikor a zene azt jelezte, hogy Fleur fog bel�pni. �szrevett azonban valakit, aki nem h�tran�zett a templom h�ts� r�sz�be, hanem �gy t�nt, hogy �t n�zi. Tudta a fekete k�penyb�l, hogy ki volt az, valamint abb�l, hogy az arc�t csuklya rejtette. � volt az egyetlen, aki �gy n�zett ki, mintha temet�sre j�tt volna. Hermione enyh�n kuncogott az ir�ni�n.

Perselus szemei nem a padok k�z�tt l�pked� menyasszonyon pihentek, hanem Hermione Grangeren. Sosem vallotta volna be, de Lupinnak igaza volt. T�nyleg gy�ny�r� n�v� v�lt az �vek sor�n. Ahogyan megfigyelte, r�j�tt, hogy nem az a fajta m�l� sz�ps�g volt a l�ny, amit a magazinok bor�t�j�n lehetett l�tni… hanem egy igazi sz�ps�g. Felfedezte, hogy a f�rfi �t n�zi, �s ha l�thatta volna a szemeit, akkor tekinteteik tal�lkozhattak volna, de nem l�thatta. Perselus m�lyen a szemeibe n�zett, �s megint azt tapasztalta, amit m�r az els� �vben. Az intelligenci�t, ami f�nyesen sug�rzott bel�l�k, �s amelyekb�l oly nagy energia �radt.

- Tal�n valami �rdekeset l�tsz? – suttogott Lucius a f�l�be.

�reg bar�tja tudta, hogy kit n�z. N�ha Perselus �gy �rezte, hogy Lucius t�l j�l ismeri �t. Megfordult, hogy r�n�zzen a f�rfire, azt�n visszat�rt a sz�ban forg� l�nyhoz.

- Az elviselhetetlen l�ny vesz�lyben forog, de fel sem fogja.
- Vesz�lyben – s�gta Lucius. – A S�t�t Nagy�r Pottert akarja, nem a kis s�rv�r�t.

Perselus horkantott, mire n�h�ny ismeretlen vend�g rosszall� pillant�sokat vetett a furcs�n fel�lt�z�tt alakra.

- Soha nem vallan�m be senkinek rajtad k�v�l, Lucius, de a l�ny kiemelked�en eszes. A S�t�t Nagy�r tud r�la �s az intelligenci�j�r�l. Csak id� k�rd�se, hogy mikor hat�rozza el mag�t, hogy a szolg�j�v� tegye.

Lucius a cerem�ni�r�l k�v�ncsian Perselusra n�zett.

- Mit akarna a S�t�t Nagy�r egy s�rv�r�vel, Perselus? Azt hiszem, elveszted az �t�l�k�pess�ged.

Perselus visszafordult a l�ny fel�.

- Intelligenci�t… Lucius… intelligenci�t. A tud�s hatalom. Nem ez lenne az els� alkalom, hogy a S�t�t Nagy�r kiv�telt tesz…

Az eml�k el�rasztotta Perselust…

A Hold nem l�tszott aznap este az �gen. Mindennek mondhat� volt az az �jszaka, csak tiszt�nak nem – vastag, fekete-sz�rke felh�k gy�lekeztek felett�k az �gen. S�t�t v�rakoz�s �s a hatalomra val� v�gyakoz�s t�lt�tte meg a leveg�t. A feh�r maszkos, s�t�t alakok egy k�rt form�ltak. Egy t�bbsz�z �ves �reg k�risfa �llt a k�r m�g�tt, az �gai hosszan sz�t�gaztak, �s majdnem a f�l k�r f�l� beny�ltak. P�r m�gikusan �tj�ra eresztett, k�ken vil�g�t� g�mb sz�lldog�lt k�z�pen, megvil�g�tva vagy �ppen s�t�tbe burkolva n�h�ny alakot.

Hatan voltak. Hatan t�rdeltek a k�r k�zep�n a S�t�t Nagy�r el�tt. �ten m�r letett�k az esk�j�ket a Nagy�rnak. �ten m�r felesk�dtek mindenre, amit a maguk�nak mondhattak, mindenre, amit a csal�djuk birtokolt, hogy megszabadulhassanak a s�rv�r�ek vil�g�t�l. �k �ten m�g az �let�kre is felesk�dtek, hogy seg�thess�k ezt a hatalmas c�lt, b�rmilyen eszk�zzel. �ten m�r megkapt�k a S�t�t Jegyet. �ten m�r megcs�koltak a S�t�t Nagy�r tal�rj�nak szeg�ly�t k�sz�netk�ppen. �t �j hal�lfal� �llt a marad�k egy m�g�tt.

A t�bbiekhez hasonl�an a fiatal f�rfi a S�t�t Nagy�r el�tt t�rdelt, �s a f�ldet n�zte. S�padt arc�t �benfekete hajtincsek takart�k el. Nem mert mozogni. A f�l arc�n tovat�n� k�k f�ny angyalias megvil�g�t�st k�lcs�nz�tt neki, m�g a m�sik fel�t s�t�ts�gbe vonta. A k�ris �gain l�v� levelek enyh�n megzizzentek. Szell� suhant kereszt�l a k�r�n. A f�rfi a homokot figyelte, ami, ha lehet, m�g finomabban mozdult meg. A f�ny j�les�en t�ncolt az arc�n.

Hatalom.

�rezte a leveg�ben, amit bel�legzett. �rezte, ahogy a szell�ben megsimogatja a b�r�t. Hatalom. Ezt akart�k �k mindannyian. Hatalmat. Nem venn�k k�r�l t�bb� olyan dolgok az �let�ben, amit nem � ir�ny�t, ami nevets�ges, ami f�lelemmel t�lti el. Hatalmat akart – ki volt r� �hezve. Hamarosan el�tte fognak ny�sz�r�gni azok, akik eddig gy�t�rt�k, �s k�ny�r�gni fognak a kegyelem�rt. Az ereje a Nagy�r�val egy�tt fog n�ni. A v�delme megt�rhetetlen lesz. Nem lesz t�bb� az a gy�va fi�, aki elb�jik a sarokban.

Minden hal�lfal� cs�ndben maradt, amikor Voldemort Nagy�r elkezdett sziszegni.

- Perselus Piton.

Perselus lassan felemelte s�t�t szemeit a f�ldr�l a Nagy�rra.

- Igen, uram?
- Az egyik hal�lfal�m akar lenni?
- Igen, uram.
- Mi�rt szeretne hal�lfal� lenni, Mr. Piton?

Perselus cs�ndben maradt egy pillanatra.

- Fel szeretn�m aj�nlani a szolg�lataimat, hogy folytathassam a munk�t, amit Mardek�r Malaz�r elkezdett. Meg szeretn�m tiszt�tani a vil�gunkat a mocsokt�l.
- Nem tiszta a v�red, Perselus, de zseni�lis vagy. K�l�nleges tehets�ged van a b�jitalk�sz�t�shez �s �tkok kre�l�s�hoz. Ez igaz�n egy�rtelm�nek hangozhat, de meg kell, hogy k�rdezzem: kihez vagy h�s�ges?
- Hozz�d, uram.

Voldemort Nagy�r cs�ndben n�zte Perselus Pitont. A k�gy�szer� ember v�g�l kiny�jtotta a kez�t Perselus karj��rt. Az ujjai j�ghidegek voltak, ahogy k�rbefont�k a csukl�j�t. Felh�zva elford�totta a kez�t, �s r�mutatott a p�lc�j�val. Nem mondott ki hangos sz�t, de a var�zslat m�k�d�tt. Perselus n�zte a karj�t, ahogy fekete vonalak form�l�dnak rajta, mintha valaki r�rajzoln� a Jegyet. F�jdalom sug�rzott az �rint�s�b�l, ahogy a fekete anyag bele�gett a b�r�be. Egy apr� hang t�rt fel a tork�b�l. Voldemort Nagy�r megel�gedetts�ge jel��l gonoszul elvigyorodott. Perselus nem engedte, hogy t�bb f�jdalmas hanggal el�rulja mag�t. Verejt�k sziv�rgott a p�rusaib�l, ahogy feler�s�d�tt benne �s k�r�l�tte az �rz�s. Azt�n a jeges ujjak hozz��rtek a b�r�hez, feh�ren izz� f�jdalmat k�ldve sz�t az eg�sz test�n, ut�na pedig… semmi. Perselus len�zett a Jegyre, �s l�tta, ahogy a fekete vonalak elhalv�nyulnak. Egy egyszer� �g�si s�r�l�sn�l nem n�zett ki t�bbnek. Megcs�kolta Voldemort tal�rj�nak a szeg�ly�t, miel�tt azt az utas�t�st kapta volna, hogy �lljon fel.
Egy maszkos hal�lfal� l�pett ki a k�rb�l Voldemort sereg�b�l. Tal�rokat, �s maszkokat ny�jtott a hat �j hal�lfal� fel�. Ett�l fogva megkapt�k a k�rben elfoglalt hely�ket is…

Az eml�k lassan elhalv�nyult, �s �jra Hermione arc�t l�tta maga el�tt. A karja Fred�vel volt �jra �sszekulcsolva, �s imm�r visszafel� s�t�ltak a sorok k�z�tt. V�get �rt az esk�v�.

F�l�ton a padok k�z�tt s�t�lva Fred odahajolt Hermion�hoz, �s suttogva megsz�lalt.

- Buli a szalonban.

A l�ny enyh�n elt�totta a sz�j�t, ahogy feln�zett Weasleyre.

- �s ha szabad k�rdeznem, hogyan szeretn�tek v�ghezvinni?

Fred mosolyogva megkocogtatta az ujj�val a hal�nt�k�t, mire � szemforgatva v�laszolt.

- Fred Weasley, es�lyed sincs, hogy olyan helyen tarts bulit, ami…

El�rt�k a h�ts� szob�t, �s Fred elkapta a v�llait, majd enyh�n megr�zta.

- Hermione! Csak a Rend tagjai, �s a gyerekeik vannak megh�vva. Gondolj bele, az�rt ez is el�g sok ember.
Fred egy kacsint�ssal els�t�lt oldal�n a testv�r�vel, hogy felk�sz�ljenek a bulira.

*

Hermione �sszekuporodva �lt a szok�sos sz�k�ben, a cip�it levetve olvasott egy �jabb k�nyvet… vagy legal�bbis pr�b�lta. Fred nem viccelt. Csak a Rend tagjai �s a gyerekeik t�bb mint el�g embernek bizonyultak, hogy bulit rendezzenek. A k�r�l�tte l�v� t�nc �s nevet�s hangjai annyira megzavart�k, hogy ink�bb letette a k�nyv�t, �s felkapta helyette a vajs�r�t.
Amikor visszatette a poharat, �szrevette, hogy Lucius �ll el�tte a tal�rja nyak�n�l fogva Drac�t.

- A fiamnak van valami mondanival�ja.

Ezzel er�szakosan el�rel�kte Drac�t, ami miatt a fi� enyh�n megbotlott.

- Sajn�lom, hogy let�madtalak a m�ltkor. �tl�ptem a hat�rt.

Hermione �gy n�zett Drac�ra, mintha k�gy�k m�sztak volna ki a f�l�b�l.

Draco Malfoy bocs�natot k�rt t�le? R�ad�sul az apja k�r�s�re?

Lucius megel�gedve b�lintott egyet, majd els�t�lt.

- Rendben, Draco. Csak ne tedd t�bbsz�r. Nem leszek m�skor ilyen megbocs�t�.

Draco b�lintva els�t�lt a sz�kkel szemben l�v� zs�molyhoz. Nem mondott semmit, l�tsz�lag eln�zett a l�ny v�lla felett, aki k�nyelmetlen�l �rezte mag�t ett�l. Elfordulva t�le azon gondolkozott, hogy mi volt olyan furcsa a fi�ban. Megk�sz�r�lve a tork�t visszapillantott Drac�ra, hogy kiz�kkentse �t az �lmodoz�sb�l.

- Van egy k�rd�sem az esettel kapcsolatban. – Ez �gy t�nt, hogy megragadja a figyelm�t, a tekintet�t visszaf�kusz�lta a l�nyra, majd v�rakozva n�zte �t. – Mi�rt t�madn�l meg b�rkit is ilyen m�don, ha az ellens�gednek l�tod?

A k�ny�keit a t�rd�n pihentetve Draco el�rehajolt egy kicsit, �s elmosolyodott.

- Azt hittem, hogy �rtelmes vagy, Granger – mondta vontatottan.

Hermione szemei egy picit �sszesz�k�ltek, mik�zben azon gondolkozott, hogy mire c�loz Draco. Ekkor azonban Fred �s George l�tsz�lag a semmib�l teremtek ott itallal a kez�kben. Gyorsan odaadt�k a poharakat Hermion�nak �s Drac�nak, azt�n visszaolvadtak a t�megbe. A l�ny vetett egy pillant�st a kez�ben l�v� italra, azt�n letette. Nem volt olyan ostoba, hogy megigya. Azonban �szrevette, hogy Draco lassan elkezdte a sz�j�hoz emelni az ital�t. Miel�tt azonban el�rhette volna az ajka a poharat, Hermione r�tette a kez�t az �v�re, �s meg�ll�totta.

- Ne! Az els� szab�ly, amit meg kell tanulnod, hogy t�l�ld Fred �s George l�togat�sait az, hogy soha ne igy�l meg semmit, amit �k szem�lyesen adnak!

Draco �gy n�zett le az italra, mintha az megs�rtette volna, azt�n letette a pohar�t Hermion�� mell�. A k�ny�keit m�g mindig a t�rdein pihentetve megr�zta a fej�t. Feln�zve a l�nyra a haja lehullott a szeme el�.

- Az els� szab�ly, mi? �s mi a m�sodik?

El�rehajolva letenyerelt az egyik kez�vel a padl�ra, mintha csak egy titkot akarna megosztani egy bar�tj�val. Csib�sz mosollyal az arc�n halkan v�laszolt neki.

- Soha ne egy�l meg semmit, amit �k szem�lyesen adnak �t neked!

Draco v�llai f�l�tt Hermione �szrevette a fekete k�penyes alakot, ahogy kilebben a szob�b�l.

*Az assez franci�ul azt jelenti, hogy el�g.