P�ntek.

A f�l�v utols� napja. L�zas k�sz�l�d�s. Mindenki azzal van elfoglalva, hogy leadja a dolgozatait, t�bb-kevesebb sikerrel. Az eny�men meg m�g a tinta sem sz�radt meg.
Az utols� pillanatban estem be b�jitaltanra, kicsit k�cosan �s morcosan.
Alig aludtam valamit.
(Tanultam!!! Ezt szerettem volna kiemelni. Miel�tt valaki m�g rosszra gondol.)
Igyekeztem min�l el�bb a helyemre verekedni magam, �s kipakolni, m�g Piton be nem ront az oszt�lyba. Amikor m�r �t�dsz�r kotortam k�rbe a t�sk�mat, kezdtem komolyan k�ts�gbeesni. A nagy kapkod�sban fent felejtettem a legfontosabbat. Az essz�met.
Felpattantam. Azt mondj�k, ha egyszer elindulsz valahov�, nagy szerencs�tlens�get jelent visszafordulni. Persze ez babona. �s h�t, az �n esetemben nagyobb szerencs�tlens�g lett volna, ha maradok.
J� n�h�ny csod�lkoz� szemp�r k�s�ret�ben kirohantam az oszt�lyb�l, �s fut�s.
Persze nem lehettem el�g gyors. Pitonnal szemben nem.
A folyos� v�g�n pontosan neki �tk�ztem.
M�g � csak egy halk morg�ssal reag�lt, addig �n nyekkentem. M�g elkapott, mert k�l�nben orra is estem volna, de r�gt�n azut�n el is r�ntotta t�lem a kez�t.

- Megmagyar�zn�, mit keres itt, Potter? Tudtommal az �r�mon kellene �lnie, ahelyett hogy itt r�pk�d, ak�r egy t�lm�retezett kolibri.

Piton, ahogy humoriz�l. Vissza�llt az egyens�lyom, �s a fut�st�l m�g mindig lihegve, bocs�natot k�rtem.

- Csak az essz�m�rt akartam felmenni. Az �gyamon felejtettem.

- Gondolom, azt felesleges megk�rdeznem, hol j�rt az esze, mikor �sszepakolt az �r�mra.

- … - Kicsit t�prengtem valami cs�p�s v�laszon, de azt�n visszanyeltem. - M�r bocs�natot k�rtem, uram! Igyekszem vissza.

�s m�r futottam is tov�bb. Valahol a m�sodik fordul�n�l hallottam, hogy ut�nam ki�lt.

- Potter! Ford�tva vette fel a tal�rj�t!

A franc! Len�ztem magamra. Igaz. �s m�r megint �reztem, hogy pirulok.
Igen, ez a pirul�s dolog az, amit nem nagyon tudtam meg�rteni magammal kapcsolatban. Az ut�bbi id�ben el�g volt egy kicsit sz�r�sabb tekintet, egy v�letlen �rint�s, egy megjegyz�s, �s �n azonnal v�r�s�dtem. Egy�ltal�n nem tetszett. A m�sik, az egyre ink�bb elhatalmasod� sz�tsz�rts�gom. Mit lehet ezzel kezdeni?
Sz�val futottam, �s felkaptam az essz�t, azt�n vissza. Mire le�rtem a tanterembe, m�r teljes cs�nd honolt. L�bujjhegyen a helyemre settenkedtem, �s le�ltem.
Piton h�ttal �llt nek�nk, �s a t�bl�ra v�ste a sz�nid�re vonatkoz� h�zi feladatokat. Mindenki k�rm�lt. R�gcs�lni kezdtem a tollam v�g�t, �s fellapoztam a f�zetemet.

- Nos! A t�bl�n olvashat� feladatok nem t�l bonyolultak. Semmi �jszer�t nem tartalmaznak az �n�k sz�m�ra. Mind�ssze azt a c�lt szolg�lj�k, hogy a t�li pihen�j�k alatt ne feledkezzenek meg az eddig elsaj�t�tott tananyagr�l. Miut�n lem�solt�k az utas�t�sokat, jegyezz�k fel, hogy janu�r 20-ig kell leadni a t�m�b�l k�sz�tett dolgozatokat. Van k�rd�s?

Term�szetesen nem volt. Mert is volna b�rki k�rdezni. �jra cs�nd telepedett a teremre.
�gy a tizedik sor k�r�l tarthattam, amikor �sszegy�rt pap�rdarab r�p�lt a f�zetem kell�s k�zep�re, �s ijedtemben hatalmas pac�t ejtettem a lapon.

„H�romkor tal�lkozunk a H�rom S�pr� melletti utcasarkon.
Van egy meglepet�sem sz�modra.
Ne v�rass meg!

B.Z. „



- Mr. Potter! Nem �rthet� a feladat?

Felkaptam a fejem. Ijedten �sszegy�rtem az �zenetet, �s a markomat a pad al� dugtam. �reztem, hogy gy�ngy�zni kezd a homlokom. Pedig rohadtul nem volt meleg.

- De, Uram. Minden �rthet�. - G�piesen v�laszoltam. T�ls�gosan is g�piesen. Piton elfordult, �s a megszokott m�don elkezdett s�t�lni a padsorok k�z�tt. El�h�ztam a pap�rdarabot, �s ar�nylag hangtalanul kisim�tottam.

„Ne �ll�ts felt�teleket!
M�g azt sem tudom, hogyan tudok lel�pni a bar�taimt�l!
Egy�ltal�n nem tudom garant�lni, hogy ott leszek!

H.P. „


T�relmesen megv�rtam, am�g Piton elfordul, �s a h�ts� sorokn�l cirk�l, azt�n visszadobtam.
Ron megb�k�tt. K�rd�n n�zett r�m, �n meg megr�ntottam a v�llamat.

- Mi van?

- Mi a faszt levelezel ezzel a k�cs�ggel? Teljesen megh�ly�lt�l?

Merlin, ments meg a bar�taimt�l! Ellens�geimmel egyed�l is elb�rok.

- Pr�b�lom elint�zni vele a dolgaimat. Csak ennyi.

Visszafordultam a t�bla fel�. A gyomrom t�j�k�n kellemetlen fesz�t�st �reztem. Azt hiszem, nekem a gyomromban lakik a b�ntudat�rt felel�s idegk�zpontom. Ha van ilyen.
Gy�va kret�nnek tartottam magam, �s ezen az sem tudott v�ltoztatni, hogy Seamus b�tor�t� pillant�sokat k�ld�tt fel�m. Mert mit �rek azzal, hogy m�svalaki k�pes embersz�mba venni, ha �n magamat nem?
Elhom�lyosodtak a szemeim, olyan er�sen koncentr�ltam arra, hogy ne figyeljek oda a k�rnyezetemre, �s egy kicsit teljes mag�nyban �nn�nmagammal pr�b�ljam rendezni a soraimat.
Egy ideig csak �gy �ltem, azt�n folytatni akartam az �r�st, de ahogy �vatlanul megfogtam az aktu�lis f�zetlapot, hogy ford�tsak, v�letlen�l megv�gtam magam a pap�r �l�vel.
A v�r azonnal kibuggyant a b�r�m al�l. Felemeltem a k�zfejem, �s n�ztem, ahogy megtartja mag�t az ujjbegyemen. Nem folyik le. Ahhoz t�l kev�s, �s hamar megalvad.
Egy csepp v�r. Egyetlen egy.
Az �les kontraszt, ami a s�padt b�r, �s a v�r�s nedv k�z�tt h�z�dott, eszembe juttatott egy s�rga, t�pett sz�l� f�nyk�pet. L�nyeg�ben azon is csak k�t sz�n uralkodott. S�rga �s barna. Vagy csak egy? V�g�l is, ha v�gigh�zzuk a sz�npalett�n, az eg�szen s�t�tbarna az eg�szen vil�gosbarn�val fog v�gz�dni, ami l�nyeg�ben nem m�s, mint a s�rga.
Azt a f�nyk�pet a nagyn�n�m padl�s�n tal�ltam �vekkel ezel�tt.
A sz�leimet �br�zolta. Akiket nem is ismertem. De e n�lk�l is l�ttam az arcukon, mikor egym�sra n�znek, valamit, ami nekem soha nem fog megadatni. �rezhet�, megfoghat� sz�ps�get. �s az igazi, felt�tel n�lk�li boldogs�got. Amiben vil�gg� kiab�lhatod, hogy szeretsz, hogy boldog vagy, amiben megoszthatod a f�ld minden lakos�val, hogy �rdemes volt, mert megtal�ltad valakiben �nmagadat… �s nem fontos, hogy ez vajmi kev�s embert �rdekel, �s akiket �rdekel, azok is irigyeidd� v�lnak, nem sz�m�t, mert nincs mit sz�gyellned �s rejtegetned. Nem vagy nyomorult, �s sz�gyenletes.
B�zhatsz, �s b�znak benned. �s �gy �lsz, hogy nem akarsz feledni, nem kell elrejtened az eml�keidet, hogy ne f�jjanak. Nem kell kih�znod sorokat a szerelmes leveledb�l, mert mindent �rhatsz, amit akarsz. � tudni fogja, hogy mit takarnak a szavaid. Akkor is, ha csak egy feh�r, �res lapot k�lden�l…
Nekem tal�n soha nem lesz ilyenem.
Persze, v�laszthatok.
�lhetek kett�s �letet, az is lehet�s�g, ami az adott k�r�lm�nyek k�z�tt kesely�k�nt k�r�z�tt a fejem k�r�l, �s valahogy minden abba az ir�nyba mutatott, hogy az lenne a k�nnyebb, j�rhat�bb �t, m�g ha hossz�t�von �rtelmetlen is.
Vagy megtehettem azt, hogy veszek egy m�ly leveg�t, �s kil�pek bel�le. H�trahagyva mindent, ami a f�lelmeimet, a sz�gyenletes leleplez�s lehet�s�g�t jelenti, �s �sszegy�jt�k annyi er�t, ami elegend� ahhoz, hogy ha mag�nyosan is, de hazugs�gok n�lk�l szemben�zzek a t�k�rk�pemmel, �s a k�rnyezetemmel.
Szerettem volna halogatni m�g a d�nt�st. De azt is tudtam, hogy �gy csak m�g m�lyebbre ker�l�k az �n szem�lyesen megalkotott mocsaramban, �s el fog j�nni a perc, amikor m�r akkor sem tudok bel�le kisz�llni, ha akarn�k.
A hazugs�g, hazugs�got sz�l, a f�lelem pedig m�g t�bb f�lelmet.
Helyesen cselekedni?
Ki olyan b�tor, hogy el�re meg merje hat�rozni, mi az, ami helyes, �s mi az, ami nem?


- Harry?! Harry?!

Felkaptam a fejem. Hermione ijedt arca. El�sz�r nem �rtettem, hogy mi a baj. Azt�n l�ttam, hogy �vatosan a padom mell� n�z, a f�ldre. K�vettem a tekintet�t, �s megl�ttam egy �sszegy�rt pap�rgalacsint. Nem vettem �szre, hogy mikor dobt�k vissza. �vatlanul lehajoltam, hogy felvegyem, �s amikor m�r csak n�h�ny centi v�lasztott el att�l, hogy a markomba rejtsem, egy fekete cip�vel n�ztem farkasszemet.

- Adja ide! – Piton utas�t� hangon kiny�jtotta a kez�t.

Felvettem, �s felegyenesedtem.

- Eln�z�st, Uram. Azonnal elteszem.

- Azt mondtam, adja ide! – sziszegte.

Nyeltem egyet. �gy n�zett r�m, mint aki �lni k�sz�l. Inger�lten, robban�s el�tt. M�g mindig nem tudtam megmoccanni. � meg megfogta a csukl�mat, maga fel� r�ntotta, �s egyszer�en kih�mozta a pap�rt az ujjaim k�z�l.
M�g vetett r�m egy pillant�st, azt�n a tan�ri asztalhoz viharzott. Az im�im nem tal�ltak odafenn meghallgat�sra. Ahogy le�lt, sz�thajtogatta, �s olvasni kezdte.
�r Isten.
Nekem v�gem.
Azt�n fogta, �s zsebre v�gta.

- Az �r�nak v�ge. K�rem a dolgozatokat az asztalomra helyezni, azt�n mehetnek.

Az oszt�ly mozgol�dni kezdett. Mindenki pakol�szott, �s lassan sziv�rogtak kifel�. �n meg csak �ltem, k�ptelen�l b�rmilyen mozdulatra.

- Harry, gyere m�r! – Seamus megb�k�tt.

- Menjetek el�re. Nemsok�ra �n is j�v�k.

Pitont n�ztem. Kicsit el�rehajtotta a fej�t, �s az arc�ba oml� hajt�l csak az orr�t l�ttam. De engem n�zett. Szemreh�ny� volt, ahogy hallgatott.
Nem �rtettem mi a baja. Azt igen, hogy d�h�s, mert megzavartam az �r�j�t, mert nem figyeltem. De ezt a dr�m�t, amit most n�ma cs�ndben el�adott nekem, ezt nem. Odaszegeztek a sz�khez. �n sem moccantam. Fogalmam sincs mennyi ideig �lt�nk �gy. A fali�ra hangosan kattogott. A folyos�n di�kok k�zlekedtek. Odakinn, az ablakon t�l pedig �d�zul szaggatott a sz�l. Kisz�radt a szemem az er�s n�z�st�l, val�sz�n�leg pislogni is elfelejtettem.
Kopogtak az ajt�n. �sszerezzentem.

- Ki az? – ki�ltott fel. Szokatlanul rec�s volt a hangja. Nem olyan, mint m�skor.

Valami harmadikos di�k j�tt be. Besz�lgetett vele. �n pedig hirtelen elhat�roz�ssal kinyitottam az essz�met az utols� oldalon, �s a kezembe vettem a tollamat.

„Uram!
Nem �rtem �nt? Mi�rt nem mondja meg nekem szemt�l-szembe, hogy mi a baja velem?
Sokkal jobb volt r�gen, amikor m�g �v�lt�z�tt velem. Akkor legal�bb egy�rtelm� volt a viszonyunk. De most m�r semmit sem �rtek.
Harry.”


Fel�lltam, �s odas�t�ltam az asztal�hoz. L�ttam, hogy f�lszemmel engem figyel. De nem fordult oda. �n letettem a dolgozatomat, �s gondoltam elmegyek. Az�rt v�rtam m�g egy picit, de a sr�c aki bej�tt, m�g mindig l�zasan magyar�zott valamit, �s sehogyan sem akarta abbahagyni. Sarkon fordultam, �s az ajt�hoz indultam.

- Mr. Potter!

�llj. Pedig m�r a kilincsen volt a kezem. Azt�n cs�nd k�vetkezett. Hallottam, hogy fel�ll, �s ut�nam j�n. �ppen meg akartam fordulni, amikor meg�reztem azt a furcsa illatot, amit akkor �reztem utolj�ra, amikor el�jultam, �s � magamhoz t�r�tett. Szorosan m�g�ttem �llt. Kiny�jtotta a kez�t, �s el�m tartotta. Olyan volt, mintha meg�lelt volna. Felkarral.
- Ezt itt felejtette – d�rm�gte halkan, �s a szavai nyom�n kelt fuvallat ott bizsergett a nyakamon.

Libab�r�s lettem. El akartam l�pni, de akkor nekimegyek az ajt�nak. �gy h�t engedelmesen kivettem a kez�b�l az elkobzott, �sszegy�rt pap�rdarabot.

- K�sz�n�m – suttogtam. Azt�n, amikor �reztem, hogy ell�p m�g�lem, sz� szerint kimenek�ltem a folyos�ra, �s m�lyet l�legeztem a kinti leveg�b�l. D�b�rg�tt a sz�vem, �s m�gis �tj�rt valami kellemes megk�nnyebb�l�s.
Ahogy v�gigs�t�ltam a folyos�n, mintha �jra kellett volna ismerkednem minden zug�val. Minden kicsit �jnak �s ismeretlennek t�nt. Mint mikor egy helyen m�r nagyon r�gen nem j�rt�l, azt�n �jb�l arra vet�dsz, �s teljesen m�snak l�tod. Kisebbnek, �regebbnek, vagy �pp robusztusabbnak, gy�ny�r�bbnek. Pedig voltak�ppen ugyanaz.

Nem a hely v�ltozott meg. Csak te.
Meg�lltam az egyik ablakn�l, �s sz�thajtogattam a m�g mindig szorongatott lapocsk�t.

„ Potter!

El�g volt a k�nyesked�sb�l!
Ha nem teszed azt, amit mondok, gondoskodom r�la, hogy egy �letre megtanuld a leck�t!
Nem viccelek! Ismersz! A megbesz�lt id�pontban legy�l ott a megbesz�lt helyen!
K�l�nben nem leszek veled olyan k�m�letes, mint a m�ltkor!

B Z”



�s ezt kellett Pitonnak elolvasnia. Szuper.
Vegyes �rzelmekkel vettem tudom�sul, hogy ebb�l a n�h�ny sorb�l, �s a m�ltkori, gyeng�lked�ben t�rt�nt esem�nyekb�l milyen egyenesen k�vetkezik a meztelen val�s�g. Nem kellett hozz� zseninek lennie, hogy r�j�jj�n. Legsz�vesebben apr� darabokra t�ptem volna azt a francos pap�rt.
Nagyot s�hajtottam.
Ami ezek ut�n k�vetkezik, az m�g v�rhat, gondoltam. El�sz�r Zambinit kell lerendezni, egyszer �s mindenkorra. Megkerestem a t�bbieket. A k�vetkez� �r�ra igyekeztek. Becsap�dtam k�z�j�k, �s a term�szetes pof�t �larck�nt magamra er�ltetve, eg�sz nap �gy tettem mintha figyeln�m, hogyan besz�lgetnek.
Mikor elindultunk Roxmortsba, m�r teljesen megnyugodtam. Sokan voltunk. A tan�rok k�z�l vel�nk j�tt Bimba professzor, Minerva, �s Frics is.
�n, Seamus �s Dean k�z� szorulva haladtam lefel� a dombr�l, amikor felt�nt, hogy el�tt�nk p�r l�p�snyire Hermione �s Ron l�pkednek, meg az is, hogy el�gg� hangosan vitatkoznak. Nem is tudom, tal�n ez volt az els� alkalom, hogy besz�lgetni l�ttam �ket Halloween �ta.
Nem lett volna rossz, ha v�gre tiszt�zni tudj�k egym�s k�z�tt a dolgaikat, ez�rt nem zavartuk �ket.
Dean most is t�mte a fej�t valami sz�raz keksszel. Seamus n�ha r�m n�zett, �s �reztem, hogy mondani akar valamit, csak nem tudja, hogyan kezdjen bele. Seg�tettem neki.

- Mondd! Hallgatlak.

Elkapta a pillant�s�t, �s egy picit elv�r�s�d�tt. �s egy�ltal�n nem a hidegt�l.

- Ne menj el vele – b�kte ki.

Hallgattam. Tudtam, hogy Zambinire gondol. Nem tudtam, hogy hogyan v�laszolhatn�k an�lk�l, hogy Dean ne kezdjen gyanakodni.

- Szerintem ezt m�r megbesz�lt�k egyszer.

- Ti meg mir�l besz�ltek? – Dean csak nem �llhatta meg, hogy bele ne sz�ljon.

Seamus inger�lten r�n�zett:

- Kurv�ra nincs hozz� k�z�d, de az�rt k�rdezz nyugodtan! – sip�totta. Irt� ideges volt.

- H�j?! Ember? Mi van veled? Tiszta h�ly�k vagytok ti mostan�ban! Cseszd meg! – Majdnem fell�k�tt, �gy hagyott ott benn�nket. Lerobogott Neville mell�.

- Ez kedves volt, Seamus, t�nyleg – jegyeztem meg.

- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni?

Meg�llt, �s engem is meg�ll�sra k�nyszer�tett. A k�ts�gbees�st�l eltorzult az arca, �s olyan �rz�sem volt, hogy ha nem lenn�nk k�rbev�ve ennyi emberrel, j� alaposan felpofozna.

- N�zd – pr�b�ltam nyugtatni -, �ppen te volt�l az, aki hajtottad, hogy koptassam le. Most itt az alkalom.

- Hogy lehetsz ilyen…ilyen h�lye! – Beleord�tott a k�pembe. – Azt hiszed nem tudom, mi fog t�rt�nni?

- Seamus!

- Nem fogod tudni megtenni! Ahogy el��llsz, valami ostoba �r�ggyel le fog szerelni, �s megy minden tov�bb! K�ptelen vagy neki ellen�llni! M�g mindig…

- Seamus! – megemeltem a hangom.

- Ismerlek, Harry! T�ls�gosan is ismerlek! Az a baj, hogy �n t�ls�gosan is… - Elhallgatott. Nem tudom mit akart mondani. De elharapta. Annyira el volt keseredve, �s �n nem tudtam, mit mondhatn�k neki. Persze, hogy f�lt, de ezt t�lz�snak tartottam.

- Mr. Finnigan, Mr. Potter! K�rem, ne maradjanak le!


Minerva hangja t�r�tette �szhez.
Kaptam m�g t�le egy megsemmis�t� pillant�st, azt�n engedelmesen elindultunk. Seamus sokat v�ltozott. Amilyen gondtalan �s vid�m volt azel�tt, olyan gondterhelt �s inger�lt lett. Rossz hat�ssal voltam r�. �s ez nem tett �ppen boldogg�.
M�r s�t�tedett. Hideg volt.
Dermeszt� sz�l f�jta a hajunkat, �s kipirosodva, szortyogva l�pkedt�nk. Ahogy recsegett a fagyott h� a cip�nk alatt, lopva r�n�ztem. Piros volt az orra, �s a szemei is. Kics�pte a hideg. De ez m�g nem volt ok arra, hogy k�nnyezzen. Pedig meg mertem volna esk�dni, hogy k�nnyet l�ttam v�gigg�rd�lni az arc�n. Pedig a d�h m�g mindig ott �lt rajta. �s a pillanat hev�ben, ahogy morcosan haladtunk egym�s mellett, meg�rintettem a kez�t.
�k�lbe volt szor�tva. �reztem, hogy minden izm�t megfesz�tve t�rt�zteti mag�t.
K�nny� lett volna tov�bb hallgatni, �s nem k�rdezni semmit. De Roxmorts v�szesen k�zeledett, �s �n att�l f�ltem, soha t�bb� nem lesz alkalmam megk�rdezni t�le, amit akartam.

- Tulajdonk�ppen, mi a bajod?

Megr�ndult a feje, �s g�nyosan felnevetett.

- Holnap elutazom – v�laszolta oda nem ill�, kim�rt hangon.

- Tudom.

- Mire vissza�rek, m�r semmi nem lesz olyan. – �sszeszor�totta a szemeit. Azt�n megr�zta a fej�t. – De, azt hiszem ez �gy van j�l.

- Mi?

- … - S�hajt�s. Megkereste a kezemet, �s megfogta. Olyan g�rcs�sen szor�totta, mintha egy �letre b�cs�zn�nk. Azt�n v�ratlanul meg�llt.

- Mi van? – �vatosan �n is megszor�tottam az �v�t. – Ha nem mondod el, hogy mi a bajod, hogy seg�tsek?

Csak n�zett. De nem is engem. Valahol a m�g�ttem l�v� t�jat b�multa. Azt�n lehajtotta a fej�t. Kacag�s hallatszott. A mardek�rosok h�ly�ltek. Hallottam, hogy Frics k�romkodik, mert valaki fejbe tal�lta egy h�goly�val, Minerva meg rosszall�an nyugtatja a ked�lyeket.
Ahogy besz�rk�lt k�r�l�tt�nk minden, csak a t�volban �g� l�mp�csk�k f�nye zavarta a l�t�k�r�met. Pedig v�gig Seamust n�ztem. �sszemos�dott a szemem el�tt minden. Nyeltem egyet, �s elengedtem a kez�t. Szerettem volna megsimogatni az arc�t, de azt�n eszembe jutott, hogy ismerve a be�ll�totts�gomat, m�g f�lre�rten�. Ez�rt csak mosolyogni pr�b�ltam, �s megb�ktem az ujjammal az orr�t.

- Ne legy�l m�r ilyen! Mindig vigasztalni pr�b�lsz, most meg olyan vagy mintha halni menn�l!

- Alszol ma velem? – j�tt a gyors k�rd�s. Meglep�dtem.

- H�t…persze – b�lintottam. Nem v�rtam, hogy erre k�r, de nem volt kifog�som ellene. Szerettem vele aludni, m�g ha reggelre r�m is teh�nkedett, de valahogy mindig megnyugtatott a jelenl�te.

- Mr. Potter! Mr. Finnigan! Utolj�ra sz�ltam! Ne maradjanak le!

Felkaptam a fejem. Minerva nem �ppen kellemes arckifejez�ssel meredt r�m.

- Gyere, menj�nk!

B�lintott. M�g mindig nem n�zett r�m.
Fut�snak eredt�nk, �s hamar behoztuk a t�bbieket.
M�g elkaptam Blaise pillant�s�t. Alig p�r m�terre l�pkedett t�l�nk. Vigyorgott. �s nem tetszett.
A H�rom S�pr�be telepedt�nk le. Neville, Ron, Seamus, Hermione, Dean, Ginny, �s egy sr�c, akit nem ismertem, egy asztaln�l k�t�tt�nk ki, a sarokban. Rendelt�nk vajs�rt, meg s�s perecet, azt�n a nagy zsivajban egym�s szav�t sem hallottuk.
�n id�r�l id�re az �r�mat lestem.

- Mi volt azt�n b�jital ut�n? – k�rdezte Hermione.

- Semmi – megvontam a v�llamat. – Visszaadta.

- Komolyan?

- Igen, de l�ttad, elolvasta.

- �s… mi volt benne? – Ezt m�r halkabban k�rdezte.

- Semmi k�l�n�s. Fenyeget�s.

- Harry! �n, nem akartam id�ig sz�lni, de �gy �rzem, musz�j. – Itt jelent�s�gteljesen k�r�ln�zett, azt�n k�zelebb hajolt hozz�m. – Vigy�zz Zambinivel. Azt besz�lik nem teljesen norm�lis.

- K�pzeld, tudom. – Felh�ztam a csukl�mon az ingemet, ami egy �ktelen lila v�ral�fut�st takart.

Szeg�ny. Olyan arcot v�gott, mintha menten lefordulna a sz�kr�l.

- De most �n k�rdezek. – Tereltem a t�m�t. – Mi van Ronnal? Kib�k�ltetek?

�sszeszor�totta az ajkait, �s a s�ral�t�tet kezdte el piszk�lni.

- H�t, ez nem olyan egyszer�. Besz�lt�nk. Igen. Volt mir�l, �s szerintem m�g nincs v�ge.
- M�gis, mi az �rd�g van k�z�ttetek? Most j�rtok, vagy nem?

Belekortyolt a s�r�be, azt�n �jb�l piszk�lta a cuccot.

- Ez egy kicsit… hogy is mondjam csak….

- Megk�rte a kezed, te meg nemet mondt�l. Ennyit tudok.

Elmosolyodott.

- Igen. Tudod…�n…Halloween �jjel�n, tettem valamit, amit… tal�n, nem kellett volna.

Most �n mosolyogtam.

- Lefek�dtetek egym�ssal. Tudom.

B�lintott. Azt�n l�ttam, hogy elszomorodik. Elh�zta az ujj�t az orra el�tt, azt�n f�tyolos tekintettel r�m n�zett.

- Harry! Nemcsak err�l van sz�.

- Hanem?

Megr�ntotta a v�ll�t. �jra mosolygott. Azt�n l�ttam, hogy fojtogatja a s�r�s.
Megr�m�tett.

- Gyere velem ki. Mi a baj?

Legyintett, de nem volt t�l meggy�z�.

- Nem. Megoldom. Egyed�l.

Az elt�k�lts�g ki�lt az arc�ra.

- Ne most. Most… nincs er�m. – B�lintott, �s belekortyolt az ital�ba.

Most m�r t�nyleg megijedtem. Csak n�ztem r�, azt�n ahogy v�gigm�rtem, �szrevettem rajta valamit, amit eddig nem. Csillogtak a szemei, �s az egyik kez�t a has�n tartotta. Mi? Mi???

- Mondd, hogy nem!

- Tess�k? – Zavarodottan n�zett.

- Terhes vagy? – suttogtam alig hallhat�an.

Egy b�gyadt mosoly volt a jutalmam, �s egy k�nnycsepp. �r Isten.
Az arc�hoz ny�ltam. Let�r�ltem onnan, azt�n hirtelen �lni lett volna kedvem. Egyre hangosabb lett a l�gz�sem, �s egyszerre csak �reztem, hogy nem kapok leveg�t.

- Tudja? – M�r kiab�ltam. Elviselhetetlen d�h szor�totta a mellkasomat. Mi sem bizony�totta ezt �kesebben, minthogy az asztalon �ll� krist�ly gyertyatart� abban a pillanatban a falnak r�p�lt.

- Harry? A kurva �letbe! - valaki felki�ltott. Fogalmam sincs ki volt az.


- Tudja? – k�rdeztem �jb�l.

- Nem. De a mai �jszak�nk hossz� lesz.

Az �rnyakat figyeltem a falon.

- Az eny�m is, azt hiszem.

Megragadtam a kicsi kez�t, �s magamhoz h�ztam.

- Ugye tudod, hogy b�rhogyan is d�nts, �n…

- Tudom.

�s volt valami a szem�ben, amib�l tudtam, hogy d�nt�tt. M�r r�g. Mit mondhattam m�g?
A vil�g k�r�l�ttem gy�keresen megv�ltozott.
Egy l�p�ssel le voltam maradva.
A bar�taim, akiket tizenegy �ves koromt�l ismertem, feln�ttek. Tal�n t�l kor�n.
�s itt vagyok �n, aki id�k�zben r�j�ttem, hogy ki vagyok, �s milyen vagyok, a hal�lom p�r �vnyire t�tongva v�rt r�m, teli komplexusokkal, idegen �rz�sekkel, �s bizonytalans�ggal. �s mellettem �l egy fi�, aki most is zavarodottan n�z r�m, �s a tekintet�b�l valami olyasmi sug�rzik ki, amit nem �rtek.
Kb. t�z lehettem, amikor k�z�ltem Petunia n�nivel, hogy fel akarok n�ni, mert gyereknek lenni rossz. Azt v�laszolta, ne k�v�nd! Mert feln�ni, egyet jelent a hazugs�ggal, �s a megalkuv�ssal. A feln�ttek nem j�k. Csak f�j a feln�tt� v�l�s, �s tele van gondokkal.
Mennyire nem �rtettem.
R�n�ztem az �r�mra. Mennem kellet.

- Bocs! Mindj�rt j�v�k! – felki�lt�ssal fel�lltam, �s elindultam a kij�rat fel�.