A nap lemen� sugara narancss�rg�n vil�g�totta meg a roxforti t�parton mag�nyosan �ld�g�l� fi�t. Gondolataiba m�lyedve n�zte a t�volt, �s n�m�n t�prengett. Ritk�n volt lehet�s�ge egyed�l lenni, s most megpr�b�lta minden perc�t kihaszn�lni. Gondosan rendezett, sz�ke tincseibe bele-belekapott a hideg sz�l. Fej�ben egym�st kergett�k a k�l�nf�le gondolatok, �s min�l tov�bb r�g�dott rajtuk, ann�l tehetetlenebbnek �rezte mag�t.

- Elkezd�d�tt valami k�z�tt�nk. � is �rzi, ez biztos. Mi�rt kell nekem pont egy mugli l�nyba beleszeretnem? Ap�m meg�l, ha megtudja... na, persze, ap�m. Mintha � k�l�nb lenne. J�tssza el�ttem a rideg, aranyv�r� arisztokrat�t, k�zben pedig…

Halk l�ptek zaja t�rte meg a nyugtat� csendet, s gondolatainak menet�t. A fi� feln�zett, �s mikor megl�tta a k�cos barna hajzuhatagot, a gyomra ugrott egy h�tra szalt�t.

- H�t itt vagy! M�r mindenhol kerestelek.

- Hello Granger – s�hajtott egykedv�en.

- Azt hittem, t�l vagyunk m�r ezen a megsz�l�t�son, Malfoy – korholta a l�ny nevetve a fi�t, aki erre elmosolyodott.

- J�l van, Granger. Te nyert�l – s�hajtott ism�t egy nagyot. – Ma nincs kedvem vit�zni. Mit akarsz? Csak egy �ra m�lva kell Pitonhoz menn�nk.

- Pont ez�rt j�ttem – huppant le a fi� mell� a padra. – J� h�rem van. Most besz�ltem vele, �s azt mondta, hogy a f�zet elk�sz�lt, �gy letelt a b�ntet�munk�nk is. – hadarta lelkesen a griffend�les.

- Aha… ez t�nyleg j� h�r. – reag�lt Draco, b�r hangja egy�ltal�n nem t�kr�z�tt lelkesed�st. - Legal�bb megszabadulsz t�lem.

- Igen – v�gta r� Hermione egyb�l, an�lk�l, hogy v�giggondolta volna, mit mondott a fi� – ���… vagyis nem. �n nem �gy �rtettem… sz�val az a j�, hogy nem vagyunk b�ntet�sben.

- �h�m… ez remek – v�laszolt Draco vontatottan, mik�zben m�g mindig a messzes�get b�multa.

- Nem vagy ma valami k�zl�keny.

- N�zd, Granger, k�sz, hogy sz�lt�l, de jobban szeretn�k egyed�l maradni. Biztos van jobb dolgod is, mint hogy engem p�tyolgass – mordult r� a l�nyra.

- �, bocs�sson meg � uras�ga, m�r nem is pazarlom tov�bb becses idej�t – h�zta fel az orr�t Hermione. D�h�sen felpattant, �s elindult, de Draco ut�nakapott, �s megfogta a csukl�j�t. Lassan fel�llt, majd a l�ny szemeibe n�zve �gy sz�lt.

- Bocs�ss meg. Nem akartalak megb�ntani. �n csak... egyszer�en nem tudom hogy kifejezni magam.  – Hermione d�he amilyen gyorsan j�tt, olyan gyorsan sz�llt is tova. M�g soha nem hallotta a fi�t �gy besz�lni. Belen�zett Draco vil�gosk�k szemeibe, melyek szomor�s�got t�kr�ztek, �s �gy kapaszkodtak az � meleg barna szemeibe, mintha az lenne az egyetlen ki�t a nagy semmib�l. M�sodpercek, s�t, tal�n percek is elteltek, ahogy n�zt�k egym�st.

- Draco, l�tom rajtad, hogy b�nt valami. Mi az, ami ennyire aggaszt? – k�rdezte a l�ny tapintatosan.

- Semmi, nem fontos – r�zta meg a fi� a fej�t.

- Na, persze – fordult el csal�dottan Hermione.

- Azok az �n gondjaim, Granger, nem foglak vel�k terhelni – t�rt idegesen a haj�ba, majd vissza�lt a padra. - �s nem kell �gy tenned, mintha �rdekeln�lek.

- Egy�ltal�n nem teszek �gy, engem t�nyleg �rdekel, mi van veled, hisz bar�tok vagyunk.

- Bar�tok?! – kapta fel Draco d�h�sen a fej�t. – Hogy tudsz valakinek a bar�tja lenni, aki s�rv�r�nek nevez t�ged, �s �vek �ta b�nt?

- Nem csak ezen m�lik valakinek a bar�ts�ga. Az elm�lt h�napokban igen sok id�t kellett egy�tt t�lten�nk, �s �szrevettem, hogy megv�ltozt�l.

- De...

- Ne szak�ts f�lbe, k�rlek – intette le Hermione ellentmond�st nem t�r� hangon. – �s azt is tudom, hogy ez mi miatt van.

- Micsoda?... De h�t honnan... ? – n�zett a fi� r�m�lten.

- Ugyan, Malfoy, hisz a vak is l�thatja, hogy teljesen od�ig vagy �rte. – Hermione szavainak hat�s�ra Draco hirtelen j�tt riadalm�t az �rtetlens�g v�ltotta f�l.

- Te most kir�l besz�lsz?

- Nem tettesd magad h�ly�nek, nem �ll j�l neked! – fonta �ssze karjait bossz�san a l�ny. - M�gis kir�l besz�ln�k?! L�ttalak azzal a n�vel a folyos�n, �s tudom... – Befejezni azonban m�r nem tudta a mondatot, mert Draco felpattant a padr�l, el� l�pett, fej�t kiss� lehajtva k�zelebb hajolt hozz�, majd ajkait gyeng�den a l�ny�hoz �rintette. Hermione l�legzete elakadt meglepet�s�ben, de nem ford�totta el az arc�t. Cs�kjuk m�sodpercekig tartott csak, de minden �rzelem benne volt. Mikor ajkuk sz�tv�lt, a fi� homlok�t a l�ny�hoz nyomta, megnyalta a sz�ja sz�l�t, majd �gy sz�lt:

- Ne haragudj.

- Nem kell bocs�natot k�rned. Mindketten akartuk. - Draco elkomorodva eresztette le a fej�t.

- Draco, k�rlek, ne gy�t�rd magad. Mi a baj? – faggatta k�ts�gbeesetten Hermione.

- Te vagy a baj. Meg �n.

- Bar�tok vagyunk, vagy nem?

- H�t ez az! �n t�bbet… - Elhallgatott, mivel nem akarta kimondani azt, amit�l a legjobban rettegett. A l�ny ujjaival felemelte a fi� fej�t, majd apr� cs�kot nyomott a sz�j�ra.

- �n is - suttogta Hermione.

- Micsoda? – n�zett r� a fi� meglepetten.

- J�l hallottad. Tetszel nekem. �s tudom, mi a gondod. Az, hogy �desap�d mit sz�lna hozz�, ha megtudn�, hogy egy mugli �rdekel t�ged. �s annak a k�vetkezm�nyei bizony�ra igen s�lyosak lenn�nek r�d n�zve.

- Igen. �s nem. Ismered ap�mat. Nem att�l f�lek, hogy nekem bajom lesz. T�ged f�ltelek; att�l, amit veled tenne. Meg�lne, ha megtudn�, hogy az egy szem kisfi�t elcs�b�tottad.

- Az�rt, mert mugli vagyok. Ugyanaz a v�geredm�ny. Mi ketten sosem lehetn�nk egy�tt. – A fi� nem sz�lt semmit, csak elmosolyodott.

- Min mosolyogsz?

- Egy kedves ismer�s�m nem is olyan r�g azt mondta nekem, hogy az �letet nem a l�legzetv�telek sz�ma hat�rozza meg, hanem azoknak a pillanatok�, melyek el�ll�tj�k a l�legzeted. Akkor nem nagyon �rtettem, hogy mir�l besz�l... Most m�r �rtem – mosolyodott el ism�t a fi�, s egyenesen a l�ny szem�be n�zett.

- Draco, �n nem is tudom, mit mondjak – pislogott zavartan Hermione. - Ha ap�d ezt megtudja...

- Nem felt�tlen�l kell tudnia r�la.

- Ezt te sem gondolod komolyan – h�ledezett Hermione. - Te tudn�d titkolni?

- Mi�rt? Van jobb �tleted?

- H�t... - a l�ny gondolkodni kezdett, de mikor nem jutott esz�be semmi �rtelmes, jobb h�j�n b�lintott. - Te t�nyleg k�pes lenn�l r�?

- �rted? B�rmire!

- Draco, ez nem jellemz� r�d. – A fi� ism�telten r�hajolt a l�ny ajkaira, s l�gy cs�kot lehelt r�.

- Rem�lem, siker�lt meggy�zn�m t�ged.

- Igen – mosolygott Hermione elpirulva. – Viszont m�g mindig nem �rultad el, hogy mit akart�l annyira megtudni att�l a n�t�l.

- Ez sz�p! - nevetett a fi�. – M�g k�t perce sincs, hogy j�runk, de te m�ris f�lt�keny vagy.

- Ez egy�ltal�n nem vicces! – duzzogott a l�ny. - L�ttam, hogy n�zel r�, �s tudom, hogy legilimenci�t haszn�lt�l.

- Na, j�! – s�hajtott m�lyet Draco. – De meg kell �g�rned, hogy senkinek nem mondod el.

- Meg�g�rem.

- A sz�netben �szre vettem, hogy ap�m �s Tia nem besz�lnek egym�ssal, �s felt�n�en ker�lik egym�s t�rsas�g�t. Amikor pedig k�rdeztem �ket, hogy mi ennek az oka, mindketten kit�rtek a v�laszad�s el�l.

- Nem �rtem, mi ebben olyan k�l�nleges, ap�d term�szet�t ismerve...

- Igen, el�sz�r �n is erre gondoltam, de mikor r�k�rdeztem, az az �rz�sem t�madt, hogy titkolnak valamit.

- De akkor sem sz�p dolog m�s fej�ben kutakodni – makacskodott tov�bb Hermione -, r�ad�sul az enged�lye n�lk�l.

- Tudom, de nem volt m�s v�laszt�som.

- �s legal�bb meg�rte kock�ztatni? – Draco nem v�laszolt, csak vigyorgott az orra alatt. – Gyer�nk, ki vele! – noszogatta a l�ny, mert m�r � is k�v�ncsi volt.

- Nos, igen. Kider�lt, hogy ap�m sincs f�b�l.

- Ezt nem eg�szen �rtem – r�zta meg a fej�t Hermione.

- Annak ellen�re, hogy muglinak hiszi, megcs�kolta �t. – Hermione meglepet�s�ben elt�totta a sz�j�t, �s egy hang sem j�tt ki a tork�n.

- Micsoda? – b�kte ki v�g�l elk�pedten. – �s te ennek �r�lsz?

- Igen – vigyorgott tov�bb Draco. – Mi�ta csak az eszemet tudom, ap�m egyed�l van. Persze sokszor megk�rny�kezt�k �t m�s boszork�nyok, de mind csak a vagyon�ra hajtott. Szerencs�re egyiknek sem siker�lt beh�l�znia �t. De most itt van Tia. � teljesen m�s, �s ap�mat  sem hagyja hidegen.

- M�r �rtem... csak azt felejted el, hogy az a n� nagy val�sz�n�s�ggel mugli. Ap�d pedig soha nem szennyezn� be a tiszta aranyv�r�t. �s ha m�r itt j�runk, azt sem engedn� meg, hogy te azt tedd.

- �pp ez�rt kell mindent megtenn�nk annak �rdek�ben, hogy titokban maradjon a kapcsolatunk – javasolta Draco kiss� elkomorodva.

- �s ezt m�gis hogy k�pzelted? – faggatta k�v�ncsian Hermione. – M�s h�zakhoz tartozunk, m�s az �rabeoszt�sunk, a te nyomodban mindig ott van Crak �s Monstr�, �s �n sem tudom hosszabb id�re ler�zni Harry-t �s Ront, valamint a kezdetekt�l fogva ut�ljuk egym�st...

- Viszont egy�tt j�runk b�ntet�munk�ra.

- De annak m�r v�ge.

- Ezt viszont rajtunk k�v�l senki sem tudja – mosolygott ravaszul Draco. – Az �r�kon �s a sz�netekben mindketten �gy viselked�nk a m�sikkal, mint eddig, a d�lut�nokat pedig egy�tt t�ltj�k. A t�bbieknek azt mondjuk, hogy mivel megint �sszekaptunk, Piton az �v v�g�ig meghosszabb�totta a b�ntet�s�nket.

- Nem tudom, Draco. Nem tudom. �s hol fogunk tal�lkozni?

- Mit sz�ln�l ehhez a helyhez? A t�nak ezen r�sze el�gg� elhagyatott, mivel k�zel van a Tiltott Rengeteghez. A f�zf�k s�r� �gai pedig t�k�letes takar�st biztos�tanak a k�v�ncsi szemek el�l.

- Honnan ismered ilyen j�l ezt a helyet?

- Ap�m aj�nlotta m�sod�v elej�n, mert panaszkodtam, hogy Crakot �s Monstr�t nem tudom ler�zni magamr�l. M�g senki sem tal�lt meg itt. Te vagy az egyetlen.

- H�t j�, meggy�zt�l – mosolygott Hermione is. – Akkor holnap ugyanekkor, ugyanitt. Most viszont menj�nk be. Meg fogunk f�zni, ha sok�ig �csorgunk itt.

- Rendben. - A k�t fiatal egym�s mellett ment a kast�ly fel�, de azt�n sz�tv�ltak �tjaik. Draco lement a pinc�be, Hermione pedig a Griffend�l klubhelyis�g�be.

A fi� a legk�zelebbi fotelba �lt le. Mosolyogva gondolta v�gig a t�rt�nteket, �s r�j�tt, hogy soha nem �rezte m�g mag�t ennyire boldognak. Szemei lassan lacsuk�dtak, ez�rt felment a szob�j�ba, �s lefek�dt. �m �lom nem j�tt a szem�re, mint ahogy k�t emelettel feljebb, Hermione szem�re sem... Forgol�dott az �gy�ban, �s egyre csak Draco cs�kj�ra gondolt. Gyeng�d volt. Az ajkai forr�ak, puh�k, �s m�gis volt benne valami eg�szen m�s. A l�ny nem tudta, mi volt az, de ahogy v�giggondolta cs�kjukat, gyomra remegni kezdett. Soha nem �rezte mag�t tan�cstalannak, de ez esetben nem tudta, mit kellene tennie. Ideges volt a m�snap miatt. F�lt, hogy lebukik bar�tai el�tt, pedig eddig olyan j�l titkolta �rz�seit. Nagy leveg�t vett, majd lehunyta szemeit, �s pr�b�lt elaludni.

A napok viharos gyorsas�ggal teltek, mindketten tartott�k magukat a megegyez�s�kh�z, �s az �r�kon a t�l�k megszokott m�don viselkedtek. Draco szinte egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy Hermion�n, vagy a Griffend�len k�sz�r�lje a nyelv�t.

- Ne feledj�tek, csak �vatosan p�ccintsetek. �rz�ssel - magyar�zta Flitwick professzor a k�nnyebb s�r�l�sek gy�gy�t�s�t. – Ki szeretn� els�k�nt megpr�b�lni? – Szinte be sem fejezte a k�rd�st, Hermione keze m�ris a magasba lend�lt.

- Professzor, kipr�b�lhatom?

- Persze, Granger kisasszony.

- Persze, Granger kisasszony – ut�nozta Draco magas hangon a tan�r�t, melyen mardek�ros t�rsai j�t mulattak. - Merlinre mondom, �r�ln�k, ha nem lenn�nek tiltottak azok a f�benj�r� �tkok. Hal�lra k�nozn�m - folytatta Malfoy g�nyosan. Hermione r�b�mult, mire a fi� alig �szrevehet�en kacsintott egyet.

- Hermione, ne foglalkozz ezzel a g�r�nnyel. Tudod, hogy els� �ta irigykedik r�d, ami�rt okosabb vagy - sz�lt k�zbe Ron.

- Na igen. Malfoy-nak csak ez jutott. Az irigys�g - v�gott k�zbe Harry is, mire Hermione r�juk ripakodott.

- �s mi lenne, ha hagyn�tok, hogy �n int�zzem el a gondjaimat? Nem kellenek garded�mok! Professzor, akkor megpr�b�lhatom?

- Persze kisasszony. K�rem. - Odatette s�r�lt k�zfej�t a l�ny el�.

- Ferula – Mondta ki hat�rozottan a var�zsig�t, mik�zben p�lc�j�val p�ccintett egyet, �s a seb begy�gyult.

- Gratul�lok, Miss Granger. Igaz�n sz�p munka volt. T�z pont a Griffend�lnek. - A p�tt�m tan�r elismer�en b�lintott a l�nynak, aki egy el�gedett mosolyt k�ld�tt fel�. Draco elgondolkodva n�zte �t, �s bevillant neki n�h�ny k�rd�s. Hogyhogy nem vette eddig �szre, hogy milyen sz�p? Mi ez a hirtelen szeretet Hermione r�sz�r�l? R�g�ta alakult m�r, �s �k voltak ennyire vakok, vagy most t�rt�nt minden, p�r nap leforg�sa alatt?

Gondolataiba mer�lve l�pett ki a teremb�l, �s ment k�vetkez� �r�j�ra.

a

T�vol a Roxfortt�l, a Malfoy-k�ri�ban m�g igencsak fesz�lt l�gk�r uralkodott.

- Ezt egyszer�en nem hiszem el – fakadt ki Tia k�ts�gbeesetten, mikor Lucius k�z�lte vele az �jabb miniszt�riumi d�nt�st. – Sz�val akkor most fogoly vagyok?

- Nem, sz� sincs ilyesmir�l, de meg kell �rtened, hogy vesz�lyes, ha kint k�borolsz – pr�b�lta lecsillap�tani a f�rfi. – K�l�nben sincs hova menned.

- De m�r �rtam Katie-nek, hogy holnap bemegyek hozz� a Roxfortba.

- Semmi akad�lya. Elk�s�rlek – jelentette ki a sz�ke m�gus hat�rozottan.

- �hm… n�gyszemk�zt kell vele besz�lnem – pirult el a n� halv�nyan.

- Majd megv�rlak valahol. De egyed�l nem k�sz�lhatsz.

- Rendben, ha ennyire ragaszkodik hozz�...

- Igen, ennyire. �s igaz�n tegezhetn�l – f�rta sz�rke tekintet�t a n��be. – Azok ut�n, ami aznap t�rt�nt… - Kez�vel gyeng�den v�gig sim�tott a n� arc�n, s �r�mmel nyugt�zta, ahogy az behunyt szemmel megborzong �rint�se hat�s�ra.