Halloween

A t�rt�net tov�bbi r�sze 18-as, ha el akarod olvasni, jel�ld ki!

Piton az ajtaj�n�l halkan elmotyogta a jelsz�t, �s udvariasan el�reengedte Hermion�t. A l�ny k�rben�zett a lakoszt�lyban, hisz eddig csak az irod�j�ban j�rt. El kellett ismernie, nem ilyen berendezetts�get v�rt. Otthonos volt. �pp a b�torokat akarta jobban megszeml�lni, mikor Piton h�tulr�l �t�lelte, a barna f�rt�ket kisim�totta a nyak�b�l �s elkezdte cs�kolgatni, feljebb �rve pedig harapd�lni a f�l�t. A cir�gat�sra lelkes s�hajok voltak a v�laszok, majd Hermione megfordult �s forr� cs�kot v�ltottak.

Kipirulva v�ltak sz�t, Piton hirtelen felkapta az �l�be, �s bevitte a h�l�szob�j�ba a l�nyt.

Nem tette egyb�l az �gyra, �gy gondolta, az t�l korai lenne, de Hermione err�l m�sk�pp v�lekedett. Mivel m�g mindig a hercegn�i jelmez volt rajra, gyorsan kib�jt bel�le, ami alatt egy v�kony, sokat sejtet� h�l�ing-szer� ruha volt. Felfek�dt az �gyra, �s intett a f�rfinak, hogy � is k�vesse p�ld�j�t. Nem kellett k�tszer mondania, Piton �rtette a c�lz�st, egyre jobban k�v�nta a dolgot, amit a nadr�gj�ban l�that� dudor is jelzett.

�rezte, a l�ny is �pp �gy k�v�nja �t, az, hogy levetk�z�tt �s felfek�dt az �gyra, mindent elmondott. M�r nem �llt le gondolkozni, mi korai, �s mi nem. Szerette �t, �s tudta, ez nem egy tetszel nekem - tetszem neki dolog. Hermione is hasonl� �rz�sek k�zepette v�rta �t az �gyon.

Odahajolt a l�nyhoz, m�lyen a szem�be n�zett, �s megcs�kolta, de most nem �rte be ennyivel. Kez�vel egyre lejjebb haladt, �s sz�j�val k�vette. Hermon�nak tetszett Piton hat�rozotts�ga, amivel halk ny�g�sekre k�sztette �t. Az viszont m�r cseppet sem tetszett neki, hogy Pitonon m�g mindig olyan sok zavar� ruha van, ez�rt fel�lt, szenved�lyesen megcs�kolta �s k�zben lefejtette a f�rfir�l a tal�rt, amit a f�ldre dobott az �gy mell�. Nemsok�ra ezt az ing is k�vette. Kez�vel �s sz�j�val bebarangolta a forrad�sokkal teli szik�r fels�testet, v�gigcs�kolta az alkarj�t, a S�t�t Jegyn�l megborzongott kiss�, de nem t�r�d�tt vele, ezzel egy�tt szerette a f�rfit.

A nadr�ghoz �rve kicsatolta az �vet, de sz�pen, lassan, ezzel is fokozva Pitonban a v�gyat. A f�rfi halk s�hajt�sokkal reag�lt minderre. Egy ideig t�rte a l�ny sz�nd�kos �s j�t�kos lass�s�g�t, de nem b�rta tov�bb. Gyorsan levette mag�r�l a rajta maradt ruhadarabokat, a l�nyhoz hajolt, levette r�la azt a kev�s ruh�t is ami rajta volt, �s k�nyeztetni kezdte lassan haladva, fentr�l lefel�.

Mikor m�r a l�ny k�ld�k�vel is eleget j�tszadozott, haladt volna lejjebb, de esz�be jutott valami, amit mindenk�pp meg kellett k�rdeznie. Abbahagyta amivel eddig foglalkozott, �s a l�ny f�l�hez hajolt.

-         Hermione – suttogta, - te m�g…sz�val…sz�z vagy?

-         Igen, Perselus – v�laszolta.

-         Rendben – mosolyodott el a f�rfi. – Vigy�zni fogok.

Azzal vissza is t�rt ahhoz, amivel eddig foglalatoskodott. Nyelv�vel addig izgatta a l�ny test�t, m�g az el nem kezdett vonaglani �s ny�sz�r�gni alatta, jelezve a gy�ny�r k�zeli  beteljesed�s�t. El�rkezettnek l�tta az id�t arra, hogy bel�hatoljon.

Hermione el�sz�r felszisszent a hirtelen f�jdalomt�l, de Piton olyan j� szeret�nek bizonyult, hogy hamarosan m�r ism�t ny�sz�r�gni kezdett.

Nem sok id� kellett, egyszerre �lveztek el.

Piton leg�rd�lt Hermion�r�l, a l�ny pedig fej�t a f�rfi izmos mellkas�ra hajtotta, majd a fekete szemekbe n�zett, �s megsz�lalt.

-         Szeretlek, Perselus.

-         �n is szeretlek, Hermione – v�laszolta.

Majd gyeng�den megcs�kolta azt a n�t, aki k�pes volt a p�nc�lt led�nteni a sz�ve k�r�l. Tudta, � az, akire mindig is v�gyott, akivel v�gre boldog lehet, aki elfogadja �t, �gy, ahogy van, minden hib�j�val egy�tt.

Hermione f�radtan k�sz�l�dott ki reggel az �gyb�l, bement a f�rd�be lezuhanyozni, mik�zben azon gondolkodott, mit vegyen fel a Halloween-i b�lba. Nos, igen, mert lesz. Dumbledore kital�lta, meglepi a di�kokat Voldemort buk�s�nak ,,tisztelet�re” egy kis jelmezb�llal ebben az �vben.

Megbesz�lt�k, m�g aznap �ssze�lnek Ginnyvel kital�lni, mi legyen a jelmez�k.

-         Hermione, szerintem remek�l �llna neked egy olyan hercegn�s ruha, biztos megsz�d�ten�d azt, aki mostan�ban tetszik!

-         Ginny! Honnan veszed, hogy tetszik nekem valaki? – k�rdezte Hermione elpirulva. Nagyon is j�l tudta, mir�l besz�l bar�tn�je. M�r r�g�ta �lmodik egy f�rfival. Igen, nem egy di�kt�rs�val, hanem egy f�rfival.

-         Ugyan m�r, pont el�ttem akarod titkolni? J�l ismerlek. Ki az? Mondd el! Naaa! – k�rlelte bar�tn�j�t Ginny.

-         Nos, rendben. De ne akadj ki, ok�?

-         Meg�g�rem.

-         Sz�val, egy ideje �lmodok valakivel �s sokat gondolok r�. Azt hiszem belez�gtam, de nem lett volna szabad. Egy�bk�nt is, � ut�l – tette hozz� szomor�an.

-         Ki??

-         H�t, ���… - Hermione m�r v�r�s volt, mint a r�k. – Piton.

-         Micsoda? Na ne! Ez komoly? – k�rdezte, �s sz�j�hoz kapta a kez�t.

-         Ginny! Meg�g�rted, hogy nem akadsz ki!

-         Ok�, de, hogy? Mondjuk, jobban belegondolva nem rossz pasi. Csak olyan mogorva, meg g�nyos. De tuti izmos a tal�r alatt…

-         Ginny!! – pir�tott r� Hermione.

-         J�l van, abbahagytam – mosolyodott el az eml�tett. – �s most azt besz�lj�k meg, milyen lesz a ruh�d, amivel majd felcs�ped a b�lban Pitont.

-         Mi? Ezt ugye nem gondoltad komolyan?

-         De igen. Figyelj, seg�teni fogok neked, hogy ne legy�l v�gre ilyen let�rt.

-         Rendben. Ok� – adta meg mag�t Hermione. - Nos, akkor milyen legyen az a hercegn�i ruha? –k�rdezte Hermione m�r sokkal vid�mabban.

Nekil�ttak kiv�lasztani egy katal�gusb�l mindkett�j�knek a jelmezt �s k�t �r�val k�s�bb, m�r a bagoly sz�ll�totta is a rendel�s�ket. M�g aznap este meg�rkeztek a k�rt holmik.

Hermione ruh�ja ez�st �s arany sz�n� volt, hozz�val� ez�st cip�kkel, kieg�sz�t�kkel, �s persze ott volt egy tiara meg az elmaradhatatlan maszk.

Ginny is hercegn�nek �lt�zik be, de az � ruh�ja v�r�s-fekete sz�nben j�tszik, hozz�val� kieg�sz�t�kkel.

M�snap est�re volt meghirdetve a b�l.

-         Perselus! Egy sz�ra! – ki�ltott Piton ut�n Dumbledore.

-         Mit akar, Albus? – k�rdezte semmi j�t nem sejtve.

-         Tudod, hogy ma lesz a b�l. �s ugye tudod, hogy minden tan�rnak jelen kell lennie?

-         Albus, te is tudod, hogy a jelmezb�lokat nem nekem tal�lt�k ki – mondta fogcsikorgatva.

-         Perselus, nem vitatkozom, elj�ssz… Na �s mond csak, minek fogsz be�lt�zni? – Dumbledore kuncogott egyet.

-         Be�lt�zni? Nem el�g, hogy ott leszek? – k�rdezte g�nyosan.

-         Term�szetesen nem. Be kell �lt�zn�d. Ak�r – kacsintott mosolyogva az igazgat� – m�g a kiszemelt h�lgyet is megh�d�thatod. Elv�gre, jelmezben senki nem fogja tudni a m�sikr�l, hogy kicsoda. Senki nem fog megr�ni semmi�rt. Ugye �rted, Perselus?

-         Igen, �rtem a c�lz�st, Albus. Nos, rendben. Meggy�zt�l – mondta sziszegve, majd az igazgat� sarkon is fordult. -  De tartozol! – ki�ltotta Piton a t�voz� Dumbledore ut�n, de ezt � m�r nem hallotta meg.

Piton visszat�rt a szob�j�ba �s elgondolkozott, �let�ben el�sz�r, hogy mit vegyen fel.

V�g�l egy s�t�tk�k tal�r mellett d�nt�tt, csak hogy m�gse legyen fekete, �s egy maszkot vett fel, ami kell�k�pp takarta az arc�t. A haj�t pedig, h�t igen, az el�gg� el�rulja ki is �, ez�rt h�tul megk�t�tte, �s mivel a tal�rj�nak magas gall�rja volt, nem l�tszott, hogy val�j�ban hossz� a haja. �s ezt a t�k�rbe n�zve � is meg�llap�totta. Teljesen m�sk�pp festett.

Hermione �s Ginny m�r a b�l el�tt n�gy �r�val elkezdtek k�sz�l�dni. El�sz�r lezuhanyoztak, majd elk�sz�tett�k a sminket �s a frizur�jukat. Ezut�n felvett�k a ruh�t, Hermion�nak kiemelte a ruha a barnas�g�t, Ginnynek pedig a v�r�s haj�t. Mikor elk�sz�ltek, nagyon el�gedettek voltak magukkal, �s felvett�k a maszkot, amit�l azt�n alig lehetett �ket megismerni.

Hermione ruh�j�nak a fels�r�sze arany-ez�st sz�n� p�nttalan f�z�, a szoknya r�sz pedig igazi b�li ruh�hoz ill� volt, ez�st alapon arany fodrok.

Ginny� is hasonl� form�j� volt, de az � f�z�j�nek volt p�ntja �s v�r�s-fekete sz�nben pomp�zott, a szoknya pedig nem volt fodros, hanem az alj�n m�r t�ll l�gott. �s volt p�r f�z�s r�sz d�sznek, amik feket�k voltak.

A b�l kezdete el�tt f�l �r�val elindultak. Ginny term�szetesen Harryvel ment a b�lba, Hermione viszont nem akart Ronnal, �gy �k ketten nem k�zen fogva j�rk�ltak.

Amikor bevonultak a terembe, Piton egyb�l kisz�rta Hermion�t, pedig nem volt annyira felismerhet�, ez csak egy meg�rz�s volt. Azt is �szrevette, hogy a l�ny egyszer�en gy�ny�r�. Hatalmasat dobbant a sz�ve. Nagyon j�l �llt neki a ruha, �s az a tiara, olyan �des �gy…

Le�ltek egy �res asztalhoz, ahov� nemsok� csatlakozott m�g p�r griffend�les.

A vacsora j� hangulatban telt el, amikor is Ginny sz�lt Hermion�nak, hogy forduljon a tan�rok fel�. A l�ny odan�zett, �s megakadt a szeme Pitonon. De az biztos, hogy Piton? Olyan m�s…  A haja, a ruh�ja… Most m�g jobban n�zett ki.

Hermione addig-addig b�multa, m�g v�g�l Ginnynek kellett belecs�pnie, hogy figyeljen m�r v�gre r�.

-         Mi az? – k�rdezte kiss� m�rgesen.

-         Csak azt k�rdeztem, hogy ugye mennyire m�s? Sokkal jobban n�z ki.

-         Ginny, �n is �szrevettem, m�sk�l�nben nem b�multam volna �gy – mordult r� Hermione.

-         Meg�rtettem, nyugi. – azzal Ginny elfordult, hogy v�gre Harryvel foglalkozhasson.

Ekkor Dumbledore fel�llt, �s megkezdte a t�ncot McGalagonnyal.

Hermione is sz�vesen t�ncolt volna Pitonnal, de nem hitte, hogy tan�ra hasonl�k�pp �rez, �s mikor megl�tta, hogy az egyik mardek�ros heted�ves l�ny felk�rte t�ncolni Pitont, olyan f�lt�keny lett, hogy kimenek�lt a teremb�l. Ki, egyenesen az udvarra. Padok voltak elhelyezve a bokrokhoz, le�lt az egyikre, ami kell�k�pp messze volt a nagyteremt�l.

A vacsora ut�n kezd�d�tt a t�nc. Pitont nagyon meglepte, mikor egyik mardek�ros tan�tv�nya felk�rte �t t�ncolni. Nemet mondott neki, hisz �pp Hermion�t akarta felk�rni, de mikor fel�llt, hogy megkeresse, csak azt l�tta, amint kirohan az udvarra. Ut�na ment.

Hermione nem �rtette, mi�rt hitte csak egy percig is, hogy tan�ra hasonl�k�pp �rez. Ugyan! Hisz � egy griffend�les, aki r�ad�sul mugli-ivad�k.

Hirtelen r�t�rt a s�r�s, �gy nem is halotta, mikor valaki �pp odas�t�lt hozz�.

-         Miss Granger, maga mit keres idekint? – k�rdezte Piton halkan.

Hermione tan�ra fel� ford�totta arc�t, mindkett�j�k�n rajta volt m�g a maszk. Piton viszont ett�l m�g l�tta a l�ny arc�n, hogy az s�rt.

-         Professzor, �n csak…�n… - nem akarta azt mondani, hogy �pp maga miatt j�ttem ki �s s�rok – csak kij�ttem leveg�zni.

Piton le�lt Hermione mell�, �s let�r�lte arc�r�l a k�nnycseppeket.

-         Nem hiszem, hogy csak ennyi lenne, hisz akkor nem s�rna.

Hermione elmosolyodott, majd esz�be jutott, mi�rt is �l itt kint.

      -     �s maga mit keres itt kint? Hogyhogy otthagyta a t�ncpartner�t? - nem is gondolt arra,          �pp mit k�rdez, de kics�szott a sz�j�n.

-         Milyen t�ncpartnert? Hisz nem is t�ncoltam senkivel, r�ad�sul m�g t�ncolni sem szeretek! – �s elnevette mag�t, m�r amennyire � tud.

-         De akkor, az a mardek�ros l�ny… - kezdte Hermione, de Piton elhallgattatta.

-         Nem t�ncoltam vele, megmondtam neki, egy valaki van, akivel hajland� vagyok eff�le dolgot m�velni. De az nem �.

-         �rtem – mondta Hermione �s elford�totta tekintet�t Pitonr�l.

-         Sz�val – kezdte Piton, – maga az�rt rohant ki, mert felk�rt t�ncolni engem egy l�ny?

Kiss� t�tott sz�jjal n�zte, ahogy a l�ny b�lint, nem hitte, hogy Hermione is hasonl�k�pp �rez mint �. Persze Dumbledore valami�rt ezt is tudta. Az a mindentud� v�nember, persze csak j� �rtelemben mondva, ez�rt akarta annyira, hogy elmenjen abba a b�lba!

-         De mi�rt? – k�rdezte Piton

-         Mit mi�rt? Gondolom, ki tudja tal�lni, nem olyan neh�z – mondta Hermione kicsit bossz�san, �s �pp fel�llt, mikor Piton megfogta a kez�t, �s � is fel�llt.

-         Ezt �gy �rti, hogy tetszem mag�nak? – Hermione nem hitte, hogy Piton kimeri ny�ltan mondani, de v�g�l b�lintott.

Piton egy mozdulattal el�tte termett, lassan felemelte a kez�t, levette a maszkot a l�ny arc�r�l, majd Hermione is Piton arc�r�l. M�lyen egym�s szem�be n�ztek, egy barna �s egy fekete szemp�r �sszekapcsol�dott.

Piton k�zelebb hajolt Hermion�hoz, �s ajkait l�gyan a l�ny�hoz �rintette, Hermione a kezeit Piton nyaka k�r� fonta �s a f�rfi bebocs�t�st k�rt nyelv�vel. Egyre nagyobb szenved�llyel cs�kolt�k egym�st, kezeikkel egym�s h�t�t simogatt�k, n�ha elkalandozva, majd Hermione szak�totta meg ezt a csod�s pillanatot.

-         �s ez most azt jelenti, hogy �n is tetszem neked? – k�rdezte kipirulva �s �tv�ltva tegez�sre. Piton mosolyogva b�lintott.

-         Igen, m�r el�g r�g �ta, de nem tudtam, nem mertem elmondani t�bb okb�l is. Tudod, mire gondolok – Perselus szomor�an r�n�zett a m�g mindig a karjaiban l�v� l�nyra.

-         Tudom, de nem zavar, egyik sem, �s… - Hermione egy kis nevet�st hallatott – m�r besz�ltem Dumbledore-ral, �s � sem b�nja a dolgot, felt�ve ha a di�kok el�tt megtartjuk a l�tszatot. - Perselus csod�lkozva r�n�zett. Megvan, honnan tudta Albus!

-         Ennek igaz�n �r�l�k – mondta Piton most m�r mosolyogva, �s �jra megcs�kolta Hermion�t. Miut�n sz�tv�ltak, a l�ny r�nevetett.

-         Nem gondolod, hogy vissza kellene menn�nk a b�lba? – k�rdezte vid�man.

-         Nekem j� itt – majd mag�hoz h�zta �s meg�lelte.

V�g�l m�gis visszamentek t�ncolni, k�zen fogva s�t�ltak be a terem k�zep�re, mindenki �ket b�multa. Dumbledore viszont csak mosolygott, �s �r�lt, hogy v�gre Perselus is megtal�lta a boldogs�got. �s arra gondolt, hogy ez a b�l legal�bb k�t embernek nagyon j�l siker�lt, �s miattuk meg�rte az eg�sz.

Az egyik sz�m v�g�n Ginny f�lreh�zta bar�tn�j�t, hogy kifaggassa.

-         Mondd m�r, mit csin�ltatok kint?

-         Besz�lgett�nk kett�nkr�l, hogy � is m�r r�g �gy �rez, �s…

-         Nem ezt! Cs�kol�ztatok?

-         Ginny! T�ged csak ez �rdekel? – k�rdezte Hermione f�lig nevetve, f�lig bosszankodva.

-         Nem, persze, hogy nem… De… Jaj, na mondd m�r! – k�rlelte megint.

-         Nos rendben… - kezdte, majd boldogan kifakadt. - Igen, cs�kol�ztunk, �s csod�latos volt! Nem hittem, hogy ennyire tud! Jaj, Ginny, olyan boldog vagyok!

-         Azt l�tom rajtad, nagyon…

De nem der�lt ki, hogy nagyon milyen, mert ekkor megjelent Piton.

-         Eln�z�st h�lgyeim, de besz�lhetn�k veled? – k�rdezte Hermion�t�l, aki fel�llt, �s elk�sz�nt Ginnyt�l.

Mikor Hermione elt�nt a t�megben Ginnyvel, Dumbledore odament Pitonhoz.

-         Nos? – k�rdezte az igazgat�.

-         Rem�lem most �r�lsz, Albus, hogy bev�lt a terved. – mondta Piton, de cseppet sem m�rgesen.

-         Term�szetesen, hisz ez volt a c�lom. Gondolom, Miss Granger elmondta az �ll�spontomat. – mosolygott az igazgat�.

-         Igen… �s k�sz�n�m, Albus. – mondta Piton nagyon halkan.

-         Nincs mit, Perselus. �r�l�k, hogy v�gre te is boldog vagy – kacsintott egyet, �s visszament t�ncolni.

Perselus kivezette Hermion�t a folyos�ra, egy olyan r�sz�hez, ahol nem j�rtak a di�kok, de �gy sem voltak messze a nagyteremt�l. Perselus nem sz�lalt meg, egyszer�en megcs�kolta.

-         H�, nem besz�lni akart�l velem? – k�rdezte kac�ran Hermione.

-         Nem, ez jobb ann�l – mosolygott, �s �jb�l mag�hoz h�zta, de Hermione nem hagyta, �s mosolyogva megk�rdezte.

-         Rendben, de akkor mi lenne, ha ezt n�lad folytatn�nk?

-         N�lam? – k�rdezett vissza, de nem v�rt v�laszt.

K�zen fogva els�t�ltak a pince fel�.