Kil�pek az ajt�n, �s a harc al�bb hagy bennem.
M�r csak letagl�z� f�radts�got �rzek.
Egy �gy kellene, �s valami j� vastag takar�, ami al� j�les�en be lehet b�jni.
Ezt fogom tenni. Alszom, hat�rozom el, �s neki indulok a rosszul kivil�g�tott folyos�nak.
M�r r�g kihalt minden. Gondolom, a di�kok javar�sze pakol�szik, k�sz�l a holnapi indul�sra.
Valahogy honv�gyam van. Ami az�rt furcsa, mert elvileg �n nem �rezhetn�k ilyet.
Ugyanis nincs hov� mennem. Pillanatnyilag ez az otthonom.
Kir�zom a fejemb�l a szomor� gondolatokat.
Pedig nem k�nny�, mert r�d�bbenek, hogy m�g soha �letemben nem �reztem magamat ennyire mag�nyosnak.
Az �rz�s nem �j, csak most valahogy er�sebb, mint eddig b�rmikor.
Azt�n valami olyat teszek, aminek semmi �rtelme. Megindulok a pinc�k fel�. Visz a l�bam.
Az el��rzetem rosszat s�g. Lehajolok, mert kik�t�d�tt a cip�f�z�m, ugye? M�g ez is. De ahogy r�ngatni kezdem a f�z�met, elcsendesedek, mert suttog�st hallok. Felkapom a fejem.
Ki m�szk�l ilyenkor erre, rajtam k�v�l? Nem akarok t�bb meglepet�st.
Csak prefektus lehet, vagy Piton v�gzi szok�sos ellen�rz�s�t�j�t. Nem is hezit�lok tov�bb, hiszen hozz� indultam, b�r fogalmam sincs, mit akarok neki mondani, �s mi�rt j�v�k �ppen ide.
Gondolkod�s n�lk�l felegyenesedek, �s befordulok a hang ir�ny�ba.
�s meghalok. �jra �s �jra.
A szemem el� t�rul� k�pt�l. Piton a folyos� k�zep�n �ll, �s k�t karral �lel valakit. Matat az illet� lensz�n� haj�ban, �s n�ha neh�zkesen fels�hajt.

- Szedje �ssze mag�t. – Hallom az elfojtott hangj�t. Nem vesznek �szre. �n pedig nem tudok megmozdulni.

- �n ezt nem tudom tov�bb csin�lni. K�ptelens�g. Nem b�rom tov�bb. – Halk zokog�s.

Ismerem a hangot. B�r ne ismern�m. Nem hiszek sem a szememnek, sem a f�lemnek. A m�sodperc t�red�ke alatt v�gigfut az agyamon sz�mtalan magyar�zat a l�tottakra. De mindegyik elv�sz, amikor Piton felemeli a fej�t �s szemben�z velem.

- Potter! – suttogja. Meglep�dik, de egy pillanatig mintha megk�nnyebb�l�st l�tn�k �tsuhanni az arc�n. Azt�n fagyos r�m�letet. Tal�n mostanra m�rte fel a helyzetet, �s hogy mi az, aminek kin�z ez a jelenet. Nem tudom.

H�tr�lni kezdek, �s be akarom csukni a szememet, hogy a t�bbit ne l�ssam, csak valahogy nem megy. Ahogy kibontakozik az �lel�s�b�l a m�sik alak, megfordul.

- Mi�rt? – ny�g�m ki az egyetlen sz�t, ami kif�r a torkomon, nekiszegezve. �s Seamus Finnigan arca k�v� dermed.

Azt hiszem, eleget l�ttam, �s k�sz�n�m nem k�rek a t�bbib�l. Sem a magyar�zatb�l, sem semmib�l, ami az � sz�j�b�l hangzik el. Hogy mi�rt f�j ez most annyira? Tal�n, mert ez az utols� csepp, ami m�g elf�rt a lelkemben, �s nincs tov�bb. Nem el�rultak, hanem megsemmis�tettek.
Megfordulok, �s fut�snak eredek.

- �lljon meg! Potter!

Nincs az a kincs, hogy megtegyem. Akkor sem, ha �gy �rzem, megfulladok, ha sz�treped a sz�vem, ha darabokra hullok, mint egy rosszul �sszerakott gyermekj�t�k. �s nem n�zek h�tra. Tudom, hogy ut�nam j�n, tal�n be�r. Nem akarom.
Hallom a cip�i kopog�s�t, �s �n t�l gyorsan akarok futni, mint �lmomban, amikor egy eg�sz t�ztenger �ld�z. Csak ugyan�gy nem b�rok el�gg� gyors lenni, �s ugyanolyan menthetetlen�l lecsap r�m.
Nem tud rendesen bel�m kapaszkodni, hogy meg�ll�sra k�sztessen, csak a ruh�mat ragadja meg a h�tamon, �s egy mozdulattal a falnak vet. Megt�ntorodok, �s nekiesek a fel�letnek. Semmilyen f�jdalmat nem �rzek, val�sz�n�leg az adrenalin rendesen dolgozik bennem. Ki�ltani szeretn�k, de hamarabb kital�lja a gondolatomat, mint �n magam. Maga fel� ford�t, �s a sz�mra szor�tja a tenyer�t. Csak az �szt�n�m miatt ny�lok a keze ut�n, mert �gy �rzem, nem kapok el�g leveg�t. Eltoln�m magamt�l, de r�m nehezedik teljes s�ly�val, �s a fej�t a falnak nyomja az eny�m mellett.

- Csss! – Becsukott szemmel zih�l. – Semmi baj, semmi baj.

Tal�n felk�sz�lt m�r a k�vetkez� rohamra, ami t�lem v�rhat�. Megr�ndulok, kiszabad�tom a m�sik kezem, ami m�g�ttem maradt, hogy most m�r leszedjem magamr�l a tenyer�t, de � k�zben a f�lemhez hajol, �s suttogni kezd.

- Ne ord�tson! Elengedem, ha meg�g�ri, hogy cs�ndben marad. – A szemembe n�z, hogy l�ssa a reakci�mat, de ott nincs semmi, csak p�nik. – Figyel r�m, Potter? Az isten szerelm�re, csak most az egyszer legy�l k�pes figyelni r�m!

Lassan b�lintok, m�r amennyire a szor�t�sa engedi, hogy egy�ltal�n meg tudjam mozd�tani a fejemet.

- Rendben? – k�rdi �vatosan. Nem hisz nekem, �s a hely�ben �n sem tenn�m.

Az a t�r�keny bizalmi kapocs, amit itt egy m�sodperc alatt pr�b�l �sszerakni, egyik�nknek sem el�g, �s ezt � ugyanolyan j�l �rti, mint �n. De kock�ztat, �s lassan, nagyon lassan elenged.
�ssze tudn�k esni, amikor a s�lya v�gre elt�nik r�lam. Gondolkod�si id�t sem kapok, h�zni kezd a karomn�l fogva visszafel�, az ellenkez�ir�nyba.

- Engedjen el!

Nem reag�l, nem lass�t. Csak r�ngat maga ut�n. Megint ker�lgetni kezd a hiszt�ria, ahogy elhaladunk Seamus mellett, aki lemerevedve b�mul maga el�.

- Menjen, Finnigan! T�nj�n m�r innen! – Szab�lyosan r�ord�t, amit�l az �sszerezzen, de m�g mindig nem mozdul.

F�kezni pr�b�lom magamat a l�baimmal. K�zbe r�j�v�k, hogy a szob�j�ba akar bevonszolni, �s ett�l m�g jobban megijedek. M�g el akarom �rni a falat, amit�l csak p�r centire haladunk, hogy megragadjak valamit, �s megkapaszkodjak benne, de m�r az ajtaja el�tt �llunk, �s � a p�lc�ja ut�n ny�l. Ahogy kit�rul az ajt�, h�trar�ntom magam, �s guggol� helyzetben pr�b�lok h�tr�bb cs�szni, de nem megy, mert szinte kiszakad a v�llam. Piton, ahogy meg�rzi, hogy miben mesterkedem, visszar�nt a f�ldr�l.
Sosem �reztem m�g magam ilyen rem�nytelen helyzetben. �s nem tudok megsz�lalni, nem tudok tov�bb ellenkezni, csak tehetetlen�l hagyom, hogy beh�zzon mag�val, �s egy lend�lettel, a szoba k�zep�re r�ntson.

L�tom, hogy bez�rja az ajt�t maga m�g�tt, �s h�ttal nekid�l. �n meg h�tr�lok, eg�szen az asztal�ig, aminek neki�tk�z�k, �s h�tulr�l megt�masztom magam benne a kezeimmel.

- Tudunk besz�lni, vagy �v�lt�zni fogunk? – k�rdi cs�ndben. Megint nyugodt a hangja. Mintha az el�bbi dolgok meg sem t�rt�ntek volna. �sszefonja maga el�tt a karjait, de nem mozdul az ajt�t�l. Tal�n azt gondolja, hogy az els� dolgom az lenne, hogy elmenek�ljek. J�l gondolja.

- Ha arra akar r�venni, hogy fogjam be a sz�mat, �s hallgassak arr�l, amit l�ttam, felesleges volt idehurcolnia. Nem �rdekel a mag�n�lete, sem m�s�. Azt csin�l, amit akar. Csak engem hagyjon b�k�n.

Megl�dulok, hogy egy hat�rozott ember ill�zi�j�t keltve el�rjem az ajt�t, �s � kiengedjen. Ehelyett ott marad a hely�n, �s nem mozdul. Mikor oda�rek az ajt�hoz, megfogom a kilincset, �s m�r h�zn�m lefel�, de �jra megragad, �s visszadob a szoba k�zep�re.

- Mit akar hallani? Meg�rz�m a titk�t! - t�r�k ki magamb�l. – Nem �rti, hogy nem �rdekel? Leszarom, hogy ki a szeret�je, �s ne pr�b�ljon engem zsarolni, vagy fenyegetni! Mert azzal m�r egy kicsit elk�sett!

- Mekkora egy bolond vagy te, Potter! – Cs�v�lja a fej�t, azt�n lesajn�l� mosollyal a sz�ke fel� b�k. – �lj le.

D�bbenet. Mert azt v�rtam volna, hogy t�nyleg nekem esik, �s addig fenyeget, am�g meg nem gy�z�dik r�la, hogy megfelel�m�rt�kben megf�leml�tett. De Pitonn�l semmi sem m�k�dik �gy, mint m�s norm�lis embern�l, �s ezt is megszokhattam volna m�r.

- Nem. Nem maradok itt! �s nem is tarthat itt!

- Mern�l fogadni? – G�nyosan elh�zza a sz�j�t.

Az eny�m kisz�rad, ahogy lassan elrugaszkodik az ajt�t�l, �s fel�m l�p.

- Kir�gatom! – rep�l ki bel�lem.

- Milyen alapon? – V�szesen k�zel�t, �s m�r megint az asztalnak nyom�dva b�mulom �t, mint egy sarokba szor�tott eg�r.

- Kiskor� zaklat�s��rt!

Mintha lass�tana. Meg is �ll, pont el�ttem. M�g mindig magasabb, mint �n, �s fel kell emelnem a fejemet, ha szembe akarok n�zni vele. Semmilyen r�m�letet nem v�lek felfedezni a tekintet�ben, sem bizonytalans�got. Csak n�z, m�lyen a szemembe, �s egyre k�zelebbinek l�tom az arc�t.
- Na, �s ki az a kiskor�, Potter?

Egy pillanatra becsukom a szemem. �s mikor �jra kinyitom, m�r mindk�t kez�t leteszi az asztallapra, ez�ltal engem arra k�sztetve, hogy h�tr�bb hajoljak, ha csak nem akarok hozz��rni. Er�ltetem magamat, hogy leveg�t vegyek. M�r sz�d�l�k.

- Csak nem te? – k�rdi olyan m�ly hangon, mintha az valahonnan a f�ld al�l �rkezne.

Lassan mozd�tom a fejem, hogy nemet intsek. Olyan lassan, hogy azt sem tudom, l�that�-e.
El�gedetts�g �l ki az arc�ra. Sok gondolat kavaroghat a fej�ben.
Az eny�m legink�bb kong az �ress�gt�l.

- Milyen mardek�ros – g�nyol�dik tov�bb. Azt�n egyszer csak r�j�v�k, hogy egy ideje m�r nem a szemembe n�z. A sz�mat b�mulja, �s �n tet�t�l talpig elv�r�s�d�k.
Szenvtelen �s tolakod�. M�r f�j a nyakam a merev, elh�z�d� testtart�st�l. Pr�b�lok m�g h�tr�bb hajolni, de akkor m�r fek�dn�k azon a rohadt asztalon.

- �s arra nem gondolt�l, Potter, hogy ha m�r �gyis megzsarolsz a feljelent�seddel, esetleg kihaszn�lom a lehet�s�get? Mi�rt ne? Ha m�r rep�l�k, legal�bb legyen r� k�zzelfoghat�, tapinthat� okom. – Hat�ssz�netet tart. – Nem, persze, hogy nem gondolt�l. Te nem szokt�l gondolkodni. Tudni v�lsz valamit, azt�n ki�p�ted hozz� a kis fejedben a neked tetsz� val�s�got. Te nem gondolkodsz. Fejetlen�l, ostob�n beleugrassz az els� adand� alkalommal felk�n�lkoz� lehet�s�gbe. Most is azt hiszed, hogy igazad van, ugye? Azt hiszed, hogy a romlott, megkeseredett tan�r arra haszn�lja a szerencs�tlen, megzavarodott, megr�m�lt di�kj�t, hogy kiel�g�tse a saj�t perverzi�it. Azt hiszed, r�j�ttem, hogy mi t�rt�nt ma Roxmortsban, �s kihaszn�lom Mr. Finnigant a hallgat�som�rt cser�be? T�nyleg �gy gondolod, hogy k�pes lenn�k ilyesmire, igaz?

- Honnan… - Ijedten buggyan ki a sz�mb�l. � nem tudhatja. Nem tudhatja. Senki sem tudja csak �n, �s… Seamus. Zambini nem lehetett olyan barom, hogy...

- Hogy honn�t tudom? L�m, l�m! Az els� okos k�rd�s, Mr. Potter. Bravo – suttogja kim�rten. A hideg futkos a h�tamon a szavait�l. �szre veszi, l�tja a remeg�semet. B�r neh�z is lenne nem �szrevenni. �vatos fintor jelenik meg a sz�ja szeglet�ben. – F�lsz t�lem?

- Nem – motyogom zavartan.

- Nocsak. Akkor mi�rt remegsz?

-… Maga g�nyol�dik velem – suttogom, �s �rzem, hogy egy �rva k�nnycsepp utat tal�l a szemem sark�b�l. T�l sok volt ez a nap. Nem b�rom tov�bb.

Mintha csak meg�rten�, hirtelen elt�volodik t�lem. Le�r egy k�rt a szob�ban, azt�n �jra meg�ll el�ttem, de ez�ttal tisztes t�vols�gban.

- Tudod, hogy mi ez? – k�rdezi, s a kez�ben megvillan egy l�nc, egy furcsa med�llal.

Egy kicsit pihegek m�g, keresem a hangomat, azt�n b�lintok.

- Igen. Id�nyer�.

Grimaszt v�g, azt�n lecsapja mell�m az asztalra.

- Mindj�rt gondoltam. Nincs az �g egy adta vil�gon olyan, amit Harry Potter nem pr�b�lt m�r ki.

- Hogy ker�lt ez �nh�z? – �vatosan megt�rl�m a szememet, hogy jobban szem�gyre vehessem a vesz�lyes kis csecsebecs�t.

- T�bb, mint n�gy nap alatt alig aludtam p�r �r�t, �gyhogy ne f�rassz a felesleges k�rd�seiddel. �lj le. Amit most el fogok mondani, el�g hossz� lesz. Ne szak�ts f�lbe. – mordul, azt�n egy pillanatra kis�t�l a szob�b�l, �s visszat�r egy �veg itallal. Kom�tosan t�lt mag�nak bel�le, azt�n belekortyol. Egy ideig hallgat. Tal�n pr�b�lja �sszeszedni a gondolatait. �n k�zben leereszkedem egy sz�kre, �s m�r t�nyleg nagyon reszketek. Egyszer�en nem b�rom uralni a saj�t testemet.

- Ami a mai napon t�rt�nt, azt sajnos nem lehetett kiv�deni. Megpr�b�ltuk. Mr. Finnigan �s �n n�gyszer forgattuk vissza az id�nyer�t, �s pr�b�ltuk befoly�solni az esem�nyeket, ezzel kock�ztatva a legborzalmasabb lehet�s�get is. Az id� nem j�t�k. �s nem lehet k�nnyed�n b�nni vele.

- Mi t�rt�nt? – szalad ki a sz�mon.

- Ha tudod, hogy mi az ott az asztalon, akkor azt is tudod, hogy mire haszn�lj�k. Mi ezt a mai napot n�gyszer �lt�k meg. A mai roxmortsi kir�ndul�sodnak ugyanis, n�gyb�l h�rom esetben hal�los kimenetele volt. Az els� esetben Blaise Zambini halt meg. A m�sik kett�ben te magad. Azt hitt�k, hogy egy egyszer� apr�s�g megv�ltoztat�s�val ki lehet v�deni a trag�di�t. De nem �gy t�rt�nt. Minden egyre rosszabb lett. B�rmit is pr�b�ltunk v�ltoztatni teljes cs�d volt az eredm�ny. Megpr�b�ltuk az �n beavatkoz�sommal, s�t egy esetben kicser�ltem Zambini b�jital�t egy �rtalmatlan szerre. A harmadik esetben m�r majdnem siker�lt. Addig minden rendben volt, am�g Mr. Finnigan elvitt t�ged a helysz�nr�l. Felk�s�rt a motelszob�ba, �s ott hagyott. De te fel�llt�l, �s an�lk�l, hogy tudtad volna, mit csin�lsz, odas�t�lt�l az ablakhoz, kinyitottad �s kizuhant�l. Minden esetben meg kellett t�rt�nnie annak a dolognak. Ha megpr�b�ltuk kiv�deni, katasztr�f�ba torkollott. Azt�n m�rlegelt�nk, vajon mit viseln�l el k�nnyebben. Blaise Zambinit? Ezt azonnal elvetett�k, ugyanis miut�n magadhoz t�rt�l az els� eset ut�n, hidegv�rrel meggyilkoltad. Vagy Seamus Finnigant? �t legal�bb nem volt�l k�pes b�ntani. Ez volt az utols� pr�b�lkoz�sunk… Van jobb �tleted? Szerinted mit kellett volna csin�lni? Esetleg v�llalsz m�g egy pr�b�t? V�gigcsin�ln�d m�g egyszer? K�pes lenn�l r�?

Elhallgat. N�zegeti a kez�ben tartott poharat, azt�n �jra t�lt.

- �n nem �rtem, hogy mi�rt kellett �gy lennie, de �gy t�nik, vannak dolgok, amiknek egyszer�en meg kell t�rt�nnie. Tal�n t�l kellett, hogy ess ezen a megr�zk�dtat�son, az�rt, hogy tov�bb tudj l�pni. Tal�n ha nem t�rt�nik meg, megt�rt�nt volna m�skor, m�ssal, rosszabb v�gkifejlettel. �s tal�n akkor nem lett volna a k�zeledben sem Finnigan, sem �n…

�jra cs�nd. Nem tudom felemelni a fejem. M�r j� ideje b�mulom a padl�t. Semmit nem �rzek, csak sz�nalmat. Saj�t magam ir�nt.
Mit is mondhatn�k. Azt hiszem, a s�r�s m�r nem megy. Csak meg�rteni szeretn�m. Amikor v�gre �sszeszedem magam, �s feltekintek, egy b�biskol� Pitonnal tal�lom magam szemben. �l a kandall� mellett, �s az orra m�r majdnem a mellkas�t veri. Az ujjai lassan ernyednek el az abban tartott poh�r k�r�l, �s tudom, hogy a k�vetkez� pillanatban le fog esni.
Fel�llok, �s kiveszem a kez�b�l.
Pr�b�lok �vatos lenni, de ahogy meg�rintem a poh�r talp�t, Piton szemei felpattannak, �s a legmogorv�bb n�z�s�vel mustr�l. Azt�n megenyh�l.
Nem sz�lunk egym�shoz. A tekintete teli van f�jdalommal, �s valami meg�rt�s f�l�vel, ami annyira szokatlan, hogy szinte m�r term�szetelleness� teszi az arc�t.

- Aludjon j�l, uram – suttogom, �s csak egy halv�ny b�lint�st kapok cser�be. De ez nekem fel�r b�rmilyen sz�val. Valahogy tudom, hogy mit gondol, �s azt is, hogy � is tudja, hogy nekem mi j�r a fejemben. H�t nem furcsa? Kegyesen legyint az ajt� fel�, s k�zben f�lrecsapja az arc�ba b�j� hajtincseket. Egy m�sodpercig azt hiszem, hogy mosolyogni pr�b�l, �s �n majdnem felengedek annyira, hogy megmelegedjek t�le, de azt�n megsz�lal, �s �n r�j�v�k, hogy Perselus Pitonnal �llok szemben.

- T�nj�n a francba, Potter, miel�tt m�g meggondolom magam!

Megtorpanok. Mi? Mi az, hogy meggondolja mag�t? De folytatja.

- �s le nem vonok a h�z�t�l vagy t�zezer pontot.

Mosolygok. Ez baromira jellemz�. Rendben. Nem fordult ki a vil�g teljesen mag�b�l. Amint megnyugszik, megint mag�zni kezd, �s gyorsan levon p�r pontot a biztons�g kedv��rt. M�r ezt is megszoktam.
Kir�p�l�k a pinc�b�l, kett�s energi�ra kapcsolva.
Futok, ahogy a l�bam b�rja, �s iszony�an feld�h�t a D�ma, amikor nem akar beengedni, mert nem tudom a jelsz�t. Kisebb sz�csata, �s n�mi veszteget�si k�s�rlet ut�n az�rt beadja a derek�t, �s �n v�gre a saj�t szob�m ajtaj�t t�pem fel, teli er�vel.

- Hol van Seamus? – lihegem.

Ron �s Neville �sszen�znek, azt�n v�g�l is Ron �ll fel a l�d�ja mell�l, amit eddig pakolgatott.

- G�z�m sincs. Tal�n valami gond van? – Furcs�n �sszeh�zza a szem�ld�k�t, �s el�g meredek hangs�llyal folytatja. – Persze, �rthet�. Mondd, Harry? Csak nem valami szerelmi bonyodalom?

Egy pillanatra �tsiklik a tekintetem Neville-re, aki most f�lre�rthetetlen�l ker�li a szemkontaktust. Hopp�.

- Mondd, mikor akartad k�z�lni vel�nk, hogy egy kicsit felmelegedett k�r�l�tted a leveg�?

M�r t�l f�radt vagyok hozz�, hogy udvariasan v�laszoljak. Undok vigyor �l ki az arcomra, azt�n magamat is meglepve, elnevetem magam.

- Hogy mondtad?

- Tudod te azt nagyon j�l – sziszegi a fogai k�z�l. Az arca olyan v�r�s, mint a r�k, �s l�tom, hogy �k�lbe szor�tja a kezeit. – �s �n a bar�tomnak tartottalak! Egy ilyet!

- Milyet, Ron? Mi�rt nem mondod ki?

- Perverz!

Nevetnem kell. Fojtogat a r�h�g�s. �risten?! K�t h�ttel ezel�tt s�rva rohantam volna ki a folyos�ra, most meg k�ptelen vagyok komoly maradni. Vigyorogva megcs�v�lom a fejem, azt�n k�zelebb l�pek hozz�. Megtorpan, azt�n h�tr�bb l�p.

- K�rni fogom McGalagonyt, hogy k�ldjenek k�l�n szob�ba! – sip�tja. – �n nem vagyok hajland� egyetlen egy �jszak�t sem t�lteni egy ilyennel!

- Tedd azt, Ron! S�t, megk�rlek r�! – mosolygom b�josan.

Elh�lve b�mul r�m. �n elindulok a kij�rat fel�, azt�n eszembe jut valami.

- Jut eszembe, Ron! – ki�ltom.

Megp�rd�l, �s d�h�sen r�m n�z.

- Ezt Hermion��rt kapod – k�zl�m, azt�n teljes er�b�l, �k�llel orrba v�gom. Nem �rkezik reag�lni, �s kicsit sem �rdekel, hogy mit gondol. Csak j�l esett, �s k�sz. N�ha az �lvezetnek is �lni kell, nem igaz?