Az �ra h�tralev� r�sz�ben felp�r�gtek az esem�nyek. Befejezt�k a munk�t, �sszepakoltam a cuccaimat, �s m�g halv�nyan rem�nykedve, hogy Piton elfelejti, hogy ott akart tartani �ra ut�n, az ajt� fel� somford�ltam. Nem j�tt be.

- Azt hittem, a mem�ri�j�val minden rendben van, Mr. Potter!

�, hogy az a szents�ges!
Levettem a t�sk�mat a v�llamr�l, �s vissza�ltem a helyemre. A t�bbiek, r�szv�ttel n�ztek r�m. Kiv�ve egy-k�t mardek�rost. Ott ink�bb a k�r�r�m volt t�ls�lyban.
Konokul b�multam az ablak ir�ny�ba. Nem voltam hajland� �rtelmesen viselkedni. Az utols� di�k ut�n, az ajt� bez�rult. Piton odament az asztal�hoz, �s le�lt.
A k�nos csend, kezdett hossz�ra ny�lni. Nem tudtam, hogy mit mondhatn�k. Vagy kell-e, b�rmit is mondanom. V�gre �sszeszedtem magam, �s fel� fordultam. Csak n�zett. �s hallgatott. Ennek az embernek az arc�r�l, soha semmit nem tudok leolvasni. M�r �pp felk�sz�ltem, hogy �jb�l az ablakot fix�rozzam, amikor v�gre megsz�lalt.

- Az ut�bbi id�ben a viselked�se, teljes m�rt�kben kimer�ti a „kezelhetetlen” fogalm�t. – �sszer�ncolta a homlok�t. – Az �nuralom teljes hi�nya, figyelmetlens�g, hiszt�ria. A modor�r�l, m�r ne is besz�lj�nk.

�s j�tt a szok�sos kioktat� hangnem. Csakhogy nekem, aznap, egy�ltal�n nem volt kedvem ezt v�gighallgatni.

- Bocs�nat. Ezt akarta hallani? Most boldog? Bocs�nat, hogy elk�stem az �r�j�r�l! Bocs�nat, hogy zavarba akartam hozni! Bocs�nat, hogy vulg�ris voltam! Bocs�nat, hogy visszapof�ztam, �s hogy fintorogtam! Meg az�rt is, hogy egy�ltal�n egy leveg�t kell sz�vnia velem! Bocs�nat, hogy el kell viselnie, a viszolyogtat� jelenl�temet az �r�in! Meg a folyos�n, az eb�dl�ben, az udvaron! B�rhol!

Teljesen magam al� zuhantam. Ord�tozni kezdtem, hadon�sztam. Azt�n felugrottam, hogy elt�njek. Elmegyek. Nem �rdekel.

- �tven pont, Mr. Potter, mert tiszteletlen�l viselkedett, �s kiab�lt a tan�rj�val. �s �lj�n vissza!

Tehetetlen�l visszaz�ttyentem a sz�kre. Ez hossz� lesz.

- El�sz�r is, t�ved, Mr. Potter, ha olyan fontosnak tartja mag�t az �letemben, hogy felt�telezi r�lam azt, hogy foglalkozom vele, mikor hol van, j�r-e az �r�mra, �s hogy a k�z�s �tkez�ben eb�del-e a t�rsaival. Nem �rdekelnek a bugyuta megjegyz�sei sem, mivel �n, Mr. Potter, csak egy zs�mbes kamasz, aki k�ptelen uralkodni az indulatain. Nem az�rt pocs�kolom itt, a dr�ga id�met, amit, elhiheti, hogy kellemesebben is el tudn�k t�lteni, hogy az �rzelmi kirohan�sait hallgassam! Az meg v�gk�pp hidegen hagy, hogy milyen arckifejez�sekkel illet. De, mivel a di�kom, nem t�rhetem el, ezt a szemtelen, arrog�ns �s s�rt� viselked�st! Sem az �r�imon, sem m�shol! M�t�l kezdve egy h�napig, minden �ldott este nyolct�l tizenegyig b�ntet�munk�n lesz, velem. Szombaton is, �s vas�rnap is! Nem megy h�tv�g�n sz�rakozni, nem s�t�lgat a kast�ly elhagyatott folyos�in, nem k�borol az erd�ben. Rem�lem, meg�rtette az elhangzottakat. �s most t�nj�n a szemem el�l!
H�t ez azt�n szuper! J�l elrendeztem magam.

- �s mikor fogok tanulni?

Piton szem�b�l semmi j�t nem lehetett kiolvasni:

- Az �r�n, Mr. Potter! Mint mindenki m�s. �gy, tal�n lesz ideje lesz�llni a fellegek k�z�l, �s megtisztelni a becses figyelm�vel.

- Ennyire v�gyik a figyelmemre, tan�r �r?

H�t �n t�nyleg nem vagyok norm�lis. Mi �t�tt bel�m? Nem tudom, mi�rt kellett ezt mondanom. Csak kics�szott a sz�mon. �s m�r nem tudtam visszasz�vni. Az lett volna a minimum, hogy j�l k�pen teremt. �n biztos megtettem volna a hely�ben. De �, csak felh�zta a szem�ld�k�t, �s s�t�ten v�gigm�rt. Annyira picik�nek �reztem magam abban a pillanatban, hogy a bors�szem is, kb. k�t fejjel magasabbnak t�nhetett n�lam. Egyszer�en szembe kellett volna, hogy r�h�gj�n. Vagy ki kellett volna, hogy nyissa az ablakot, �s bumm! Kihaj�tani rajta. De nem.
Csak n�zett, �s hallgatott.

- Bocs�nat – pr�seltem ki magamb�l. – Ezt nem kellett volna.

Megfordult, azzal a r� jellemz�, hirtelen mozdulattal, �s otthagyott. Ez nagyon furcsa volt. De abban a lelki�llapotban, engem ez sem �rdekelt t�lzottan. Z�gott a fejem. Ez fel�r egy h�zi �rizettel. Minden nap? H�tv�g�n is? Na, ennek baromira fognak �r�lni a t�bbiek. Isten veled, kviddics. Isten veled, �let.

Felk�sz�l�dtam, �s elindultam a k�vetkez� �r�ra. A t�bbiek, m�r biztos ott vannak, �n meg, megint elk�sek. Gyorsan �sszecsaptam a cuccomat, �s megindultam felfel� a l�pcs�n, amikor egy els�s kisk�ly�k oda�llt el�m, a kez�ben egy �sszehajtogatott pap�rdarabk�val.

- Szia, Harry Potter! Ezt neked k�ldik. – Azzal a kezembe nyomta, �s elviharzott. Egy m�sodpercnyi d�bbenet ut�n sz�thajtogattam, hogy elolvassam, mi �ll benne.

„Este v�rlak a t�lgyn�l. Kilenc �ra. Ne k�ss el. Besz�ln�nk kell! Nem tudtam, hogy ilyen �rz�keny vagy!
Blaise.”

Annyira, meg sem lep�dtem. Milyen j�t�kot j�tszol, Zambini? Egyik percben v�rig s�rtesz, beleg�zolsz a lelkembe, a m�sikban, pedig tal�lkozni akarsz velem? M�g egyszer elolvastam. Este kilenckor? Az nem fog menni. El�sz�r is, mert Piton leny�zn� a h�tamr�l a b�rt. M�sodszor is, mert elhat�roztam, hogy elker�llek, ak�r egy lepr�st. Nem fogsz t�nkretenni.
El�szedtem a tollam, �s odafirkantottam a cetli alj�ra a v�laszomat:

„Nincs mir�l besz�ln�nk. Egy�bk�nt sem �rek ma r�.
HP”

�sszehajtottam, �s ir�ny az oszt�lyterem.
M�r mindenki a hely�n �lt. Szerencs�re a tan�r m�g nem jelent meg. Minden cerem�nia n�lk�l odamentem a mardek�rosok padsor�hoz. Blaise, �s Malfoy, r�h�gcs�lve besz�lgettek. Malfoy vette el�bb �szre, hogy fel�j�k k�zel�tek. Kiss� meglepett arccal n�zett r�m, azt�n megb�kte Zambinit, �s a f�l�be s�gott p�r sz�t. Blaise, felkapta a fej�t, �s �nel�g�lten v�gigm�rt. Keresztbe fonta a karjait a mell�n. Elmosolyodott. V�rakoz� �ll�spont.

- Potter?! Csupa f�l vagyok.

Annyi g�ny szorult ebbe az egy mondatba, hogy t�nyleg komoly �nuralmamba ker�lt, hogy ki ne t�pjem a padb�l, �s sz�t ne verjem a fej�t. Hogy gondolhattam, egy m�sodpercig is, hogy Zambini k�pes emberi �rzelmekre? Fogtam az �sszehajtogatott cetlit, �s a padjukra dobtam.

- L�tom. Csak ki ne ess a padb�l.

Azzal sarkon fordultam, �s a helyemre s�t�ltam. Hermione nagyon j�l l�tta ezt a kis k�zj�t�kot. Mint, ahogyan a t�bbiek is. B�r k�tlem, hogy b�rmilyen messzemen� k�vetkeztet�st le tudtak volna bel�le vonni.

- Harry?! – k�rdezte halkan.

- Hm?

- J�l vagy?

Elv�r�s�dtem. Nem is �rtem magam. Hermione elmosolyodott, �s k�zelebb h�z�dott hozz�m. Valahogy tudtam, hogy tudja.

- Nem �rdemli meg, hogy b�nk�dj!

Na, erre meg els�padtam. Kicsit lejjebb cs�sztam a sz�kemen, �s becsuktam a szemem. Ilyen nincs. Mikor lesz m�r v�ge ennek a napnak?

- Hogy j�tt�l r�?

- A bar�tod vagyok, nem? Az el�g szomor� lenne, ha nem tudn�k r�j�nni, hogy mi a bajod. Most m�r azt is tudom, ki miatt. Id�ig csak tippelgettem.

- Tippelgett�l? – Csod�lkozva n�ztem r�. – Na, �s ki lett volna az a szerencs�s, a tippjeid szerint?

- H�t? – L�ttam, ahogy elv�r�s�dik. – T�bb befut� is volt a list�mon.

- Te j� �g! – A kezembe temettem az arcomat. Pont ezt hi�nyzott.

- Harry! Nincs mi�rt sz�gyellned magad!

- Dehogy nincs.

- Hallgass meg, k�rlek! Nincs semmi baj! �n nem akarlak el�t�lni, vagy ilyesmi. Nem mondom, hogy �r�l�k neki, de csak az�rt nem, mert �gy j�val nehezebb dolgod lesz az �letben. �n egy picit sem tudlak ez�rt kev�sb� szeretni, vagy tisztelni. �rted? Ez is te vagy. Ilyen vagy. Meg kellene b�k�lned a helyzettel!

Az oszt�ly hirtelen elhallgatott. Megj�tt a tan�r, �s �ppen j�kor, mert m�r er�sen kaparta a torkomat, az a bizonyos gomb�c. Nem tudtam tov�bb besz�lni err�l. Nem akartam. �gy �reztem, ott helyben els�llyedek a sz�gyent�l. A lelki �ress�gen k�v�l, csak egy valamit �reztem legbel�l. S�v�rg�st. Sajnos. �s ez d�h�tett a legjobban. Eg�sz �r�n pr�b�ltam odafigyelni arra, amir�l a tan�r besz�lt. De csak hangfoszl�nyok jutottak el a f�lemig. R�j�ttem mi a baj.
Szerelmes vagyok. Enn�l jobb magyar�zatot nem tudtam kital�lni.
Szerelmes egy baromba, aki nem el�g, hogy fi�, de m�g mardek�ros is, �s egy aljas gennyl�da.
Gratul�lok, Potter! Az�rt, kell egy nagyadag tehets�g, hogy ennyire elsz�rj magad k�r�l mindent.
Vettem egy m�ly leveg�t, �s elhat�roztam, hogy �sszeszedem magam. B�rmi �ron. Fogtam a tollamat, �s jegyzetelni kezdtem. Este nem lesz id�m m�solni, hiszen b�ntet�munk�ra megyek. T�nyleg k�nytelen leszek az �r�n tanulni.
Azt�n a padomon landolt egy �sszegy�rt pap�rgalacsin. Oldalra ford�tottam a fejem. Zambini vigyorogva intett a pap�rdarab fel�. Nyeltem egyet. Mi a fen��rt nem vagy k�pes lesz�llni r�lam? Mit akarsz? �rtetlen�l megr�ztam a fejem, �s k�zbe fogtam a pap�rlapot. Hermione k�cos haja a tark�mat csiklandozta. A kis k�v�ncsi.

- Ha megbocs�tasz?!

�rtett a sz�b�l. Durc�san elfordult t�lem.

„Mi van Potter? Csak azt ne mondd, hogy nem akarod? Majd elcs�ppensz! Gyere el! Meg�g�rem, hogy nem fog f�jni!

BZ.

Ui: �gyis tudom, hogy csak kib�v�t keresel. Vagy f�lsz t�lem?”


Felment a pumpa. Fogtam a pap�rt, �s l�tv�nyosan �sszegy�rtem. D�g�lj meg, te rohad�k. Velem ne sz�rakozz!

„Sajn�lom, de nem �rdekelsz. Sem ma, sem holnap. N�lad jobb elfoglalts�got siker�lt est�re tal�lnom. Mondjuk �gy: IZGALMASABBAT!

HP.”

Valahogy jobban �reztem magam ett�l. Tudtam, hogy hazudok neki, magamnak. Val�j�ban semmi m�st nem akartam, csak vele lenni. Ak�rmilyen r�pke ideig. De milyen �ron?
Rohadj meg, Zambini! Musz�j kiverni… �…�… igen. A fejemb�l is, meg mindenhonnan.

Nem foglalkoztam vele t�bbet. Ez a tet� azt hiszi, hogy ir�ny�that? H�t t�ved. Visszadobtam neki a levelet, �s k�ldtem egy cs�bos mosolyt. Ennyi belef�r. Most m�r l�thattam is a d�bbenetet az arc�n, nem csak �rezhettem. �gy b�mult, hogy szerintem, csak az nem l�tta, aki nem akarta. �reztem a tekintet�t. Rem�lem j�l feld�h�tettem. Biztosan. Lyukat �getett a b�r�mbe a szemeivel.

�ra v�g�n felpattantam a helyemr�l, �s Ron k�s�ret�ben elindultam kifel�. Min�l hamarabb el akartam t�nni Blaise k�zel�b�l. Azt, akkor m�g persze nem is sejtettem, hogy ez mennyire nem lesz egyszer�. M�r r�gen a folyos�n ment�nk, amikor �reztem, hogy valaki m�g�m lopakodik. Megfordultam, �s term�szetesen Zambini orr�ba �tk�ztem. Cs�fond�rosan mosolygott. Kiv�telesen, most Malfoy n�lk�l.

- Besz�ln�nk kell, Potter!

- Szerintem, meg nem. – Elfordultam t�le, �s elindultam, hogy be�rjem Ront. De egy k�z visszar�ntott. Nekip�rd�ltem a mellett�nk l�v� ajt�nak. Annyi volt a szerencs�m, hogy �ppen nem akart az ajt�n senki kij�nni, k�l�nben megn�zhettem volna magam.

De, miel�tt m�g m�ltatlankodni kezdhettem volna, valami olyasmi t�rt�nt, amire sajnos nem sz�m�tottam. Egyszer csak ott termett Ron. Azt hittem m�r r�g elment. De nem. Paprikav�r�s arccal, egy j�l ir�nyzott balegyenessel felkente Zambinit a folyos� fal�ra. Nyekkent. Felszisszentem.

- Ron ne! – Sim�n p�pp� verte volna, ha nem kapom el a karj�t. – Ne, Ron! K�rlek. Majd �n.

- Hallottad a fiatalurat, Ronicsek? H�zz�l!

Blaise, most sem b�rta befogni a mocskos pof�j�t. Persze, ahhoz nem volt el�g b�tor, hogy visszaadja az �kl�st. De a sz�j�t j�rtatni, az igen. Azt�n, pimaszul odahajolt hozz�m, hogy a f�lembe s�ghassa:

- Mondd csak, Potti? Mit sz�lna a kis szepl�s bar�tod, ha megtudn�, hogy milyen j� kis id�t�lt�st tal�ltunk ki egym�snak? Vagy v�rj csak? Mi�ta is vagytok ti bar�tok? – Nevetni kezdett. – Potter, kezdek f�lt�keny lenni!

- Fogd be a pof�d! – M�r �n is t�l voltam azon a ponton, hogy elgondolkodjam, �rdemes-e jelenetet rendezni a folyos�n.

- Mi�rt? Csak nem f�lsz, hogy valaki aljas kis pletyk�kat fog r�lad terjeszteni? �s kider�lnek a dolgok a kis t�l�l�r�l?

- Fogd be!

- Csak vegy�l vissza, Potti! J�? �s akkor minden rendben lesz.

- Te zsarolsz engem? – Azt hittem rosszul hallok. A legvadabb r�m�lmom kezdett �letre kelni. B�rmit, csak ezt ne!

- Ki? �n? Csak sz�lj, ha okom van r�, �s megteszem!

- Fulladj meg!

Elsz�llt az agyam. Kikaptam a p�lc�mat, �s m�r �ppen felemeltem, amikor:

- Zambini, Potter? Mi folyik itt?

�s igen. �s �jra! �s Hurr�! Piton.
M�r megint.
�v�ltve levont a h�zamt�l m�g h�sz pontot, azt�n megragadott benn�nket, hogy az igazgat� el� taszig�ljon. Zambininek, �gy l�tom elment a kedve a r�h�g�st�l. Olyan v�r�s volt, mint a r�k. Igen, a dr�gal�tos h�zvezet� tan�ruknak, egyszer�en zseni�lis �rz�ke volt ahhoz, hogy pont ott, �s pont akkor jelenjen meg, ahol velem, ezzel a ki�llhatatlan, bek�pzelt, �s roppant arrog�ns Potterrel, valami t�rt�nik. Fene tudja, hogy csin�lja!
Fell�phetne vele a cirkuszban.

- Befel�! – Piton �jra meglepett. Nem az igazgat�hoz vitt minket. Sim�n bedobott minket egy �res oszt�lyba, �s n�m�t� b�b�jt rakott a teremre. – Magyar�zat?!

Blaise, j� mardek�rosk�nt, azonnal elkezdett fr�cs�gni, hogy ez az eg�sz, miattam van, hogy megt�madtam, hogy s�rtegettem a h�z�t, blablabla, �s a t�bbi. �n meg, beh�ztam a nyakam, �s belet�r�dve az elker�lhetetlenbe, hallgattam. Kurv�ra nem �rdekelt, mit gondol r�lam, ez a zs�ros haj� poj�ca. Csak t�l akartam lenni az eg�szen, �s k�sz. �tkoztam a napot, amikor el�sz�r sz�ba �lltam Zambinivel, �s �tkozom m�g ma is. B�r, akkor biztosan sok minden m�sk�nt alakult volna. Na mindegy.
Piton �sszeh�zott szemekkel n�zett, hol r�m, hol Zambinira.

- Al�t�masztja azt, amit Mr. Zambinit�l hallottunk? – Fordult hozz�m hirtelen.

- Igen. – Dacosan elford�tottam a fejem. Nem tudtam a szem�be n�zni. – Elmehetek, uram?

Piton �sszefonta a karj�t maga el�tt.

- Mr. Zambini elindul a k�vetkez� �r�j�ra. – Az ajt�ra mutatott. – Maga, Potter, itt marad.

Mi? Ez m�r t�bb volt a sokn�l. �sszeszor�tottam a fogamat, hogy ne mondjak valami nagyon cs�ny�t. Most hallgathatom �l�lr�l az eg�sz lit�ni�t.

- Pontosan tizen�t percet b�rt ki, hogy ne keveredjen �jabb galib�ba – jegyezte meg sz�r�s tekintettel. – Rem�nykedhetem benne, hogy este nyolcig visszafogja a vehemenci�j�t, �s megpr�b�l t�bb tiszteletet mutatni a di�kt�rsai �s saj�t maga ir�nt? Vagy most r�gt�n z�rassam be az alagsorba?

Azt hittem leord�tja a hajat a fejemr�l. Ehelyett, eg�szen emberi m�don sz�lalt meg. B�r az ut�bbi gondolatot vissza is sz�vhattam a k�vetkez� m�sodpercben.

- Mr. Potter! �n sokkal ostob�bb ann�l, mint, amilyennek ezid�ig gondoltam. Szedje �ssze mag�t!

- Maga nem �rt semmit – suttogtam. A gomb�c m�r megint felfel� k�szott a torkomban, �s �gni kezdtek a szemeim. Piton g�nyosan elh�zta a sz�j�t, �s kom�tosan k�zelebb l�pett hozz�m. Furcs�n csillogtak a szemei. �n sem �rtettem �t.

- Ezen vitatkozhatn�nk – vetette oda nekem m�g, azt�n elviharzott.