Malfoy kénytelen-kelletlen felnyalábolta a lány ernyedt testét, bevitte Mcgalagony fülkéjébe és végigfektette az egyik ülésen. Vele szemben ülve várta a professzorasszony visszatérését.
Mivel semmi dolga nem akadt egy idő után azon kapta magát, hogy a lány egyre sápadó arcát figyelte. Aggódva vette észre, hogy a szája egyre kékül. Fogalma sem volt róla, hol késik a Griffendél házvezetője. Míg Hermoine arcába hulló szőkésbarna tincseket szemlélte, elgondolkozott, vajon mivel is átkozta meg. Végül is arra jutott, hogy valamilyen kombinált bűbáj lehetett, apja ugyanis mesélt róla, hogy egyes varázslatok, ha egymás után mondják ki őket, összekapcsolódnak és egy új eredményt produkálnak. Aggódott, mert Granger állapota nem javult. Nem mintha megkedvelte volna, dehogy is, de mégsem akarta kirúgatni magát a legjobb mágusképzőből. Ennek persze családja sem örült volna.
- Tanárnő, lehet, hogy egy kombináltátok volt! – szólt gyorsan mikor a professzorasszony visszaérkezett.
- Igen, tudom, hogy az volt – jött a teljesen nyugodt válasz.
- Túléli? – váltott újra semmitmondó hangnemre a fiatal varázsló.
- Ne reménykedjen Malfoy! Nem hal bele. De a büntetőmunkát, amit ezért kapnak, nem teszik zsebre. Először is, mivel rögtön megérkezünk, fogja Miss. Grangert és felviszi a gyengélkedőbe, minél hamarabb! Ott leadja Madame Pomfrynak és mellette marad, mivel a maguk példáján felbátorodva a fél vonat párbajozni kezdett és ellepik a gyengélkedőt a sérültek ezért magának kell ápolnia Granger kisasszonyt.
- Mi?!?!
- A többit akkor, ha ő is felépült. Ha észreveszem, hogy ellenkezik vagy ellenszegül a feladatnak véget ér a Roxforti pályafutása, úgyhogy ennek tudatában feleseljen

Mit volt mit tenni, engedelmeskedni kellett. Szerencsétlenségére a fiú belefutott a lefelé igyekvő diákseregbe és érdekes pillantásokat váltott ki társaiból. Az első fiákerbe szállt be és rögtön becsapta maguk után az ajtót, hogy megakadályozza a kellemetlenkedő útitársakat. Majd a fogat megindult az iskola ódon falai felé.

Az épület most is meglepte a végzős fiút, aki mint mindig, elámulva figyelte azt a helyet, ahol élete legizgalmasabb és legszebb éveit töltötte, de lehet, hogy ennek most vége. Bár, ha komolyabb lenne az ügy, Mcgalagony biztos maga intézte volna! nyugtatta magát a mardekáros.

Viszonylag hamar beért a gyengélkedőre és ott az egyik ágyra fektette ellenségét. A javasasszony meglepő módon nem sápítozott annyit, mint alapból, valószínűleg a professzor őt már értesítette. Malfoyt leültette az ágy mellé egy lavór vízzel és tiszta ronggyal borogatás céljából, és mivel a fiú, amennyire lehetett, próbálta meghosszabbítani Roxfortban való tartózkodását, engedelmeskedett.
- Látom, megértette a figyelmeztetésemet Mr. Malfoy – Lépett oda Mcgalagony, miután bevitték a többi beteget is. Láthatóan nem lesz tömeg az évnyitó vacsorán. – Amíg Miss. Granger fel nem épül, maga minden délután 3 és 5 között bejön ide és segít az ápolásban, valamint elmagyarázza az aznap tanultakat. Ha a kisasszony felépült, kezdetét veszi a KÖZÖS büntetőmunkájuk. Nem ajánlom az ellenkezést! – jelentette ki végül, megelőzve a feleselést, ami valószínűleg nem maradt volna el.

Fél óra múlva Malfoy már a szobájában volt, de nem jött álom a szemére. Miután beért a klubhelységébe, a ház nagy része rajta röhögött, a maradék, pedig részvétét nyilvánította ki.
Végre rászánta magát az alvásra. Holnap minden valószínűség szerint Granger felébred és az nem lesz kellemes. Szüksége lesz az erejére.