M�g be sem h�ztam magam m�g�tt az ajt�t, m�ris hallom, ahogy d�szes k�romkod�sba kezd. Sz�val el�rtem, hogy az �jszak�t szob�n k�v�l t�ltsem. Nagyszer�.
Les�t�lok a klubhelyis�gig, benyitok, de t�k �res. Meg kell tal�lnom Seamust. Hol lehet?
M�r �pp ki akarok fordulni, amikor a kandall�ban �g� t�z �rnyj�t�k�ra pillantok, �s �szreveszem, hogy a h�ttal �ll� kanap� f�l�tt egy bozontos fej hom�lya is ott lebeg.
Egy kicsit megk�nnyebb�l�k. �vatosan bez�rom magam m�g�tt az ajt�t, �s szinte hangtalanul megker�l�m, hogy l�ssam is, val�ban � e az.
Amikor �szrevesz, megr�ndul, de nem pr�b�l elmenek�lni el�lem.
Csak a halottakra eml�keztet� s�padts�ga, �s az iszonyatos f�radts�ga mutatja, hogy mennyire maga alatt van. Egy�bk�nt tartja mag�t, �s ezt becs�l�m benne.

- Mondtam neki, hogy nem akarok r� eml�kezni – suttogja. – Azt akartam, hogy t�r�lje ki a fejemb�l az eg�szet.

Hallgatok. Valahogy nem j�nnek a szavak.

- Azt is mondtam, hogy nem j�v�k vissza t�bb�. Nem hiszem, hogy k�pes leszek ezt �gy tov�bb csin�lni.

- �s att�l jobban fogod magad �rezni?

- … Nem. De te biztosan.

Tudom, hogy mit akar hallani. De nem adhatom meg neki a v�laszt.
M�r r�g lehiggadtam, csak ez a kong� �ress�g itt bel�l, k�zben igazi, f�jdalmas katlann� v�ltozott.

Sokkal k�nnyebb valamit romba d�nteni, mint �jra fel�p�teni.

Lassan leereszkedek a f�ldre, elhelyezkedek. Olyan vagyok �n is, mint a h�tamat meleg�t�, pisl�kol� t�z. Nem tudok kibontakozni. Csak hallgatunk, �s egyik�nk se tudja, hogy hogyan kellene most viselkednie. �r�lj�nk a marad�k romnak, ami bel�l�nk maradt, vagy fagyasszuk a dolgokat, �s valamikor, majd mikor m�r sok minden t�rt�nt, �s elhalv�nyul ez a rengeteg csal�d�s �s f�jdalom, �jrakezdj�k?
Mi nem vagyunk el�gg� okosak, b�lcsek ehhez.

- Elmes�lte. – A jobbik �nem magyar�zat�rt ki�lt. V�laszokat akarok, amikre Pitont�l nem sz�m�thatok. A rosszabbik �nem nem akar tudni semmit. Hagyja mag�t beter�teni a s�t�ts�ggel, ami er�sen felt�rekv�ben van bennem.

- Mindent? – Pillant r�m, �s valami�rt nagyon megr�m�l.

- Nem. Csak, hogy id�nyer�t haszn�ltatok, �s t�bbsz�r visszaforgatt�tok, hogy seg�tsetek rajtam, de nem ment. Azt mondta, hogy kiv�dhetetlen volt, �s es�lytelen.

Hallgat. Em�szti a hallottakat. Keser� arckifejez�ssel n�zi a falat, �s k�zben a kanap� karf�j�t szorongatja f�l k�zzel.

- Meghalt�l, Harry. K�tszer egym�s ut�n. Meg akartunk menteni, �s k�zben meg�lt�nk. �rted ezt? - Leveg��rt kap. Enn�l s�padtabb m�r nem lehet. Csak a v�r�s�d�, kis�rt szemeinek tudhat� be, hogy nem tartom szellemk�pnek. – Ak�rmit csin�ltunk, minden csak m�g rosszabb lett. Tudom, hogy hol hib�ztunk. Most m�r tudom. Az el�bb j�ttem r�, amikor bel�pt�l az ajt�n… Pitonnak nem engemet kellett volna visszavinnie mag�val, hanem t�ged. Akkor tudtad volna, hogy meg fogod akarni majd �lni Zambinit, �s …

- Nem. �n nem tal�lkozhatok saj�t magammal. Olyan ember kellett, aki k�v�l�ll�k�nt tud seg�teni. Nem hib�ztatok. Val�sz�n�leg �gy is-�gy is megtettem volna.

- Ez�rt tal�lta ki Piton azt a cirkuszt, hogy egym�s val�di �nj�t f�lretoljuk az �tb�l?

- Hogy �rted?

- Aznap este, amikor meg�lted Zambinit, �n eredetileg nem mentem le Roxmortsba. Persze, te ezt nem tudhatod. Aki melletted l�pkedett az �ton, az m�r a v�ltoztatott id�beli "�n" voltam. Te nem tudhatod, mert Piton visszatartott �ra ut�n a Zambinis levelez�s miatt, de b�jitaltan ut�n, amikor kil�ptem a folyos�ra n�lk�led, nekem j�tt az a marha, �s mindenf�le �rthetetlen dolgokat zagyv�lt arr�l, hogy �n mekkora egy szem�t vagyok, hogy belek�t�ttem, hogy sz�ntsz�nd�kkal fel akarom �t d�h�teni.
Ezt akkor nem �rtettem, csak �sszesz�lalkoztunk, el�ker�lt a p�lca, azt�n az lett a v�ge, hogy b�ntet�munk�ra k�ldtek Hagridhoz.
Ott �ltem n�la vagy �t �r�n kereszt�l, azt�n mikor tudtam, hogy indulni fogtok Roxmortsba, fel akartam j�nni a suliba, hogy megkeresselek benneteket. Erre megjelent Piton Hagridn�l, �s k�z�lte velem, hogy a b�ntet�munk�t n�la folytatom.
Iszony�an d�h�s voltam r�.
Eg�szen estig ott tartott.
Mikor pedig v�gre elengedett, �s elindultam ut�natok, te akkor ker�lt�l el�, �s akkor m�r l�ttam, hogy nagy baj van. Elmondtad, hogy mi t�rt�nt, �s hogy meg�lted Zambinit, �s azonnal feladod magad Dumbledore-nak. A fel�re sem eml�kezt�l, csak arra, hogy elk�b�tottak, �s, hogy mikor magadhoz t�rt�l, ott fek�dt�l Zambini mellett az �gyban, meztelen�l. � m�g elaludt. Nagyon feld�lt volt�l. Azt mondtad, hogy mikor meg�rtetted, hogy mi t�rt�nt semmi m�sra nem tudt�l gondolni, csak arra, hogy ez�rt meg kell halnia.
Annyira furcsa volt�l.
Idegen, �s… f�lelmetes.
Kimondtad r� �lm�ban a hal�los �tkot. Ez megr�m�tett. Te nem vagy ilyen, Harry! Nem is tudom, arra is gondoltam, hogy tal�n meg�r�lt�l, hogy olyan er�s sokk �rt, hogy nem tudtad, mit teszel, de te bizonygattad, hogy ez nem igaz, �s hogy teljesen tiszt�ban vagy a tetteid s�ly�val, �s val�ban a hal�l�t k�v�ntad…
El�sz�r azt mondtam neked, hogy ne mondjuk el senkinek mi t�rt�nt, tal�n ki sem der�l, hogy te volt�l. De azt v�laszoltad, hogy nem lehet, mert l�tott egy idegen f�rfi kij�nni t�ged a port�n. Pont ott �llt, amikor elj�tt�l, �s m�g k�sz�nt is neked. Vagyis felismerne, �s te nem akarsz bujk�lni.
Sz�val, ez�rt elindultam veled vissza. Mikor ide�rt�nk, a folyos�n szembej�tt vel�nk Piton, �s elkezdett faggat�zni, hogy mi�rt j�tt�nk fel hamarabb, meg mi�rt vagy olyan t�pett, meg ilyesmi. Egy ideig hallgatt�l, azt�n elmondtad neki az eg�szet.
Ha eml�kezn�l az arc�ra! Merlin! F�lelmetes volt. Ber�ngatott mag�hoz minket, �s elkezdett k�rdezgetni, hogy mit csin�ltunk aznap, �s hol voltunk. Akkor m�r sejtettem, hogy t�ri a fej�t valamin.
Azt�n el��llt az id�nyer�vel.
Azt mondta... visszaforgatjuk az eg�sz napot, de csak �n �s �.
Te �gy �ssze volt�l t�rve, hogy mindenbe beleegyezt�l. �gy �lt�l ott, mint akinek a lelke elsz�llt valahov�, �s nem is figyeln�l az eg�szre. Nagyon rossz volt olyannak l�tni.
Piton ki�tl�tte, hogy v�rjam meg, am�g a val�di �nem elmegy b�jitalra, �s v�rjam be Blaiset, azt�n k�ssek bele. Akkor esett le, hogy mi volt az a reggeli cirkusz. Ezekszerint t�nyleg �n provok�ltam �t aznap reggel. Vagy m�gcsak fogom. Furcsa �rz�s volt megtudni, hogy m�ris v�ltozott a val�s�g. �s mivel b�ntet�munk�ra ker�lt az �nem, �s �rdekes m�don err�l akkor csak Piton tudott, de ez is csak ut�lag esett le, �n �tvehettem a nap tov�bbi r�sz�ben a saj�t helyemet. Az�rt ment le hozz�m d�lut�n Hagridhoz, �s tart�ztatott fel, eg�szen estig. Abban rem�nykedt�nk, hogy addigra minden rendbe j�n. De nem �gy t�rt�nt… Ja, igen! Piton, saj�t mag�t j�val egyszer�bben int�zte el.

- Hogyan?

- Belecsemp�szte a saj�t reggeli k�v�j�ba a leger�sebb altat�j�t, �s odak�sz�tette reggel, hogy mikor �bred, megigya. Ban�lis �tlet, de hat�sosnak bizonyult. �gy sim�n el tudott menni �r�kra, �jra v�gign�zte a napot, kereste a lehet�s�geket. Nekem az volt a dolgom, hogy lebesz�ljelek a Zambinivel val� tal�lkoz�sr�l, neki meg, hogy kicser�lje a b�jitalt valami �rtalmatlanra, ami ann�l a k�cs�gn�l volt. Ki is cser�lte, �n pedig megkaptam azt, ami Blaisen�l volt. Azt mondta, v�gsz�ks�g eset�n itassam meg veled. Nem �rtettem, mire gondol, de eltettem. Csakhogy hi�ba pr�b�ltalak lebesz�lni Zambinir�l, hi�ba kiabl�tam veled, k�ny�r�gtem neked, te hajthatatlan volt�l, mert �gy �rezted, ez az amit tenned kell, �s biztos volt�l benne, hogy minden rendben lesz.
Nem tudtam r�d hatni. Kiment�l hozz�. Egy ideig v�rtam, de nem j�tt�l vissza. Iszony� ideges voltam. Mikor nem b�rtam tov�bb, kirohantam ut�natok, de addigra m�r nem voltatok sehol. Csak a l�bnyomotokat tudtam k�vetni a h�ba.
Ez is, milyen muris. Eg�szen r�vid ideig esett a h�. Ha nem esik, meg sem tal�llak... A hotelig mentem ut�natok, de ott a port�ssal ker�ltem �sszet�z�sbe, mert sehogyan sem akarta elmondani, hogy melyik szob�ban vagytok. Felsz�ktem, �s nem volt neh�z megtal�lni benneteket. Kiab�l�s hallatszott bel�lr�l, �n meg azt sem tudtam, hogy mit csin�ljak. Avatkozzak k�zbe? Vagy magad is megoldod? Meddig mehetek el a t�rt�ntek megv�ltoztat�s�ban? Ott toporogtam, azt�n hallottam, hogy Zambini ord�tja a neved, meg azt, hogy ne, �s azt�n cs�nd. Felt�rtem az ajt�t. Blaise a nyitott ablakn�l �llt, �s a fej�t fogta. Sajnos k�s�n �rkeztem. Mint kider�lt, Zambini �s te dulakodni kezdtetek, �s a nagy felfordul�snak az lett a v�ge, hogy kizuhant�l az ablakon. Ellenkezt�l, nem volt�l k�ba, de nem b�rt�l vele, �s ez lett a v�ge…

Most, hogy elhallgat, elviselhetetlennek t�nik a cs�nd. Szinte f�j. Akarom, hogy fojtassa, m�g ha nagyon nehez�re is esik. B�tor�t�an b�lintok, b�r tudom, a t�bbi, csak m�g borzaszt�bb lesz.

- Mondd tov�bb!

- Sz�val, bel�ptem a szob�ba, �s odamentem �n is az ablakhoz, �s megl�ttalak. Ott fek�dt�l lenn a m�lyben. Mozdulatlanul. A fejed k�r�l v�r�s volt a h�… meghalt�l. Ostob�n, �rtelmetlen�l. El�sz�r nem is akartam elhinni. Lerohantam hozz�d. Felemeltem a fejed a h�r�l, de hi�ba sz�longattalak…

- �s azt�n?

- Azt�n Piton �jragondolta az eg�szet. Nekem m�r �gy �reztem, nincs hozz� er�m. Gy�szoltalak. � meg egyre csak azt hajtogatta, hogy ennek nem kellett volna megt�rt�nnie, �s hogy valamit biztosan elrontottunk.
�jra kezdt�k az eg�szet. Azzal a k�l�nbs�ggel, hogy kital�lta, hogy nem szabad benneteket Zambinivel egyed�l elengedni. �ssze�llt a terv. Minden ugyan�gy t�rt�nt, mint azel�tt nap… illetve ez ugyanaz a nap. Mindegy. �sszezavarodom. Sz�val lement�nk Roxfortba, te kiment�l, �s l�ttam, hogy Zambini is kimegy. Most nem vette el Piton Zambinit�l a b�jitalt. N�la hagyta. Szerintem � is meggy�z�d�tt r�la, hogy �gy kevesebb baj lesz veled. Ha nem k�b�t el Zambini, sohasem hagyod magad lebesz�lni r�la, hogy elmenj vele besz�lgetni, �s ugyanaz t�rt�nik, mint azel�tt. Ez�rt megv�rtam, am�g nagyj�b�l lef�radsz, �s megjelentem. Csaptam egy pat�li�t, meg fenyeget�zni, kiab�lni kezdtem. Zambini megijedt. Te olyan vacak �llapotban volt�l, hogy azt el sem tudom mondani. Ott bukd�csoltam veled. � meg r�h�g�tt. Azt�n r�j�ttem, hogy el kell onnan t�nn�nk, mert mindj�rt meg fogok jelenni, �s abb�l nagyon nagy baj lesz. Fogtalak, �s elt�mogattalak ugyanaddig a hotelig. Gondoltam lefektetlek, �s sz�pen kialszod magad. �gy is volt. Ahogy bed�nt�ttelek az �gyba, elaludt�l.
Azt hittem minden rendben lesz.
Gondoltam visszamegyek, �s k�zl�m a j� h�rt Pitonnal, hogy minden a terv szerint alakult. Otthagytalak.
�s itt k�vettem el a k�vetkez� hib�t. Te, valahogy id� el�tt magadhoz t�rt�l, �s kit�molyogt�l a szob�b�l, azt�n valahol m�g az emeleti folyos�n vagy megbotlott�l, vagy valaki r�seg�tett, nem tudjuk, mert senki sem l�tta, hogy eg�sz pontosan mi t�rt�nt, de ugyan�gy kizuhant�l az ablakon, mint az el�z� esetben.
�rted ezt Harry?
Mintha a v�ge a dolgoknak, minden esetben megt�rt�nne. Mintha el�re meg lett volna �rva, hogy meg kell halnod. Kezdtem azt hinni, hogy a hal�l saj�t maga int�zkedett, hogy ne sz�lhassunk bele a sorsodba… Olyan… olyan rem�nytelennek t�nt minden… olyan igazs�gtalannak.

- �s Piton?

- Sosem l�ttam m�g olyannak, mint akkor. Mikor megtudta, hogy mi t�rt�nt, teljesen kifordult mag�b�l. �v�lt�z�tt, kiab�lt, teljesen �gy viselkedett, mint aki megt�bolyodott. �n meg akartam halni. � �lni szeretett volna…
A v�g�n m�r csak b�mult maga el�, �s egyre azt hajtogatta, hogy mindennek v�ge, mindennek v�ge. Azt�n v�ratlanul elhallgatott, megragadott, ak�r egy tollpih�t, �s kiab�lva, r�ngatva magyar�zni kezdte nekem, mint egy �rtelmileg cs�kkentnek, hogy az�rt nem siker�l, mert v�gig T�ged akartunk megmenteni. Azt mondta, hogy nem kell megments�k, hanem pont ford�tva. Hagyni kell, hogy megt�rt�njen, mert a sorsunk nem kij�tszhat�. A sors, d�nt�sekb�l �ll. Az eg�sz �let�nket a d�nt�seink hat�rozz�k meg. �s t�ged sem mi, hanem a te saj�t elhat�roz�sod fog megmenteni. �gy kell alak�tanunk a dolgokat, hogy te d�nts �gy, nem �lsz meg senkit.
A d�nt�seidet te hozod, teh�t csak a k�r�lm�nyeket kell v�ltoztatni, �s nem mag�t az esem�nyt. �s azt�n r�m n�zett…

- �s kital�lta, hogy mindent ugyan�gy kell csin�lni, mint ahogyan eredetileg is t�rt�nt, csak most Zambini helyett te leszel az, aki…�rtem.

- Igen. – L�tom, ahogy kipirul az arca. �vatosan eln�z mellettem. Sz�gyelli mag�t. – �s Piton, valami�rt biztos volt benne, hogy mindketten �lve maradunk.
�n m�r nem annyira…
Addigra m�r mindketten iszony�an f�radtak voltunk. �n abban sem b�ztam, hogy k�pes vagyok megtenni. Piton azt mondta, gondoljak arra, hogy megmentem az �leted. De nekem csak az j�rt a fejemben, hogy milyen aljas vagyok, �s … undor�t�. – Elhallgat. N�zem, ahogy a kezeibe temetkezik, ahogy sz�k�l. – �s tudod, mi a legsz�rny�bb az eg�szben, Harry? El sem tudod k�pzelni! Fogalmad sincs r�la, hogy ki vagyok! �n is akkor j�ttem r�… akkor, ott.

- … - Potyogni kezdenek a k�nnyei. Nem t�rli le. Hagyja, hogy sz�t�ztass�k az arcb�r�t, �s lassan lefolyjanak az �ll�ra.

- Azt hittem, nem fogom tudni megtenni. Azt hittem, bel�lem hi�nyzik az ilyen durva �szt�n! Azt hittem, hogy egyszer�en fizik�lisan nem leszek k�pes magamat r�hangolni az eg�szre!.. De t�vedtem… Tudod, hogy mit jelent ez? �rted, Harry?

Felpattan a hely�r�l, �s el�m veti mag�t. �rzem, hogy megragadja a v�llam, �s megr�nt. De nem tudok reag�lni. Nem tudok semmit. Hagyom, hogy csin�ljon amit akar.

- Fel b�rod fogni, hogy mit tettem? �s nem hirtelen felindults�gb�l tettem, nem a pillanatnyi elmezavar ir�ny�tott! Igaz, hogy d�h�s voltam r�d, �s �ssze voltam zavarodva, de nem is ez a l�nyeg! �n k�pes voltam meger�szakolni a saj�t bar�tomat �gy, hogy puszt�n meg akartam csin�lni!

- Seamus, most m�r hagyd abba! – sz�lok r� el�sz�r halkan, majd er�lyesebben. Teljesen kiborul. Nem tudom eld�nteni, melyik�nket �rte a nagyobb megr�zk�dtat�s. De nem reag�l, g�rcs�sen zokog, elcs�szik t�lem, �s remeg� k�zzel el�h�zza a p�lc�j�t.

- Az Istenit a h�lye fejednek, Seamus! Add azt ide, de azonnal! – R�vetem magam, hogy kicsavarjam a kez�b�l. Nincs el�g ereje, szinte minden er�fesz�t�s n�lk�l siker�l. – Nem t�rt�nt ma m�g el�g trag�dia? Folytatni akarod? T�rj m�r �szhez! Ez m�g mindig a mai nap! Nem veszed �szre, hogy ilyen k�zel vagyunk hozz�, hogy kezdhess�k az eg�szet el�lr�l?

Nem vagyok biztos benne, hogy hallja, amit mondok. Csak r�zza a fej�t, �s s�r.

- Figyelj r�m! Hallasz? Piton megk�rdezte t�lem, akarom-e folytatni! �rted? Mondhattam volna, hogy igen! Megpr�b�lhatn�nk m�g egyszer, de �n �gy d�nt�ttem, hogy el�g! Felfogtad? �n akarom, hogy �gy legyen v�ge. K�sz, v�ge. Nekem �gy j�! – Magamhoz h�zom, �s most olyan mintha egy kisgyerek lenne, akit ringatok, el�re-h�tra, lassan, nyugtatgatva. – V�ge! Nem besz�l�nk t�bb� r�la, elfelejtj�k. Nem hagyom, hogy kider�lj�n. Ne f�lj, senki sem tudja meg.

- De…

- Nincs de! Hallod Seamus! Nincs semmi. Semmi sem t�rt�nt! V�ge.

Csak most �rzem, hogy elcsendesedik. Egy hossz� s�haj szakad ki a t�d�mb�l. Meg akarom vigasztalni. Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint egy nappal ezel�tt, hogy mosolyogjon, incselkedjen velem, �s a maga naiv, gyerekes m�dj�n pr�b�ljon levenni a l�bamr�l. Az illik hozz�, olyannak kedvelem. Azt�n eszembe jut, amit p�r �r�ja mondott, fenn a h�l�ban. Szeretlek.
Vajon t�nyleg �gy gondolja? Vagy csak a f�lelem, �s a megbocs�t�som ir�nti v�gya mondatta vele?
T�l korai, hogy tiszt�zzuk.

- Tudod, hogy mi m�g az �rdekes ebben az eg�szben? Azt mondtad, hogy a legels� alkalommal, mikor lej�ttem a H�rom S�pr�h�z, �s k�z�ltem veled, hogy meg�ltem Zambinit, eml�tettem, hogy l�tott valaki engem kij�nni onnan.

- Igen – szipog b�gyadtan.

- Nos, azt hiszem a v�gs� k�s�rletn�l, ugyan�gy tal�lkoztam vele. Szerintem ugyanaz az ember volt. Eml�kszem, ott �llt nem messze a pultt�l, �s �n nagyon rosszul voltam. Alig b�rtam menni, �s � elkapott, amikor �ssze akartam esni. Nem furcsa? Lehet, hogy �ppen akkor neki ott kellett lennie. Ha hamarabb j�v�k ki, �s nem tal�lkozunk, tal�n ugyan�gy meghaltam volna. De nekem �ppen akkor kellet kil�pnem a szob�b�l, �s neki pontosan akkor ott kellett lennie, hogy elkapjon, �s ne t�maszkodjak neki annak a nyomorult ablaknak.

- Igen. De azel�tt, mikor �n felel�tlen�l otthagytalak egyed�l aludni, te hamarabb magadhoz t�rt�l, �s…

- Pontosan. Van �sszef�gg�s. Nagyon is van. Most m�r csak egyet nem �rtek. Mi�rt seg�tett Piton, �s hogy ker�lt hozz� az id�nyer�?

- Nem tudom.

Elgondolkodom. El�g lesz megem�szteni ezt az eg�szet. De van r� egy eg�sz t�li sz�netem.

- Tudod, mikor megl�ttalak benneteket ma este a folyos�n �lelkezni, �n nem is tudom. Annyi borzalmasn�l borzalmasabb gondolat kavargott a fejemben. M�g az is megfordult bennem, hogy valamilyen okb�l �sszej�tszotok.

- Mi?

- Komolyan. - B�lintok. – K�pzeld, k�z�ltem vele, hogy kir�gatom.

- Mi? – Seamus sz�kincse degrad�l�dott erre az egy sz�ra.

- Igen. Kiskor� szexu�lis zaklat�s��rt.

- Mi?! – Elh�z�dik t�lem. – Nem igaz�n bukik r�m. A fekete haj�, z�ld szem� sz�rnyetegeket pr�b�lja beh�l�zni.

- Vicces, Seamus, nagyon, nagyon vicces.

- Majd akkor is nevess, ha kider�l, hogy igazam van. – B�lint, mindentud� bagoly m�dj�ra.

- Hahaha. De van m�g egy rossz h�rem.

- Ne k�m�lj. Egy�bk�nt sem tudsz m�r nekem sok �jdons�got mondani. – Fintorodik el. – Veled az �let, tiszta izgalom.

- Fogadjunk, hogy tudok! Azt hiszem, itt kell t�lten�nk az �jszak�t. Roncika kiz�rt a saj�t h�l�szob�nkb�l.

- Mi�rt? – Gyanakodva v�gigm�r, de k�zben tudom, van olyan okos, hogy m�r r�j�tt mag�t�l is a v�laszra.

- H�, h�t valamilyen, sz�momra rejt�lyes �ton-m�don r�j�tt, hogy a kviddicsen k�v�l m�st is szeretek j�tszani a fi�kkal. �s ezt er�sen zokon vette.

- Te j�s�gos Merlin!

Szeg�ny Seamus. Az arca most jobban hasonl�t egy k�s�n lend�tett palacsint�ra. �gett.

- �s most mi lesz?

- Mi legyen? – V�llr�nd�t�s. – Visszamehet�nk a szob�ba, neked m�g van p�lc�d, �s mondjuk a benn�nk felhalmoz�dott fesz�lts�g enyh�t�se �rdek�ben, j�tszhatunk vele: „ki tud nagyobbat vis�tani”-t, ki nyuvaszt a v�g�n-t, Riziront, Weasleyt, vagy semmit. Vagy esetleg itt maradhatunk, megnagyobb�tjuk ezt a r�mesen k�nyelmetlen kanap�t, �s alszunk egy nagyot.

- Harry, te egyre rosszabb vagy! – ny�gi elfojtott hangon.

- Eegen. – Vigyor. – �s azt hiszem, a kil�t�saim picit sem mutatnak javul�st ebben az ir�nyban.

- K�sz – v�gja r� gyorsan, azt�n valami elk�peszt� m�don bel�m kapaszkodik. �gy szor�t, hogy kis h�j�n felki�ltok. De visszatartom magam, mert gondolom, hallotta ma m�r a hangomat, ilyen m�don eleget.

- Akkor mi legyen?

- Hm? – mormogja a v�llamba f�r�dva. – Tudod, itt a sz�nid� ut�n el fog szabadulni a pokol. Annyira m�r ismerj�k Ront, hogy felt�telezz�k r�la, sz�tk�rt�li az eg�sz suliban, hogy meleg vagy. �s gondolom azt is, hogy m�g ki az, rajtad k�v�l. Vagyis engem.

- H�j! – Lefejtem magamr�l. – Te nem vagy meleg! M�r megbocs�ss, de akkora k�l�nbs�g t�tong k�z�tt�nk, mint a Mariana-�rok. Vil�g �letedben bukt�l a l�nyokra, �s �k is r�d!

- T�nyleg. – Szemhunyorgatva somolyog. – Itt ny�ladzom a nyakadon? �s nem esett nehezemre sz�vf�jdalom n�lk�l leteperni t�ged egy hotelszob�ban.

- Biszexu�lis.

- Nem. Nem tudom. Egy h�mnem�vel sem b�jn�k �gyba. Rajtad k�v�l.

Most rajtam van a sor, hogy v�r�s�djek, holott, okom azt�n semmi. Hiszen m�r t�l vagyunk rajta. Igaz, nekem nulla eml�kem az eg�szr�l.

- ��… ezt ne most besz�lj�k meg, j�?

Magamhoz vonom m�g er�sebben, azt�n a kez�be nyomom a p�lc�j�t.

- Akkor dolgozz, Seamus! �gynagyobb�t�s.

- J� - s�hajt. – Ront majd megverj�k m�skor.

- Ne agg�dj, m�r bem�koltam neki egyet.

- Gondoltam.

Gyorsan megcsin�lja, azt�n leveti mag�t a h�s�t� b�rre. Sz� n�lk�l odah�z�dik a bels� sz�l�hez, �s vigyorogva kacsint.
Nem k�retem magam. F�radt vagyok. Lefekszem, �s teljes nyugalommal veszem tudom�sul, hogy az �n Finniganem olyan term�szetesen cs�sztatja a kezeit k�r�m, mintha mindig is �gy lett volna.
Beles�hajtok a leveg�be, azt�n bez�rom a szemeimet.

- J� �jt, Seamus.


***

Nem tudom, h�ny �ra van.
Beletelik egy kis id�be, mire meg�rtem, hogy hol vagyok. Megfordulok, �s r�j�v�k, hogy rengeteg helyem van, nyugodtan ny�jt�zkodhatok. K�t lapos �s�t�s k�z�tt megt�rl�m a szemem, �s fel�l�k. Seamus elment.
Most �rzem csak, hogy izoml�zam van. F�j a nyakam, a hasizmom, a karjaim, de m�g az ujjaim is sajognak, ahogy mozgatom �ket.
Ideje felkelni.
Ahogy v�gigs�t�lok a folyos�n, egyetlenegy emberrel sem tal�lkozom. Persze, mert hazamentek. �n pedig itt maradtam egyed�l.
Tal�n jobb is �gy. Legal�bb lesz id�m �tgondolni a dolgaimat.
Felmegyek a szob�nkba, ami most elhagyatott, csak a saj�t holmijaim hevernek az �gyam k�r�l. Hozz�juk sem ny�lok, csak k�r�ln�zek, �s elindulok reggelizni.
Azt sem tudom, mikor ettem utolj�ra. B�r, �tv�gyam sincs.
Amikor benyitok a terembe, meglep�dve �llap�tom meg, hogy maradtak az�rt n�h�nyan. A tan�rokon k�v�l, akiknek, gondolom, m�g van n�mi elint�znival�juk, legal�bb t�z di�kot sz�molok. Mindannyian a tan�ri asztaln�l �lnek, �s teljes cs�ndben esznek. El�g vegyes a felhozatal. Nem volt l�tv�nyos a bel�p�m, ennek ellen�re olyan �rz�sem van, mintha meg�llna az id�, mert mindeni felkapja a fej�t, �s �gy marad. Mozdulatlanul. Fesz�lts�g.

- Gyere, �des fiam! - Egyed�l tal�n Dumbledore az, aki oldani k�sz�l a szitu�ci�t. Mosolyogva int egy plusz sz�ket az asztalhoz.

- K�sz�n�m. J� reggelt.

Le�l�k, �s k�rbesand�tok. Friss k�v� �s mentatea illata terjeng. Mellettem egy m�sodikos kisl�ny kavargatja a kaka�j�t. Amint le�l�k, kiejti a kanalat a kez�b�l, �s az hangosan csattan a padl�n. Szemben velem Minerva �s Bimba professzorok megr�k�ny�d�tt arca. Dumbledore egy pillanatra leveszi a szem�t r�lam, �s l�tom, hogy �vatosan oldalra n�z, majd vissza r�m.

- Hogy aludt�l, Harry?- k�rdi, s zavartan �jrat�lti a m�g ki sem �r�lt te�scs�sz�j�t.

Valami t�rt�nik. Baj van. �rzem.

- K�sz�n�m, j�l. – Automatikus v�lasz. Megkem�nyedett a hangom. Hideg. Hi�ba, most nem vagyok j� t�rsas�g.

- Ma megbesz�lj�k a gy�ms�g al� helyez�sed k�rd�s�t. Miut�n d�nt�tt�nk, k�z�lni fogjuk veled.

- Engem meg sem k�rdeznek?

Cs�nd. Enyh�n lehajtja a fej�t, �s a szem�vege f�l�l n�z.

- Nem hiszem, hogy van v�laszt�si lehet�s�ged. – Nyomat�kos.

- �rtem. – Megr�ntom a v�llam. Csin�ljatok, amit akartok. Ha �gyis eld�ntik az �letemet helyettem, mi�rt �rdekeljen? Kedvem lenne valami igaz�n durva dolgot beny�gni. Olyan vagyok, mint egy fogoly. Bez�rnak, eld�ntik helyettem, mi legyen a sorsom. Var�zslatos kalitka.

Hozz�l�tok a reggelimhez. Ha ti �gy, akkor �n is. �tny�lok a kancs��rt, hogy innival�t t�ltsek. A tekintetem tal�lkozik Piton�val.
Valahogy inger�ltebbnek t�nik, mint tegnap este.
Mi a fene t�rt�nik?
Csak egy pillanat az eg�sz, de f�jdalmasan �sszeszorul t�le a gyomrom.
Az �tkez�s h�tral�v� r�sz�t a t�ny�romra koncentr�lva t�lt�m el.
Ez nagyj�b�l �t harap�st jelent a pir�t�somb�l, �s h�rom kortyot a t�klevemb�l. Ennyi.
Mikor �jra felemelem a fejem, azt hiszem, visszak�ld�m az eg�szet oda, ahonnan beburkoltam.
Nyolc tan�r, �s legal�bb ugyanennyi di�k furcsa, r�m szegezett szemei kutatnak. Annyira megr�m�l�k, hogy hirtelen elfelejtek leveg�t venni. Reflexszer�en eltolom magam az asztalt�l.

- Harry? Rosszul �rzed magad?

- Nem. Remek�l – v�laszolom. Legsz�vesebben elt�nn�k a f�ld sz�n�r�l. Mi�rt kell kib�mulni az ember sz�j�b�l az �telt?

- Akkor fejezd be nyugodtan a reggelidet. F�l �ra m�lva Piton professzor v�r a foglalkoz�sotokra.

Ez a legfurcs�bb reggelim, amit valaha is meg�ltem. Arra gondolok, hogy m�r az eg�sz iskola tudja, hogy mi t�rt�nt tegnap. Ez el�g ok, hogy lyukat �gessenek bel�m? Pont az hi�nyzik, hogy mindenki elkezdjen b�szen sajn�lni.
Morcosan magam el� h�zok egy kis adag csokol�d�pudingot. B�natra legjobb az �dess�g.
M�g mindig cs�nd van, �s �r�l�k, hogy elfoglalhatom magam a kiskanalammal. J�les�en k�stolgatom az �dess�get, lassan, kom�tosan, rem�lve, hogy el�g sok�ig kitart, �s a kis t�rsas�g k�zben sz�tsz�led. Sosem gondoltam volna, hogy a man�k tudnak olyan pudingot k�sz�teni, ami jobb a boltin�l. Petunia n�ni�t nem k�stoltam. A k�zel�be sem juthattam a pudingos t�lj�nak. �s most j�lesik, annak ellen�re, hogy kifejezetten k�nosan �rzem magam.
M�r majdnem az utols� kanalat nyalom le, kiford�tva a sz�mban, amikor vesztemre �jra feltekintek, �s egy enyh�n t�tott sz�j�, elh�lt t�rsas�ggal n�zek farkasszemet. Dumbledore ibolyasz�n� szemei ide-oda mozognak. Minerva elpirul, �s az �n szemeim ett�l szerintem k�tszer akkor�ra n�nek. Bimba a f�lt�v�t piszk�lja, zavartan ker�li a tekintetemet, Binns sz�j�ba beler�p�l a s�lt galamb. Oldalra n�zek. A kisl�ny mellettem a szalv�t�j�t gy�r�geti, �s a f�le t�v�ig v�r�s�dik, Pitonra nem merek r�n�zni. Majdnem f�lrenyelek. �vatosan kih�zom a kanalat a sz�mb�l, �s visszateszem a t�ny�romra.

- Akkor �n most megyek. �… felk�sz�l�k – motyogom, �s a lehet� leggyorsabban kimenek�l�k a teremb�l. Ez ijeszt�. Borzalmas. �s, �s zavarba ejt�.

M�r semmit sem �rtek. Visszamegyek a szob�mba, ami most csak az eny�m, m�gsem tesz boldogg�. Megint �rr� lesz rajtam az a furcsa remeg�s.
Tele vagyok bizonytalans�ggal, �s nagyon f�lek, hogy ez l�tszik rajtam. Zavartan keresem el� a tiszta ruh�imat, egyszer� farmert, p�l�t, inget. Sz�nid� van, nem k�telez� a tal�r. Egy vill�mgyors mosakod�s. Azt�n indulok. Bez�rom az ajt�t magam ut�n.
Fura. Olyan �rz�sem van, mintha valamit elfelejtettem volna.
Valami hi�nyzik. De mi?
A pinc�be leereszkedve �jra �s �jra meg�llap�tom, hogy itt mindig hidegebb van, j� p�r fokkal. Gyors kopog�s.

- J�jj�n, nyitva!

Kellemetlen. M�g mindig nehezen l�pem �t ezt a k�sz�b�t. Sosem n�v�k fel.

- Eln�z�st a… k�s�s�rt. – Majdnem bel�m fullad a saj�t szavam. Egy l�ngol� szem� professzor n�z velem szembe. Teli indulattal, visszatartott, kit�rni k�sz�l� �rzelmekkel.

- Csukja be az ajt�t! – Nem k�r. Utas�t. Reag�lni sem �rkezek, � el�kapja a p�lc�j�t, �s a neh�z ajt� hangos d�rren�ssel bev�g�dik m�g�ttem. Nem akarok �sszerezzenni, de ez kiv�dhetetlen. Fal feh�rr� s�pad az arcom. Mit tettem? Mi a baj? – Tal�n valami rosszat mondtam?

Hirtelen mozdulattal elfordul t�lem, nem n�z r�m. Ez m�r t�bb a sokn�l.

- Professzor? Ha �gy gondolja, �n elmehetek. Nem kell ma felt�tle…

- Ne j�tszd az eszed, Potter! – Sziszeg. Ak�r egy k�gy�. Nem, rosszabb ann�l.

Azt�n olyasmi t�rt�nik, amire egyetlen j�zan �sszel meg�ldott ember sem gondolna.