A h�tv�ge...

M�r nagyon v�rtam a h�tv�g�t. Draco azt mondta, j�nni fog, �s b�r folyamatos tanul�ssal �t�ttem el addig az id�met, m�gsem tudtam volna megmondani, mit tanultam az el�z� napokban. A legjobb bar�tn�m arra hivatkozva, hogy sokat kell tanulnia, lel�pett, �gy m�r napok �ta �t se l�ttam. Ilyen a sz�p �let, ugye? Elgondolkodva fekszek az �gyamon, �s csak az j�r a fejemben, mit rontottam el, hogy m�r � sem akar l�tni. J�, tudom, neki is tanulnia kell, de n�ha sz�ks�gem lenne egy kis b�ztat�sra t�le – �s ezt az ut�bbi id�ben nem kapom meg. T�ls�gosan lefoglalja a „tanul�s”, amit term�szetesen a pasij�val egy�tt ejt meg.

Csak b�mulom a plafont, �s egyre csak sz�ke hercegemre gondolok, aki b�rmelyik percben megjelenhet. Milyen furcsa... mindenki tanul, �n meg v�rok egy fi�t, aki teljesen kit�lti a sz�vemben lakoz� �rt. Boldognak �rzem magam, ha l�thatom. Soha nem mutatom ki, de �rzi � is, hogy j� vele lenni. �s akkor kopogtattak a teraszom ajtaj�n. R�n�ztem, �s intettem, hogy j�jj�n be. Lassan j�tt beljebb, �s ismer�s mosolya megint levett a l�bamr�l. H�t ez nem igaz. Ez mindig vigyorog? Egyszer nem j�tt m�g be �gy hozz�m, hogy komoly arcot v�gott volna. Fel�l�k az �gyamon, � pedig mell�m telepedik. N�m�n �l�nk a hatalmas szob�ban, �s �lvezem a test�b�l �rad� meleget.

- Nincs meleged?

- Nincs. Neked az van?

- H�t, ami azt illeti, igen.

- Mit�l f�lsz?

- Nem f�lek. Kellene?

- Akkor ideges vagy. Az �retts�gid m�g od�bb van. Sz�val akkor �n vagyok az oka?

- Nem. – v�laszolok hat�rozottan, de azt�n elbizonytalanodom: - De. – b�lint. N�zz�k egym�st. K�l�n�s bizserg�s j�rja �t a testem. Izgulok. Mint az els� iskolai napon. �szreveszi rajtam a zavart, mert lassan megfogja a kezem, �s b�ztat�n n�z r�m. �n kimeresztett szemekkel n�zek az ez�st�sen csillog� tekintetekbe. K�zelebb j�n. Ez nem lehet igaz, mi�rt k�zeledik? Teljesen bepar�ztam. Ez h�ly�t most, vagy mi? �, any�m, ezek a szemek... Menten elolvadok. �s m�g mindig mosolyog. �s mintha m�g mindig k�zeledne. K�pzel�dn�k? Nem, az teljesen lehetetlen. Egy�rtelm�en l�tszik, hogy mit akar. Felv�ltva n�zi a szemeimet, �s a sz�mat, majd m�g k�zelebb hajolva ajk�t az eny�mre tapasztja. El�sz�r nem tudom, mit tegyek. V�g�l engedek neki, �s sz�tnyitom sz�mat, hogy nyelveink szabadon j�tszhassanak egym�ssal. Egyre jobban belemelegedek a cs�kba, �s b�r �rzem, hogy abba kellene hagynunk, nem tudok elh�z�dni t�le. Tal�n nem is akarok igaz�n. Mindenn�l jobban v�gytam erre a cs�kra, �s most nem tudok betelni vele. M�r �rzem, hogy d�ntene a h�tamra, de megfesz�tem magam, �s elh�z�dok t�le. Kipirult arccal, furcs�n csillog� szemekkel n�z r�m, mintha elmeh�borodott voln�k. – Ezt nem kellene folytatnunk.

- Mi�rt?

- Nem akarok kock�ra tenni mindent. Ez csak egy cs�k volt, semmi t�bb. Egyszeri alkalom, az �letben nem fog m�g egyszer megt�rt�nni. Ezt te is tudod, �s �n is.

- Persze. – pr�b�l laz�nak t�nni, de l�tszik, hogy kiss� megb�ntott�k a szavaim. Nem akartam �n rosszat, de jobb az �szintes�g. �sszezavart. Pillanatnyilag nem tudom, mit kellene tennem. Felpattanok az �gyr�l, els�t�lok a teraszajt�ig, majd kil�pek a naps�t�sbe. Ut�nam j�n. H�tulr�l �leli �t a derekam, �n pedig nekid�l�k mellkas�nak. Te j� �g, de j� teste van!

�s m�r megint mit csin�lok?! Az el�bb mondtam meg, hogy nem lesz t�bb� cs�k. Igen. Cs�k nem lesz. �lel�sr�l nem volt sz�. – furakodott egy g�nyos kis hang a fejembe. – �, a fene esne bel�d, mi a francnak �lsz te a fejemben? Akasztan�d fel magad! Mi�rt pont �n? Ha nem t�nt volna fel, te vagy az ostoba, hogy nem hagyod kibontakozni az �rz�seidet! Az �rz�seimet? Mit tudsz te r�luk? Lehet, hogy t�bbet, mint te! Saj�t magammal vit�zok. H�t ez j�. A megbolondul�s els� biztos jelei.

Kil�pek Draco �lel�s�b�l, majd megsz�lalok halkan, de ann�l biztosabban:

- Ha lehet, egy ideig ne keress�k egym�st. Jobb, ha most a tanul�sra koncentr�lok, nem arra, ami elvonja a figyelmem.

- Rendben. Akkor az �retts�gi ut�n tal�lkozunk.

- K�sz�n�m. Szia.

- Szia. – �s elt�nt. �nmagamban rem�ltem, hogy nem fogja betartani az �g�ret�t, miszerint nem j�n, csak az �retts�gim ut�n...