Reggelre kicsit letisztult minden.

Kinyitottam a szemem, �s hallottam egy mad�r akaratos hangj�t az ablakunk alatt.
Mit keres ez m�g itt? Ugyanazt, amit �n.
R�g le kellett volna l�pnie, d�lre.
Fel�ltem az �gyamban, �s n�h�ny percig csak er�t gy�jt�ttem a naphoz.
Nem bujk�lhatok �r�kk�. Szedd �ssze magad, �s ir�ny a reggeli.
Elkezdtem �lt�zk�dni. K�zben a t�bbiek is �bredeztek. Ron �lmos feje el�t�nt az �gya f�l�l. Neville �s�tozott.
Bepassz�roztam a t�sk�mba a k�nyveimet, azt�n k�nyelmesen v�gign�ztem a t�rsas�gon.

- Na mi van? R�vid volt az �jszaka? Uraim?

- Egy h�nap m�lva ut�lni foglak. Rossz hat�ssal van r�d ez az ipse! – ny�gte Seamus, de az�rt felt�p�szkodott.

- �n csak bemeleg�t�snek sz�ntam. B�jitaltan az els� �r�nk.

Sz�les j�kedvem lett. T�z perc m�lva a klubhelyis�g bej�rat�n�l be�rt�k Hermion�t, azt�n h�rmasban Ronnal, elindultunk reggelizni.

- Milyen volt?

Hermione bozontos feje kedvesen odab�jt hozz�m. Szerintem, Ron ez�rt is ki fog ny�rni.

- Mi?

- H�t a b�ntet�?!

- Hossz�, de legal�bb cs�ndes.

- �r�l�k. – �s t�nyleg �r�lt. L�ttam a szem�ben. Ronnak �llati m�kja van. Csak amilyen pipogya, nem is tudja. Nem l�tja a f�t�l az erd�t.

Be�rt�nk a terembe. Szinte els�k�nt. A h�zvezet� tan�rokon k�v�l, csak egyn�h�ny di�k l�zengett. Le�lt�nk a hely�nkre, �s �n kem�ny elhat�roz�ssal mosolyt er�ltettem az arcomra. Ha t�l akarom tenni magamat ezen az eg�szen, akkor az�rt meg kell dolgozni. Elfelejtem. Mindent. Kimosom magamb�l �s k�sz. Mint egy gecis als�gaty�t.
Lassan megtelt a terem, �s egyre hangosabb lett. Sz�ntsz�nd�kkal nem n�ztem k�r�l. �gy tettem, mintha nagyon el lenn�k foglalva a reggelimmel. Nem hi�nyzott semmi k�v�l�ll�, zavarba hoz� t�nyez�.

- T�ged b�mul!

Hermione! �, az apr�sz�zek �s mindenszentek kever�ke! Mi�rt kellett? Nincs el�g bajom? Merlinre, �s az �sszes �lszent Copperfieldre esk�sz�m, hogy egyszer olyat teszek, amit magam is megb�nok.

- Ki?

- H�t Piton.

Mi??????????????
Egy�ltal�n nem ezt a v�laszt v�rtam. Meg egy�bk�nt is. De most t�nyleg? Mi�rt? Most nem csin�ltam semmit. Akkor most mi van?
Ez az ember nem teljesen norm�lis.

- Biztos vagy benne? – sunnyogtam az orrom alatt.

- Mint a hal�l.

Kicsit elken�dve felemeltem a fejem. Tal�lt. Pontosan szemben�ztem vele. Fekete, �tl�thatatlan, kem�ny, borzongat�. Iszonyat.
Mi az �rd�g�t b�mul rajtam?
Elkaptam a fejemet.

Csal�dottnak �reztem magam. Hol lehet Zambini? B�r, van egy-k�t tippem. Malfoy sincs itt. Fulladn�nak meg ott, ahol vannak!

Befejezt�k a reggelit �s elindultunk.
Azt sem mondhatn�m, hogy d�h�s voltam. Ink�bb kicsit f�lt�keny. De ez is helytelen. Hiszen elhat�roztam, hogy nem foglalkozom vele.
De az elhat�roz�som darabokra hullott, amikor Zambini kar�ltve Malfoyjal bevonult az oszt�lyterembe. T�l sz�pnek tal�ltam, t�l k�zelinek, vonz�nak. Minden tetszett rajta. A mozdulatai, a mosolya, a szemei, az ajkai. Minden.
�n egy rem�nytelen idi�ta vagyok. �s Malfoy. �gy tapadt r�, mint a pi�ca.

Potter, h�lye vagy!

Valamit ki kell tal�lni, k�l�nben bele�r�lsz!

K�t perc m�lva megkezd�d�tt az �ra. Piton berontott, a sz� szoros �rtelm�ben, mi meg �sszerezzent�nk, mint rendesen.
Felv�sett a t�bl�ra kr�t�val �t mondatot, azt�n �nel�g�lten le�lt.

- Ha ehhez valakinek magyar�zat kell, akkor jobb ha az elk�vetkez� id�kben nem is l�togatja az �r�imat.

Korrekt. Nem?

Szem�tl�da.

�sszehozhatn�m a nagyb�ty�mmal.
Gyakorlati �ra. Mindj�rt elkezdi beosztani a p�rokat.

F�l�t�tte az oszt�lynapl�t. N�vsorolvas�s.
Engem, Pansyvel rakott p�rba.
A l�ny, enyh�n pirulva fogadta a k�zeled�semet. Na ezt meg mi�rt?

- Szia – suttogta.

- Hell�.

Le�ltem mell�, �s elkezdtem a b�jitalhoz val� dolgokat el�k�sz�teni.
Parkinson el�g hangosan szedte a leveg�t, �s picit remegtek a kezei. Am�g apr�tottam a b�jitalhoz a hozz�val�kat, � lem�rte a mennyis�geket. Eg�sz gyorsan haladtunk. Egyszer sem n�ztem fel. Nem sz�ltam hozz�.

- Szeretn�d keverni? – t�rte meg a csendet.

- Mit? – Kicsit megzavarodva r�n�ztem. Megint elpirult. – Nem. Dehogy. Jobb, ha te csin�lod.

R�hagytam. M�g sosem voltam vele p�rban. Piton mindig Ronhoz, egyszer-k�tszer Malfoyhoz, vagy Hermion�hoz �ltetett. Furcsa volt vele dolgozni. De nem volt rossz.
Nagyon gyorsan elk�sz�lt�nk, �s senki sem s�r�lt meg. �s ennek most �n �r�ltem a legjobban.

Piton felpattant. Beindult a kesely�reflex. V�gig, a padsorok k�z�tt. K�rbe-k�rbe. Lehajtottam a fejem, �s a f�zetem sark�t kezdtem el babr�lni. �reztem, mikor �rt oda mell�nk, akkor is, ha nem n�ztem fel. Lelass�tott, �s meg�llt.

- Elk�sz�ltek, Ms. Parkinson?

- Igen, Piton professzor �r.

M�g mindig nem emeltem fel a fejem, de l�ttam, ahogy odany�l a b�jital�rt, �s felemeli. Kicsit megl�ty�gtette, azt�n visszatette a padra.

- �t-�t pont mindkett�j�k h�z�nak.

Azt hittem rosszul hallok. Ilyen szerintem m�g nem volt. Ha volt is, nagyon r�gen.

- Kivel m�sz a buliba? – k�rdezte suttogva Pansy, mikor Piton elt�volodott.

- �n? Senkivel. Ugyanis b�ntet�munk�n vagyok.

- A tegnapi miatt?

- Igen.

Eszembe jutott Ron tan�csa. M�giscsak �sszeszedtem magam, �s amikor m�r csak n�h�nyan maradtak az oszt�lyban, odamentem Piton asztal�hoz. R�m sand�tott, de nem fejezte be az �r�st.

- Uram, k�rdezhetek valamit? – kezdtem bele, el�g bizonytalanul.

- Nem �r r� estig, Mr. Potter?

- Att�l tartok nem.

Felemelte a fej�t. Ledobta a tollat, �s keresztbe fonta a karjait maga el�tt. Szok�sos p�z.

- Hallgatom.

- H�t… a ma esti �nneps�gr�l lenne sz�. Nem tehetne kiv�telt, �s esetleg megengedn�, hogy �n is elmenjek?… Bep�toln�m a b�ntet�semet.

- Ennyi? – H�zta fel a szem�ld�k�t.

- Igen.

- Nem. – Felkapta a tollat, �s �jb�l �rni kezdett, mintha ott sem lenn�k. Csak �lltam, �s b�multam egy pontot. Mint, akit odaragasztottak.

Piton �jra felemelte a fej�t. V�rakoz�an n�zett r�m, azt�n g�g�sen elh�zta a sz�j�t.

- Mi tartja m�g vissza att�l, hogy kil�pjen azon az ajt�n? Tal�n ennyire sz�rakoztatja a t�rsas�gom, Mr. Potter?

- Nem, uram. Egy�ltal�n nem.

Azt hiszem, ezt h�vj�k egy-egynek.

Am�g teljesen biztos voltam benne, hogy nem mehetek el, nem �rdekelt az eg�sz buli dolog. De amikor elhittem, hogy van r� es�lyem, a csal�d�s er�sen megr�zott. Ez �gy sokkal jobban f�jt.
Kirontottam a folyos�ra. Nem l�ttam kinek mentem neki, de egy-k�t di�kot biztosan f�lres�p�rtem az utamb�l.

- H�j, Potter? Vegy�l fel m�g egy szem�veget!

Lementem az udvarra, onnan pedig egyenesen a t�hoz. Tudtam, hogy van m�g �r�m aznap d�lel�tt, de m�r ez sem �rdekelt. Le�ltem a f�be. Ez a hely tudott a legjobban megnyugtatni.
El�g h�v�s volt. M�gis j�lesett. Kavicsokat dob�ltam a v�zbe, �s sz�moltam h�nyat ugranak. Hagridt�l tanultam. Nem olyan egyszer�, de ha r�j�ssz a l�nyegre, akkor m�r megy.
M�r vagy egy �r�ja ott �ltem, amikor neszt hallottam a h�tam m�g�l. Megfordultam.
Hermione �s Ron �lltak m�g�ttem.

- Most hagyjatok.

- Harry, gyere vissza! McGalagony a haj�t t�pi. Mindenki keres. Nem csin�lhatsz ilyet!

- Csakhogy engem nem �rdekel.

- Mit mondott neked az a zs�roshaj� szem�t? – Ron, szikr�zott a d�ht�l.

- Honnan tudj�tok, hogy � h�zott fel?

- T�le tudjuk azt is, hogy itt vagy.

- Pitont�l?

Honnan a f�szkes fen�b�l tudta, hogy hov� mentem? Ezt nem �rtettem.

- Nem enged el b�ntet�munk�r�l ma este.

- A rohad�k! Besz�lned kellene valakivel. Valamelyik tan�rral. Teljesen r�d sz�llt. Ez m�r sok!

Volt abban, amit Ron mondott, n�mi igazs�g. De h�t mit mondhatn�k? Hogy kiborultam, mert Piton nem volt el�gg� eln�z� velem szemben? Nevets�ges.

- Gyere, menj�nk vissza! – Hermione belekapaszkodott a kezembe, �s felh�zott. – Az semmit nem old meg, ha folyton elvonulsz, �s b�slakodsz magadban.

- V�g�l is, van annak pozit�vuma is, hogy nem leszek ott. Nem kell jelmezt h�znom.

- Mi�rt? Be�lt�zhett�l volna Harry Potternek.

Nevett�nk. Azt hiszem, akkor utolj�ra, �gy h�rman.

Mikor vissza�rt�nk, Minerv�t�l megkaptam a magam�t. A nap h�tralev� r�sz�t igyekeztem nyugodtan, �s visszah�z�dva elt�lteni.
Azt�n elj�tt az �tkozott nyolc �ra.
Lecaplattam a Mardek�r pinc�be, �s bekopogtam. Piton felt�pte el�ttem az ajt�t, �s meg sem v�rta, hogy bel�pjek, m�r vissza is vonult a szoba belsej�be.

- Nos, Mr. Potter! A mai feladata nagyj�b�l hasonl� a tegnapihoz. Katalogiz�lni fog. Mindent megtal�l az asztalon. �n elmegyek. Mivel ez a bugyuta rendezv�ny megk�v�nja, hogy mint a Mardek�r vezet�tan�ra, megtiszteljem a jelenl�temmel az esem�nyt. Megfigyel�b�b�jt raktam az ajt�ra. Ami azt jelenti, hogyha tizenegy �ra el�tt pr�b�l megl�pni a b�ntet�munk�j�r�l, az jelezni fog nekem. Teh�t, ha lehet, k�m�ljen meg a pr�b�lkoz�sait�l. – Jelent�s�gteljes pillant�s. – Addig, ha el�g �gyes v�gezni fog a munk�j�val, �s elmehet. De, egy perccel sem hamarabb. Van k�rd�se?

- Nincs.

- Kit�n� v�lasz – tette hozz� g�nyosan, azt�n elment.

Rohadj meg. Odal�ptem az asztalhoz, �s hozz�l�ttam. Annyi kedvem volt hozz�, mint almot takar�tani.
A percek �loml�bon haladtak. Minden k�t percben feln�ztem az �r�ra.
Mintha �gy gyorsabb lenne. Fel�rtam a b�jital hozz�val�k neveit, sorsz�m�t. Azt�n a megfelel� dobozokba helyeztem �ket. Egy id� ut�n m�r k�nnyen ment. �s a latin nev�ket is kezdtem megjegyezni. Csak egy-k�t anyagot illet�en voltak k�ts�geim. Azok nev�hez, apr� k�rd�jelet �rtam. T�z �r�ra v�geztem.
�s most?
Meg volt bennem a k�sztet�s, hogy m�giscsak lel�pjek. De azt�n �tgondoltam. Jobb �tletem t�madt. Gondoltam, kicsit k�r�ln�zek. Mikor lesz m�g egyszer ilyen lehet�s�gem?
Az asztalfi�kokban nem akartam kotor�szni, ki tudja mit t�rol benne? Brrr.
De a k�nyvespolc, �s a kandall�n elhelyezett t�rgyak �rdekeltek. El�sz�r a polchoz mentem. Ott volt az a k�nyv is, amit azel�tt nap a kezembe nyomott. Leemeltem. Nem is tudn�m megmondani mi�rt. De most nem az els� oldalon nyitottam ki.
Nagyj�b�l fel�t�ttem a k�zep�n, �s �rdekes m�don a k�nyv szinte mag�t�l ny�lt ki. A paragrafus annyira nem keltette fel az �rdekl�d�semet, de az oldal sark�ba oda volt v�sve n�h�ny sor tint�val. Olyan, mint egy vers. Er�sen �ssze kellett h�znom a szememet, hogy l�ssam is, mi �llt benne:

Semmit sem k�rtem,
S f�jdalmam kev�s,
Hitv�ny vagyok.

El�tkozottan,
�jra hazudva,
Fel�d indulok.

Ha m�r gy�t�rlek,
Tegyem azt j�l,
�rted teszem.

Sz�tfoszlik bennem
Meg nem �lt szerelmem,
Rem�nytelen.


J.-nek

Mi ez?
Piton verseket �r cs�ndes mag�ny�ban? Mag�t a verset nem tartottam t�l j�nak, t�l zavarosnak t�nt, de a tudat maga, hogy Piton titokban verseket �r?! H�t ez t�bb volt, mint ironikus. Lehet, hogy nem is az � k�nyve. Hiszen ha tudta, hogy mi van benne, biztosan nem adta volna a kezembe. Ilyen t�mad�si fel�letet?
Megforgattam a k�nyvet, valami szign�, al��r�s ut�n kutatva, de semmi.
H�tborzongat�. Visszatettem a k�nyvet a hely�re, �s az �r�ra pillantottam. Tizenegy.
H�la, Merlinnek! Sz�pen megigazgattam a k�nyveket a polcon, hogy ne l�tsz�djon, hogy hozz�juk ny�ltam, azt�n ir�ny az ajt�. Tal�n m�g nincs v�ge a bulinak.
Elv�gre, volt m�r buli, ami hajnali n�gyig tartott.
Fogtam az ajt�kilincset, �s lenyomtam. Baff. Ekkor esett le, milyen sz�pen bes�t�ltam Piton nyavaly�s csapd�j�ba. Az ajt� ugyanis nem ny�lott.
R�ngatni kezdtem, megpr�b�ltam kicsit megemelni a s�lyommal, h�tha csak beragadt, de r�vid �ton r�j�ttem, ez but�cska felt�telez�s r�szemr�l.
Roxfortban nem ragadnak be csak �gy az ajt�k.
Piton sz�pen bez�rt. Mi az �rd�g viszi r� ilyesmire? �s mi�rt akarja, hogy itt maradjak, am�g vissza nem �r?
Vagy ezzel is csak meg akar al�zni?
Elkeseredtem. Akkor�t r�gtam az ajt�ba, hogy megf�jdult a l�bujjam.
Ehhez nincs joga. Ezzel most t�lfesz�tette a h�rt. Nem z�rhat be a nyavaly�s pinc�j�be.
Kikaptam a p�lc�mat:

- Alohomora!

Csakhogy nem t�rt�nt semmi. Valami pajzsot �ll�tott fel r�? Szinte elnyelte a p�lc�mb�l kit�r� sugarat. �jra megpr�b�ltam. Hasonl� lett az eredm�ny.
Nekiestem az �kl�mmel az ajt�nak. �t�ttem-v�gtam. Minden d�h�met az ajt�n vezettem le. Ha Piton �llt volna el�ttem, � is megkapta volna.

- Te rohad�k! Mocsok! D�g�lj meg! - M�r f�jt. Megfordultam, �s lecs�sztam a f�ldre. -Fordulj fel!

Hogy gy�l�lhet ennyire?
�sszekuporodtam, �s v�rtam. M�st nem nagyon tehettem. Hallgat�ztam, h�tha meghallom az ismer�s l�pteket k�zeledni a folyos�n, de a csenden k�v�l semmit sem hallottam. Ott �ltem a hideg padl�n, �s egyre az j�rt a fejemben, hogyan �llhatn�k rajta bossz�t. Meg�rdemeln�. Szem�t. Mintha csak sz�ntsz�nd�kkal el akarn� �rni, hogy m�g jobban gy�l�ljem.
Egy ponton m�g azt is bebesz�ltem magamnak, hogy nem kapok leveg�t, mert az egyre fogy, �s hamarosan meghalok. Itt, az �tkozott pinc�ben.
Legal�bb egy �r�t �ltem ott. Senkinek sem t�nik fel, hogy hi�nyzok? Senki sem keres?
T�nyleg besz�lnem kell valakivel. Ez m�r t�ll�pett minden hat�rt. V�rtam, �s v�rtam. �ltem, k�rbe-k�rbes�t�ltam, azt�n �jra ott �ltem a f�ld�n.
F�l egy. Halk l�ptek. J�n.
D�hbe gurultam. Felpattantam a f�ldr�l. Hallottam, hogy motyog valamit, �s az ajt� kit�rult.
Hi�ba k�pzeltem el, mit mondok majd neki, mikor v�gre m�lt�ztat �s kienged. Amikor megl�ttam az �nel�g�lt k�p�t, elpattant a h�r. M�g megsz�lalni sem �rkezett, nekirontottam, �s a fal �ll�tott meg benn�nket. �sszeszor�tottam az �kl�met, �s a k�vetkez� pillanatban m�r �t�ttem volna. Elkapta a csukl�mat, �s a h�tam m�g� csavarta.

- Szem�t! Undor�t�… maga…maga…

- Mr. Potter! H�sz pont a viselked�s��rt!

- Leszarom! Nem �rdekel! – Verg�dtem a kez�ben. – Maga egy �lnok k�gy�! Hogy mert bez�rni ide?

- Tehetek �n arr�l, hogy �n m�g egy ajt�t sem k�pes kinyitni? – k�rdezte cs�fond�rosan. �s k�pzelj�tek, mosolygott.

- Mi? – �jult er�vel kezdtem el verg�dni. Meg akartam fojtani. Agyoncsapni. Megtaposni. – Van k�pe a szemembe r�h�gni? Sz�ntsz�nd�kkal bez�r ide, mint egy…mint egy…

- Nos? Keressen valami hangzatos jelz�t mag�ra! �n tal�ltam egy megfelel�t: mint egy kismacsk�t?

Ezt a rohad�kot sz�rakoztatta az eg�sz. Led�bbentem. Meg sem pr�b�lt magyar�zkodni.

- Engedjen el! – Hirtelen hideg lett a hangom.

- K�rem. – Enyh�lt a szor�t�s. Kit�ptem magam a kezei k�z�l, �s elindultam az ajt�hoz.

Szitkokon k�v�l m�st nemigen tudtam volna neki mondani. �reztem a h�tamban a pillant�s�t. Nem �lltam meg.
Felt�rtam az ajt�t, �s k�sz�n�s n�lk�l elindultam a Griffend�l toronyba.
�tk�zben, szerencs�re senkivel sem tal�lkoztam. Iszony� indulatok d�ltak a lelkemben. Hogy j�n ahhoz, ez a poj�ca, hogy �gy viselkedjen? �gy tesz, mintha a, nem is tudom, a tulajdona lenn�k. Nincs joga bez�rni. Kicsoda � nekem? Senki. Egy istenverte tan�r, �s k�sz!
Kinyitottam a szob�nk ajtaj�t. Igyekeztem halkan tenni, mert azt hittem, hogy m�r mindenki alszik. De t�vedtem. Neville, a szoba k�zep�n �lt a f�ld�n, �s bamb�n vigyorgott maga el�. Seamus pedig az �gya sz�l�n, egy �veg valamivel a kez�ben, hasonl� �br�zattal.

- Nini! Szent Potter! Hukk. – Seamus. Ki�lt�tte a nyelv�t r�m. J�zusom!

- Te r�szeg vagy. – A meg�llap�t�som teljesen igaznak bizonyult.

Ezek ketten �sszen�ztek, �s elkezdtek fetrengeni a r�h�g�st�l.

- Hol van Ron?

Neville a has�ra szor�totta a kez�t.

- Azt hiszem, h�nynom kell!

Azt�n elrohant.

- Ronicsek? Ott maradt. M�g �ll a b�l. Szerinted, hol van? Ott, ahol Hermione.

B�lintottam. Teljesen �rthet�.

- Mi az ott a kezedben? – Az �vegre sand�tottam. Vil�gos barn�s folyad�k volt benne.

- Nem neked val�, Harry. Ezt a kisfi�k nem szeretik! – �jb�l r�h�gni kezdett. Azt hiszem, Seamusb�l nem a legjobb oldal�t hozza ki az alkohol.

Inger�lten r�n�ztem. Valahogy kedvem lett volna hasonl� �llapotba ker�lni. Legal�bb nem kell gondolkodni.

- Add ide. Majd �n eld�nt�m.

Kikaptam az �veget a kez�b�l, �s megh�ztam. Pr�b�ltam lenyelni, de a fel�t kipr�szk�ltem a padl�ra. Azt hittem menten megfulladok. A torkomat �gette, a gyomromat felkeverte. Iszonyat.

- Ez borzalmas - ny�gtem, amikor v�gre sz�hoz tudtam jutni.

- Nem. Ez rum. �s t�bbet kell innod bel�le, hogy t�nyleg hasson. – Nevetve visszavette az �veget, �s nagyot kortyolt. – L�tod? Hukk. Nnna, valahogy �gy.

Kellemes melegs�g kezdett �ramlani a gyomrom t�j�k�n. Visszakaptam az �veget, �s �jra megh�ztam. Azt�n �jra, �s �jra. Kicsit elzsibbadt a nyelvem.

- T�nyleg nem olyan rossz.

- H�j, Harry, nem kellene annyit innod bel�le. Nem vagy te ehhez hozz�szokva! – jelentette ki nagyon b�lcsen.

- Bassz�l r�! Lehet, hogy csak be akarok r�gni.

M�g h�rom korty.

Seamus vigyorogva odaj�tt hozz�m, �s a v�llamra tette a kez�t.

- Ez fel�r egy beavat�ssal, haver! �dv�z�llek. – Bandzs�n r�m n�zett, azt�n v�ratlanul meg�lelt, mint egy r�g nem l�tott bar�tot. �n is nevetni kezdtem. Ezt nem lehetett kib�rni. Sosem l�ttam Seamust ilyen h�ly�nek. Szipogott a v�llamon. K�pzelhetitek. – Mindj�rt hatni kezd, �gyhogy vigy�zz!

Jajj, de mennyire igaza volt. �jra megh�ztam az �veget. Kev�s maradt az alj�n, gondoltam, azt m�r nem hagyom a pocs�kba veszni. Felhajtottam. Nagyj�b�l n�gy deci t�m�ny. Ez egy velem egykor�, vacsora n�lk�li, el�gg� sov�ny, �s sosem iv� embernek pont el�g.
Na igen.
Nagyon hamar kezdett hatni. Egyszer csak �reztem, hogy r�h�gn�m kell, csak azt nem tudtam mi�rt. De olyan r�gen volt j� kedvem, �s most olyan k�nny�nek, �s egyszer�nek t�nt minden. R�n�ztem Seamusra, aki �pp n�gyk�zl�b k�zlekedett a szob�ban, �s r�j�ttem, hogy valamilyen furcsa okb�l kifoly�lag kett� van bel�le. Vihogni kezdtem, mint egy f�lh�lye.

- Seamus? Te mit sz�lsz egy kis kiruccan�shoz?

- Hm? Hova menn�l?

- Bulizni.

- Ok�?!

Fel�llt, �s imbolyogva odaj�tt hozz�m. Megragadta a v�llamat �s az ajt� fel� ford�tott.

- Csak �n ut�n, Mr. Potter!

Kibukd�csoltunk a szob�b�l, �s az ajt� mellett, a f�ldre borulva tal�lkoztunk egy alv� Neville-lel. Valahogy ezt is roppant mulats�gosnak tartottuk. Elindultunk a b�lterem fel�.

- V�rj! V�rj… tudok egy r�videbb utat! – Seamus nekem d�lt, �s belefektette a fej�t a nyakamba.

- Az sosem baj – egyeztem bele.

Megragadta a kezem, �s cs�ppet sem egyenes j�r�ssal h�zni kezdett maga ut�n. Azt hiszem, ekkor �rt el az alkohol a v�remben a kritikus pontra. Er�sen sz�d�lni kezdtem.

- V�…v�rj! – Kit�ptem a kez�b�l a csukl�m. – Ne i…nne ilyen gyooors…san.

- Mi van, Harry? F�lsz, hogy bevezetlek a rengetegbe?

�jabb vigyor. Megt�ntorodtam. Majdnem �sszeestem, de � elkapott. Megragadott a h�naljam al� ny�lva, �s a falhoz t�masztott.

- Mondtam, hogy nem neked val� a rum.

Megr�ztam a fejem. Alig l�ttam valamit. Olyan elmos�dott, �s furcsa volt minden. Seamus hangja is, mintha a s�rb�l j�tt volna.

- Menj�nk tov�bb – adtam ki a parancsot.

- Biztos?

- Mint a hal�l.

Nem tudom Seamus mib�l gondolta, hogy az a r�videbb �t, de nekem egy�ltal�n nem t�nt annak.

- Mikor �r�nk oda?

- V�rj, itt lennie kell egy ajt�nak.

Hirtelen megtorpant. Megfordult, �s visszan�zett a folyos�n. Azt�n �jra elindultunk, de most m�r lassabban. Kezdtem magam rosszul �rezni. Keveredett a gyomrom.

- H�j! N..em…egy… v�c�t keress�nk.

- Mi?

- H�nynom kell – pr�seltem ki magamb�l.

- Menj�nk vissza. – Seamus megfogott, �s megford�tott. – Ez m�r nem j�t�k. Elt�vedt�nk, r�szegek vagyunk. Vesz�lyes. Menj�nk.

H�zni akart maga ut�n, de ekkor a t�voli hom�lyb�l megl�ttam, hogy n�h�ny �rny�k k�zeledik. Megtorpantam. Seamus nemk�l�nben. Azt�n meghallottam a hangj�t.

- Nini, ki k�ric�l a Mardek�r folyos�in? Potter?!

Azt hittem menten �sszeesek. Zambini szem�lyesen, k�t m�sik mardek�rossal. G�nyosan elnevette mag�t, ahogy v�gign�zett rajtam. Ilyen nincs.

- Mi a faszt akarsz, Zambini? – Seamus el�rel�pett.

- Lehet, hogy �ppen azt, Finnigan! Hogy tal�ltad ki, hogy sz�let�snapom van? Ezt a meglepet�st?

- Kopj le, Blaise! – Ennyi tellett t�lem. �sszeestem.

Zambini arca felder�lt. Zavartalanul odal�pett hozz�m, �s let�rdelt mell�m.

- H�t?! Ezt komolyan mondom, senki nem fogja nekem elhinni. Potter! Te tot�l taccsra v�gtad magad. Igaz? – Pof�tlanul v�gigsim�totta az arcomat. Azt�n megvillant a szeme, �s megvonta a v�ll�t. – Sebaj, ann�l jobb!

Seamus idegesen megr�ndult, �s kih�zta a p�lc�j�t.

- Sz�llj le r�la, te barom!

- Mi? Te m�g itt vagy? Patk�ny? – Kikapta a p�lc�j�t, �s annak ellen�re, hogy Seamus l�p�sel�nyben volt, sim�n mag�hoz h�vta a Seamus�t egy invit�val. – �s most fuss, kret�n!

A szavai hidegek voltak. �s �n f�lszemmel l�ttam, ahogy Seamus h�tr�lni kezd.
Megpr�b�ltam felk�ny�k�lni, de Zambini durv�n visszanyomott a padl�ra.

- Cs�ndet! Azt mondtam, besz�lni fogunk! �s fogunk is!