Amilyen meglep� volt Hermione sz�m�ra Draco Malfoy cs�kja, olyan meglepet�st �rzett, mikor a fi� hirtelen leg�rd�lt r�la, �s mintha csak lepr�t terjesztene a szoba m�sik sark�ba k�szott. A kis boszork�ny fel�lt, �s szembe tal�lta mag�t egy r�m�letet t�kr�z�, sz�rke, r� mered� szemp�rral.

- Malfoy… - kezdte volna, de a fi� tiltakoz�an kiny�jtotta maga el� a kez�t.

- Nem. Ne! Ne mondj semmit! – t�p�szkodott fel a f�ldr�l a sz�kes�g. Hermione figyelm�t nem ker�lhette el, hogy a fi� keze remeg az idegess�gt�l.

- Dra… - pr�b�lkozott �jra, de miel�tt megsz�lalhatott volna, az ifjabbik Malfoy vill�mgyorsas�ggal elhagyta a szob�t.

Hermione p�r pillanatig d�bbenten �lt a f�ld�n, majd a homlok�t �sszer�ncolva felpattant.

- Na nem! Azt m�r nem! Nem �szod meg ennyivel, te gy�va! – indult meg d�h�sen a fi� ut�n. Az el�szob�n �tcs�rtetve sietett a konyha fel�, mikor �ssze�tk�z�tt a sz�leivel. – Nem l�tt�tok merre ment az a g�r�ny?

- Ha j�l sejtem, Drac�r�l besz�lsz? – �rdekl�d�tt az anyja.

- Pontosan – b�lintott �sszepr�selt sz�jjal Hermione.

- Mit csin�lt? – �rdekl�d�tt a n�.

- Sajn�lom, de az most csak r�nk tartozik… Rem�lem, meg�rtitek… - n�zett k�r�n a sz�leire a l�ny.

- Rendben, persze… - tette Mrs. Granger a f�rje karj�ra a kez�t, aki tov�bb akart k�rdez�sk�dni. – De ugye, nem akarod meg�lni? – mosolyodott el a n�.

- Nem. De az�rt maradand� s�r�l�seket okozhatok? – mosolyodott el halv�nyan a l�ny.

- Csak 8 napon bel�l gy�gyul�kat – felelte az anyja cinkos f�nnyel a szem�ben.

- Megegyezt�nk.

- A h�ts� kert fel� ment – t�j�koztatta Mrs. Granger Draco holl�t�r�l a l�ny�t.

- K�sz�n�m – indult el a megadott c�l fel� Hermione.

A szabadba kil�pve k�rben�zett, de nem l�tott senkit. Elindult a gy�m�lcsf�k ment�n majd a ker�t�shez �rve visszafordult. Sehol egy l�lek. Lehet, hogy Malfoy megsz�k�tt? – tette fel mag�nak a k�rd�st. Nem, olyan idi�ta nem lehet… �thajolt a szomsz�dhoz, de semmi, �s az �ton sem l�tott m�g egy k�bormacsk�t sem. M�r �ppen vissza akart menni a h�zba, hogy sz�ljon a sz�leinek, mikor egy falev�l a v�ll�ra hullott. El�sz�r csak reflexszer�en les�p�rte a k�bor utaz�t, majd a felfedez�s �r�me suhant v�gig az arc�n. Dudor�szva a fa t�rzs�nek t�maszkodott, �s a t�jat szeml�lve fels�hajtott. Kezeivel belet�rt a haj�ba, egy hatalmasat ny�jt�zkodott, majd hirtelen elkapta az egyik vastagabb �gr�l kiss� lel�g� l�bat, �s r�ntott rajta egyet.

A hatalmas ord�t�st �s puffan�st k�vet�en Hermione a k�nnyeit t�r�lgetve kacagott.

- Te nem vagy norm�lis! – kiab�lta a f�ld�n fekv� sz�kes�g. – A nyakamat is kit�rhettem volna!

- �, ugyan m�r! – legyintett nevetve a kis boszork�ny. – K�l�nben is, mit nyafogsz! Ha j�l tudom, meg akarsz halni, vagy nem?

- Menj a fen�be! – pattant fel s�rt�d�tten Draco, �s t�mad�j�t mag�ra hagyva elindult a ker�t�s fel�.

- Ez sz�let�sed �ta szok�sod? – l�pett mell� Hermione, �s r�k�ny�k�lt a ker�t�s v�zszintes l�c�re.

- Micsoda? – mordult fel a fi�.

- Elmenek�lni a gondok el�l…

- Ha az a gond egy tud�l�kos, k�cos l�ny, aki pizsam�ban rohang�l ut�nam az udvarra, akkor igen. Csak k�r, hogy messzebbre nem futhatok – h�z�dtak g�nyos-keser� mosolyra az �velt ajkak.

- H�t, az el�bb m�g nem igaz�n menek�lt�l el�lem… - motyogta maga el� Hermione, mik�zben kihal�szott a sz�ke tincsekb�l egy falevelet. – Mi�rt…? – akarta feltenni a k�rd�st, de Draco f�lbeszak�totta.

- Arra vagy k�v�ncsi, mi�rt cs�koltalak meg? – pillantott a kis boszork�nyra a sz�kes�g. – Mert m�r nem b�rtam tov�bb a sz�vegel�sedet, �s nem volt jobb �tletem arra, hogyan fogjam be a sz�dat – vigyorodott el.

- Egy d�g vagy Malfoy! – kacagott fel a l�ny, �s belebokszol a fi� v�ll�ba.

- �n is k�rdezhetek valamit? – kezdte a sz�kes�g, majd mikor egy b�lint�st kapott v�laszul, h�tr�lt egy p�r l�p�st. – Alapb�l szadista vagy, vagy csak engem szeretsz �tlegelni?

- Teeee! �llj meg, te gy�va ny�l! Nyuszi vagy Malfoy! – futott nevetve a menek�l� sr�c ut�n Hermione. – Ha elkaplak, akkor…

- Megversz? – b�jt el az egyik fa t�rzse m�g� Draco.

- Tudok �n ann�l jobbat is… - felelte titokzatosan a l�ny, mik�zben cs�b�t� pillant�sokat vetett �ldozat�ra.

- Jobbat? – nyelt egyet a fi� a k�pzelet�ben felvillan� k�pek hat�s�ra.

- Aha… Sokkal jobbat – harapta be a kis boszork�ny az als� ajk�t, majd h�tat ford�tott a fi�nak, �s elindult a h�z ment�n a kert el�ls� r�sze fel�. Draco egy pillanatig csak n�zte a helyet, ahol a l�ny elt�nt a szemei el�l, majd megr�zta mag�t, �s futva indult meg a griffend�les ut�n.

- H�, v�rj m�r meg! Mif�le jobb dologr�l besz�lsz? – torpant meg a sz�kes�g a l�ny el�tt, aki a veranda egyik gerend�j�nak d�lve v�rta be.

- Szerinted? – pislogott fel r� �rtatlan arcot v�gva Hermione.

- Nem tudom… - motyogta a fi�, mik�zben �gy �rezte a l�ny valamif�le b�b�jt bocs�tott r�, ami miatt k�ptelen elszak�tani pillant�s�t a mogyor�barna tekintett�l.

- Esetleg… Folytathatn�nk azt, amit odafent elkezdt�nk… - l�pett k�zelebb karjait a h�ta m�g�tt �sszefonva a kis boszork�ny.

- H�ly�skedsz, igaz? – vonta �ssze a szem�ld�k�t a sz�kes�g, de mikor Hermione ujjai v�gigsim�tottak a nyak�n, �sszerezzent.

- �gy v�led? – hajolt k�zelebb a l�ny annyira, hogy Draco az arc�n �rezte forr� lehelet�t. – Akkor… - kezdte, majd h�tr�bb l�pett. -, igazad van! – vigyorodott el, �s m�g miel�tt a fi� fel�bredhetett volna k�bulat�b�l, a h�ta m�g�l el�h�zta a slagot, �s egy mozdulattal megnyitva azt, �ldozat�ra ir�ny�totta.

- Hogy az a…! Hagyd abba! Nem hallod? – Draco kezeit az arca el� t�ve pr�b�lta v�deni mag�t, de hi�ba. P�r m�sodperc m�lva csurom vizesen �s d�h�s arccal meredt Hermion�ra. – Ez meg mire volt j�? – csattant fel.

- �gy l�ttam, sz�ks�ged van arra, hogy egy kicsit leh�tselek! – n�zett v�gig el�gedetten a fi�n a griffend�les. – �gy n�zel ki, mint egy �zott �rge.

- Ezt m�g visszakapod, rem�lem, tudod – l�pett k�zelebb fenyeget�en a sz�kes�g a l�nyhoz.

- Rem�lem is – b�lintott el�gedetten Hermione.

- Tess�k? – n�zett r� d�bbenten Draco.

- Te piszk�lsz engem, �n visszapiszk�llak t�ged, azt�n te megint visszaadod �s a t�bbi, �s a t�bbi… - magyar�zta. – Most m�r van mi�rt �lned. Ha m�gis a Gyorshal�l eszenci�t v�lasztan�d, azt �gy veszem, hogy gy�va vagy, �s megfutamodsz el�lem – n�zett a sz�rke szemekbe a boszork�ny.

- Egy Malfoy sosem gy�va! – jelentette ki a fi�, majd elindult a bej�rat fel�. – Vigy�zz Granger, mert a bossz�m utol�r – vigyorgott vissza a k�sz�br�l a l�nyra.

- Alig v�rom – k�szott fel egy el�gedett mosoly Hermione ajkaira.