N�h�ny �r�nyi alv�s ut�n, reggel arra �bredt, hogy az �jszaka folyam�n valaki �lomm� v�ltoztatta a v�gtagjait; mozdulni is alig b�rt, a felkel�s pedig csak hihetetlen er�fesz�t�sek �r�n siker�lt neki. Valahogy m�gis elv�nszorgott a zuhanyig. Szerencs�re a forr� v�z alatt t�lt�tt percek most is j�t�kony hat�s�nak bizonyultak, �s sokat jav�tottak a k�z�rzet�n, m�r ami a dolog testi r�sz�t illeti. Az �jszaka – �s f�k�nt az �lom – nyomaszt� hangulata azonban sehogy sem akart elm�lni a lelk�r�l. Az ablakokon be�rad� reggeli napf�ny ellen�re m�g mindig a hom�lyos pincehelyis�gben �rezte mag�t, �s el�g volt csak egy pillanatra behunynia a szem�t, hogy m�ris teljes elevens�g�vel �s borzalm�val jelenjen meg el�tte az �lombeli jelenet.

Egy kis id� ut�n viszont, tal�n mert m�r tudta, hogy nem val�s�gosak, �s teljes biztons�gban van t�l�k, ezek az �lomk�pek mind kev�sb� voltak tasz�t�ak, s�t, m�r-m�r �gy vonzott�k magukhoz, mint egy kiskamaszt a titokban n�zett horrorfilm ismeretlen r�ms�gei.

A nappali �rtelem f�ny�n�l megvizsg�lva egy-k�t mot�vum ugyan el�g groteszknek, abszurdnak hatott, de m�gis, az �lom le�rhatatlan hangulat�nak finom sz�lai �t- meg �tsz�tt�k a lelk�t.

Vonakodott lemenni a nagyterembe, nehogy ott a zavaros, hars�ny hangok �s l�tv�nyok sz�tt�pj�k ezt a selymes sz�vetet, amibe �gy bugyol�lta bele mag�t, mint egy nagy, s�t�t kend�be.

V�g�l azonban nem tudta tov�bb h�zni a dolgot, ha id�ben oda akart �rni az els� �r�j�ra, �s k�nytelen volt elhagyni a csendes Griffend�l - tornyot.

Szomor�an l�tta, hogy ez a titok teli, f�ld�nt�li hangulat val�ban �gy t�vozott t�le, mint ahogyan a forr� zuhany ut�n felp�rolog a b�r�r�l a v�zp�ra, �s v�g�l csak egy teljesen ban�lis h�tk�znap reggel hideg k�z�mb�ss�g�t �rezte maga k�r�l.

Ronnal is besz�lnem kellene, eml�keztette mag�t, ahogy helyet foglalt a k�t fi� k�z�tt. Azt ugyan m�g nem tudta, mit fog majd neki mondani, de abban biztos volt, hogy mindenk�ppen szeretne valami v�ltoz�st kett�j�k kapcsolat�ban, mert… mert enyh�n sz�lva nevets�ges volt ez az „egy�tt vagyunk, mint bar�tok, de r�fogjuk, hogy j�runk” – helyzet.

Semmivel sem �rezte k�zelebb mag�hoz a fi�t, mint Harryt. M�gis, hogyan mehetett akkor bele ebbe a kapcsolatba? Maga sem b�rta volna megmagyar�zni. Egyszer�en csak �gy t�rt�nt, hagyta, hogy sodr�djon az esem�nyekkel, hagyta, hogy elv�r�sok ir�ny�ts�k.

Megr�zta mag�t, mint a f�riaf�z a hossz� t�li dermedts�g ut�n. A tehetetlens�get, az alvaj�r�st r�zta le mag�r�l: itt volt az ideje, hogy visszavegye az ir�ny�t�st.

-         Besz�lnem kell veled – fordult oda Ronhoz.

A fi� gyanakodva n�zett r�.

-         Nem lehetne k�s�bb? – k�rdezte.

-         Nem – z�rta r�vidre a vit�t Hermione, �s fel is �llt az asztalt�l. Ron kelletlen�l k�vette.

Egy �rny�kos ablakbeugr�n�l Hermione meg�llt: �ppen megfelel�nek tartotta a helyet ehhez a besz�lget�shez, mert ugyan kell� m�rt�kben f�lrees� volt, de m�gis b�rmikor arra j�rhatott valaki, �s ez a tudat mindkett�j�ket visszatartotta att�l, hogy el�rz�kenyedjenek, vagy – �s erre f�leg Ron r�sz�r�l lett volna nagy es�ly -, hogy jelenetet rendezzenek.

M�r �pp a megfelel� szavakat kereste, mikor a fi� v�ratlanul megsz�lalt helyette.

-         Tudom, mit akarsz mondani.

-         Igen? – h�zta fel a szem�ld�k�t meglepetten Hermione.

-         Igen – n�zett Ron egyenesen a l�ny szem�be. – N�zd Mio, ne hidd, hogy nekem nem t�nt fel, mennyire g�z, amit m�vel�nk. A bar�ts�g, meg m�sok v�lem�nye, hogy jaj, de sz�pek egy�tt, m�g nem indok arra, hogy j�rjunk. R�ad�sul ne haragudj, de… t�kre nem ill�nk �ssze. Legjobb volna, ha sz�p csendben v�get vetn�nk ennek az eg�sznek, �s megint �gy lenn�nk, mint azel�tt. Gondolom te is valami ilyesmit akart�l mondani…

Hermione egyszerre volt led�bbenve �s meghat�dva; szokatlan volt ez az �rett viselked�s a fi�t�l, ugyanakkor valami anyai b�szkes�g – f�le is szorongatta a mellkas�t, hogy l�m, a kis Ronci is feln� lassan, �s tal�n � is form�lt rajta egy icipicit.

-         Pontosan ezt akartam mondani – mosolygott r� a fi�ra. – Csak m�g hozz� akartam tenni, hogy te vagy a legjobb bar�t a vil�gon – mondta, �s �t�lelte Ront.

Hi�ba, nagyon helyes gyerek ez a Ron Weasley, csak senki ne akarja �t �sszehozni vele.

&&&&&

Aznap azonban m�g egy besz�lget�s v�rta, amit�l sokkal jobban tartott, igaz, ez�ttal legal�bb a saj�t akarat�b�l s�t�l majd be az oroszl�n barlangj�ba, �s ez kicsit elviselhet�bb� tette sz�m�ra a dolgot.

Viszont addig m�g volt egy kis ut�nan�znival�ja a k�nyvt�rban, �gy az �r�k ut�n a d�lut�n h�tralev� r�sz�t ott t�lt�tte.

Nem kev�s er�fesz�t�s�be ker�lt eltitkolnia a fi�k el�l, hogy mi ut�n kutat, mert a kviddics edz�s v�gezt�vel Harry �s Ron ut�na j�ttek, �s �pp akkor toppantak be, mikor nyakig el volt mer�lve a jegyzetel�sben. Kapkodva gy�m�sz�lte be az addig tele�rt pergameneket a t�sk�j�ba, a z�rolt r�szlegb�l sz�rmaz� k�nyveket pedig – amiket mint iskolaels�, nyugodtan haszn�lhatott – ledobta az asztal al�, �s a M�giat�rt�net a XVII. sz�zad m�sodik fel�ben c�m� vaskos k�tetet kapta maga el�. Mindezt siker�lt kiviteleznie, m�g a fi�k a bej�ratt�l el�rtek az asztal�ig.

Hell�, Hermi – v�g�dott le mell� Harry. – Ronnal arra gondoltunk, hogy este megl�togathatn�nk Hagridot, az iskolakezd�s �ta nem j�rtunk n�la.

M�g csak ez hi�nyzott. Most tal�lhat ki valami meggy�z� kifog�st.

- Sajn�lom, de nem tudok veletek tartani… Piton professzorhoz kell mennem b�ntet�munk�ra… a m�ltkori eset miatt, tudj�tok. – B�szke volt mag�ra, hogy ilyen j�l tudott r�gt�n�zni. Csak egyetlen apr� probl�ma volt…

- B�ntet�munk�ra? Nem is mondtad eddig – csod�lkozott Ron.

-         H�t most mondom – felelte nyegl�n, �s k�zben hangj�val, gesztusaival igyekezett azt a l�tszatot kelteni, mintha m�r maga a b�ntet�munk�r�l val� besz�lget�s is felett�bb zaklatott� tenn�.

 L�that�an siker�lt el�rnie a c�lj�t, mert a fi�k nem k�rdez�sk�dtek tov�bb. Vonakodva el�szedt�k, �s az asztalra pakolt�k az aznapra kapott h�zi feladataikat, majd miut�n n�ha Hermione seg�ts�g�t is ig�nybe v�ve, de m�g �gy is gyan�san hamar v�geztek a feladatokkal, elb�cs�ztak a l�nyt�l, egy�tt�rz�s�kr�l biztos�tott�k �t, �s elindultak Hagridhoz.

Hermione v�gre befejezhette a saj�t kutat�sait, b�r nagyj�b�l m�r mindent �tolvasott a t�m�val kapcsolatban, mire a fi�k megzavart�k, �gy csak �t kellett futnia a jegyzeteit.

Meg persze �ssze kellett szednie a b�tors�g�t, hogy az �tlet�t Piton professzornak is el�adja… Mert � azt�n nem fog �lni, �s tehetetlen�l v�rni, hogy mi lesz a v�ge ennek az eg�sznek! F�leg, mivel az „eg�sz” tulajdonk�ppen az �let�t takarja: nem hagyhatja, hogy egy nyavaly�s j�slat d�nts�n r�la!

Azt sem �rtette, hogy a f�rfi mi�rt ilyen belenyugv�. Az egy dolog, hogy a harcot Voldemort ellen nem �, hanem Dumbledore vez�nyli, de a saj�t �lete meg egy m�sik dolog, egy�ltal�n nem egyenl� a k�mk�nt bet�lt�tt szerep�vel, �s ezzel az ingaj�t�kkal Voldemort �s Dumbledore k�z�tt.

Vagy lehets�ges volna, hogy a f�rfi �gy gondolja, ezen a szerepen k�v�l nem is l�tezik?

Hermione �rezte, hogy vesz�lyes talajra t�vedt az elm�lked�seivel, ami k�nnyen elbizonytalan�thatja, ez�rt ink�bb gyorsan �sszepakolt, �s elindult lefel� a pinc�be.

Az egyetlen probl�ma az volt, hogy a l�bai �tk�zben az idegess�gt�l kezdt�k felmondani a szolg�latot, Hermione legal�bbis erre k�vetkeztetett abb�l, hogy minden�ron az ellenkez� ir�nyba akart�k vinni, a lehet� legmesszebb Piton professzor irod�j�t�l. Hogy a gyomra egyetlen, g�rcs�s csom�v� zsugorodott, azt m�r majdnem, hogy megszokta az elm�lt napok tapasztalatai sor�n. Minden lehets�ges �r�ggyel meg�llt; el�bb a cip�j�t kellett bek�tnie, azt�n hosszasan tanulm�nyozott egy �jonnan a lej�r� fal�ra ker�lt festm�nyt, amelyen rokok� ruh�ba �lt�z�tt f�rfiak �s n�k �ppen egy haj�ba sz�lltak be, �s m�r-m�r hangosan is megfogalmazta az �haj�t, hogy b�rcsak � is ink�bb a vid�m t�rsas�ggal tarthatna, mikor Mrs. Norris fenyeget�, sz�rke �rny�ka t�nt fel a l�pcs�n, �gy Hermione jobbnak l�tta gyorsan folytatni az �tj�t.

Ak�rhogy is, legal�bb �t percig tartott, m�g az ajt� el�tt val� meg�ll�st�l eljutott addig, hogy kopog�sra emelje a kez�t.

-         Tess�k – hallatszott a f�lve-v�rt, m�ly hang.

Idegess�gt�l �rz�ketlen k�zzel lenyomta a kilincset, majd bel�pett az irod�ba.

Piton az �r�asztal�n�l �lt, �s dolgozatokat jav�tott: csak n�h�ny pillanat m�lva n�zett fel a l�nyra. Arca olyan val�sz�n�tlen�l s�padt volt a f�lhom�lyban, hogy Hermion�nak r�gt�n esz�be jutott az �lma, �s v�gigcsikorgott a hideg a gerinc�n.

-         Miss Granger… - A f�rfi, miut�n felismerte a l�togat�j�t, v�ratlanul elhallgatott.

Hermione nem tudta mire v�lni ezt a cs�ndet. Tal�n Piton meg van lepve, hogy volt b�tors�ga felkeresni �t a tegnapiak ut�n?

-         Igen – rebegte, mikor m�r t�l nyomaszt�nak tal�lta a n�mas�got, b�r �rezte, hogy ez nem volt t�l �rtelmes megnyilv�nul�s a r�sz�r�l.

Ezut�n ink�bb csak �llt, �s v�rta, hogy a f�rfi sz�ljon, de Pitonnak szemmel l�that�an esze �g�ban sem volt megt�rni a csendet, csak n�zte a l�nyt, olyan furcsa arckifejez�ssel, ami Hermione sz�m�ra teljesen �rtelmezhetetlen volt: egyszerre t�kr�z�tt meglepet�st, k�v�ncsis�got, de m�g ink�bb elkesered�st, rem�nytelens�get, �s… sajn�latot.

A l�ny biztos volt benne, hogy emberi arc ennyi �rzelmet nem k�pes egyszerre kifejezni, �s hogy csak � k�pzeli oda �ket, vagy legal�bbis egy r�sz�ket.

-         Minek k�sz�nhetem a l�togat�s�t? – sz�lalt meg v�g�l m�gis Piton. – Elfelejtette, mit tan�csoltam mag�nak tegnap?

-         Nem felejtettem el, �pp a tegnapi besz�lget�s�nk miatt j�ttem – emelte fel a fej�t magabiztosan Hermione. Felderengett benne a kor�bbi elhat�roz�sa, hogy a kez�be veszi a dolgokat. – Tal�ltam egy megold�st a probl�m�nkra.

-         Nincs semmif�le probl�m�nk, �s f�leg nincs r� megold�s – mennyd�r�gte a f�rfi, Hermione pedig szinte m�r elmosolyodott a gondolatra, hogy a h�resen intelligens Piton professzor �let�ben tal�n el�sz�r gyermekien logik�tlan kijelent�st tett.  

Oldal tetej�re