Est�re nem maradt bel�lem semmi, csak egy indulatokt�l fortyog� m�regzs�k. M�r azt sem tudtam, mi a bajom.
Azt mondj�k, nem j� m�reggel a lelkedben lefek�dni. �n m�gis ezt tettem. Mikor beb�jtam az �gyamba, beh�ztam magam k�r�l a f�gg�ny�ket, �s gyorsan becsuktam a szememet. H�tha �gy hamarabb elalszom.
M�g senki nem j�tt fel. Legal�bb cs�nd volt �s nyugalom. De a kis�rd�g ott matatott bennem. Egyre a lev�l j�rt a fejemben. Idegesen megfordultam az �gyon, nagyot dobva a p�rn�mon.
Mi�rt kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie?
Egyre durv�bb gondolatok kavarogtak a fejemben. Melegem lett. �gett az arcom, �s mint akinek l�za van, id�nk�nt borzong�s futott v�gig a testemen. Rohadt hormonok! A serd�l�kor �tka. Ez nem fog menni!
Ler�gtam magamr�l a takar�t.
Egy pillanatig b�multam a mennyezetet, azt�n elhat�roztam, hogy olvasok valamit. Tal�n �gy hamarabb el�lmosodom.
Kinyitottam egy k�nyvet, �s magamra er�ltetett �rdekl�d�ssel nekil�ttam a sorok megem�szt�s�nek. A tizedik ut�n elkezdtem el�lr�l. Azt�n �jra. Mi�rt vagyok �n ilyen lehetetlen? A h�hull�mok egy�ltal�n nem akartak megsz�nni. �s ahelyett, hogy lenyugodtam volna, egyre fesz�ltebb lettem.
Na j�.
A k�nyv hangos koppan�ssal landolt a f�ld�n. Hallgattam a saj�t sz�vem veszett kalimp�l�s�t a cs�ndben. M�g az ujjaim is l�ktettek. Elfojtottam a l�legzetem. Mintha az �giek is ellenem lenn�nek. Hogy lehetek ilyen gyenge? Nem szabad! Aludni kell. �s k�sz!
Akkor m�g azt hittem, az �nmegtart�ztat�s valami magasztos dolog, �s hogyha nem el�g�tem ki magamat, azzal fel�lkerekedek �nmagam v�gyain. Abba bele sem gondoltam, milyen k�pet mutathatok ilyen �llapotban.
Akkor sem ny�lok magamhoz!
A hasamra fek�dtem, �s s�hajtozva belef�rtam az arcom a p�rn�ba. Ahogy az �gy alattam simult, �s �n n�ha megmoccantam, egyre er�sebb k�sztet�st �reztem, hogy m�g jobban beled�rg�l�zzek, �s hogy azt a pontot, ami ord�tott az �rint�s ut�n, v�gigd�rzs�lhessem benne. Megmarkoltam a leped�met. Olyan er�vel, hogy elfeh�redtek az ujjaim. Gy�ngy�z�tt a b�r�m�n az izzadts�g, �s a pizsam�m hozz�m simult. M�r nem tudtam becsukni a sz�m, olyan gyorsan kapkodtam leveg� ut�n. Megfesz�ltem. A bizserg�s er�s�d�tt, �s f�l� volt, hogy �ntudatlanul is beindul a r�ngat�z�s.
Mit csin�ljak?
Visszafordultam a h�tamra. Nincs olyan testhelyzet, ami ilyenkor megfelel� lehetne. Valamit, ak�rmit, csin�lni, most, ah, jajj.
Ny�lott az ajt�.
A fi�k felj�ttek. Pont j�kor. ��������! Nyeltem egy nagyot. Kisz�radt a sz�m. Kir�ntottam a p�rn�m a fejem al�l, �s az arcomba nyomtam. Hallottam, hogy besz�lgetnek. Ron nevetett, �s sz�szm�t�lt valamit az �gy�n�l. Neville a zuhanyz�ba k�sz�lt. Merlin! Csak nehogy �szrevegy�k! Ellen�riztem, j�l be vagyok-e takarva, �s pr�b�ltam lassan szedni a leveg�t. H�tha elhiszik, hogy elaludtam. Seamus hangj�t nem lehetett hallani.

- Harry! Alszol?

Ron elr�ntotta a f�gg�nyt. Ennyit a tapintatr�l.

- M�r nem – ny�gtem. A hangom rekedt volt. Titokban az�rt im�dkoztam, hogy h�zza vissza azt az istenverte f�gg�nyt, �gy ahogy volt, �s t�nj�n m�r el.

- Megtal�ltad Hermion�t?

- Igen.

- J�l vagy? – k�rdezte gyanakodva. – Olyan furcsa a hangod.

- Semmi bajom – hallatszott a p�rna al�l a d�nny�g�sem. Az�rt Ron hangja, a k�zvetlen k�zelb�l el�g j�l kij�zan�tott. Leh�ztam a p�rn�t a fejemr�l, hogy r�n�zhessek. Addig �gysem sz�ll le r�lam. – T�nyleg!

Belet�r�dve elfordult t�lem, �s visszament az �gy�hoz. Addigra m�r olyan �llapotba ker�ltem, hogy akkor is elmentem volna, ha k�zben meg se moccanok. Szaggatott l�gz�s, k�nz� v�gy, �g� arc, alig tudtam visszatartani magamat, hogy el ne kezdjek ny�gd�cselni. Z�gott a f�lem. Hallottam, hogy csap�dik az ajt�. Elmentek zuhanyozni. H�la az �gnek! Van igazs�g a f�ld�n! Egy elkeseredett h�rg�ssel konstat�ltam a t�rt�nteket. Az ujjaim nem engedelmeskedtek. Odak�sztak a nadr�gomhoz, �s a pizsamaals�n kereszt�l meg�rintettem magamat. V�gigcik�zott rajtam a k�j. Felt�rt a torkomb�l egy halk ny�sz�rg�s. Sokkal, de sokkal t�bbet akartam. Ijedten elr�ntottam a kezemet. Mi�rt ilyen j� ez? Bebor�tott a v�r�s k�d. A nadr�gomon ott �ktelenkedett egy s�t�t folt, ahogy meg�rintettem magamat, �t�t�tt rajta a nedvess�g. Egyre izgatottabb lettem. �reztem, hogy m�r nem tudok csendben maradni. H�trahajtottam a fejem. A legtehetetlenebb pillanatomban azonban a f�gg�ny meglibbent, �s legnagyobb r�m�letemre, Seamussal n�ztem farkasszemet. Aki enyh�n t�tott sz�jjal v�gigm�rt. Nyeltem egyet. Nem tudtam, mit mondhatn�k. � megoldotta. Megfogta a takar�m sz�l�t, �s lassan, �rj�t�en lassan leh�zta r�lam. Ahogy a neh�z lepel v�gigsimogatott, az maga volt a mennyorsz�g.

- Menj el! – suttogtam zih�lva.

Mintha nem is hallotta volna, amit mondok. Megbabon�zva n�zett, kipirult az arca. Felk�ny�k�ltem. Minden mozdulatt�l ingerhull�mok futottak v�gig rajtam. A pillant�sa meg�llapodott a nadr�gomon. Nehezen vette a leveg�t.

- Ez… te j� �g! – motyogta, s k�zben le sem vette a szem�t onnan.

- Seamus, te nem…

- Csak n�zni akarom. Hozz�d sem ny�lok – v�laszolta gyorsan. – H�zd le. Csak egy kicsit.

Mint egy �lomban. Nem tudom mi vitt r�. Azt, hogy bel� mi �t�tt, azt meg v�gk�pp nem �rtettem. Meg�rintettem magam, �s egy �jabb ny�g�s k�s�ret�ben kiszabad�tottam a merev testr�szemet. �pp csak annyira, hogy a v�ge kandik�lt ki a nadr�g gumija m�g�l.

- Ne �rj magadhoz, csak k�pzeld el, hogy a szemeimmel simogatom.

- �h! – M�g a szavait�l is rosszul voltam. Az �hes tekintet. T�nyleg �reztem �t az �rz�keny b�rfel�leten. Egyre hangosabban zih�ltam, �s f�lszemmel l�ttam, hogy Seamus a kez�t mag�hoz illeszti. A nadr�g szor�t�sa, a t�ny, hogy szem�rmetlen�l maszturb�lunk egym�s el�tt, �s az, hogy r�j�ttem, Seamust felizgatta a l�tv�nyom, elvette az eszem. A l�ktet�s elviselhetetlenn� v�lt.

- Seamus! �n… ah… �n…

- �rzed, ahogy n�zlek? Milyen nedves vagy, �s forr�. Ne �rj magadhoz, csak n�zd, ahogy el�lvezel att�l, ahogy b�mullak. Milyen �rz�s? �, ez fantasztikus, igen.

Bekattantam. Egyszer csak �reztem, hogy nem b�rom tov�bb. A remeg�s feler�s�d�tt. Az addig burj�nz� ingerek sokas�ga, mintha �sszefogott volna ellenem. �ntudatlanul megemeltem a cs�p�met, �s �sszeszor�tott fogakkal pr�b�ltam visszafojtani a felt�r� ki�lt�st. Csak f�lig siker�lt. Egy hossz�, ijedt s�hajt�s k�s�ret�ben visszahanyatlottam, ernyedten az �gyra. Led�nt�tt a f�radts�g. J� ideje tartogattam magamban.
Becsuktam a szemem. M�g mindig d�b�rg�tt a sz�vem. Az egyre n�vekv� sz�gyen�rzet pedig fojtogatott. Seamus. Most mit csin�ltunk? Hogy tehettem? Egy hirtelen mozdulattal a leh�zott takar� ut�n ny�ltam. A kezem beleakadt az �v�be. Megragadta a csukl�mat. Megdermedtem.

- Most el akarsz b�jni el�lem? – k�rdezte halkan.

- C�lszer� lenne.

- N�zz r�m!

Nem ment k�nnyen. F�lig lez�rt pill�kkal emeltem meg a fejem.

- Mikor meghallottam a hangodat… nem tudom, de egyszer�en… nem tudtam m�sra gondolni. �s amikor megl�ttalak, h�t, az vesse r�m az els� k�vet, aki nem ezt tette volna.

- Nem tett�l semmit.

- Nem volt r� sz�ks�g. – Az ajkai mosolyra g�rb�ltek. Megint elsz�gyelltem magam. – H�! Ha l�tn�d magadat! Nyugi! Mindenki szokott ilyet csin�lni!

- T�nyleg? Mindenki el szokott �lvezni att�l, hogy a bar�tja n�zi, mik�zben �…

- Azt nem. De �n akartam.

Ez az egy mondat eln�m�tott. Csak b�multuk egym�st l�zas tekintettel, �s csak az ajt� ny�l�sa rebbentette sz�t a furcsa hangulatot. M�g mindig fogta a kezem. �s most, amikor hirtelen elengedte, hideg lett a tapint�s�nak a nyoma. �n sosem gondoltam r� azel�tt �gy. Nekem Seamus mindig olyan volt, mint egy j� ked�ly� k�ly�k, akivel nagyon j�l tudtunk egy h�ron pend�lni. N�ha bogaras volt, n�ha komoly. M�g jobban �sszezavarodtam. Visszament az �gy�hoz, �n pedig befordultam a falnak. Csak Ron szavai t�r�tettek vissza a val�s�ghoz.

- Ti nem �rzitek ezt a fura szagot?

- Milyen szagot? – Seamus sz�nlelt, �rtatlan hangja n�ma mosolyra fakasztott.

- Olyan szag van, mint Bill �s Fred szob�j�ban szokott lenni reggelenk�nt...

Uramisten! Most mondja valaki nekem gyorsan, hogy ez csak egy rossz �lom! Ezt igaz�n nem kellett volna mondania. Most nem fogok tudni aludni, gondoltam, r�ad�sul a mosd�ba sem tudtam kimenni. Bamba vigyorral az arcomon aludhattam el. J�les� boldogs�ggal.
Valamikor hajnalt�jt �reztem, hogy egy j�ghideg l�b �r az eny�mhez. Megr�ndultam.

- Csss! – Borzongat� morg�s a f�lembe. – Aludj!

Seamus szag� �jszaka. Minden cerem�nia n�lk�l bem�szott hozz�m, az �gyba, �s a h�tamhoz pr�sel�d�tt. El�sz�r nem is igaz�n tudtam, hogy nem �lmodom-e az eg�szet. Belef�rta az arc�t a nyakamba, �s beleszuszogott.

- Seamus?

- Hm?

- Te �rtad?

- Mit?

-… semmit…

�tkarolta a derekamat, �s a tenyer�t a hasamra helyezte.

- Seamus?

- Hm?

- Mi most, mit csin�lunk?

- �n �ppen aludn�k, ha nem kotyogn�l annyit.

- Seamus?!

- Nem akarok t�led semmit. Csak szeretem a szagodat.

- He?

- Megnyugszom t�le. Aludj. – Kuncogni kezdett, eg�szen halkan.

- Pl�ss�llatka p�tl�nak n�zel?

- Az mi? – k�rdezte �s�tva.

- Alv�ka. A kisgyerekeknek szokott lenni olyan.

- Nekem sosem volt olyanom. Neked igen?

- Nem. Nem volt.

- Akkor fogd ezt fel k�s� gyerekkori alv�ka komplexusnak. Te �gyis tele vagy vele.

- Mivel?

- Komplexussal.

- Mi?

- Apakomplexussal.

-… �sszeragadt a nadr�gom.

- Majd holnap kimosod.

Ez volt az els� nyugodt �jszak�m. H�napok �ta. B�r k�nyelmetlen volt, mert Seamus, amint elaludt, teljesen r�m teh�nkedett. De nem igaz�n zavart. Hortyogott a f�lembe. �gy aludtam el. Reggelre elt�nt az �gyamb�l. M�g szerencse. Nem tudom, hogyan magyar�ztuk volna el a t�bbieknek a helyzetet. Sehogy.
Mikor kinyitottam a szememet, az els�, amit �reztem a hideg volt, �s az, hogy a p�rn�mnak idegen illata van. Persze azonnal eszembe jutottak az elm�lt este esem�nyei. De valahogy nem volt a lelkemben az a borzaszt� sz�gyen�rzet, �s k�nos b�ntudat. Nem is tudom, tal�n, mert Seamus olyan term�szetesen tudott viselkedni. Kim�sztam az �gyb�l, �s elmentem mosdani. A nadr�gomat is kimostam, �s mire vissza�rtem, m�r mindenki �bren volt. Egy elsunnyogott „j� reggelt” ut�n megkerestem a tekintetemmel �t. A l�bait l�b�lva �lt az �gya sz�l�n, �s vigyorgott.

- Mi van? Bepisilt�l?

Ron. Mi�rt bunk�sodik folyton velem?

- H�lye! – v�gtam egy pof�t, �s kiter�tettem a pizsam�mat az �gyam korl�tj�ra.

- Csak vicceltem! M�rt kell r�gt�n mellre sz�vni?

H�t igen. M�regzs�k szindr�ma. N�m�n fel�lt�ztem, �s v�rakoz� �ll�spontra helyeztem magam.
Ir�ny a reggeli. Farkas�hes voltam, ami engem tekintve nem egy megszokott dolog. �gy s�t�ltunk le az �tkez�be, n�gyesben. Le�ltem a helyemre, �s v�gigmustr�ltam a kaja felhozatalt.

- Harry? Megcsin�ltad a h�zidat sz�mmisztik�b�l?

Hermione. Szok�s szerint el�re gondolkodik.

- Nem. De csak holnapra kell.

- Akarod, hogy seg�tsek?

- Az nem lenne rossz – egyeztem bele.

- Akkor �r�k ut�n gyere a k�nyvt�rba.

Azon a h�ten m�r m�sodszor t�nt fel, hogy Ron �s � tov�bbra sincsenek a legjobb viszonyban. Most is. Nem is sz�ltak egym�shoz. Szokatlan volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire �sszevesznek. Ett�l eltekintve a reggeli a megszokott zsong�sban zajlott. Mindenkinek j�rt a sz�ja. Beburkoltam legal�bb n�gy pir�t�st, �s h�rom poh�r t�klevet. A nyugalmamat, csak egyetlen egy valami zavarta meg. �reztem, hogy b�mulnak. Felemeltem a fejem �s egyb�l tudtam, hov� kell n�zni. Egy: Blaise. �sszeh�zott szemek, pimasz arckifejez�s. Kett�: t�le p�r sz�knyire Flint. Felemelte a jobb kez�t, �s l�tv�nyosan elh�zta a h�velykujj�t a nyaka el�tt. Igen, tudom. B�lintottam. A hal�l megveszekedett fia vagyok. Nem �jdons�g. H�rom: tan�ri asztal, Piton. � viszont nem engem n�zett. A tekintete Flintr�l Zambinire, majd visszav�ndorolt. Vajon mi j�rhat a csavaros agy�ban? Sz�p kis triumvir�tus. Elkezdtem gondolkodni, hogyan �szhatn�m meg �pp b�rrel az elk�vetkezend� n�h�ny napot a t�li sz�netig. A dolog �gy �llt, hogy Blaise szeml�tom�st m�g nem tett le r�lam. Amit nem �rtettem. Nincs ennek az alaknak b�szkes�ge? Flint a fej�be vette, hogy p�pp� ver. Nem tudom melyik kil�t�s t�nt kecsegtet�bbnek. M�g akkor is ezen gondolkodtam, amikor szorosan a szobat�rsaim nyom�ban haladva elindultunk az els� �r�nkra. Persze, nem mintha Flint nem tudott volna elkapni, ha nagyon akar. De gondolom, szerette volna a dolgot felesleges szemtan�k n�lk�l int�zni. �s ezzel �n id�t tudtam nyerni. Ha nem is sokat. Azzal indult, hogy a dolog nyomat�kosabb� t�tele �rdek�ben, m�g a d�lel�tt, mik�zben a j�sl�stan ir�ny�ba vezet� folyos�n haladtunk, durv�n megl�k�tt h�tulr�l, �s kivillantva a csorba fogait, belemarkolt a hajamba, �s j� er�sen h�trar�ntotta a fejem. Ez teljesen h�lye!

- Te barom! – sziszegtem. A k�nnyem is kicsordult.

K�zben elment mellettem, �s dobott fel�m egy undok mosolyt. Akkor kellett volna ut�namenni, �s j�l meg�tkozni. Persze, �n nem. H�ztam, halasztottam az id�t. Meg akart f�leml�teni.

- Sz�lj Minerv�nak. Baj lesz, megl�tod! – Neville agg�dott, �s joggal.

- Minek? �gysem lehet a nyomomban a tan�ri kar �lland�an. Egyszer t�l kell esni rajta, �s k�sz.

Az eg�sz suli tudta, hogy mit csin�ltam vele. Meg azt is, hogy mi�rt. Nem is nagyon hib�ztatott miatta senki, de abban mindannyian bar�ts�gosan egyet�rtettek, hogy nekem annyi.

- Szerintem ink�bb Pitonnak sz�lj. � jobban tud hatni r�. – Hermion�nak is igaza volt, de hogyan �llhattam volna oda el�, hogy jaj, tan�r �r, mentsen m�r meg, mert egy feld�h�d�tt mardek�ros el akar verni?!

- Na, m�g csak az hi�nyzik! Nincs el�g oka g�nyol�dni?

K�rd�en n�ztem r�, de a reakci�ja furcsa volt. Elv�r�s�d�tt, �s gyorsan elford�totta a fej�t. Mi baja van ennek a l�nynak? Mi rosszat mondtam?
�r�n �gy int�ztem, hogy mell� �lhessek. � meg �gy tett, mintha nagyon �rdekeln� a j�sl�stan. Pedig ki nem �llhatta. Rossz sz�n�sz.

- Hermione?!

- Ne zavarj! – suttogta.

- Ha nem is mondod meg, hogy ki az, aki azt az �tkozott levelet �rta, legal�bb azt �ruld el, hogy honn�t j�tt�l r�, hogy ki az! K�rlek!

- Ne is �lmodj r�la!

- Most mi�rt? �n mindig mindent elmondok neked!

- Na persze!

H�tulr�l valaki megl�k�tt.

- Nem tudn�tok cs�ndben maradni egy kicsit!

Inger�lten h�tran�ztem, azt�n vissza Hermion�re.

- Csak egy icipici seg�ts�get k�rek, semmi m�st!

- Harry! Te nem �rted, hogy nem tehetem?

- De mi�rt? Ez az �n mag�n�gyem. Nekem van a legt�bb k�z�m hozz�! Ez �gy nem tisztess�ges!

- Hidd el nekem, nem j� �tlet!

- De mi�rt?

- Az�rt, mert ha megmondan�m, t�nyleg kiugran�l az ablakon! – mondta m�rgesen. Azt�n gyorsan a sz�j�ra tapasztotta a kez�t, �s elfordult t�lem.

- Tess�k? Mi? Mi�rt?

- Ha nem hagyod abba a faggat�z�st, nem �llok veled egy h�tig sz�ba!

Ez rem�nytelen volt. K�ts�gek k�z�tt verg�dtem.