H�t j�. Most mondhatn�tok nekem, hogy te azt�n j�l megkeverted a lekv�rt, �s hogy nyakig �ltem benne, azt c�gszer�en al��rom. De az az�rt hozz�tartozik a dologhoz, hogy �n sosem kezdem�nyeztem, �s ez �gy igaz. Lehet, hogy ez volt a baj?
Voltak �tleteim, hogy hogyan tov�bb, de bevallom egyik meredekebb, mint a m�sik. Legink�bb Blaise tot�lis taccsra v�g�s�nak a terveit fontolgattam. Az els�dleges szempontjaimat felsorakoztatva �ssze�ll�tottam egy kis kimutat�st arr�l, milyen c�lokat szeretn�k el�rni, �s, hogy milyen feladatok v�rnak r�m, hogy ezek teljes�ljenek. Magamon is meglep�dtem, hogy milyen sz�nes a fant�zi�m. Mikor visszamentem a toronyba, Ron volt az els�, aki h�ledezve faggatni kezdett, �s mivel tudtam, hogy �gyis kider�l, hogy mi�rt vagyok �gy megnyomorgatva, elmondtam neki, hogy �sszeverekedtem Zambinivel. Azonnal felugrott, �s m�r indult volna, hogy hatalmas pat�li�t rendezzen. Term�szetesen nem engedtem.

- M�g v�ded azt a tet�t?

- Nem, nem v�dem, de azt nem akarom, hogy beleavatkozz. Azt sem �rultam el m�snak, hogy ki tette.

- De mi�rt nem?

- Mondjuk, mert nem akarom, hogy az eg�sz iskola err�l besz�ljen. A m�sik meg az, hogy akkor a Mardek�r is felbuzdulna. Mondv�n, ha Zambininek siker�lt, m�snak is fog.

Kicsit lehiggadt.

- J�, ebben van logika. De ez �gy nem mehet tov�bb. Mi a fen�t akar t�led? Egyfolyt�ban a nyomodban van, �s figyel. L�tom �n. �s egy�ltal�n nem tetszik.

- Khnnm. H�t nem tudom.

- Merlinre, Harry?! – Ron elk�pedve v�gigm�rt. – Rem�lem nem az, amire gondolok.

- Mi�rt, mire gondolsz? – Felcs�szott a hangom.

- H�t ez a napn�l is vil�gosabb. Nem is �rtem, hogy nem jutott el�bb eszembe. Ez a cs�t�ny �gy akarja el�rni, hogy v�glegesen kiz�rjanak a Griffend�l csapatb�l. Akkor �k vinn�k el a h�zkup�t. �t nem izgatja a saj�t b�ntet�se. Viszont ha t�ged kiz�rnak, az hatalmas trag�dia lenne.

- …Igazad van Ron. Teljesen igazad van – b�logattam egyet�rt�en.

Jesszusom, ha tudn�d!

Az est�nk h�zi feladat-�r�ssal telt el. M�g �n hason fekve r�gcs�ltam a ceruz�m v�g�t a f�zetem el�tt, �s t�nyleg csak n�ha kalandoztak el a gondolataim az essz��r�st�l, addig Ron, �s Seamus a k�z�s b�jitaldolgozatukkal bajl�dtak, m�g Neville a sz�r�tott gy�gyn�v�nyeit pakol�szta. Egy ideig figyeltem �ket, azt�n eszembe jutott valami, aminek hangot is adtam.

- Szerintetek l�tezik olyan var�zslat, amivel v�laszolni lehet egy ismeretlen felad�t�l j�v� lev�lre?

- Hm? Milyen lev�lre? – kapta fel a fej�t szinte egyszerre mindenki.

- Az nem l�nyeges. Csak szeretn�k v�laszolni egy lev�lre, amit nem tudom, hogy kit�l kaptam.

- V�v! Titkos rajong�? Ez izgalmas! – Seamus. M�r be is indult a fant�zi�ja. El�g, ha csak r�n�zek.

- Ja, olyasmi.

- Persze. L�tezik. Ut�na k�ne j�rnod. A k�nyvt�rban biztosan tal�lsz r�la anyagot.

- Sz�val van ilyen?

- Mi�rt? Szerinted te vagy az egyed�li, aki n�vtelen levelet kap? Hidd el, erre a probl�m�ra sz�z, hogy kital�ltak a var�zsl�k valami turpiss�got.

Mondanom sem kell, hogy m�snap d�lut�n a k�nyvt�rban �lltam, �s tan�cstalanul forogtam k�rbe-k�rbe a polcok k�z�tt. J� id�be telt, de v�g�l r�akadtam k�t k�nyvre is, ami az ismeretlen helyr�l sz�rmaz�, vagy tal�lt t�rgyak eredeti gazd�ihoz val� visszajuttat�s�val foglalkozott. Tudom, ez nem pont az volt, ami nekem kellett, de a c�lnak megfelelt.

- Repono dominus.

Akartam egy pr�b�t, hogy t�nyleg bev�lik-e. �s ha bev�lik, akkor �rni fogok. Nem sz�m�t, hogy �gy sem tudom meg, hogy ki a felad�. Az a l�nyeg, hogy lehet, hogy �jra �r, �s abb�l m�r t�bb minden is kider�lhet az illet� kil�t�r�l. K�r�l sem n�ztem. Gyorsan visszapakoltam a k�nyveket a polcra, �s fut�s. Azt is kital�ltam, ki fog nekem seg�teni.
Mint a sz�lv�sz, �gy rohantam ki a k�nyvt�rb�l. M�r majdnem a K�v�r D�m�hoz vezet� l�pcs� el�tt voltam, amikor valamiben elakadt a l�bam, �s akkor�t estem, hogy kis h�j�n bevertem a fejem az els� l�pcs�fokba.

- Nocsak, mit fogtam!

�, hogy az a… Az a valami sajnos Flint bok�ja volt. Mi�rt pont akkor kell vele �sszefutnom, amikor sietek? �sszekapartam magam a f�ldr�l.

- N�zd, Flint! Tudom, hogy d�h�s vagy r�m, meg azt is, hogy viszket a tenyered, de ne most. Fontos elint�zni val�m van. B�rmikor a rendelkez�sedre �llok, csak ne most! – K�zben szidtam magamat, hogy hogyan lehetek ilyen el�vigy�zatlan marha. Csak �n cs�szk�lok egyed�l, amikor tudom, hogy mire k�sz�l. Bezzeg � most is k�t Tiborccal f�lszerelkezve p�ffeszkedik el�ttem. – Ez most komoly! L�gy sz�ves?!

- E-e! – cs�v�lta a fej�t v�szj�sl�an. – Mit gondolsz, h�nyszor tehetsz engem l�v� Potter? Hm?

Feladom. Ez rem�nytelen.

- Nem is tudom. K�tszer? – k�rdeztem hunyorogva.

El�sz�r csak elv�r�s�d�tt. Azt�n mozogni kezdett az �llkapcsa. V�g�l a nyakamn�l fogva r�ngatni kezdett maga el�tt, �s egyenesen a fi�v�c�ben k�t�tt�nk ki, amit term�szetesen, ilyenkor �r�k ut�n nem haszn�l senki. A dr�gal�tos bar�tai meg�lltak az ajt� k�t oldal�n, engem meg betuszkolt az ajt�n.
Nagyszer�.

- Figyelj ide, ha megversz, az �gyis kider�l, mert nyoma marad. Mindenkinek elmondom, hogy te volt�l, �s b�cs�t mondhatsz a csapatkapit�nyi rangodnak! – Pr�b�ltam gyeng�den hatni r�.

- Nem a fejedet fogom �tni – � is pr�b�lt hatni r�m.

- J�, akkor k�ss�nk �zletet!

�sszeh�zta a szem�ld�k�t. Kicsit t�rte azt a k�kem�ny fej�t, azt�n megl�b�lta a mutat�ujj�t az orrom el�tt.

- Nem fogsz m�g egyszer �tverni, te kis rohad�k! – vigyorogta kaj�nul. M�r kapott is ut�nam.
Ezt m�g egy f�lreugr�ssal kiv�dtem, de ut�na valahogy m�giscsak el�rt, �n meg azon igyekezetemben, hogy kir�ntsam magam a kezeib�l, t�lm�reteztem a lend�letet, �s �gy leseggeltem, hogy azt hittem menten elt�rik a farcsontom. R�ad�sul siker�lt Flintet is magammal h�znom, aki n�gyk�zl�b �rt f�ldet pontosan f�l�ttem. A m�sodperc t�red�ke alatt kaptam el� a p�lc�mat, �s �gy esett, hogy annak a hegye pontosan Marcus Flint �gy�k�nak lett szegezve.
Flint arca eltorzult, �s iszonyodva pillantott a l�ba k�z�, majd �jra r�m.
Mint egy lass�tott filmfelv�tel. Sosem fogom elfelejteni. Nem gondolkodtam. Nem tudom, mi �t�tt bel�m, csak kimondtam.

- Fio exiguus!

Egy perc cs�nd k�vetkezett. Flint nem mozdult. Zavarodottan b�mult, azt�n, mint aki t�zbe tenyerelt, felpattant, �s r�ngatva kioldozta a nadr�gj�t. El�sz�r csak a r�m�lt szuszog�s�t hallottam, azt�n…

- Neeeeeeeeeeeeeeeeeem!!!!

H�t… igen. Basszus.
Szerintetek divat m�g a fakopors�? Tudj�tok, olyan kis helyes selyemb�l�ssel. Mert akkor �n olyat akartam.

- Csin�ld vissza, Potter! – A f�jtat� bika k�pe. By Harry Potter. �hm. A k�r�s�vel csak egy probl�ma volt. Nagyon is tiszt�ban voltam a t�nnyel, hogy a sima Finite incantatem itt nem fog m�k�dni.

- Marcus, figyelj, �n nagyon sajn�lom, de…

- Most n�zd meg! – sir�nkozta, mik�zben t�rdig letolta a gaty�j�t, �s el�m �llt.

- Jaj, ne! Flint �n nem… ���!.. H�zd fel a gaty�d, basszus! – Eltakartam a szemeimet.

- Akkora lett a farkam, mint egy lepkegum�!

- Tudod, vannak �m nagyon nagym�ret� lepk�k is, amelyeknek… - Na, ezt m�r nem hallotta. Egy irok�z harcos �v�lt�s�vel indult meg fel�m, hogy ott helyben apr� darabokra szaggasson. Most persze viccesnek t�nik az eg�sz t�rt�net, de nekem akkor egy�ltal�n nem volt kedvem nevetni.

A nagy ord�toz�snak az lett az eredm�nye, hogy amikor m�r gondolatban v�gleg elb�cs�ztam az �sszes ismer�s�mt�l, �s m�r nem is k�zd�ttem az ellen, hogy Flint puszta k�zzel megfojtson, az ajt� kiv�g�dott, �s megjelent Frics, a h�ta m�g�tt leskel�d� k�t monstrummal. Soha �letemben nem �r�ltem m�g neki annyira, mint akkor.

- Mi t�rt�nik itt? – mennyd�r�gte a maga reszel�s hangj�n, azt�n sz�tv�lasztott benn�nket nem �ppen finom elj�r�ssal, �s m�r vitt is az igazgat� el�.

Biztos voltam benne, hogy kir�gnak.
Mikor Dumbledore ajt�t nyitott, �s le�ltetett benn�nket, �n legsz�vesebben meghaltam volna. K�t perc m�lva megjelent Minerva, Piton, Frics az ajt�n�l, karba tett k�zzel, k�r�rvend� pof�val vigyorgott. �n csak pislogtam, �s a vil�g minden kincs��rt sem emeltem volna fel a fejem, Flint remegett a d�ht�l, �s id�r�l id�re kihangs�lyozta, hogy �letem v�g�ig �ld�zni fog.

- Mr. Potter! Azt hiszem, magyar�zattal tartozik! – Szeg�ny Minerv�nak �gett az arca, �s �n nem tudtam a ments�gemre semmit felhozni.

- Iszony�an sajn�lom, meg�rtem, ha most azonnal elk�ldenek.

- Sajn�lod? Sajn�lod? – Flint felugrott, �s a k�vetkez� pillanatban m�r megint nekem esett volna, de Dumbledore el��llt, �s a maga ny�jas m�dj�n nyugalomra intette.

- �lj le fiam. Biztos�thatlak, hogy Harry megkapja a m�lt� b�ntet�s�t. De el�bb legyetek sz�vesek, �s magyar�zz�tok el, hogy mi t�rt�nt.

H�t igen. Most j�tt volna az, hogy �n el�veszem a p�lc�mat, �s leavad�zom magam. Mennyivel k�nnyebb lett volna a vil�gnak? Flint hallgatott. �n pedig azt sem tudtam, hogy honnan kezdjem.

- H�t… iz�…ez, m�g a m�ltkori eset miatt t�rt�nt. Amikor tudj�k, hogy…mi t�rt�nt. �s �sszetal�lkoztunk Flinttel, �s gondoltuk megbesz�lj�k a dolgokat, de nem eg�szen �gy s�lt el, ahogy tervezt�k, vagy ink�bb tervezte. �s �n, amikor �sszeverekedt�nk, kih�ztam a p�lc�mat �s… - nem tudtam folytatni. Elment a hangom.

-…�s? - k�rdezte Dumbledore halkan.

- �s �n �sszezsugor�tottam a … a tudj�k mij�t.

- Nem, nem tudjuk! – m�rgel�d�tt Minerva.

- H�t a… micsod�j�t – v�g�l kib�ktem.

Egy halk „�”, �s m�ly d�bbenet k�vetkezett.

- Potter! Te vagy az �rd�g! – vicsor�totta Flint.

Azt�n Piton, aki eddig hallgatott, most az igazgat�hoz fordult.

- Nekem lenne egy javaslatom. �gy gondolom Mr. Flintnek most azonnal a St. Mung�ba kellene vonulnia, hogy ott megfelel�en ell�ss�k. Ami Mr. Pottert illeti – �s itt jelent�s�gteljesen r�m n�zett, - neki szem�ly szerint, �gy gondolom m�r nem elegend� a puszta b�ntet�munka. Mivel a viselked�se semmit sem javult az ut�bbi hetekben, �s tov�bbra is fittyet h�ny mind a h�zszab�lyokra, mind a tisztess�ges magatart�s szab�lyaira, �s legjobb tudom�som szerint nem �ll feln�tt gy�ms�ga alatt egy rendk�v�li szerencs�tlens�g miatt, ki kellene nevezni valakit, aki a k�zelj�v�ben megfelel� m�don tudna r� figyelmet ford�tani, �s kinevelni �t a devianci�i al�l.

- Igazad van Perselus – b�lintott Dumbledore. – Harrynek val�ban sz�ks�ge van egy feln�tt seg�ts�g�re. De pillanatnyilag nem hiszem, hogy Roxfort falain k�v�l biztons�gos lenne sz�m�ra. M�g, ha meg is �rdemeln�, hogy eltan�csoljuk egy id�re. Ezt a dolgot komolyan �t kell gondolnunk. Minerva?

- Magam is egyet�rtek, Albus. De azonfel�l a b�ntet�st sem �szhatja meg, gondolom, ebben mindannyian egyet�rt�nk.

�s egyet�rtettek. �n is vel�k. Meg akartam halni. Sz�gyenemben.
Megbesz�lt�k, hogy mivel csak k�t nap maradt a f�l�vb�l, egyel�re Frics gondjaira b�znak, b�ntet�munka gyan�nt, azt�n a t�li sz�net alatt lesz idej�k eld�nteni, hogy ki vegyen hivatalosan gy�ms�g al�. Mint egy k�bor kismacska, amelyik a k�sz�b�d�n ny�vog. Ez rosszabb volt, mint amire sz�m�tottam. Abban sz�z sz�zal�kig biztos voltam, hogy nem lesz tolong�s az ajt�m el�tt, �s abban is, hogy az �letem megkeser�t�s�n fog f�radozni, ak�rki is legyen a szerencs�s.
�gy kullogtam vissza a Griffend�l toronyba, mint akin v�gigment egy csorda b�l�ny. M�g, hogy deviancia?! Mintha �n lettem volna az aki bel�m k�t�tt, aki s�rtegetett, hogy a t�bbit ne is eml�tsem. Ha nem v�dem meg magam, akkor alamuszinak tartanak, ha megv�dem magam, akkor meg �r�ltnek. Mi�rt nem r�gnak ki sim�n? B�r, akkor nem tudom hov� menn�k. �rvah�zba?
�gy d�nt�ttem, seg�ts�get k�rek. Valakit�l, akir�l fogalmam sincs, hogy kicsoda, de �ll�t�lag ismer, �s �rdekli, hogy mi t�rt�nik velem. Bel�ptem a szob�nkba, �s kih�ztam a zsebemb�l a k�nyvt�rban feljegyzett var�zsig�t. Most teszek egy pr�b�t, hogy siker�l-e. Csak Neville volt fenn. Nem baj. � is tud seg�teni. A dolog s�rg�ss� v�lt.

- Neville! Keress egy t�rgyat, ak�rmit amir�l tudod, hogy ki�, azt�n add a kezembe.

- Mi�rt? – gyanakodva m�regetett.

- Ki akarom pr�b�lni azt a var�zsig�t, ami visszajuttatja jogos tulajdonos�nak a dolgokat.

- �…j�.

Fordult kett�t, azt�n az orrom al� nyomott egy f�l p�r zoknit.

- Ez tudod ki�?

- Ron�. Sosem rakja el maga ut�n.

Nem volt kedvem megszagolni, de el�gg� gyan�s volt az �llaga. A sz�n�t most hagyjuk. Kih�ztam a p�lc�mat, azt�n fel� tartottam.

- Repono dominus!

Alighogy kimondtam, egy halv�nylil�s f�st k�s�ret�ben a ruhadarab elt�nt. Egy ideig t�tott sz�jjal �lltunk, azt�n �n rohantam az �gyamhoz, �s a matrac al� ny�ltam. A lev�l. Beh�ztam a f�gg�ny�met, megford�tottam a lapot, �s a h�toldal�ra kezdtem el �rni.

„Kedves Ismeretlen!

Rem�lem, nem s�rtelek meg azzal, hogy v�laszolok a leveledre, de most nagy sz�ks�gem lenne a t�mogat�sodra, �s els�sorban a tan�csodra.
Ma elk�vettem valamit, amit hib�nak csak nagy j�indulattal lehetne nevezni. Ez t�bb ann�l: aljas, mocskos dolog, igazi szem�ts�g. Nagyon megb�ntam, de sajnos m�r nem tudom meg nem t�rt�ntt� tenni. Tudom, hogy az embernek viselnie kell a tettei k�vetkezm�nyeit. �s nem is v�rom el, hogy b�rki is meg�rtsen ezek ut�n. Most b�rmilyen b�ntet�st is m�rnek r�m, meg�rdemlem. Csak hogy valami olyasmi t�rt�nt, amire nem sz�m�tottam. Gy�ms�g al� akarnak helyezni. El tudod k�pzelni, hogy mit jelent ez? R�k�nyszer�tenek egy olyan emberre, akihez semmi k�z�m. �s neki sem hozz�m. Nem akarom.
Mit tehetn�k ellene? Te mit tenn�l?

Rendesen meglept�l egy�bk�nt a leveleddel. Fogalmam sincs, mivel �rdemeltem ki a figyelmedet, de k�sz�n�m. Tudnod kell, hogy boldogg� tett�l vele. �s �ppen ez�rt nem �rtem, mire ez a titkol�z�s?
Mi�rt nem akarod, hogy tudjam ki vagy? Annyira szeretn�k veled tal�lkozni.
K�rlek, gondold �t! �s… �s nagyon v�rom a v�laszodat.

�dv�zlettel:

Harry

Ui: Engem nagyon zavar, hogy Ismeretlenk�nt kell, sz�l�tsalak. Hogyan nevezzelek?”



�sszehajtogattam.
Visszacs�sztattam a saj�t bor�t�kj�ba, �s r�fogtam a p�lc�mat. Furcsa, de nehezemre esett elk�ldeni. Tal�n az�rt, mert ez a lev�l volt az egyetlen k�zenfekv� bizony�t�ka annak, hogy l�tezik a sz�les f�ldkereks�gen m�g egy ember, akinek fontos lehetek.
Azt�n gy�z�tt a k�v�ncsis�g, meg az esetleges v�lasz ir�nti v�gyam, �s megtettem.
Egy m�ly s�haj k�s�ret�ben el�kotortam ap�m k�peny�t, �s nekiv�gtam Roxfort folyos�inak.
Itt volt az ideje egy kis fejszell�ztet�snek. R�m f�rt.
Mivel az Roxfortnak milli� olyan zuga van, ahol szerintem eddig m�g sosem j�rtam, mindig tal�ltam benne felfedezni val�t. B�r k�tlem, hogy l�tezik ember, aki teljesen ki tudna igazodni ezek k�z�tt a falak k�z�tt.
Minduntalan mosolyra h�z�dott a sz�m, �s csak arra tudtam gondolni, mit sz�l majd az illet�, amikor megkapja a levelet. De sz�vesen megn�ztem volna azt a jelenetet?!

- Fogalmam sincs, mir�l besz�lsz!

A hang a folyos� v�g�r�l j�tt. Volt ott egy fordul�. Megtorpantam.

- Kedves fiam, t�nyleg �gy gondolod, hogy olyan v�n szam�r vagyok, hogy nem tudom, mi folyik Roxfort falai k�z�tt?

Felismertem Dumbledore hangj�t. Azt�n a m�sik�t is.

- Ez aljas r�galom. �n mindig tisztess�ges…

- Tudom, Perselus, tudom. Semmivel sem v�dollak, csak megjegyeztem valamit, ami az �n szememnek nyilv�nval�.

P�r percnyi cs�nd k�vetkezett. M�r azt hittem �szrevettek, �s az�rt hagyt�k abba, amikor �jra meghallottam Piton hangj�t.

- Felmondok. Ha t�nyleg �gy gondolod, szerintem nincs itt semmi keresnival�m.

Ijedten a sz�mra tapasztottam a tenyerem. Piton fel akar mondani? �nk�nt? Mi az �rd�g�t k�vethetett el?

- Arra semmi sz�ks�g, fiam. T�ls�gosan is nagy sz�ks�g van itt r�d. �s �n biztos vagyok benne, hogy helyesen fogsz cselekedni.

- Hogy hihetsz mindenf�le ostoba pletyk�nak, Albus! – sziszegte inger�lten.

- �, Perselus. F�lre�rtett�l. �n nem eml�tettem semmif�le pletyk�t. �s most az lesz a legjobb, ha nyugodtan v�gig gondolod a dolgokat. Tudom, hogy okos, �s megfontolt f�rfi m�dj�ra, k�pes leszel megoldani a helyzetet.

Elhallgattak. Csak tal�rsusog�st hallottam.
Megfordultam �s visszaindultam a szob�nkba. Furcsa volt ez a nap. Furcsa, �s teli meglepet�sekkel.
Vacsor�n�l �szrevettem, hogy Seamus grimaszolva pr�b�l valamit k�z�lni velem. Megvontam a v�llamat, jelezve, hogy egy kukkot sem �rtek. V�g�l Hermione oldotta meg a helyzetet. Helyet cser�lt vele, �s most pont egym�s mell� ker�lt�nk.

- Na?

- Mi na?

- Volt�l a k�nyvt�rban? – k�rdezett vissza s�rgetve.

- Igen, �s megtal�ltam. S�t, el is k�ldtem a v�laszomat.

- Szuper! F�ltem, hogy nem lesz merszed.

Elmosolyodtam. Seamus pedig vigyorogva k�zelebb h�z�dott hozz�m.

- Nem is sejted ki �rta?

Megr�ztam a fejem. Nem tudom mit sz�lt volna, ha tudta volna, hogy m�g r� is gyanakodtam.

- M�zlista –suttogta.

- H�t �n nem mondan�m. Az ut�bbi id�ben semmi sem siker�l. Egy k�sz cs�dt�meg vagyok.

- Nem is r�d gondoltam. Te t�nyleg egy k�t l�bon j�r� szerencs�tlens�g vagy.

Elv�r�s�dtem. A reggeli t�k�rtoj�s kis�lt volna az arcomon. Egy ideig m�g kutattam a szemeit, hogy most komolyan mondta-e, amit mondott, vagy szok�s szerint csak sz�vatni akar? Azt�n hozz�l�ttam a vacsor�mhoz.