Akkor�t r�ntok a karomon, hogy kis h�j�n kifordul a v�llam. Az egyik l�bammal m�g az �gy sz�l�t is el�rhetn�m, ha nagyon kepeszten�k, de a t�nyen ez sajnos nem v�ltoztat.
Hogy juthat egy�ltal�n ilyesmi az esz�be? Kik�t�zni az �gy�hoz?
Ha �n ezt valakinek elmes�lem? J�zusom.
H�t, term�szetesen nem fogom elmes�lni senkinek. Meg azt sem, hogy ez a szem�t megfosztott az egyetlen lehet�s�gt�l is, hogy gyorsan, �m hat�konyan megszabaduljak a k�nos probl�m�mt�l. A s�hajtoz�s, �s a lelomboz� eml�kek felsorakoztat�sa ugyanis nem igaz�n t�nik elegend�nek.
Pr�b�lok m�ly leveg�ket venni, hosszan, lassan.
Elzsibbad a kezem. El�sz�r csak kis t�hegyek szurk�lnak, de azt�n eler�tlenedik mindkett�, �s m�r nem tudom �ket mozgatni.
Vajon meddig sz�nd�kozik itt tartani?
Am�g le nem higgad?
Vagy ameddig �n le nem higgadok?
Tal�n ha kiab�ln�k, visszaj�nne, �s elengedne… Majd ha fagy!
Pr�b�lok az oldalamra fordulni, de teljesen rem�nytelen. Iszony� k�nyelmetlen. Egy ideig m�g feszegetem magam, de csak azt �rem el vele, hogy m�r minden inam f�j, r�ad�sul sz�td�rzs�l�m a csukl�mat is. A franc.
Elegem van.
Hossz� �r�k telnek el teljes cs�ndben. M�r nem verg�d�k.
Csak fekszem, �s v�rok.
V�rok.
V�rok.
Egyre csak az a jelenet j�r a fejemben, amikor kinyitottam a szemem, �s � elkezdett g�nyol�dni. Mi�rt �rzi folyamatosan sz�ks�g�t, hogy �tg�zoljon rajtam?
Ez annyira rem�nytelen.
Szusszanok egy nagyot, �s nagyj�b�l ugyanakkor kordul a gyomrom is. �hes vagyok.
Meg szomjas.
�s v�rok.
V�rok.
Elb�biskolok. M�r �ppen kezd �tj�rni a kellemes, �lom el�tti nyugalom. Lecsukom a szemeimet, de �pp csak egy pillanatra, mert a k�vetkez� percben m�r hallom az ajt� ny�l�s�nak zaj�t.
Bel�p az ajt�n, de be is z�rja maga ut�n. Ez nem tetszik. Egy�ltal�n nem. Azt hittem, az�rt j�n, hogy kiengedjen. Akkor meg? Mi�rt z�rja be maga m�g�tt az ajt�t?
Szerintem ki�l az arcomra a r�m�lts�g, mert elmosolyodik, �s roppantul meg van el�gedve mag�val.

- Kifejezetten j�t tesz a szob�nak ez az �j fel�ll�s. Nem gondolod, Potter?

Ha �lni tudn�k a szememmel, megtenn�m.
Szem�tkedj csak, rajta. �gysem �rtesz m�shoz.

- Mi j�n m�g, professzor �r? Korb�cs?

- Hm. – Megrebben a szeme, de csak eg�szen picit. – Nem rossz �tlet. De sajnos az most nem fog menni. M�lt h�ten k�lcs�nadtam Minerv�nak, �s m�g nem kaptam vissza.

Teremt�m. Sokszor azt k�v�nom, b�rcsak ne lenn�k vizu�lis t�pus.

- Vicc – nyomja meg �lesen a sz�t, a d�bbent arcomat n�zve.

- Nagyon j�l sz�rakozom, k�sz�n�m. Most pedig engedjen el. – M�g meg akarom mozd�tani a karomat, hogy utaljak r�, mire is gondolok, de egy�ltal�n nem tudom. Teljes zsibbadts�g.

- Milyen heves. Mib�l gondolod, hogy sz�nd�komban �ll leszedni a kezedr�l a k�t�st?

Nyert. Nem tudom. El vagyok keseredve. Mit tehetn�k? Mit akar?

- V�c�re kell mennem.

- �.

- �s k�rem vissza a szem�vegemet, a p�lc�mat, �s … soha, de soha t�bb� ne pr�b�lja nekem bemagyar�zni, hogy minden�rt �n vagyok a felel�s.

- Mi�rt is? – Piton arca felder�l. Hanyag mozdulattal le�l mell�m az �gyra. Tal�n ki akar engesztelni. �n meg reflexszer�en �ssze akarom magam h�zni. H�t, nem siker�l. Csak a t�rdemet h�zom fel, ez is t�bb a semmin�l.


- Ha a bizalomr�l akar nekem papolni, meghallgatom. De ne pr�b�ljon h�ly�nek n�zni. �s… - Elakadok.

- �s? – Egyik karj�t �tt�ve a m�sik oldalamra, k�zelebb hajol. – �s m�g mi?

Csak egy m�sodpercig n�zek szembe vele. Egyszer�en nem �llom a pillant�s�t. Oldalra ford�tom a fejem, �s igyekszem az ajt�t tanulm�nyozni. Ez nagyon k�nos.

- �hes vagyok – b�k�m ki v�ratlanul. � ugyan tudja, hogy mennyire pr�b�lom terelni a t�m�t, de ha van benne egy falatnyi embers�g, megk�ny�r�l rajtam.

- Igen. Nekem is hat�rozottan megj�tt az �tv�gyam.

El�red�l, �s gy�tr� lass�s�ggal kezdi kibogozni a csom�t a s�lon. Olyan lassan, hogy nekem b�ven van id�m k�zdeni a remeg� l�legzetemmel, a torkomb�l el�t�r� halk morg�ssal, amit az alig-alig hozz�m �r� ujjai, �s a f�l�m tornyosul�, m�r-m�r simul� teste v�lt ki.
Eg�szen megd�bbenek saj�t magamon. Biztos, hogy a hossz� kiel�g�letlens�gem az okoz�ja annak, hogy mindenben, amit tesz, h�ts� sz�nd�kot l�tok. Hogy megkoron�zza a t�nyked�s�t, leh�zza a kend�t, a m�g mindig mozdulatlanul kifesz�tett karomon, �s �gy int�zi, hogy a nyakamn�l, eg�sz hossz�ban v�gigsimogasson a h�v�s selyem. Dermedten t�r�m. Semmilyen reakci�t nem l�that rajtam. Legfeljebb azt, hogy az arcom egy picit r�zs�sabb lett.

- Most m�r megmozdulhatsz – mondja a sz�mnak.

T�zelek. �gek. Csak sz�raz leveg�t nyelek. Nem maradt ny�l a sz�mban.
Tudom, mit fogok tenni. Megv�rom, am�g elalszik, azt�n keresek valami j� nehezet �s dudorosat, �s les�jtok. De lehet, hogy el�tte megm�rgezem, majd megfojtogatom, �s a biztons�g kedv��rt esetleg feln�gyelem.
Nem merek megsz�lalni. El�rul a hangom.
F�l�rb�cra engedett szempill�kkal figyelem, ahogy elt�volodik t�lem, �s elindul az ajt� fel�.
Mikor v�gre elt�nik, nagy nehezen fel�l�k. Megd�rzs�l�m az elg�mberedett v�gtagjaimat.
H�la Merlinnek!
Egy valamit azonban siker�lt tiszt�znom magammal: nekem nem Pitont kell legy�zn�m. Sokkal ink�bb saj�t magam.
Egy utols� s�haj, �s k�vetem a sorsomat, ami most megter�tett asztal form�j�ban v�r r�m.
Nem is ak�rmilyennel.

- �lj le.

T�tov�n v�gigpillantok a felhozatalon. Kavi�r, kagyl�, tengergy�m�lcsei, avok�d�kr�m, gy�m�lcst�l eperrel, sz�l�vel, tejsz�n. Sz�p. Mintha a tejsz�n lenne a felel�s minden probl�m�m�rt, mintha az eper kifejezetten provok�ci�nak t�nne, �s a sz�l� �z�r�l is valami eg�szen bizarr dolog jut az eszembe.

- Honnan tudott ilyenkor epret szerezni? – �rdekl�d�k halkan.

- Ha m�g erre sem lenn�k k�pes, visszaadhatn�m a diplom�mat. Tudtommal szereted az �dess�get. Ez legal�bb eg�szs�ges.

Hm. Piton a kedvemben akar j�rni. Visszafel� forog a F�ld. Vagy m�r megint t�ri valamin a fej�t.
Hozz�l�tok az ev�shez. R�j�ttem, hogy szeretem a kagyl�t. Pedig azel�tt sosem ettem. N�ha lopva �tkukkantok Pitonra, de � egy�ltal�n nem zavartatta mag�t. Egy poh�r whiskyt kortyolgat, a gondolataiba mer�lve.

- �n is kaphatok? – kock�ztatom meg a pohar�ra pillantva.

- Nem. De ha minden�ron alkoholt akarsz, igy�l pezsg�t. – Fel�ll, �s odas�t�l az egyik szekr�nyhez. Kisv�rtatva visszat�r egy poh�r, gy�ngy�z� itallal.

- K�sz�n�m. – Kiveszem a kez�b�l. Kellemesen hideg.

Hallgatunk. Kicsit fell�legzek. Most szinte biztos vagyok benne, hogy az eg�sz szitu�ci� sikaml�ss�g�t csak k�pzelem, �s nem val�s. Lassan ki�r�tem a poharam, �s ugyanilyen lassan el�r valami fura nyugalom, vagy ink�bb k�bas�g.
Fel�llok az asztalt�l, �s a l�d�mhoz somford�lok.

- Azt hiszem… lezuhanyozom… ha nem zavarja.

Sz�delgek, mint a tavaszi l�gy. Meg sem v�rom a v�laszt, kezemben a t�r�lk�z�mmel, meg egy tiszta p�l�val �s pizsamanadr�ggal, elindulok a f�rd� fel�.

- J�l �rzed magad? – Hallom a hangj�t.

- Igen, persze, csak… biztosan a fejembe sz�llt a pezsg�. – Azt�n, mint aki meg akarja er�s�teni a meg�llap�t�s�t m�g meg is t�ntorodok, sz�gyenszemre.

- Csak �vatosan! Az otthoni balesetek 50 %-a a f�rd�szob�ban szokott t�rt�nni az emberekkel. Sz�lj, ha sz�ks�ged van valamire.

R�n�zek. Olyan: „ugye csak viccel?” pillant�ssal.
Olyan nevets�gesnek �rzem magam. Egy k�t l�bon j�r� szerencs�tlens�gnek.
Magamra z�rom a f�rd�szobaajt�t, azt�n megengedem a csapot. Meleg v�z. Hm.
Igazi megv�lt�s. A zuhany alatt az ember feje kitisztul. Megpr�b�l logikusan, �sszer�en gondolkodni. �n is azt teszem.
Mire v�gzek, kicsit helyrej�v�k. Sz�razra d�rzs�l�m a hajam, �s a p�r�s t�kr�t pr�b�lom letakar�tani, nem nagy sikerrel. Fel�lt�z�k. �gy t�nik, ez a helyis�g lesz az elvonul�s helyem, a nyugalom szigete, az elk�vetkezend� napokban. �sszeszedem a levetett ruh�imat, �s �gy, ahogy vagyok, mez�tl�b, visszamegyek a szob�ba.
Piton a kandall� mellett �l, a szok�sos sz�k�ben, �s a szok�sos tev�kenys�g�t v�gzi. Iszogat. Ahogy bez�rom a f�rd�szoba ajtaj�t, r�m n�z. Nem l�tom tiszt�n az arc�t, de m�gis tudom, hogy figyel. Mindig lemerevedek ett�l a sz�r�s tekintett�l.

- Mindig a f�rd�szob�ban szokt�l �t�lt�zni? – k�rdi.

Nem v�laszolok azonnal. Elpakolom a ruh�imat. De ahogy h�ttal �llok neki, m�g a h�tamban is �rzem a borzongat� pillant�s�t. Valahogy illetlennek tal�lom, hogy csak ennyi ruha van rajtam. Teljesen alaptalanul.

- Nem. Csak most.

M�g mindig nem fordulok meg. Megtal�lom a szem�vegemet. Oda van k�sz�tve a l�d�m mell�. Gyorsan felveszem, �s v�gre nem csak hom�lyos k�rvonalakat l�tok a t�volabbi t�rgyakb�l.

- Uram, k�rhetek egy takar�t �jszak�ra?

V�gre �sszeszedem magam, �s szemben�zek vele. Keresztbe rakott l�bakkal, a sz�k h�tt�ml�j�nak d�lve pihen. Csillognak a szemei. Tal�n a t�z l�ngjai miatt, ami megvil�g�tja.
�s ebb�l r�j�v�k, hogy a kandall�n, �s az asztali gyerty�n k�v�l m�s nem vil�g�t. K�s�rteties.

- Gyere ide – sz�l karcos hangon.

- Nem. - Csak kiszalad a sz�mon. Gondolkod�s n�lk�l. Gy�va ny�l vagyok. Meg sem tudok moccanni. Amit �rzek, az nem egyszer�en f�lelem. Igen, tartok t�le, mert �ltal�ban �n h�zom a r�videbbet, amikor �sszet�z�sbe ker�l�nk. De most m�s is van, ami zavar. Minden idegsz�lammal arra koncentr�lok, hogy megnyugodjak, hogy �sszer� �rvekkel megmagyar�zzam magamnak, hogy � a tan�rom, akire r�b�ztak, aki �vek �ta tan�t, �s val�j�ban semmi okom t�le f�lni. De maga a tudat, hogy ez az ember, ha nem is akarattal, de folyamatosan ingerel, �s most r�ad�sul este van, egyed�l vagyunk, �s �n zavart vagyok, � meg fogalmam nincs, mire j�tszik, h�t ez �gy egy�tt meglehet�sen vesz�lyesnek t�nik. M�g akkor is, ha tudom, hogy val�j�ban semmit nem akarhat egy ilyen k�ly�kt�l. Semmi komolyat. Elsz�rakozik, kicsit megb�ntet, mert szerinte folyton provok�lom, de semmi m�st.

De �n nem akarok t�bb b�ntet�st, sem provok�ci�t, mert sajnos el�rtem egy olyan pontot az �rzelmeim ter�n, ahonnan kezdve m�r tudom, megs�r�lhetek.

- H�t j�. Akkor �n megyek.

Jaj ne. Mit csin�l? Mint egy gy�moltalan kis�llat, h�tr�bb l�pek, hogy tartsam az egyre sz�k�l� t�vols�got. Bolond vagyok, m�r r�g el kellett volna sz�kn�m innen. El, valahov� messzire, ahol nincs egyetlen egy zavarba ejt�en elgy�ng�t� Piton sem, a fekete ruh�j�ban, a koromsz�n� szemeivel, a s�padt b�r�vel, �s a hossz�, felcsig�z� ujjaival. �s a torkomba gomb�ck�nt bek�lt�z�tt g�rcs sem seg�t, mert tudom, hogy b�rmire is k�sz�l, megkapja.
El�bb-ut�bb m�r nem fogok tudni a durc�s kisgyerek k�pe m�g� rejt�zve, f�lrebesz�lni, visszav�gni, makacskodni.
Milyen h�lye vagyok.
Val�j�ban m�r t�bb hete tudom, hogy rossz hat�ssal van r�m. M�r akkor, amikor a Flint ut�ni incidens alkalm�val legilliment�lt. M�r akkor is p�ni f�lelem lett �rr� rajtam, amikor hozz�m �rt. De nem gondoltam r�, mert azt hittem, ha nem foglalkozok a dologgal, akkor az a dolog nem is l�tezik. Pedig nagyon is l�tezik. Minden zsigeremben �rzem. �s ha m�g legt�bbsz�r siker�l is lerendezni a dolgot egy d�hkit�r�ssel, att�l m�g nem old�dik meg.
Olyan nagyon sz�gyellem magam.
Hangosan zih�lok, mire ide�r hozz�m. �sszerogyok. Egy tonn�s s�ly nehezedik a v�llamra.
K�ny�rg� szemekkel n�zek a szem�be. �s � l�tja. Sikolt bennem a felismer�s.
T�k�letesen tudja, mit csin�l.
M�r csak pislogok. A l�legzet, amit kiengedek a sz�mon sokkal forr�bb, mint a b�rmikor eddig �ltalam tapasztalt.
Felkavarodik k�r�l�ttem a leveg�. Kicsit lehajol, hogy k�zelebb ker�lhessen az arcomhoz. Nem �r hozz�m. Egyetlen egy porcik�j�val sem.

- J�l figyelj r�m! – s�gja. – Amit �rzel, azzal az �g egy adta vil�gon nincs semmi baj. Teljesen norm�lis reakci�. Ezen mindenki �tesik. N� �s f�rfi egyar�nt. Csak van, aki kev�sb� intenz�ven �li meg.

- �n… �n nem akarom – hebegem elcsukl� hangon.

- Tudom. De am�g nem vagy k�pes t�ll�pni az �nmarcangol�son, sehov� sem jutsz el. N�zd! - S mire kapcsolok, az ujj�val finoman v�gigsim�tja az als� ajkamat. A bizserget� �rz�s vill�m m�dj�ra cik�zik bennem. Csak felny�gni tudok. Amire � elmosolyodik, azt�n odahajol a sz�mhoz, �s musz�j becsuknom a szemem, mert k�l�nben sz�rnyethalok, a hirtelen r�m z�dul� �rz�sekt�l. Forr�, puha ajkakat �rzek az eny�meken, leheletk�nnyen, �ppen csak hozz�m �rnek. Idegenek, whisky �z�ek, de olyan eszeveszett forr�s�ggal t�ltenek el, hogy az fel�lm�lja minden elk�pzel�sem. – L�tod? Hi�ba tiltakozol ellene, a testet nem lehet becsapni. �r�lt szerencs�s vagy. �s nagyon �rz�keny. A testi v�gy nem b�n, hanem epeked�, gy�ny�rrel teli �rz�s. �s az, ami sz�tszaggatja a forr� kis testedet, az �ppen olyan term�szetes, mint az, hogy l�legzel, eszel, vagy alszol.

- De ez… - Elb�dulva cs�ng�k a szemein. Besz�lni sincs er�m.

- Ez? – F�lh�zza a szem�ld�k�t. – Ez olyan vesz�lyes, f�lelmetes? Igen az. Mert komoly �nuralmamba ker�l itt �llni veled, �s besz�lgetni, ahelyett hogy m�r r�g a h�tad m�g�tti kanap�ra d�nt�ttelek volna, �s �pp azzal lenn�k elfoglalva, hogy hogyan csaljak ki min�l k�jesebb ny�g�seket az �des kis sz�db�l, mik�zben birtokba veszlek.

Azt hiszem, ez volt a v�gsz�. Mint a sz�ndarabokn�l. Most Harry agya elment nyaralni. �s nem tudja, mikor j�n vissza. Lehet, hogy soha t�bb�.

- Direkt csin�lja – motyogom er�tlen�l.

- Mit? T�nyleg azt hiszed, hogy ha csak az �gyamban akarn�lak tudni, nem lenn�l m�r r�g az odaad� szeret�m? �s mit tudn�l ellene tenni, amikor minden hajad sz�la szex ut�n �h�tozik? M�g egy tollat sem tudsz �gy a kezedben tartani, hogy k�zben ne babr�ld a sz�ddal a v�g�t. Arr�l m�r nem is besz�lek, hogy milyen mocskos kis fant�zi�d van. Volt benne r�szem el�gszer. Hm. Meg vagyok �n veled �tkozva, Potter!

- Akkor mit akar? – Pirosra pirult orc�kkal lesem az arc�n �tvonul� �rzelmeket.

Fels�hajt.

- Megnyugodt�l egy kicsit?

- Ezt komolyan k�rdi?

- Igen.

Nem tudok napirendre t�rni felette.
Komolyan besz�l?
�s ha igen, akkor hinnem kellene neki? Hogyan hihetn�k? Hiszen, ha kider�l, hogy csak egy �jabb strat�gi�t k�vet, vagy hogy egyszer�en j�tszik velem, �s �n t�nyleg bed�ltem neki, azt �n nem �ln�m t�l.
M�g a felt�telez�st�l is irt�zom.
Nem b�rn�m ki.
Kutatja a szemeimet. Keresi benne a v�laszokat. Eg�sz hossz� ideje �llunk �gy. Mozdulatlanul. Csak akkor eszm�lek, amikor meg�rzem a tenyer�t a derekamon. �vatosan k�szik be a p�l�m al�. Sosem �reztem m�g a tapint�s�t ennyire intimnek. Nem veszi le a pillant�s�t r�lam, mintha v�gig azt kutatn�, meddig mehet el b�ntetlen�l. Vagy k�vetkezm�nyek n�lk�l?
Akkor hogy nem l�tja, hogy m�ris t�l messzire ment?

- Mi�rt teszi ezt velem?

- Egyszer olvastam valamit, aminek az �rtelme ma sem hagy nyugodni. Paulo Coelho �r�sa. Azt mondja, hogy szerelem olyan, mint a k�b�t�szer. El�sz�r euf�ri�ba esel, �s teljesen �tadod magad az �rz�snek. Azt�n m�snap t�bbet akarsz. M�g nem v�lt�l f�gg�v�, de annyira j�lesett az az �rz�s, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha k�t percre eszedbe jut a szeretett l�ny, h�t h�rom �r�ra elfelejtheted. De azt�n sz�p lassan r�szoksz, �s teljesen f�gg�v� v�lsz. Ekkor m�r h�rom �r�ig gondolsz r�, �s csak k�t percre tudod elfelejteni. Ha nincs a k�zeledben, ugyanolyan rosszul �rzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagj�t. �s ahogy a drogos k�pes lopni, �s megal�zni mag�t, hogy megkapja, amire sz�ks�ge van, te is b�rmit hajland� voln�l megtenni a szerelmed�rt.

-…

- Ez�rt most jobban teszed, ha sz�pen lefekszel aludni, �s �gy is maradsz, �desdeden, reggelig.

Nem tudom, igaz�n, mit akart ezzel mondani. Azt sem tudom, mag�r�l besz�lt-e. Ez t�l sok nekem.
Teljesen �sszet�r.
Most m�r nem csak a kezeit�l akarok menek�lni, hanem az �rz�sekt�l is, amit el�hoz bel�lem. �r�l�k, hogy elenged. Elt�nik a h�l�szob�ban, majd visszat�r egy takar�val.

- Aludj j�l.

Dermedten n�zek ut�na. T�nyleg elmegy.
Valami f�j bel�l.
Fogom a takar�t, �s elhelyezkedek vele a kanap�n.
Tal�n holnap minden egyszer�bb lesz.
�szint�n, pr�b�lok elaludni. Becsukom a szemem. De a bennem kavarg� �rz�sek nem engedik, hogy megnyugodjak. Pr�b�lom �jragondolni az eg�sz napot. Tal�n att�l megk�nnyebb�l�k. De milyen megk�nnyebb�l�sr�l lehet sz�, amikor ezernyi k�rd�s fesz�ti sz�t az agyamat?
Hirtelen �gy �rzem, ki kell jutnom innen. Sokszor �reztem m�r ezt. Az�rt is szoktam annyit b�kl�szni �jjel a folyos�kon. Tudod, most is j�t tenne. Nagyon halkan fel�llok, �s kiveszek a l�d�mb�l egy melegebb pul�vert. Sz�ks�gem van a friss leveg�re.
Az ajt�hoz l�pkedek. Remeg� k�zzel lenyomom a kilincset, de amikor magam fel� akarom h�zni az ajt�t, r�j�v�k, hogy be van csukva.
Hirtelen bele tudn�k r�gni ebbe az istenverte ajt�ba. Nem igaz hogy, nem tehetem, amit akarok. Nekem musz�j kijutnom, k�l�nben megfulladok.
�rzem, hogy kezd eluralkodni rajtam a hiszt�ria. Klausztrof�bi�m van. Nem tehetek r�la, de nem b�rom a bez�rts�got. Senki sem b�rn� a helyemben, Istenem, hiszen egy szekr�nyben t�lt�ttem a gyermekkoromat!
Rosszul vagyok. Tudom, hogy mindj�rt r�m t�r a p�nik. Azt sem veszem �szre, amikor ny�lik a h�l�szoba ajtaja, �s megjelenik egy f�lmeztelen Piton a h�tam m�g�tt.

- Mit csin�lsz?

- Nyissa ki! – ki�ltok r�.

- Mi�rt tenn�m? – Karba fonja a kezeit.

- Ki kell mennem! Nem z�rhatja r�m az ajt�t. Maga ezt nem �rti!

- T�nyleg nem, de te majd elmagyar�zod.

M�r alig kapok leveg�t. Tudom, hogy nem val�s�gos, hogy ez lehetetlen, de riaszt�an igazinak t�nik.

- Engedjen ki, k�rem! Nem… kapok leveg�t!

Nem tudom, hisz-e nekem, csak azt �rzem, hogy szembeford�t mag�val, �s megr�nt.

- Rosszul vagy? V�laszolj?

J�ghideget �rzek sz�t�ramlani a testemben. Azt�n… azt�n m�r csak egy n�m�n t�tog� sz�jat l�tok, meg egy kicsit cs�p�s f�jdalmat �rzek az arcomon…

- Potter? Hallasz engem?

- Igen.

Fekszem. De nem az ajt�ban, �s nem a f�ld�n. Valamikor �tlebegtethetett a szob�n, ami tot�l kiesett a fejemb�l. Be vagyok takarva, m�gis vacogok.

- Ne haragudjon, nem akartam fel�breszteni.

M�g nem l�tok tiszt�n, ugr�lnak a szemem el�tt a f�nyek. Eszembe jut, hogy hol vagyok. Tudom, mit kell tennem. Fel�llni, megk�sz�nni a seg�ts�get, �s visszav�ndorolni a kanap�mra, ahol eredetileg is lenne a helyem, ha az im�nt nem j�n r�m a bolond�ra. Megmozdulok.

- T�nyleg sajn�lom. Nem direkt csin�ltam.

- Mi volt ez az el�bb? – D�h�s a hangja.

- �hm… klausztrof�bi�m van. N�ha el�j�n. Ez egy p�nikbetegs�g, ami…

- Tudom, mi az a klausztrof�bia, nem kell megmagyar�zni. Mi�ta?

- Nem tudom. Kiskorom �ta. – Elt�n�d�k. Nem szeretem azokat az eml�keket, amik el�k�v�nkoznak.

- Van valami, ami… kiv�ltotta? – �vatosan, de hajthatatlanul pr�b�l t�m�n�l maradni.

- Nem sok mindent tudok r�la mondani. A nagyn�n�m�k igaz�b�l nem rajongtak a jelenl�tem�rt a h�zukban. Ez�rt, hogy minim�lisra cs�kkents�k az am�gy is k�nyszer� jelenl�tem, egy gardr�bot rendeztek be, ahol ellakhattam. �n azt hiszem, ez a… kiv�lt� ok. Sosem felejtem el, amikor felker�lt az els� lakat az ajtaj�ra, �s k�v�lr�l bez�rt�k �jszak�ra… Megijedtem.

Hallgat.

- Akkor �n most megyek. – F�lrehajtom a takar�t. De � elkapja a v�llamat, �s k�nnyed er�szakkal visszad�nt a p�rn�ra.

- Nem. Maradj. Aludj nyugodtan. Holnap kital�lok valamit. – Elf�jja az �jjeliszekr�nyre helyezett gyerty�t.

- Mit?

- Mondom holnap.

�jra cs�nd van. �n meredten fekszem a h�tamon, �s moccanni sem merek. Rettenetesen h�ly�n �rzem magam.