“Mert sz�nm�z csepeg a m�s asszony�nak ajk�r�l �s �nye sim�bb az olajn�l. De a v�g�n keser� lesz... �les, mint a k�t�l� kard. Ez�rt Isten gyermeke! T�volr�l ker�ld a cs�b�t�kat.”

P�ldabesz�dek 5:3-5 verse

Jobb, ha ezt most bez�rom.

Hm. �rtelmez� sz�t�r. A biblia t�l elvont.

„Cs�b�t�s – Akt�v el�k�sz�t�s, befoly�sol�s, h�d�t� viselked�si forma. Nyelvtani �rtelemben, szoros kapcsolatban �ll a „sz�ktet�s” sz�val.”

Vajon mi�rt?
Mindegy, olvassuk tov�bb.

„Negat�v �s pozit�v �rtelemben is �rtelmezhet� jelens�g. Voltak�ppen a cs�b�t�s, az elvezet�s - seducere - testet �lt, a cs�b�t�s az egyik lelki, vagy testi �llapotb�l a m�sikba val� �tmenet r�tusa, amely az emberis�g nagy, k�z�s �tra kel�s�t t�telezi fel, a testeknek �s az �rz�keknek, valami v�ltozatlan dolog �thaj�z�s�nak kezdet�t, m�s tartom�nyba.”


Ez olyan, mintha h�ber�l �rt�k volna. Nekem, legal�bbis.

A k�nyv k�veti a t�rsait a l�d�m m�ly�re. M�r majdnem mindent bepakoltam.
Maradt a t�r�lk�z�m, egy csomag �dess�g, de ez m�g belef�r a tetej�be.
�s igen. A legfontosabb. Beny�lok a matracom al�. �s itt van m�g Caleo levele.
Most, hogy �gy belegondolok, mikor tudok majd nyugodtan levelet �rni neki? Piton le sem fogja venni r�lam a szem�t. De azt sem hiszem el, hogy nincs jobb dolga azon k�v�l, hogy engem pesztr�ljon.
Mindegy. Biztos, ami biztos.

„Kedves Caleo!

Ami�ta nem �rtam, irt� sok minden t�rt�nt velem, �s megv�ltozott n�h�ny k�r�lm�ny. Gondolom, te m�r az otthonodban t�lt�d a sz�netet. J� neked. Nekem itt az otthonom, Roxfortban.
B�r, sz�vesebben mentem volna �n is valahov�, csal�diasabb helyre, de az adott k�r�lm�nyek, sajnos ezt nem teszik lehet�v�.
Megtudtam, ki lesz a gy�mom.
Remus Lupin professzor. Nem tudom, ismerted-e?
Egy r�vid ideig SVK tan�r volt, az �n �vfolyamomat is tan�totta p�r �ve. Rendes ember.
Ennek �r�l�k, �s kicsit meg is nyugodtam. Rem�lem, hamarosan tal�lkozom vele, �s akkor minden rendbe j�n.
Most nem �rok t�bbet.
S�rget az id�.
Pitonnal eb�delek, aki allergi�s a pontatlans�gra, �s r�m.
�gy ketten egy�tt t�l sokan lenn�nk neki.
Nem k�s�rtem a hal�lomat.

�rj, ha lesz r� lehet�s�ged:

Harry.”

Gondosan �sszehajtogatom, �s becs�sztatom a bor�t�kj�ba…

Basszus.

Hi�ba a „Repono dominus”. A rohadt �letbe!
Nincs p�lc�m!! Hogyan k�ldjem el?
Eg�szen mostan�ig eszembe sem jutott, hogy a p�lca nem csak a tanul�shoz �s a villanyolt�shoz hasznos!
Nyugi, nyugi, nyugi, nyugi!
Pitonn�l van, teh�t el lehet k�rni t�le. Nem fogja ide adni!
De igen. Ha okos vagy, �s sz�pen k�red.
Nem fogja! Direkt �lvezni fogja, hogy szek�lhat vele!
Nem. Azt mondta, vissza fogom kapni. Piton am�gy sem szokott hazudni, csak k�d�s�teni, csalni, szem�tkedni, aljasul b�nni velem, �s… ugyanez visszafel�.
A p�lc�m.

Ez t�bb mint rem�nytelen.
Fogom a l�d�mat, �s elindulok vele a pinc�be. Persze j� p�r gondolat megsz�letik k�zben a fejemben, hogy hogyan tudn�m kicsikarni t�le azt a nyavaly�s p�lc�t. De valahol az els� gondolat gy�z. Egyszer�en elk�rem t�le.

- Uram?

Alig esek be az ajt�n, m�r neki is �llok. � az asztal�n�l �l, �s valamit �r.

- Hallgatlak.

- Visszak�rhetn�m a p�lc�mat?

- Mintha ezt m�r megbesz�lt�k volna. – Sand�t r�m a pergamen f�l�l.

- Igen, de… - Toporgok egy kicsit. – Ez egy extr�m alkalom, �s igen csak szem�lyes okb�l k�rem.

Piton szem�ld�ke felsz�kik a homlok�ra.

- Nem gondoltam volna, hogy ismered a contentus corpus var�zslatot. De, hogy most �gy jobban belegondolok, mi a te korodban a jobb kez�nket haszn�ltuk arra a feladatra. – Azzal visszafordul az asztallap fel�, �s folytatja az �r�st.

Ezt nem hiszem el! Hogy lehet valaki ilyen… ilyen… meg�talkodott! Ilyen elvetem�lten nyers! �lvezi, hogy megal�zhat, zavarba hozhat. �s egy lenge v�llr�nd�t�ssal elint�zi a dolgot. Ezt direkt csin�lja. Sz�rakozik, mint egy j� sz�nh�zi el�ad�son?
Hm. Nem rossz, tan�r �r. Sz�val j�tszunk? Brav�. Akkor j�tszunk.

- ��… mir�l is besz�l�nk tulajdonk�ppen? Mi az a contentus corpus?

Lecsapja a toll�t. Kicsit hezit�l.

- A latin ismereteid hi�nyoss�ga nem az �n probl�m�m.

- Igaz. De mivel pillanatnyilag �n az egyetlen, akivel egy�ltal�n sz�t tudok v�ltani, tal�n pontosabban is kifejezhetn�, amit mondani akar. Na, n�zz�k csak Corpus, mint test, vagy testr�sz. Contentus?

- Val�j�ban mit akarsz el�rni, Potter? – Ahogy kimondja, m�r fel is �ll. V�szj�sl�an �sszeszor�tja az ajkait.

- �n? – Naiv mozdulattal a mellemre b�k�k. – Az �gvil�gon semmit. A p�lc�mat akarom, amit �n jogtalanul mag�n�l tart.

- Azt mondod jogtalanul? Na �s mit vagy k�pes felaj�nlani cser�be?

Folyamatosan olyan �rz�sem van, mintha minden neh�zs�g n�lk�l �tl�tna rajtam. Ez nem kev�s f�lelemmel t�lt el. Viszont �ppen � az, akinek f�lnie kellene, hogy esetleg r�j�v�k, milyen �rz�seket t�pl�l ir�ntam. Akkor meg, mi�rt ne?

- B�rmit. – Olyan nyugodtan �s hat�rozottan hangzik a sz�mb�l ez a sz�, �s mennyire nem igaz.

- B�rmit? – �vatosan elmosolyodik. – Akkor nagyon fontos lehet az a dolog.

Fenem�d el�nyben �rzi mag�t. Ide j�n hozz�m, eg�szen k�zel. �s most mi lesz? Meg�ll. F�kusz�lnom kell, hogy l�ssam a szemeit. Felemeli a kez�t, �s m�r majdnem azt hiszem, hogy meg�rint. M�r majdnem. M�ly leveg�t veszek. Tudom, tudom, �vatosan, okosan, de most becsukom a szemem. �s… �s… nem t�rt�nik semmi.

Kinyitom. Van valami a tekintet�ben, ami arra enged k�vetkeztetni, hogy gy�ny�rk�dik a reakci�mban. �n pihegek, �s lassan, de biztosan r��bredek, sajnos t�nyleg kev�s vagyok, �s tapasztalatlan az eff�le j�t�kokhoz.

- Megkapom a p�lc�mat, uram? Csak �t percre kellene, azt�n visszaadom, ha ez �nt boldogg� teszi.

- Engem m�ris boldogg� tett�l, Potter. – Pitonnak mindig mindenre van v�lasza. Sosem lehet m�s� az utols� sz�. Ezt m�g el is tudn�m viselni, hiszen a tan�rom, megszoktam m�r. De annyira k�nyelmetlen�l �rzem magam a b�r�mben. Sosem lehet tudni n�la, hogy mire hogyan reag�l. Sokszor arra gondolok, hogy ir�ny�tja m�g a p�rbesz�deinket is. De ez persze csak �ld�z�si m�nia. T�ls�gosan j�l m�k�dik a fant�zi�m.

Semmi m�st nem akarok, csak azt a nyavaly�s p�lc�t, hogy elk�ldhessem vele a levelet. Mi�rt nem mehet valami sim�n is n�ha? Mi�rt kell nekem minden�rt dupl�n harcolni? M�g akkor is, amikor elvileg nekem van igazam.
Tal�n �rti, hogy most mi j�tsz�dik le bennem, vagy tal�n m�r unalmasnak tartja az eg�szet, mindenesetre, kih�zza a p�lc�mat a tal�rj�b�l, �s ideny�jtja.


- K�sz�n�m! – Ragadom meg. Remeg a hangom. �s ha azt hiszitek, hogy t�lzok, akkor t�vedtek. Nem tudom, mi van velem, de egyed�l akarok lenni, egyed�l, ahol senki sem l�t, ahol elb�jhatok egy kicsit, �s nem kell kontroll�lnom sem a hangomat, sem a kezemet, sem semmimet.

Hogy gondolhatta b�rki is, hogy okos dolog minket �sszez�rni 10 napra?
Ebbe �n bele fogok �r�lni.
Er�teljesen kih�zom a kez�b�l, �s vill�mgyorsan el akarok t�nni, de � egy v�ratlan mozdulattal �jra elkapja a p�lc�t szorongat� csukl�mat.

- Ne l�gy pazarl� a vagyonoddal, mert ha nem �rt�keled, amid van, lehet, hogy m�snak sem kell.

Szorongva b�lintok, mintha meg�rtettem volna, amit mondott, holott akkora z�rzavar uralkodik a lelkemben, ami el�g lenne egy eg�sz B�belnek.
M�g mindig fogja a kezemet. Kicsit megh�zom, h�tha elenged. �s �gy van, elenged, de k�zben tiszta v�letlen�l v�gigh�zza a mutat�ujj�t a v�kony b�rr�tegen, eg�szen a tenyerem k�zep�ig.
A reakci�m teljesen �rthet�. V�gigfut a h�tamon a borzong�s, �s elk�peszt�en helytelen gondolat k�lt�zik a fejembe. „ Mit tudna ez m�velni velem, ha…”
Nem. Szinte hiszt�rikusan r�ntom ki a kezem az �v�b�l, �s v�rv�r�s arccal h�tr�lok, eg�szen a mosd�ig.

- Csak rendeltet�s szerint! Eml�kszel, Potter!?

Fulladj meg!

Bemenek�l�k, �s gyorsan bez�rom az ajt�t magam m�g�tt.
Lecs�szok a f�ldre. Elvesztem. Nem, nem. Nem vesztem el, csak ez a szem�t t�l j�l �rt ahhoz, hogyan k�sz�tsen ki. De nem hagyjuk. Igaz, Caleo? Nem hagyjuk.
J�zusom… Liheg�s. Nem. Ez az alak t�ls�gosan j�l �rt ahhoz, hogy hogyan ny�ljon hozz�m.
�s ett�l nekem nem csak a gyomrom liftezik, de olyan forr� az arcom, mintha harmincnyolc fokos l�zban �gn�k.

Macska-eg�r j�t�k.
�s tiszt�ban is vagyok vele, csak egyszer�en k�ptelen vagyok kezelni.
Fogom a p�lc�t, �s a lev�lre ir�ny�tom.
Hadd menjen.
Azt�n nem akar�dzik fel�llni, visszamenni meg v�gk�pp. De musz�j.
Tudj�tok milyen az, amikor a torkod elszorul, mert hihetetlen hevesen ver a sz�ved? K�zben pr�b�lod leplezni, mert att�l tartasz, hogy l�tszik a ruh�don kereszt�l is, hogyan mozdul �temesen a mellkasod.
Remeg a kezem.
Nem akarok enni.
Hogyan n�zne ki, mikor emelem a kanalat a sz�mhoz, �s a fele lecsorog a k�zremeg�sem miatt?
Akkor lep�d�k meg igaz�n, amikor kinyitom a f�rd�szoba ajt�t, �s a m�sik szob�t �resen tal�lom.
Az asztal meg van ter�tve, �s a man�, aki felszolg�lja az �telt, �ppen most t�nik el.
Pitonnak viszont h�lt helye. �s ez �r�mmel t�lt el. Gyorsan le�l�k, hogy mihamarabb v�gezzek az eb�ddel. Tal�n meg�szom, �s addig nem �r vissza.
Form�lisan v�gzek az els� fog�ssal, �s a t�bbi m�r �gysem f�rne el a gyomromban, �gyhogy fel�llok az asztalt�l, �s elhelyezkedek az oly j�l kipr�b�lt kanap�n.

V�rok.

Egy �ra.

Nem, nem hi�nyzik, csak nem �rtem.

Basszus. Mi van?

H�trad�l�k. Mindegy. J�n, amikor j�n. Kit �rdekel?

Lehet, hogy valami baj van?

Nem. Biztosan nem.

Hol lehet?

Nem igaz. Hiszen �ppen � papol folyton a pontoss�gr�l. Akkor most mi van?

Mi van m�r?

Fel�llok. T�nyleg nyugtalan�t. Tal�n valami baj van? Nem szokott Piton �gy…

Hatalmas d�rren�ssel ny�lik az ajt�.
Fels�hajtok, de ezt � nem l�thatja.
Megj�tt. H�la Merlinnek.
Le�l az asztalhoz, azt�n n�h�nyat kavar a leves�ben. Nem eszik. Inger�lten eltolja a t�ny�rt.

- Eb�delt�l? – k�rdez halkan.

- Igen.

- J�. Akkor �lljunk neki.

Neh�zkesen felemelkedem a kanap�r�l. Tudom, mi k�vetkezik. A teljes cs�d. �jra �s �jra �t�lhetem �letem legborzalmasabb eml�keit.

- Az els� �s legfontosabb dolog, amit meg kell tanulnod, Potter, az a bizalom. Bizalom n�lk�l nincs semmi, amit meg tudn�k tan�tani neked.

Mereven b�mulok magam el�. Folytatja.

- Az�rt nem tudunk egy�tt dolgozni, mert k�ptelen vagy r�m b�zni magad. Fesz�lt vagy, inger�lt, nem tudsz koncentr�lni. Az egyetlen, amire figyelsz, ami felem�szti az �sszes energi�dat, az a g�rcs�s t�rekv�sed, hogy nehogy el�ruld magad el�ttem. �s teljesen mindegy, mir�l van sz�.

Nem is k�rd�s ez. Ijedten veszem tudom�sul, hogy mennyire kiszolg�ltatott helyzetbe ker�ltem. Sajnos teljesen igaza van. De ha azt mondom neki, hogy nem fog menni, akkor nem tan�t tov�bb. Ha viszont azt mondom igen, akkor hazudok, de annyit el�rek vele, hogy szabad utat adok neki.

- Senki sem �ll�tja, hogy kev�s az, amit k�rek t�led. �s joggal mondhatod, hogy a bizalomra r� kell szolg�lni. De nem tudok tenni semmit, am�g ennyire el akarsz tasz�tani.

- �n nem akarom �nt eltasz�tani.

- Ugyan. – G�nyosan belef�j a leveg�be. - Rettegsz t�lem.

- Ez nem igaz!

- Att�l, hogy nem ismered be, a t�ny nem v�ltozik. F�lsz t�lem, �s nagyon rosszul pal�stolod. R�gebben volt benned valami dac, ami m�g seg�tett a dolgon. De mostanra semmi m�st nem �rzek, amikor a k�zelemben vagy, csak azt, hogy egy hajsz�l v�laszt el att�l, hogy apr� darabokra hullj.

Hallgatok. A hiszt�ria hat�r�n l�pkedek, �s f�lek, komolyan f�lek, hogy el� fog t�rni bel�lem.
Hogyan magyar�zzam el neki, hogy mi a bajom, ha magammal sem vagyok tiszt�ban?

- Mit kell tennem? – suttogom.

- Semmit. – Fel�ll az �rintetlen eb�dje mell�l, �s lassan, nyugodtan odal�p hozz�m. – Egyszer�en fogadd el, hogy b�rmit is mondok, vagy teszek, nem akarok vele �rtani. Pr�b�ld meg felt�telek n�lk�l teljes�teni a k�r�seimet, �s minden rendben lesz.

Nem akarok �sszerezzenni. Nem akarok remegni. Megb�v�lve �llom a tekintet�t, szinte belesz�d�l�k. Teljesen mereven n�z. – Csukd be a szemed!

Egy �r�kk�val�s�gnak t�nik az a n�h�ny m�sodperc, mire k�pes vagyok megtenni. A s�t�ts�g elk�b�t. Leveg��rt kapok, amikor meg�rzem a kez�t az arcomon. �vatosan, lassan leveszi a szem�vegemet.

- Css! Semmi baj! - A hangja k�zvetlen�l a f�lem mell�l j�n. Megr�ndulok, de t�r�m. – Most be fogom k�tni a szemedet egy kend�vel. Ha nem l�tsz, akkor a t�bbi �rz�kszerved sokkal kifinomultabb� v�lik – b�gja eg�szen halkan.

H�v�s selyem sim�tja v�gig az arcomat. �rzem, ahogy eg�szen k�zel hajol hozz�m, hogy megcsom�zza h�tul. Ett�l a mozdulatt�l er�teljesen kalimp�lni kezd a sz�vem. Ki kell b�rnom. Nem gy�z�k el�g leveg�t venni az orromon kereszt�l. Az a rengeteg v�r, amit kereszt�l pump�l az ereimen k�rbe-k�rbe, k�nyszer�t, hogy gyorsabban l�legezzek.
Az egyik kez�t a csukl�mra helyezi, de nem emeli meg a kezem. �rzem a h�velykujj�t a pulzusomon.

- L�tod? – suttogja forr� lehelet�vel a f�lembe. – Pedig m�g nem is csin�ltam veled semmit.

Azt hiszem, nem is kell, hogy b�rmit is csin�ljon. Lezsibbadok.

- Azt akarom, hogy an�lk�l, hogy l�tn�l engem, vagy azt, hogy �ppen mire k�sz�l�k, megb�zz bennem. El kell hinned, hogy nem b�ntalak. �s �t kell adnod magad nekem. Felt�tel n�lk�l.

Minden egyes szav�t �rtettem, �s minden egyes szava olyan hat�ssal volt r�m, mintha leig�zna, ugyanakkor m�gis cir�gatna vel�k. A jeges f�lelem, forr� izgalommal p�rosul bennem. �s �, mint aki meg�rzi, hogy milyen apr� hajsz�l v�laszt el att�l, hogy menek�lni kezdjek, egy percet sem k�slekedve a kez�be veszi az �llamat, �s finoman, lassan simogatni kezd az arcomon, el�sz�r csak pici mozdulatokkal, azt�n egyre er�teljesebben, v�g�l el�ri az ujja a sz�mat, �s ett�l, ha tetszik, ha nem �jra �sszer�zk�dok.
A m�sik keze r�fekszik a h�tamra, �s k�zelebb von mag�hoz. �rzem, ahogy v�gigh�zza a gerincemen, eg�szen a derekamig, �s ott meg�llapodik.
S�r�, furcs�n fanyar illatot �rzek, bel�legzem, �s tudom, hogy megm�rgez. �s k�zben az arcomat simogat� ujjai rend�letlen�l bizsergetik az ajkaimat.
Meghalok. Nem b�rom tov�bb.
A s�t�t, amibe bez�rt, el fog nyelni. Nem f�lek, csak kisz�vott minden �leter�t bel�lem, �s sz�d�l�k, azt hiszem, hogy lebegek benne, pedig nem igaz.
Kiszakad a mellkasomb�l valami s�hajt�sf�le, �s mintha a marad�k j�zan eszem is t�vozna vele.
Nem tudom, mit akarok, csak azt, hogy nagyon. Mint egy elb�d�tott apr� bog�r, megkapaszkodom benne, �s � m�g k�zelebb h�z. Az eg�sz testemmel �rzem a test�t.
Tudom, hogy helytelen.
Ki kellene bontakozni ebb�l a felkavar� �lel�sb�l, de nem tudok. Sem mozdulni, sem megsz�lalni.
Azt�n enged a szor�t�s�b�l, �s ugyanolyan lassan, mint az el�bb, a derekamat mag�hoz von� k�z, puh�n, lepkesz�rny k�nnyeds�g� �rint�ssel a cs�p�mh�z cs�szik, �s massz�van megmarkolja.

- Ugye tudod, hogy b�rmit megtehetn�k veled, amit akarok? – suttogja a f�lembe elhal�, rekedtes hangon. K�zben meg�rinti a f�lcimp�m a sz�j�val, de nem tesz semmit. �s �n lassan, de biztosan meg�r�l�k att�l a forr�s�gt�l, ami bel�le �rad.
F�lperzsel, mint egy sz�raz, es� ut�n szomjaz� mez�t.

Ha eddig maradtak is k�ts�geim a fel�l, hogy k�ptelen vagyok a t�l�rad� �rz�kenys�gemet magamba fojtani, most azok is szertefoszlottak. Nem hogy ellen�llni nem tudok a k�zels�g�nek, de legsz�vesebben ny�sz�r�gve d�rzs�ln�m magam bel�, er�sen, k�vetel�zve, am�g ki nem el�g�l�k.

De nem kaphatom meg. Mik j�rnak a fejemben? Hiszen �… �… mit akarok?

L�ktet a testem, de annyira, hogy m�r nem b�rok �llni. Elengedi a cs�p�met, �s k�t k�zzel kioldozza a kend�t a fejemen.

- Tudod, ha ennyire felizgat p�r �rtatlan �rint�s, nem csod�lkozom, hogy nem tudsz semmire sem odafigyelni.

Hidegzuhany. Kinyitom a szemem. Pr�b�lom elfojtani a keservesen felt�r� ny�g�st, ami a hirtelen f�nyt�l, �s a hidegt�l, ami az ujjai ut�n a b�r�m�n maradt, kik�v�nkozik bel�lem.
Megt�ntorodok. El is esn�k, de � �jra mag�hoz r�nt, �s a fesz�l� �gy�kom, �kes bizony�t�kk�nt f�r�dik a ruh�j�nak, ezzel is elv�ve az utols� es�lyt, hogy tagadjak.
Biztosan j�l mulat a rohad�k.

- Engedjen el. – Hirtelen t�dul tele a fejem haraggal, k�ts�gbees�ssel, sz�gyennel. �s egyetlen m�dj�t l�tom csak, hogy el�gt�telt vegyek. Ha arcon csapom. L�tja a gomolyg� m�rget a szememben, m�g �n csak egy hom�lyos, elmos�dott foltot magam el�tt. Megr�ntom a karom, hogy szabaduljak, �s egy isteneset lekeverjek.

- A harag nem j� tan�csad�! – b�gja, �s mire reag�lni tudn�k, ugyanaz a selyemkend�, amelyik eddig a szemeimet fedte, m�r a csukl�m k�r� van tekeredve, �s a hirtelen csom�z�st�l felszisszenek.

- Hogyan b�zhatn�k meg mag�ban, mikor minden alkalmat megragad, hogy az ellenkez�j�t bizony�tsa – fujtatok m�rgesen.

- Mondjuk, kezdhetn�d azzal, hogy lehiggadsz, �s megk�rdezed magadt�l, hogy mi v�ltotta ki bel�led az im�nti heves reakci�kat.

Morcos kisgyerek m�dj�ra felvetem a fejem, �s t�gul� orrcimp�kkal veszem tudom�sul, hogy Piton beteges �lvezetet tal�l abban, hogy ilyen �llapotban l�t.

- Mondd csak ki! Cs�ng�k a szavaidon – suttogja v�szj�sl�an, �s k�zben olyan �hs�ggel szeml�li a sz�mat, hogy m�r-m�r v�rom, hogy r�hajoljon az �v�vel. �s hatalmasat hazudn�k, ha azt �ll�tan�m, hogy nem akarom �rezni. De akkor sem adom meg neki azt a boldogs�got, hogy el�gedett lehessen �nmag�val. �s �ppen ez�rt, gyorsan v�giggondolom, hogyan v�ghatn�k neki vissza. Lehet�leg �gy, hogy megemlegesse egy j� id�re, �n nem vagyok a kapc�ja, akivel csak �gy j�tszadozhat.

- Egy pillanatra azt hittem, hogy Blaise Zambini pr�b�l levenni a l�bamr�l. Eln�z�st, uram. T�bbsz�r nem fordul el�.

Olyan ny�jasan n�zek r�, mint m�g soha. Az �lc�ja, ami olyan j�l odan�tt az �vek sor�n az arc�hoz, most egy szemvillan�s alatt darabokra t�rik. �s m�g�tte ott l�tom azt az embert, aki most vagy megragad, bevonszol a h�l�szob�ba �s brut�lisan meger�szakol, vagy ell�p mell�lem, �s kidob az ajt�n �gy, hogy soha t�bb� nem lesz merszem visszaj�nni.
�rzem, ahogy megfesz�l minden izma, �s a r�snyire pr�selt ajkai h�feh�rek lesznek, ahogy kifut a v�r bel�l�k.

- A b�ntet�snek sz�mtalan form�ja van, Potter! Most megismered az egyiket.

Azt�n egy lend�t�ssel felkap az �l�be, �s mire kap�l�zni kezden�k, m�r a h�l�szob�ba vezet� ajt�t r�gja be a l�b�val.

- Tegyen le, maga… maga…

- Cs�ndet! – d�rrent r�m, �s egyenesen az �gy�hoz cipel, hogy elengedjen, �n pedig hangosan huppanjak rajta.

- Au! – vis�tom, amikor megragadja a kezem, �s d�h�s, sz�ntsz�nd�kkal durva mozdulatokkal hozz� k�t�zi �ket a fejem f�l�tt az �gy r�cs�hoz.

- Ne fic�nkolj! – K�szik az arc�val eg�szen k�zel az eny�mhez. – F�jni fog!

Azt�n el�gedetten megpaskolja az arcomat, mint egy k�t �ves kisgyereknek, �s fel�ll az �gyr�l.

- Ma nem kapsz vacsor�t.

M�g kinyitom a sz�mat, hogy valami d�szes, v�logatott mocskot gyorsan a fej�re z�d�tsak, de � hat�rozott l�ptekkel az ajt�hoz megy, �s miel�tt kil�pne, m�g egyszer visszafordul.

- Majd j�v�k. Addig is j� sz�rakoz�st.