1. fejezet

A tiltott rengeteg sz�l�n�l �llok.

Blaise Zambini t�lem f�l m�terre, egy fat�rzsnek t�maszkodva figyel. Egy adott pillanatban elrugaszkodik a t�rzst�l, �s mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga, meg�lel. �n nem viszonzom ezt a gesztust. Kicsit megg�rnyedek a s�lya alatt.

- Nem haragszom, felesleges ez az eg�sz. – Leh�mozom a karjait magamr�l, �s �ssz�bb h�zom magamon a kab�tomat. December van, �s cs�p�sen tud f�jni a sz�l. Zambini arc�t is v�r�sre cs�pte a hideg. Kicsit hitetlenkedve h�z�dik t�volabb.

Mi ez? Csak nem meglep�dt�l? Azt hitted, hogy s�rni fogok, �s a nyakadba borulok? Vagy elkezdek k�ny�r�gni? L�tom, hogy nehezen hiszed el, hogy ilyen nyugodtan viselem, �s hogy ez, ak�r �szinte is lehet. Keresel a hangomban valami megb�ntotts�got, s�rt�d�st.

- Nem akarok az ellens�gedd� v�lni, �rtsd meg! Csak azt akartam, hogy tudd, lehetn�nk tov�bbra is bar�tok – sz�lsz halkan.

�, igen. Persze, Blaise. S�t!
Keservesre sikeredett mosollyal b�lintok.

- Persze. Lehetn�nk. De mondtam m�r, hogy nincs semmi baj. Nem haragszom, nincs mi�rt – nyomom meg a mondat v�g�t. Azt�n megr�ntom a v�llam, �s ott hagylak. �rzem a h�tamban a csal�dott, sz�r�s tekinteted.
A l�pteid zaj�nak gyorsas�g�b�l tudom, hogy utol akarsz �rni, ez�rt siet�sre veszed. Mell�m �rsz, �s �jra az arcomat kutatod. Egy pillanatra r�d n�zek.

- Van m�g valami? – k�rdem, tettetett, unott hangon.

- Tudom, hogy megs�rtettelek. T�nyleg, de �n…

- Te mi? – Hirtelen meg�llok. Te, egy l�p�ssel k�s�bb reag�lsz, �s megbotlasz valami ki�ll� fa gy�ker�ben. Megv�rom, am�g k�pes vagy visszanyerni az egyens�lyodat, �s �jra elindulok. – Le fogjuk k�sni a vacsor�t.

- Tudod, hogy ez nem m�k�dne soha.

- Tudom. �s most, ha megk�rhetn�lek, ne tarts fel. Enni szeretn�k, de ha folyton az utamba �llsz, akkor reggelig sem �r�nk…

- Harry, �n t�nyleg nagyon sajn�lom! – �jra a v�llamat tapogatod. Lelass�tasz, �s szembeford�tasz magaddal. �n kelletlen�l engedelmeskedem.

- �n pedig komolyan mondtam, hogy felejts el, nincs semmi, amit sajn�lnod kellene. Rendben? – Valahogy siker�l elmosolyodnom. �s ez a mosoly most sokkal �szint�bbnek t�nik. Magamon is meglep�d�m.

- Akkor j�.

Felmegy�nk a terembe. Zs�fol�sig tele van. Te kiss� lemaradsz, mint mindig. Megszoktam m�r, ezt az �ld�z�si m�ni�nak is beill� viselked�st. Rettegsz t�le, hogy kider�l. Gy�va vagy. Ak�rcsak �n.
Gyorsan le�l�k a helyemre. Ron, mint mindig, k�tpof�ra t�mk�di a fej�be a k�s�t. Azon t�n�d�k, hogy lehet-e abban igazs�g, hogy a sokgyerekes csal�dok gyerekeinek az�rt jobb az �tv�gya, mert megszokt�k, hogy kiskorukban k�zdeni kellett az els�bbs�g�rt.

- Szia!

- Haver, hol m�szk�lt�l? H�ly�re kerest�nk.

- S�t�ltam. – Hazudom, nemes egyszer�s�ggel. Nem is annyira hazugs�g.

A teremben nagy a ny�zsg�s. P�r percig mindenki azzal van elfoglalva, hogy az �ppen aktu�lis, Weasley ikrek �ltal halomra l�tt tr�f�kat semleges�ts�k az asztalr�l.
„Mi nem l�tszik �telnek, sz�dba ne vedd! „
Csakhogy engem, ebben a pillanatban ez, a legkev�sb� sem �rdekelt. Elborulva, t�maszkodom a k�ny�k�mre. �tv�gyam nulla, kedvem, a fekete�zvegy feneke alatt. Mi van? Mi van?
Ron kicsit kurt�n r�m pillant.

- H�j? Minden rendben?

- Persze. – �vatosan a kezembe veszek egy szelet kenyeret �s megkenem valami iz�vel. Na, azt ne k�rdezz�tek mivel. Olyan z�ld iz�, kicsit ny�lik. Fuj. Hermione, t�lem egy p�r centi t�vols�gra, gyanakodva, a szemeimet kutatja. Fels�hajt, �s k�rd�s n�lk�l megcs�v�lja a fej�t. Azt hiszem, ez a l�ny t�l okos ahhoz, hogy hossz� t�von kib�rjam. Megkenem a kenyerem ezzel az iz�vel, de a sz�mt�l p�r millim�terre, meg�ll a mutatv�ny. Egyszer�en nem tudok beleharapni. Valahogy, olyan fura �rz�sem t�mad. Megborzongok, �s k�rbetekintek a teremben. Mindenki elvan mag�val. �vatosan a Mardek�r asztal fel� sand�tok. Zambini, ak�r a vil�g legel�gedettebb embere, forr�n ecsetel valamit Pansynak, k�zben mosolyra h�z�dik a sz�ja. Van ebben a mozdulatban valami b�j. H�lye Potter!

Felejtsd el!

Nem �rdekel! Szarok r�! Ez egy fasz! Egy h�lye barom!

L�tom, ahogy �thajol Malfoyhoz, �s nevetve beles�g valamit a f�l�be. Azt�n, mit ad Isten, mindketten r�m n�znek. Itt s�llyedek el. D�g�ln�l meg, Zambini!
El kell fordulnom. Annyira ut�lom most ezt az eg�szet. A tan�ri asztalhoz ford�tom a fejem, hogy valami semlegest l�ssak. Az undor ki�l az arcomra. Elegem van. Kibesz�ltek, a h�tam m�g�tt? K�cs�g.
Legsz�vesebben fel�lln�k, �s elmenn�k a francba. De nem tehetem.
Ut�lkoz� arckifejez�ssel n�zek a semmibe, de egy sz�r�s tekintet a tan�ri asztal fel�l valahogy megtal�l.
Piton.
M�r megint. Nem igaz, hogy nincs jobb dolga. Mit b�mul? B�r, van egy �tletem, hogy mi�rt.
Lehajtom a fejem, �s megtal�lom a bal kezemmel a poharam. Zavaromban innom kell.
M�g ez is. Most mit akar?
Nem b�rom. A n�z�s�t�l is kir�z a hideg.
K�t korty a poharamb�l, azt�n felpattanok a helyemr�l.

- �n megyek.
- Mi a baj? – Hermione keze az eny�men landol.

- Semmi.

- Ugye, nem Tudjukki?

- Nem! – sz�lok vissza kicsit t�l hangosan. – Nem tudjuk!

- Harry?!

Igazuk van. Durva vagyok, �s kib�rhatatlan. �s? Akasszam fel magam?

- Csak f�radt vagyok! Ennyi! J�?

Hermione szem�b�l nem sok j�t lehet kiolvasni. Ron hallgat. Mint mindig. Viszont, ahogy teszi, az nem tetszik. Illetve, kit �rdekel? Fel�llok, �s an�lk�l, hogy b�rkit�l is eln�z�st k�rn�k, kirohanok a teremb�l.
Nem ill�. De engem ez m�r r�g�ta nem �rdekel. Leszarom. A kurva �letemmel j�tszanak. Ennyit viseljenek el!
Nem tudom hov� megyek, csak egyszer�en elegem van, �s cs�nd kell.
Nem �rdekel Zambini! Nem �rdekel!
Valahol a hatodik folyos� fal�n�l meg�llok, �s k�ts�gbeesetten lehanyatlok. Mi�rt? Mi a fene vitt r� engem, hogy engedjek Zambininek? Hossz� lenne elmes�lni. De most v�gre egyed�l vagyok.

�sszel kezd�d�tt.

A kviddics�lt�z�ben t�rt�nt az eg�sz…

Bevonultam, gy�ztesk�nt. F�radt voltam, �s kiss� ny�g�s. Levetk�ztem, �s be�lltam a zuhany al�. �mely�t�en j�lesett. Behunytam a szemem. �lveztem a meztelen testemre hull� v�zsug�rt. Amikor kinyitottam a szemem, a p�r�t�l nem sok mindent l�ttam. De l�ttam Zambinit.
El�ttem �llt, a sz�, mindennem� �rtelm�ben. Fel volt izgulva. Fogalmam sincs mi�rt engem v�lasztott, de bel�pett a zuhanyz�f�lk�be �s r�m tapasztotta az ajkait. Els� meglepet�semben, azt sem tudtam, mit tegyek. Belekapaszkodtam. Nekid�lt�nk a nedves falnak, �s abban a pillanatban �gy t�nt, leveg� sem kell t�bb�. Kiszakadt bel�lem minden k�ts�gbees�s, fesz�lts�g, f�radts�g, inger�lts�g. Sosem �reztem azel�tt ilyet.
�s tudj�tok mi a legfurcs�bb? Hogy akkor, ott, egy�ltal�n nem tartottam a dolgot helytelennek. Valahogy j� volt. �s k�sz. Most is magam el�tt l�tom, ahogy v�gigp�szt�ztuk egym�s test�t, �hesen, k�v�ncsian. Kicsit durv�n, kicsit esetlen�l…
Azt�n belesuttogott a f�lembe:
- H�j, Potter! Nem gondoltam volna, hogy ennyire ki vagy �hezve a szexre!
Elv�r�s�dtem, �s les�t�ttem a szemem. De � megfogta az �llam, �s k�nyszer�tett, hogy a szem�be n�zzek. – Csak azt ne mondd, hogy �n vagyok az els�?!
Nem is tudom. Az a hang, ahogy kiejtette a szavakat, teljesen kij�zan�tott. D�h�s lettem. Eltoltam magamt�l, �s elmenek�ltem. Hallottam, ahogy nevet.
Sz�gyelltem magam.

A r�k�vetkez� napokban nem t�rt�nt semmi. Legal�bbis, �n pr�b�ltam nem l�tni, hogy mi t�rt�nik k�r�l�ttem. Ker�ltem Zambinit. Mindenf�lek�ppen el akartam ker�lni, mag�t a lehet�s�get is, hogy a szem�be kelljen n�znem. M�r a gondolat�t�l is v�r�s volt a f�lem. A k�z�s �tkez�seket �gy �ltem t�l, hogy egyszer�en belehajoltam az �telembe. Mint egy vak, �s tot�lisan s�ket. Nem volt er�m.
Valami azonban megv�ltozott. Amikor este befek�dtem az �gyamba, �gett az eg�sz testem, �s semmi m�st nem l�ttam magam el�tt, csak �t. V�gy. Igen. �r�lt v�gyat �reztem, �s ekkor m�r r�j�ttem, valami nagy baj van velem. Beleizzadtam a k�nba, ahogy pr�b�ltam ki�lni, m�g az �rmagj�t is, ennek a b�n�s szenved�lynek. De hi�ba. Ha �bren siker�lt is, �lmomban sosem. Vizesen �bredtem minden hajnalon. Fesz�l� l�gy�kkal. Ir�ny a f�rd�, a jobb kezem, �s m�g ott is, az � k�pe k�s�rtett.
Eltelt legal�bb h�rom h�t, ilyen �llapotban. Az �lland� kialvatlans�gt�l hatalmas lila karik�k vir�tottak a szemeim alatt. Hermione, csak hallgatott, �s Ron? Nos, Ron k�rdezett. V�laszt viszont nem kaphatott. Hogyan mondhatn�m el?
Betegnek �reztem magam. Szennyesnek. Mi t�rt�nt velem?
Azt�n, r� egy napra, hogy �ppen siker�lt volna elfeledni mindent, �s a magam mag�nyos mivolt�ban, �j �letet kezdeni, megint t�rt�nt valami. V�ge volt a m�gikus l�nyek gondoz�sa �r�nak, el�re siettem, mert a k�vetkez� �ra el�tt m�g be kellett fejeznem a h�zit, mikor �reztem, hogy valaki h�tulr�l meg�rinti a nyakamat.

- Potter! Megv�rod, am�g �n k�zeledek? Milyen kis visszafogott. Szeretem, hogy ilyen vagy! Felingerelsz!
Zambini nyelve, egyenesen a f�lemben fejezte be a mondatot. H�t, ha azt mondom megmerevedtem, akkor nem mondtam semmit. Elp�rolgott minden eddigi elsz�nts�gom. Rohadt hormonok! Megragadta a karomat, �s oldalra h�zott. Ahhoz sem volt er�m, hogy orrba v�gjam. Pedig kellett volna. A tiltott rengeteg eldugott zug�ban est�nk egym�snak. Na, ez m�shoz t�nyleg nem volt hasonl�that�. �ppenhogy csak le nem t�pt�k egym�sr�l a ruh�t. M�r nem csak cs�kolt. Bele temettem az arcomat a v�ll�ba, �s sz�vtam az illat�t.. Mindent akart, azonnal, �s ez annyira felizgatott, hogy azt nem is tudn�m le�rni pontosan, szavakba foglalva. Odaadtam neki mindent. Hogy ne adtam volna? Ahogy v�gigcs�kolt, bec�zett mindenhol, ahol el�rhet� volt sz�m�ra? Ahogy, kiss� rekedten az izgatotts�gt�l, a f�lembe suttogta, hogy mennyire k�v�n?
Gondolkod�s n�lk�l.
Tapintottam, martam, ord�tani tudtam volna, annyira j�l esett. Teljesen el voltam �rz�keny�lve. Tal�n m�g a k�nnyem is kicsordult. Bele�gette mag�t a lelkembe.
Mikor v�ge lett, er�tlen�l belehullottunk az avarba. Sajn�ltam, hogy v�ge, de a megk�nnyebb�l�s, pazar volt. Csak zih�ltunk.
Felk�ny�k�ltem, �s v�gre a szem�be n�ztem:
- Mond Blaise? Te mit gondolsz err�l az eg�szr�l?
- Mir�l?
A hangja sz�razon csengett. Kuncogva fel�lt, �s megragadta az �llamat.
- Arr�l, hogy megkef�ltelek, vagy arr�l, hogy a vil�g kicsinyke, m�z�des megment�je, buzi?

Nem tudom.

Hidegv�rrel fel�lt�ztem, �s elindultam vissza.

Igen, b�gtem. De � nem l�tta. �s ez fontos t�ny.
H�lye Potter! H�lye, barom, hisz�keny!

T�rni? B�rmit.

J�tt � is, ut�nam, de nem n�ztem vissza.
Jesszusom. Berohantam a toronyba, �s miut�n �r�lt m�dj�ra felt�ptem az ajt�t, beestem az �gyamba. Azt sem figyeltem, egyed�l vagyok-e. M�r semmi sem �rdekelt. �sszet�rtek, mint egy kurva v�z�t. Jogom van b�gni, nem?
Nekem is kell, amit�l megnyugszom.
El�g sok�ig sz�pp�gtem. V�r�sek lettek a szemeim. De mennem kell. M�g ezt sem tehetem nyugodtan.
�r�nk van.
Pitonnal.
Kiny�r, ha nem megyek el az �r�j�ra. �gy is be van r�gva r�m. Belet�r�ltem az arcomat a p�rn�ba, azt�n, magamhoz kapva, az el nem k�sz�tett h�zi feladatomat, elindultam.
Csak ezt �sszam meg.
Elk�stem.
Nagyon j�. Kopognom kellett, ami m�r �nmag�ban is k�nos.
Egy elnyomott ”igen” ut�n, v�gre benyitottam.
Az oszt�lyterem tele volt, �s mindenki engem b�mult. S�llyedjek el? Az j� lenne. Csakhogy, erre sem voltam k�pes.
Nagyot nyelve elindultam a helyemre.

- M�ly tiszteletem, Mr. Potter! Minek k�sz�nhetj�k, nagyra becs�lt jelenl�t�t? Azt kell gondolnom, kedveli a t�rsas�gom, ha leereszkedik arra a szintre, hogy l�togassa az �r�imat!

Csak ezt ne! Nincs er�m a sz�p�rbajra. Pitonnal meg f�leg. Pusztulj meg! Pusztulj meg! Pusztulj meg!

- Eln�z�st – suttogtam. K�r�l sem n�ztem. Le�ltem Ron mell�. Robban�sra k�szen, kinyitottam a t�sk�mat, �s kiszedtem a f�zetem, k�nyvem.

- Ki mondta, hogy le�lhet?

Harry, ne! Vissza! Ne! Nem b�rom. Megfulladok!

- Ha akarja, leh�zhatom a gaty�mat, felfek�dhetek az asztalra, �s mondjuk, elfenekelhet! Megfelel? Uram? Vagy m�st is szeretne?

- Sz�z pont! �s h�rom h�t b�ntet�munka. Ennyi el�g lesz! – A sziszeg�se betel�ti a termet. Az �benfekete szemek furcs�n villannak. Megp�rd�l, �s nem foglalkozik velem t�bbet.

�n nem vagyok norm�lis.

- Ezt most mi�rt kellett? – Ron d�bbenten n�z r�m. Hitetlenkedve elt�volodik t�lem, �s csal�dottan visszafordul a munk�j�hoz.

- Lehet, hogy j�lesett – d�rm�g�m, �s �n is munk�hoz l�ttam.

- Holnap edz�s�nk lett volna, te marha! �gy �szik az eg�sz.

Sajnos igaza van. M�r megint. Mit tehetn�k? A kezem �k�lbe szorul. Valahol, valamit, nagyon elcsesztem.

Nem.

�n, �gy ahogy vagyok, el vagyok cseszve.

V�gtam a sz�raz f�veket, a t�bl�ra �rt utas�t�sok szerint. Oldalra nem n�ztem. Nem b�rtam. Ott volt BZ. �s �n, att�l f�ltem, hogy lek�pn�m. Azt meg minek?
Valami ostoba okb�l kifoly�lag, akkor is forr� volt a b�r�m, �gett az arcom. Nem n�ztem r�.

Az�rt sem.

Piton, az �ra utols� negyed�ben j�r�r�zni kezdett a padsorok k�z�tt. Mindig ezt csin�lja, de akkor, valahogyan �gy t�nt, a szokottn�l is t�bbsz�r j�r a mi padunkhoz k�zel. R�sand�tottam, �s azonnal meg is b�ntam. Engem n�zett.
Mit b�mul rajtam?
Undor�t�, elmebeteg �llat!
Ezt nem hiszem el.
Akaratlanul, de v�gtam egy fintort. Franc. �szrevette. Hogy lehetek ilyen h�lye?

- Mr. Potter! �ra ut�n, k�rem, maradjon itt.

Hatalmas s�haj hagyta el a torkomat.

- Gondolom, �gy sincs v�laszt�som – suttogtam, befejez�sk�nt.

- Fogd be! – Ron inger�lten a h�tamra csapott. A rosszall�s�nak helyt adok. Enn�l m�r, csak sz�rny�bb lehet.

Akkor �gy �reztem, beled�gl�k ebbe az �vbe. Pedig, csak akkor kezd�d�tt. �s, a java, m�g er�sen h�tra volt.