J�l bev�gtam a fejem a padl�ba. Felszisszentem. Blaise vigyorogva fel�llt mell�lem, �s a k�t m�sik mardek�roshoz fordult. El�g vacakul l�ttam, de az egyikben felismertem Crakot, �s ett�l cs�ppet sem lett jobb a kedvem. Rettenetesen l�ktetett a fejem, �s ez�rt szinte csak minden m�sodik sz�t �rtettem meg. Pr�b�ltam magam �sszeszedni, �s ez valamelyest siker�lt is. Fel�ltem, �s magam al� h�ztam a l�baim, hogy fel�lljak. K�zben �tkoztam a nagy eszemet, �s Seamus�t is, ami�rt itt hagyott. Csak rem�lni tudtam, hogy h�v seg�ts�get.

- Emelj�tek fel, �s hozz�tok ut�nam.

Milyen megal�z�. Ez�rt holnap nagyon d�h�s leszek magamra.
Fel�ll�tottak, �n t�ntorogva engedelmeskedtem. Minden sz�t�szott a szemeim el�tt. K�b�n �reztem, hogy megfognak �s vonszolnak egy ajt� fel�, meg valami pusmog�st is hallottam, de az eg�sz olyan val�sz�n�tlennek t�nt, mintha nem is velem t�rt�nne. Betuszkoltak valami terembe, �s egy �les r�nt�st �reztem a v�llamban, majd kem�ny fel�letet a lapock�m alatt. Kicsit felemeltem a fejem, �s meg�rtettem, hogy egy padon fekszem, �s azt, hogy Blaise f�l�m tornyosul. Visszaengedtem a fejem, �s bamb�n b�multam r�.

- �s most mi lesz, Zambini?

- Szerinted mi lesz, Potter? – k�rdezett vissza cs�fond�rosan.

- Hogy akarod ezt holnap megmagyar�zni Malfoynak? He? Vagy n�latok ez teljesen term�szetes, hogy csak�gy betuszkoltok egy m�sik embert isten, tudja hov�, �s r�m�sztok?

- Sz�val ez a bajod? – k�rdezte, �s elmosolyodott. El�gedettnek t�nt. Fura.

- Nem, az a bajom, hogy nem b�rsz lesz�llni r�lam. – Megragadtam a karj�t, �s oldalra akartam ford�tani, hogy v�get vessek ennek a nevets�ges helyzetnek.

- Hov� sietsz? – Egy gyors mozdulattal kiszabad�totta a mag�t, �s visszanyomott a padra. M�r kezdtem volna mondani, hogy ez m�r unalmas, de ekkor valahonnan el�ker�tett egy �veg valamit, �s m�g f�l k�zzel tartott, a m�sikkal a sz�j�hoz emelte a flask�t, �s a fog�val kih�zta bel�le a dug�t. – Igy�l m�g, Potter! Ett�l ellazulsz.

Majdnem megfulladtam. Mivel fek�dtem, d�lt a sz�mba, az arcomba a szesz, �s �n k�h�gve, pr�szk�lve k�zd�ttem, hogy min�l kevesebb ker�lhessen bel�le a sz�mba. Ez is sok volt. V�g�l, mikor �reztem, hogy itt a v�g, �s t�nyleg megfulladok, eszembe jutott, hogy l�bam is van, �s egy er�teljes mozdulattal, t�rddel h�tba v�gtam. El�reesett, egyenesen r�m. Ezt a pillanatot haszn�ltam ki, hogy lehaj�tsam magamr�l, �s saj�t �llapotomat is meghazudtolva felugorjak a padr�l. Alighogy fel�lltam, imbolyogva elindultam a kij�rat fel�, de f�l�ton, m�r �reztem, hogy megragadja a derekamat, �s a f�ldre h�z. Csatt.
Megint a fejem. Ha ezt �gy folytatjuk, hamarosan agyal�gyult Harry lesz a nevem.

- Ne fic�nkolj m�r annyit! - Hallottam a f�lembe suttogott szavakat. – Nincs okod f�lt�kenynek lenni. Malfoy? Ki szeret egy j�gt�mbb�l kifaragott pr�babab�t �lelgetni, amikor itt vagy nekem te?

- Hagyj�l! – Eltoltam a fej�t az arcomt�l, �s ekkor kezdtem �rezni, hogy er�sen sz�d�l�k, hogy zuhanok valahov�, nagyon m�lyre, mintha hull�mvas�ton �ln�k, �s a gyomrom pici labd�v� zsugorodik. Ennyi alkohol m�g egy bik�nak is el�g lett volna. Att�l f�ltem, hogy el fogok �julni.

Zambinit, ez a t�ny l�that�an nem zavarta, mert elkapta a csukl�mat, �s a fejem mell� nyomta, majd odahajolt hozz�m �s cs�kolni kezdett. El�sz�r �vatosan, csak vigy�zva, azt�n mikor meg�rezte, hogy r�szemr�l semmilyen ellen�ll�sba nem �tk�zik, egyre k�vetel�z�bben. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyzetben is k�pes vagyok a farkamra hallgatni. De k�pes voltam. M�g �tfutott az agyamon, hogy milyen romlott vagyok, azt�n a k�vetkez� percben t�gra ny�lt szemekkel t�rtem, hogy levegye a szem�vegemet, �s az ingem zseb�be cs�sztassa, hogy kioldozza a nyakkend�met, �s elkezdje gombolni az ingemet. Annyira k�v�ntam, �s az alkohol r�tett m�g egy lap�ttal. Miel�tt teljesen elvesztettem volna a fejem, m�g egyszer meg�ll�tottam a kez�t, �s lihegve megk�rdeztem t�le:

- Mire j� ez az eg�sz neked, Blaise?

Csod�lkozva n�zet r�m, azt�n a mutat�ujj�val j�t�kosan v�gigh�zott egy nedves cs�kot a mellkasomon.

- Hib�ztam, amikor azt hittem, hogy csak egyszeri alkalomra volt�l j�. Soha senkivel nem �reztem olyan j�l magam, mint veled. De nem engedted, hogy elmondjam. Tiszt�ra megbolond�tasz. Nem tudtalak elfelejteni. Most el�gedett vagy?

Kellett egy kis id�, am�g leesett. V�gigfutott rajtam valami kellemes bizserg�s. Elmosolyodtam �s �tkaroltam a nyak�t, hogy visszah�zzam a sz�mhoz:

- Akkor mire v�rsz m�g?

Nem v�rt. Megk�nnyebb�ltem. Beles�hajtott az arcomba, �s �jra cs�kolni kezdetett. A jobb kezem m�r az inge al� simult, �s amikor a nyakamat kezdte el harapd�lni, m�r tudtam, hogy ennyi volt, mese volt, agyam hely�n fekete pulz�rok t�tongnak, hogy benyelj�k a marad�k j�zan �nbecs�l�semnek hitt tart�somat.
Illetve, h�t ezt szerettem volna.
Csakhogy, ekkor hangos csap�d�ssal kiny�lt, vagy ink�bb a falnak rep�lt az ajt�, �s �n Blaise feje mellett megl�ttam a holdvil�gos �jszak�ban, �letem legideges�t�bb k�t l�bon m�szk�l� elem�t, szerencs�tlen Seamus t�rsas�g�ban. Igen. Seamus elment seg�ts�g�rt. Csak hov�? Itt a v�g. Becsuktam a szemem, hogy ne is l�ssam mi fog t�rt�nni. Zambini felugrott r�lam, �s hebegve, remegve, �s val�sz�n�leg f�lig v�r�s�dve b�mult r�juk.

- Tan�r �r, had magyar�zzam meg!

Ezt a mondatot Zambini sz�j�b�l, m�r megint vattas�r�s�g� k�db�l hallottam. Kinyitottam a szemem, �s Seamus elv�r�s�d�tt fej�b�l �t�lve nem ak�rmilyen l�tv�nyt ny�jthattam. Szeg�ny. Akkor m�g fel sem fogtam, hogy ez az eg�sz mit jelent.
Pitont�l egy mennyd�rg� is megirigyelhette volna azt a hanger�ss�get, amivel Zabinire �v�lt�tt. �n meg csak b�multam a palafont, �s r�d�bbentem, hogy nem tudok fel�llni. Nem megy.

- Mr. Zambini, takarodjon a szob�j�ba! Most! �tven pont a Mardek�rt�l, ami�rt pihen�id�ben megs�rtette a… a h�zi rendet! – sip�totta, azt�n Seamusra pillantott. – K�sz�n�m a seg�ts�get, Mr. Finnigan. �n is t�vozhat.

- Jaj nekem! – ny�gtem keservesen. Eltakarta az arcomat a kezeimmel. Igen-igen szerettem volna felsz�v�dni, mintha sosem l�teztem volna.

Csend lett. Kezdtem azt hinni, hogy Piton is elment, �s itt hagyott a f�ld�n fekve, egyed�l. De ez t�l sz�p lett volna, hogy igaz legyen. Hunyor�tva kinyitottam a jobb szemem, �s gyorsan vissza is csuktam. Piton ott �llt f�l�ttem, �s karba tett k�zzel b�mult r�m.

- Felesleges a hull�t tettetnie, Mr. Potter! Maga nem oposszum.

Igen, ez k�nos. �jra kinyitottam a szemem. Nyeltem egyet. Kisz�radt a torkom, �s m�g mindig rettenetesen sz�d�ltem. Soha, de soha t�bb� nem iszom alkoholt. Egyszer�en nem b�rtam meg�llni, hogy ne kezdjek el nevetni. Nem tudom mi vitt r�, de az eg�sz helyzet, a maga elcseszett mivolt�ban, mulats�gos is volt egyszerre.
Piton meg csak b�mult r�m, enyh�n f�lre billentett fejjel, �s �sszeszor�tott ajkakkal. Szerintem legsz�vesebben megfojtott volna.

- Fel�ll v�gre, vagy itt sz�nd�kozik t�lteni az �jszak�t? Vagy m�g v�r valakit?

Ez tal�lt. Voltam annyira r�szeg, �s d�h�s, hogy v�laszoljak neki. Az eg�sz est�m � miatta ment t�nkre, r�ad�sul r�nk t�r, �s m�g neki �ll feljebb. Hogy d�g�lne meg! Fel�ltem, �s billeg� fejjel szembe n�ztem vele:

- Dehogy tan�r �r! Csak maga maradt ki a sorb�l! – suttogtam, de m�r d�ltem is vissza f�ldre.

Sehogyan sem �rtettem, mi�rt nem rugdal egyenesen az igazgat� el�. Pedig ez volt a c�lom. Az sem �rdekelt volna, ha aznapeste kirakj�k a sz�r�met. De eg�szen m�s t�rt�nt. Leguggolt mell�n, �s az �llamn�l fogva oldalra ford�totta a fejem. Gy�ny�r� folt d�sz�tette a nyakamat. Azt�n k�zelebb hajolt hozz�m, �s �n r�m�letemben majdnem felugrottam. Nem tudom mi�rt, de azt hittem, hogy meg akar cs�kolni. De nem ez t�rt�nt. Beleszippantott a leveg�be, �s elfintorodott. �n meg r�gt�n elsz�gyelltem magam az el�bbi gondolatom�rt.

- Mr. Potter! Maga t�k r�szeg!

Azt�n, mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga, al�m ny�lt �s felemelt. A mozg�st�l felkavarodott a gyomrom. Ijedten megkapaszkodtam benne, azt�n vicsorogni kezdtem.

- Tudok menni! Nem kell cipelnie!

Olyan k�pet v�gott, mint aki mindj�rt elr�h�gi mag�t, de azt�n nyugalmat er�ltetett az arc�ra, �s fokhegyr�l a fejemhez v�gta.

- Fogja be a sz�j�t, �s hallgasson! �r�lj�n neki, hogy nem rakok a fej�re r�zsasz�n� masnit, �s nem �ltetem le a Mardek�r klubhelyis�g k�zep�re egy sz�l semmiben.

Ezen a v�laszon egy kicsit elcsod�lkoztam, de eld�nt�ttem, hogy r��rek holnap is foglalkozni vele. Mint kider�lt, ez a h�lye Seamus pont arra a folyos�ra kalauzolt el, ahonnan egy p�r m�terre volt Piton lakoszt�lya. �gy m�r �rthet�, mi�rt pont �t tal�lta meg legel�sz�r.
V�gig azon im�dkoztam, hogy ne tal�lkozzunk senkivel. B�r el�g k�s� volt, de ezt a l�tv�nyt, azt hiszem, senkinek sem k�v�ntam volna. M�g meg�llt volna az illet� a n�v�sben.

Mikor v�gre be�rt�nk a szob�j�ba, le�ltetett a d�v�nyra, �s sz�r�s tekintettel v�gigm�rt. Megfordult, elt�nt a m�sik szob�ba, azt�n visszat�rt egy b�gr�vel a kez�ben.

- Igya meg.

- Mi ez? – Pillantottam bele.

- Lassan hat� m�reg, direkt mag�nak kifejlesztve.

�tvettem a b�gr�t, �s lassan belekortyoltam. Egyb�l felfordult a gyomrom. Kiguvadtak a szemeim, �s �n gyorsan betapasztottam a sz�mat a tenyeremmel.

- Ha h�nyni mer, ki�tkozom mag�b�l a lelket! Vegyen egy m�ly leveg�t az orr�n kereszt�l – tette hozz� f�radt hangon, �s �jra elt�nt a szomsz�d szob�ban.

T�nyleg jobb lett. Letettem a poharat a d�v�ny melletti asztalra, �s kicsit bandzs�n k�r�ln�ztem. Megint ott �llt el�ttem, a kez�ben egy apr� t�gellyel.

- Gondolom, nem akar ilyen nyakkal szaladg�lni holnap, �gyhogy ford�tsa oldalra a fej�t.

Megad�an b�lintottam, �s hagytam, hogy bekenje az ekkorra, val�sz�n�leg m�r lil�s �rnyalat� foltot. Eg�szen �vatos volt. Nem is f�jt, csak ez az eg�sz helyzet volt sz�momra nagyon k�nos, �s fogalmam sem volt, mit mondhatn�k. Nem tudtam, mit fogott fel a l�tottakb�l, �s �n sz�gyelltem volna r�la besz�lni. �gy h�t les�t�ttem a szememet, �s hallgattam. N�ha �reztem, hogy a tekintete a nyakamr�l az arcomra siklik, de eszembe sem volt a szem�be n�zni. Megsz�lalni, meg v�gk�pp nem. Kezdtem ellazulni, �s ez legink�bb a f�radts�gomnak, na meg a k�s�i �r�nak volt k�sz�nhet�. Egyszer csak meg�llt a keze, �s mintha egy kicsit elid�z�tt volna egy ponton, azt�n v�ratlanul elkapta, mint mikor az ember meg�geti mag�t. �sszerezzentem a mozdulatt�l.
Piton felugrott, �s visszat�rt a kez�ben egy kock�s takar�val. R�dobta a t�rdemre, �s morcosan elfordult.

- Fek�dj�n le, holnap id�ben fel�bresztem. Akkor tal�n nem t�nik fel mindenkinek, hogy nem aludt az �gy�ban – d�rm�gte.

Ahhoz sem volt er�m, hogy megk�sz�njem. Az sem �rdekelt, hogy hol vagyok, vagy mit csin�lok. Nem tudom, mit itathatott meg velem, de a szemeim becsuk�dtak, �s �n f�l perc m�lva m�r aludtam.


***

L�ktet� agy, fogcsikorgat�, �les f�jdalom. Remeg� kezek, �s hideg.
Kinyitottam a szemem, �s els� megd�bben�semet, csak a zavarom tet�zte.
�n nem vagyok norm�lis.
Ler�gtam magamr�l a takar�mat, �s halkan elindultam a kij�rat fel�. Term�szetesen tudtam, hogy hol vagyok, de fogalmam sem volt h�ny �ra, vagy hogy Piton itthon van-e m�g. B�r az ut�bbit nem is akartam tudni. El kellett t�nn�m. Szerencs�re nyitva volt az ajt�, �s �n kislisszoltam. Fel, a Griffend�lbe.
A szob�nk ajtaj�t beh�zott nyakkal nyitottam ki, �s fell�legeztem, mikor csak halk hortyog�st kaptam v�laszul. Egyb�l az �gyamhoz mentem, �s �gy, ahogy voltam ruh�st�l m�sztam be a takar� al�. Senkit sem akartam l�tni. Belegondoltam, mi lesz, ha Seamus elmondja valakinek, hogy mi t�rt�nt �jjel. �s mi lesz, ha Piton el kezd velem �r�n g�nyol�dni? �n ezt nem fogom kib�rni. Min�l tov�bb gondolkodtam, ann�l biztosabban kezdett sz�thullni minden k�r�l�ttem. �s mindez mi�rt? Mert egy kret�n vagyok. Csak fek�dtem a takar� alatt, �s nem j�tt �lom a szememre. A szob�ban egyre vil�gosabb volt, �s k�zeledett az elker�lhetetlen. M�g magasabbra h�ztam a takar�mat, �s hirtelen r�d�bbentem valamire. Blaise. J�l megkavartam a k�s�t. M�r megint. Mit akarok �n egy�ltal�n? Ha nincs b�tors�gom, hogy a t�k�rbe n�zzek, mit akarok �n t�le? Kell ez nekem? Sokkal jobb lenne magam csendben megh�zni, �s kussolni. De lehet, hogy m�r ehhez is k�s�. Rettenetesen nyomorultul �reztem magam. B�multam a falat, �s �gett az arcom. Egyre nagyobb szarba keverem magam.
F�l �ra m�lva beindult a mocorg�s a szomsz�d �gyakon, �s �n er�s elhat�roz�ssal fel�ltem. Nincs hov� h�zni a dolgokat. Ann�l rosszabb lesz.
K�r�ln�ztem, �s csak most vettem �szre, hogy Ron �gya �res. Ett�l egy kicsit megk�nnyebb�ltem. Neville �pp egy m�retes csip�t pr�b�lt kid�rzs�lni a szem�b�l, �s mikor r�m n�zett, els�padt.

- Nagyon rosszul vagyok – motyogta. – Soha t�bb� nem iszom.

B�lintottam, �s kicsit f�rk�sztem m�g az arc�t, hogy kider�tsem, mit tudhat. De r�vid �ton r�j�ttem, hogy semmit. Neville nem tud alakoskodni. Egyb�l r� lenne �rva minden a k�p�re.

- Dugd a torkodra az ujjad, az seg�t. – Alighogy kimondtam, m�r lilulni kezdett a feje. �gy l�tszik j�k a vizu�lis k�pess�gei. Felpattant, �s elrohant a mosd� ir�ny�ba. Hm.

Seamus elgondolkodva n�zett r�m, de nem kelt fel. �sszeborzolta a haj�t, �s elfordult t�lem. Hallgattunk. Azt�n visszafordult, �s a szemembe n�zett.

- Tavaly ny�ron az unokab�ty�m�kn�l nyaraltam. Any�m�k elutaztak, �s egyszer�bb volt ott t�lteni a nyarat, mert nem �rkeztek volna vissza szeptemberre. Egyik este elment�nk az unokab�ty�mmal egy s�r�z�be, �s egy kicsit ber�gtunk. Aznap sok minden sz�ba ker�lt, �s mikor hazafel� indultunk, meg�lltunk egy t� partj�n�l, hogy b�muljuk a teliholdat. Egyszer csak fel�m fordult, �s megpuszilt. Teljesen kiakadtam, de azt�n meg�lelt, �s az meg valahogy j�l esett. Nem t�rt�nt k�z�tt�nk semmi komoly, de… akkor meg�rtettem valamit. Azt, hogy az ember nagyon bonyolult. N�ha tesz olyan dolgokat, amit nem tart helyesnek, de j�l esik, �s megcsin�lja. Mert ilyen. De att�l nem kell leugrania a csillagvizsg�l� toronyb�l, �s nem kell azt gondolnia, hogy beteg, vagy valami.

- Ezt nem �rtheted. – Lem�sztam az �gyr�l, �s oda mentem az �v�hez. Seamus k�szs�gesen arr�bb h�z�dott, �s � is fel�lt.

- Mit? – Fogta a p�rn�j�t, �s az �l�be vette. Elh�zta a sz�j�t. – Harry, te t�nyleg azt hiszed, hogy te vagy a f�ld�n az egyetlen ember, akivel ilyesmi t�rt�nik? Tudod mi a te bajod? �s meg ne s�rt�dj, hogy ezt mondom. Az, hogy nincs sem ap�d, sem any�d, �s �gy n�tt�l fel, hogy soha senkivel nem tudt�l besz�lgetni komoly dolgokr�l. Senki nem k�sz�tett fel, hogy milyen lesz tizenhatnak lenni, vagy, hogy milyen az, amikor el�sz�r �bredsz �gy, hogy �rted, ugye? Nincs b�ty�d, mint Ronnak, �s mi egym�s k�z�tt, nem igaz�n besz�lt�nk id�ig ilyesmir�l, mert nek�nk van, akivel megbesz�lj�k, de neked? Te most bemagyar�zol magadnak mindenf�le h�lyes�get, pedig lehet, hogy csak a helyzet hozta �gy. Meg sem pr�b�ltad l�nnyal, honnan tudod, hogy mi van? Eg�sz �jjel ezen gondolkodtam. L�tom �n rajtad egy ideje, hogy b�nt valami. Mindenki l�tja. Csak nem tudtuk mi az.

Elv�r�s�dtem, �s lehajtottam a fejem.

- Had tal�ljam ki! – folytatta. – Azt hitted sz�tk�rt�l�m a suliban, hogy a fiukat szereted? T�nyleg ilyen baromnak n�zel? Abba bele sem gondolt�l, hogy lehet, hogy abban a pillanatban, amikor Piton kinyitotta az ajt�t, �s �n megl�ttalak benneteket, m�g egy kicsit irigy is voltam?

- Mi? – F�lre nyeltem a ny�lam, �s olyan k�pet v�ghattam, amit�l Seamusnak a k�nnye is kicsordult nevet�s k�zben.

- Ne �gy, te marha! Arra gondoltam, hogy h�ny �ve ismerj�k egym�st, �s te sosem b�zt�l meg egyik�nkben sem annyira, hogy elmond, vagy hogy besz�lj�nk r�la. Erre j�n ez a vadbarom, �s…

- Seamus, egy h�nappal ezel�ttig �n sem tudtam!

Elmosolyodott, �s csillog� szemekkel n�zett r�m.

- Ha l�ttad volna Piton fej�t! M�r csak ez�rt is meg�rte. Azt hittem, menten agyv�rz�st kap.

- Ahhoz k�pest, norm�lisan viselkedett – �llap�tottam meg, most m�r �n is mosolyogva.

- Fel a fejjel! Szerintem keresned kellene valami j� kis csajt. Mindent ki kell pr�b�lni. �s ha nem megy, m�g mindig ott van a m�sik megold�s. Szerintem.

- Csajt? – Grimaszolva megr�ztam a fejem. – Seamus, n�zz m�r r�m? Szerinted melyik norm�lis l�ny akarhat t�lem b�rmit is? T�lem? Szem�vegben, alacsony, sov�ny, a hajam �gy �ll, mint egy sz�nakazal, nincs egy norm�lis g�nc�m, a t�bbit meg v�gk�pp hagyjuk.

- H�t te h�lye vagy. �llj fel!

Seamus felpattant az �gyr�l �s a t�k�r el� vonszolt.

- Tess�k! N�zz bele, idi�ta �nbizalom hi�nyos bar�tom! N�zd meg magad j�l! Merlin! Te nem vagy norm�lis! Ki besz�lte be neked ezt a sok marhas�got?

- L�tom. Szoktam t�k�rbe n�zni. �s?

Finnigan elh�zta a sz�j�t.

- Mondd te t�nyleg s�ket �s vak vagy? Nem n�zel v�gig a folyos�n mikor v�gig m�sz rajta? Nem veszed �szre h�ny l�ny fordul meg ut�nad, amikor elhaladsz mellett�k? Egyfolyt�ban v�r�s�dnek meg pusmognak a h�tad m�g�tt. Nem t�nt fel? Kap�sb�l t�z n�t kaphatn�l meg m�g ma este, �s te panaszkodsz?

- Ez h�lyes�g.

- Az a h�lyes�g, hogy nem veszed �szre, hogy megv�ltozt�l! Ha te nem is, az�rt �n l�tom, mi folyik k�r�l�tted! Vagy akkor vegy�k azt a barom Zambinit, akinek m�g ki fogom verni a szemfogait, de ez egy m�s lapra tartozik! A Mardek�r legmen�bb bik�ja, de ezt szerintem te is tudod! Mit gondolsz, mi�rt kezdett ki veled? Mert abban biztos vagyok, hogy nem te kezdem�nyezt�l. Szerinted mi�rt? �n tudtam, hogy Zambini m�retes list�t �rhatna fel mag�nak n�i �s f�rfi szeret�kb�l is, de arr�l m�g sosem hallottam, hogy Griffend�lessel kezdett volna. Nem kock�ztatn� meg. Csak veled. Mi�rt?

- Nem tudom. – Vontam meg a v�llam.

Seamus f�radtan f�jt egyet, azt�n a kez�be vette az �llamat, �s k�nyszer�ttet, hogy szembe n�zzek magammal.

- Ez�rt fafej! Majd �n kiverem bel�led, ezt a marhas�got. J� reggelt csipker�zsika! M�g Ron is f�lt�keny r�d. Senki m�sra, de r�d borzalmasan.

- T�nyleg?! Hol van Ron?

Alig, hogy kimondtam kiny�lt az ajt�, �s egy roppant f�radt, karik�s szem�, �s �sszekusz�lt v�r�s fej n�zett vel�nk szembe.

- �… iz�…

- Rem�lem haszn�ltatok valamit, mert k�l�nben…

- Fogd be! – Seamus fej�hez egy f�lcip� rep�lt.

Azt�n �jra ny�lt az ajt�, �s Ront er�sen h�tba v�gta, mert vagy f�l m�tert rep�lt el�re. Az ajt�ban megjelent Neville, �s falfeh�r arccal r�nk n�zett.

- Hell� – ny�gte, azt�n ijedten a sz�j�hoz kapta a kez�t, �s elrohant arra, ahonnan j�tt.

Nehezen indult a reggel.