- Ha alkalmas lenn�k az elfogults�gom kifejez�s�re, most adn�k t�z pontot a tal�l�kony megjegyz�sed�rt. De nem vagyok elfogult. �s k�l�nben sem lenne helyes.

- Ha maga pontot adna a Griffend�lnek, Roxfort falai omladozni kezden�nek. – Ezt nem b�rtam ki. M�r csak az�rt a fanyar fintor�rt is meg�rte, ami most ott cs�cs�l az arc�n.

Most megfoghatn�m, m�gsem megy. Nem vagyunk egy kaliber. �s az a nagy igazs�g, hogy �n meg term�szetemn�l fogva az ilyesmire vagyok alkalmatlan.
Piti�ner. Erre szokt�k mondani, ugye? Mikor �rzed, hogy a m�sik egy v�lasz n�lk�li, g�nyos arcr�nd�t�ssal elint�z, nem igaz�n tudsz okos, vagy mondjuk el�rel�t� lenni.
A teljes tan�cstalans�gb�l is � r�ngat ki, amikor merev arckifejez�ssel felh�z a f�ldr�l, �s m�r a has�hoz simulva �l�k az �l�ben. Nem tesz semmit. Megtart.
�s am�g �n a saj�t lelki jelenl�temet keresem, addig � rutinszer�en k�rbez�r. Sakk-matt.

- Ennyire kisz�m�that� vagyok? – Ez m�r ink�bb panasznak hangzik a sz�j�b�l.

- Tal�n zavarja, hogy kicsit megpr�b�lok k�zelebb lopakodni?

- Nem. – S�t�t szemekkel v�gigm�r, de egy�ltal�n nem a pillant�som �rdekli. Valahol, a k�ld�k�m �s a combom k�z�tti helyet p�szt�zza a szem�vel. – Ha igaz�n �n akarn�k lenni a J�zuska, azt mondan�m, m�g meg is lept�l.

K�nl�dva, kicsit pihegve a reakci�j�t�l pr�b�lok kiker�lni az �l�b�l. Siker nulla. Visszah�z, azt�n parancsol� mozdulattal, egyszer�en a cs�p�je k�r� vonja a l�baimat.

- Mikor mondtam olyat, hogy elengedem azt, ami m�r az eny�m?

Mintha k�t k�l�n nyelvet besz�ln�nk. Megr�m�l�k ett�l. �n nem…

- �n csak azt akartam ezzel mondani, hogy…

- Hogy? – Egyszer�en nem hagy sz�hoz jutni. Hirtelen mozdulattal ler�ntja r�lam a m�g f�lig-meddig a v�llamon l�g� inget, �s nemes egyszer�s�ggel a fenekem al� gy�ri, amit�l �gy �l�k az �l�ben, mint egy g�zsba k�t�tt. Felszisszenek. Ez egyszer�en rem�nytelen.

- Hogy a megveszteget�s nem az �n st�lusom – fejezem be.

- Megfontolt magatart�s. F�leg, mivel ha megpr�b�ln�d, nagyon cs�ny�n megj�rn�d.

- Mi�rt?

- Mert a megvesztegethet� emberek �ltal�ban kapzsik. Ha a kezedet ny�jtod, nekik el�bb-ut�bb a karod kell. �s mire �szbe kapsz, m�r nem maradt bel�led semmi, csak egy csinos kis halomba �sszerakott, f�nyesre szopogatott csonthalmaz.

- Ez nagyon rond�n hangzik. – B�lintok, �s lassan m�r le sem tudom venni a szemem az �v�ir�l.

- Adj r� okot, �s meg is tapasztalhatod.

Zavar�an gyerekesnek �rzem magam mellette. Folyton az j�r az eszemben, hogy kiszolg�ltatott� tesz. M�r nem testi �rtelemben, mert az kezelhet�. A lelkemmel van a baj. B�rcsak tudn�m, mi j�r a fej�ben. Vajon az seg�tene rajtam? A mondatait sem �rtem mindig, hogyan �rten�m meg azt, ami kimondatlanul odabenn, a fej�ben van?
Akkor �rzem �t emberileg el�rhet�bbnek, amikor d�h�s. Olyankor durva, de m�gis kev�sb� t�nik vesz�lyesnek. De amikor ilyen, mint most?
Ezzel nem tudok mit kezdeni.
Lehet, hogy ez�rt szeretem felbosszantani?
Megpr�b�lom a kezemre szorult ingb�l kiszabad�tani a karomat. Nem szeretem a tehetetlens�gemet.

- Csss! Hagyd csak �gy! – K�t k�zzel meg�rinti a v�llamat, azt�n sz�pen, lassan a karjaim vonal�n halad lefel� eg�szen az ingbe gabalyodott csukl�mig. Olyan, mintha tanulm�nyozna. Mintha megpr�b�ln� megjegyezni testem minden apr�cska r�szlet�t. Borzongok.

Mondanom kell valamit. V�dekez� reakci�.

- �szrevette m�r, hogy ha el�g kitart�an n�z�nk egy pontot, akkor olyan, mintha az egy id� ut�n n�ni kezdene?

- Neked egy pontod van, Potter, ami, ha el�g kitart�an n�zem, akkor n�ni kezd.

Belepirulok. De k�zben nevet�si inger k�noz.
Eg�szen lassan hajol k�zel hozz�m, �s amikor egy �r�kk�val�s�g ut�n v�gre meg�rzem az ajkak �rint�s�t, nem veszek leveg�t. Csak megpuszil.
�jra t�volodni akar. Nem hagyom. Hirtelen elhat�roz�ssal kapok a sz�mmal az �v� ut�n, �s vagy meglepetts�g�ben, vagy egyszer�en �gy is akarta – nem tudom -, de nem h�z�dik el. Engedi, hogy lassan, �vatos mozdulatokkal k�stolgassam. Tetszik neki. Halkan felmordul, �s egy szemvillan�s alatt �tveszi az ir�ny�t�st. Apr� harap�sokkal adja a tudtomra, mit akar, amiket azonnal be is gy�gy�t egy-egy finomabb cir�gat�ssal. Ki kell h�znom magam, hogy rendesen el�rjem. Nem seg�t. Szerintem direkt �lvezi, hogy cs�ng�k rajta, �s kapaszkodom a cs�kj�ba. Megemelem a cs�p�met, hogy jobban hozz�f�rhessek, �s akkor hozz��rek. S�hajt�s. Ez isteni! �s m�r folytatn�m, beleb�jn�k, amennyire csak lehet, de ekkor az egyik kez�vel megfogja az arcomat, �s lefejt mag�r�l.
�sszezavarodva, felforr�sodva n�zem. Nem tudom bez�rni a sz�m.

- J� �jt! Aludj j�l. – Rekedt a hangja, �s szokatlanul m�ly.

- �gy? – kapok leveg� ut�n.

Megemeli egy kicsit a t�rdeit, �s k�t k�zzel a fenekem al� ny�l.

- Megmondtam, hogy akkor fogsz elmenni, amikor �n engedem! – Er�sen megmarkol, �s �n akaratlanul is felki�ltok. – Addig viszont t�rt�ztetned kell az �hes kis testedet. Meg�rtetted?

V�gyakoz�, k�ny�rg� szemek. Ide-oda futkosnak bennem az ingerek. �n ezt nem b�rom ki. Ez azt jelenti, hogy…?

- Ezt nem teheti – suttogom. M�r a saj�t hangomat is alig ismerem fel.

- B�rmit megtehetek. Beleegyezt�l. Eml�kszel? – Ironikusan mosolyog. M�g ez sem el�g neki. – Most sz�pen levetk�z�l, �s beb�jsz az �gyba. �s egyetlen egy ujjal, sem semmi m�ssal nem ny�lsz magadhoz. Bevallom, ezt mindig ki akartam pr�b�lni rajtad.

Sem k�pni, sem nyelni nem tudok. Nagyon buta k�pet v�ghatok, mert m�r majdnem hahot�zik, ahogy a szemembe n�z.

- Megmondjam, hogy nevezik az ilyesmit mifel�nk? – jegyzem meg elh�lten. – Szadizmusnak.

- Hm. Ezek szerint nem ismernek engem. – Sz�rakozottan simogatja a derekamat. – �s megmondjam, hogy hogyan nevezik az olyanokat, mint te, mifel�nk? Ninfom�nnak.

V�r�s�d�k. Ez aljas volt!

- Vigy�z r�, hogy ne felejtsem el, hogy kivel �llok szemben, ugye! – v�gom hozz� hirtelen. Pr�b�lok lem�szni az �l�b�l. Hogy a mennyk� essen bele ebbe az alakba! Meg bel�m is, hogy egy�ltal�n sz�ba �lltam vele!

- Nem �rtana, ha eld�nten�d v�gre, mit is akarsz. Most gy�l�lsz, pedig �t perccel ezel�tt m�g a f�l �leted odaadtad volna, csak hogy egy kicsit meg… szeretgesselek. Ez itt a probl�ma!

Na most biztos, hogy k�pen teremtem! Persze, m�r ismer annyira, hogy tudja, a k�vetkez� mozdulatom mi lesz. Ennek ellen�re nem kap a kezem ut�n. Mag�hoz szor�t, �s minden udvariaskod�s n�lk�l bet�r a sz�mba. Az eg�sz nem tart tov�bb tal�n �t m�sodpercn�l. A k�bulatom heves sz�vdobog�sba megy �t, azt�n egy meglehet�sen szem�rmetlen hangba, amit szerintem �n adtam ki a torkomb�l.
Azt�n elenged, �s minden teket�ria n�lk�l a f�ldre tol, majd fel�ll mell�lem.
� is zih�l. �s ak�rmibe lefogadom, hogy legal�bb annyira hajtja a v�re, mint engem. �s kib�rja.
Elmebeteg.
Elter�l�k a f�ld�n. Eltakarom az arcomat. Legal�bb azt ne l�ssa.

- Ami sz�p, azt azonnal akarjuk. Ami igaz, arra alszunk egyet. De, ha kib�rhatatlanul egyed�l �rezn�d magad az �jjel, nyugodtan bej�hetsz hozz�m. Aludni.

- Megy a hal�l! – ny�g�m a tenyerem m�g�l.

Kicsi hallgat�s ut�n folytatja.

- El fog j�nni az az id� is. De te hamarabb.

�s megint itt hagy.
Sz�val m�r r�g ki akarta rajtam pr�b�lni? Na, �s m�g mit szeretett volna rajtam r�g kipr�b�lni?
F�rd�szoba.
Hideg v�z.
Lassan ez is rutinn� v�lik.
Egy�ltal�n, hogy b�rja ezt? Nem mindenki olyan merev, mint �!
Merev? Te j� �g! Nekem m�r mindenr�l csak ez jut eszembe?
F�j!
Belefr�csk�l�k a t�k�rbe.
Mi�rt van az, hogy azt hiszem, soha nem fogom megismerni �t igaz�n? �s nem az�rt, mert kiismerhetetlenebb, mint b�rki m�s, hanem az�rt, mert mindig t�bbet akarok tudni r�la.
Egyszer teljesen norm�lis, m�r-m�r szeretetre m�lt�, azt�n �tv�lt szem�tked� Pitonba!
Mit �tv�lt? �n t�nyleg egy idi�ta vagyok. Igaza van. � Piton!
Jaj, Harry.
D�h�mben lev�gom magam a kanap�ra, �s nyakig b�jok a takar�m al�. Ruh�st�l.
A kis�rd�g csak most kezd �bredezni a fejemben.
Levetk�z�k, �s t�k puc�ran visszam�szok a takar� al�. De el�tte olyan helyre teszem a ruh�imat, ahol j�l l�that�ak.
Izgalmat akar, tan�r �r?
Na, akkor csak falja!
Reggel �gyis � �bred hamarabb. L�ssuk, mit sz�l hozz�!


***

Enn�l vacakabbul nem aludtam m�g soha. El�sz�r is f�ztam. De ez m�g egy elhanyagolhat� k�r�lm�nynek sz�m�t ahhoz k�pest, hogy miket �lmodtam.
Vad, t�lf�t�tt, lucskos szexet. Sokat.
Meg kellene neki mondanom, hogy ez a fajta ter�pia r�m nagyon rossz hat�ssal van. Id� el�tt meg fogok �sz�lni.
Azt�n eszembe jut, mit tettem este, �s felpattannak a szemeim. Gyorsan ki akarok ny�jt�zkodni, de persze nem siker�l, mert a kanap� nem el�g hossz� hozz�. F�l k�zzel leny�lok a f�ldre. Idetettem a szem�vegemet.

- Ezt keresed? – Hallom a g�nyos hangot az asztal fel�l. Gondolhattam volna. Most m�r a k�v� illat�t is �rzem. Eddig fel sem t�nt.

- Igen – morgom.

- Akkor gyere �rte.

B�gyadtan kif�jom a leveg�t.
Olyan isten nincs.
Az rendben van, hogy r�hoztam a fr�szt, mikor megl�tta, hogy meztelen�l fekszem reggel a kanap�j�n egy sz�l takar�ba csavarba, de az nagyon nem ok�, hogy elv�rja t�lem, hogy �gy is flang�ljak. R�ad�sul menjek oda hozz�, �s vegyem is ki a kez�b�l?

- Nem tenne kiv�telt ez esetben?

�s ekkor megt�rt�nik az, amire szerintem egyik�nk sem gondolt, amikor belekezdett ebbe a „meg�rj�telek, hogy t�rden �llva pitizz nekem” j�t�kba.
Kopognak az ajt�n.
Igen.
�n, ahogy meztelen�l fekszem a kanap�n, Piton pedig a szem�vegemmel zsarol, hogy puc�ran l�sson. Semmif�le f�lre�rthet� nincs ebben.
�gy pattanunk fel mindketten, mint akiket megcs�pett egy m�retes l�dar�zs. �s mivel az ir�ny ugyan�gy mindkett�nk sz�m�ra adott, vagyis � ide akarja adni nekem, �n pedig el akarom venni t�le, nos sz�pen egym�snak megy�nk, amit m�g megfejelek egy botl�ssal is, amit a t�l hossz�ra hagyott, felnyal�bolt takar�m v�ge okoz a l�bam alatt.
Bumm. M�g szerencse, hogy nem engedem ki a kezem k�z�l.

- Ha ennek v�ge, esk�sz�m, hogy sz�jat has�tok a h�tadb�l! – sziszeg a f�lembe.
Kikapom a kez�b�l a zs�km�nyomat, �s apr�, id�tlen ugr�sokkal el akarok indulni a h�l�szoba fel�.
Elkapja a karom, �s visszar�nt mag�hoz. Megint megbotlok. Most meg mi van?
Megforgatja a szem�t, �s a f�rd�szoba fel� b�k az �ll�val.

- Ne a h�l�szob�mba! Az nem seg�t rajtunk t�l sokat, ha onnan bukkansz el� ilyen lenge �lt�zetben. Ott a f�rd�, �s vigy�l magaddal ruh�t!

B�lintok. Megint kopogtatnak. De most m�r t�relmetlenebb�l. M�g pislogok neki egyet, azt�n felkapom a nadr�gom, az ingem, �s elt�n�k.
Alig �rkezek beh�zni magam m�g�tt az ajt�t, m�r hallom is:

- J� reggelt, Albus!

Basszuskulcs. Na ez sz�p lett volna. Hirtelen �lt�zk�d�si inger vesz er�t rajtam. Ledobom a f�ldre a takar�t, �s magamra r�ntom az ingemet.

- J� reggelt, Perselus! Gondoltam, �tadom az aj�nd�komat… Esetleg bemehetn�k?

- Igaz�n… nem kellett volna. K�sz�n�m.

Hallgat�zok. Egy ideig cs�nd van, azt�n �jra hallom Dumbledore hangj�t.

- �s Harry? � hol van?

- A f�rd�ben.

Felr�ngatom a nadr�gomat is. M�r a cipz�rral bajl�dok, amikor fel�tlik a fejemben egy igen �rdekes k�rd�s: hol van az als�m?

- Megk�n�ln�l egy te�val, Perselus? Persze, csak ha nem veszed tolakod�snak.

- Nem, dehogy. Foglalj helyet.

Na. H�t, ha azt hittem, hogy kib�jt�lhetem, am�g elt�nik, h�t t�vedtem. Nem megy el. Mi�rt nem megy el? Jelen�sem van. �s ha azt mondom, nem sz�vesen b�jok el�, akkor nem mondok semmit.
Tudom, hogy csak bebesz�lem magamnak. Dumbledore nem sejthet semmit. Nem is tudhat r�la. Csak �n viszem t�lz�sba m�r megint az agg�d�st.
Sz�val nyugalom, �s el�re.
Kinyitom az ajt�t. Famosolyt er�szakolok az arcomra.

- �, Harry! Szerbusz, kedves fiam! – Sz�les j�kedvvel fogad. Ez er�t ad, hogy el�rjem a sz�ket t�rdremeg�s n�lk�l.

- J� reggelt.

- Hogy �rzed magad? N�zd, ezt neked hoztam. – Tol el�m egy kisebb csomagot. – Csak egy kis �dess�g.

- K�sz�n�m. – Majdnem elakad a szavam. V�gigm�r. M�s a tekintete.

- Na, �s mes�lj, hogy haladtok a tanul�ssal?

Lehorgasztom a fejem. Jobb, ha nem n�z az arcomba, am�g v�laszolok.

- Eg�sz j�l. M�g k�zd�nk az… akad�lyokkal.

- �, az akad�lyok. N�ha azok teszik igaz�n �lvezhet�v� a feladatokat. Nem gondolod Perselus?

Piton �pp most �r vissza az asztalhoz a t�lc�val. Vasfegyelemmel, ac�lidegekkel. K�nnyed�n t�lt a te�b�l a cs�sz�kbe. M�g csak meg sem rezd�l.

- Sokkal nehezebb dolgunk van, mint gondoltuk – v�laszol nyomottan. – Szerencs�re, Mr. Potter igen k�szs�ges.

- Nos. H�t, ezt �r�mmel hallom.


Valami gyan�f�le �bredezik bennem. Ez az eg�sz besz�lget�s…
Eg�sz mostan�ig azt hittem, hogy Dumbledore �szinte ember. De most egy csap�sra meg�rtem, hogy ez az�rt nem igaz�n �gy van. N�zem, ahogy besz�lnek Pitonnal, figyelem az arcvon�sait, �s lassan kezdek r�d�bbenni, hogy itt semmi sem eg�szen az, aminek els�re t�nik. „Semmi sem csak fekete vagy feh�r. A sz�rk�nek pedig hihetetlen�l sok �rnyalata l�tezik, Potter!”.
Milyen igaz, tan�r �r.
Mindenf�le dolgot sz�ba hoznak. Az �j tan�vet, az �rarendet, m�g Lupin neve is eml�t�sre ker�l. Csak egyvalami nem: a Miniszt�rium, az �js�gok �s a k�sz�l�d� botr�ny. Ez egy�ltal�n nem v�letlen.
Engem nem �rdekel Roxfort, nem �rdekel a Miniszt�rium, sem a botr�ny, sem az ostoba f�lre�rthet� j�slatok. Homokba akarom dugni a fejem, �s meg akarom �ll�tani az id�t.
Van egy mugli mond�s, miszerint, sohasem maguk a k�r�lm�nyek szabj�k meg ked�ly�llapotunkat, hanem mindig a hozz��ll�sunk a k�r�lm�nyekhez.
Azt hiszem ez r�m dupl�n igaz. �s mik�zben azt is tudom, hogy a gondtalan �letb�l nem lehet tanulni semmit, akkor is v�resen komolyan sajn�lom magam, �s ilyenkor felteszem a k�rd�st, vajon akkor a szeret� sz�l�k, mi�rt akarj�k meg�vni a gyerekeiket az �sszes bajt�l �s gondt�l?
Mindig csak egy k�p�s v�laszt el az ingatag, de tal�n el�rhet� boldogs�gt�l. De annyi mindig. �s mikor l�tod, �s kezded megk�stolni, sokkal f�jdalmasabb az elveszt�s�nek a lehet�s�ge. Azt mondj�k a j�hoz k�nny� hozz�szokni.
Pedig �n m�g el sem �rtem. De g�rcs�sen szeretn�m.

- Harry?! �n nem is zavarok tov�bb. Haszn�ld ki a lehet�s�get, �s tanulj. Hamarosan meg�rkezik Lupin professzor, �s megl�sd, mindent rendbe tesz�nk. Ne szomorkodj! Perselus?

B�cs�z�sul m�g b�lint egyet, azt�n elindul az ajt�hoz.
Elmegy.
Mikor bez�rul m�g�tte, p�r pillanatig csak b�mulunk egym�sra.
Nem akarok belegondolni, mit csin�lok, �s abba sem, mit csin�l Piton.
�nz� vagyok.
Tudom.
Azt is tudom, hogy helytelen, hogy mennyire vesz�lyes, �s hogy erk�lcstelen, amit tesz�nk.
Hogy dr�g�n meg fogunk �rte fizetni. De az igaz�n �rt�kes dolgok mindig dr�g�k, �s sokba ker�lnek. Nem igaz?

- Mi volt ez? – k�rdem halkan.

- Az, aminek l�tszott. Ellen�rz�s.

Cinkosok lett�nk. Pedig m�g el sem mer�lt�nk igaz�n abban a m�ly tengerben. �n megsz�llottan kezdek hinni a nekem kij�r� boldogs�gban, de � mi�rt teszi?
Sokkal t�bb vesztenival�ja van, mint nekem. Minden m�sban olyan megfontolt �s el�rel�t�. Felr�gna mindent? �r ez neki ennyit?

- Mi�rt kock�ztat?

Ell�p az ajt�t�l. De nem hozz�m j�n. Meg�ll a nekem v�s�rolt festm�nyek el�tt, �s �sszekulcsolja a kezeit a h�ta m�g�tt.

- Tal�n le akarsz besz�lni r�la?

T�nyleg. Sosem besz�lt�nk err�l a dologr�l konkr�tan. Most m�gis �gy t�nik, mindketten t�l vagyunk a d�nt�sen. Lebesz�lni?

- Nem.

- Akkor tudod, hogy mi�rt.

Nem, nem tudom. Csak szeretn�m. Jobban, mint b�rmit eddigi �letemben. Akkor is, ha neh�z, ha nevets�ges, ha teli van f�jdalommal.
Naiv kis h�lye vagyok. De � figyelmeztetett. Nem is egyszer.
Vagyis, a felel�ss�g fele az eny�m.


- �s mi van akkor, ha tudom? Akkor, mit csin�lunk?

Megfordul. Megvonja a v�ll�t. Kicsit k�tkedve, kicsit elgondolkodva.

- Sok mindent tehet�nk. De a tapasztalat azt mutatja, hogy ha nem vagy hajland� elfogadni m�st csak a legjobbat, akkor nagyon gyakran meg is kapod azt.

Mer�nylet. Ellenem. A legokosabb, ami perpillanat a fejemben forog, el�g egy�rtelm�en mutatja: a kifejez�seim szeg�nyesek, a gondolataim zavarosak, a f�lelmeim megalapozottak, �s ha annak ide�n Dursley�k t�bbet hagytak volna t�v�zni, nos m�g idef�zn�m a megannyi szappanoper�b�l tanult b�lcsess�geim egyveleg�t.

- Vagyis?

Els�t�t�l a pillant�sa.

- Szeretkezni fogunk.

Egyszerre mozdul meg bennem a tea, �s az �sszes bels� szervem. F�lh�zom a l�baim a sz�kre, �s �lc�zva magam egy apr�cska, tal�n nem t�l felt�n� kupacnak, h�pp�gve pr�b�lom bemagyar�zni magamnak, hogy Elvis �l, hogy Merlin l�tezett, �s hogy Mohamed tudta, mit csin�l, mikor Medina szenthely�t �thelyezte Mecc�ba, egy ostoba k� miatt.
Carpe Diem.

- Most?

Nevetnie kell. L�tom rajta. Olyan j�.

- Bolond k�ly�k. Nem most. Most reggeliz�nk.

Azt sem tudom, mit szeretek benne, de valamit biztos, mert k�t nap alatt kihozta bel�lem azt, amit m�s k�ptelen lett volna tal�n h�napok alatt is. Rugalmas mozdulattal beny�l a zseb�be, �s el�r�nt valami feh�r iz�t.

- Egy�bk�nt err�l, m�g besz�ln�nk kell. – Dugja oda az orrom el�. – Ha ezzel akartad el�rni, hogy megfelel�en megalapozd az emocion�lis �llapotomat, akkor siker�lt. B�r meglehet�sen barb�r m�dj�t v�lasztottad, de el kell ismernem hat�sos. Szerinted, mit sz�lt volna Albus, ha megl�tja a kanap� mellett heverve?

Vigyorgok, mint a vadalma.

- Bocs�nat. Nem volt sz�nd�kos. Ezt nevezik spont�nnak. Visszakaphatom?

- Term�szetesen, nem. T�k�letesen megfelelsz als�nem� n�lk�l.