Sz�mtalan m�dja van annak, hogy egy ember odaforduljon a m�sikhoz. Kedvesen, �vatlanul, szemtelen�l, kac�ran, v�gyakozva. Csak az a baj ezzel, hogy sokszor fogalmunk nincs, mit v�ltunk ki a m�sikb�l.
Ez�rt ink�bb nem tesz�nk semmit.
Eszembe jut egy lehangol� eset, m�g nagyon r�gr�l, amikor �gy h�t�vesen megpr�b�ltam felk�sz�nteni a nagyb�ty�mat, n�vnapj�n…persze, most m�r ennek nem sok jelent�s�ge van. Sz�val, egyik reggel a toj�ss�t�s k�zepette r�pillantottam a t�zhely f�l�tti napt�rra, �s szembe�tl�tt a d�tum alatti n�v. Vernon.
Nem tudom mi�rt, de iszony�an akartam, hogy �r�lj�n. Kirohantam a kertbe, �s leszak�tottam egy sz�l margar�t�t. Egyetlen egy sz�lat. Azt�n, mikor elk�sz�lt a reggeli, a t�ny�r mell� tettem, a t�lc�j�ra. Buta lelkesed�ssel v�rtam, mikor j�nnek reggelizni, pedig nem volt szok�som. �ltal�ban ez az esem�ny nem v�lt a javamra. De �n azt akartam, hogy �r�lj�n…
Mindegy. Gyerek voltam, �s lelkes. Ut�lag nem �r�ltem.
�n sosem hagyn�m, hogy egy h�t�ves gyerek eljusson od�ig, hogy azt higgye a szeretet �zlet, �s nem el�g a puszta l�nyed, hogy szeressenek. Azt hittem, ha adok, akkor szeretni fognak.
�s most ugyanazt �rzem, mint akkor, sok �vvel ezel�tt. F�lek. Izgulok, de f�lek.

Nagyon k�s� lehet.
�s �n m�g egy szemhuny�st sem aludtam.
Mozdulatlanul fekszem. Mint akit megb�v�ltek.
Szeretn�m tudni, hogy mir�l �lmodik. De az a vicces, hogy szerintem nem �lmodik. Szerintem nem is alszik. Az eddigi h�l�szobai �lm�nyeim alapj�n meg tudom �llap�tani, mikor alszik valaki, �s mikor nem. Mi csak feksz�nk itt, �s komoly energi�nkba ker�l elhitetni a m�sikkal, hogy egyed�l van �bren, mindezt �gy, hogy tudjuk, a m�sik szinte biztos, hogy tiszt�ban van hasonsz�r� t�rekv�s�nkkel.
�vatosan az oldalamra fordulok. Valami�rt azt gondoltam, hogy h�ttal fekszik nekem. T�ved�s. A s�t�t ellen�re is tiszt�n kivehet�, hol v�gz�dik a takar�, �s hol kezd�dik az alatta l�v� ember. Alig hallom, hogy l�legezne. Nyakig b�jok a saj�tomba. Egy kicsit hideg van, �s az �gy melege andal�t�an j�lesik. �gy m�r sokkal jobb. Ha l�tom is, nem csak �rzem, akkor sokkal nyugodtabb vagyok. J� �jt.


***


Ismeritek a babon�t a bal l�bbal val� felkel�sr�l?
K�rdem �n!
Hogyan lehet ilyen buta elm�letet fel�ll�tani? Hiszen vannak bizonyos esetek, amikor az ember eleve arra van k�nyszer�tve, hogy a bal l�b�t tegye le el�sz�r a padl�ra reggel. Mint most.
Mikor p�r perce kinyitottam a szemem, meg�llap�tottam, hogy m�r j� ideje egyed�l lehetek, mert a mellettem l�v� hely az �gyban hideg. Gyorsan fel�ltem, �s term�szetesen a bal l�bammal �rkeztem hamarabb a f�ldre.
Sz�p kis napnak n�z�nk el�be.
Halkan kereszt�ll�pkedek a szob�n, �s kinyitom az ajt�t. M�g nem is tudatosul bennem, hogy egyed�l vagyok-e, amikor meghallom a hangj�t.

- J� reggelt – d�rm�g az orra al�, a g�z�lg� k�v�scs�sz�nek. A reggeli lapot olvassa, igen elm�ly�lten.

�vatosan �n is leereszkedem egy sz�kre.

- �nnek is, uram.

Csiklandozza az orromat a te�skancs�b�l illatoz� tea. T�lt�k magamnak, de t�l forr�, hogy megigyam, ez�rt egy ideig csak melengetem a cs�sz�vel a kezem.

- Reggeli ut�n lemegyek Roxmortsba. Van egy kis elint�znival�m. Gondoltam sz�lok, h�tha van kedved kimozdulni.

Roxmorts nev�nek hallat�ra egy kicsit �sszeszorul a gyomrom. De az a furcsa helyzet �llt el�, hogy �gy �rzem, nem mondhatok ellent. R�ad�sul, megmagyar�zhatatlan okokb�l, valahol m�g �r�mmel is t�lt el, hogy azt akarja, hogy vele menjek. Tudom, nem ezt mondta, de n�la szerintem, ez azt jelenti.

- Az... j� lenne.

R�m sand�t, azt�n teljesen v�ratlanul fel�ll, �s odaballag a kandall�hoz. Egy picit hezit�l, majd a kez�ben l�v� �js�got bedobja a t�zbe.

- Akkor reggelizz meg, �s �lt�zz fel rendesen. Hideg van.

Kicsit t�togok m�g.
Most �tment�nk ap�skod� m�dba? Nem tetszik ez nekem.

- Mi�rt �gette el az �js�got? �n is elolvastam volna.

- Nem volt benne semmi, ami �rdekelhet.

H�t persze. Mi�rt van az, hogy rajtam k�v�l valahogy mindenki jobban tudja, mi a j� nekem? Meg egy�ltal�n.

- Azt �n is eld�nthettem volna. – Le kell sz�rn�m egy k�vetkeztet�st. Piton �nt�rv�ny�. Mi�rt �rzem �n ezt nagy felfedez�snek?

V�laszra sem m�ltat, �s t�z perc m�lva m�r az ajt�n�l �llunk, kab�tban.
Gyalog megy�nk le, �s meg kell hagyni, t�nyleg hideg van. Eg�sz Roxmorts csillog, villog. Mindenf�le var�zsd�szekkel van felcsics�zva. Persze, hiszen holnap kar�csony.
A girlandok meg �nekelnek.
Mindig sejtettem, hogy a var�zsl�k t�bbs�ge �zl�sficamban szenved.
P�ld�ul: itt van ez a narancss�rga �s cikl�men sz�n�, kis j�indulattal mondjuk h�embernek �lc�zott marcip�nfigura csal�d a kirakatban. H�emberapuka, h�emberanyuka, h�emberfi�, h�emberkisl�ny �s egy h�emberkutya, ami per pillanat nekem jobban hasonl�t egy j�l t�pl�lt kukacra, aki el�gedett b�f�g�s ut�ni �llapotban vigyorog a j�r�kel�kre.

- Ennyire tetszik, Potter? Vegyek neked egy dobozzal? Akci�s.

Pitont m�rs�kelt vigyor k�nozza, ahogy meg�ll mellettem.

- Csak vigy�zzon, tan�r �r! Ha folyton azzal van elfoglalva, hogy hogyan tartsa vissza el�ttem a nevet�s�t, a v�g�n csuklani fog. – Megj�tszott morg�ssal reag�lok. Ez borzaszt�! Kezdem �tvenni az idi�ta szok�sait.

- Hm. Ha csak a nevet�semet kellene visszafognom el�tted, �n igencsak gondtalan ember lenn�k. – Biccent, �s �tn�z a k�vetkez� kirakatra. – Az ott p�ld�ul engem �rdekel. Maradj itt. Mindj�rt visszaj�v�k.

Siet�sen elindul, �n pedig m�r k�sz�l�k az �t m�sik oldal�ra. Felfedeztem ott egy k�nyvesboltot.

- Ha megk�rhetlek, Potter, ne t�nj el, ne akarj senkit megmenteni, lefegyverezni, �s Merlinre, ne �llj sz�ba idegenekkel!

- Jesszus! – Egyszer�en kik�sz�t az �lland� g�ny�radat�val.

M�g morogn�k egy sort, hogy elmondhassam magamnak, hov� k�v�nom az agg�d�s�t, amikor valaki elkap h�tulr�l, �s egy sz�rkeszty�s teny�r elfedi el�lem a kil�t�st.

- Na ki van itt?

- El sem hiszem!

- Ez a nap f�nypontja, mikor…

- Harry Potter elk�borol…

- �s elt�ved Roxmortsban!

- De mi mindig j� id�ben…

- J� helyen vagyunk.

- Hogy felnyal�boljunk!

Most m�r lefejtem a szemeimr�l a kezeket. Ugyanis csak k�t embert ismerek, akik k�pesek �gy egym�s szav�ba v�gni, hogy az egyik el�re tudja, mit akart mondani a m�sik.

- Fred, George! Most m�r r�mben is besz�ltek?

- �! Ez nem �r! Honnan tudtad, hogy mi vagyunk azok?

- M�r ne haragudj, de nehezen tudok elk�pzelni egy hal�lfal�t, bolyhos sz�rkeszty�vel a kez�n.

- H�t igen. El�gg� ill�zi�rombol� lenne – vigyorogj�k kaj�nul.

- Mit csin�ltok itt?

- Bev�s�rolunk. Tudod, el�g nagy a csal�d…

- �s kev�s az aj�nd�k.

- Gyere vel�nk, ne fagyoskodj itt nek�nk!

- Bedobunk egy vajs�rt a S�pr�ben!

�s m�r kezdenek is toloncolni maguk el�tt.

- Ee… bocs sr�cok, de most nem lehet.

- Mi�rt? Csak nem a Ron f�le dolog miatt agg�dsz? – Fred unottan legyint. – Ne is foglalkozz vele. Majd megb�k�l!

- Sz�val, m�r nektek is elmondta? – �rzem, hogy �gni kezd az arcom. Ez roppant k�nos.

- H�t… - �sszen�znek. – Igaz�b�l azt nem tudjuk, hogy kinek nem mondta el.

Pazar.

- Gyere m�r! Ne l�gasd az orrod! – George, ked�lyesen h�tba v�g, �s h�zni kezd maga ut�n.

- Nem lehet! T�nyleg! Itt kell maradnom! V�rok valakit.

Mire kiejtettem a sz�mon, m�r tudtam, hogy hib�t k�vettem el. Nagyon nagy hib�t. George arc�n titokzatos mosoly futott �t, azt�n m�r csak azt l�ttam, hogy Fredre kacsint, �s h�tr�lni kezdenek.

- Az teljesen m�s, haver! Ez esetben m�r itt sem vagyunk! J� sz�rakoz�st, �s…

- Csak �vatosan! Lassan j�rj, tov�bb �rsz!

- �s nem kell neki r�gt�n mindent megengedni, mert akkor azt hiszi, hogy ir�ny�that!

Na most lettem igaz�n m�rges.

- Ti most mir�l besz�ltek? �n egy�ltal�n nem…

- Viszl�t Harry, �s ne feledkezz meg a biztons�gr�l!

Te j� szag� Nirv�na!
R�m�letemben azt sem tudom, mit csin�ljak. Ezek leskel�dni fognak. �s az �t t�loldal�n, pillanatokon bel�l ki fog ny�lni az �zletajt�, �s Piton ide fog j�nni hozz�m, �s ez a k�t ritka egyed azonnal konzekvenci�kat fog levonni a l�tottakb�l.
Mit csin�ljak?
Tan�cstalans�g a k�b�n. Tal�n, ha �n menn�k be abba az �zletbe, �s ott maradn�k egy ideig, vagy meggy�zn�m Pitont, hogy maradjon? Ez az!
M�r l�pn�k, hogy kifussak az �tra, �s min�l hamarabb elt�njek a szem�k el�l, amikor megt�rt�nik az, amit�l annyira f�ltem.
K�s�. Piton s�t�t alakja.
M�r a j�rd�n �ll, �s �ppen engem keres. Nem fedez fel azonnal.
Most m�r csak egyet tehetek, nem t�l felt�n�en h�tr�lni kezdek, azt�n bel�pek a m�g�ttem l�v� �zletbe. Azt sem tudom, mif�le bolt ez, de nem is �rdekel. K�sz�nni is elfelejtek. Gyorsan oda�llok az ablak el�, hogy l�ssam, mi t�rt�nik.
Piton tan�cstalan arccal k�rbefordul, azt�n elindul lass� l�ptekkel a j�r�kel�k k�z�tt. Ezek szerint nem l�tott meg. H�, mit fogok �n m�g ez�rt kapni?

- Fiatalember, seg�thetek valamiben?

Csak most kapok �szbe. Gyorsan megfordulok. Egy k�z�pkor�, sov�ny, lila ruh�ba �lt�z�tt boszorka mosolyog r�m.

- ��… semmit, k�sz�n�m. – Megkock�ztatok �n is egy mosolyt. K�r�ln�zek. �js�gok, doh�ny�ru, apr� kacatok.

- J�, az�rt csak sz�ljon! – Kacsint vid�man, azt�n visszas�t�l a pultja m�g�. Ahogy k�s�rem a szememmel, egyszer csak a szemembe �tlik a Reggeli Pr�f�ta mai sz�ma.

– Illetve, m�gis. K�rek egy �js�got.

- Rendben!

Ami azonnal a f�ldh�z ragaszt, az a c�moldalon Roxfort m�gikus fot�ja. �s a f�c�m a k�p alatt.

„Roxfort a B�n Barlangja”

Megzavarodva veszem a kezembe a lapot, �s olvasni kezdem. Azt hiszem, le kell �ln�m. A vastagon szedett bet�ket b�mulom.

„Sz�gyenletes esem�nyek miatt, a Miniszt�rium vizsg�latot ind�t a Roxfort Boszork�ny �s Var�zsl�k�pz� Szakiskola falain bel�l t�rt�nt, di�kok k�z�tti p�ld�tlan erk�lcsi magatart�s �gy�ben. Legfrissebb �rtes�l�seink szerint, Albus Dumbledore, az iskola eddig nagyra becs�lt �s k�ztiszteletben �ll� igazgat�ja, nem nyilatkozik.
Vajon, hogyan reag�lnak a gyermekek sz�lei, akik eddig abban a hiszemben engedt�k el gyermek�ket hazulr�l, hogy megb�zhat�, tisztess�ges �s erk�lcs�s magatart�st tanulhatnak a nagyh�r� int�zm�ny tanul�ik�nt? Megb�zhat� forr�sb�l �js�gunk riportere �rtes�lt, hogy a botr�nyos esem�nyek kapcs�n t�bb di�k neve is sz�ba ker�lt.
Vajon mi fog m�g kider�lni?
Elk�pzelhet�, hogy a k�vetkez� f�l�vet sok di�k m�r egy m�sik iskol�ban kezdi?”

- El�g!

Az �js�g kirep�l a kezemb�l.
Az �let nem egyszer�. Bek�vetkezik minden, amit�l rettegtem. M�g v�rhatok egy kicsit, azt�n kipelleng�rezve, nevets�g t�rgy�v� v�lok �n is, �s ami m�g enn�l is rosszabb, azok is, akiknek ezt sosem k�v�ntam volna.
�s mindez�rt egyed�l magamat okolhatom...
Boldog Kar�csonyt, Harry!
B�rmit is mondan�k, csak m�g nehezebb� tenn�m. Akkor meg mire j�, ez az eg�sz?
Tal�n maradt m�g p�r napom. Azt�n el�r a pokol.
Az�rt a megmaradt lelkier�m b�ztatni kezd. Mert az �szt�n�m azt s�gja, a morzs�k �ppen olyan finomak, mint az eg�sz szelet kal�cs. Teh�t, �sszeszedegetem, �s emelt f�vel t�vozok.
Most m�r felemelem a fejem, �s lek�zdve az �lland�an r�m t�r� b�g�srohamot, m�g mosolyogni is tudok. Ha nem is a leg�szint�bben.
Piton csak n�z r�m, �s a kez�ben tartott szerencs�tlen �js�g m�r a felismerhetetlens�gig �ssze van szorongatva.

- Mondja, tan�r �r? Ezt m�r r�g meg akartam k�rdezni. Hogy csin�lja, hogy mindig megtal�l? Vagy �nszorgalomb�l elv�gzett egy kurzust, idi�ta Potter keres�si m�dszertanb�l?

A kab�tom gombjait vizsg�lgatja. Nem lehet egy nagy �lm�ny.

- Fogd be. Menj�nk haza.

Tudom, hogy tudja, mi j�tsz�dik le bennem. Ami m�r csak az�rt is furcsa, mert megnyugtat, �s mert norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt soha nem juthattunk volna el od�ig, hogy n�m�n l�pked�nk a domboldalon Roxfort ir�ny�ba, �s nem kell felesleges sz�cs�pl�ssel t�lten�nk az id�t, hogy ne legyen k�nos a cs�nd.
Ha roppant ironikus akarn�k lenni, azt mondan�m, van ebben valami sz�ps�g.
Ha re�lis akarok maradni, csak azt tudom megjegyezni: az �rt�krend�nk roppant gyorsan v�ltozik. �s megannyi v�lt, �s val�s s�relm�nkt�l egy hatalmas �letpofon �ld�sos csattan�s�val szabadulhatunk meg. Gyorsan �s f�jdalommentesen.
Egy emberi roncs, csak egy m�sik emberi roncs mellett �rzi mag�t igaz�n nyugalomban. Legal�bb nem kell bizony�tania.
Most toporz�kolhatn�k, hogy �n nem erre szerz�dtem, hogy t�bbet rem�ltem az �letemt�l, hogy tulajdonk�ppen t�bbet is �rdemeln�k. �s?
Nekem a m�lyrep�l�s hozz�tartozik az �letemhez. Aki ezt megtanulja, annak nem sok �jat tudnak m�r mutatni.
Fel�r�nk. Azt�n ugyanilyen n�m�n, �s leszegett fejjel leballagunk a pinc�be. M�r nem is gondolkodom, az �let nagy k�rd�sei, valahogy fur�n felsz�nesnek t�nnek.
Lekuporodok a kanap� sark�ba. N�zem, ahogy Piton tesz-vesz. �gy csin�l, mintha itt sem lenn�k. Ami nem baj. Csak akkor mi�rt esne j�l, ha m�gis sz�lna hozz�m?
Kezdek megbuggyanni.
Azt�n el�rek egy olyan pontra, amikor m�r m�rges vagyok r�, �s legsz�vesebben a k�p�be ki�ltan�k valami nagyon cs�ny�t. Mi�rt csin�lja ezt? �ppen most lenne a legnagyobb sz�ks�gem arra, hogy valaki �szrevegyen. �s egy kicsit elterelje a gondolataimat. De � nem.
Betelt a poh�r.
T�ntet�legesen felpattanok, �s elindulok a f�rd�szoba ir�ny�ba.
Ha m�r egyed�l vagyok, legyek t�nylegesen egyed�l.
J� er�sen bev�gom magam m�g�tt az ajt�t, h�tha erre mond valamit. Nem. Nem mond. Magas �vb�l tesz r�.
Leroskadok a f�rd� egyik sark�ban a nyirkos csemp�re, �s �gy tervezem, itt �regszem meg. Mag�nyosan, Piton f�rd�szob�j�ban. Kell enn�l nagyobb szenz�ci�? M�r l�tom a c�moldalon. „ Harry Potter m�mi�v� aszal�dott hull�j�t megtal�lt�k Perselus Piton f�rd�szob�j�ban”. Nem rossz.

- Potter! Ha befejezted a hisztit, kij�hetn�l!

Nocsak. Egy nagy fr�szt!

- Nem, nem fejeztem be!

Cs�nd. M�gis mit k�pzel mag�r�l? Most m�r �n nem akarok vele besz�lni. �s a m�rgel�d�s kifejezetten j�t tesz a ked�ly�llapotomnak.

- �gy is j�.

H�t ilyen nincs! Hogy lehet valaki ilyen ut�latos, kib�rhatatlan, teny�rbe m�sz�?
�s bej�n. Ugyanolyan lend�lettel, amilyennel �n az el�bb bev�gtam az ajt�t. Minden hajam sz�la az �gnek �ll, mikor r�j�v�k, hogy esz�ben sincs gy�zk�dni az �nk�nt v�llalt �letfogytiglani f�rd�szobafogs�gra k�rhoztatott �tletem ellen, hanem egyszer�en idesz�guld hozz�m, �s mint egy zs�k krumplit felnyal�bol a f�ldr�l, �s a v�ll�ra csap.
Hogy az a…

- H�! – �s elf�l a hangom, mert a gyomorsz�jam tal�lkozik egy igencsak csontos v�llal. Ez f�j. Nem norm�lis! Mi�rt cipel ez engem folyton, mint egy sehol sincs helye b�tordarabot? – Tegyen le!

Az�rt a h�t�ba kap egyet. V�laszul felmordul, de m�r a szoba k�zep�n vagyunk, �s leenged.

- Parancsolj. – Megragad a v�llamn�l fogva, �s megford�t.

El�sz�r nem �rtem mit, akar ezzel, azt�n r�j�v�k, hogy valamit mutatni sz�nd�kozik. K�r�ln�zek, �s megl�tom. Igaz, csak r�vid ideig, mert elkezd hullani a k�nnyem, mint a z�pores�, �s most m�r eg�szen biztosan nem tudom abbahagyni.
Ablakok. Egy pinc�ben nincsenek ablakok. Ezek sem azok, csak k�t megb�v�lt k�p a falon, ami az ablakok t�k�letes ill�zi�j�t kelti. T�li t�jjal, havas f�kkal �s �gbolttal, enyh�n felt�mad� sz�llel. H�t, ezt tal�lta ki. Most m�r kapok leveg�t.
A n�ma k�nnyez�s �tmegy h�pp�g�sbe, azt�n halk s�r�sba, �s att�l csak m�g rosszabb, hogy k�zben a hajamba temeti az arc�t, �s az �st�k�m�n megpuszil.

- Gondoltam, �gy k�nnyebb lesz – suttogja.

�s nem b�rom abbahagyni. Mintha egy eg�sz �vnyi k�nnyfeleslegt�l pr�b�ln�k megszabadulni egyszerre. Semmit sem tudok kiny�gni. Sem azt, hogy k�sz�n�m, sem azt, hogy mennyire sz�gyellem magam az im�nti viselked�sem�rt, sem azt, hogy most m�r eg�szen biztosan gy�l�lni fogom �letem v�g�ig, mert l�tott el�rz�keny�lni. Csak b�g�k, mint egy �t�ves �vod�s, sz�tmaszatolt k�ppel, olyan lepittyedt sz�jsz�llel, amit korrig�lni sem lehet.
H�t ez van.
Azt�n a s�r�s elhalkul, mert m�r nem igaz�n marad er�m folytatni, �s sz�gyenemben tal�n el is bujdokolhatn�k, mondjuk mostant�l �r�kre. Csak az az egy baj van ezzel, hogy m�r egy�ltal�n nem vagyok biztos benne, hogy el akarok menni.
Pedig a vesztemet okozom. Mert a p�nc�ljaim romokban, �s a marad�k fegyverem, ami volt, az is csak �cska j�t�knak sz�m�t a mostani fel�ll�sban.

- Gy�z�tt – lehelem a leveg�be.
- Tudom.

�tkarol. K�t ujjal kip�ccinti az ingem legfels� gombj�t, �s becs�sztatja a h�v�s tenyer�t al�, eg�szen a v�llamig. �sszerezzenek. Csiklandozza a nyakamat a haja, ahogy odahajol, �s m�dszeresen kisz�vja az �sszes illatot a b�r�mb�l, ami csak rendelkez�semre �ll. El�sz�r gy�ng�den, �vatosan, mintha att�l f�lne, nem marad nekem el�g bel�le, azt�n m�r a kilehelt leveg�vel j�tszik, �s tudja, hogy minden egyes apr� mozzanattal egyre k�zelebb ker�l ahhoz, hogy becsukjam a szemem, �s engedjem, hogy azt tegye, amit akar. Beles�padok. �s az alhasamb�l �temesen felt�r� ingerek ellen�re is hagyom, hogy mag�nak d�nts�n, �s k�nz� lass�s�ggal k�vesse az �llam �v�t a sz�j�val, eg�szen a f�lreh�zott ingem vonal�ig.
Tudom, hogy akar. �rzem. �n pedig remegek, �s kimelegedve, pihegve rem�lem, hogy meg�rint, csak egy kicsit, csak egy apr� pillanatra. M�r k�sztet�st �rzek, hogy megkeressem a kez�t, �s odahelyezzem, ahol a helye lenne. Tetszik neki a l�tv�ny. Szorosabbra fog, szinte mag�hoz pr�sel, hogy �rezzem �t h�tulr�l. A l�ktet� v�gy�t. Mert a ruh�i al�l, bel�le is forr�s�g �rad, �s egy felajzott vesz�lyes illat, amibe bele fogok halni.

- �h! – Megveszek. �g� arccal, ny�gd�cselve keresem a kez�t, hogy valamit csin�ljon m�r v�gre velem, de � megel�z. Megmarkolja a torkomat, �s �n azt hiszem, ki�ltanom kell, mert olyan er�vel szor�t, mint aki nem tudja eld�nteni, meg�lj�n, vagy addig dugjon, am�g eszm�letemn�l vagyok. Maga fel� ford�t, �s er�szakosan h�trar�ntja a fejemet, hogy az eg�sz nyakamat felk�n�ljam neki.
Fel fog falni. Nyal, harapd�l, sz�v, k�stolgat, egyetlen n�gyzetmillim�ter sem marad parlagon.
Szikr�zik a szemem el�tt a vil�g, �s nem tudom abbahagyni. D�rg�l�z�m bel�, mint az utols� utcasz�li szajha, aki semmi m�st nem akar. Soha senki nem l�thatott m�g ilyennek, �s nem is akarom, hogy l�sson.

- Sz�gyentelen a tested! – suttogja a sz�mba, �s v�laszt sem v�rva megharapja az ajkamat.

Azt�n darabokra hull a vil�g. �rzem, ahogy h�tr�lunk, eg�szen �vatosan enged h�trad�lni a kanap�n. Zih�lok, minden porcik�m l�ngol. K�t marokra fogja a csukl�imat, �s egy hirtelen r�nt�ssal felh�zza a fejem f�l�. Kifesz�t, mint egy h�rt, azt�n a combj�t benyomja a l�baim k�z�, �s m�lyen a szemembe n�z.

- Gyer�nk Harry, d�rzs�ld magad hozz�m, �s �lvezz! Ezek ut�n soha t�bb� nem mehetsz el, csak ha �n engedem!

�s �n �lvezem. Gy�ny�rk�dve n�zi, ahogy fel-le mozgatom a cs�p�m, �s �temes r�zk�d�ssal juttatom el magam a cs�csig, izzadtan, csapzottan, h�nykol�dva el�tte, mint aki teljesen megfeledkezett mindenr�l, �s csak egy valami hajtja: a k�j. K�zben f�l k�zzel a kezeimet szor�tja, m�g a m�sikkal, darabonk�nt b�jtatja ki az ingem gombjait a lyukakb�l, �s l�tsz�lagos nyugalommal szeml�li, ahogy �n teljesen megbolondulok, �s egyre hangosabb ki�lt�sokkal �rem el azt a pontot, ahonnan m�r nincs tov�bb. �s a t�z, l�ngol� gomolyagk�nt szabadul fel az �lemben, hossz� �les �rz�ssel, amit egy hangos ord�t�s, �s egy megfesz�l� gerinc k�s�ret�ben adok a tudt�ra, s amely ki�lt�sb�l � iszik, �s benyeli az eg�szet mag�ba, ahogy a sz�mra tapad a sz�ja.


***

Biztosan meghaltam.
Kinyitom a szemem. S�t�t van, de a kandall�ban m�g pisl�kol a t�z.
Nem, csak elaludtam. A f�ld�n fekszem, egy vastag takar�n, alig m�sf�l m�terre a meleget ad� l�ngokt�l. Pislogok egy kicsit, �s meg akarok mozdulni, de nem megy, mert �t vagyok �lelve. Szorosan, melegen.
Mocorgok egy kicsit, �s cser�be egy s�hajt kapok a f�lembe.

- Csikland�s vagyok – d�rm�g�m rekedten. Megint �gek, de most ink�bb zavaromban.

Fel akarok �lni, de csak f�l k�ny�kre siker�l, mert a re�m neh�zked� s�ly t�l neh�z. K�rbepillantok a szob�ban.

- Mit csin�lsz?

- Csak meg akartam n�zni, meg vannak-e m�g az ablakok. – Visszad�l�k.

B�gyadtan figyelem a t�zet. Most nem szabad k�rdezni. Egyszer k�rdeztem, �s akkor nagyon f�jdalmas v�laszt kaptam. Most nem fogok. B�r ez m�s, tulajdonk�ppen nem is volt igazi szeretkez�s, de m�gis.

- Sz�gyelled magad? – k�rdi halkan, s k�zben �vatosan leh�zza a nyitott ingem a v�llamr�l.

�sszeszor�tom a sz�m. Nem tudom. Tal�n. Kellene. Vagy… nem tudom. Igen.

- Nincs semmi, amit sz�gyellned kellene. – Szembeford�t mag�val.

- De van!

Mereven n�z, v�gigh�zza az ujj�t a mellkasomon, azt�n elt�volodik.

- Mondtam neked, hogy a t�zzel j�tszol.

- Mi�rt? – k�rdem. Tudni akarom. Nem �rtem, �s ebbe bele�r�l�k. – Egyszer boldogg� tesz, ut�na pedig…

Furcsa f�ny jelenik meg a szemeiben. Felismerhetetlen, �s ez�rt nekem most k�l�n�sen f�lelmetes.

- Lehet, hogy �ssze akarlak t�rni, hogy azt�n �jra �sszerakhassalak. – Sz�l tompa hangon. Hazudik. Most eg�sz biztosan hazudik.

- Tudja, mire j�ttem r�?

- Hallgatlak. A mai nap �gyis csupa felfedez�s – G�nyosan csengenek a szavai.

- Maga sokkal gy�v�bb, mint �n.

- A b�tors�g a bolondok privil�giuma, Potter.
Becsukom a szemem, �s engedem, hogy finoman kisim�tsa a homlokomb�l a hajtincseimet. Most �gy �rzem magam el�tte, mintha egyike lenn�k a kedvenc t�rgyainak. Lass� k�zmozdulatokkal tanulm�nyozza az arcomat, a nyakamat, �s k�nnyed, k�rk�r�s mozdulatokkal halad eg�szen a derekam vonal�ig.

- �s vannak dolgok, amiket m�g nem kell, hogy felt�tlen�l meg�rts.

- Egy valamit az�rt ma meg�rtettem.

- �s mi lenne az? – Megfogja a kezem, �s �tf�zi az ujjaival az eny�meket.

- Azt, hogy lehet, �n vesz�lyben vagyok, mert nincs el�g er�m, hogy ellen�lljak, de maga… maga m�r r�g elveszett.