Nem is az volt a bajom, hogy Piton azt tette, amit tett. Sokkal jobban zavart, hogy az iskola assziszt�lt hozz�, �s a legt�bben j� kis m�kak�nt fogt�k fel a t�rt�nteket. �s bennem egyre gy�lemlett a fesz�lts�g, amit valahov� ki kellett engedni.

Sz�mtalan m�dja lett volna, hogy Piton h�ly�t csin�ljon bel�lem. Mi�rt kell neki pont a szabadid�met elvenni? Mintha direkt akarn�, hogy ut�ljam.
De mi�rt?
Egyfolyt�ban ez a gondolat k�gy�zott a fejemben. G�rcs�sen hajt az ellenszenvemre. De amikor szemben �llok vele, �s t�nyleg a porig al�zhatna, nem teszi. Ha az volt a c�lja vele, hogy �sszezavarjon, akkor az brili�nsan siker�lt.

Elhat�roztam, hogy megpr�b�lok vele utolj�ra norm�lisan besz�lni. Ez nem mehet �gy tov�bb. Ann�l is ink�bb, hogy kezdett olyan �rz�sem lenni, mintha ez az eg�sz produkci� direkt az �n r�szemre lett volna kital�lva. Ha valami baja van velem azon k�v�l, hogy egy idi�ta, bek�pzelt seggfejnek n�z, aki ugyanolyan semmirekell�, arrog�ns kret�n, mint az apja, akkor ezt nyilv�nval�an k�z�lnie kellene velem.
� egy feln�tt ember, igaz, hogy a l�tez� legnagyobb szem�tl�da, de m�giscsak tan�r, �s �n a di�kja vagyok els�sorban, m�g ha oly gy�l�lt di�kja is. �s nekem semmi kedvem nem volt tov�bb fesz�teni a h�rt. Mindkett�nk �lete sokkal egyszer�bb lenne, ha megpr�b�ln�nk nem tudom�st venni egym�sr�l.

Miut�n felmentem a Griffend�l toronyba, �s felfaltam k�t alm�t, kinyitottam az ablakot, �s kihajoltam rajta. Kint fagyos hideg volt, de nekem j�lesett a hideg leveg�. Sok minden kavargott bennem. Pansy sem ment ki a fejemb�l. Magam el�tt l�ttam az arc�t. Az ut�bbi id�ben sokat v�ltozott. R�gebben �letvid�m, gondtalan kis frusk�nak t�nt. Most meg, mintha mag�ba fordult volna. T�bbsz�r felt�nt, hogy elvonul a t�bbiekt�l. �s licit�lt r�m. Nem Malfoyra, aki elvileg �vekig a bar�tja volt, s�t elk�nyvelt j�v�beli hitvese, hanem r�m, akit r�gen minimum leveg�nek n�zett. Ezt sem �rtettem. Pansy csinos, n�pszer� l�nynak sz�m�tott az iskol�ban. Folyton a k�z�ppontban volt, �s ezt l�that�an �lvezte. Most meg szinte csak veget�l. �s valami�rt keresi a t�rsas�gomat, b�r el�g b�tortalanul �s burkoltan. Bar�tkozni akar? De mi�rt velem? Mardek�ros l�t�re ez nem t�l okos h�z�s. Na �s ott van Blaise, akit akkorra m�r l�tni sem b�rtam. Az �nel�g�lt k�pe, �s az a sok f�jdalom, amit okozott.
Ahogy �gy sz�pen v�gigsoroltam magamban a dolgaimat, r�j�ttem, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint azt els�re gondoltam. Elkeser�t�. Bez�rtam az ablakot. Ideje volt indulni. V�r egy eg�sz napos munka, k�sz�nhet�en a dr�gal�tos bar�taimnak. Volt m�g egy �r�m, hogy most m�r lenyugodva, egy kicsit t�rsas�gi �letet �ljek. Ki kellett haszn�lni.

Amikor visszamentem a nagyterembe, �sszeborult p�rokat tal�ltam, meg n�h�ny �ld�g�l� di�kot, akik addigra m�r hal�lra unt�k magukat. Ron �s Hermione a sv�dasztaln�l �lltak, �s m�r messzir�l felt�nt, hogy vitatkoznak. Nem mintha ez nem fordult volna el� m�skor is, de most Ron arc�n tiszt�n kivehet�ek voltak a d�h nyomai. Egy pillanatig t�tov�ztam, hogy odamenjek-e egy�ltal�n, de azt�n er�t vettem magamon, hiszen a bar�taim, �s ha zavarok �gyis megmondj�k.

- Gond van?

Hermione fel�m fordult, �s megr�zta a fej�t.

- Nem dehogy. – Azt�n szinte fel�klelt, �gy rohant el onnan. Felt�pte az ajt�t, �s elt�nt.

- Mi van veletek? Megkerg�ltetek?

Ron feje v�r�s volt a m�regt�l. R�m n�zett, azt�n �jb�l a cip�je orr�t kezdte el b�mulni.

- Lehet – motyogta halkan.

- Mi? – Megragadtam a tal�rja gall�rj�t, �s oldalra vonszoltam. – Mi t�rt�nt?

Egy pillanatra els�padt, �s mik�zben ker�lte a tekintetemet, t�rdelni kezdte az ujjait.

- Ny�gd m�r ki, mi a baj?!

- Szak�tottunk.

- Tess�k? – h�pogtam. – Hiszen alig kezdtetek el j�rni! �sszevesztetek valamin?

Csak n�zett maga el�, �s nagyokat s�hajtott. L�ttam rajta, hogy baromi nehez�re esik elmondani, mi t�rt�nt. Legsz�vesebben fejbe v�gtam volna.

- Ron!

�sszerezzent a ki�lt�somra, �s sz�gyenl�sen felemelte a fej�t.

- �n… �n megk�rtem a kez�t, �s � elutas�tott. – �gy hadarta el a mondat m�sodik fel�t, hogy alig �rtettem.

- H�t te h�lye vagy! Mi�rt? Nem gondoltad, hogy egy kicsit korai? Hiszen alig j�ttetek �ssze!

- Azt hittem �r�lni fog neki! – Most m�r � is ord�tott. M�g j�, hogy sz�lt a zene, �s nem t�nt fel senkinek.

- Ron, de h�t gondolkozz! Mit v�laszolhatott volna? Most kezdtetek el j�rni, �s m�g szinte gyerekek vagyunk. Nem volt el�tted senkije! Mib�l gondoltad, hogy p�r hetes egy�tt j�r�s ut�n hozz�d megy feles�g�l?

- De �n szeretem! – Olyan k�ts�gbeesett arcot v�gott, hogy szinte megsajn�ltam.

- N�zd, ez rendben is van, de akkor sem lehet ajt�st�l t�rni a h�zba! Gondolkozz egy kicsit! – Pr�b�ltam lehiggadni. Furcsa, de nem csak Hermion�t h�bor�totta fel a helyzet, engem is. El�sz�r �letemben nagyon ostob�nak l�ttam az el�ttem �ll� bar�tomat. Ostob�nak �s valahogy ellenszenvesnek. Cs�nya gondolat, tudom, de fel nem foghattam, hogy ezt komolyan gondolta. – Sz�pen menj ut�na, �s besz�lj�tek meg.

- Nem lehet. Nem akar velem besz�lni. �n el�g sok h�lyes�get v�gtam a fej�hez, amikor elutas�tott.

- M�gis miket? – A kisbicska kiny�lott a zsebemben.

- H�t…�n… sz�val, azt mondtam neki, hogy akkor menjen, �s dugjon veled, ha �n nem vagyok neki el�g j�.

Szaggatottan kiengedtem a t�d�mb�l a leveg�t.

- Mondjak valamit, Ron? – k�rdeztem halkan. – Nem is rossz �tlet!

Egyszer�en nem �llhattam meg. Az a marha meg csak �llt el�ttem, �s az arca egyre fenyeget�bb lett.

- Nem tudom, mib�l gondolod, hogy �n �s Hermione ak�r egy m�sodpercig is m�sk�nt n�zt�nk volna a m�sikra, mint j� bar�tra. De azt l�tom, hogy egy ideje m�r bajod van velem. �s nem hiszem, hogy ennek kiz�r�lag �n lenn�k az oka. De ha el akarod ijeszteni magad mell�l a n�det, csak nyugodtan! Engem viszont hagyj�l ki a terveidb�l. T�nyleg azt hiszed, hogy �n k�pes lenn�k szemet vetni r�? Nem veszed �szre, hogy �gy szeretem, mintha a testv�rem lenne?

- Veled mindig sokkal k�zvetlenebb volt, �s ezt ne is tagadd! – Ron szikr�zott. �nmaga igazol�sa mellett, azonban m�r �reztem a k�ts�get.

- Mi�rt tagadn�m? A bar�tom! Persze, hogy k�zvetlenebb. De t�ged szeret, �s az ember a szerelemben mindig kicsit visszafogottabb, mert zavarban van, mert f�l az �rz�seit�l! De �n hogy j�v�k a k�pbe? Mikor fund�ltad ki ezt a zseni�lis marhas�got? Sosem kezden�k ki vele! �s ha m�r itt tartunk a h�goddal sem, �gyhogy felesleges szemeket mereszteni r�m, amikor v�letlen�l sz�ba �llok egyik�kkel! Az ut�bbi id�ben m�st sem teszel, mint morogsz r�m, de nem tudom mi�rt? Mi olyan t�rt�nt, ami miatt eld�nt�tted, hogy a te szeretteidet pr�b�lom beh�l�zni? Ennyire gan�jnak n�zel? Tudod mit? Egy hatalmas p�cs vagy! �s sz�gyellhetn�d magad!

Ennyi.
A k�vetkez� m�sodpercben kaptam egy megsemmis�t� pillant�st, azt�n Ron �k�lbe szor�totta a kez�t, �s v�rv�r�s fejjel az arcomba sziszegte:

- Most legal�bb megmutattad, hogy ki is vagy val�j�ban!

Kis h�j�n feld�nt�tt, �gy hagyott ott. Csak n�ztem a t�volod� alakja ut�n, �s a torokszor�t� szomor�s�gon k�v�l azt �reztem, hogy bel�l valami f�j. Nem csak az, amit mondott, hiszen �n is mondtam neki sok mindent. Az f�jt, hogy nem vettem �szre, mikor sz�nt�nk meg bar�toknak lenni. Mert ez volt az igazs�g. Egy ideje m�r semmi k�z�nk nem volt egym�shoz. Besz�lt�nk, meg r�h�gcs�lt�nk egy�tt, de ennyi. �s most valahonnan tudtam, hogy v�ge. V�g�rv�nyesen. Ki mondta azt, hogy a gyerekkori bar�ts�gok �r�kre megmaradnak? Nagy marha volt az illet�.

- Mr Potter! Ha j�l �rtelmezem a v�ratlan, id� el�tti megjelen�s�t, �n m�ris k�szen �ll. – Piton karba tett k�zzel, szarkasztikus mosollyal a sz�ja sz�glet�ben �llt a h�tam m�g�tt. Mikor j�tt ide? Mikor bel�ptem a terembe, egy�ltal�n nem volt itt. Hideg pillant�ssal v�gigm�rtem, azt�n megr�ztam a fejem.

- Nem j�l �rtelmezi. M�g van egy �r�m. – Azt�n gyorsan k�rbetekintettem a termen, �s felfedeztem Pansyt, amint valakivel besz�lget. Biccentettem egyet Pitonnak, hogy azt�n fak�pn�l hagyhassam. De � megel�z�tt. Pof�tlanul a v�llamnak nyomta a p�lc�j�t, �s egy er�teljes nyom�ssal k�nyszer�ttet, hogy visszaforduljak fel�.

- Miel�tt belefeledkezik a mag�n�lete apr� �r�meibe, figyelmeztetem, hogy olyasmibe k�sz�l bele�tni az orr�t, amibe nem kellene – k�z�lte velem kim�rt hangon.

- Na l�tja? Legal�bb van benn�nk valami k�z�s! – v�gtam vissza.

Megvillantotta a szem�t, azt�n abba az ir�nyba n�zett, ahov� �n egy pillanattal azel�tt.

- T�z pont levon�s, �s egy �ra b�ntet�munka. Most.

- Maga ezt direkt csin�lja! – �n is �sszefontam a mellemen a kezemet.

- Micsod�t, Mr. Potter? – Megj�tszott csod�lkoz�s. Sz�val azt hiszi, hogy mindent megtehet. Val�j�ban t�nyleg mindent, de nem velem.

- Azt hiszi, hogy az ellenszenve nem nyilv�nval� nekem? Azt hiszi, hogy nem tudom, hogy mennyire ut�l? Felesleges k�r�ket r�ni. Tudom! �s higgye el, �n is ugyan�gy �rzek maga ir�nt.

Egy perc hallgat�s. �gy n�zett, hogy m�r t�nyleg kezdett f�jni.

- Arra van az ajt�. Takarodjon kifel�. El�ttem.

Azt hittem, ahogy kil�p�nk a teremb�l nekem esik, �s szarr� �tkoz. Ehelyett sz� n�lk�l lement�nk a pinc�be, �s p�r elsuttogott b�b�j ut�n kinyitotta el�ttem az ajt�t.

- Befel�!

H�t igen. Nincs is jobb, mint egy feld�h�tett b�jitaltan tan�rral t�lteni az id�det, egyed�l. De megint � kezdte. Egyszer�en provok�lt. Meg�lltam a dolgoz�szob�ja k�zep�n, �s b�multam a padl�t. Elviharzott mellettem, �tment a m�sik szob�ba, azt�n visszat�rt, �s hozz�m v�gott egy rongyot.

- Negyven�t �st v�rja, hogy kitakar�tsa �ket. L�sson hozz�. Egy nap elvileg m�g mag�nak is el�g lesz.

Azt hitte, befogom a sz�mat, �s munk�hoz l�tok. De �n nem. Most t�nyleg felh�zott.

- Tudja mit vettem �szre, tan�r �r?

- Nem, de nyilv�n elmondja, hiszen �n nem k�pes olyan alapvet�en fontos dolgok elsaj�t�t�s�ra, mint p�ld�ul a hallgat�s.

- Maga pedig nem b�rja elviselni, ha valaki a k�zelembe ker�l! – Ahogy kimondtam, r�j�ttem, hogy igazam van. V�gig sem gondoltam, de ebben a pillanatban �rtelmet nyert minden, ami az ut�bbi id�ben zavaros volt. A t�lm�retezett b�ntet�munk�k, az, hogy bez�rt Halloween �jszak�j�n, a ma esti �rver�s, �s ez a plusz egy �ra b�ntet�munka, minden arra engedett k�vetkeztetni, hogy Pitont igenis zavarja, hogy m�sokkal vagyok, vagy csak egyszer�en besz�lgetek. De mi�rt? Azt gondolja, hogy �gy jobban tud b�ntani? T�bb kellemetlen percet tud szerezni? H�t ami biztos, az biztos. T�nyleg el tud keser�teni. Jobban, mint b�rki.



- Ezt szeretn� hinni, Mr. Potter?!

- Professzor �r! �n sz�vesen kitiszt�tom az �stjeit, rendezgetem az alapanyagait, �s egy sz� n�lk�l megteszek mindent, amire k�r, de sokkal k�nnyebb lenne mindkett�nknek, ha nem pr�b�lna minden pillanatban a f�ldbe d�ng�lni. Maga azt gondolja, hogy �n egy bek�pzelt kis k�ly�k vagyok, aki boldog att�l, hogy itt lehet, hogy ajn�rozz�k, �s v�rnak t�le valami csod�t! �m legyen! Engem m�r nem �rdekel, hogy mit gondol r�lam. Sok�ig �rdekelt, megpr�b�ltam elfogadni �nt is, �s a b�n�sm�dj�t is. De mostanra siker�lt el�rnie, hogy m�r magas �vb�l teszek r�! Annyiszor b�ntethet meg, ah�nyszor csak akar. Ak�r eg�sz �vben �lhetek maga mellett, �s dolgoztathat, k�ny�re-kedv�re! Nem �rdekel! Maga gy�z�tt! Csak azt v�rom, hogy v�ge legyen, hogy ott �llhassak az el�tt a mocskos d�g el�tt, hogy v�gre v�gezzen velem, �s akkor �n is �r�lhet! Akkor v�ge lesz! Rem�lem most boldog!

Nem r�k�ny�d�tt meg. De feld�h�tettem. Nagyon. L�ttam rajta, hogy robbanni fog, ak�r Neville b�jitala �ra k�zben. Vett egy m�ly leveg�t, �sszesz�k�ltek a szemei, azt�n megragadott, kit�pte a kezemb�l a rongyot, �s sz� szerint beledobott a kandall� melletti karossz�kbe. F�l�m magaslott, mindk�t kez�t a karf�kra nyomva, �s eszel�s tekintettel odanyomta az arc�t k�zel az eny�mhez.

- Na ide figyelj! Azt hiszed, hogy igazs�gtalans�g �rt? Azt gondolod, kegyetlen vagyok veled? K�zl�m veled, hogy ez mind semmi ahhoz k�pest, mit tudn�k veled m�velni, ha val�ban arra hajtan�k, hogy kik�sz�tselek!

Els� reakci�k�nt felemeltem a karomat �s megpr�b�ltam t�volabb tolni magamt�l. De � elkapta a kezem, �s annyira megszor�totta, hogy �gy �reztem, elt�rik.

- Engedjen el! – ord�tottam a k�p�be. De � csak megr�ntott, �s m�g hangosabban kezdett velem �v�lteni.

- Hogy lehetsz ennyire vak! Nem veszed �szre, hogy mi folyik k�r�l�tted? Egy hajsz�lon m�lik az �leted! Pansy Parkinson az�rt pr�b�l veled bar�tkozni, mert parancsba adt�k neki! De te ahhoz is h�lye vagy, hogy v�giggondold, mi oka lehet r�!

- De hiszen maga �ltetett vele �ssze, nem is olyan r�gen!

- Mert nekem is parancsba adt�k! – Keser�s�g vonult v�gig az arc�n, azt�n v�g�l elhallgatott, �s elengedte a karom.

- T�ved – mondtam halkan. De addigra m�r nem voltam benne olyan biztos.

Piton ott hagyott �lve, �s �tment a szoba m�sik sark�ba. Onnan n�zett r�m sz�r�s szemekkel.

- Az�rt v�s�rolt ki az �rver�sen, hogy ne legyen es�lye b�rkinek is…

- Az�rt v�s�roltalak ki – v�gott a szavamba – mert az ut�bbi id�ben k�ptelen vagy j�zanul gondolkodni. �ssze-vissza kapkodsz, �s meggondolatlan vagy. �n is voltam fiatal. Tudom, milyen �rz�s meg�lni ezt a kort, m�g akkor is, ha most elk�pzelhetetlennek t�nik. F�leg, ha r�d�bbensz n�h�ny dologra saj�t magaddal kapcsolatban.

Elv�r�s�dtem. Gyorsan elford�tottam a fejem, �s a k�nyvespolcot kezdtem el b�mulni.

- Potter! Ha most neki�llsz hiszt�ri�zni, vagy b�gni, �n esk�sz�m, belefojtalak egy adag b�z�lg� b�jitalba.

Ez rosszabb volt, mintha tov�bbra is ord�tott volna velem. Azt legal�bb tudtam kezelni.

- Mi�rt csin�lja ezt velem? – suttogtam elkeseredetten.

- Nem gy�l�llek.

R�n�ztem. Olyan furcsa volt ezt a sz�j�b�l hallani. F�leg azok ut�n, amit elk�vett�nk egym�ssal az ut�bbi �vekben. Nem gy�l�l. Csak �n bennem volt valami m�rhetetlen gyomorforgat� �rz�s, ahogy r�n�ztem.

- Ki kell, hogy �br�nd�tsalak, Potter! Nekem nem te vagy �letem f� ellens�ge. Ahhoz egy kicsit kev�s vagy. �s neked sem bennem kellene keresned azt. De fel kell n�n�d v�gre, �s komolyan fontol�ra venni, hogy hogyan tov�bb. �n tudok neked seg�teni. De am�g k�ptelen vagy a serd�l�kori vehemenci�dat, �s a l�pten-nyomon el�bukkan� meggondolatlans�godat kord�ban tartani, nem vagyok hajland� egy p�lcamozdulatra sem veled kapcsolatban. �gy t�nyleg hal�lra vagy �t�lve. Tanulnod kellene, k�pezni magad, felk�sz�lni mindenre. Ehelyett te mit csin�lsz? Hal�lra iszod magad, �s egyed�l k�borolsz �jszak�nk�nt, hogy a t�bbi r�szletet ne is eml�tsem.


Hallgattam. Fura, de csak egy jelenet forgott a fejemben. �s nem tudtam, hogyan ker�lt oda. Az a nap, amikor elrohantam az �r�ja ut�n, �s a t�parton Hermione azt mondta, Piton mondta meg, hogy hol vagyok. Honnan tudta?

- Kit�l v�rod a seg�ts�get, ha magadon sem vagy k�pes seg�teni?

- Uram?! Lehetek eg�szen �szinte mag�hoz?

- Az igazi meglepet�s lenne. – Elnyomott egy g�nyos fintort, de figyelt r�m, �s v�rta a folytat�st.

- Valamit nem �rtek. Ha t�nyleg olyan semmirekell�nek �s ostob�nak tart, mi�rt foglalkozik velem? �gy �rtem, f�ty�lhetne r�m. Lesz, ami lesz, �s k�sz. De �n folyamatosan figyel engem, �s mindig tudja, hol vagyok, kivel vagyok, mit csin�lok. Nem �rtem az ok�t. �s mi�rt akarja olyan g�rcs�sen elhitetni mindenkivel, hogy ki nem �llhat, ha nem igaz?

- L�tod, Potter? Az a bajod, hogy nem l�tsz magad k�r�l semmit. Azt hiszed, ami s�t�t, az fekete, �s ami vil�gos, az feh�r. – Hihetetlen�l nyugodtnak t�nt a hangja. Komoran n�zett, �s fels�hajtott. – Erre a k�rd�sedre magad fogod megtal�lni a v�laszt, de csak akkor, ha �rdemes vagy r�. Ellenkez� esetben, nincs mir�l besz�ln�nk.

Egy kicsit m�g hallgatott, azt�n elfordult t�lem, �s f�lv�llr�l az ajt� fel� legyintett:

- Menj �s fek�dj le. Holnap nyolckor v�rlak. Lehet�leg pontosan nyolckor. �s ma este nem akarlak egyetlen �res oszt�lyban, vagy folyos�n sem megtal�lni, senki �lel�s�ben. Enn�l vil�gosabban nem tudom az �rt�sedre adni, amit mondani akarok.

Fel�lltam, kiny�gtem egy k�sz�n�sf�l�t, �s kimenek�ltem a szob�b�l. Kavargott a fejem.
Tot�lisan �sszezavart.
Alig, hogy kil�ptem az ajt�n eszembe jutott Ron. Persze, hogy minden kedvem elment att�l, hogy felmenjek a szob�nkba. �s nem is tettem volna, m�s szitu�ci�ban. De �t perce �g�rtett�k meg velem, hogy nem b�kl�szok. Nem volt sok v�laszt�som. Abban rem�nykedtem, hogy legal�bb Neville a legut�bbi antialkoholista fogadalma ut�n otthon van, �s akkor nem kell Ronnal n�gyszemk�zt maradnom. Sietve felmentem, �s benyitottam. Neville nem volt sehol. Ron az �gy�ba fek�dt. Amikor megl�tott, d�h�sen megmarkolta a p�rn�j�t, �s elfordult az ellenkez� ir�nyba. Jobb is �gy. Fogtam a tusf�rd�met, a t�r�lk�z�met, �s elindultam mosdani. K�nos volt az eg�sz. K�zben azokra a dolgokra gondoltam, amit Piton mondott.

„Az a bajod, hogy nem l�tsz magad k�r�l semmit. Azt hiszed, ami s�t�t, az fekete, �s ami vil�gos, az feh�r”.

„Nem akarlak egyetlen �res oszt�lyban, vagy folyos�n sem megtal�lni, senki �lel�s�ben. Enn�l vil�gosabban nem tudom az �rt�sedre adni, amit mondani akarok”.

De mit? Hogy vigy�zzak magamra jobban? Hogy l�ssam meg az emberek rossz sz�nd�k�t is, a kedves �larc alatt?

„Nem gy�l�llek”.

„Erre a k�rd�sedre magad fogod megtal�lni a v�laszt, de csak akkor, ha �rdemes vagy r�. Ellenkez� esetben, nincs mir�l besz�ln�nk”.

�rdekes dolog j�tsz�dott le bennem. Valamilyen idi�ta okn�l fogva, egy pillanat alatt szertefoszlott minden rosszkedvem, �s valami kellemes, bizserget� nyugalom sz�llt meg. V�ratlanul, kicsit nagyobb lend�lettel vettem be a kanyart a fi� zuhanyz� ir�ny�ba, �s enn�l fogva szinte a fr�szt kaptam az �ppen szemben halad� H�borct�l.

- H�j, Harry Potter! �vatosabban! – sip�totta. – Ezek a fiatalok, folyton a fellegekbe j�rnak!

Morogva tov�bbvonult. �n meg megmosolyogtam magamban, �s bevettem magam a zuhanyz�ba. Megk�nnyebb�ltem. Nem �rdekelt Ron, Zambini, Malfoy, Voldemort, s�t senki.
�lvezettel csurgattam magamra a vizet, �s belesz�d�ltem a forr�s�g�ba. J� volt. Miut�n kim�sztam, �s megt�r�lk�ztem, igyekeztem vissza, �s le akartam fek�dni min�l hamarabb. De ahogy vissza�rtem az ajt�nkhoz vezet� folyos�ra, Dumbledore alakj�t fedeztem fel k�zvetlen�l az ajt�nk el�tt, amint Ronnal besz�lget. Mikor �szrevettek, Ron az �ll�val fel�m b�k�tt, azt�n visszavonult a szob�ba, �s bez�rta az ajt�t maga ut�n. A professzor r�m n�zett, �s szomork�san elmosolyogott.

- Gyere csak, �des fiam! T�ged kerestelek.

- J� est�t. Valami baj van? – Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy t�rt�nt valami, amir�l tudnom kellene. Az arckifejez�se elkomorodott egy pillanatra, azt�n lehunyta a szem�t, �s megr�zta a fej�t. Ne itt besz�lj�k meg. Gyere, Harry.

Elindult az irod�ja fel�, �n pedig ut�na. Egy �r�kk�val�s�gnak t�nt a t�vols�g. Mikor v�gre oda�rt�nk, kinyitotta az ajt�t, �s el�z�kenyen beljebb invit�lt. Nem tetszett az eg�sz. Mit akarhat �jnek idej�n?
B�tortalanul bel�ptem. K�zvetlen�l az ajt� el�tt �lltam meg. Az id�s igazgat�t ez nem el�g�tette ki, azonnal egy sz�kre mutatott.

- �lj le, k�rlek. Amit el kell mondanom, az sokkol� lehet. K�rsz egy te�t?

- Mi a baj? – k�rdeztem m�g egyszer. Kisz�radt a torkom, ahogy kiejtettem a szavakat.

M�g egy ideig n�zett r�m, �s t�m�ny sajn�latot v�ltem felfedezni a szemeiben. Azt�n megsz�lalt.

- Egy �r�val ezel�tt sz�rny� dolog t�rt�nt. A Privet Drive 4. sz�m alatt rajta�t�s t�rt�nt. Teljesen v�ratlanul. Mire az aurorok osztagai �szlelt�k az esem�nyt, m�r k�s� volt. Nagyon sajn�lom, �s �szinte r�szv�tem, fiam.

Azt gondolj�tok, hogy s�rva fakadtam? Azt hiszitek eszembe jutott egyetlenegy gondolat is? Nem. Semmi. Valami borzalom ki�zte az agyamb�l az �sszes gondolatot, �s �n csak egy keskeny cs�ben l�ttam magam el�tt a vil�got. Nem eml�kszem, hogy mikor �lltam fel a sz�kr�l. Arra sem, hogy hogyan jutottam ki az �p�letb�l, �s mi�rt pont az iskolaudvarra vettem az ir�nyt. A t�r�lk�z�met is ott hagytam az igazgat� szob�j�ban. Mikor a hideg m�r a csontjaimat mardosta, akkor emeltem fel a tekintetem a havas f�ldr�l. M�g visszhangoztak a f�lembe Dumbledore k�m�letlen szavai.

„Nem szenvedtek sokat. Azonnal meghaltak. Kiv�gz�s volt. Nem k�nozt�k meg �ket”.

Nem szenvedtek. Magam el� k�pzeltem Petunia idegr�z� sikoly�t, amint r�juk t�rt�k az ajt�t, Vernont, ahogy k�ts�gbeesetten megpr�b�lja v�deni a csal�dj�t. Nem sz�m�t, hogy nem voltak j�k hozz�m. A megmaradt rokonaim voltak. �s �n vel�k n�ttem fel. Mi �rtelme volt ennek?
Odat�molyogtam a falhoz, �s a h�tamat nekit�masztva becsuktam a szemem. J�lesett a s�t�ts�g. Nem gy�szolni akartam. Sosem hittem az ilyen dolgokban. Nem is tudtam, hogyan kell csin�lni. Csak felfogni, elhinni, tudom�sul venni, hogy az egyetlen hely, amit ha nem is a legotthonosabb otthonnak nevezhettem, de legal�bb volt, most megsz�nt l�tezni. �s, hogy azok az emberek, akik�rt ha nem is rajongtam, de bizonyos fokig a gondomat viselt�k, meghaltak. Miattam. Igazuk volt. Mindig tudt�k, hogy ez lesz a v�ge. �rezt�k el�re. Engem gy�l�lni kell, �s megvetni. Val�ban bajt hoztam r�juk, �s �k ezt el�rel�tt�k. Tal�n �n jobb lettem volna a hely�kben?

Sz�lling�zni kezdett a h�. Aznap m�r ki tudja h�nyadszor. Sz�vesen ott maradtam volna a fal t�v�ben hajnalig.