M�snap reggel Perselus arra �bredt, hogy valami csiklandozza a nyak�t. M�g ki sem nyitotta a szem�t, m�ris tudta, hogy Hermione az. Azt�n egy perccel k�s�bb az el�z� �jszaka eml�kk�pei is bevillantak.

V�g�l megt�rt�nt az, amit�l tartott – Hermione elcs�b�totta, �s � gondolkod�s n�lk�l engedett minden b�n�s v�gy�nak. Azonban most, az els� egy�tt�lt�tt �jszaka ut�n m�r nem �rezte oly nagynak a v�tk�t. Mi t�rt�nhetne? T�vol vannak mindenkit�l, egyetlen ember sem vonhatja felel�ss�gre, k�l�nben pedig � uralkodott mag�n, de a k�n�lkoz� alkalmat nem hagyhatta ki.
Arc�n el�gedett mosollyal tekintett le a karjai k�zt fekv� l�nyra.
Percekkel k�s�bb, mikor Hermione m�g mindig nem �bredt fel, Perselus �vatosan a l�ny combj�ra tette a kez�t, �s gyeng�d, de m�gis szenved�lyes simogat�ssal „k�nyszer�tette”, hogy hagyja h�tra az �lmai birodalm�t, �s engedjen a f�ldi �r�m�knek.
Hermione az elv�rt m�don reag�lt. Felemelte a fej�t, a f�rfire mosolygott, majd cs�kot lehelt Perselus v�ll�ra, nyak�ra, arc�ra �s v�g�l a sz�j�ra, amelyb�l vad fuldokl�s lett.
- Fel kellene keln�nk reggelizni, �n nagyon �hes vagyok, Perselus – mondta Hermione vid�man.
- Szerintem pedig maradnunk kellene m�g egy ideig – vigyorgott a f�rfi, �s szavai nyomat�kos�t�sk�nt Hermione feje mell� szor�totta annak a kezeit, majd r�g�rd�lt a l�nyra.
Hermione term�szetesen kicsit sem tiltakozott.

A k�vetkez� napok ugyanilyen m�don teltek, de nem kellett sokat v�rni, mire a l�ny sz�m�ra kider�lt, hogy Perselus nem szereti �t igaz�n, legal�bb is nem �gy, ahogy azt � szeretn�.
Innent�l kezdve a megszokott egy�ttl�teket felv�ltott�k a civakod�sok, amelyek az utols� alkalommal od�ig fajultak, hogy Hermione ism�t mag�ba roskadt, �s a k�nyvt�rba z�rk�zott.

Egy h�t telt el az els� egy�tt�lt�tt �jszaka �ta. Hermione �pp te�t f�z�tt mag�nak a konyh�ban, amikor �rezte, hogy Perselus h�tulr�l mag�hoz h�zza.
- Mi t�rt�nt? Nem tudod magad ki�lni a lombikjaidon? – k�rdezte szemreh�ny�an, de bel�l m�r napok �ta szenvedett a felismer�st�l, hogy ism�t kihaszn�lt�k.
- M�r megint kezded? Legal�bb tudn�m, hogy mi a bajod! – mondta a f�rfi mogorv�n, �s r�gt�n elengedte Hermione derek�t, majd az ablakhoz s�t�lt.
- Az, hogy te is csak f�rfi vagy!
- Mi�rt, tal�n n�nek k�ne lennem? Eddig nem �gy t�nt, mintha ez zavart volna!
- Hogy lehett�l ilyen? – k�rdezte Hermione most m�r k�ts�gbeesetten.
- Milyen? M�gis mi a francr�l besz�lsz? Kezd elegem lenni a dologb�l! – ord�totta Piton.
- Arr�l, hogy neked is csak arra kellettem, hogy lefek�djek veled! – kiab�lta Hermione.
- Mi? – k�rdezte Piton �v�ltve.
- Mi�rt nem mondatd, hogy nem szeretsz, hogy csak a testemet akarod?
- Merlinre! Nem megmondtam, hogy tartsd magad t�vol t�lem? Te libegt�l el�ttem selyemruh�ban, te akart�l romantik�zni a nappaliban, �s te volt�l az, aki elcs�b�tott engem! – Perselus feje m�r v�r�s volt a d�ht�l.
- Elcs�b�tott, mi? A fen�be is! Minek n�zel te engem? Tudod mit? Hagyjuk! Hagyj b�k�n! – Hermione kiviharzott a konyh�b�l, eg�szen a k�nyvt�rig szaladt, ahov� ism�t bez�rk�zott. A k�nyvek k�z�tt mindig megtal�lta a nyugalm�t, kiv�ve most.

Eltelt m�g egy h�t, de nem v�ltozott semmi. Hermione m�r olvasni is k�ptelen volt. Elege volt Perselusb�l, a k�nyvekb�l �s saj�t mag�b�l is. Aludni alig tudott, mert r�m�lmok gy�t�rt�k, �tv�gya nem volt, koncentr�lni nem tudott, csak az �nmarcangol�st fejlesztette t�k�lyre.

Perselus ek�zben ism�t a laborba menek�lt. Sorba gy�rtotta a felesleges f�zeteket, �s k�zben szidta az eg�sz �let�t, ezt a nyomorult helyzetet �s Hermion�t.
Mindek�zben rend�letlen�l kereste a megold�st a helyzet�kre, kapcsolatba akart l�pni Dumbledor�val. Az els� �tlete, amit m�g Hermion�val is megosztott, kudarcba fulladt, a m�sodik szint�gy. Most azon dolgozott, hogy ideiglenesen felt�rhesse a Roxfort hopp-h�l�zat�t, legal�bb is az igazgat�i irod��t, de a megold�st�l m�g nagyon messze volt.

Lassan elm�lt a jeges janu�r, �s az �v m�sodik h�napja kis enyh�l�st hozott a sk�t vid�ken. A term�szet v�ltoz�sa azonban nem t�kr�zte Perselus �s Hermione helyzet�t.
Minden nap �gy telt el, ahogy el�tte egy h�napig. Perselus egyre mogorv�bb �s s�padtabb, Hermione pedig egyre sov�nyabb �s gyeng�bb lett.

Egy k�d�s, sz�rke szerda reggelen Hermione a k�nyvt�r kandall�ja el�tt kuporgott, �s a m�ltj�ban megrengett, amikor ism�t felt�nt az egyik festm�nyben Elieen.
- Szervusz, Hermione!
A l�ny �sszerezzent a v�ratlan megsz�l�t�sra, de amikor megl�tta a fekete haj� n�t az egyik festm�nyben, halv�nyan elmosolyodott.
- J� napot, Mrs. Piton!
- L�tom, m�gis rossz tan�csot adtam.
- Azt hiszem, hogy ink�bb �n hib�ztam. T�l sokat rem�ltem, �s val�sz�n�leg hamis �br�ndokat kergettem. Ez az eg�sz nem t�rt�nt volna meg, ha nem vesz�tem el a j�zan �t�l�k�pess�gem az elm�lt h�napok t�rt�n�sei miatt.
- A szerelmet nem lehet j�zan �t�l�k�pess�ggel befoly�solni. Az vagy van, vagy nincs. Annyiban tal�n igazad van, hogy elsietted a dolgot, de semmik�pp sem te vagy a hib�s. Sokkal ink�bb a fiam. Azt hiszem az id� minden j�t ki�lt bel�le, m�r k�ptelen szeretni.
- Ez nem igaz! Perselus j� ember! – kelt a f�rfi v�delm�re Hermione.
- L�tod? M�g mindig szereted – mosolyodott el halv�nyan Elieen.
- Tal�n… lehet…
- Ne hazudj magadnak, Hermione!
- De ennek �gy nincs �rtelme!
- Nem �ll�tottam, hogy b�rmi �rtelme is lenne kiszolg�ltatni magad neki, de a saj�t �rz�seidet ne akard elnyomni.
- Szenvedek a saj�t �rz�seimt�l! Nem tudok mit kezdeni egyed�l. Sz�ks�gem lenne r�! Mi�rt nem veszi �szre? – fakadt ki Hermione k�ts�gbeesetten.
- Nem tudom. Tal�n r�gen m�g tudtam volna erre magyar�zatot adni, de Perselus megv�ltozott. Az elm�lt �vek viszontags�gai megkem�ny�tett�k. F�lek, hogy teljesen mag�ra maradt, �s ezt � nem is b�nja.
Hermione ism�t a gondolatai k�z� mer�lt, �s Elieen – l�tva a l�ny visszah�z�d�s�t – t�vozott a festm�nyb�l, hogy ism�t lebesz�lgessen a fi�val is.


Perselus a laborban volt, �s egy �si b�jitalk�dex f�l� g�rnyedt, amikor az �desanyja megsz�l�totta, hasonl�k�ppen, mint Hermion�t n�h�ny perccel azel�tt.
- Szervusz, kisfiam!
- Anya – Perselus a festm�ny fel� emelte meglep�d�tts�get t�kr�z� tekintet�t.
- Mi t�rt�nt veled, Perselus? Mi�rt csin�ltad ezt? T�nyleg nem jelent semmit neked Hermione?
- Most m�r a h�tam m�g�tt is szervezkedik az a kis fruska? – vicsorogta Piton.
- Nyugodj meg, Perselus! Nem szervezkedik senki. A festm�nyek figyelt�k �t, �s sz�ltak nekem, hogy egyre rosszabbul van. Figyelj r� egy kicsit! Nem k�rn�, �s �n sem k�rem, hogy szeresd, ha nem tudod, de ne hagyd ennyire mag�ra, mert a v�g�n valami �r�lts�get fog elk�vetni.

Perselus n�m�n n�zett az anyj�ra, mik�zben sebesen p�r�gtek a gondolatai. V�g�l nem b�rta tov�bb, �s kifakadt. A szavak egym�st k�vett�k, mondat, mondat ut�n a megpr�b�ltat�sait, az eddigi k�zdelmeit, a f�jdalm�t elven�tett�k fel, �s mindez ut�n egyed�l jutott el od�ig, hogy – szinte ord�tva – k�z�lje az anyj�val, amire r�d�bbent: sz�ks�ge van Hermion�ra, a szeretet�re, a figyelm�re �s a t�rsas�g�ra.
- Akkor ne t�tov�zz, kisfiam! Sz�ks�ge van r�d! H�bor� van Perselus, ne akarj m�g t�bb nyomor�s�got, mint ami elker�lhetetlen!

Perselus ism�t cs�ndesen figyelte az anyj�t, mag�nak sem akarta beismerni, hogy szerelmes, hogy megtal�lta az egyetlen lehet�s�g�t a boldogs�gra. Hogy is ismerhette volna be? M�r nagyon r�gen nem tapasztalt �nzetlen szeretetet, �s nem engedhette meg, hogy �nk�nt szeressen. Most sem szabadna. Azonban egyik�knek sem lesz jobb att�l, ha t�vol mindent�l �s mindenkit�l a var�zsl�t�rsadalom elv�r�sainak felelnek meg.

Eleinte t�nyleg nem �rzett semmi, de lassan fontoss� v�lt sz�m�ra az a gy�ny�r� fiatal n�, azt�n �szrev�tlen�l megk�v�nta, �s mikor megkapta, m�g esz�be sem jutott, hogy a sz�ve t�bbet k�vetel t�le. Nem csak egy teste akar, nem csak a v�gy�t kell kiel�g�tenie. Kell, hogy Hermione szeret� sz�ve melengesse az � sz�v�t, �s tudj�k egym�st szeretni, am�g lehet.