�j �gy. �j szoba. �j szobat�rsak. �s nem utols� sorban… �j h�z. Mi fog ebb�l kis�lni… Eddig eg�sz j�l ment… Na ezt most azonnal lekopogni!... Csak az�rt, mert m�g nem tal�lkoztam dr�ga j� h�zt�rsaimmal… Meg az ex h�zt�rsaimmal sem… De h�t csak t�l�lem valahogy… L�nyeg, ne maradjak el Mary�kt�l.

- V�����!
Sophie bomba m�dj�ra robbant be mell�. Feje ugrott egyet a p�rn�n, �m teste is vele egy�tt a matracon.
- Herm-Jane, kedves sz�vem! Te mennyit aludt�l az �jjel, ha m�r hajnalok hajnal�n a falat b�mulod?
- H�t… ���… kicsit meg�rtott a tegnap esti buli. Igen, t�l k�s�n, t�l sokat ettem!
- Ja, meg �j a k�rnyezet, �s hi�nyzik a mikul�s! – mosolygott Mary. – Na �lt�zz�nk, mert elk�s�nk! Egy�bk�nt Mio. Most megv�ltozott az �rarended is ugye?
- Upsz, ezt nem tudom. De v�rj csak! – el�vette a levelet a fi�kb�l, kibontotta a bor�t�kot, �s megford�totta a benne l�v� pap�rt. – �reztem �n, hogy t�l keveset �rt! �tv�ltoztat�stannal kezd�nk.

*

- L�nyok, �hen halok! Gyertek m�r!
- Matt, j� lenne, ha nem ordib�ln�d �t az eg�sz l�pcs�t! �s ha annyira sietni akarsz, gyere fel, �s vigy�l le �lben!
- Sophie! T�l sokat vagy velem! Lassan ideges�t�bb leszel, mint �n! �N vagyok a legideges�t�bb l�ny a Mardek�rban, �s ezt a c�memet senki sem veheti el t�lem!
- J�, j�, ezt nem vitatom!
- Az�rt!
- Akkor levisztek minket?
- ���!!!
- Tess�k, nem hallom?
- J�, de ne b�zd e magad, csak a magam �rdek�ben cselekszem!
- Na abban biztos voltam!

Ek�zben a l�pcs� alj�n Dan szeme megcsillant.
- Gyere sz�kes… J� j�, ne kapd fel a vizet! Draco! Menj�nk mi is!
- MI? �s azt�n nem!
- Ahogy akarod! – M�r szaladt is felfel�. – Nos, sz�p h�lgy? Szabad? – �llt meg Hermione el�tt.
- Bocs, asszem felkavarodna a gyomrom.
- Ugyan, ne k�resd magad! – Kiskutya szemekkel n�zett r�.
- J�.
- L�tj�tok? �n el�rem, amit akarok! – mondta m�r a l�pcs� alj�ban a t�bbieknek.
- Mindig ilyen r�men�s vagy?
- �, Mione, te m�g nem ismered el�gg� Dant!
- Ez �gy van. A csal�domban a r�men�ss�g �r�kl�d�tt tulajdons�g. – Hermione let�tele ut�n, el�h�zott egy r�gi f�nyk�pet a tal�rja zseb�b�l, amit meg is mutatott az „�jl�nynak”. �s t�nyleg. A k�pen csak f�rfiak voltak, �s mindr�l s�t�tt, hogy �gy �rzik, minden n�t megkaphatnak. – Az egyetlen impotens a csal�dban Herrison b�csi – mutatott egy �reg, szem�veges emberre. – Mint l�thatj�tok, nagyon rossz a szeme. A szem�vege a legnagyobb kincse. Meg�v�sa �rdek�ben, k�l�nb�z� v�delmi szerkezeteket tal�l ki. – A besz�lget�s a folyos�n folytat�dott, �tban a nagyterem fel�. – Az egyik legeredetibb �tlete az volt, amikor fogakat b�v�lt a szem�vegtokj�ra. �gy az megharapta az illet� kez�t, aki illet�ktelen�l ny�lt volna a becses m�szerhez. Nos ezt a szem�vegtokot egyszer �sszet�vesztette a farokmeleg�t�j�vel.

A folyos�t bet�lt�tte a r�h�g�s. Mivel k�zel voltak az el�csarnokhoz, p�ran felfigyeltek r�juk. Ezek �szrevett�k a kis csoportban Hermion�t, �s r�gt�n sz�ltak a bar�taiknak, akik tov�bbadt�k a h�rt. Az el�csarnokot bet�lt�tte a sustorg�s. �m h�sn�nk nagy meglepet�s�re nem l�tott gy�l�lk�d�, vagy ellens�ges tekinteteket. A jelenl�v�k egy�tt �rz� pillant�sokat v�ltottak, t�bbs�g�k egy-egy b�tor�t� mosolyt is megengedett mag�nak.

A nap folyam�n szinte mindenki k�sz�nt Hermion�nek, a griffend�lesek kiv�tel�vel, b�r a gy�l�lk�d�s helyett, �k ink�bb lehajtott fejjel, b�nb�n� arccal r�tt�k a folyos�kat teremt�l teremig. T�bben oda is mentek hozz�, hogy k�z�lj�k, mindenk�ppen mellette �llnak, �s nem �rdekli �ket a pletyka.

Hermione mindenre sz�m�tott, csak erre nem. De felett�bb �r�lt neki. �j h�zt�rsai nem igaz�n sz�ltak hozz�, de nem is s�rtegett�k. Ez tal�n Draco�k jelenl�t�nek volt betudhat�.

A pont az „i”-re b�jitaltanon ker�lt fel. A professzor, mint mindig, a lehet� legnehezebb feladatokkal bomb�zta az oszt�lyt.
- Ism�tl�s! Felteszem, mindny�jan tudj�k, mi az �r�mtea, �s az �r�lt aszfod�roszgy�k�r kever�ke.
N�ma csend. Csak Hermione keze �rv�lkodott a magasban. Piton arc�n furcsa kifejez�s futott �t. El�sz�r a megszokott unott flegmas�g mutatkozott rajta, majd ravaszul megcsillanta a szeme, �s egy hirtelen �tlett�l vez�relve felsz�l�totta a l�nyt.
- A leger�sebb altat�, azaz az �l�hal�l itala.
- T�k�letes. A helyes v�lasz�rt �t pont a Mardek�rnak.
A terem, ha lehetett, m�g nagyobb csendbe burkol�zott. Az arcok d�bbenetet mutattak. Azel�tt az is csodasz�mba ment, ha Piton felsz�l�totta Hermion�t. �ltal�ban szimpl�n leveg�nek n�zte. De hogy ponttal is jutalmazza, az m�g nem fordult el�. Az �j mardek�rosnak k�sz�nhet�en a h�z az �ra alatt mintegy huszon�t pontot gy�jt�tt. A griffend�les t�bor enyhe r�m�lettel t�vozott a teremb�l. Az ellent�borban is mindenki �szrevette a lehet�s�get. A nap folyam�n a v�gz�s�k t�bbs�g�kben elismer�ssel n�ztek r�. Legink�bb az�rt, mert m�lt�s�ggal viselte a r�galmakat, �s nem volt elhanyagolhat� ok a Mardek�rnak gy�jt�tt pontmennyis�ge sem. Persze most is volt „ellenz�k”. P�ran, Nottal �s Parkinsonnal az �len tov�bbra is ellenezt�k a h�zv�lt�st. Szerint�k, szab�lyok �s h�gul�s ide vagy oda, Hermione tov�bbra is csak egy „mocskos s�rv�r�”, akinek nincs joga Malaz�r h�z�ba j�rni.

*

- �h! �hes vagyok! – nyavalygott Matt.
- �n gy�gyn�v�nytan ut�n valahogy nem v�gyom kaj�ra. Ez a valami m�g a bub�gum�gennyn�l is undor�t�bb volt. – Mary is hallatta a hangj�t.
- J�, akkor eny�m a r�szed!
- Rendelkezz az eny�mmel is. – Hermione a t�sk�j�ban matatott. – Nekem el kell ugranom a k�nyvt�rba.
- OK! … ����! Kathy! Mit k�vettem el?!
- Mione, szerintem m�ra �pp eleget tanult�l!
- K�sz Sophie, de vissza kell vinnem p�r k�nyvet, meg a gy�gyn�v�nytan h�zidog�hoz aj�nlott olvasm�nyb�l is el�g kev�s van a k�nyvt�rban. Vacsora ut�n biztos megrohamozz�k.
- Elint�zzem neked?
- K�sz Dan, de boldogulok. Viszont lek�telezn�tek ha kimenten�tek valami ehet�t.
- Ez a minimum. Elk�s�rjelek?
- Menjetek csak, majd lenn tal�lkozunk.

*

- �r�l�k, hogy ilyen hamar elj�tt. Mindenk�ppen szerettem volna, ha �nnek marad egy p�ld�ny.
- K�sz�n�m, Madam Cvikker! Viszont l�t�sra!
- J� �jt, kedvesem!
Hermione el�gedetten indult kifel� a k�nyvt�rb�l. Visszavitte a felesleges olvasm�nyit, �s azon fel�l, hogy kivette a Bimba �ltal aj�nlott k�nyvet, r�akadt egy olyan p�ld�nyra is, amit r�g �ta keresett. �j szerzem�nyeivel a t�sk�j�ban k�zel�tette meg az ajt�t. Azaz k�zel�tette volna, ha le nem sz�l�tja valaki a polcok k�z�l. Az illet� felfedte mag�t. Ron l�pett el� az �rny�kb�l.
- Hermione, ezt meg k�ne besz�ln�nk! – Hangja t�rgyilagosan csengett.
- Nem kell megbesz�lnem veled semmit! – A v�r�s haj� fi� v�laszul karon ragadta, �s a folyos� hideg k�fal�ig meg sem �llt vele.
- Engedj el, nem hallod?! Ez f�j!
- Nem �n tehetek r�la, hogy m�sik h�z tagja lett�l, de ett�l az egy rendhagy� esem�nyt�l ne �rezd �gy, hogy jogod van felbor�tani a h�zak k�z�tti pontversenyt. Ez nem egy emberen �ll.
- Te meg�r�lt�l! Engedj m�r el!
- Nem t�nik fel, hogy az ellenkez�seddel te magad cs�kkented az es�lyeidet a Griffend�l bar�ti k�r�be val� visszaker�l�sedre?
- Asszed…
- Ehem…
A felh�borodott Hermione nagy meglepet�s�re egy magas, delt�s fels� test� sr�c kocogtatta meg az �t „fogs�gban tart�” Ron v�ll�t. Tal�rja al�l mardek�ros nyakkend� bukkant el�. A l�ny csak l�t�sb�l ismerte „megment�j�t”, �s csup�n annyit tudott r�la, hogy terel�i poszton bet�lti a mardek�ros kviddicscsapat kapit�nyi szerep�t.
- Lek�s�rhetlek Granger?
- Persze, k�sz�n�m, csak m�g t�j�koztatn�m Mr. Weaslyet arr�l, hogy magasr�l leszarom, mit gondol r�lam �, �s a bar�ti k�re. Boldog vagyok �gy, ahogy vagyok, tal�n boldogabb, mint k�z�tt�k. Csak ennyit akartam. – cseveg� hangnembe v�ltott, mik�zben elindult a fi� oldal�n. – Egy�bk�nt hogy is h�vnak? Bocs, valahogy nem eml�kszem r�.
- Robert Teness. H�vj csak Robnak!
- Csak akkor, ha te is a keresztnevemen sz�l�tasz engem. Tudod, a f�l csal�dom Granger, �s kicsit unom, hogy engem is �gy h�vnak.
- �rthet�. Tudod, a mi csal�dunkban is sok a Teness, de a Robert is. Ez�rt szeretem, a Robot. B�r ap�m szerint…
Egy nagyon megillet�d�tt Ront hagytak maguk m�g�tt.

*

- K�sz, hogy lek�s�rt�l, Rob! – mondta vid�man Hermione.
- Nincs mit, sz�vesen m�skor is! – intett a l�nynak, aki m�r a kandall� mellett �l� bar�tai fel� vette az ir�nyt, �s elt�nt a fi�k l�pcs�j�n�l.
- �dv Herm-Jane! Na megvan, aminek meg kell lennie?
- Igen. – Hermione ledobta a tal�rj�t az egyik sz�kre (tess�k lenyugodni, alatta farmer, �s ujjatlan garb�t viselt), �m ez egy perccel k�s�bb m�r nem t�nt olyan j� �tletnek.
- Mione, mi t�rt�nt a karoddal? – sz�l�totta meg Mary, minek k�vetkezt�ben – Mioval egyetemben – az eg�sz bag�zs �szrevette, amit Mary. Egy mag v�r�s foltot Hermione felkarj�n.
- Oh, iz�… azaz… semmi! – �m m�r nem tudta eltakarni.
- Mi az, hogy semmi? – Dan �rt oda legel�sz�r. – Tudod, hogy ez holnapra �gy belilul, mint annak a rendje?
- Hol szerezted ezt? – Draco Hermione Mardek�rba k�lt�z�se �ta nem besz�lt sokat, de most � sem tudott parancsolni a nyelv�nek. A megsz�l�tott, pedig �gy gondolta, b�zhat annyira az �t k�r�lvev�kben, hogy megossza vel�k a t�rt�nteket.

- �n meg�l�m!
- Nyughass Draco! Nem te ny�rod ki, hanem �n!
- Fi�, �lljatok le! Akkor mi marad nekem?!
- Matt, te h�lye vagy.
- Mondt�k m�r.
Matthew volt az egyetlen ember, aki minden helyzetben mosolyt tud csalni az emberek arc�ra.
- A kiny�r�s t�l egyszer� lenne neki! – Mary, a relat�v. – Valami f�jdalmasabb k�ne!
- Vagy cikibb! – Alap�tlet by Sophie.
- Nekem m�r van is p�r tippem! – Matt, az �tletmester. – Gyertek!

F�l �ra megbesz�l�s (azaz f�kezhetetlen r�h�g�s) v�gezt�vel a fi�k felrohantak a szob�jukba, hogy ellen�rizz�k, megvan-e minden, ami sz�ks�ges a tervezett „akci�khoz”. A klubhelys�gben addig m�s t�m�kra terel�d�tt a sz�.
- Hermy-Jane, min gondolkozol?
- Hm? Tess�k, Sophie? Bocs, elgondolkoztam.
- Min?
- H�t… Tulajdonk�ppen rajtatok. Azon, hogy hat �v alatt teljesen m�snak ismertem meg a Mardek�rt. Azt hittem, hogy ide csak p�ffeszked�, �s bek�pzelt alakok j�rnak. De most, hogy megismertelek titeket, teljesen megv�ltozott a v�lem�nyem.
- �s mib�l gondoltad, hogy mi, id�zlek, p�ffeszked�, �s bek�pzelt alakok vagyunk? – Mary sz�ja sz�l�ben mosoly bujk�lt.
- H�t mert akikkel eddig dolgom volt, mind ilyenek voltak.
- Kikkel volt dolgod eddig?
- �hm… Parkinson, Nott, Monstro…
- Ne folytasd!
- Tudod nem minden Mardek�ros ugyanolyan.
- Vegy�l p�ld�ul minket. De nem csak hatan vagyunk. S�t. Az �ltalad ismert kateg�ria sz�ml�l kevesebb tagot.
- Csak �k „kiab�lnak”. MI �ltal�ban megh�z�dunk a h�tt�rben, �s az �lland� sz�vat�s, �s pocskondi�z�s helyett, csak n�ha mutatjuk ki a fogunk feh�rj�t.
- De akkor kem�nyen. Mert ha folytonosan szapuln�nk mindenkit, azt egy id� ut�n megszokn�k.
- Igaz, k�szi, most m�r �rtem. De mi a helyzet Dracoval? � volt az, akit legink�bb ilyennek ismertem.
- Na az el�tt�nk is tal�ny. Igaz�b�l csak most �v elej�n csap�dott hozz�nk, el�tte, igazad van, t�nyleg Parkinson�kkal nyomult.
- �gy volt. De mikor utalgattunk r�, mindig kit�rt valahogy.
- Igen, valami olyasmit vett�nk ki a szavaib�l, hogy csin�lt valami h�lyes�get, amit megb�nt. De t�bbet nem tudtunk kiszedni bel�le.
- Az�ta len�zi Nott�kat, meg Pitont is. Nem �rtj�k, mi�rt. De v�g�lis �n szem�ly szerint �r�l�k neki. Vel�nk nagyon j�fej, �s �gy l�tom, mostan�ban veled is.
- Ahha. K�sz, hogy elmagyar�zt�tok, csajok! De most asszem tanulunk k�ne.

*

- Jajistenemjajistenemjajistenem.
- Ne par�zz m�r, Sophie!
- Nem par�zok!
- Ja.
- Hagyj�l m�r, Matt. Csak k�v�ncsi vagyok. Ez nagyon nagy durr lesz.
- Sz� szerint, �s �tvitt �rtelemben is.
A kis csapat vigyorogva battyogott a nagyterem fel�. Fej�kbe vett�k, hogy ott sz�vatj�k meg Ront, ahol csak tudj�k. Ezzel nem is v�rtak sok�ig. Helyet foglaltak az asztaln�l, �s v�rt�k a megfelel� pillanatot, vagy is azt a percet, amikor a legt�bben vannak a teremben.
- Nem hiszem el, hogy ilyen m�zlink van! – Matt szeme elkerekedett.
- Mi van?
- Dumbledore mondani akar valamit.
- V�����! Enn�l jobbkor nem is j�hetett volna.
�gy is volt. Az igazgat� a legk�zelebbi, �s egyben �vadnyit� kviddicsmeccset hirdette ki. Griffend�l vs. Hugrabug, de jelen helyzetben nem ez k�t�tte le h�seink figyelm�t. Dan, kihaszn�lva az iskola figyelmetlens�g�t, egy lapos, p�rnaszer� gumivackot lebegtetett Ron fel�, aki �pp az asztal felett hajolt �t, egy �jabb t�l r�ntott��rt. A kis csomag a sz�ken landolt.

DURRRRRRRRRR

A termet �ri�si hanghull�m r�zta meg. Helyesebben mondva, m�gikusan feler�s�tett rotyog�s. H�t igen. A pukip�rna a muglik nagy tal�lm�nya, de m�gikusan megb�v�lve m�g �szveszejt�bb a hat�sa.

Dumbledore elhallgatott. Mindenki egy ir�nyba n�zett. Ennek az ir�nynak a k�z�ppntj�ban pedig a Griffend�l asztal�n�l �l� v�r�s fej� Ronald Weasley �llt (�lt). Az eml�tett lassan, �rtetlenkedve kih�zta a h�ts�ja al�l a felt�n�st kelt� t�rgyat. Mint egy vez�nysz�ra, a termet bet�lt�tte a r�h�g�s. Ami viszont m�g enn�l is fur�bb volt, egy tan�r fel�llt az asztalt�l, �s siet�sen caplatott kifel�. Ez a tan�r Piton volt. A nagyterem ajtaja bev�g�dott m�g�tte. Ism�t n�mas�g telepedett a helys�gre, �m az el�csarnokb�l vel�tr�z� kacag�s hallatszott be. Enn�l a pontn�l viszont m�r nem volt az az er�, ami f�ken tudta volna tartani a di�ks�got.

A r�h�g�s t�rgya v�szj�sl�an k�zeledett a Mardek�r asztala fel�, �m a besz�lget�st a nevet� t�meg nem �rtette saj�t zaj�t�l.
- Ez egy�ltal�n nem volt vicces!
- Err�l ink�bb Pitont k�rdezd, Weasley.