Nem is �rtem. M�g ki�ltani se �rkezek meglepet�semben.
Szerintem, Rembrandt r�la mint�zhatta volna meg a gyilkos �ton�ll�j�t a hiteless�g kedv��rt, ahogy ez fel�m k�zel�t.
Egyszer�en nekem j�n, �s marokra fogja a hajam. K�nyszer�t r�, hogy h�tra hajtsam a fejem. Nyelni sem tudok, olyan m�lyen h�zza h�tra. Ez m�r sz�ntiszta brutalit�s, de bel�lem valami olyan ellenreakci�t v�lt ki, amit magamnak is sz�gyellek bevallani.

- Mit gondolt�l, amikor nyilv�nos helyen �gyba b�jt�l Finnigannel, kock�ztatva azt, hogy reggel egym�s karjaiban tal�ljon r�tok valaki?

�rtem, hogy mit k�rdez. Azt is, hogy mi�rt. Olyan elemi d�h gomolyog a szem�ben, amit le�rni sem tudn�k. Csak egyvalamit �rzek: �n vagyok az oka ennek az �llapotnak.
Kit�rik a nyakam. A keze ut�n kapok. Pr�b�lom er�vel letolni onnan, de csak m�g er�sebben tart. A f�jdalomt�l kicsordul egy k�nnycsepp a szememb�l.

- �! Ez f�j!

Nem �rdekli.

- K�rdeztem valamit!

- Kiz�rtak a szob�nkb�l minket! Nem volt hol aludjunk!

- �s te mindenkivel megosztod magad, aki felaj�nl egy helyet a takar�ja alatt? Mint egy k�bor macska?

Kezd elveszni a t�relmem. A kezdeti higgadts�gomnak m�r nyoma sincs.

- Pont maga besz�l, aki elhitette Seamusszel, hogy az az egyetlen megold�s, ha… ha…

- Ha mi, Potter? – �jabb r�nt�s. Elsz�ll az agya. – Ahhoz van v�r a farkadban, hogy csin�ld, de ahhoz nincs, hogy kimondd?

- Mit akar t�lem? – sikoltom.

A m�sik kez�vel megragadja a torkomat, k�ts�gbees�semben bevillan, hogy tal�n v�gig f�lreismertem, �s most meg fog �lni, hogy erre ment ki a j�t�k, �s most v�gem. De csak �tkulcsolja a tenyer�vel a nyakam, �s a h�velykujj�val v�gigsim�tja az �llam vonal�t.
Furcsa �rz�s, a kez�ben lenni. Lassan, de biztosan remeg� kocsony�v� v�ltozom k�z�tt�k.
Erre sincs id�m. V�ratlanul elenged, de csak az�rt, hogy megmarkoljon az ingemn�l fogva, �s maga ut�n r�ntson. Szerencs�tlen ingem panaszosan reccsen, de fel sem fogom, mert m�r a szomsz�d szob�ban vagyunk, �s �n egy er�teljes lend�t�s ut�n a hasamon landolok az �gy�n.
Mintha t�zbe ny�ltam volna, egy gyors mozdulattal megp�rd�l�k, val�sz�n�leg nagyon szerencs�tlen arcot v�ghatok, mert villan a szeme, �s t�m�ny g�nnyal a hangj�ban folytatja a mond�k�j�t.

- Tess�k egy �gy! Megfelel a k�nyes �zl�sednek? Az eg�sz iskola tudja, hogy az �jszak�t a klubhelyis�gben t�lt�tted, Seamus Finnigan alatt. Ha szerencs�d van, valaki m�g fot�t is k�sz�tett. Mit gondolsz, mennyit fizetnek az �js�gok egy ilyen k�p�rt? Vagy v�rjunk csak? Mi�rt kellene megijedned? Hiszen tegnap Roxmortsban nyilv�nosan kir�ngattad Mr. Zambinit a H�rom S�pr�b�l, azt�n miut�n sz�tverted az orr�t, �s k�z�lted, hogy m�gsem teszel feljelent�st ellene, Finnigannel h�lsz? Mindazon t�ny�ll�s mellett, hogy Mr. Zambini szob�t foglal Roxmorts legismertebb sz�llod�j�ban, �s l�tj�k oda bemenni Finnigannal enyh�n illumin�lt �llapotban? Van k�vetkeztet�s, amit le tudsz vonni a hallottakb�l?

Hallgatok.

- De, ha ez m�g nem el�g! Szerinted, miut�n az a sok di�k hazament, �s el�js�golja a sz�leinek, hogy mit hallottak, s�t l�ttak, mennyi id�be telik, hogy akkora szenz�ci� kerekedjen ki bel�le, hogy az szimatol� pincsiket vonzzon az iskola falain bel�lre, akik �lnek-halnak egy kis szaftos pletyk��rt? Tov�bbl�pjek? Szerinted Mr. Zambini meddig fog hallgatni, ha kider�l, hogy vesz�lyben a j� h�re? Am�g n�h�ny ember foglalkozik csak a dologgal, addig nem hiszem, hogy k�l�n�sebben �rdekeln� a dolog. De amikor r�d�bben, hogy esetleg kider�l, hogy drogot itatott veled, �s nyomozni kezdenek, �s abban a pillanatban m�r nincs sz�ks�g a feljelent�sedre, an�lk�l is ki fogj�k hallgatni! Mit fog csin�lni? Mag�ra v�llalja? Megs�gom, nem! �s Finnigan? � mit fog tenni? Van r�la fogalmad? Elk�pzel�sed? Sejt�sed? Veritaserum alatt, esk� alatt fogja vallani, hogy mit tett�nk. Tudod, akkor mi fog t�rt�nni, Potter? Tudod, hogy mi j�r az id�nyer� jogtalan haszn�lat��rt? Ki az az egyetlen feln�tt kor�, a felbujt�, a gonosz, sz�m�t� tan�r, akire �gy is �lezik n�h�nyan a fogukat?

- �risten. – Hirtelen fel akarok ugrani, hogy magam sem tudom hogyan, de tegyek valamit, ak�rmit. De m�g nincs v�ge. Kor�nt sincs.

- Hogy volt�l k�pes azok ut�n, ami t�rt�nt, lefek�dni vele? Semmilyen tart�s nincs benned? Azt hittem, h�napokra lesz sz�ks�ged, hogy megb�k�lj a helyzettel! Erre, mit teszel? M�g aznap �jjel, hogy bez�rod az ajt�t magad ut�n, rohansz, hogy mihamarabb r�vethesd magad!

- Ez nem igaz! – �v�lt�m. Olyan er�sen szor�tom �k�lbe a kezeimet, hogy lyukat v�jok a saj�t tenyerembe. – Semmit sem csin�ltunk! Soha nem t�rt�nt k�z�tt�nk semmi Seamusszal! Csak aznap �jjel, �s akkor is maga k�nyszer�tette r�! �n pedig nem eml�kszem semmire, �s ezt maga �ppen olyan j�l tudja, mint �n! �s szarok r�, hogy mit gondol! Semmi k�ze hozz�!

- Szerinted mit kellett volna csin�lnom? Halljam? – A harsog�st�l minden izom megfesz�l a nyak�n. Szinte f�lek, hogy mindj�rt elpattan.

- Nem tudom!

- Persze, hogy nem tudod! T�k�r el� �llt�l ma reggel, miel�tt lej�tt�l reggelizni? Megmondjam, hogy n�zt�l ki? Csak az nem k�pzelte el, hogy mit csin�lt�l el�tte, akinek nincs szeme, �s egy giliszt�nak megfelel� intelligenci�ja! Nyilv�nosan provok�lod a k�rnyezetedet, azt�n panaszkodsz, ha bajba ker�lsz!

- �n nem provok�lok senkit! – sziszegem, �s most m�r t�nyleg fel�llok. Egy percig sem b�rom tov�bb hallgatni ezt a r�galmaz�st. Fogalmam sincs, hogyan jutottunk el id�ig.

- Nem? – Felcs�szik a hangja, �s sip�tva visszatol az �gyra. – Nem? �s az mi volt, amit reggeli k�zben m�velt�l azzal a… kan�llal?

- Mi? – Szerintem az �sszes v�rem a fejembe t�dul, �s ha kiguvadnak a szemeim, j� okuk van r�. Piton f�lig felettem t�rdel, �s l�tom, hogy az arca kipirul. Sosem gondoltam volna, hogy k�pes ilyen reakci�ra. Kan�l? Milyen kan�l?

Belemarkolok az �gytakar�ba, hogy t�maszt�kra leljek, �s fel�ljek.

- Egy�ltal�n mir�l besz�l�nk mi most? Arr�l, hogy illetlens�g volt r�szemr�l pudingot enni, vagy arr�l, hogy a tan�r �r fant�zi�ja beindul, ha engem egy pudingos kanalat l�t szopogatni?

Most meg�l. Apr� darabokra fog cinc�lni, azt�n darabonk�nt belef�z a leg�jabb kifejleszt�s� b�jital�ba, �s megitatja vele az eg�sz iskol�t.
Sosem j�nnek r�, hov� t�ntem…
Hogy mondhattam neki ilyesmit? Norm�lis vagyok �n?
De �lljunk meg egy sz�ra?
�, hogy mondhat nekem ilyet?

- Egyvalami van, amit jobban gy�l�l�k, mint a szemtelens�g! �s az a hazugs�g.

Egy m�sodperc az eg�sz, �s m�r a f�ld�n t�rdepelve szor�tom a fejem, mert sz�trobban, mert szil�nkokk� hasad, ha nem hagyja abba. �rzem a sz�t�rad�, k�m�letlen t�rtet�s�t magamban. B�ntet.
Tal�n m�g �lvezetet is tal�l benne, hogy a legf�jdalmasabb eml�keimet ragadja ki, tal�n egyszer�en ilyen szadista hajlamai vannak, �s csak rajtam tudja �ket igaz�n ki�lni. Tudja, hogy nem b�rom, �s azt is, hogy ugyan�gy fog v�gz�dni, mint m�r annyiszor. Tudja, hogy megadom magam neki, hogy szertefoszlik az ellen�ll�som.
Egy�ltal�n tan�tani akar?
Hogy v�lhat ar�nylag norm�lis emberb�l, aki m�g seg�tett is rajtam, teljesen v�ratlanul ilyen kegyetlen vad�llatt�?
V�z alatt vagyok. Nehezemre esik mozogni benne.
A suttog�s, amit a f�lemben hallok, csak ill�zi�.
Mintha �gne a b�r�m, �s lassan er�s�dne a bels� nyom�s, ami a csontjaimb�l indul, de sz�tveti a zsigereimet, �s csak ez a v�kony b�rr�teg tartja vissza. Hallom a saj�t hangom. Azt ki�ltom, el�g. Lehets�ges a v�z alatt besz�lni?
Nem tudom, mi t�rt�nik, de egyszer csak megl�tok magam el�tt egy l�gyan lebeg� v�r�s szalagot, aminek a v�ge pont a kezemt�l p�r centire siklik el. Megmozd�tom a kezem, �s belekapaszkodom.
Eml�kek sokas�ga t�lti meg a fejem. Furcsa, �sszevissza sorozatban k�vetik egym�st, villognak, kavarognak, n�h�nyuk lust�bban t�nik el. Egy anyag n�lk�li val�s�gban �szom, felfoghatatlan gyorsas�ggal. Keresem a kiutat, sz�t akarom �ket oszlatni, mint egy f�stgomolyagot. Majd le�ll az eg�sz, �ll�v�zz� v�ltozik, �s ott �l�k a padl�n, szemben velem Seamus Finnigannel. Mozognak az ajkai, besz�l hozz�m, �s �n v�laszolok. Most mosolyog, szorosan meg�lel, majd az �gyra ir�ny�tja a p�lc�j�t, �s lefekszik r�. L�tom magamat, ahogy mell� telepszek, �s betakar a s�t�t. Semmi m�s.

S�t�t.

�sszeroskadok. �rzem az arcommal a hideget, ami a padl�b�l �rad. Nem tudom kinyitni a szemem. Tudom, hogy v�ge, de nekem csak az j�r a fejemben, hogy mit akart ezzel bizony�tani. Azt, hogy b�rmikor bele tud n�zni a fejembe? Azt, hogy er�sebb? Azt e n�lk�l is tudtam.

Nem, nem, nem.
M�sr�l van itt sz�.
Eg�szen m�sr�l.

Hogy kiverte a szememet, �s sosem vettem �szre?
Ez az, amire gondolok?
Nem lehet...

- Megtal�lta, amit keresett, Uram? – F�tyolos a hangom. Apr� gomb�cc� kuporodom a padl�n. Tudom, mire sz�m�thatok. �jabb kit�r� v�laszra, vagy j�l �tgondolt hazugs�gra.

- A t�zzel j�tszol – hallom a hangj�t. Sz�ntelen�l, �s sz�momra m�gis �tl�tsz� gorombas�ggal.

M�g mindketten liheg�nk az el�bbi er�fesz�t�sek ut�n.
Kinyitom a szemem. Pislog a f�ny a szob�ban. A karossz�k�ben �l, enyh�n h�trad�lve, a kezei ernyedten fekszenek a karf�n. A plafont n�zi, f�sultan, er�teljesen emelkedik, �s s�llyed a mellkasa, ahogy uralni pr�b�lja, �s lass�tani a l�legzetv�teleit.
Nem is tudja, micsoda fegyvert adott a kezembe, azzal az egyetlen mondattal.
Provok�ci�.
Sz�val, a tan�r �r �gy gondolja, provok�lom �t?
Vajon mivel?
Most lassan, de biztosan kell l�pni. Azt gondolja r�lam, hogy annyira naiv vagyok, hogy b�rmit megtehet. Sosem j�v�k r�. Mert �n ilyen kis h�lye vagyok. Felel�tlen, meggondolatlan kamasz. �s ez most j�l j�het nekem, ha val�ban tudni akarom, igaz-e a felt�telez�sem.
De tudni akarom?
Igen. Tudni akarom.
El�rulta mag�t.
Akar t�lem valamit, amit nem kaphat meg.
Ez�rt ez a hat�rtalan indulat, ez a durvas�g.
Furcsa magamnak is tudom�sul venni, de Seamus mi�ta mondogatja m�r?
Itt vagyok t�le egy karny�jt�snyira, minden nap l�t, folyamatosan ingerlem, �s k�zben �rtatlan arccal mosolygok. Azt gondolja, direkt csin�lom, pedig nem. V�gign�zi, ahogy kapcsolatokba bonyol�dok. H�nyszor kapott rajta Zambinivel? Nem tudom, de sokszor.
�s az indulatai egyre er�s�dnek.
Azt�n j�tt Seamus, ja k�zben Flint.
Nyomoz ut�nam. Az�rt tudja mindig pontosan, hogy hol vagyok, mit csin�lok.
Eg�sz v�gig engem figyelt.
�s ez csak m�g ink�bb feler�s�ti a d�h�t, mert amit l�t, az enyh�n sz�lva sem tetszik neki.
H�nyszor �reztem �gy az ut�bbi id�ben, hogy legsz�vesebben megfojtana?
H�nyszor esett nekem?
J�zusom!

Most el�sz�r m�rem v�gig m�s szemmel. Nem n�z r�m, m�g mindig a plafont fix�rozza. Az arca kem�ny, �tl�thatatlan. A merev tekintettel azonban teljes ellent�tben �ll a testtart�sa. Sz�pen v�giggondolja, hogy mit tett, �s hogy hogyan tudn� meg nem t�rt�ntt� tenni. Retteg t�le, hogy r�j�v�k, hogy meg�rtem. Tal�n az is megfordul a fej�ben, hogy megal�zn�m, kinevetn�m miatta?
�n mit tenn�k a hely�ben? Tal�n nem ugyanezt?
Az a baj, hogy nem ismerem el�gg�. Fogalmam sincs, mit agyalt ki a furm�nyos fej�vel.
Pedig � m�r tudja mit fog tenni, arra m�rget mern�k venni. Csak azt tudom, hogy visszavonul�t kell f�jnom. S�rg�sen.
Nem akarom, hogy f�lre�rtsen, sem azt, hogy r�j�jj�n, hogy tudom.
Fel�l�k, �s megkeresem a hangom, m�g ha baromi nehezemre esik is.

- Uram? �n azt hiszem, bocs�natot kell k�rnem. Tudom, hogy sok hib�t k�vettem el az ut�bbi id�ben. De a legt�bbj�t akaratlanul. Csak azt szeretn�m, ha nem fordulna el t�lem, �s megpr�b�lna nekem megbocs�tani. Semmi m�st. �sszeszedem magam, �s hallgatok �nre. Nem akartam provok�lni sem �nt, sem m�st. Az a baj, hogy �ntudatlanul tettem, amit tettem. Hisz nekem?

M�g csak r�m sem n�z.
Fel�ll, �s finom mozdulattal kisim�tja a tal�rj�t.

- Most el kell mennem. Am�g vissza nem �rek, itt maradsz. Ha el mered hagyni a helyet, ha kotor�szni mersz a holmijaim k�z�tt, ha csak egyetlenegy oktalan gondolat is sz�letik abban az ostoba griffend�les fejedben, �n esk�sz�m, hogy megkereslek, �s olyat teszek, amibe, hidd el, belegondolni sem akarsz.

- �s… addig mit csin�ljak, am�g a tan�r �r vissza�r?

- Semmit, Potter! Semmit! – Furcs�n v�gigm�r, �s engem �jra meg �jra kis borzong�sok csiklandoznak. – Nem hiszem, hogy marad ebben a szob�ban olyan, amit a kezedbe adhatn�k, �s nem tenn�l benne… k�rt.

Uh. �s m�g �n provok�lom! Hirtelen elk�pzeltem, mire gondolhatott, �s nyeltem egy nagyot. Furcsa csill�mok kezdenek ugr�lni a szemem el�tt.

- �… �… Uram, am�g v�rakozom, megfoghatom a… nem… iz�, haszn�lhatom a v�c�j�t? – Itt s�llyedek el. Merlin! Hogy lehetek ilyen idi�ta?

- Hm. Csak rendeltet�s szerint.

Paff. Most s�rjak, vagy nevessek?
Mi van velem? Tiszta dilis vagyok. Mit dilis? Nem norm�lis, degrad�lt barom.
V�gigfekszem a padl�n, �s eltakarom az arcomat a tenyeremmel. Vihogni lenne kedvem.

- Van m�g valami ezen a sz�les f�ldkereks�gen, amit elk�vethetek saj�t magam ellen? – k�rdem a falakat, �s komolyan szerencs�j�k van, hogy nem tudnak v�laszolni.

Nincs kedvem fel�llni. Azon t�n�d�k, mi mozgat engem? M�rmint k�rdezhetn�m magamt�l, hogy val�j�ban mi�rt megyek bele ebbe a j�t�kba?
Oda�llhattam volna el�, �s mondhattam volna, hogy � igen, tudom. Tiszt�ban vagyok a helyzet komolys�g�val, �s higgye el, kicsit sem akarom �nt beszennyezni professzor �r! Nem fogom j�rtatni a sz�mat, nem fogom �reztetni �nnel, hogy tudom, csak sz�lljon le r�lam, legyen minden a r�giben, �s tegy�nk �gy, mintha mindez csak egy saj�tos humor� �lom lett volna. Nem �ll sz�nd�komban felhaszn�lni �n ellen a megszerzett inform�ci�t, �s a j�v�ben igyekszem kev�sb� nagy benyom�st tenni �nre. Isten �gyse, vagy ne legyen Potter a nevem, er�ny�vet veszek, s�t lehet, hogy id�vel meggondolom, �s bevonulok egy f�lrees� kolostorba.
De nem.
Mit csin�lok?
Mit akarok?
�gy viselkedek, mint aki tudja, mit tesz. Pedig egy nagy fr�szt.

�sszekaparom magam a padl�r�l, �s elindulok a mosd�ja fel�. Nem is tudom, hogy hol van. B�r olyan nagy v�laszt�k nem lehet. Ez a h�l�szoba, ott a nappali, amott a labor, �s igen. Marad�k k�t ajt�. Melyik lehet?
A hozz�m k�zelebb es�be nyitok be.
Tal�lt.
Zuhanyz�, mosd�kagyl�, t�k�r, v�c�.
Elm�l�zva b�mulom a t�k�rk�pem. Csapzott, kicsit s�padt, b�r az arcom egy kicsit m�g mindig pirul. Kinyitom a csapot, �s ahogy csorog a v�z, leveszem a szem�vegemet. Megmosom a kezem. J�ghideg. A homlokomhoz nyomom. Most j�lesik.
Teljesen kikapcsolva meredek a nedves hajtincsekre, �s csak akkor eszm�lek, mikor a mosd�kagyl�ba csap�d� v�zsug�rb�l egy csepp orron tal�l. Zavartan elz�rom, �s visszamegyek a nappaliba. A dolgoz�asztal mellett van egy k�zepes m�ret� b�rkanap�. R�vetem magam, majd �sszekuporodva becsukom a szemem.
�gysincs, mit csin�ljak.

Lassan, kellemesen �lmosodom el.

***

Egy fura, zavaros, �lmot n�lk�l�z� k�zegben vagyok. S�t�t, �s valami halk susog�s vesz k�r�l. Olyan, mintha ringatna. Tal�n a sz�l. �vatosan felemelem a kezem, hogy meg�rintsek valamit a szob�ban. Hiszen itt vagyok, nem alszom, csak pihenek. Elvileg �reznem kellene magam alatt a kanap�t, �s megfoghatom. Megfoghatn�m… A mutat�ujjammal indulok felfedez��tra, �s felk�sz�l�k r�, hogy tapintani fogom a h�v�s, finom b�r fel�let�t, de nem t�rt�nik semmi. Az�rt semmi, mert val�j�ban csak gondoltam, hogy megmozdulok. Ne tettem semmit. Meg sem moccantam. Azt�n furcsa s�v�lt�sre leszek figyelmes, ami egyre hangosabb. �rzem az arcomban a szel�t. K�zeledik. Valami.
Kit�rni, most! Megijedek. Ki�lt�sra nyitom a sz�m, de csak n�ma sikoly j�n ki rajta.
Hangos csattan�s…

�r�lt sz�vdobog�ssal �bredek. Ki akar t�rni, a torkomon kereszt�l. Felpattannak a szemeim, �s �n is. Persze, nagy igyekezetemben lecs�szok a kanap�r�l, �s a kem�ny padl� fog fel.

- Au. – J�l odav�gom a v�llamat.

- Van valami k�l�n�sebb probl�m�d a kanap�mmal, vagy csup�n a tudom�nyos �hs�ged miatti, elvi megfontol�sb�l pr�b�lod demonstr�lni el�ttem Newton t�rv�ny�t?

- �m… van v�laszt�si lehet�s�gem? – sziszegem f�jdalmasan. - Akkor az ut�bbi. Az valahogy komolyabban hangzott.

Feltekintek. Piton karba tett k�zzel n�z le r�m.
Ha jobban belegondolok, ez a p�z m�r kezd megszokott� v�lni. Eg�szen csal�dias.

B�lint, azt�n megr�ndul a sz�ja sz�le, �s �n megint azt hiszem, hogy nevetni k�sz�l, de passz. Nem. Hirtelen mozdulattal h�traarcot v�g, �s m�r a szoba m�sik v�g�b�l hallom a d�rm�g�s�t.

- K�v�ncsi vagy a d�nt�sre?

Egyb�l magamhoz t�rek. Idegesen felt�p�szkodom, �s k�vetem a hangj�t.

- De… azt hittem, Dumbledore fogja velem k�z�lni, �s hogy majd…

- Nagyobb cerem�ni�ra sz�m�tott�l? – Megint ez a g�ny. A leplez�s nagymestere.

- Nos, el kell, hogy keser�tselek. Itt maradt�l. Nekem – nyomja meg az utols� sz�t, nem kis f�lre�rthetetlen sz�nd�kkal.

- Hogy? – Megzavarodva b�mulok. Az nem lehet. Az igazgat� vil�gosan megmondta, hogy nem akarja, hogy Piton legyen a gy�mom. Akkor most mi van?

- Van k�t rossz h�rem. B�r, ha jobban belegondolok, te az egyiket val�sz�n�leg kev�sb� fogod lelomboz�nak tartani.

- Akkor ne k�m�ljen – szusszanok leeresztett v�llakkal.

- A v�rvarkas kapta meg a fel�gyeletedet.

Nagyot dobban a sz�vem. Lupin? De, hogyan?

- De Lupin professzor nem tart�zkodik a Roxfortban, �s legjobb tudom�som szerint �ppen a sz�l�k v�lem�nye miatt kellett felmondania. – �ssze-vissza k�sz�lnak a gondolataim.

- Igen. Ostoba �tlet, �s felel�tlens�g. Enn�l m�g Friccsel is jobban j�rt�l volna.

Felhorkanok.

- �s mi a rossz h�r?

- Az, hogy a v�rfarkas jelenleg nem tart�zkodik az orsz�gban, �s m�g legal�bb t�z nap, mire f�lre tudja tenni bokros teend�it. �gy, am�g a nagys�gos �r m�lt�ztatik el�keveredni a boz�tb�l, az �n vend�gszeretetemet vagy k�nytelen-kelletlen �lvezni.

Azt meg sem k�s�rlem kital�lni, hogy milyen k�pet v�ghatok.

- Ezt ki d�nt�tte el? – k�rdezem alig hallhat�an.

- A h�zvezet� tan�rod. Az igazgat� pedig kisebb hezit�l�s ut�n beleegyezett. Mivel Mrs. Norrison, Friccsen �s a r�szeges Trelawneyn k�v�l nem igaz�n tal�ln�l jobb t�rsas�got, �s mivel am�gy is vannak k�z�s foglalkoz�saink, Minerv�nak c�lszer�nek t�nt az �tlet.

- �rtem. – Most mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Kicsit m�g b�mulom a sarokban felfedezett falreped�st, azt�n belet�r�dve a meglehet�sen k�nos szitu�ci�ba, vissza�l�k a kanap�ra. T�z nap. Ha jobban belegondolok, az nem olyan sok. – Uram? A p�lc�mat visszakaphatom v�gre?

- Majd megdolgozol �rte, Potter.

M�r megint v�r�s�d�k. Nem tehetek r�la, de komolyan kezdem azt hinni, hogy �lvezi ezt a f�lre�rthet� kifejez�sst�lust. T�t�gast �ll a fejem.

- Most pedig felemeled a form�s kis fenekedet, felcaplatsz a szob�dba, �s lehozod a cuccodat. Hamarosan eb�del�nk.

- He? – Leveg��rt kell kapnom. – Ugye nem gondolja komolyan, hogy itt fogok mag�n�l enni, aludni, meg… minden?

- Ne boh�ckodj, Potter! Azt hittem, csak b�jitaltan �r�n vagy k�ptelen figyelni. Elmondjam m�g egyszer? Lejegyzeteled?

Nem. Nem, �s nem! Ezt � sem gondolhatja komolyan! Hogy egyezhetett bele ebbe az �r�lts�gbe? �s hol vannak a t�bbiek? �s, �s… jajj. Nekem.