Kil�ptem az utc�ra. Minden k�l�n�sebb �nmarcangol�s n�lk�l. Csak t�l kell lenni rajta – hajtogattam magamban. Volt m�r rosszabb is, �s lesz is.
�sszeh�ztam a kab�tomat. Odaballagtam a sarokra. S�t�t volt m�r, �s a l�mpa f�nye mellett, ami a h�z oldal�r�l vil�g�tott, j�l l�ttam a sz�z h�ra jellemz� csill�ml�st. Ropogott a l�bam alatt, ahogy l�pkedtem. Mintha panaszkodott volna. �, nekem is lenne mire.
Megborzongtam.
F�ln�ztem az �gre. Borong�s volt az �jszaka, de itt-ott vil�g�tott n�h�ny csillag. Par�zs sz�n�ek, gondoltam.
Mit keresek �n itt?
Egy m�sodperc v�lasztott el att�l, hogy visszaforduljak. De nem tettem. Ahogy �jra a f�ldre pillantottam, �s a lehullott h� egyenetlen fel�let�t n�ztem, kirajzol�dott el�ttem egy furcsa fant�ziak�p. Tudj�tok, olyan, amit az ember a felh�kben l�t, vagy a rusztikus mint�k sokas�g�t b�mulva.
Egy arcot l�ttam, ami valamilyen megmagyar�zhatatlan okb�l nagyon hasonl�tott Pitonra.
Hogy m�rt pont r�? Ha-ha!
Azt nem tudn�m megmagyar�zni, csak olyan hossz� haja volt, m�retes orra, �s a k�t m�lyed�s, amit a szem�nek v�ltem, �ppen olyan sz�r�s volt, mint amelyekkel engem szokott mustr�lni. Mintha most is m�regetett volna, �s rosszall�an arra h�vta volna fel a figyelmem, hogy ha m�r belekezdtem, fejezzem is be.
K�r, hogy nem volt id�m tov�bb gondolkodni. Megsz�lalt a h�tam m�g�tt egy hang.

- Nem tudom, mi�rt f�lnek t�led annyira! – suttogta g�nyosan. – Ahogy itt �llsz. Nem vagy egy�b, mint egy megf�leml�tett, felhaszn�lhat� kisfi�.

Megfordultam.

- Tal�n igazad van. De lehet, hogy t�vedsz. Blaise.

Felhorkant, de r�gt�n azut�n nevetni kezdett. L�ttam rajta, mennyire al�becs�l, mennyire �ntelt. A szemei hamiss�got sug�roztak. Komisz gonoszs�got, ami felh�bor�tott. Mivel �rdemeltem ki vajon, hogy ilyen aljasul b�njon velem? Nem adtam meg neki mindent, amit k�rt? Nem kapott meg testest�l lelkest�l? De. Csak �ppen neki a lelkemre rohadtul nem volt sz�ks�ge. Nevetett.
Megvetsz, Blaise? Azt hiszed ilyen egyszer�, sima a dolgok v�ge? Azt hiszed, megteheted, mert eddig mindig minden �gy volt, ahogy te akartad?
Veled soha senki nem b�nt el, ugye?

- Szerett�l engem valaha csak egy kicsit is? – A k�rd�sem meglepte ugyan, de egy halv�ny fintorn�l nem tellett t�le t�bbre. �n viszont hallani akartam a v�laszt. M�g akkor is, ha tudtam, mire sz�m�thatok. Tal�n, mert ha v�laszol, nekem is egyszer�bb lesz.

- Persze, Potti! Szerettelek. Most is szeretlek. – Odal�pett hozz�m, �s mag�hoz r�ntott. �reztem, hogy �tkulcsolja az egyik kez�vel a derekamat, a m�sikkal a nyakamra csimpaszkodik. – Micsoda buta k�rd�sek. Romantikus pillanatodban tal�ltalak? J�tszhatjuk ezt is, �n benne vagyok.

Er�s ingerem t�madt, hogy bemossak neki egyet. De csak egy gy�nge sziszeg�sre tellett.

- Engedj el!

- Nem! – Olyan volt az �lel�se, mint egy abroncs, ami lassan, k�m�letesen, de biztosan ig�ba hajt.

- A fen�be, Zambini, engedj m�r! – Kit�ptem magam. Lihegve nekid�ltem a falnak. Igen. Seamusnak igaza volt. �n, idi�ta! Val�ban hat�ssal volt r�m ez az �llat, �s nem is ak�rhogyan. Alig kaptam leveg�t. Ott magaslott el�ttem, kih�v�an, er�sen, �s �n sokadszorra konstat�ltam magamban, hogy ha csak a szexre koncentr�ltam volna, a t�k�letes partner ill�zi�ja, eg�szen biztosan � lett volna. Gy�ny�r�. Izgat�. T�k�letes.

A f�lemhez hajolt, cir�gatott, kedvesen, majd k�vetel�z�en. �reztem, ahogy a nedves ajkai v�gigsim�tj�k a f�lcimp�mat. A tenyere durv�n hajtotta sz�t a kab�tom el�k�j�t. – Kivettem egy szob�t eg�sz �jjelre. Gyere! Hadd tegyelek olyann�, amilyennek annyira szeretlek l�tni!

Kiszalad a l�bamb�l az er�. Nem jutott eszembe t�bb gondolat.

- Gyere, Potter! Azt hiszed, nem tudom, hogy arra v�gysz, hogy vinnyogva k�ny�r�gj a beteljes�l�s�rt?

- Nem! – Fel�bredtem. Megfogtam a kez�t, �s meg�ll�tottam.

- Mi�rt? Hiszen szereted, alig v�rod!

- Nem! �letem legnagyobb csal�d�sa vagy, Blaise!

- Mi�rt k�reted magad? - suttogta.

- Nem! Hagyd abba!

- Azt akarod, hogy itt essek neked?!

- Hagyj m�r b�k�n! – ord�tottam. – Csak az�rt j�ttem ide, mert besz�lni akartam veled! Fejezd be! - Remegni kezdtem. Sajnos a hangom egy�ltal�n nem volt meggy�z�.

Egy ideig n�zett, azt�n l�ttam, hogy �jb�l kaj�n vigyorra g�rb�l a sz�ja. Meg�reztem a combj�t, ahogy a l�baim k�z� t�remkedik. P�nikba estem. Ez volt az utols� csepp. Egy k�ts�gbeesett erej�vel nyomtam t�vol magamt�l, �s elindultam visszafel�. Nevets�ges voltam. M�g mindig nem akartam b�ntani. Ezt az idi�t�t?

- H�! Mit csin�lsz! – Hallottam a h�tam m�g�l. – �llj meg! Kis h�lye! Hov� m�sz?

�gyetlen�l bukd�csoltam a h�ban, �s akkor m�r ott volt m�g�ttem. Nem volt rest megr�ntani. Megford�tott, �s �n f�jdalmasan landoltam a fenekemen a fagyott h�ban.

- Hagyj m�r b�k�n, nem hallod! Nem akarom! - ny�gtem. A tenyere a sz�mra tapadt. Nem tudtam, hogy Blaise k�pes ilyesmire. Csak ekkor j�ttem r�, hogy mekkora h�lyes�get k�vettem el, amikor kij�ttem, egyed�l. Egyik kez�vel megfogott, �s f�jdalmasan tudom�sul kellett vennem, hogy t�nyleg er�sebb n�lam. R�m fek�dt, kicsavarta a karomat, �s fura, hideg dolgot tolt az ajkaim el�.

- Ne! Ne, eressz! – �reztem, hogy a valami egy �vegcse, �s hogy langyos, s�r� folyad�kot tartalmaz, ami lassan csorog le a torkomon. Nyeltem, mivel nem akartam megfulladni. A k�h�g�s, pr�szk�l�s is nevet�st v�ltott ki bel�le.

Seg�ts�g�rt akartam kiab�lni. Verg�dtem, de hi�ba. Hogy lehet ilyen kegyetlen? Azt�n a verg�d�sem �tment r�ngat�z�sba, �s k�s�bb remeg�sbe.
Elhalkultam.
Fek�dtem alatta, �s lassan, de biztosan elvesz�tettem minden ellen�ll�somat. Furcsa, el�gedett szemekkel n�zett. Mosolygott.


- Ez az! �s most gyere! - Felh�zott a h�b�l. Arra eml�kszem, hogy hom�lyosan l�ttam. Nem �reztem a l�baimat. F�jt mindenem. A tark�mra kulcsolta az egyik tenyer�t. Visszan�ztem a H�rom S�pr� fel�. Mintha ny�lott volna az ajtaja, tal�n valaki kij�tt.

- Blaise, k�rlek! – Utols� pr�b�lkoz�s.

- Ugyan! – vigyorgott. – Nyugi. Semmi baj. Gyere sz�pen. - Nem mintha maradt volna er� bennem, de annyi eszem m�g volt, hogy kir�ntsam a p�lc�mat. Ez a v�ge. De ez is, mintha fura r�zsasz�n k�d �ltal nyomott �lomban t�rt�nt volna. Valamit morogtam. Nem eml�kszem.

A fejem h�trahanyatlott. Egyszer�en nem volt er�m megtartani a saj�t s�lyomat. Belekapaszkodtam, �s azt hiszem, azt ord�tottam, hogy ez�rt meg�llek.

A t�bbi, csak halov�ny eml�kk�pk�nt �l bennem. Mintha megmartam volna. Azt�n valami s�lyos �s neh�z hanyatlott r�m. Nem tudom. Az is r�mlik, hogy a saj�t l�bamon mentem. �reztem, hogy l�pkedek, hogy h�znak. De lehet, hogy az m�g el�tte volt. �sszefolyt a fejemben az id�. Azt�n a k�vetkez� eml�kem teljesen zavaros.
Egy szoba. Egy hely, �s valami f�jdalmas, kem�ny szor�t�s, valaki suttogott valamit a f�lembe, de nem �rtettem, azt�n nedvess�get �reztem, �s meleget, hallottam a saj�t hangomat, ahogy kiab�lok. Semmi m�s. Eml�kszem a plafonra, a falra. �s arra, hogy tal�n zuhanyoztam, de ebben sem vagyok biztos.
F�jt a karom, �s az �jabb eml�kem, hogy �sszeg�rnyedve �l�k, a zuhanyr�zsa alatt. Meztelen�l. Remegve…
Hirtelen t�rt vissza bel�m a l�lek.
Alig m�k�d� ujjakkal kerestem meg a csapot, hogy le�ll�tsam. F�ztam. A v�z hideg volt. Ki tudja mi�ta csorgott r�m. Annyira remegtem. Kim�sztam al�la, �s magamra tekertem egy nagyobb t�r�lk�z�t, ami oda volt k�sz�tve.
Ott l�gott a falon egy nagy t�k�r, de k�ptelen voltam belen�zni.
S�rtam.
A kezeimet a f�lemre szor�tva leveg��rt kapkodtam, azt�n fel�lltam.
�sszeszedtem a f�ld�n tal�lt ruh�imat.
M�g akkor is fojtogatott a hiszt�rikus b�g�s.

- Semmi baj, semmi baj – suttogtam ny�sz�r�gve, mik�zben fel�lt�ztem.

Rohadt f�radtnak �reztem magam. �s ki�gettnek.
Kil�ptem a szob�b�l, �s egy hossz�, ismeretlen folyos�n tal�ltam magamat. Eml�kszem, egy pillanatra megtorpantam, f�lig m�g mindig k�bultan arra gondoltam, hogy biztosan l�tszik rajtam, hogy mi t�rt�nt velem, �s hogy �gy nem ker�lhetek emberek szeme el�.
A port�ig k�zd�ttem magam, ahol egy ismeretlen f�rfi �llt. Val�sz�n�leg szob�ra v�rva.
Tudom, hogy sz�nalmas k�pet ny�jthattam. Telenyomva, valamif�le k�b�t�szerrel, kimer�lve, �sszet�rve. Pedig csak el akartam menni.

- Hell�! Mi a neved?

S�r� k�dk�nt �rt a hang. N�ztem magam el�, kicsit t�ntorogva.

- Hagyjon b�k�n! – suttogtam.

Ki akartam l�pni a helyis�gb�l, de valami �rthetetlen er� a f�ldre nyomott.

- Hohoh�! Mi a fene! Nyugalom! Mi a baj? Rosszul vagy?

Valaki megfogott. Ki akartam t�rni. Tal�n kap�l�ztam is. Azt�n minden elhalkult. A kezeim elzsibbadtak, a fejem z�gott. Kiab�ltam. Azt�n cs�nd.

Cs�nd.

Kil�gz�s.

Bel�gz�s.

Kil�gz�s.

Bel�gz�s.

Hol vagyok? Hm? Hol?

Kinyitottam a szemem. Egy �gyon fek�dtem. El�jultam.
Ahogy visszat�rt az �ntudatom, fel�ltem. Mit keresek �n itt? V�gigsim�tottam az arcomat, azt�n fel�lltam. Nehezen k�zd�ttem el magamat az ajt�ig.
Szerencs�re nem volt mellettem senki. R�n�ztem az �r�mra. F�l h�t.
Mind�ssze h�rom �r�ja.
H�rom �ra. Nem sok.
Mennem kellett.
Nem tudom, hogy jutottam le a H�rom Sepr�ig.
K�v�lr�l nagy zsivaj hallatszott. Egy pillanatig t�tov�ztam, bel�pjek-e. Azt�n d�nt�ttem.
�porodott f�st, �s alkoholszag t�lt�tte be a helyis�get.
Kih�ztam a p�lc�mat. Egyenletes l�ptekkel szeltem �t a termet.
A mardek�rosok egy csom�ban �ltek a t�volabbi sarokban. Zambini h�ttal nekem r�h�g�tt.
Hogy van k�pe ezek ut�n vissza�lni, �s sz�rakozni? Meg�lltam m�g�tte.

- H� Blaise! Vend�ged j�tt! – b�kte meg hanyagul a mellette �l� sr�c.

L�ttam, hogy megfordul, hogy mosolyog, de a mosoly lehervadt az arc�r�l. Furcs�n v�gigm�rt, azt�n fel�llt.

- Meg�llek.

- Harry! Mit csin�lsz? H�j? S�ket vagy? – kiab�lt valaki, de nem figyeltem.

- Takarodj kifel� el�ttem, te utols�, mocskos f�reg! – sziszegtem. Megijedtem a saj�t hangomt�l. Nem tudom, hogy milyen l�tv�nyt ny�jthattam, de a terem elcsendesedett.
A mindig nagysz�j�, �s pof�tlan Zambini v�dekez�en maga el� tartotta a kezeit.

- Potter! F�lre�rted! �n nem…

- Hallgass! El�re, te gy�va, rohad�k! Utols� szem�tl�da! Indulj, k�l�nben sz�gyenszemre a haverjaid el�tt foglak kicsin�lni!

- Mr. Potter! Mit m�vel, fiatalember?

Minerva a semmib�l bukkant fel. R�m�lten odasietett mell�m, �s megpr�b�lt k�z�nk �llni.

- K�rem, McGalagony professzor, menjen az utamb�l, k�l�nben nem �llok j�t magam�rt!

- Hah! M�gis mif�le besz�d ez! – Leveg��rt kapkodott. – Potter! Azonnal engedje le a p�lc�j�t! Nagyon cs�nya b�ntet�sben lesz r�sze, ha nem engedelmeskedik!

- Teszek r�! – ki�ltottam, �s m�r k�ldtem is volna Minerva fel� a k�b�t� �tkot. Elborult az agyam. De ekkor valahol elhangzott egy Capitulatus. A p�lc�m kirep�lt a kezemb�l, �s �n ott maradtam megsemmis�lten, k�szen a puszta k�zzel val� gyilkol�sra. Minerva csak b�mult r�m, �s nem hitt a saj�t szem�nek. �n viszont pontosan tudtam, mit kell tennem. – Asszonyom, pr�b�lt�k m�r a tisztess�g�t s�rba tiporni? Nem tett volna meg mindent, hogy megv�dje mag�t, �s bossz�t �lljon?

- �lljon meg a menet, Mr. Potter! A bossz� nem megold�s, b�rmi is t�rt�nt �n�k k�z�tt Mr. Zambinivel!

- Nem baj! �n jobban fogom magamat t�le �rezni! - Olyan rem�nyvesztett pillant�ssal n�ztem r�.

�s akkor megt�rt a j�g. Minerva arc�ra ki�lt az iszonyat. Kimeredtek a szemei. Azt hiszem, akkor esett le neki, hogy mir�l besz�ltem, nagyon burkoltan. A sz�j�ra tapasztotta a tenyer�t.

- Gyer�nk, Zambini! El�ttem! – Mutattam az ajt�ra. – A p�lc�dat nyugodtan itt hagyhatod. Nem lesz r� sz�ks�ged!

Az eg�sz terem k�vetett volna minket, ha Minerva nem parancsol nekik meg�lljt. Kifel� menet m�g l�ttam Hermione �s Ron arc�t, ahogy d�bbenettel n�znek, de moccanni sem mernek.

Kijutottunk az ajt�n.
�s �n, ahogy bez�rult m�g�ttem felemeltem az �kl�met, �s �t�ttem. Nem gondolkodtam, nem �rdekelt az sem, ha meg�l�m. Olyan elemi harag d�lt a lelkemben, amit nem tudtam kontroll�lni, �s tal�n nem is akartam. M�r �ml�tt az orr�b�l a v�r, �s folyamatosan kiab�lt valamit, de �n nem hallottam. Z�gott a f�lem, mintha 200-ra ment volna fel a v�rnyom�som. Soha nem akartam m�g azel�tt senkinek annyira f�jdalmat okozni, mint akkor neki. Visszagondolva, ma m�r nagyon sz�gyellem magam.

- Nem �n voltam! Hozz�d se ny�ltam! Nem �n voltam!

Egy pillanatra meg�llt a kezem a leveg�ben. Zih�lva, l�ngolva n�ztem a k�nnyes, v�res arc�t.

- Eml�kezz vissza, te barom! Finnigan kij�tt, �s kis h�j�n fel�v�lt�tte Roxmortsot! Elmentetek ketten!

Els�t�tedett k�r�l�ttem a vil�g.

- Hazudsz! – sip�tottam.

- Nem! K�rdezd meg Malfoyt! � is kij�tt! L�tta!

- Ez aljas hazugs�g! – Megragadtam a gall�rj�t, �s nagyot r�ntottam rajta.

- Esk�sz�m, az any�m �let�re, vagy b�rmire, amire akarod! Igen, a pics�ba, meg akartam tenni, de nem �rkeztem! Kij�tt az a patk�ny, �s…�s …�n nem is tudom! Megr�m�ltem, f�ltem, hogy elmondja valakinek, �s kider�l. Itt hagytalak benneteket kinn, �s �n bementem!

- Nem hazudik! – A h�tam m�g�tt megsz�lalt egy nyugodt, hideg hang.

Megfordultam. Draco Malfoy karba tett k�zzel n�zett r�m. Most nem volt f�l�nyes, nem volt b�szke. Ink�bb higgadt, �s merev. Lassan fel�lltam Zambinir�l, �s Malfoy el� l�ptem.

- Esk�dj!

- Esk�sz�m. – A szeme sem rebbent. Azt�n szinte l�ttam, ahogy fel�lkerekedik benne a szem�t �nje. – Finnigan, a kis �rtatlan. L�tod, Potter? Az els� adand� alkalommal, amikor elgyeng�lt�l, kihaszn�lta a lehet�s�get. Ez a ti h�res griffend�les bar�ts�gotok? Mindj�rt h�nyok!

- Fogd be!

Felemelte a kez�t, �s teljesen v�ratlanul v�gigsim�totta az arcomat. �sszer�zk�dtam.

- Adhatok egy j� tan�csot? – k�rdezte szenvtelen�l. – Keress magadnak valakit, akiben megb�zol, �s maradj mellette. K�l�nben soha nem lesz v�ge a vessz�fut�sodnak. Mit gondolsz, �n mit keresek Blaise mellett?

Led�bbentem. Sok mindent v�rtam t�le, de ezt nem. Lassan kezdett �ssze�llni a k�p. Sz�d�ltem, h�nyingerem lett. Nagyon rosszul �reztem magam. H�tr�ltam t�le. Azt�n a h�z sark�ig t�ntorogtam, �s �klendezve �sszeg�rnyedtem. Val�sz�n�leg ott maradtam volna m�g egy ideig, ha nem �rzem meg a v�llamon valakinek a kez�t. R�m�lten felemeltem a fejem. Zambini volt az.

- Gyere! Visszak�s�rlek Roxfortba. Besz�lgess�nk.

Fel�lltam, �s t�tov�n b�lintottam. Ideje volt. Nagyon ideje.

H�t �gy t�rt�nt. Most m�r �rtitek a d�h�met? �rtitek, hogy mi�rt k�v�nom a pokolba az eg�sz �letemet? �s most itt �l�k egy s�t�t folyos� m�ly�n, egyed�l, �s nincs kedvem mozdulni.
Nem tudom, hogy hol rontottam el.
Seamus elt�nt. Lehet, hogy fenn van a szob�nkban. A Tiltott Rengetegben Zambinivel t�rt�nt besz�lget�s�nk ut�n egyb�l vacsor�zni ment�nk, �s ott nem volt. A t�bbiek �rtetlen�l b�mulnak, �s nem mernek k�rdezni. Csak sejtenek valamit, de tal�n elhinni nincs mersz�k.
Holnap mindenki haza megy. H�la Merlinnek. Sz�ks�gem van a mag�nyra. Senkit nem akarok l�tni. Sem ma, sem holnap.
M�g er�t gy�jt�k. Azt�n felmegyek.
Min�l k�zelebb ker�l�k a h�l�szob�nk ajtaj�hoz, ann�l nehezebben l�legzem.
De nincs hov� h�zni a dolgot. Szembe kell n�zni az elker�lhetetlennel. Hiszen egy iskol�ba j�runk, egy szob�ban lakunk. A bar�tom. Vagy most m�r nem tudom, minek nevezzem.
Az � sz�j�b�l akarom hallani.
Benyitok az ajt�n.
Seamus az ablakn�l �ll, h�ttal nekem. Az egyik kez�ben egy f�lig �res �veg l�g.
Tudja, hogy itt vagyok m�g�tte, de nem mozdul.
Pr�b�lok uralkodni magamon. Lassan odal�pek hozz�, �s kiveszem az �veget a kez�b�l, �s az ablakp�rk�nyra teszem. Nem reag�l.

- �lvezted, Seamus? J� volt?

- Te most nem �rtesz semmit – mormolja r�szeg hangon.

- Eltervezted el�re, vagy csak spont�n �tlet volt? Hm?

-…

- Hallgatsz?

Feld�h�t, hogy r�m sem n�z. Inger�lten megragadom a v�ll�t, �s magam fel� ford�tom. V�r�sek a szemei. Kifejez�stelen arccal n�z.
Hirtelen elhat�roz�ssal elkezdem kigombolni az ingem. K�zben le sem veszem r�la a szemem. L�tom a d�bbenet�t.

- Mit csin�lsz, Harry?

- Levetk�z�m. – Messzire dobom az ingem. – �n ugyanis nem eml�kszem semmire. Tudod? Gyer�nk, mutasd! Hogyan csin�ltuk?

- Hagyd abba.

- Mi�rt? Nekem is kij�r az �lvezet. – Kigombolom a farmerem, �s leh�zom a sliccem. – Nem seg�tesz? Gondolom m�r j�ratos vagy benne!

- Hagyd m�r abba! – ord�tja, �s eltakarja az arc�t. – Nem volt er�szak!

- Nem? T�nyleg?

- Te is akartad!

- Akartam? Ezt �gy nevezik mostan�ban? Mit akarhattam, Seamus? Azt sem tudtam, hogy hol vagyok! Nem eml�kszem r�d! Fogalmam sem volt, hogy mit teszek! Szerinted akartam?

- Mi�rt k�nzol? – zokogja. – Hagyd abba, k�rlek!

- �n h�nyszor mondtam neked, hogy hagyd abba? �ruld el, h�nyszor? K�ny�r�gtem neked? Kiab�ltam?

Neki dobom az �jjeliszekr�nynek. R�esik �s felbor�tja. M�r hangosan zokog. Uralkodnom kellene magamon. Musz�j lenne. M�ly leveg�t veszek, �s otthagyom. Az ablakhoz l�pek. Felveszem az �veget, �s j� nagyot h�zok bel�le. Ahogy le�r a gyomromig az alkohol, �rzem, hogy remegni kezdek.

- Majdnem meg�ltem Zambinit – motyogom rekedten. – Ilyen kicsi v�lasztott el t�le, hogy megtegyem.

- Sajn�lom. Annyira sajn�lom, Harry! – zokogja. – Nem tudom mi �t�tt bel�m. Elborult az agyam, �s…�s nem gondolkodtam! D�h�s is voltam r�d, �n…�n nem akartalak b�ntani!

- M�gis megtetted. – �jabb korty az �vegb�l. – Tudod, �n mit sajn�lok? Azt, hogy egyszerre k�t dolgot is elvesz�tettem. Egy bar�tomat, �s a bizalmamat, mindenkiben.

- Bocs�ss meg nekem, k�rlek! – Felt�p�szkodik a f�ldr�l. Imbolyogva odas�t�l hozz�m. A v�llamra akarja tenni a kez�t, de �n el�t�m. H�tr�bb l�p. – B�rmit megteszek neked, b�rmit, csak bocs�ss meg!

- B�rmit? – cinikusan mosolygok.

- B�rmit. �n…�n szeretlek.

B�mulom. K�ts�gbe van esve. T�r�lgeti az orr�t. Tiszta k�nny az arca.

- Te rosszabb vagy, mint Blaise. � legal�bb sosem volt �lszent. Megmondta, amit akart, �s elvette, ami kellett neki. De te? Te m�g gy�va is vagy r�ad�sul. �s sunyi. Mindent elrontott�l.

Tudom, hogy f�jdalmat okozok a szavaimmal, tudom, hogy bele�r�l a b�ntudatba, de annyira csal�dott vagyok, hogy nem �rdekelnek az �rzelmei. Hadd f�jjon neki.
Kiker�l�m. Felveszem az ingem, �s lassan begombolom. Kopognak az ajt�n.
F�radtan begy�r�m az ingem alj�t a nadr�gomba, �s ajt�t nyitok.
Minerva n�z velem szembe.

- J�jj�n Potter. Az igazgat� v�rja.

- Igen, asszonyom. Visszakapom a p�lc�mat?

- Egyel�re nem. Na, j�jj�n, ne v�rassuk meg.

Szokatlanul l�gy a hangja. N�lk�l�zi a haragot, a csal�dotts�got. Hi�nyzik a kioktat� hangnem. Halkan l�pkedek m�g�tte.
Felmegy�nk a l�pcs�n, �s bel�p�nk Dumbledore szob�j�ba. Kicsit mindh�rman meg vagyunk illet�dve.

- Harry! – kezd bele Dumbledore cs�ndesen. – Minerva elmes�lte az incidenst. Az a k�rd�sem, k�v�nsz-e feljelent�st tenni Mr. Zambini ellen.

- Nem.

- Van valami, amir�l esetleg besz�lni akarsz vel�nk?

- Nincs, uram. Elmehetek?

- Harry! �gy gondolom, jelen k�r�lm�nyek k�z�tt jobb lenne, ha lemenn�l Poppyhoz, hogy megvizsg�ljon.

- Felesleges. J�l vagyok. – Hidegen �s kim�rten v�laszolok.

- Biztos, hogy minden rendben van? – Zavartan kikandik�l a szem�vege f�l�tt.

- Igen, uram.

- Ez esetben j� �jszak�t k�v�nok. Holnap reggel kilenckor jelentkezz Piton professzorn�l.

- Ilyen hamar? Nem �rt volna r� az �nnepek ut�n?

- Nem, Harry. Sajnos egy�ltal�n nem �r r�.

-… �rtem, Uram. K�sz�n�m. J� �jszak�t.