Hermione egy kommand�st megsz�gyen�t� �bers�ggel osont v�gig a folyos�n. Ben�zett minden sarkon, miel�tt befordult volna, sosem l�pett be els�re az ajt�kon, hanem �vatosan bel�kte �ket, �s v�rta, hogy mi t�rt�nik. M�g az �tel�t is maga k�sz�tette el, �s nem volt hajland� olyan dolgot a sz�j�ba venni, amihez Draco hozz�f�rhetett volna. Nem tudta, hogy hol �s mikor akar lecsapni a fi�, de felk�sz�lten v�rta a bossz�j�t.

A sz�lei �gy n�ztek r�, mintha megh�borodott volna, Draco pedig csak megmosolyogta az �vatoss�g�t. Egyed�l Piton professzor szeml�lte teljesen �rdektelen�l a k�t fiatal j�t�k�t.

H�tf� reggel Hermione a kanap�n �lt, �s a Reggeli Pr�f�ta leg�jabb sz�m�t olvasgatta, mikor a sz�kes�g bel�pett a nappaliba, �s le�lt vele szemben a fotelbe. A l�ny egy ideig pr�b�lt �gy tenni, mintha �szre sem vette volna, de a fi� kitart� b�mul�s�nak k�sz�nhet�en �t perc alatt olyan ideges lett, hogy m�r nem l�tta maga el�tt a bet�ket.

- Mi az? – csattant fel hirtelen, mikor m�r nem b�rta tov�bb.

- Ma olyan m�s vagy… - n�zett v�gig rajta Draco �that� pillant�ssal.

- M�s? Ha most ki akarod fejteni, hogy k�cosabb vagyok, nagyobbak a fogaim, �s a szepl�im is el�j�ttek a melegt�l, akkor ne f�radj, mert nem vagyok k�v�ncsi a g�nyol�d�sodra… - fintorodott el.

- Nem… Nem akartam g�nyol�dni… - �llt fel a sz�kes�g, �s �t�lt a l�ny mell� a kanap�ra. – Olyan… sz�p vagy ma… - cs�szott hozz� k�zelebb.

- Sz�p? – Hermione nyelt egyet, majd megr�zta a fej�t. – Na j�, sz�rakozz m�ssal Malfoy! Azt hiszed, beveszem ezt? Tuti, hogy tervezel valamit, de nem d�l�k be neked!

- Rendben… Ha �gy hiszed… - sim�tott ki egy tincset a l�ny arc�b�l Draco, mire az �sszerezzent. – Akkor tov�bbi j� olvas�st! – �llt fel, �s az ajt� fel� indult. – Hermione… - fordult vissza, mire a kis boszork�ny �jra r�n�zett. – B�rmit is gondolsz, t�nyleg sz�p vagy…

A kis boszork�ny maga el� meredve b�mult �veges tekintettel a leveg�be. Csak akkor t�rt mag�hoz, mikor az �js�g kiesett a kez�b�l, �s a f�ld�n landolt. Megr�zk�dott, �s miut�n meggy�zte mag�t, hogy Draco csak megint szem�tkedik vele, visszat�rt az olvas�shoz.

Eb�did�ben �rte az �jabb megr�zk�dtat�s. Minden ugyanolyannak indult, mint b�rmikor m�skor. Mind asztalhoz �ltek, az �desanyja �s � t�laltak, elfogyasztott�k a levest, a s�ltet, majd bekebelezt�k a kis muffinokat is. A sokk akkor j�tt, mikor k�t k�z egyszerre ny�lt az utols� szem s�tem�ny ut�n. Hermione azonnal visszah�zta a kez�t, meghagyva a finoms�got a „vend�gnek”, de Draco ahelyett, hogy kihaszn�lta volna az alkalmat, felemelte a t�lat, �s udvariasan a l�ny fel� ny�jtotta.

Hermione t�tott sz�jjal b�mult a sz�rke szemekbe. T�tov�n kiny�jtotta a kez�t, �s �vatosan meg�rintette a muffint. B�tortalanul harapott bele, mert �gy v�lte, a fi� csak az�rt lehet ilyen kedves vele, mert valamit megb�v�lt az �telen. B�r megtehette volna, hogy ink�bb visszautas�tja a s�tit, de �gy gondolta, most m�r jobb t�l lenni Malfoy bossz�j�n, hogy v�gre ne kelljen rettegnie a lehets�ges csapd�k miatt.

A falat lassan forgott a sz�j�ban, az �z�n nem �rzett semmi furcs�t, azt�n nyelt egyet. Lehunyta a szem�t, �s v�rt… Azt�n… Felpillantott, �s d�bbenten n�zett a r� mosolyg� Drac�ra.

- Mikor hat? – vonta �ssze a szem�ld�k�t.

- Micsoda?

- Amit a s�tibe tett�l…

- Nincs benne semmi… M�rmint azon k�v�l, ami az eredeti receptben van.

- Hazudsz!

- Nem hazudok.

- Akkor mi�rt adtad nekem? - gy�r�gette a szalv�t�j�t idegesen Hermione.

- Mert szeretted volna megenni… - vonta meg a v�ll�t a fi�.

- Te mardek�ros vagy. Nem adtad volna nekem csak az�rt, mert szerettem volna… Valami h�ts� sz�nd�kod volt vele… Mi volt az? – vallatta a l�ny kutakod� pillant�ssal.

- Rendben, beismerem… Volt vele h�ts� sz�nd�kom…

- �h�! Tudtam! – s�hajtott fel megk�nnyebb�lten a kis boszork�ny. – Na �s, mi volt az? – hajolt k�zelebb.

- Gyere ki, �s el�rulom… - suttogta Draco.

- K�sz�n�m az eb�det! – pattant fel Hermione, �s megindult a kert fel�. A fi� k�vette. – Nos? El�rulod a … - kezdte volna, mikor ki�rtek a f�k k�z�, de nem tudta befejezni a mondatot. Arra eszm�lt, hogy egy fat�rzsnek nyomul a h�ta, �s a sz�j�n ott t�ncolnak k�vetel�z�en a fi� ajkai. – Mmmm… Neh! – tolta el mag�t�l nehezen a t�mad�t. – Meg�r�lt�l, Malfoy?

- Igen… Nem tudom… Azt hiszem… - kezdett el fel-al� j�rk�lni a fi�, �s idegesen a haj�ba t�rt, majd �jra a l�nyhoz l�pett, �s az ajkai ut�n kapott.

- El�g volt! – l�kte h�tra Drac�t a griffend�les. – Mi a fen�t csin�lsz?

- Megcs�kollak.

- �s mi a f�szkes fen�nek? – csattant fel Hermione.

- Te k�rted, hogy �ruljam el a h�ts� sz�nd�komat…

- Az�rt adtad nekem az utols� s�tit, hogy cser�be megcs�kolhass?

- Nem, az�rt adtam neked az utols� s�tit, hogy bel�sd, �n is tudok j�, kedves �s �nfel�ldoz� lenni… Hogy elfogadj… Hogy megszeress…- motyogta a fi�.

- Megszeresselek? Te bevett�l valamit? Vagy t�nyleg meg�r�lt�l? – a l�ny egyik elk�ped�sb�l a m�sikba esett.

- Nem tudom… Lehet, hogy meg�r�ltem… - nevetett fel elkeseredetten Draco.

- Megr�m�tesz…

- Te r�m�lsz meg? Akkor �n szerinted mit �rezhetek? �ld�znek a hal�lfal�k, �ld�znek Potter�k, az any�m meghalt, be vagyok z�rva egy mugli h�zba, �s nap, mint nap csak az�rt kelek fel, mert j�l esik egy kis s�rv�r� k�zels�ge – fakadt ki a sz�kes�g. – Lehet, hogy t�nyleg meg�r�ltem…

- Ez most nem egy vicc, ugye? – n�zett fel f�l�nken Hermione. – Nem csak egy terv, amivel visszav�ghatsz...

- Nem, nem az.

- �!

- Igen… �!

- Draco…

- Igen?

- �n most azt hiszem, hogy bemegyek…

- �rtem… - komorodott el a fi� arca.

- Velem j�ssz? – ny�jtotta a kez�t Hermione a mardek�ros fel�.

- �n… Igen… Megyek… - csillantak fel a sz�rke szemek.