Hermione az �gy�n fek�dt, �s igyekezett mag�t annyira �sszeszedni, hogy semmilyen b�nt� megjegyz�s ne hasson r� �jult er�vel. �pp mag�hoz �lelte az egyik d�szp�rn�t, amikor Piton kopog�s n�lk�l benyitott.
Egyik�k sem csal�dott, a f�rfi azonnal megtal�lta szok�sos g�nyos st�lus�t, �s gondolkoz�s n�lk�l megsz�lalt:
- L�tom megtal�lta az aktu�lis �lelgetnival�j�t. Ez el�bb is esz�be juthatott volna. Az �n h�z�ban is voltak kisp�rn�k.
- Mi�rt nem h�vta fel r� a figyelmemet? – k�rdezte csendesen a l�ny. Piton pedig ism�telten gondolkod�s n�lk�l v�gta r� a v�lasz�t.
- Azt hittem mag�nak is van annyi esze, hogy tizennyolc �ves n�nek, m�ly dekolt�zzsal nem aj�nlatos �lland�an �lelgetni egy feln�tt f�rfit.
Hermione azonnal eldobta a p�rn�t, �s felugrott az �gyr�l.
- Tess�k? – k�rdezte. Ebben az egy sz�ban benne volt minden v�gya, �r�me �s k�v�ncsis�ga. El�sz�r azt hitte, rosszul hall, de azt�n egy m�sodperc alatt �rtelmet nyert Piton viselked�se �s minden parancsa. H�t ez�rt nem akarta, hogy a k�zel�ben legyen!

Piton gondolatban j�l meg�tkozta �nmag�t vagy t�z v�logatott �tokkal. Hogy lehetett ilyen meggondolatlan? Vagyis… V�rjunk csak! Hermion�nak most nevetnie k�ne a lehetetlen vallom�son, mert ez az volt. Egy meggondolatlan, k�nos vallom�s. De a l�ny, v�gyakozva �s rem�nykedve n�z r�. �jra ott t�ncolnak azok a huncut l�ngocsk�k. Mi t�rt�nik itt?
�gy kavargott a feje, hogy az m�r szinte rosszabb volt, mint Voldemort k�nz�sai ut�n. Most azonnal el kell innen t�nnie. M�g sohasem volt ilyen k�zel ahhoz, hogy mindenf�le gondolkoz�s n�lk�l hib�zzon.
- Fogja! – azzal Hermione kez�be nyomta az �vegcs�t, �s amilyen gyorsan csak tudott, visszarohant a laborba, hogy mag�ra z�rhassa az ajt�t, �s megk�zdj�n �nmag�val.

Hermion�t v�ratlanul �rte, hogy a f�rfi ott hagyta, azonban most m�r a legkev�sb� sem b�nta azt. Tal�n m�gis el�rheti, amit akar.
Jelen pillanatban az a legfontosabb, hogy minden mozaikdarabot a hely�re rakjon, �s v�giggondolja a lehet�s�geit. M�r nem hib�zhat, csak helyesen kell d�ntenie.
A f�zetet a szob�ban lev� �r�asztalra rakta, � pedig az �gyra fekve a gondolatai k�z� mer�lt.
Minden eml�k�n t�bbsz�r v�gigr�gta mag�t, �s boldogan vette tudom�sul, hogy az utols� mozaikdarab az, hogy Piton akarja �t. Az m�r l�nyegtelen, hogy milyen form�ban, de akarja. Lehet, hogy mindenest�l, de ez a legval�sz�n�tlenebb… Akkor csak a teste kell neki? Nem baj! M�r ez sem baj!
Elhat�rozta, hogy egy hossz� alv�s ut�n a f�rfi k�zel�be mer�szkedik, �s szembes�ti a v�lt igazs�g�val.

Piton eg�sz �jszaka a laborban vitatkozott �nmag�val. Egyik r�sze v�gyott vissza az emeleti szob�ba, a m�sik r�sze pedig legsz�vesebben lek�t�zte volna �nmag�t.
�szre sem vette, hogy mikor hajtotta a fej�t �lomra a munkaasztalon.

M�snap Hermione d�l k�r�l �bredt fel, �s amikor ism�t tudatosult benne a terve, vid�man ny�jt�zott egyet, majd egy perccel k�s�bb m�r az emeleti f�rd� hatalmas k�dj�ban �r�lt fantasztikus �tlet�nek.
A szob�j�ban azonban m�r sokkal tan�cstalanabbnak bizonyult. Helyes az, ha szembes�ti Pitont azzal, hogy � is szeretne k�zel ker�lni hozz�? Mi lesz a reakci�ja akkor, ha a f�rfi benne van, de kiz�r�lag csak a test�t akarja? Persze az is el�g egy ideig, de neki t�bb kell… sokkal t�bb.
V�g�l azt�n semmi kih�v� �lt�z�ket nem v�lasztott. Elhat�rozta, hogy term�szetesen fog viselkedni, �s az �j j�t�kszab�lyok �rv�nybe l�ptet�se ut�n eld�nti, mit is tegyen.
Abban biztos volt, hogy �j j�t�kszab�lyok kellenek, �s halv�nyan elmosolyodott, mikor meg�llap�totta, hogy legink�bb az lenne a j�, ha nem �ll�tan�nak t�bb szab�lyt.

El�sz�r a konyh�ban, majd az �tkez�ben, �s v�g�l tan�cstalans�g�ban a nappaliban kereste Pitont, de r� kellett j�nnie, hogy val�sz�n�leg m�r megint a laborban dolgozik, �gy h�t az alagsor fel� vette az �tj�t.
Piton val�ban ott volt, csak nem dolgozott, hanem aludt. Hermione �vatosan a f�rfi mell� l�pett, �s kisim�tott egy el�re hull� tincset a sz�m�ra oly kedves arcb�l.
Piton azonnal felriadt, �s elkapta a l�ny csukl�j�t, majd amikor tudatosult benne, hogy nem egy hal�lfal� vagy auror kez�t szorongatja, elengedte azt.
- Mit keres itt, Granger?
- Hermione – mosolygott a l�ny.
- Az teljesen mindegy! Mit akar?
- Tegnap f�lbehagytunk, vagy ink�bb el sem kezdt�nk egy besz�lget�st, amit kellett volna.
- Nem besz�lgetek.
- Akkor �n besz�lek – mondta Hermione most m�r kicsit komolyabban. – Hallgasson v�gig, azt�n miut�n befejeztem, kihaj�that a laborj�b�l. Rendben?
Piton b�lintott, �s m�r a megfelel� �tkot kereste gondolatban, amivel eg�szen az Izlandig k�ldheti a l�nyt.
- A tegnapi mondata… sz�val szeretn�m tudni, hogy hogyan �rtette! Esetleg megbesz�lhetn�nk a lehet�s�geinket, mert szerintem van p�r darab, �s �n csup�n egy el�l z�rk�zn�k el. Ezek ut�n m�r nem hagyhat csak �gy magamra, uram! Mivel �n mindig-mindent-jobban-tudok, arra is r�j�ttem, hogy nem k�z�mb�s ir�ntam, �s most m�r nekem sincs okom elhallgatni, hogy �n fontos a sz�momra. Sz�val besz�lj�k meg az �j szab�lyokat! – mondta Hermione mosolyogva.
- Merlinre! Most f�laj�nlotta nekem mag�t, Ms. Granger? Esetleg a nyughatatlan hormonjai engedik m�g, hogy n�ha �sszer�en gondolkozzon? M�gis mit k�pzelt? Ez most mindegy is! A l�nyeg az, hogy nem fogom a karjaimba kapni, sem felv�gni a labor asztal�ra �s lehetetlen, undor�t�, �rzelg�s udvarl�sba sem kezdek. V�lem�nyem szerint term�szetes dolog, hogy feln�tt f�rfiakban n�ha v�gy �bredjen egy n� ir�nt, �s sokak v�lem�ny�vel szembesz�llva kimondhatom, hogy �n is f�rfi vagyok, �s val�ban voltak olyan gondolataim, amelyek nem helyesek, de uralkodtam magamon, �s nem tepertem le, �gyhogy lehet�leg �n is fogja vissza mag�t, �s ne k�s�rtsen, mert nagyon megj�rhatja! Most pedig itt az ideje az el�re megbesz�lt kihaj�t�snak – mondta Piton, majd karon ragadta Hermion�t, kivonszolta a laborb�l, �s becsapta az orra el�tt az ajt�t.

Hermion�t sokkolt�k a kicsit sem kedves szavak, de legal�bb al�t�masztott�k azt, amit � is felismert: a f�rfi vonz�dik hozz� a maga saj�tos m�dj�n. K�v�nja �t, m�g ha csak a test�r�l van is sz�. � pedig nem fog tiltakozni. Vagyis, ink�bb Pitonnak nem hagyja, hogy tiltakozzon. Most �gyis van ideje, teh�t sz�pen visszavonul a k�nyvt�rba, �s min�l hamarabb kikeresi valamelyik k�nyvb�l, hogy mit is k�ne ebben a helyzetben tennie.

M�r teljesen bes�t�tedet, mikor Hermione m�g mindig a k�nyveket b�jta, de legnagyobb sajn�lat�ra, nem tal�lt semmit.
Csal�dottan s�hajtott fel, �s a megszokott karossz�kben m�r k�nyelmesen elhelyezkedett h�rom �jabb k�nyvvel, mikor a vele szemben lev� falon l�g� festm�nyb�l egy n�i hang sz�lt hozz�.
- Szervusz!
Hermione felkapta a fej�t, �s megr�k�ny�dve vette tudom�sul, hogy Piton anyja mosolyog r�.
- �n Mrs. Piton? – k�rdezte, �s val�sz�n�leg a n�vel kapcsolatos �rz�sei ki is �ltek az arc�ra, mert az vid�m nevet�sben t�rt ki.
- Igen, �n lenn�k Elieen Prince, vagy ha �gy jobban tetszik, Mrs. Piton – mondta a fekete haj� n�, most m�r abbahagyva a nevet�st.
- �r�l�k, hogy megismerhetem! Az �n nevem Hermione Granger.
- Tudom, kedvesem. Sz�val, mit is keresel abban a sok k�nyvben? – mondat�t nyomat�kos�tva, Elieen a Hermion�t k�r�lvev� k�nyvkupac fel� b�k�tt.
- �, h�t… �n… csak egy megold�st kerestem az egyik k�rd�semre – v�gta ki mag�t a helyzetb�l Hermione.
- Nem hinn�m, hogy egyetlen k�nyvet is tal�lsz, amely v�laszt adna a k�rd�sedre – mosolygott mindent tud�an a n�.
- Meglehet.
- De �n seg�thetn�k.
- Mi? �n… tudja? – k�rdezte Hermione sz�gyenkezve.
- Nem lehetett nem hallani a fiam ord�t�s�t. Mondd csak, kedvesem! Mindig �gy viselkedik az emberekkel?
- T�bbnyire.
- Sajn�latos. Majd besz�lek vele err�l. Most pedig mes�ld el sz�pen nekem, hogy mit szeretn�l!
- �n… beleszerettem a fi�ba – suttogta Hermione, mik�zben k�zelebb l�pett a festm�nyhez. – Milyen furcs�n hangzik �gy, kimondva…
- Nincs ebben semmi furcsa – v�laszolta kedvesen Elieen.
- � azonban kereken elutas�totta a k�zeled�semet, pedig m�lt h�ten m�r mondhatni, hogy bar�tok voltunk.
- Perselus sosem volt k�nny� eset. Nem engedett k�zel mag�hoz senkit sem, mindig att�l tartott, hogy megsebzik. B�r nem �rtem mi�rt ilyen m�g mindig, hiszen �gy is mindig b�ntj�k – mondta a fekete haj� n�, most m�r szomor�an.
- De �n m�g csak nem is b�ntottam. Azt sem b�nn�m, ha csak… - itt Hermione elharapta a mondat v�g�t, �s elpirulva kezdte vizsg�lgatni a padl�t, amikor r�j�tt, hogy majdnem mit mondott.
- Tess�k kicsit b�trabbnak lenni, Hermione! Ha nem �llsz ki magad�rt, akkor sosem jutsz el�r�bb. Most nincs sz�ks�g k�nyvekre, a sz�ved mutatja a helyes utat, ha val�ban szereted a fiamat. De vigy�zz nagyon magadra! F�lek, hogy Perselus t�bb von�st �r�k�lt az apj�t�l, mint ami ildomos lett volna. Most magadra hagylak. – Elieen m�r majdnem kis�t�lt a k�pb�l, de v�g�l m�gis visszafordult egy utols� mondat erej�ig. – Perselus r�gen im�dta a h�es�st, a kandall�t�zet �s a gyerty�k f�ny�t. Most m�r a borokat is szereti – mondta mosolyogva, azt�n t�vozott a k�z�pkori k�dexm�sol�k k�z�l.