Fura l�tv�ny voltak – Draco �s Hermione, amint egym�ssal szemben �lve k�zel hajolnak a m�sikhoz, �s egy�tt nevetnek. Egy p�r ember a bulib�l k�v�ncsian n�zett fel�j�k �s a bar�ts�gra, ami kett�j�k k�z�tt l�tszott kialakulni. Hermione �ppen vissza�lt a sz�k�be, amikor is Ginny odaszaladt hozz� egy b�rsonyos tapint�s�, zsin�ros zs�kkal a kez�ben. A haja �ppen lassan visszahalv�nyult az eredeti sz�n�re. Kitartotta el�j�k a zs�kot.

- Pr�b�lj�tok ki! Fred �s George pont a m�lt h�ten t�k�letes�tett�k. Megv�ltoztatja a hajad sz�n�t k�r�lbel�l k�t percre.

Hermione visszan�zett Ginny haj�ra. Mivel �gy l�tszott, hogy t�nyleg visszav�ltozik a term�szetes sz�n�re, beleny�lt a zs�kba, �s megragadott egy kis adagot. Draco k�vette a mozdulatot, �s egy�tt kapt�k be a gy�m�lcslep�nyszer� falatokat. Hermione �s Ginny szinte azonnal hiszt�rikusan nevetni kezdett. Draco Malfoy ugyanis r�zsasz�n hajjal �lt el�tt�k. Hermione annyira nevetett, hogy el�red�lt, viszont akkora lend�lettel, hogy a mozdulat v�g�l egy sz�p pof�ra es�ssel v�gz�d�tt.
Abbahagyta a nevet�st.

Fel�lve feltartotta egy hajtincs�t olyan arccal, mintha egy baziliszkusz �lne a feje tetej�n. Most Drac�n volt a nevet�s sora. Kiny�jtva a kez�t megragadta azt a bizonyos hajtincset, �s bet�rte a l�ny f�le m�g�.

- �gy n�zel ki, mint egy mozg� mardek�ros rekl�mt�bla – mondta Draco nevet�s k�zben.

Hermione sz�jt�tva n�zett r�, amikor r�j�tt, hogy mennyivel kellemesebb volt Draco, amikor nevetett. M�g a szemei sem t�ntek olyan hidegnek. A l�ny tekintete a fi� m�g� v�ndorolt, ahol tudta, hogy Piton b�jt el, de �szrevette, hogy m�r nincs ott. Lucius viszont ott volt, ami arra k�sztette a l�nyt, hogy elgondolkodjon, vajon az � szemei is �gy megv�ltozn�nak-e, ha valaha nevetne.

Ginny v�g�l nagy nehezen, de abba tudta hagyni a nevet�st… �pp annyira, hogy bevesse a j�zan humor�t.

- Mindig is tudtam, hogy van benned egy kis mardek�ros von�s.

*

A reggeli a szok�sos mederben folyt, azzal a kiv�tellel, hogy Harry �s a Weasleyk most �sszevissza szaladg�ltak, �s a ruh�ikat kerest�k. Mrs. Weasleynek el kellett mennie az Abszol �tra meg az �d�ba, ez�rt minden Weasley elk�s�rte �t, hogy ezt vagy azt elhozzon hazulr�l. Hermione ink�bb �gy d�nt�tt, hogy a h�zban marad, mert nem volt kedve az Abszol �ton csavarogni, �s nem �rezte sz�ks�g�t annak, hogy az Od�ba menjen.

A reggelis t�lak m�r tiszt�n csillogtak, Harry pedig �gy n�zte Hermion�t, mint aki egy�ltal�n nem biztos a dolg�ban. A tekintete a Malfoyokra ugrott.

- Biztos vagy benne, hogy itt maradsz?

Hermione szemforgatva s�hajtott.

- Igen, Harry. Am�gy is egy csom� dolgom van. �t kell n�znem k�t essz�t, �s be is kell fejeznem egyet. M�g arra se lesz id�m, hogy �szrevegyem Malfoy�kat.

Harry s�hajtva b�lintott. Tudta, hogy semmi �rtelme Hermion�val szembesz�llni. Ha valamit elhat�rozott, akkor azt meg is csin�lja. A l�ny elk�s�rte az ajt�ig, ahol Mrs. Weasley m�r v�rt r�.

- Rendben, Hermione – mondta az asszony. – Csak este j�v�nk vissza. Ha b�rmire is sz�ks�ged van, tudod, hogy hogyan tudsz el�rni.

Hermione b�lintott, majd Mrs. Weasley b�cs�k�ppen meg�lelte. Harry �s a Weasleyk cs�ndesen elhagyt�k a Grimmauld teret erre a napra. A t�voz�sukat k�vet� csendben Hermione megk�nnyebb�lten s�hajtva visszafordult a konyha fel�, ahol a munk�ja m�r az asztalon v�rta.

Harminc perce dolgozott m�r an�lk�l, hogy megzavart�k volna. �dv�zletes v�ltoz�s volt. �gy t�nt, hogy m�g Lucius �s Draco is b�k�n hagyj�k, �s a szalonban maradnak.

*

Perselus tudta, hogy ezen a napon mennek el. Remus mondta neki, hogy szabadon j�rhat-kelhet a h�zban, mert az itt marad�k mindegyike tud a jelenl�t�r�l. A v�lasza erre egy horkant�s volt, majd visszament a szob�j�ba. Most, felder�lve azon, hogy elmentek, k�szen �llt arra, hogy elhagyja a cell�j�t egy id�re. S�t, m�g egy cs�sze te�t is megihat. Felkelve a munk�ja mell�l �sszepakolta n�h�ny k�nyv�t meg pergamenj�t, �s el�rek�ldte �ket a konyh�ba.

Ahogy lefel� k�zeledett a m�sodik emelethez, meghallotta a szalonban l�v� Malfoyok hangj�t. Grangernek viszont nyoma sem volt. Ez azt jelentette, hogy az elviselhetetlen l�ny val�sz�n�leg a konyh�ban volt. A szomor� v�gzet�t elfogadva l�pkedett le a l�pcs�k�n.

A konyh�ba l�pve beigazol�dott a f�lelme. Ott �lt az asztaln�l. �gy t�nt, hogy teljesen elmer�l a tanulnival�j�ban. Pergamennel maga el�tt, penn�val a kez�ben, nyitott k�nyvek sokas�g�val maga k�r�l, a haj�t az arc�b�l h�trat�zve vadul k�rm�lt. A tekintete megakadt a l�nyon egy pillanatra, amint az meg�llt egy picit az �r�sban, hogy ellen�rizzen egy forr�st, majd folytatja. Ell�kve mag�t att�l az ajt�kerett�l, aminek eddig nekid�lt, Perselus odas�t�lt a konyh�ban a te�scs�sz�khez.

Hermione abbahagyta egy kicsit az �r�st, amikor �szrevette, hogy a s�t�t ex-professzora s�t�l kereszt�l a helyis�gen, �ppen el�tte haladva el. A sz�ve vadul vert a mellkas�ban. Tal�n megijedt t�le? Nevets�ges. Mrs. Weasley azt mondta, hogy a Rend ismeri a t�rt�net�t, �s azon munk�lkodik, hogy tiszt�ra moss�k a nev�t. Nem el�g ez neki? Az �r�st folytatva az agy�ban mindenf�le k�pek villantak fel. Harry, ahogyan arr�l mes�l, hogy Piton minden �tk�t kiv�dte… Piton, ahogy elk�ldi �t �s Lun�t az irod�j�ba ahelyett, hogy a Roxfortban l�v� csat�ba vezetn� �ket. Lehet, hogy az egy v�delmez� �szt�n volt… olyan, amit m�r nem egyszer tan�s�tott a roxforti ideje alatt.

Perselus le�lt Hermion�val szemben �sszevont szem�ld�kkel, mik�zben letette maga el� a te�t. Hermione m�g mindig lehajtott fejjel feln�zett r�.

V�delmez� �szt�n? Mit is gondoltam?

A vicces gondolaton horkantva egyet visszat�rt az �r�shoz.

- Sz�rakoztatja valami, Miss Granger?

Lelassult az �r�sa, ahogy feln�zett. Most kiv�telesen a k�penye n�lk�l �lt el�tte. A szem�t az �v�be f�rta, mintha olvasn� a gondolatait. Az �tlet megijesztette Hermion�t, �s elkapta a tekintet�t. A cs�nd hossz�ra ny�lt a konyh�ban.

Hol vannak Malfoy�k, amikor sz�ks�ge lenne r�juk?

- V�rok, Miss Granger.

Megk�sz�r�lte a tork�t, �s k�nyelmetlen�l mozgol�dott �lt�ben.

- Nos… uram… csak annyi… sz�val… csak egy ostoba gondolat �tl�tt fel bennem.

Piton h�rpintett egyet a te�j�b�l. Visszat�ve a cs�sz�t a cs�szealjra megv�ltoztatta a szok�sos testtart�s�t, �s el�rehajolt.

- Oh, mondja csak, Miss Granger. Milyen ostoba kis gondolat csicsergett fel abban a kis butus fej�ben?

A cs�p�g�ss�ge �s a szarkazmusa csak felm�rgelte Hermion�t, mik�zben a besz�lget�s maga igenis �rdekelte.

- Rendben – mondta let�ve a penn�j�t. – A csicserg�s sz�t kik�rem magamnak, viszont az a nevets�ges gondolat mosolyogtatott meg az el�bb, hogy a v�delmez� �szt�neir�l gondolkodtam.

Oda�llt a szekr�nyhez, hogy elvegyen mag�nak egy te�scs�sz�t.

- V�delmez� �szt�n? – k�rdezte Piton lassan.

Hermione megtartotta a t�vols�got, de b�lintott.

- Ahogy mondtam, uram, kinevettem ezt a nevets�ges �tletet.

Kit�rta a szekr�nyt, �s megragadott egy cs�sz�t. Perselus az asztaln�l �lt, �s arra a pontra b�mult, ahol az el�bb m�g a l�ny �lt. Ki volt �, hogy azt felt�telezze, van ilyen �szt�ne? Ahogy saj�t mag�t m�rgelte, egyszer csak a te�scs�sze csattan�s�t hallotta a f�ld�n. Gyorsan megfordult, hogy megn�zze, most mi volt a kis csitri baja.

Hermione, amikor megl�tta, hogy mit rejt a szekr�ny, egy helyben �llva megfagyott a r�m�lett�l. Egy mumus volt a szekr�nyben. Ez nem volt �j dolog a Grimmauld t�ren; gyakran tal�ltak mumusokat k�l�nb�z� szekr�nyekben �s b�torokban. Ez viszont figyelmeztet�s n�lk�l t�rt r�. Az utols� alkalommal, amikor szemben�zett eggyel, az McGalagony professzor alakj�t vette fel, aki azt mondta, hogy mindenb�l megbukott. Az egy�ltal�n nem volt meglepet�sszer�… ak�rki megmondta volna, aki ismerte a l�nyt.

Ez viszont teljesen v�ratlanul �rte.

Egy nagyon haragosan n�z� Perselus Piton el�l h�tr�lt, aki �ppen kil�pett a szekr�nyb�l. A mumus-Piton a p�lc�j�t Hermion�ra szegezte, �s hamis�tatlan gy�l�let l�tszott az arc�n.

Az asztaln�l �lve, �s a saj�t k�pm�s�t n�zve Perselus r�j�tt, hogy Hermione f�lelme megv�ltozott. Felismerte a kezd� mozdulatot a p�lc�n, ami a gyilkos �tok pontos m�sa volt… nem mintha lenne b�rmilyen hat�sa a mumusnak a l�nyra. Hermione megfagyott.

- Miss Granger, hagyja el a szob�t!

A hangja szigor� �s egy�rtelm� volt. Hermione tudta, hogy semmi �rtelme az ellenkez�snek. Megfordulva kis�t�lt az ajt�n. Perselus fel�llt, �s l�pett egyet a mumus fel�. El�vette a p�lc�j�t, �s lust�n a mumusra n�zett. Az �gy t�nt, hogy habozik egy pillanatig, mintha �ppen akkor fogn� fel, hogy valaki m�s van a l�that�ron. Az alakja azonban m�g mindig Perselus Piton volt. Azt�n a mumus a f�rfi p�lc�j�nak egyetlen p�ccint�s�vel elt�nt.

Hermione a konyha el�tt �lldog�lt. Az ajt� nyitva maradt, �s � v�gign�zte, ahogy Perselus szembesz�llt a mumussal… a mumussal, ami ugyan�gy a f�rfi alakj�ban maradt.

Piton professzor saj�t mag�t�l f�l?

Megijedve att�l, hogy Piton ott tal�lja �t, elfordult az ajt�t�l, de nem jutott messzire. Meg�llt a l�p�s k�zben, amikor meg�rezte a f�rfi jelenl�t�t a h�ta m�g�tt… nagyon k�zel. A l�legzete a f�l�t csiklandozta… majd a nyak�t.

- J�l l�tott mindent, Miss Granger?

A hangja ott vibr�lt az eg�sz test�ben, �s f�lelemmel t�lt�tte el. Piton elviharzott mellette, fel a l�pcs�k�n.

*

Fel�llt, �s mag�ra r�ntotta a k�peny�t meg a csukly�j�t. Az este m�r r�g lesz�llt a Grimmauld t�ren, �s hal�losan cs�ndes volt minden, de Perselus m�g mindig d�h�s volt. Mit gondolt mag�r�l az az elviselhetetlen kis ty�k, hogy k�mkedik ut�na �s meglesi a mumus�t? Ha ez az oszt�lyteremben t�rt�nt volna, sim�n megb�ntethette volna, de �gy nem tehette an�lk�l, hogy k�rd�sek ezreit kellene elviselnie. Csal�dottan az �res szalon fel� vette az ir�nyt.

A szoba s�t�t volt… a kandall�ban sem lobogott m�r a t�z. Az egyetlen f�nyforr�s a Hold volt, ahogy a gyenge f�nye �tvil�g�tott a k�d�n �s az ablakon. Perselus odal�pett az ablakhoz, �s len�zett az utc�ra. Tudta, hogy m�r nem sok van h�tra, �s a S�t�t Nagy�r h�vni fogja a h�veit. V�g�l is mindj�rt elkezd�dik az iskola, ami azt jelenti, hogy n�h�ny di�k nagykor� lesz… akkor pedig beavat�sok k�vetkeztek.

Kib�mult az utc�ra… a s�t�ts�gbe… elgondolkodott… hogy hogyan is lett az �rny�ka ennek a f�rfinek.

Nem �rezte mag�t er�snek. �sszet�rve �rezte mag�t… elpuszt�tva, ahogy Albus Dumbledore irod�j�ban �llt.

- Biztos vagy benne, Perselus? T�nyleg k�szen �llsz r�, hogy megtedd?

�tn�zett az asztal felett az �reg igazgat�j�ra. B�lintott.

- Igen, Igazgat� �r. Nem vagyok k�pes t�bb� ezt csin�lni.
Az igazgat� cs�ndben maradt egy ideig, ami egy �r�kk�val�s�gnak t�nt. A r�gi igazgat�k portr�i cs�ndben voltak, sokan alv�st sz�nleltek. K�szen �llt az azkabani fogs�gra. Azt�n az igazgat� lassan b�lintott.

- Rendben, Perselus, de szeretn�m, ha visszat�rn�l Voldemorthoz.

�rezte, ahogy a f�lelem kereszt�lfut rajta, majd beker�ti.

- Tess�k? Amint �szreveszi, hogy nem hozz� vagyok h�s�ges, meg�l!

Dumbledore megl�thatta a p�nikot az arc�n.

- Ugye elmondtad Voldemortnak a pr�f�ci�t?

B�lintott.

- �s megjutalmazott az inform�ci��rt?
�jra b�lintott. A cs�nd, ami ez ut�n k�vetkezett arra utalt, hogy Dumbledore t�bbet akart tudni.

- Megk�rtem, hogy ne �lje meg Lilyt, �s az inform�ci��rt cser�be s�rtetlen�l fogja hagyni.
Dumbledore b�lintott.

- Nem vagy ad�s Jamesnek az �leteddel?

Perselus belen�zett Dumbledore szemeibe, alkalmat adva ezzel neki arra, hogy olvassa a gondolatait.

- Nem tehettem semmit, hogy megmentsem a gyereket. Ha Potternek lenne v�laszt�sa saj�t maga �s Lily �lete k�z�tt, felt�telezem, hogy �t menten� meg.
Dumbledore megint b�lintott.

- T�rj vissza Voldemorthoz, Perselus! P�nteken lesz egy Rend-gy�l�s, amikor is hamis inform�ci�t fogok neked adni, aminek az igazs�gtartalma jelent�ktelen lesz. Ezt h�r�l fogod vinni Voldemortnak, azt�n jelented nekem a t�nyked�seit, de csak nekem… k�m leszel…

Perselus egy r�sze �gy �rezte, hogy ez volt a zuhan�sa. �vekig kett�s �letet �lt a h�bor� k�t oldal�n. Dumbledore viszont az apja szerep�t t�lt�tte be, ami neki sose volt… � volt a h�n �h�tott mentora. �s meg kellett, hogy �lje. M�g mindig m�lyen az eml�keibe mer�lve meg�llt az ablak el�tt, amelyen volt egy kis szeg�ly, �pp akkora, hogy le�lhessenek r�. Egy nyitott k�nyv fek�dt rajta, a lapon egy bekarik�zott r�sszel.

„Ahogy a Jog�rt harcol-robotol
A h�s, akinek dics�ret se kell.
Oly l�ngol�n szeretlek, oly vadul,
Mint b�m t�zelt, mint hisz-vall kicsi l�ny,
S ahogy szerettem vesztett, szomor�
Szentjeimet - szeretlek �n vid�m
Vagy k�nnyes arccal, mindig! - s ha az �r
Hagyja, m�g jobban hal�lom ut�n.”*

Egy nyikorg� hang figyelmeztette, hogy valaki k�zeledik a szalon fel�. Lassan kiny�lt az ajt�. Miel�tt a bel�p� megl�thatta volna a holdf�nyben �lldog�l� f�rfit, gyorsan elrejt�z�tt az ablak mell�, ahol teljes volt a s�t�ts�g. V�rt, �s figyelt.

Hermione Granger gyalogolt be mez�tl�b. A holdf�nyben f�r�dve meg�llt a szoba k�zep�n, �s k�r�ln�zett, mintha valami derengene neki. Egyenesen az ablakn�l l�v� �l�shez s�t�lt.

- Itt van – suttogta mag�nak.

Term�szetesen Granger k�nyve volt.

Perselus v�rt a s�t�tben, �rezve, hogy egyre d�h�sebb lesz a napk�zben t�rt�ntek miatt. A l�ny kiny�jtotta a kez�t, hogy felvegye a k�nyvet. Ahogy elvette a szeg�lyr�l, �rezte, hogy valaki megragadja a csukl�j�t, ami miatt elejtette a k�nyvet, majd az a valaki er�szakosan megford�totta.

Mik�zben arra k�nyszer�tett�k, hogy szembe n�zzen a t�mad�j�val, �szrevette, hogy feltuszkolt�k az ablak�l�sre. �rezte az ablak hideg �rint�s�t a csupasz v�llain �s azon a v�kony ingen kereszt�l, amit viselt. A t�mad�ja nekinyomta az �vegnek, �s ott tartotta. A csukl�it hozz�nyomta a feje k�t oldal�n�l az ablakhoz, �s egy s�t�t, f�lelmetes alak �llt a l�bai k�z�tt megakad�lyozva �t abban, hogy megr�gja. Az alak �gy hajolt f�l�, mint az �jszaka s�t�t angyala. Nem b�rt sik�tani. A k�peny elrejtette az arc�t, de Hermione tudta, hogy ki az. Csak egyetlen ember �l�lkodott a Grimmauld t�ren k�penyben �s a s�t�ts�gben elrejt�zve.
A feje egyetlen mozdulat�val ler�zta mag�r�l a csukly�t. Fekete tincsek keretezt�k az arc�t, ahogy k�zelebb hajolt hozz�. Hermione azt hitte, hogy eddig is visszatartotta a l�legzet�t, de a mellkasa heves, p�nikszer� le- �s felemelked�seib�l m�sra k�vetkeztetett. Becsukta a szemeit, ahogy k�zelebb j�tt… alig p�r ujjnyira az ajkait�l. �rezte, ahogy a kamp�s orra majdnem hozz��r az arc�hoz, ahogy k�zelebb hajolt a f�l�hez.

- �s most f�l t�lem, Miss Granger?

A teste �nk�ntelen�l megr�zk�dott att�l, hogy ilyen k�zel hallja a hangj�t. Er�sen megr�zta a fej�t, ahogy r�j�tt, hogy mir�l is sz�lt ez az eg�sz.

- N-nem, uram. Sosem f�ltem mag�t�l.

L�gy, de �bl�s hang� nevet�s hagyta el az ajkait, �s vibr�lt tov�bb Hermione test�ben. �jra becsukta a szemeit, ez�ttal abb�l a c�lb�l, hogy megnyugtassa mag�t.

- A reakci�ja pedig m�sra utal, Miss Granger.

Nem engedte el, �s ez megzavarta Hermion�t. Nem is tudta, hogy Perselust m�g jobban. Nem tudta, hogy mi�rt nem hagyja m�r elmenni. �jra tagad�an megr�zta a fej�t.

- Nem, uram. Soha nem f�ltem mag�t�l. Az �r�in v�gytam ugyan a dics�ret�re �s az elismer�s�re, de sosem f�ltem mag�t�l.
- Teh�t – folytatta Perselus –, saj�t mag�t vagy engem pr�b�lja meggy�zni arr�l, hogy ez nem ijeszti meg?
Tudta, hogy len�z a test�re, mivel �rezte, hogy az orra a f�le el�tti ter�letet cir�gatja. �jra a f�l�be suttogott.
- Pr�b�lja �jra, Miss Granger.
- Nem – mondta imm�r magabiztosabban, �s sokkal t�bb meggy�z�d�ssel a hangj�ban… a megszokott elviselhetetlen l�ny hangj�val, aki �pp egy feladatot old meg. – Ez nem ijeszt meg. Maga nem ijeszt meg. Igen, a mumus t�nyleg a maga alakj�t vette fel, de az igaz�b�l nem maga volt, uram.

�jra a nevet�s. Hermione lenyelte a tork�ban l�v� gomb�cot.

- Oh, k�rem, magyar�zza meg, Miss Granger!
- Nem mag�t�l f�lek, uram, hanem att�l a f�rfit�l, aki k�pes volt meg�lni Dumbledore professzort.


* Elizabeth Barrett-Browning: Portug�l szonettek 43. szonett (r�szlet)