Hermione Granger �let�ben most el�sz�r n�zett sz�nakozva Draco Malfoyra. Ahogy a fi� a konyha asztal mellett �lt, �s �veges tekintettel hallgatta a h�rt, miszerint az �desanyja rejt�lyes k�r�lm�nyek k�z�tt elhal�lozott, olyannak t�nt, mint ha maga is a m�svil�gon lenne m�r. Dumbledore, miut�n a szavaival kit�pett egy darabot a sz�kes�g lelk�b�l, egy�tt �rz�en megveregette a v�ll�t, majd ki tudja hov� hoppan�lt.

A l�ny csak �llt csendesen az ajt�f�lf�nak d�lve, �s nem tudta, mit is k�ne mondania vagy tennie. Ahogy r�pillantott a sz�leire, l�tta, hogy �k is pont ezekkel az �rz�sekkel k�zdenek. V�g�l Draco oldotta meg a helyzetet azzal, hogy f�radts�gra hivatkozva visszavonult a szob�j�ba. Nem sokkal k�s�bb Piton is k�vette a p�ld�j�t. Hermione l�tta m�r a tan�rt d�h�snek, g�nyosnak, ijeszt�nek, de az a m�lys�ges gy�sz, amit most az arc�n l�tott, eg�szen megd�bbentette. Soha nem hitte volna, hogy a f�rfi k�pes ilyen �rz�sekre is.

- Szeg�ny fi�! – s�hajtott fel Mrs. Granger, mikor magukra maradtak. Leemelte a te�nak feltett forr� vizet a t�zhelyr�l, �s bele�nt�tte a kancs�ba. – Nem k�ne besz�lned vele? – n�zett a l�ny�ra.

- Nem tudom, mit mondhatn�k azon k�v�l, hogy r�szv�tem… - r�zta meg a fej�t a boszork�ny. – K�l�nben sem hiszem, hogy Malfoy sz�ba �llna velem…

- Az nem olyan biztos… A trag�di�k k�zelebb hozz�k egym�shoz az embereket. Tal�n most sz�ks�ge lenne egy bar�tra… - sz�lt bele a besz�lget�sbe Mr. Granger is.

- Malfoynak? Nem hinn�m…

- Az�rt igaz�n megpr�b�lhatn�d… Akkor legal�bb elmondhatod, hogy te mindent megtett�l… Nem igaz? – mosolygott r� halv�nyan az �desanyja.

- De… igen… Azt hiszem… - gondolkodott el a l�ny. – Megn�zem, mi van vele – s�hajtott fel.

- Ez az �n kedves, okos kisl�nyom! – l�pett el� Mrs. Granger, �s egy puszit nyomott a kusza tincsekre. – Sok szerencs�t!

- K�sz�n�m, arra igaz�n sz�ks�gem lesz – indult el az emeletre Hermione. Mikor Draco szob�ja el� �rt, �jabb m�ly leveg�t vett, majd lassan kif�jta. M�r �ppen kopogni akart volna az ajt�n, mikor odabentr�l meghallotta a szipog�st. Az nem lehet… - gondolta mag�ban. – Draco Malfoy s�r… Megr�zta a fej�t, �s lenyomta a kilincset. Halkan osont be a szob�ba.

A fi� az �gy el�tt �lt a f�ld�n. Felh�zott t�rdeire lehajtotta a fej�t, �s a teste r�zk�dott a zokog�st�l. Hermione csak �llt, �s n�zte �t. Sosem hitte volna, hogy a mindig b�szke �s g�nyos Malfoyt egyszer ilyen �llapotban fogja l�tni. Egy pillanatra elfelejtett minden egyes gonoszs�got, minden g�nyos becenevet, �s csak egy fi�t l�tott maga el�tt, aki szenved.

Odal�pkedett mell�, let�rdelt el� a f�ldre, �s kiss� bizonytalanul kiny�jtott a kez�t. A tincsek az ujja alatt selymesebbek voltak, mint azt valaha is elk�pzelte. Ijedten r�ntotta vissza a kez�t, mikor Draco felkapta az �rint�sre a fej�t, �s k�nnyes, d�bbent szemekkel n�zett r�. Azt�n a pillant�sa lassan megtelt gy�l�lettel.

- Mit akarsz, Granger, ha? – csattant fel hirtelen. – J�tt�l megn�zni, milyen egy Malfoy, ha szenved? Tetszik a l�tv�ny? �lvezed, mi? – ragadta meg Hermione karjait. A l�ny csak csendesen n�zett vissza r�. Nem ellenkezett, nem pr�b�lt meg kiszabadulni a szor�t�sb�l, �s nem nevetett rajta, ami�rt s�rt.

- Sajn�lom – mondta v�g�l csendesen. A sz�rke szemp�r furcs�n csillogva n�zett egyenesen az � szemeibe.

- Mi�rt? – k�rdezte Draco, �s b�r nem engedte el a l�ny, engedett a szor�t�son.

- Mi�rt sajn�lom? Mert sz�rny� lehet elvesz�teni az embernek az �desanyj�t – szorult �ssze Hermione torka. – Ha az eny�m meghalna, nem is tudom, hogy mit tenn�k…

- Nem… Mi�rt vagy ilyen velem? Ilyen… kedves… - ejtette ki �gy a sz�t a fi�, mintha citromba harapott volna.

- Mert griffend�les vagyok – felelte r�vid gondolkoz�s ut�n a l�ny. A sz�kes�g egy ideig komoly arccal n�zett r�, majd keser�en elnevette mag�t. V�g�l a nevet�s �jra zokog�sba fordult �t.

- Sosem foglak meg�rteni titeket… - szipogta a k�nnyeit t�r�lgetve.

- Mert mardek�ros vagy – mosolyodott el Hermione kedvesen.

- Igen… �s m�g r�ad�sul Malfoy is… - d�rzs�lte meg kiv�r�s�d�tt szemeit Draco. – Egy Malfoynak nem lehetnek �rz�sei, mert az t�l vesz�lyes.

- Mindenkinek vannak �rz�sei… - vett el� a nadr�gzseb�b�l egy zsebkend�t a l�ny, �s odany�jtotta a fi�nak.

- Nekem nincsenek! – r�zta meg a fej�t a sz�kes�g.

- Ha nem lenn�nek, most nem lenn�l kiborulva. Nagyon szeretted az anyuk�dat, igaz? – h�zta t�r�k�l�sbe elzsibbadt l�bait Hermione. Draco csak b�lintott, majd a zsebkend�t elv�ve megt�r�lte a szemeit. – Igaz�n sz�p n� volt… - eml�kezett vissza az asszonyra a l�ny. Igaz, hogy csak egyszer l�tta a Kviddics Vil�gbajnoks�gon, de azt a p�ratlan sz�ps�get neh�z lett volna elfelejteni. A Malfoyok mind gy�ny�r�ek… Tal�n van n�h�ny v�la a rokons�gukban… - elm�lkedett a kis boszork�ny.

- Igen, az volt. A leggy�ny�r�bb – a fi� tekintete ell�gyult, �s �lmodozva n�zett maga el�. – Szebb �desany�t nem is k�v�nhat mag�nak az ember. Egyszer, mikor kicsi voltam, nagyon megbetegedtem, �s mikor fel�bredtem egy l�z�lmomb�l, hirtelen azt hittem, hogy egy angyal �l az �gyam sz�l�n. De anya volt az… - mosolyodott el.

- Ez igaz�n sz�p eml�k… - mosolygott vissza r� Hermione, majd mikor r�j�tt, hogy �ppen Draco Malfoyra mosolyog, gyorsan lehajtotta a fej�t, �s megk�sz�r�lte a tork�t.

- Granger? – hallotta meg a sz�kes�g hangj�t.

- Igen? – n�zett fel r�.

- Tudom, hogy �n egy aranyv�r� Malfoy vagyok, te pedig… nos s�rv�r�…

- Menj a fen�be! – akart felkelni a l�ny, de egy k�z fon�dott a csukl�j�ra.

- V�rj! Hallgass v�gig! – h�zta vissza a mardek�ros. Hermione kelletlen�l vissza�lt.

- Ha csak s�rtegetni akarsz…

- Nem – r�zta meg a fej�t Draco. – Sz�val, tudom, hogy hat �ven �t ellens�gek voltunk, �s ut�ljuk egym�st… - n�zett a l�nyra. -, …de esetleg am�g ebben a helyzetben vagyunk…, k�thetn�nk… fegyversz�netet…

- Fegyversz�netet? – felejtette nyitva a sz�j�t a l�ny a d�bbenett�l.

- Igen. Ha m�r minden a r�gi lesz, ugyan�gy ut�lhatsz tov�bb, �s �n is t�ged…, de most nincs kedvem veled is harcolni… T�l sok minden t�rt�nt, �s… - a fi� torka �sszeszorult.

- Rendben – v�gta r� Hermione.

- Rendben. Csak ilyen egyszer�en? – lep�d�tt meg a sz�kes�g. – Pedig m�r k�sz�ltem egy besz�ddel, hogy meggy�zzelek…

- H�ha, egy eg�sz besz�det szentelt�l volna nekem? Ez igaz�n megtisztel� – kuncogott a l�ny. – Ha akarod, elmondhatod…

- Azt hiszem, ink�bb hanyagoln�m, ha m�r �gysincs sz�ks�g r�… Hmmm… Granger…

- Szeretn�l m�g valamit?

- Igaz�n kedves t�led, hogy bej�tt�l megvigasztalni… Ostoba griffend�les szok�s, de kedves… Viszont… most magamra hagyn�l egy kis id�re?

- Persze – b�lintott Hermione, �s felt�p�szkodott a f�ldr�l. – Majd sz�lok, ha k�sz az eb�d. �r�ln�k, ha lej�nn�l…

- Rendben.

- Akkor szia! – nyitotta ki az ajt�t a l�ny.

- Szia! – felelte Draco.

Hermione becsukta maga m�g�tt az ajt�t, �s a falnak t�maszkodott. Ez volt �lete legfurcs�bb �s legbizarrabb besz�lget�se. Ha valaki ezt megj�solta volna egy p�r h�napja, biztosan ugyanolyan csal�nak tartan�, mint Trelawney professzort, a Roxfort j�sl�stan tan�rn�j�t. Halkan fels�hajtott, majd megvonta a v�ll�t. V�g�l is, lehet, hogy ebb�l az eg�szb�l valami j� fog kis�lni… Ha nem is lesznek Draco Malfoy-jal bar�tok, de legal�bb nem fogja piszk�lni �s s�rtegetni �t, �s m�r ez is nagy dolog.