Játék a tűzzel
2008.01.10. 19:59
Szereplők: Hermione G.; Perselus P.
Jellemzők: Romantikus
Korhatár: 12
I. fejezet: Találkozás
A narancslé lassan csörgedezett végig a pólóján. Hurrá.
- Hermione! Siess már, el fogok késni a munkából!
Gyászos képpel bámult a felsőjére, majd visszakiáltott az apjának:
- Egy pillanat, csak leittam magam! Le kell cserélnem a felsőm!
Az előszobából ingerült ciccegés hallatszott, mire ő felszaladt a szobájába. Tudta, hogy az apjának fontos ez a fúzió, és a mai napon dől el a cég sorsa. Nem akarta feleslegesen felhúzni.
A foltos pólót az ágya végébe dobta, majd előkotort egy blúzt, ami kicsit gyűrött volt, de nem különösebben érdekelte. Legalább nem ragad a narancslétől.
Leviharzott a lépcsőn, felkapta a táskáját, majd az apja mellett kislisszolva már az utcán is volt.
- Mire vársz még? - kérdezte a férfitől. - Ha így cammogsz, el fogunk késni.
Kirk Granger megforgatta a szemeit, majd intett lányának, hogy szálljon be a kocsiba.
Maga is elfoglalta a helyét a kormánynál, majd hátrapillantott.
- Daryl, kösd be magad - szólt rá a fiára, aki már öt perce a kocsiban ült.
- Igen, apa - válaszolta szolgálatkészen a gyerek, aki három évvel volt fiatalabb nővérénél.
- Igen, apa - figurázta ki Hermione csípőből, mire kapott egy rendes adag köpetet a képébe.
- Apa, Daryl leköpött! - csattant fel a lány mérgesen, majd emelte is a kezét, hogy egy nyaklavessel intézze el a dolgot.
- Gyerekek, kérlek - sóhajtott fáradtan Kirk. - Legalább ma ne…
A cég, ahol Mr. Granger dolgozott, a város másik végében működött. Útközben kirakták Darylt az iskolájánál, majd továbbhajtottak.
- Remélem, sikerül megkötnötök a szerződést - jegyezte meg Hermione rövid hallgatás után.
- Én is… - morogta az apja gondterhelten. - Rengeteg munkát öltünk bele, és… na várj csak - pillantott bele a visszapillantóba, a lány szemébe nézve. - Mióta vagy te ilyen érdeklődő a munkám iránt?
- Te mondtad, hogy egy nap az enyém és Darylé lesz a cég, és te szoktál magaddal hordani, hogy ismerkedjem vele. Én csak igyekszem szófogadó lenni - adta az ártatlant Hermione. Az apja bedőlt neki. - Legszívesebben ma is ott lennék, mikor megkötitek a szerződést…
Kirk felhúzta a szemöldökét, majd megcsóválta a fejét.
- Gyanús vagy nekem, te lány - dörmögte. - Esetleg valami iskolai probléma miatt akarsz velem tartani? Bántottak? Vagy pikkel rád valamelyik tanár?
- Ugyan, dehogy - sietett megnyugtatni Hermione. - A suliban minden rendben, hisz tudod, én vagyok az évfolyam legjobbja.
- Csak maradjon is így - vágta rá Kirk. - Az én okos kislányom… Akkor meg mi a baj?
- Semmi - válaszolt a lány. - Igazán semmi. Tudod mit? Nem is akarok már annyira bemenni veled, hisz most jut eszembe, lesz ma egy fontos dolgozat matekból.
- Azt ne hagyd ki - bólintott az apja.
Időközben megérkeztek a cég épületéhez.
- Akkor téged is itt raklak ki, jó? Sietek, te meg simán beérsz úgy is, ha innen sétálsz…
- Rendben, apa - válaszolt Mio, és kiszállt az apjával együtt. Az iskolája egy utcával arrébb volt.
- Táskád megvan? - kérdezte Kirk, pedig láthatóan a gondolatai egészen máshol jártak.
- Persze.
- Szép jó reggelt, társam - hallatszott egy mély férfihang a hátuk mögül. Hermione megfordulva egy magas, fekete hajú, öltönyös alakot pillantott meg. - Hermione - biccentett a férfi a lány felé is.
- Jó reggelt, Mr. Piton - köszönt Mione udvariasan, és szemében különös fény csillant.
- Szervusz, Perselus - köszönt idegesen Kirk. - Minden rendben van?
- A legnagyobb rendben - felelt jeges nyugalommal a Perselusnak nevezett. - A kínaiak fél órán belül ideérnek, addig a titkárnők kirakják a friss pogácsát, meg a kávét, mi pedig előkészítjük az anyagot. - A hangja szenvtelenül hatott, de furcsa mellékzöngéjétől felállt a szőr Hermione hátán.
- Rendben, rendben - bólogatott idegesen Mr. Granger. - Akkor minden rendben.
- Ne idegeskedj, Kirk - veregette vállon kifejezéstelen tekintettel Perselus. - A kezünkben vannak, ahogy akartuk. Előadjuk nekik a terveinket, és térden állva fognak isteníteni minket.
- Hermione, indulj az iskolába, el ne késs - mondta apja, nyugalmat erőltetve a hangjára.
- Rendben, apa - bólintott a lány, majd Perselushoz fordult: - Viszlát, Mr. Piton.
- Viszlát, Hermione.
A sarkon befordulva még láthatta, ahogy a magas, fekete hajú férfi, maga előtt terelve az izgalomtól gyöngyöző homlokú apját, hátranéz, hogy utoljára belefúrhassa éjfélszín tekintetét a lány szemébe.
|