„- Ha teh�t Ron Ginnyvel �s Neville-lel a Sz�ks�g Szob�j�n�l �rk�d�tt – sz�lt Hermion�hoz fordulva Harry -, akkor te volt�l…

- �n voltam Piton szob�j�n�l, igen – suttogta k�nnyes szemmel a l�ny. – Lun�val egy�tt. Nagyon sok�ig �csorogtunk ott, de semmi nem t�rt�nt. Fogalmunk se volt, mi folyik odafent, hiszen a Tekerg�k T�rk�p�t Ronnak adtuk… M�r majdnem �jf�l volt, amikor egyszer csak lerohant a pinc�be Flitwick professzor. Azt kiab�lta, hogy hal�lfal�k vannak a kast�lyban. Szerintem fel sem fogta, hogy Luna meg �n ott vagyunk, egyenesen berontott Pitonhoz, �s h�vta, hogy menjen fel seg�teni. R�gt�n azut�n puffan�st hallottunk, �s kirohant Piton. Megl�tott minket, �s… �s…

- �s mi? – s�rgette Harry.

- Olyan h�lye voltam! – suttogta c�rnav�kony hangon Hermione. – Piton azt mondta, Flitwick professzor �sszeesett, menj�nk �s �poljuk, am�g �… am�g � felmegy harcolni a hal�lfal�k ellen…

Hermione sz�gyen�ben eltakarta arc�t, �s szavai ezut�n az ujjai k�z�tt sz�r�dtek ki.

- Bement�nk a szob�j�ba, �s ott tal�ltuk Flitwick professzort eszm�letlen�l a f�ld�n… jaj, istenem, most m�r annyira egy�rtelm�, hogy Piton k�b�t� �tkot sz�rt r�, de ez nek�nk akkor esz�nkbe se jutott, �s futni hagytuk Pitont!”

Hermion�nak sz�zszor esz�be jutott az az este, mikor Dumbledore hal�la ut�n a gyeng�lked�n besz�molt t�rsainak a Pitonnal kapcsolatos esem�nyekr�l. Valah�nyszor felid�zte, s�rhatn�kja t�madt. Marta a b�ntudat, �gette a lelkiismeret furdal�s. Mert hazudott… ott este hazudott mindenkinek Pitonr�l. Arr�l a p�r percr�l, amit egy�tt t�lt�ttek.

Behunyta a szem�t, �s ott tal�lta mag�t a pince el�tt:

- Szerinted rajtunk k�v�l ki leskel�dik m�g, n�nem� l�ny, Piton szob�ja el�tt a professzort v�rva? – eml�kezett vissza Luna megjegyz�s�re.

- Ne l�gy ilyen gonosz, biztos eg�sz m�s ember lehet civilben – v�laszolta Hermione elmosolyogva mag�t.

- Lehet, hogy m�s, de a sok mag�ny vonzza a hallgat�st, a csend pedig az ismeretlent, �s a narglik kedvelik az ilyet. Majd megk�rdezem, h�tha tal�lkozott m�r vel�k – mondta nagy komolyan Luna, �s az ajt�ra sand�tott.

- Biztos �r�l majd az �tletednek… - s�hajtott Hermione.

L�bdobog�s hallatszott a l�pcs� fel�l, majd kisv�rtatva felt�nt Flitwick professzor kiab�lva.

- Piton, Piton, gyorsan!

- Mi t�rt�nt professzor? – k�rdezte megr�m�lve Hermione, de a tan�r nem t�r�dve a l�nyokkal berontott az ajt�n.

- Mi t�rt�nt? – sz�r�d�tt ki Piton hangja.

- Hal�lfal�k vannak a kast�lyban! – kiab�lta Flitwick. – Gyere, seg�tened kell, minden�tt ott vannak, bet�rtek a hal�lfal�k �s…

Puffan�s hallatszott a szob�b�l, melynek m�g az ajtaj�ig sem mertek k�zel�teni a l�nyok. Hirtelen kirontott Piton, de �gy megtorpant a k�t l�nyt felfedezve, mintha l�thatatlan fal �ll�totta volna meg.

- �hm… oh… - mondta riadtan a l�nyoknak. – De j�, hogy itt vannak, a professzor �sszeesett, Ms. Lovegood, seg�tene, k�rem. Hermione is megindult, de Piton, miut�n beengedte Lun�t, meg�lljt parancsolt.

- Maga maradjon itt – sz�lt hat�rozottan, de a szemei furcsam�d m�sr�l �rulkodtak. Bement Luna ut�n, m�g Hermione idegesen a l�pcs� fel� pillantott �s azon t�rte a fej�t, vajon mi lehet a t�bbiekkel, akik odafent harcolnak a hal�lfal�kkal. Megint puffan�s hallatszott a szob�b�l, mire Hermione m�r nem tudta meg�llni, �s berontott.

Ott �llt Piton kivont p�lc�val Luna �s Flitwick �jult teste felett. Mikor Pitonra pillantott, a f�rfi nagyot nyelt, ijedten pillantott vissza a l�nyra.

- Maga… vel�k van – mire ezt kimondta, a l�bai fut�snak indultak, menek�lni akart ki a pinc�b�l, de Piton er�s karjai megragadt�k, �s b�r hi�ba ellenkezett, hi�ba pr�b�lt szabadulni, a f�rfi er�sebbnek bizonyult. Neki l�kte �t a szekr�nynek �s test�vel szorosan odaszor�totta. Hermione sik�tani akart, mire lefogta a sz�j�t.

- Hallgass! Nem akarlak b�ntani – suttogta eg�sz k�zel hajolva hozz�. Hermione verg�d�tt, szabadulni akart a f�rfit�l, m�r a k�nnyei is folytak.

- Nem foglak b�ntani, �pp ellenkez�leg – mondta tov�bb Piton. – Meg akarlak menteni, legal�bb t�ged hadd mentselek meg azokt�l a fenti sz�rnyetegekt�l.

Lassan egyik kez�vel a zseb�be ny�lt �s egy nedves zsebkend�t vett el�. Abba a kez�be cs�sztatta, amelyikkel Hermione sz�j�t fogta.

- Bocs�ss meg nekem, de nincs m�s v�laszt�som, miut�n elm�lik az altat� hat�sa, �breszd fel Lovegoode-ot, �s mondd neki, hogy megcs�szott, �s cs�ny�n beverte a fej�t, ez�rt �jult el. H�zd az id�t, am�g lehet, �s ne gyere fel a csat�ba! – Piton remegett a f�lelemt�l, ahogy ezeket kimondta. Hermione �rezte a savanyk�s illatot a zsebkend�b�l kisziv�rogni, tudta, hogy Piton el akarja altatni �t. Azt kezdte h�mm�gni a leszor�tott sz�ja alatt, hogy mi�rt? Piton a homlok�hoz nyomta a saj�tj�t �s elengedte a sz�j�t.

- Te vagy az, aki mindig engem v�dett, aki l�tta bennem a j�t. Azt hiszed nem vettem �szre? – mondta m�lyen a l�ny szem�be n�zve.

- Akkor most mit csin�l? – k�rdezte remeg� hangon Hermione.

- Megmentelek, mert nem b�rn�m elviselni, ha elvesz�ten�lek – mondta eg�sz k�zel hajolva.

- Maga szeret engem? – k�rdezte suttogva Hermione.

- Nagyon – azzal megcs�kolta a l�nyt. Hermione hagyta, mert a cs�k izzott a szenved�lyt�l, a v�gyt�l. Piton f�rfiasan, hat�rozottan, forr�n cs�kolta �t, amit�l Hermione elgyeng�lt, �s �lelte a f�rfit, szor�totta, visszacs�kolta minden �rint�s�t.

Hirtelen bek�szott a savany� altat� illata el�sz�r az orr�ba, majd az �rz�keit tomp�totta el, v�g�l csak Piton halv�nyod� arc�t l�tta maga f�l�tt, �rezte, ahogy a f�rfi elfekteti a padl�n �s meg egyszer megcs�kolja �t. Azt�n elaludt.

Hermione k�nnyes szemmel id�zte fel mag�ban mindezt. Ha tudta volna, hogy a f�rfi �gy �rez ir�nta, viszonozta volna el�bb. De a szerelm�k akkor ott kibontakozott a pinc�ben, �s p�r percig �letk�pes maradt, majd v�get �rt. Az�ta sem besz�lt r�la senkinek. Meg�rizte a titkot, Piton titk�t, �s b�r Harry megsz�llottan csak a rosszat l�tta a professzorban, � tudta, hogy egy ilyen h�s csak j� lehet.