M�snap hajnalban Piton arra �bredt, hogy valaki istentelen�l remeg a karjaiban. Ism�t nem tudta hova tenni a helyzetet, ahogy az m�r az elm�lt napokban t�bbsz�r is el�fordult. Azt�n minden eml�k vill�mcsap�s szer�en visszat�rt.
�vatosan �bresztgette a hidegt�l vacog� l�nyt. Hermione kezei teljesen elfeh�redtek m�r, �s a fogai �gy kocogtak, hogy az szinte messzir�l hallhat� volt.
- Hermione! �bredjen!

Csak nagy neh�zs�gek �r�n, percekkel k�s�bb siker�lt mag�hoz t�r�teni a l�nyt. Hermione �gy �tfagyott, hogy alig tudott mag�r�l. Minden energi�ja elhagyta. Piton k�nytelen volt t�zet gy�jtani a f�lelmei ellen�re. Most m�r b�rmit megtett volna az�rt, hogy megv�dje Hermion�t, �s azt a kis fonalat, amely lassan, de egyre biztosabban a l�nyhoz k�t�tte.

�vatosan betakarta a reszket� testet a saj�t tal�rj�val, �s m�g egy f�t�b�b�jt is bocs�jtott r�. �r�knak t�n� percek m�lva, mikor Hermione k�pes volt �sszef�gg�en besz�lni, megk�sz�nte a professzor gondoskod�s�t:
- K�sz�n�m, uram!
- Nos, mondan�m, hogy sz�vesen, �s �n�rt b�rmit, de ez nem csak nevets�gesen hangzana az �n sz�mb�l, hanem nem is lenne igaz. Mindig is �nc�l� voltam t�bbnyire, mindenben a saj�t el�menetelemet kerestem.
- �n ezt nem �gy l�tom. Dumbledore �s Voldemort k�z�tt hol kereste a saj�t el�menetel�t? �s nem tagadom, hogy az els� v�lasz sokkal jobban tetszene – mosolyodott el halv�nyan a l�ny. Azonban Piton von�sai megkem�nyedtek, ami Hermione arc�r�l azonnal leolvasztotta a mosolyt. – Nem akartam megs�rteni! Eln�z�st.
- Jegyezze meg, hogy a m�ltam nem tartozik mag�ra! F�leg nem ez a r�sze! Most pedig szedje �ssze mag�t, mert hoppan�lni fogunk.

Hermion�nak kedv�t szegte az a durva besz�dm�d a f�rfi r�sz�r�l, de a min�l gyorsabb t�voz�s rem�ny�ben hamar �sszepakolt, majd a barlang el�tt �lldog�l� Piton mell� l�pett.
- Hova megy�nk, uram?
- Nos, azt hiszem ideje, hogy ut�nan�zzek az anyai �r�ks�gemnek.
- Vagyis?
- Any�m sz�leinek a h�z�ba megy�nk. A k�ria lassan t�z �ve �ll �resen. Egyed�li �r�k�sk�nt, �s v�grendelet hi�ny�ban nekem �t�lt�k. Nem haszn�ltam eddig, azonban most sz�ks�g�t l�tom. Ott megfelel�en messze lesz�nk a var�zsvil�gt�l, de m�gis k�zel ahhoz, hogy id�vel kapcsolatba l�pessek Dumbledore-val.
- Mi�rt akar kapcsolatba l�pni vele? – k�rdezte Hermione, tartva a v�laszt�l.
- Nem fogok �letem v�g�ig Kegyeddel bujk�lni. Valahogy v�get kell vetn�nk ennek a helyzetnek, �s a legalkalmasabb az igazgat�, akihez seg�ts�g�rt fordulhatunk.
- �rtem.
- Akkor indulhatunk?
Hermione v�laszul b�lintott.

Egy �jabb hoppan�l�s �s n�h�ny perc eltelt�vel Sk�cia gy�ny�r� vid�k�n tal�lt�k magukat egy mez� sz�l�n, amelyet minden ir�nyb�l erd� vett k�r�l.
A h� itt �ri�si pelyhekben hullott al�, hogy m�g jobban bebor�tsa a vak�t�an feh�r t�jat.
Pillanatokig mindketten csak gy�ny�rk�dtek a term�szet adta var�zslatos kil�t�sban, majd Hermione arra figyelt fel, hogy Piton elindul a mez� sz�l�r�l egyenesen be az erd�be.
- Arra kell menn�nk?
- Nem eml�kszem pontosan – morogta a f�rfi. – Csak egyszer j�rtam itt, �s akkor is ny�r volt.

�r�k �ta bolyongtak a magas f�k k�z�tt a t�rdig �r� h�ban, mikor a l�ny m�r nem b�rta tov�bb. A t�rdei a hidegt�l, az �hs�gt�l, az el�z� napi �tok ut�hat�s�t�l megrogytak, �s � a f�ldre esett. Esetlen�l kapott Piton karja ut�n, de m�r nem �rte el.
A f�rfi el�sz�r nem vette �szre, hogy Hermione elt�nt m�g�le, csak arra figyelt fel, hogy a l�ny gyenge hangja t�volr�l sz�longatja. Miut�n h�trafordult, l�tta, ahogy Hermione a h�ban kuporog, �s meg�ll�thatatlanul potyognak a k�nnyei.
Gyorsan visszasietett, �s felemelte a h�b�l a l�nyt.
- Mi�rt nem sz�lt, hogy elf�radt, �s nem tud tov�bb j�nni? Mi t�rt�nt?
- Nem tudom. A t�rdem… a tegnapi �tok… olyan hideg van – suttogta Hermione zavartan.
- Nyugodjon meg. Most m�r nem vagyunk messze. Az az �sv�ny a k�ria udvar�ba vezet, ha j�l eml�kszem – biccentett a fej�vel Piton egy apr�, de ann�l boz�tosabb �t fel�.

Negyed �ra m�lva val�ban ki�rtek az erd�b�l, �s hatalma park t�rult a szem�k el�, �reg k�padokkal, sz�k�k�ttal, sok apr� lugassal. A park v�g�ben egy kis halast� m�g�tt, pedig ott �llt a Prince-csal�d �sr�gi, kast�lynak is beill� h�za, hatalmas ablakokkal, k�t kicsi toronnyal.
- Gy�ny�r� – suttogta Hermione, aki most m�r megnyugodott, �s kev�sb� f�zott Piton karjaiban.
A l�tottak oly m�rt�kben mag�val ragadt�k a l�nyt, hogy �vatos mocorg�ssal, �s egy t�tova mozdulattal a f�rfi nyaka k�r� fonta a karjait, majd �vatosan a v�ll�ba f�rta az arc�t.
- Ne f�szkel�dj�n, �s vegyen vissza, Granger, k�l�nben ledobom! – mordult fel Piton.
- M�r megint elrontotta a pillanat var�zs�t! – mosolygott Hermione, mik�zben a f�rfire emelte a tekintet�t.
- Mir�l besz�l? – k�rdezte Piton rosszall�an.
- Nos, olyan var�zslatos itt minden, �s olyan j� �gy…
- Hogy?
- H�t �gy… a karjaiban – mondta Hermione kiss� elpirulva.
- �gy �szint�n, h�ny romantikus mugli l�nyreg�nyt olvasott?
- Nem t�l sokat – motyogta a l�ny zavartan.
- Akkor van valamennyi �sszehasonl�t�si alapja. Ha m�g se lenne, akkor v�zolom, hogy a mi helyzet�nk t�volr�l sem romantikus. Kil�t�stalan tal�n, esetleg kalandos, de semmik�pp sem romantikus! Hol l�t maga romantik�t egy mindent tud� eminens �s egy – hogy is mondjam – megfutamodott hal�lfal� k�nyszer�, �s most m�r minden bizonnyal nyomor� menek�l�s�ben?
- Nem a sorsunk, �s az el�bb mondottak alapj�n meg�llap�thatom, hogy nem is a helyzet�nk romantikus. De ez a hely, �s ez a szitu�ci� a maga k�l�nleges var�zs�val igenis romantikus. Pontosabban fogalmazva: sz�momra romantikus.
- Gratul�lok! Alig egy h�t alatt siker�lt mutatnia mag�r�l egy k�pet, amely sz�ges ellent�te a mindig racion�lis, el�rel�t�, mindent mindig jobban tud� Hermione Grangernek. Melyik is �n val�j�ban? – k�rdezte Piton, mik�zben nonverb�lisan feloldotta a k�ri�t v�d� var�zslatokat.
- Ez vagyok �n. A kett� egy�tt. Csak alkalom �s megfelel� szem�ly kell, hogy minden bennem rejl� tulajdons�got felfedezzen.
- Micsoda megtiszteltet�s, hogy nekem siker�lt – h�zta g�nyos mosolyra a sz�j�t Piton, majd egy poros karossz�kre �ltette Hermion�t.
- A soron k�vetkez� instrukci�m az lenne, hogy t�rekedj�k nem g�nyol�dni rajtam! K�sz�n�m!
- Az �n els�, �s rem�lhet�leg egyetlen instrukci�m pedig az, hogy mostant�l mindenben engedelmeskedik nekem, kisasszony! – mondta Piton, a j�l megszokott b�jitaltan�ri hanglejt�s�ben.
Hermione szemei elkerekedtek. Most mi t�rt�nt? Mi ez a v�ltoz�s?
- Ezt hogy �rtsem, uram? – k�rdezte Hermione, �s az � k�rd�se is kiss� kem�nyebbre siker�lt, mint szerette volna.
- �gy, ahogy mondtam. Ez az �n h�zam, teh�t a j�v�ben az �n szab�lyaim l�pnek �rv�nybe. T�ls�gosan is elszaladt mag�val a l�, Granger. �gy sz�l az a r�gi mugli mond�s, ugye?
- Mi a baj, professzor? – k�rdezte ism�t a l�ny a d�bbenett�l most m�r suttogva.
- Semmi!
Ezzel Piton sarkon fordult, �s ott hagyta Hermion�t.

A l�ny, �r�kig �lt egyed�l a poros nappaliban. Sorban v�ltott�k a fej�ben egym�st a lehets�ges okok, indokok, amelyek ism�t visszavezett�k �ket kapcsolatuk korai szakasz�ba, amikor m�g a j�l megszokott tan�r-di�k viszony volt, amikor m�g csup�n t�m�ny ut�latot �rzett a f�rfi r�sz�r�l. Mi v�ltozott meg? Hiszen reggel m�g olyan gondoskod�ssal vette k�r�l �t a professzor! Az az elejtett mondata lenne a baj? De azzal csak j�t akart, csup�n bizony�tani szerette volna, hogy a f�rfi mindig m�sok �rdekeit tartotta szem el�tt! B�bu volt, amelynek zsineg�t a var�zsvil�g tartotta a mark�ban. Az egyik v�ge a F�nix Rendje kez�ben, a m�sik v�ge a hal�lfal�k kez�ben.
Vagy tal�n a f�rfi megsejtett valamit abb�l az �rz�sb�l, amely lassan k�rvonalaz�dni kezdett benne? Nem, biztosan nem! M�r az el�z� �jszakai r�eszm�l�sekor elhat�rozta, hogy nem hagyja senkinek, hogy l�ssa. Piton pedig nem olyan, aki r�j�n, hogy… hogy… nos, igen… hogy beleszeretett.