- Fr�fok! H�ap d�luf�n midefi lev�n Rofmofva. Ti if j�ft�k? - Dean teli sz�jjal val� t�rsalg�si st�lus�n�l csak egy valamit tartottam undor�t�bb l�tv�nynak. Azt, amikor ki is esik a sz�j�b�l az �tel. Mint most. – �. Bofi.

- Undor�t� vagy, Dean! – Ginny eltorzult arccal tolta el a t�ny�rj�t.

- Moft mi fan?

- Persze, hogy megy�nk! – Seamus kedvesen h�tba veregetett. Majdnem megfulladtam. – Megy�nk, nem?

- H�t, �n… - Beugrott Blaise. Meg Frics. Meg Dumbledore. Azt�n az, hogy �n tulajdonk�ppen b�ntet�sben vagyok. De ha nem megyek el, akkor Zambinit�l nem sok j�t v�rhatok. Kicsit sem fogja �rdekelni, hogy b�ntet�munk�ra fogtak. Ha elmegyek, akkor viszont a bar�taimnak kell magyar�zkodnom, hogy mi�rt t�n�k el hirtelen. – Nem … igaz�b�l nem tudom. Meg kell k�rdeznem Dumbledore-t.

- Mi�rt? – Hermione gyanakodva m�regetett.

- B�ntet�sbe vagyok.

- Megint?

- Igen.

- De mi�rt? Ez m�g a Zambini-f�le buny�? – Ron. Folyton j�r a sz�ja.

- Nem.

- Mi? – vis�totta a f�lembe.

- V�rj! Mi ez az eg�sz? – Hermione m�rgesen maga fel� ford�tott. – Milyen buny�?

- A m�ltkor, amikor Zambini kih�vott a k�nyvt�rb�l, kicsit �sszeverekedt�nk. Semmi komoly.

�rdekes. Hermione t�tott sz�jjal, �s leveg��rt kapkodva.
Hermione elpirulva, �s sz�gyell�sen.
Hermione, ahogy felpattan a hely�r�l �s elindul a Mardek�r asztalhoz. Mi?
� te j� �g!

- Hermione, �llj le!

- Csak b�zd r�m! – ki�ltotta vissza f�lv�llr�l, �s persze, hogy nem �llt meg.

- Micsi… ne! – �gy ugrottam ut�na, mintha a h�d sz�l�r�l kellene visszar�ngatnom. Meglep�d�tt, de legal�bb nem kezdett el velem is ord�tozni.

- Harry?!

- Ha most megteszed, amire k�sz�lsz, �n soha t�bb� nem �llok veled sz�ba! Meg�rtetted?

�sszeszor�totta az ajkait. Megr�zta a fej�t, �s elindult vissza a hely�re.

- H�lye vagy! Addig fogja csin�lni, am�g bele nem f�radsz, �s fel nem adod. Ezt akarod?

- Term�szetesen nem. De az hi�nyzik a legkev�sb�, hogy most jelenetet rendezz itt nekem. Van �ppen el�g bajom e n�lk�l is.

Visszan�ztem a mardek�rosok fel�, �s m�g pont elcs�ptem Zambini pillant�s�t. Nan�, hogy tudta, mi t�rt�nik. Felh�zta a szem�ld�k�t. �gy tud n�zni, hogy az valami hihetetlen. Az embernek bors�dzik t�le a h�ta, �s elfelejt j�rni is. Visszatereltem Hermion�t a hely�re.

- Akkor j�ssz vel�nk, vagy nem? – Megint Seamus nyaggatott Roxmorts-sal.

- Nem hiszem, hogy elengednek. Megk�rdezem Minerv�t, vagy Dumbledore-t, de majdnem biztos, hogy nem.

- Mifin�ft�l?

- Dean! Basszus fejezd m�r be a zab�l�st! Nem �rtj�k egy szavadat sem! – Ron kugligoly� nagys�g� szemekkel r�meredt.

Seamus pedig csod�lkozva Ronra, mikor az visszafordult fel�.

- Haver! Mit keres egy zokni a h�tadra tapadva?

-…?

Azt hittem menten �sszepisilem magam a r�h�g�st�l. Neville csak v�r�s�d�tt, �s hallgatott. Persze, a zokni! Nem is kerest�k, hogy hov� t�nt. Megtal�lta a jogos tulajdonos�t. A r�h�g�semnek az lett a v�ge, hogy m�r mindenki nevetett, de azon, hogy �n hogy d�l�ng�lek. �n meg elk�pzeltem mi lett volna, ha nem a zoknij�t, hanem mondjuk a s�pr�j�t k�ldt�k volna ut�na. Azt biztos nem maradt volna sz�m�ra �szrev�tlen.

Vacsora ut�n lassan sziv�rogni kezdt�nk kifel�. Megbesz�ltem Seamusszal, hogy miut�n megl�togattam Dumbledore-t, elmegy�nk ketten l�gni valahov�, ahol lehet besz�lgetni is, �s nem csak c�lozgatni tudunk egym�snak, nagy gesztikul�ci�kkal t�zdelve. Azt szerettem volna, ha legal�bb � tudja az igazs�got.

- Megv�rlak a klubhelyis�gben, j�?

- Persze – b�lintottam, azt�n Dumbledore fel� vettem az ir�nyt. M�g vacsor�zott. Zavarni sem akartam igaz�n. V�g�l is elhat�roztam, hogy megv�rom a folyos�n. Fel�ltem az egyik ablakp�rk�nyra.

Eszembe jutottak Seamus szavai, m�g ott �cs�r�gtem. Tudj�tok, amikor nagyon feln�ttes hangs�llyal ecsetelte, hogy mennyire vak vagyok, �s hogy n�zzek sz�t egy kicsit jobban magam k�r�l. H�t megtettem.
A di�kok egym�s ut�n sz�lling�ztak ki a teremb�l. Ki egyed�l, ki csoportba ver�dve. Elhaladtak mellettem. A legt�bbj�knek j� kedve volt. N�h�nyan mag�nyosnak t�ntek. P�ran r�m n�ztek, �s mosolyogtak. Volt, aki csak biccentett, meg olyan is, aki gyorsan les�t�tte a szem�t, �s �gy ment el mellettem, mintha ott sem lenn�k.
Elmerengtem. H�trad�ltem, �s �lveztem, ahogy a hideg ablak leh�t. Mi lesz, ha v�laszt kapok a levelemre? �s mondjuk k�zli benne a titokzatos valaki, hogy csak ugratott, �s �n j�l bed�ltem neki? �s ha nem is v�laszol?
Hi�ba hajtogatja Seamus, hogy sz�lljak le a fellegekb�l. Nekem ez nem megy. Az �n �rdekl�d�semet nem kelti fel csak �gy valaki. Nekem t�bb kell. Az, hogy �rezzem, hogy fontos vagyok, hogy ragaszkodik hozz�m. Kell, hogy legyen benn�nk valami k�z�s, hogy tudjak vele besz�lgetni, hogy v�rjak r�, hogy … nem is tudom.
Elgondolkodtam.
Malfoy �s Blaise vigyorg� k�pe n�zett velem szembe. Most j�ttek ki a teremb�l, �s r��r�sen lelass�tottak.

- R�nk v�rsz? – Zambini el�vette a legcs�bosabb mosoly�t.

- Szeretn�d – v�gtam hozz� d�lyf�sen, �s le akartam ugrani a p�rk�nyr�l.

- Nem feledkezt�l el a holnapir�l, igaz? – b�gta. Gyorsan k�r�ln�zett, majd k�zel pr�selte mag�t hozz�m. Bele�tk�z�tt a t�rdeimbe. V�rakoz� arckifejez�s. Na, t�lem azt�n v�rhatod! Most el kellene olvadnom. Igaz? K�t h�ttel ezel�tt m�g siker�lt is volna. Nem mintha most hidegen hagyna, de m�r ezerszer t�bb bennem a m�reg, �s a d�h, ha r�n�zek, mint a v�gy. F�leg a legut�bbi eset �ta.


- H�t lehet azt elfelejteni, Zambini? – sz�ltam vissza szenvtelen�l.

- Helyes, Potter, helyes! Ne is felejtsd el! Akkor sem, amikor a kis Finnigannel r�h�gcs�ltek �r�n, meg vacsora k�zben.

- Mi van? – Na, �lljon meg a menet!

- Tudod te azt nagyon j�l, hogy mi van!

Tess�k. K�t perce sem besz�lgett�nk, �s �n legsz�vesebben fel�kleltem volna ezt az �kr�t. �s Malfoy? Csak �ll, �s b�k�sen elm�lkedik? Na, nem sok�ig.

- Malfoy? T�nyleg k�ptelen vagy kiel�g�teni a pasidat? Csin�lj m�r valamit, �gy csorog a ny�la, hogy legk�zelebb let�mad a folyos� kell�s k�zep�n. Cs�ppet sem csorb�tja az eg�dat ez a nyilv�nval� t�ny?

Ez el�g volt neki. L�ttam, ahogy elv�r�s�dik, �sszeh�zza az ajkait kis g�mb�cc�, hogy a k�vetkez� pillanatban v�logatott szitkokat v�gjon a fejemhez. Sejtettem, hogy kev�s kell, hogy megrend�lj�n a bizalma Zambiniben.

- Nyugodj meg, Malfoy! Csak provok�llak.

- Tudod, Potti, nem lehet mindenki olyan ringy�, mint te!

- �! Ezt mondta neked? Akkor k�rdezd meg azt is, � mit mondott nekem r�lad!

Draco zavartan pislogni kezdett. Egy�rtelm�en jobban haragudott Zambinire, mint r�m. Kin�zte bel�le, hogy kibesz�li a h�ta m�g�tt. Hiszen ha ford�tva megt�rt�nt, akkor mi�rt ne lenne lehets�ges? Blaise felszisszent. Amilyen alakoskod�, �gyis kimagyar�zza a dolgot, de nem �rtettem a kapcsolatukat. Sem azt, hogy hogyan j�v�k �n a k�pbe.

- Igaz is, Zambini. Holnap nem megyek Roxmortsba. B�ntet�munk�n leszek.

- Gondolom Pitonn�l.

- Nem. Fricsn�l.

- F� a v�ltozatoss�g. Azt�n vigy�zz ott a pinc�ben, egyed�l, a s�t�tben.

- Ha-ha-ha! – g�nyol�dtam. – Most azt�n r�mesen �rzem magam.

�pp akkor l�pett ki a folyos�ra Dumbledore, a t�bbi tan�r k�s�ret�ben.

- Na, �gy gondolom, mindent megvitattunk, �gyhogy �n most magatokra hagylak benneteket. Gondolom, van mit megbesz�ljetek – tettem hozz� gonoszul.

Persze Zambinit nem k�nny� ler�zni. R�j�ttem, hogy kifejezettem szadista hajlamai vannak. Nem csak az �gyban durva, de az �letben is szereti fitogtatni az erej�t. Akkor sem �llta meg, hogy ne okozzon f�jdalmat. Elkapta a csukl�mat �s megszor�totta. Nagyon j�l tudta, hogy m�g be sem gy�gyulhatott teljesen. Megr�ntottam egy kicsit, de m�g jobban elkezdett sajogni.

- Engedj el!

- K�l�nben mi lesz? Szaladsz Grangerhez, �s kis�rod a v�ll�n, hogy b�ntottalak? Szeg�ny, szeg�ny fi�! Azt hiszed nem vettem �szre azt a m�sort vacsora k�zben?

- Tudom, hogy l�ttad. �s most is n�zz h�tra.

Megfordult, de m�g mindig tartotta a kezem. A f�l tan�ri kar ott �llt t�l�nk p�r m�terre. Elengedte a csukl�m. Nem igaz�n figyeltek a mi ir�nyunkba, de azt l�ttam, hogy Minerva l�tta. Ha nem is az eg�sz jelenetet, de a v�g�t igen.

- Holnap tal�lkozunk, Potter! – d�nny�gte a fogai k�z�tt, azt�n elindultak, Malfoyjal.

- Megmondtam, hogy nem fog menni.

- Tal�lj ki valamit. �gyis olyan kreat�v vagy!

Azt nem tudom, hogy ezt s�rt�snek sz�nta-e. Nem is �rdekelt.
Leugrottam az ablakp�rk�nyr�l, �s odamentem Dumbledore-hoz. �tk�zben el kellett mennem Piton mellett, aki azzal az igazi ves�be n�z� pillant�ssal v�gigm�rt, de szerencs�re nem sz�lt egy sz�t sem. Minerva, azonban, mint j�l sejtettem, nem �llta meg, �s el�bukkant bel�le az any�skod� �nje.

- J�l van, Harry?

B�lintottam.

- Persze, asszonyom. Kit�n�en.

- Nagyon s�padtnak l�tszik. Tal�n Mr. Malfoy �s Mr. Zambini megs�rtett�k?

Nem, moleszt�ltak!

- Sz�ra sem �rdemes. Csak a szok�sos h�zak k�z�tti visz�ly. – Gyanakodva n�zett tov�bbra is. – T�nyleg.

- Nos. Ez persze nincs rendj�n, de legyen nagyon megfontolt, �s pr�b�lja ker�lni a konfliktusokat.

- Higgye el, McGalagony professzor, �n azon vagyok.

- Ezt �r�mmel hallom. – Biccentett.

- Eln�z�st – b�lintottam r�, �s odal�ptem az igazgat�hoz. – Uram, besz�lhetn�nk?

Dumbledore elmosolyogott, �s lejjebb tolta a szem�veg�t.

- Persze, Harry! Hallgatlak.

- �… n�gyszemk�zt.

- Roxfortban aligha hely�nval� az a kifejez�s, hogy n�gyszemk�zt. Itt a falnak is f�le van – kacsintott. – Gyere. F�lmegy�nk az irod�mba.

K�vettem. Felment�nk, �s �n vegyes �rzelmekkel �ltem le a felk�n�lt sz�kre.


- Savany� cukrot? Citromport?

- Nem k�rek. K�sz�n�m.

- Te�t? Kaptam Minerv�t�l egy zacsk� igaz�n k�l�nleges teakever�ket. Szerintem itt az ideje, hogy megk�stoljuk – mondta, �s el kezdett kotor�szni az egyik polcon.

- Igazgat��r!?

- Hm? – V�ratlanul fel�m fordult.

- K�rhetek valamit?

- Az att�l f�gg Harry, az att�l f�gg.

- Nos, holnap van az utols� tan�t�si nap. Mindenki lemegy Roxmortsba. Annyira szerettem volna �n is ott lenni. Az eg�sz t�li sz�netemet itt fogom t�lteni. J�l esett volna egy kis… leveg�v�ltoz�s.

- Ezen hamarabb kellett volna gondolkodnod. Hm?

- M�gis mikor? – felki�ltottam. Az agyamba t�dultak az elm�lt hetek esem�nyei, �s borzaszt� d�h�s lettem. – Miel�tt megs�rtettek, a s�rba tiport�k az �nbecs�l�semet? Miel�tt kis h�j�n p�pp� vertek a fi�v�c�ben? Miel�tt megpr�b�lt�k bemocskolni a becs�letemet? Mit kellett volna tennem? Hagyni, hogy azt tegyenek velem, amit akarnak? Hagyni, hogy �ssenek, �s… �s megal�zzanak?

Dumbledore d�bbenten n�zett.

- Term�szetesen nem. De �ppen ez�rt gondoljuk �gy, a hozz�d k�zel �ll� feln�ttek, akik felel�ss�ggel tartozunk a szem�lyeddel szemben, hogy kell valaki, aki a gondodat viseli. Nem tudod egyed�l viselni a neh�zs�geket. �s nem is kell. M�g gyerek vagy. Ezt ne felejtsd el. Lehet, hogy fizikai �rtelemben �gy gondolod, hogy nem, de ez csal�ka. Val�j�ban m�g csak egy kisfi� vagy, akit �sszevissza sodornak az �rzelmei, �s folyamatosan penge�len t�ncol.

- De legal�bb megtanulom a saj�t magam b�r�n, hogy mit rejt a feln�ttek vil�ga. N�ha nagyon ijeszt�.

Dumbledore arc�n megjelent egy halv�ny mosoly.

- Tudod, Harry, most nagyon eml�keztetsz valakire.

- Gondolom az ap�mra – ny�gtem cinikusan.

Dumbledore j��z�en felnevetett. M�g a k�nnye is kicsordult.

- Nem, nem, dehogy! James? Nem. – Kicsit elgondolkodott, azt�n, mint aki feleszm�l, folytatta. – Ismertem egy fi�t, aki nagyj�b�l annyi lehetett, mint most te, �s egy napon r�d�bbent, hogy mennyire mag�nyos. Sok gondja volt az �lettel. A csal�dja ink�bb sz�gyenfoltk�nt �lte meg a l�tez�s�t, mint �r�mk�nt. Mikor fiatal f�rfiv� serd�lt, �szre vett mag�n dolgokat, amelyeket nem �rtett. Cs�folt�k, �s b�ntott�k. M�skor kihaszn�lt�k a szeretet�hs�g�t, �s aljasul elb�ntak vele. Semmi m�sra nem v�gyott, csakhogy szeress�k. �s �ppen ezt nem kapta meg. Azt�n egy sz�p napon elhat�rozta, hogy a saj�t feje ut�n megy, �s keres mag�nak egy olyan k�z�ss�get, ahol megbecs�lik, ahol �nmaga lehet. Hi�ba figyelmeztettem, k�ny�r�gtem neki, hogy ne tegye. Hajthatatlan volt. Hib�t k�vetett el. Nagyon nagy hib�t. �s �lete v�g�ig viselnie kell a k�vetkezm�nyeit…

Nem tudtam, hogy mit mondjak. Hallgattam, �s egyszer csak megvil�gosodott.

- Maga most Pitonr�l besz�l, ugye?

- Brav�. – Megint mosolygott. – �s Piton professzor, Harry.

- Uram?! �n b�rmibe belemegyek, csak ne tegyenek az � gy�ms�ga al�. Nem tudjuk egym�st elviselni. Gy�l�l engem, �s…

- T�nyleg �gy gondolod? – Rejtelmesen kikandik�lt a f�lhold szem�veg m�g�l.

- Igen. �rzem, amikor r�m n�z, amikor megsz�l�t. Tele van indulattal. �s �n nem hib�ztatom �rte. – Les�jtva �sszeg�rnyedtem.

- Igen. Ezt j�l l�tod.

Feln�ztem. Dumbledore mosolyogva odal�pett hozz�m, �s a v�llamra tette a kez�t.

- Annyira fiatal vagy m�g. �s tiszta, mint a krist�ly. Ez nagy kincs.

Azt�n �ts�t�lt a szob�n, �s meg�llt az ablak el�tt. T�n�dve b�mult kifel� egy ideig, azt�n megsz�lalt.

- Rendben. Elmehetsz holnap. De van egy felt�telem.

- Mi lenne az?

- Ma, Frics �r rendelkez�s�re �llsz. Holnap d�lut�n pedig, minden egyes szavadra vigy�zol. Minden egyes mozdulatodat �tgondolod, �s hi�ba provok�lnak, nem reag�lsz r�. Ha nagy gond van, tal�lsz egy tan�rt, aki seg�t. Ilyenkor mindig lemegy valaki a di�kokkal. Megegyezt�nk?

- Igen. – Nyeltem egyet. – �n is k�rdezhetek valamit?

- Persze, Harry.

- Ugye nem tesznek Pitonhoz?

- Meg sem fordult a fejemben. Nem lenne helyes. – Most ink�bb szomor�nak t�nt. Azt gondoltam akkor, hogy csal�d�st okoztam neki. De megnyugodtam, mert �gy �reztem, egy kesely�vel kevesebb k�r�z a fejem k�r�l.

Miut�n elk�sz�ntem t�le, felrohantam a klubhelyis�gbe, de Seamus m�r nem volt ott. B�ntudattal a sz�vemben a k�vetkez� �llom�s a szob�nk volt. Tudtam, hogy d�h�s lesz r�m, mert v�rt, �n meg �nz� m�don az �gyes-bajos bajaimmal voltam elfoglalva. J�l sejtettem. Mikor benyitottam az ajt�n, Seamus t�ntet�legesen f�lrevonult, �s �gy tett, mintha ott sem lenn�k. Kicsit besz�lgettem Ronnal, azt�n j� hangosan kifejtettem, hogy Fricshez kell mennem. Erre sem reag�lt. Bosszantott a dolog. Most mi�rt viselkedik ilyen fafej m�dj�ra? M�r majdnem eld�nt�ttem, hogy hagyom a francba, �s nem �rdekel, t�lem d�h�ngj�n amennyit csak akar, amikor megpillantottam az �gyamon egy feh�r valamit.

Meg�llt bennem az �t�.

M�g b�n�snek �reztem magam, amikor fittyet h�nyva mindenkire, egy balett-t�ncos k�nnyeds�g�vel odar�p�ltem a v�gyaim netov�bbj�nak h�sz�n�, feh�r t�rgy�hoz, �s d�b�rg� sz�vvel beh�ztam a f�gg�nyt az �gyam k�r�l, hogy zavartalanul olvashassak.
El�sz�r csak tartottam a kezemben. Alig kaptam leveg�t. Teljesen lezsibbadtam. Azt�n t�relmetlen�l kinyitottam a bor�t�kot, �s sz�thajtogattam a pap�rlapot.


„Kedves Harry!

Meg kell mondjam, kellemesen csal�dtam a tal�l�konys�godat illet�en. Most m�g mindig �l�k, �s mosolyogva gondolok arra, vajon mennyi id�t t�lthett�l azzal, hogy megtal�ld a m�dj�t, �s v�laszolj. �gyes.
Ha nem ismern�lek, azt gondoln�m, hogy seg�ts�get k�rt�l valakit�l, a megold�st illet�en.
Nem hittem, hogy pozit�van �rt�keled a levelemet, �s most kicsit gondterhelten, de arra kell k�vetkeztessek, hogy �n vagyok a testi-lelki megront�d.
Sajnos nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy felt�rjam szem�lyemet.
Sajn�lom.
Ett�l f�ggetlen�l abban b�zom, hogy meg�rtesz, �s nem tartasz fel�letesnek, vagy, ne hagyd Merlin, sz�m�t�nak.
Semmilyen h�ts� sz�nd�kom nincs. Ha csak nem az ir�ntad �rzett �szinte szeretetemet sorolom ide.
Tudom, hogy gyanakv� vagy. Megjegyzem, okkal.
De azt gondolom, b�znod kellene az emberekben. Azokban, akik f�l�sleges cerem�ni�k n�lk�l is k�pesek melletted �llni, �s felt�telek n�lk�l seg�ts�get ny�jtani.
Ne menek�lj. Ne l�zadj!
Ami a gy�ms�g al� helyez�sedet illeti, nem hiszem, hogy agg�dnod kellene. Ha j�l sejtem az igazgat� mondja majd ki az utols� sz�t. � nem tenne olyat, ami a k�rodat szolg�lja.
Sokkal t�bbet �rt �s tud, mint gondoln�d.
Aludj j�l.

Szeretettel:

Caleo”

Mint egy dilis gimnazista (egy�bk�nt az vagyok, nem?), �gy szor�tottam a pap�rlapot a mellemhez, �s m�g vagy k�t percig k�ptelen voltam s�hajtoz�son k�v�l b�rmit is tenni.
Azt�n begy�rtem a farzsebembe.
Egyszer�en nem tudtam let�r�lni a k�pemr�l azt a b�rgy� vigyort, ami menthetetlen�l odak�lt�z�tt. Mert boldog voltam. Olyan r�gen nem, de most…
De az �let megy tov�bb, �n meg Fricshez.
Kiss� pirult arccal �s csillog� szemekkel kik�sz�l�dtam az �gyamb�l, �s �tba vettem Seamus�t.


- Elmegyek Fricshez. Nem k�s�rsz el?

-…


- Akkor, j�. – Megvontam a v�llam. T�l boldog voltam, hogy hagyjam magam elszomor�tani.

- Tanulnom kell – hangzott a kiss� indulatos, de m�gis tompa v�lasz. Fel�m sem fordult. Ideges�tett.

- J�. – Nem tudtam mit mondani. Elindultam. Az eg�sz l�nyem kiab�lt, brill�rozva villogott, k�zben meg b�ntudatom volt.

Kicsit lelombozva mentem az ajt� fel�. M�g megtorpantam, hogy hallgat�zzak egy kicsit, de miut�n meggy�z�dtem r�la, hogy senki sem siet ut�nam, becsaptam magam m�g�tt az ajt�t.
Vissza�rt! Csak ez sz�m�t! �s �n vil�gg� tudn�m kiab�lni a boldogs�gomat. Mi kell m�g?
Lebattyogtam a l�pcs�n, h�mm�gve tapogat�ztam a fal ment�n, azt�n, mikor m�r majdnem el�rtem Frics szob�j�nak ajtaj�t, valaki megsz�lalt m�g�ttem.
Azt hittem, �sszeesek.

- H�j! V�rj!

Olyan hirtelen fordultam meg, hogy majdnem felbor�tottam a m�g�ttem �ll�t.

- Seamus! A sz�vrohamot hoztad r�m!- korholtam inger�lten.

- Bocs. – Nem l�ttam az arc�t, mert t�l s�t�t volt. Csak azt �reztem, hogy van a hangs�ly�ban valami bocs�natk�r�sf�le. Ezt nem is �rtettem. Nekem kellene, �s nem neki.

- Nem tanulsz? – K�rettem magam.

- … Gondoltam… kell valaki, aki lefoglalja a macsk�t, am�g te Friccsel bajl�dsz.

- H�lye! – Most m�r mosolyogtam. R�j�ttem, hogy b�rom ezt a dilis fick�t. De nagyon.

- Na, gyere, te Dezdem�na! – suttogta, �s beleejtette a fej�t a nyakamba.

- Mi? – Vigyorogva felemeltem a fej�t.

- Te n�tt�l fel muglik k�z�tt. Hadd ne magyar�zzam, hogy ki volt az.