Hogy is mondjam csak?
Szertelens�g. Igen. �s az odafigyel�sre val� hajlam teljes hi�nya.
Nem ismer�sek ezek a szavak?
Megbizonyosodtam r�la, hogy ezek a jellemz�k teljes eg�sz�ben fedik a val�s -, b�r rem�nys�gre ad okot, hogy v�lem�nyem szerint csup�n az akkori, pillanatnyi - szem�lyis�gemet. Olyan b�r�nyfelh�k�n l�pked�, elmereng� idi�ta k�p�t lehetett volna megfesteni r�lam a nap h�tralev� r�sz�ben. (M�r, ha valaki vette volna a f�rads�got, �s ecsetet ragad).
A k�nyvt�rban �lt�nk a k�s�d�lut�ni �r�kban. �n, Hermione, �s vagy �ttucat m�sik di�k. V�szesen k�zelgett a f�l�vz�r�s. A tollak kapar�s�nak kapkod� karcos zaja, �s n�ha egy-egy lelkesebb „nem mondod, hogy ez ilyen egyszer�” ind�t�ssal kezd�d� felki�lt� mondaton k�v�l, hangot nem igaz�n lehetett hallani.

- Most figyelsz r�m egy�ltal�n?

Igen. Ez a m�sik mondat, ami el�g gyakran elhangzott. De sajna, a k�zvetlen k�zelemben.

- Persze, Hermione. Folytasd.

- Harry! Ez nem olyan egyszer�! Vagy �rted az eg�szet, vagy feleslegesen trakt�llak!

- Hol sz�rnyalsz? Hah�? – Vette a f�rads�got, �s idegesen megl�b�lta a kez�t az arcom el�tt.

- Te mit tenn�l a helyemben? – T�mabont� hangulatban voltam.

- �n? Odafigyeln�k a gondos bar�tn�mre, �s v�gre tanuln�k.

- Persze. De �n nem vagyok te.

- Akkor mi�rt k�rdezted?

- Mit?

- Jesszus, Harry?! – D�h�sen becsapta a k�nyvet az orromt�l egy centire. Ha allergi�s lenn�k a porra, akkor t�sszentettem volna. – Ez m�r t�nyleg t�bb a sokn�l!

- Csak az kellene, hogy v�gre kiny�gd, ki az, aki azt a bizonyos levelet �rta, �s �n esk�sz�m, helyes kiskutyak�nt lihegve cs�ngen�k minden szavadon. De �gy nem megy! Nem tudok koncentr�lni! Semmire sem tudok odafigyelni, nemhogy a sz�mmisztik�ra!

Mogorva. V�kony cs�kk� pr�selte az ajkait, �s rosszall�an megr�zta a fej�t.

- Dilis vagy.

- Tudtad, hogy nagyon hasonl�tasz Minerv�ra, mikor �gy csin�lsz?

- R�ad�sul bunk� is.

- Te meg kegyetlen.

- Te meg lehetetlen. – Egy hossz� s�haj k�s�ret�ben eltakarta a kezeivel az arc�t, azt�n az asztal f�l� hajolt.

- Most mi van? – r�ntottam meg a v�llam.

Egy ideig nem v�laszolt. Csak fek�dt az asztalra borulva, a g�nd�rk�s f�rtjeivel. Odacserk�sztem a kezemet, �s l�gyan megsim�tottam. Olyan tapint�sa volt, mint a gyapj�nak. S�r�, �s m�gis selymes.

- Adhatok egy j� tan�csot? – k�rdezte v�ratlanul.

- Persze.

Felemelkedett. Az arcb�r�n ott maradtak az ujjai �ltal okozott r�zsasz�n� foltok. Elmosolyodott, �s belekapaszkodott az ingembe, hogy k�zelebb h�zhasson.

- B�k�lj ki magaddal, �s majd azut�n kezdd el keresni �t. Addig semmi �rtelme.

- De…

- Ne szak�ts f�lbe! Az a valaki, aki a levelet �rta, nem egy-k�t h�tre sz�l� r�pke m�morr�l �lmodik. M�rpedig, pillanatnyilag te t�k�letesen k�ptelen vagy b�rkit is ennyire komolyan venni. Ne �rts f�lre, nem benned van a hiba, csak m�g annyira… �… fiatal vagy, �s… sok szempontb�l nagyon naiv. Az a szem�ly, aki ezt a levelet �rta, egy eg�sz embert akar. Nemcsak egy m�l� rosszull�tet. �s van m�g valami, ami, nagyon is k�z�tek �llhatna. Nem is egy dolog. T�bb is. Tal�n egy-k�t �v m�lva. Adj neki id�t. Mag�t�l is meg fog ny�lni. Ne er�ltesd, j�?

D�bbenten hallgattam. �rtettem is, meg nem is.

- F�rfi, vagy n�?

- … F�rfi.

- Azt mondtad, ismerem. Itt van? Itt tanul?

F�radt mosoly.

- L�tod? Err�l besz�lek. T�l korai. Nem is �rtem, mi�rt �rta azt a levelet. Mit gondolt? Mit akart vele el�rni?

Azt �n is szerettem volna tudni. Meg m�g sok m�st is. P�ld�ul, hogy mi�ta, mi�rt �n, �s… egy�ltal�n. Hermione okkal akarja eltitkolni el�lem a kil�t�t. Ha j�l �rtelmeztem a szavait, akkor arra kell, hogy k�vetkeztessek, hogy az illet� att�l tart, hogy azonnal elutas�tan�m, ha megtudn�m a kil�t�t. De mi�rt gondolja ezt?
A zavart idillt egy, az asztalunkhoz csatlakoz� sz�k hangos csattan�sa szak�totta f�lbe. Mindketten �sszer�ndultunk. M�g a fejemet sem �rkeztem felkapni, m�ris tudtam, hogy mi az �bra. Illetve, hogy ki az. Hogyne tudtam volna. Senki sem tud �gy beletenyerelni az �letembe, mint Blaise Zambini.

- Granger, gondolom jobb dolgod is van, �gyhogy hagyj magunkra Potterrel!

Semmi: sziasztok, mi �js�g, l�gy sz�ves.

- H�t te azt�n t�nyleg pof�tlan vagy, Zambini! – Hermione jogos felh�borod�ssal az asztalra dobta a t�sk�j�t. Pakolni kezdett.

- Most mit csin�lsz? – Kicsit meglep�dtem, hogy azonnal engedelmeskedik. Azt�n r�j�ttem, hogy megs�rt�d�tt. Persze, � nem tudja, hogy a mi kis rom�ncunk Zambinivel v�get �rt, �s ez m�r csup�n a bossz�, �s izzads�gos „visszaszerzem magamnak” r�sz. Azt gondolta, hogy zavar benn�nket, �s �n �ld�somat adtam erre a durva megjelen�sre. – Ne menj sehov�. Blaise asztalt t�vesztett.

A r�vid, �m sokatmond� megjegyz�sem el�rte a c�lj�t.

- Potter! Ha jelenetet akarsz, megkaphatod. Gondolom, ismersz m�r annyira, hogy tudd, �n mindig el�rem, amit akarok. �s nem v�logatok az eszk�z�kben. Sz�lj a kis libucinak, hogy t�nj�n el!

- Blaise, mondt�k m�r neked, hogy sablonos a sz�veged? - Ezt nem �llhattam meg. Hermione pukkadozni kezdett a r�h�g�st�l. – Kital�lhatn�l m�r valami eredetit. Lehet, hogy kapsz t�lem kar�csonyra egy sz�l�smond� gy�jtem�nyt.

Ha l�d, akkor legyen k�v�r. Na tess�k. �n is kezdem. Ragad�s ez a melodramatizmus.
Mindenesetre a helyzetet, gondolom felesleges m�lyebben k�r�l�rnom. �gy is mindenki �tl�tja a hangulat�t. K�zben a k�nyvt�r furcs�n elcsendesedett. M�r mindenki minket figyelt, ami, tekintve, hogy mostan�ban siker�lt elegend� �rdekess�ggel szolg�lnom az iskola lak�inak megel�gedetts�g�re, nem �rt v�ratlanul. Botr�nyt akartak, m�g ha nem is tudt�k, mi annak a kiv�lt�ja.
Zambini, lesajn�l� mosollyal megingatta a fej�t, �s odahajolt hozz�m.

- Azt hiszed, el�rsz ezzel b�rmit is? Gondolkozz egy kicsit a fejeddel! Amit �n aj�nlok neked, azt m�st�l nem kaphatod meg! Tudod mi az?

- F�lek kital�lni.

- A p�rtfog�somba veszlek. �s ez esetben lesz es�lyed t�l�lni az elk�vetkezend� n�h�ny �vet. Szerintem eddig is el�g sok mindent megtettem �rted, ami�rt k�sz�nettel tartozol, de ennyi m�g belef�r. Magadt�l �gysem k�rted volna. Gondoltam felaj�nlom.

- Mi az? Be�llt�l hal�lfal�nak, �s al��ratt�l Voldemorttal egy �letbiztos�t�si szerz�d�st? Zambini! Ezt igaz�n nem k�v�nhatom t�led! Mellesleg nem is gondoltam, hogy ilyen befoly�ssal b�rsz. Mit kellett tenned cser�be?

Ahogy v�rtam, a b�ket�r�s hat�r�ra �rt�nk. �tlev�l n�lk�l. A k�vetkez� pillanatban k�t k�zzel megragadta az ingemet, �s kir�ngatott az asztal m�g�l. Hermione s�padt arc�b�l �t�lve, el�g ijeszt� l�tv�nyt ny�jthattunk. A teremben t�bben felhorkantak. �s miel�tt m�g kit�rt volna az iskola jeles t�rt�net�nek egyik legostob�bb ind�ttat�s�b�l el�id�zett oszt�lyharca, �n kit�ptem magam a kezei k�z�l, hogy v�gre pontot tegy�nk a dolog v�g�re.

- El�g! Besz�lj�nk, de ne itt. Menj�nk fel a toronyba. �s egy „l�gy sz�ves” is el�g lett volna, Blaise!

B�lintott. El�rement, �n pedig m�g vetettem a t�bbiekre egy nyugtat� pillant�st, �s elindultam ut�na. Sz�, ami sz�, v�g�l is igaza volt. Azt is tudtam, mit akar. Nem kellett nagy �szkomb�jnnak lenni ahhoz, hogy kital�ljam. Csak h�t nem tetszett az eg�sz. Az meg f�leg nem, ahogy t�lalta. Fel�rt�nk. �n fel�ltem a p�rk�nyra. � s�t�ten el�m �llt, �s m�regetett.

- Tudod, Harry, r�j�ttem mi a baj. T�l eln�z� voltam veled. Ez hiba volt! – M�r az sem tetszett, ahogy belekezdett a mond�k�j�ba. – �n egy b�ket�r� ember vagyok!

- Ki gondoln� r�lad?! – v�gtam egy fintort.

- De �gy �rzem, mindennek van hat�ra. Engedtem, hogy kisz�rakozd magad, mert �gy t�nt, hogy sz�ks�ged van r�. De most m�r elegem van bel�le, �s �gy d�nt�ttem, hogy szorosabbra fogom a gyepl�t.

Csak b�multam. Nem �rtettem. Nem tudtam s�rjak-e, vagy nevessek. Lassan kezdtem felfogni, hogy mir�l besz�l.

- Szeretem, ha a partnereim engedetlenek �s vadak, de �gy viselkedsz, mintha nem �rten�d a l�nyeget, Potter!

Ha j�l eml�kszem, elt�tottam a sz�mat. Leugrottam a p�rk�nyr�l, �s odal�ptem hozz�.

- Te beteg vagy, Zambini! Kezeltesd magad s�rg�sen!

De most t�nyleg? Mi az �rd�g�t lehet erre mondani? Egyszer�en nem f�rt a fejembe, hogy komolyan gondolta, amit mond. Idecib�l, �s k�zli velem, hogy rossz voltam, de most kegyesen megbocs�t, �s kezdhetj�k el�lr�l az eg�szet? Ez egy agyr�m!
Kezdett igazi borzalmas �lomm� v�ltozni az eg�sz helyzet.
Mit besz�lek?
Visszasz�vom.
Ez m�r azel�tt is az volt.

- Kezdesz kiidegelni, Potter! Ne akard, hogy durv�bb m�dszerekhez folyamodjak!

- Mi? – Sz� szerint szember�h�gtem. Kellett p�r perc, hogy megnyugodjak. K�zben � kifejez�stelen arccal, pislog�s n�lk�l n�zte, ahogy majdnem elter�l�k a f�ld�n sz�les j�kedvemben. – Na! Idefigyelj, te felfuvalkodott h�lyag! A k�rm�m piszka sem k�v�n veled egy�tt lenni, �s ezt j� p�rszor k�z�ltem m�r veled, emberi nyelven! Id�ig azt hittem, hogy egyszer�en csak nehezen tudsz vesz�teni! De most v�gre r�j�ttem, hogy semmi ilyesmir�l nincs sz�. Neked a felfog�soddal vannak komoly probl�m�k. Zambini, most utolj�ra, �s rem�lem el�g hangosan, kimondom: NEM! �s ha ez m�g mindig nem el�g �rthet�, elmondhatom m�g p�r nyelven. Te t�nyleg nem vagy norm�lis! Hogy s�llyedhett�l ilyen m�lyre? N�zz m�r a t�k�rbe, �s v�r�s�dj el sz�gyenedben! Hagyj engem b�k�n egyszer, �s mindenkorra! Nincs k�z�tt�nk semmi, �s soha t�bb� nem is lesz! V�ge! Kaput! Ennyi!

- Fogd be a sz�d! – Az ord�t�s�t egy hatalmas pofon k�vette. Akkor�t s�zott az arcomba, hogy azt hittem felcsattan a sz�m. Egy pillanatra led�bbentem, de r�gt�n azut�n meg�rtettem, hogy b�rmit mondok, az csak olaj a t�zre. Zambini t�nyleg beteg. �s nincs mese. Seg�ts�gre van sz�ks�ge. Hogy nem vette ezt eddig �szre senki? De f�leg a sz�lei, meg a bar�tai. �s �n, hogy nem vettem �szre? A j�t�k kezdett elfajulni.
Megfogta a csukl�mat, �s a falhoz akart vonszolni, �n a p�lc�m ut�n ny�ltam, de � amennyire �r�lt volt, annyira szemf�les is. Kicsavarta a karomat, �s m�g �n a f�jdalommal voltam elfoglalva, meg azzal, hogy ler�zzam magamr�l a szor�t�s�t, addigra t�nyleg a faln�l �lltunk. Nem tudom, hogy szorult bel� annyi er�, tal�n az indulatai seg�tett�k, m�g engem csak az ijedts�g. A durva k�fal fels�rtette a h�tamat, ahogy hozz�nyomott, �s �n leveg��rt kapkodva azon �gyeskedtem, hogy j�l t�k�n r�gjam a t�rdemmel. M�r egyik�nket sem �rdekelte, hogy milyen s�r�l�st okoz a m�siknak. Egy �vatlan pillanatban megharapta a nyakamat. A f�jdalomt�l �v�lteni tudtam volna. Hozz�verte a k�zfejemet a falhoz. Eszm�letlen �get� f�jdalom, mire m�g j�l v�gig is h�zta a durva szemcs�s fel�leten. Azonnal lement r�la a b�r. De legal�bb siker�lt kiszabad�tani a m�sik kezemet, �s eltasz�tani magamt�l. H�traesett. Miel�tt m�g fel tudott volna �llni, r�vettettem magam, �s �k�lb�l gyomorsz�jon v�gtam. Ennek el�gnek kellett volna lennie. De nem! Valahol elejtettem a p�lc�mat, a szem�vegem sem volt meg, �s f�l vakon kicsit nehezebb verekedni. A k�vetkez� h�z�som egy jobbegyenes volt, ami sajnos f�lig tal�lta el. Ennek meglett az eredm�nye, egy lend�t�ssel lebor�tott mag�r�l, �s maga al� tepert. Pr�b�lt lefogni, amire v�laszul eszeveszett kap�l�z�sba kezdtem. Nem b�rt velem. Annyival nem volt er�sebb. Ezt val�sz�n�leg � is m�rlegelte, mert egy �jabb �t�st kaptam az orromba, �s ett�l t�nyleg megsz�d�ltem. Mire magamhoz t�rtem, ott volt az arca, eg�szen k�zel az eny�mhez, �s t�bolyult mosollyal n�zett.

- Most kellet ez neked?

- Te h�lye p�cs! – Tudom, nem ez volt �letem legkult�r�ltabb v�lasza, de h�t az ember n�ha kivetk�zik mag�b�l. Egy pillanatra fel�tl�tt bennem, hogy megpr�b�lok �sszer� �rvekkel hatni r�. Gyorsan elvettem.- Mit akarsz?

Az arcom csupa v�r volt, sajgott minden porcik�m. � sem n�zett ki sokkal jobban, de engem ez nem boldog�tott. Csak egy valamit akartam: hogy t�nj�n a pokolba. Ak�r pillanatnyi kompromisszumok �r�n is. Nem tudom, mib�l gondoltam azt, hogy k�s�bb k�nnyebben el tudok b�nni vele.

- Kezdetnek elj�hetn�l velem p�nteken Roxmortsba.

- Ugye tudod, hogy nem ez a legmegfelel�bb m�dja a randi k�r�snek?

- Ugyan, Potter! Mi azon m�r t�l vagyunk.

- Igaz.

R�j�ttem, hogy mit kell tennem. Csak kipattant a fejemb�l az �tlet, �s �n alig b�rtam visszatartani a mosolyt, ami er�sen kik�v�nkozott. Ha nincs saj�t �tlet�nk a gondok megold�s�ra, a legjobb, ha a t�rt�nelem nagy strat�g�inak zsenialit�s�b�l mer�t�nk. Oszd meg, �s uralkodj. H�t persze, hogy elmegyek veled Roxmorksba, Blaise! S�t! Csak a gyanakv�s�t kellett kicsit elaltatni. Arra pedig csak egy j� m�dszert ismertem.

- Cs�kolj meg, Blaise!

- J� kisfi�! – suttogta �tszellem�lt hangon. – Mindig tudtam, hogy el�g okos vagy ahhoz, hogy tudd, hol a helyed!

Azzal bevette mag�t a sz�mba. Nem, nem h�nytam, de k�zel voltam hozz�. �s ezen az sem seg�tett, hogy k�zben megpr�b�ltam valami sokkal kellemesebb dologra gondolni. P�r perc m�lva m�r szabadon, b�r sziszegve, a gyeng�lked� fel� vettem az ir�nyt. Sz�nt sz�nd�komban �llt Madam Pomfreyt kegyetlen�l megzsarolni egy kend�z� b�b�j �szinte rem�ny�ben. �gy m�gsem �ll�thattam be sehov�. Kicsi kopog�s ut�n bel�ptem a gyeng�lked�be, de mivel senkit nem tal�ltam ott, le�ltem egy sz�kre. A f�radts�g pillanatok alatt legy�rt. Elaludhattam, mert mikor magamhoz t�rtem, m�r egy sip�toz�, �s rendk�v�l morcos Pomfrey �llt el�ttem keresztbevetett k�zzel.

- Megmagyar�zn�, fiatal�r, hogy m�gis hogy ker�lt ilyen �llapotba?

- H�t… kviddicss�r�l�s. Sajn�lom, hogy ennyi gondot okozok, de nem volt, akihez forduljak. Madam Pomfrey az egyetlen, aki t�nyleg �rt az ilyenf�le s�r�l�sek kezel�s�hez. – Szempilla rebegtet�s, b�jos mosoly, kicsit sz�gyell�s, les�t�tt szemek.

- �, h�t persze! – Sokat sejtet� b�lint�ssal v�gigm�rt, majd megr�zta a fej�t. – �s gondolom, az egy�ltal�n nem zavarja, hogy t�len nincs m�rk�z�s.

- Az igaz, de a gyakorl�s sosem �rt. – V�dtem a v�dhet�t.

- Na j�. �n mosom kezeimet! De azt el�re megmondom, hogy �n egy�ltal�n nem tartom okos dolognak, hogy titkol�zik. J�l helyben hagyt�k! Ez az igazs�g! – B�lcsen b�lintott, hogy al�t�massza a meg�llap�t�s�t, azt�n elvonult ken�cs�k�rt.

Fell�legeztem. Kor�n, �s megalapozatlanul. P�r pillanat m�lva az ajt�n kopogtak, �s bel�pett Piton. Nem vett �szre azonnal. Pomfrey orvoss�gos polca fel� vette az ir�nyt, a kez�ben n�h�ny �vegcs�vel. Tudtam, hogy gyakran j�r ide, hiszen a gy�gyszerek javar�sz�t � maga k�sz�ti az iskola sz�m�ra, de arra nem sz�m�tottam, hogy pont most fogok belebotlani. Elid�z�tt egy pillanatig a feliratok olvasgat�s�val, azt�n v�ratlanul megfordult, �s f�ldbegy�kerezett a l�ba. Pomfrey �ppen akkor t�rt vissza a szomsz�dszob�b�l.

- Mit keres itt Potter?! – Az volt az �rz�sem, hogy valamif�le hal�los b�nt k�vettem el, olyan hangs�llyal ejtette ki a szavakat.

- �, Perselus! – Javasasszonyunk, mosolyogva fel�m l�pett, an�lk�l, hogy r�n�zett volna. – K�sz�n�m a f�radoz�saidat. M�g kellene egy-k�t dolog, azokat fel�rtam egy cetlire. Term�szetesen r��r ak�r holnap is…

- Mit keres itt? – Nem hagyta mag�t ler�zni. K�zben n�zte, ahogy Pomfrey �vatosan, nedves vattacsom�t helyez a kezembe, hogy v�gre letiszt�thassam a v�rt�l maszatos arcomat.

- Kviddicss�r�l�s.

Jaj, ne! N�la jobban senki sem tudhatta volna, hogy mekkora ordin�r� hazugs�g ez. � tiltott el t�le. �s mint Mardek�r h�zvezet�, azt is tudta, hogy t�len nincs semmif�le kviddics.

- Ez… sok mindent megmagyar�z – sz�lt vontatottan. Azt�n megvillant a szeme, �s �n tapasztalatb�l tudtam, hogy ez sok mindent jelent, csak j�t nem. Belet�r�dve az elker�lhetetlenbe, behunytam a szemem. – Hagyja Poppy, �tveszem. Gondolom, van e n�lk�l is el�g dolga.

Igen. Ez az �n form�m. T�k�letes, kiker�lhetetlen, rem�nytelen, katasztr�fa. Basszus! Most mondjam azt, hogy legsz�vesebben els�llyedtem volna? Ezt m�r el�gszer hallott�tok t�lem. De ez nem v�ltoztat a t�nyen. Madam Pomfrey, egy laza csukl�mozdulattal Piton kez�re adott, aki alighogy bez�r�dott a javasasszony m�g�tti ajt�, egy agyon�heztetett vad�llat m�dj�ra fel�m magaslott, �s �v�lteni kezdett:

- M�gis mi a b�natos franckarik�t m�velt, Potter?

El�sz�r elv�r�s�dtem. Azt�n elkezdtem kiagyalni a legkev�sb� hazugs�gnak t�n� v�laszt.

- Semmit. Csak… elestem.

- Elesett? – Na, ezt a hangot sem s�r�n hallottam t�le. Az�ta sem. – �s ki volt az a bizonyos szem�ly, akiben elesett?

- Nem tudom, mir�l besz�l, uram. – Felugrottam a sz�kr�l, gondoltam, mindkett�nknek az a legjobb, ha �n most elt�n�k a hadsz�nt�rr�l. Ez kor�n sem volt szerencs�s �tlet.

- Le�l! – A szavai nyomat�kosabb� t�tele �rdek�ben visszanyomott a sz�kre. Felszisszentem. A h�tam hozz��rt a sz�kt�ml�j�hoz. Azt�n se sz�, se besz�d, egyetlen mozdulattal az ingem gombjaihoz ny�lt.

- Ne! – R�m�lett�l vez�relve el�t�ttem a kez�t. Nem akartam, hogy l�ssa a s�r�l�seimet.

Felegyenesedett. M�lyen a szemembe n�zett, azt�n kenetteljes arckifejez�ssel el�vette a p�lc�j�t.

- Akarja, hogy harck�ptelenn� tegyem? Vagy �nk�nt beleegyezik, hogy megvizsg�ljam?

Hogy ut�ltam abban a pillanatban!

- Mag�t semmi sem �rdekli, igaz? Csakhogy el�gt�telt vehessen.

- Ha ett�l megnyugszik, �m legyen! – T�l nyugodt volt a hangja, �s m�gis s�rget�s. Apr� �llb�k�ssel felh�vta a figyelmemet arra, hogy jobban teszem, ha magam vetk�z�m le. Tess�k. Legyen. Lassan, bizonytalanul kigomboltam az ingemet, �s leh�ztam a v�llaimr�l. Mint kider�lt, nem csak a csukl�imon maradtak s�t�tlila foltok, de a bord�imon, �s a derekam nagy r�sz�n is. Szab�lyos ujjnyomok. �s akkor a h�tamat m�g nem is l�tta. Piton, egy v�ratlan mozdulattal az �llam al� ny�lt �s oldalra ford�totta a fejemet. Tudom. Az a rohadt harap�s. Ezt az igaz�n neh�z megmagyar�zni. Fognyomok. �s akkor teljesen kikelt �nmag�b�l, felr�ntott a sz�kr�l, �s egy j�l ir�nyzott mozdulattal megford�tott, hogy h�ttal legyek neki.

- H�zza le a nadr�gj�t.

- Mi? – Visszafordultam.

- Rossz, a hall�sa? Azt mondtam, h�zza le a nadr�gj�t!

- De mi�rt?

- Mert ha nem teszi, akkora mafl�st kap, hogy elteheti vacsor�ra!

Mafla, aki mondja, d�rm�gtem volna, ha lett volna r� id�m. Ehelyett a jobb keze �ltal el�id�zett nyomat�kkal megp�rd�ltem a saj�t tengelyem k�r�l, �s hagytam, hogy t�relmetlen�l ler�ngassa r�lam a nadr�gomat. Az, hogy durva volt, nem kifejez�s. Egy f�l pillanaton bel�l, ott �lltam el�tte, leeresztett als�val, a sz�k karf�j�ra t�maszkodva. Enn�l megal�z�bbat el sem tudtam k�pzelni.

- �s most? Uram? Van valami egy�b k�v�ns�ga? – k�rdeztem rekedten. Mit �rdekelt engem, hogy mit gondol! Ebben a helyzetben? Nem el�g, hogy levetk�ztet, de m�g olyan helyzetbe is hoz, ami fel�r egy t�k�letes megal�ztat�ssal.

- �h, lenne! - A m�ly hang k�zvetlen k�zelr�l sz�lt. Azt hittem benyeli a f�lcimp�mat. �reztem a csupasz fenekemen a tal�rja h�v�s �rint�s�t, ahogy v�gigsiklik rajta. Kir�zott a hideg. Lehunytam a szememet, �s csak im�dkozni tudtam, hogy ne �rjen hozz�m, mert abba bele�r�ltem volna. – Ki tette?

H�t, sokf�le k�r�st v�rtam, de ezt nem. Mi�rt �rdekli? �r�lhetne, hogy valaki j�l elint�zett.

- Senki. Elestem.

Hirtelen elt�volodott t�lem. A mozdulatai nyom�n hagyott l�g�ramlatt�l libab�r�s lettem.

- Mikor jut el od�ig, hogy v�gre seg�ts�get k�rjen egy feln�tt�l?

T�tov�n lehajoltam, �s magamra h�ztam a nadr�gomat. Nem fordultam meg. Olyan paprikav�r�s volt a k�pem, mintahogyan az a nagyk�nyvben meg van �rva.

- Nem kell a seg�ts�g. Megoldom egyed�l.

- H�t, azt l�tom.

Megker�lt, �s pont el�ttem �llt meg. Pr�b�ltam nem a szem�be n�zni. A nadr�gom gombjaival bajl�dtam, amikor v�ratlanul r�helyezte a tenyer�t a kezemre.

- Azt hiszi, Potter, hogy nem l�ttam m�g ilyet? Ez nem sima vereked�s. Aki �tni akar, az nem harapja meg az ellenfele nyak�t, �s nem hagy ilyen nyomokat a cs�p�j�n. Csak tudni akartam, milyen messzire ment az illet�. Nem akarja megmondani, hogy ki volt az, rendben van, de egy valamit �g�rjen meg, k�l�nben esk�sz�m, szarr� �tkozom a b�szke, szarh�zi lelk�t! Hozz�m fordul, ha baj van! Meg�rtette? �g�rje meg!

Nem �rtettem. Mi�rt nem �r�l? Mi�rt nem boldog att�l, hogy a legut�latosabb di�kj�t j�l helybenhagyt�k? Mi van ezzel az emberrel?

- Rendben.

A tudatomig egy�ltal�n nem jutott el, hogy tulajdonk�ppen mit �g�rtem.