Perselus a sarokba húzódott, karjait pedig összefonta maga előtt.

- Sört? - kérdezte a megszokott, hideg tónusban. - Tudhatnád, Granger, hogy nem szokásom sörözni.

- Persze, persze… - legyintett a férfi. - Legyen akkor bor?

- Úgy hiszem, a helyzet ünnepélyessége megkívánja a pezsgőt - felelte Piton felhúzott szemöldökkel.

- Pompás ötlet - jött be Anne az udvarról. - Hermione, kérlek, vidd ki Perselus zakóját az előszobába!

A lány elvette az említett ruhadarabot, s közben megreckírozott egy pillantást a férfi arcára. Semmitmondó, mint mindig, de kifelé menet látta, ahogy Piton szája sarkában egy ránc gyanúsan megrezdül.

Vette a fáradtságot, hogy arrébb rugdossa a már az előszoba közepén járó tornacipőket. Végigsimított a zakón, óvón, nehogy akár egy ránc is keletkezzen a finom anyagon. Szelíden a fogasra akasztotta, s nem bírta megállni, hogy egy pillanatra bele ne temesse az arcát. Mélyeket szippantva felfedezni vélte a férfi arcszeszének illatát, majd az aromától és saját merészségétől megrészegülve magához szorította az anyagot. Egy pillanatig olyan volt, mintha Perselust ölelte volna.

- Uramisten - hallott egy megrökönyödött hangot a háta mögül. Megfordulva ijedten konstatálta, hogy az öccse áll előtte.

- Te meg mi a szart csinálsz? - kérdezte ugyanazon az elhűlt hangon Daryl - Piton zakóját szaglászod?

Hermione másodpercekig csak a vére dübörgését hallotta a fejében, majd akadozva megszólalt:

- Csak… azt hittem, dohányzik. Cigarettaszagot éreztem, azért szagoltam meg.

A fiú felhúzta a szemöldökét.

- Piton megrögzött antidohányos.

- Azért is lepődtem meg - vágta rá a lány. - De hát nála sosem tudhatja az ember… Szeszélyes, mint az időjárás.

- Aha - hagyta rá a gyerek, még mindig felhúzott szemöldökkel.
Hermione pánikszerűen menekült vissza az étkezőbe, míg öccse hátra maradt egy pillanatra.
Körbekémlelt, hogy megbizonyosodjon róla, mindenki a másik helyiségben van, majd maga is megszimatolta az ominózus ruhadarabot.

Vigyorogva ment a nővére után.

***

- Perselus, szedj még!

A férfi sóhajtott.

- Így is többet ettem, mint amennyi egészséges - szólt, és letette a villáját. - Köszönöm a vacsorát, Annie. Finom volt.

Az asszony ragyogó arccal szedte le az asztalt, hiszen Piton szájából ez hatalmas dicséretnek számított.

- Azért a pudingból eszel? - kérdezte, szempilláit rebegtetve, mire Kirkből kitört a röhögés.

- Attól tartok, addig úgysem szabadulok… - morogta Perselus, majd belekortyolt a gyümölcslevébe.

- Rád is fér, hogy néhanapján alaposan megtömjön valaki - jegyezte meg Kirk vigyorogva. - Csupa csont és bőr vagy. A gyorskaják, meg a kifőzdei ebéd nem a legtáplálóbbak.

Hermione elgondolkodott, honnan van az apjának ennyi bátorsága, hogy ilyeneket mondjon Pitonnak. Már első pillantásra sem tűnik kedves embernek, hát még így, évek távlatában… A lány megborzongott a gondolatra, milyen érzés lehet a férfi haragjának középpontjában állni.

- Hm - jött a válasz.

- Bezzeg ha megnősülnél… Mindennap főtt étel várna otthon az asztalon. Gyerekek szaladgálnának körülötted… Akkor boldog lennél, Perselus.

- Hm - ismételte Piton. Láthatóan nem különösebben hatotta meg az utódok lehetősége.

- Ugyan, Perselus megrögzött agglegény - legyintett Anne mosolyogva.

- Meg aztán - tette hozzá Dylan. - Mr. Pitonnak előbb le kell szoknia a dohányzásról, mert nem hiszem, hogy egy anya-féle asszony díjazná a pöfékelését.

Perselus pislogott egy darabig, majd megkérdezte:

- Honnan veszed, hogy cigarettázom?

- Á, csak Mio az előbb mondta, hogy füstszagot érzett a zakóján…

Minden szem a lányra szegeződött, aki érezte, ahogy a vér az arcába tódul.