Olyasmi �rz�s, mint amikor v�z alatt vagy, �s egyszer csak egy er�sebb �rv�ny h�tradob.
Ban�lis.
F�l k�zzel megkapaszkodtam a falban. Mintha az seg�tene.
A legnehezebb tudatos�tani magadban, hogy a t�mad�s nem k�v�lr�l �rt, hanem bel�l van, �s sz�tveti a kopony�dat. Iszony� temp�ban peregnek v�gig a gondolataid, de kapkod� az eg�sz. Csak foszl�nyok �rnek el bel�le a tudatodig, amit�l hihetetlen�l r�vid id�n bel�l becsavarodhatsz, ha nem szeded �ssze magad. Nem nagyon tudtam k�zben gondolkodni. Nem lehet, amikor milli�nyi eml�kk�p kavarog a fejedben. De ez a sokadik pr�b�lkoz�som volt m�r Pitonnal szemben, �s el kell mondjam, hogy ekkor d�bbentem r� arra, hogy nem minden eml�kemet kell megv�denem. Csak azt, amit el akarok el�le rejteni. Persze, ezt soha senki nem mondta azel�tt. M�g j�, hogy sosem siker�lt. Ez volt az els� l�p�sem abba az ir�nyba, hogy v�gre felfogjam, mi a fene is rejlik az eg�sz l�nyeg�ben.
Nem akartam, hogy l�sson engem. Nem akartam, hogy b�rmit is meg�rtsen. El�sz�r a gyerekkori eml�keim k�z�tt turk�lt, azt�n vill�mgyorsan tov�bbl�pett, �s egyre er�s�d�tt a nyom�s. M�sodik �v. Harmadik. Negyedik. Nem a l�nyeget kereste. B�jitaltan. A gondolataim. R�la. �s �jra �s �jra �. �, ahogy �n l�tom. A szemeimen kereszt�l. Ahogy �v�lt, ahogy megsz�gyen�t, ahogy g�nyol�dik. Eg�sz v�gig saj�t mag�t kereste a fejemben. G�rcsbe r�ndultam. �les sz�r�st �reztem a hal�nt�komn�l. Azt�n els�t�t�lt minden. Val�sz�n�leg ekkor cs�szhattam le a f�ldre, de erre egy�ltal�n nem eml�kszem. Csak arra, hogy megjelent a fejemben a fi�zuhanyz� eml�kk�pe, benne velem, ahogy mosdom. Megfordultam. Szemben�ztem magammal. Nem, nem magammal. Valakivel, akinek a szemein kereszt�l l�ttam magamat. A k�vetkez� k�p m�r eg�szen m�shol volt. �s �n h�l�s voltam neki, hogy nem n�zte v�gig, mi t�rt�nt azut�n. De v�g�l megtal�lta, amit keresett.
A k�ts�gbees�s, amivel pr�b�ltam v�deni az eml�ket, �tment elkesered�sbe.

„ Potter?! Te itt? Nem Pitonnal kellene t�ltened a reggelidet? B�r, ahogy a megviselt fejedet n�zem, kalandosra siker�lhetett az �jszak�d! Biztos sz�ks�ged van egy kis mag�nyra!”

Jaj, ne! B�rmit, csak ezt ne! Mit akar? �jabb l�k�s.

„Fi�k? Szerintetek, ha �n fizetek �rte, velem is elj�n? Mondd csak, Potti mit csin�lsz meg ennyi p�nz�rt?”

A fal leomlott. �rtelm�t vesztette minden ellen�ll�som. �reztem, ahogy marokra fogja az agyam, �s kicsavarja, ak�r egy nedves szivacsot. V�kony fonall� v�ltozott az id�, �s Piton felg�ngy�l�tette egy pamutgombolyag m�dj�ra.

„Mi van Potter? Csak azt ne mondd, hogy nem akarod? Majd elcs�ppensz! Gyere el! Meg�g�rem, hogy nem fog f�jni!”


„T�ged b�mul!”

„Maga egy �lnok k�gy�! Hogy mert bez�rni ide?”

„Tiszt�ra megbolond�tasz. Nem tudtalak elfelejteni.”

„Mit gondolsz, mi�rt kezdett ki veled?”

„Hogy mert bez�rni ide?”

„�s mit sz�nd�kozik tenni a nyerem�ny�vel?”

„T�ged b�mul!”

„Az a bajod, hogy nem l�tsz magad k�r�l semmit.”

„Nem akarlak egyetlen �res oszt�lyban, vagy folyos�n sem megtal�lni, senki �lel�s�ben.”

„Honnan tudt�tok, hogy hol vagyok?”

„ Pitont�l.”

„S�rva fogod magad visszak�ny�r�gni hozz�m! Eml�kezz a szavamra!”

„Te egy tipikus kis szajha vagy.”

„�s mit sz�nd�kozik tenni, a nyerem�ny�vel?”

„Honnan tudt�tok, hogy hol vagyok?”

„T�ged b�mul!”

„Honnan tudt�tok, hogy hol vagyok?”

„T�ged b�mul! T�ged b�mul! T�ged b�mul! T�ged b�mul!…”

A sok kis hang a fejemben egyetlen zsong� m�hkass� v�ltozott. M�r nem �rtettem a szavakat, b�gott, �rj�ng�tt, sz�tszaggatta mindenem. Er�t kellett vegyek magamon, hogy meghalljam a z�rzavar t�ls� fel�r�l �rkez� ijedt hangot:

- Potter!

Egy er�teljes r�nt�s h�zott vissza a val�s�gba abb�l a mocs�rb�l. Igen, ez a legtal�l�bb kifejez�s. Az eg�sz �letem egy mer� l�pvid�k. Fuldoklom benne, kapaszkodom, pr�b�lok l�pni, de folyton visszas�ppedek ugyanoda.

„Ha m�r gy�t�rlek,
Tegyem azt j�l,
�rted teszem.”

- Potter!

Kinyitottam a szemem. Pedig nem akartam.
J� volt �gy, az egyre m�ly�l� s�t�ts�gben.
K�nyelmes volt.
De a val�s�g k�m�letlen�l grabancon ragadott, �s feltolt a jelenbe.
Az els�, amit �reztem, hogy ezer t� szurk�l a tenyeremben. Az arcomat fekete f�tyol cir�gatta, �s alig p�r centire ott volt egy r�m�letet kifejez� nagyon-nagyon s�t�t szemp�r.
B�r csak mondott volna akkor valamit. Ak�rmit. �gy szerettem volna, ha �v�lt�zni kezd, vagy j�l f�lt�v�n v�g. De Piton hallgatott, �s ahogy v�gleg visszat�rt bel�m minden �rz�s, valami nagyon szokatlan dolgot �reztem a fejemen.
A tenyer�t.
Tal�n a k�pzeletem j�tszott velem, de mintha az a teny�r egy pillanatra megmozdult volna. V�gigcik�zott rajtam a borzong�s. De az a borzong�s nem volt kellemetlen. Ink�bb… furcsa.
Megsimogatott? K�ptelens�g. Nem. Biztos, hogy nem.
Csak megijedt. B�ntudata volt, azt hitte k�rt tett bennem. Persze, nan�!
Ez a magyar�zat.
Piton nem olyan. Egyszer�en beijedt. Nem, persze, hogy nem. Ki nem �llhat.
Csak ez j�rt a fejemben. K�zben beszippantott a feketes�g. A szemeib�l �radt. K�t val�sz�n�tlen�l s�t�t lyuk. Ott m�g�tt�k, pedig…

- Hogy mert hozz�ny�lni a k�nyveimhez?

A sziszeg� hang, amit kiadott, bel�m mart. �s v�gre mag�hoz t�r�tett.

- Hrlm. – Valami ilyesmi hagyta el a sz�mat. Hirtelen nem is �rtettem, mir�l besz�l. Persze. A vers.

- Hogy mert kutatni a dolgaim k�z�tt?

- �n nem…

- Nem? Hazug, kib�rhatatlan ostoba k�ly�k!

Csak akkor fogtam fel, hogy Piton, ak�rhogy is n�zz�k, de rajtam fekszik. Szikr�zott a d�ht�l. De a m�rg�t be�rny�kolta valami, amit nem �rtettem.
P�nikszer�en ki akartam t�rni. Nem tudtam magamnak sem megmagyar�zni, de akkor, �s ott �reztem el�sz�r azt, hogy nekem ezt a pasast jobb magamt�l k�t m�ter t�vols�gra tudni. �s nem az�rt, mert f�ltem t�le, sokkal ink�bb az�rt, mert valahogy vesz�lyt �reztem. Igen, vesz�lyt! M�gpedig, valami olyan fajt�t, amit akkor �rez az ember, mikor tudja, futni kell, mert ha marad, visszaford�thatatlan dolog t�rt�nhet. Gyeng�nek �reztem magam. �s ez megr�m�tett. M�ly leveg�ket vettem. Liftezett a gyomrom. Bele�v�lt�ttem a k�p�be.

- Mag�nak ugyan�gy nem volt joga kutatni a fejemben! M�gis megtette!

- Na ne mondja?! – Cs�fond�rosan elmosolyodott. Ez is �lca. Minden �lca. Ebben az emberben semmi sincs igazi? Betanult gesztusok.

- M�sszon le r�lam! – Meg tudtam volna �lni. Egyre inger�ltebb voltam. Zavart. Iszony�an. A k�zels�ge. Az illata. �s… a… mindene. – Maga adta a kezembe azt a k�nyvet! �s nem vagyok hazug! �s… �s…

- �s b�zlik a szext�l! Sug�rzik mag�b�l! Semmi m�s nem j�r a fej�ben! �v�lt a b�r�b�l, a szem�b�l, az eg�sz test�b�l! T�nyleg semmi m�st nem k�pes bepr�selni abba a bors�nyi agy�ba?

Azt hittem rosszul hallok. Olyan idegen�l hangzottak a sz�j�b�l ezek a szavak. A mellkasomban ugr�lt a sz�vem, mint egy sz�rny�val verdes� csupasz mad�rfi�ka. Szinte nem kaptam t�le leveg�t. L�ktetett. F�jt. Ijedten elford�tottam a fejem. Az volt a baj, hogy egyszerre illatokat kezdtem �rezni.
Idegeneket.
Bel�le �radt.
Valami f�szeres illatot, ami semmihez nem volt hasonl�. Vad, �s maga al� tipr� k�r. Ijeszt�. Mennem kellett. Futnom, menek�ln�m. Nem t�le, ink�bb az �rz�st�l. �s amiket mondott?
B�zl�k a szext�l? Mi van? Jajj.

- Nne!

Nevets�ges? Ezt voltam k�pes kiny�gni.

Tudj�tok mi t�rt�nt azut�n?

�h! Semmi �rj�t�en r�zsasz�n�, vagy nagyon kis romantikus. Egyszer�en kap�l�zni kezdtem alatta, mint egy nyavaly�s h�lyegyerek. Azt�n, mikor meg�reztem a gyenge pontot, kiszabadultam al�la, �s mint akit �pp �lni k�sz�lnek, a falhoz pr�seltem magam, az ajt�t keresve f�l k�zzel. M�g ord�tani akartam. Azt, hogy: ROHAD�K, SZEM�TL�DA!
De nem tettem.
Amikor visszan�ztem a f�lig m�g f�ld�n t�rdepl� Pitonra, elment t�le a kedvem. Engem n�zett. Furcs�n. Hallgatagon.
Nem is tudom. A l�bam egyszer csak elnehez�lt. Ott ragadtam az ajt�n�l, �s esetlen�l vissza�ltem a f�ldre.
F�jt.
Minden.
Beletenyereltem. Magamba.
�t�leletem magam a karjaimmal. Mintha el tudn�k rejt�zni a vil�gt�l. Pedig sz�momra az mindig is hatalmas luxusnak sz�m�tott?
Cs�nd. F�ls�rt�, gy�trelmes. A forr�s�g fek�szott a mellkasomb�l a torkomba, onnan az arcomba, v�g�l meg�llapodott a szemeimben.
Foly�konynak �reztem magam. Mint egy plazma. Ami �hatatlanul lecsorog mindenen, ami szil�rd. Ez egyenl� a tehetetlens�ggel, nem?
Szerettem volna elhitetni magammal, hogy k�pzelem az eg�szet. Hogy ez a nap sosem volt. Hogy gy�l�lhet valaki ennyire egy m�sik embert? Azt mindig tudtam, hogy len�z, hogy semmirekell�nek tart. De az a m�rhetetlen�l hatalmas adag valami, ami a szemeib�l �radt, �s a szavak, amiket mondott meger�s�tett�k bennem a gyan�t, hogy ez az ember egyenesen megvet engem. Hazudott, amikor azt mondta, hogy nem ut�l. �s �n majdnem hittem neki.

- Takarodj innen…

Igen. Ez �. Milyen hidegen, �s elutas�t�an hangzanak ezek a szavak. Olyan Pitonosak. �s mi�rt? Az nap, r�j�ttem, hogy mi�rt. Vagy csak azt hittem.

- J? Mint James?

- …

A fal, ami k�r�lvett minket, ink�bb elz�rt, mint v�dett.
L�ttam azt, amit nem akartam. �s az nagyon f�jt. Egy f�l vil�g omlott �ssze bennem.
Az ap�m �s Piton.

- Gondolom, sok meghitt pillanatot t�lt�ttek egy�tt. Vajon any�m tudta?

Azt�n csak k�ba f�sults�got �reztem. Igen. �n? Ki vagyok �n? Senki. �rnyk�p. Eml�k. Hasonm�s. M�g neki is. Az�rt gy�l�l, mert hasonl�tok valakire. Akit nem is ismertem. M�g erre sem vagyok j�. De a legszomor�bb ebben, hogy az a valaki az ap�m volt. �s? H�lye Potter! Nem szoktad m�g meg?
Fel�lltam. Valami elt�r�tt. Nem �rdekel. Nem �rdekel. Senki.

- Undorodom mag�t�l. �s mindenkit�l. T�le is. Elmegyek innen. �r�kre.

Nem v�laszolt. Fel�llt a f�ldr�l. Elfordult, �s… egyszer�en elt�nt a szob�b�l.
Mit tehettem volna?
Fogtam magam, �s elindultam. El innen. H�tra sem n�ztem. Ez volt az utols� csepp. Felt�ptem az ajt�t. Szent elhat�roz�som volt, hogy megsz�k�m. Sz�gyen, nem sz�gyen, de az id�lt letargi�m, akkor �rte el a kulmin�ci�s pontj�t. Abba bele sem gondoltam, mi�rt pont Piton volt az utols� csepp a poh�rban. Min�l t�volabb ker�ltem az ajtaj�t�l, ann�l gyorsabban l�pkedtem. Roxmorts. Az j� lesz. M�ra. Holnap pedig, ak�r a vil�gv�ge. Nem sz�m�t.

- A k�nyv az any�d� volt!

Mikor egy j� moziban �lsz, siker�l az, ami sokszor nem. �nfeledt vagy. K�pes vagy elrugaszkodni a jelent�l. �s az j�. Az�rt j�, mert az embernek sz�ks�ge van arra, hogy levetk�zze �nmag�t. Ak�r a k�gy�knak. �jj� kell sz�letnie. Megpihenni. Feledni. Kicsit meghalni. Ha �lesben teszed, akkor valaki szenved.
Ha a moziv�sznon kereszt�l �led meg, az sokkal k�nyelmesebb, praktikusabb. Kevesebb energia, semmilyen sz�gyen. A gondolataid nem hat�roznak meg. Csak a cselekedeteid. Milyen j�l kital�lt eszk�z. Nem? Csak nekem nem volt ilyen szerencs�m. Velem mindig minden �lesben t�rt�nt.
Ott �lltam.
Nem b�rtam egy tapodtat sem mozdulni. A mardek�ros folyos� k�zep�n.
Piton, t�lem h�szl�p�snyire lehetett. Nem fordultam meg, de magam el�tt l�ttam az arc�t.
Semmit sem �rtettem. Ha ez igaz, mi�rt nem mondta el, r�gt�n az elej�n? Mi�rt titkol�zott? �s akkor mi�rt viselkedett velem olyan furcs�n? Az�rt mert hazudik. Most is.
�gy �reztem, k�r�l�ttem semmi sem val�s. �lszent �s aljas az eg�sz eddigi �letem. Milyen �let az ami hazugs�gokra �p�l?

- Ezt most tal�lta ki? – k�rdeztem cs�ndben.

- Nem foglak gy�zk�dni. Ostoba vagy. Semmit sem �rtesz.

- Nem sz�m�t. – Megfordultam, �s �jra elindultam.

Nem tudom, mi �t�tt bel�m. Hirtelen �rtelmetlennek t�nt minden, ami velem kapcsolatos. Elmos�dott a szemeim el�tt a folyos�. �s a sebhelyem olyan er�vel kezdett el f�jni, hogy kis h�j�n �sszeestem. Azt�n ir�nyt v�ltoztattam, �s meg�lltam az egyik ablak el�tt. Nem voltam el�g magasan.

- Azonnal gyere vissza!

Ord�ts csak! Elindultam a b�stya fel�. Mit sz�m�t?
Kinek?
Fut�l�p�sben nekilend�ltem a l�pcs�fokoknak. Az iramom meglehet�sen gyors lehetett, mert mire utol�rt, m�r a p�rk�nyon �lltam. Alattam szikl�k, �s negyven m�ter m�lys�g. Behunytam a szemem.

- Potter! Sz�llj le onnan!

Nem tettem. Oldalra ford�tottam a fejem, �s r�mosolyogtam.

„Ugorj! Tedd meg a kedvem�rt”

A hang amit hallottam, ott volt bel�l. Szinte �reztem a kuncog�s�t, a l�legzetv�tel�t. Te j� �g?! Mit csin�lok. Mit keresek az ablakp�rk�nyon? Piton. Meg se mert mozdulni. Dermedten n�zett.

„Gyer�nk, Potter! Ugorj! Ne l�gy gy�va! Erre sem vagy j�?”

- Professzor �r! – motyogtam. A f�jdalom egyre er�s�d�tt. El akartam mondani neki, hogy nem akarok kiugrani, hogy hiszek neki, hogy ne haragudjon r�m. De nem ment. �gy �reztem t�l k�s�. Mire r�j�ttem, hogy mi t�rt�nt, m�r nem volt el�g akarater�m.

Becsuktam a szemem.

Mikor �jra kinyitottam egy �gyban fek�dtem. Nem a mennyorsz�gban, �s nem is a pokolban. Teljesen kiestek a k�t id�pont k�z�tti esem�nyek. Mintha megv�gt�k volna �letem filmj�t. Feh�r �s hom�lyos volt k�r�l�ttem minden. Ezen a pislog�som sem seg�tett.

- Harry?! Hogy �rzed magad, �des fiam?

A j� �reg professzor hangja nyugodtan csengett. Hom�lyosan l�ttam a k�rvonalait. Nem messze �llt t�lem.

- Azt hiszem j�l. Mi t�rt�nt?

Fel akartam kelni, de alighogy megemeltem a fejem, er�sen sz�d�lni kezdtem.

- Nos, azt m�g mi sem tudjuk eg�szen pontosan. Mindenesetre �gy hissz�k, hogy valaki kihaszn�lta a pillanatnyi meggyeng�lt ideg�llapotodat �s megpr�b�lt bet�rni a fejedbe.

- Azt hiszem eg�szen j�l siker�lt neki.

- Igen. �pp ez�rt mindent meg kell tenn�nk, hogy ez soha t�bb� ne fordulhasson el�.

- Nem – mondtam sz�razon.

- Tess�k? – Dumbledore h�trah�k�lt.

- Tudom, mit akar mondani, �s a v�laszom nem.

- Harry, ez nem ilyen egyszer�. Meg kell �rtened, hogyha egyszer megtette, megteheti m�skor is. R�ad�sul h�napok �ta depresszi�s vagy. Ennek tudhat� be ez a hirtelen hangulatingadoz�s. Egyszer nagyon j� kedved van, m�skor �tcsapsz a v�gletekig b�natosba. Arra sem volt id�d, hogy meggy�szold a nagyn�n�det...
- Azt akarja mondani, hogy nem sajn�ltam el�gg� �ket?

- Nem. Ezt te besz�led be magadnak. Lelkiismeret-furdal�sod van. De ez nem helyes. Nem lehet mindig mindent egyed�l legy�rni. Seg�ts�gre van sz�ks�ged. Sok minden j�tsz�dik le benned, �s ez egy neh�z id�szak az �letedben.

- Nem akarom, hogy a fejemben turk�ljon.

- Harry!

- Piton ut�l engem!

- Piton professzor, Harry! �s szerintem nincs igazad.

- �, dehogy nincs. Nem k�nyszer�thet r�! – fakadtam ki.

- M�r megtettem.

- De…

- Nincs de, �des fiam. Ebben az �gyben nem nyitok vit�t. Okklumenci�t fogsz Piton professzort�l tanulni. � a legjobb. Min�l hamarabb elkezditek, ann�l jobb. A t�li sz�netre itt maradsz az iskol�ban. Kiv�l� alkalom lesz a gyakorl�sra.