1. fejezet

Hermione Granger az ajt� el�tt �llt m�r vagy egy perce, �s k�ny�kig a t�sk�j�ban matatva kereste a lak�skulcs�t. � is olyan volt, mint a legt�bb n�: a sok felesleges cucc k�z�tt sosem tal�lta meg azt, amit �ppen keresett. Mikor v�gre a kez�be akadt a kulcscsom�ja, diadalmasan felcsillant a szeme. Kis�p�rt egy k�sza tincset a szem�b�l, majd kinyitotta az ajt�t.

- Anya, apa! Itthon vagyok! – ki�ltotta bele a s�t�t el�szob�ba. Na v�rjunk csak… s�t�t? M�r itthon k�ne lenni�k… Hol lehetnek? Agg�dva h�zta el� a var�zsp�lc�j�t. Bel�pett a nappaliba, �s kez�vel kitapogatta a falon a villanykapcsol�t. Mikor megl�tta a kanap�n �ld�g�l� k�t embert, egy pillanatra megd�bbent, majd mag�hoz t�rve elki�ltotta mag�t:

- Capitulatus!

- Invito! – hangzott fel ugyanebben a pillanatban a var�zsige, mire a l�ny legnagyobb ijedts�g�re, p�lc�ja k�nnyed�n kisiklott az ujjai k�z�l, miel�tt m�g a lefegyverz� b�b�ja hathatott volna. R�m�lten l�pett h�tr�bb, menek�l�si �tvonalat keresve, de meghallotta a m�r oly j�l ismert cicceg� hangot.

- Nem megy sehov�, Miss Granger! – szegezte a p�lc�j�t a l�nyra Perselus Piton, mik�zben Draco Malfoy m�g mindig a kanap�n �lt, �s �rdektelen�l b�mult maga el�, mintha k�r�l�tte nem t�rt�nne semmi k�l�n�s. 

- Hol vannak a sz�leim? – t�rt mag�hoz egy kicsit Hermione, �s elhat�rozta, hogy nem mutatja ki a f�lelm�t. Nem, nem adja meg ezeknek a gyilkosoknak azt az �r�met, hogy rettegni l�ss�k. – Ha b�rmit tettek vel�k, �n esk�sz�m, hogy… - szorult �k�lben a keze.

- A sz�leid j�l vannak – sz�lalt meg egy hang a s�t�t folyos� rejtek�b�l. Hermione ijedten rezzent �ssze, �s ugrott oldalra, hogy se Piton�k, se a hang tulajdonosa ne tudja h�tba t�madni.

- Ki maga? – meresztgette a szemeit a l�ny, de a s�t�tben csak az alak k�rvonalait tudta kivenni.

- H�t nem ismersz fel, Hermione? – k�rdezte a hang kedvesen.

- Nem… Az nem lehet… - a l�ny �sszer�ncolta a homlok�t, �s m�g h�tr�bb l�pve bele�tk�z�tt a szoba k�zep�n �ll� kis �vegasztalba. Mikor az �sz szak�ll� var�zsl� kis�t�lt a f�nyre, a fiatal boszork�ny szemei m�g jobban elkerekedtek. – Ez valami tr�kk? – n�zett gyanakv�an Pitonra.

- Nem, kedvesem. Nincs itt semmi tr�kk. Legal�bb is nem t�ged akarunk �tverni… - n�zett f�lhold alak� szem�vege al�l a l�nyra Dumbledore.

- De h�t… Maga… Maga meghalt. Harry… l�tta – motyogta �sszezavarodva Hermione.

- Azt l�tta, amit l�tni akart – felelte titokzatos mosollyal a sz�ja sz�l�n az id�s var�zsl�.

- Honnan tudhatn�m, hogy maga az igazi Dumbledore professzor?

- �r�l�k, hogy megk�rdezted. Csal�dtam volna benned, ha minden gyanakv�s n�lk�l elfogadod, amit mondok.

- Mikor harmadik �v elej�n az irod�j�ba hivatott, hogy odaadja az id�nyer�t, mondott nekem valamit, eml�kszik? – k�rdezte Hermione.

- Sajn�lom, de nem eml�kszem – n�zett b�szk�n csillog� szemekkel a l�nyra az igazgat�. – Nem is eml�kezhetek, ugyanis az id�nyer�t McGalagony professzort�l kapta.

- T�nyleg maga az… - akadt a leveg� Hermione mellkas�ban. N�h�ny pillanatig csak b�multa az id�s m�gust, majd odal�pett hozz�, �s nagy lend�lettel meg�lelte.

- Okos kis boszork�ny vagy! – szor�totta mag�hoz a l�nyt Dumbledore.

- De h�t hogyan? Mi t�rt�nt? – l�pett h�tr�bb Hermione izgatottan. – Sz�lnom kell Harrynek �s Ronnak. Ha ezt megtudj�k…

- Nem.

- Tess�k? – n�zett fel �rtetlen�l a l�ny.

- Nem sz�lhatsz senkinek arr�l, hogy �lek. Senki sem tudhatja, rajtad, a sz�leiden, Piton professzoron �s Mr. Malfoyon k�v�l – az igazgat� hangja komoly �s ellentmond�st nem t�r� volt.

- De h�t mi�rt nem?

- Nem mondhatok el t�l sokat, nehogy vesz�lybe ker�lj�n a terv�nk. Gyere, �lj le! – mutatott a kanap�ra az �reg var�zsl�, �s � maga is helyet foglalt. Draco fintorogva h�z�dott arr�bb Hermione mell�l, mire a l�ny gyilkos pillant�st k�ld�tt fel�. – A l�nyeg, hogy a terv�nk v�grehajt�s�ig Tom Denemnek �s mindenki m�snak is �gy kell hinnie, hogy �n halott vagyok. Az is nagyon fontos, hogy Piton professzor �s Mr. Malfoy biztons�gos helyen legyenek, ahol sem az aurorok, sem a hal�lfal�k, sem Harry nem tal�lhat r�juk. Ez�rt gondoltam arra, hogy esetleg egy biztons�gos mugli helyen k�ne elrejt�zni�k…

- �rtem… Azt szeretn�, ha seg�ten�k keresni egy biztons�gos helyet? – k�rdezte a l�ny.

- Nem, m�r tal�ltunk egy ilyen helyet – n�zett k�rbe Dumbledore.

- Neem… Ezt nem gondolhatja komolyan… - r�zta meg a fej�t a boszork�ny, mikor r�j�tt, hogy mi is j�r az igazgat� fej�ben. – Egy eg�sz kast�ly is t�l kicsi volt, hogy Malfoy-jal meglegy�nk, ha �sszez�rnak minket egy ekkora h�zba, szerintem annak nem lesz j� v�ge…

- Most az egyszer egyet�rtek a kis s�rv�r�vel… - mordult fel Draco.

- Ne merj �gy h�vni! – ugrott fel Hermione harciasan, �s hatalmasan csattan� pofont kevert le a sz�kes�gnek.

- Te kis… - pattant fel a fi� is, �s �k�lbeszor�tott k�zzel indult meg a l�ny fel�.

- El�g legyen! – t�r�tette �szhez a veszeked�ket egy d�h�s hang. – Draco, �lj le! – parancsolta Piton Malfoynak. A fi� egy ideig m�g farkasszemet n�zett a villog� szem� boszork�nnyal, majd v�g�l teljes�tette az utas�t�st.

- Ejnye! H�t, ez t�nyleg nem lesz k�nny�… - cs�v�lta meg a fej�t Dumbledore. – �n m�gis arra k�rlek, Hermione, hogy l�gy te az okosabb, tedd f�lre a s�relmeidet, �s a j� c�l �rdek�ben seg�ts nek�nk.

- Rendben – felelte egy nagy s�hajt�s ut�n a l�ny. – Fel�lem itt maradhatnak, de meg kell k�rdeznem a sz�leimet is.

- Vel�k m�r megbesz�ltem ezt – k�z�lte az igazgat�.

- �rtem… �s egy�bk�nt, hol vannak most? – jutott esz�be a kis boszork�nynak a sz�lei hi�nya.

- Elmentek v�s�rolni n�h�ny dolgot, amikre Piton professzornak �s Mr. Malfoynak sz�ks�ge lehet.

- Sz�val az �n enged�lyem nem is sz�m�tott igaz�n… - h�zta el Hermione a sz�j�t.

- Dehogynem. Csak biztos voltam benne, hogy egy ilyen j�sz�v�, kedves teremt�s nem mondhat nemet egy seg�lyk�r�sre – mosolyodott el Dumbledore. – H�t, akkor… - �llt fel egy nagy s�hajjal. – �n megyek is…

- �n nem marad?

- Nem, kedvesem. Nekem sok elint�zni val�m van… Perselus, k�rlek, figyelj oda r�juk… - fordult a tan�rhoz az igazgat�.

- Term�szetesen – biccentett a f�rfi.

- Akkor a viszontl�t�sra! – k�sz�nt el Dumbledore, majd egy pillanat alatt elt�nt a szob�ban l�v�k szeme el�l.

- Miss Granger! – sz�l�totta meg Piton, miut�n h�rmasban maradtak.

- Igen?

- Tess�k, a p�lc�ja – ny�jtotta oda a v�kony fadarabot a tan�r a l�nynak.

- K�sz�n�m – vette el a kis boszork�ny.

- Ha m�s lett volna a helyemben, most m�r nem tudn� megk�sz�nni… - h�zta el g�nyosan a sz�j�t a f�rfi. – Enn�l az�rt t�bbet v�rtam volna az iskola �ll�t�lag legokosabb di�kj�t�l – vetette m�g oda, majd kis�t�lt a szob�b�l.

- Fulladj meg Malfoy! – mordult r� Hermione a sz�kes�gre, mikor megl�tta, hogy az el�gedetten vigyorog rajta.

F�radtan lehuppant a fotelbe, �s halkan fels�hajtott. Annyi minden t�rt�nt vele r�vid id� alatt, hogy m�g ideje sem volt feldolgozni. Nem �rtette, mi�rt nem sz�lhat Harry�knek, mikor bar�tait is nagyon megviselte az igazgat� hal�la, �s azt sem �rtette igaz�n, mi�rt is volt sz�ks�g erre az eg�sz sz�nj�t�kra… Csak egy valamit tudott… Hogy ez egy nagyon meleg �s hossz� ny�r lesz.