�s m�r megint �lmodom.
Olyat, amir�l sosem gondoltam volna, hogy l�tezik. Cs�ndet, nyugalmat, valami b�d�t�, vibr�l�, k�l�nleges vil�got, amibe �gy ker�ltem bele, hogy �szre sem vettem. Izgalmas, �s �n �gy vagyok minden egyes megkezdett k�vetkez� perccel, hogy tov�bb gondolom, de benne vagyok.
Sz�r�st�l-b�r�st�l, eg�szen. Nem valamikor akarok el�rni valamit, hanem most cs�cs�l�k benne. �s ez csod�latos.
Akkor is, amikor csak az asztaln�l vagyunk, �s reggeliz�nk, akkor is, amikor ev�s ut�n le�l az �r�asztal�hoz, hogy lejegyzeteljen valamit, �s akkor is, amikor �n ek�zben l�tsz�lag t�tlen�l figyelek, csak felh�zom a l�baimat magam al�, ugyanolyan �sszekuporodott �llapotba k�zdve magam, mint t�z perccel ezel�tt, �s csak n�zem �t.


- Maga szerint van a szerelemnek illata?

- Mi�rt k�rded ezt?

- Tal�n, mert egy csom� dolog van, amit nem k�rdezhetek meg. �s mert val�sz�n�leg maga az egyetlen, aki nem n�z elmeh�borodottnak ez�rt a k�rd�s�rt.

Nem n�z r�m. Az �r�asztala f�l� hajol, �s tov�bb �r. De mosolyog. Tal�n sz�rakoztatom?
Nem keres kifog�sokat, �s �gy �rzem ez egyszer a p�tcselekv�si k�nyszerem is nyugton marad. Ami az�rt szokatlan, mert eddig v�ltig hittem, hogy az �let term�szetes velej�r�ja a folytonos mozg�s. Csak most kezdem �t�rezni, hogy a nyugalom �nmag�ban is lehet progressz�v ir�ny�.

- �s �gy �rzed, k�rd�sekkel kell bomb�znod, hogy igazold magad?

- Nem. Ink�bb, mert szerintem a legjobb m�dszer saj�t magunk felvid�t�s�ra, ha felvid�tunk valaki m�st – vigyorgok tov�bbra is szemles�tve.

Leteszi a tollat. M�g kifr�ccsen egy kev�s a tint�b�l a lapsz�lre. Az akkur�tus, szab�lyokhoz �s rendszerhez val� cs�k�ny�s ragaszkod�s�nak mond most ellent a szememben.
T�nyleg.
Mi�ta figyelek ennyire a r�szletekre?
�s mi�ta �rzem azt, hogy minden apr�, semmitmond� mozzanat is fontos lehet?

- Van. De, am�g te absztrakt m�don pr�b�lod elk�pzelni, �n sokkal ink�bb a racion�lis oldal�t tudn�m megmagyar�zni. Az az oldal, amelyikben te �lsz, nekem instabil, t�ls�gosan t�r�keny.

- Megfoghatatlan?

- Igen, olyasmi. �n k�zzelfoghat�, l�that� dolgokban �lek. Ha meg kellene magyar�znom, a viselked�st magyar�zn�m meg, ami k�r�l�vezi, �s nem az illat�t. P�ld�ul, valah�nyszor szerelmes lesz valaki, megpr�b�l egy kicsit kib�jni a b�r�b�l, mert szent�l hiszi, hogy az embert, akit szeretnek benne, term�szetesen jobbnak k�pzelik ann�l, amilyen � val�j�ban. Azt hiszi, hogy meg kell felelnie. Furcsa, ostoba dolog. De t�ny, �s ezen nem lehet v�ltoztatni. Ilyennek vagyunk be�ll�tva.

- Maga ki�br�nd�t� – s�hajtok fel. Azt hiszem, egy�ltal�n nem �rti, mit akartam ezzel kifejezni. - Egy ilyen dolgot nem lehet k�zzelfoghat�an, vagy nevezze ak�r racion�lisnak is- nem b�nom -, jelekkel k�r�l�rni. Hiszen �pp az a l�nyege, att�l t�bb az egyszer� �rzelmekn�l, mint a harag, vagy az �r�m, hogy megmagyar�zhatatlan. Csak van.

- Egy igazi filoz�fus veszett el benned, Potter. – Mosolyog. – Na, �s ha olyan megmagyar�zhatatlan, akkor szerinted, mi�rt p�rosul a szerelemhez �ltal�ban testi kontaktus, csal�dalap�t�s, gyereknemz�s? �s mi�rt �t�lik el az emberek az olyan szerelmet, amelyiknek nincs gy�m�lcse?

- … - Hatalmasra kerekedett szemeket meresztek. Ezen m�g sosem gondolkoztam. �s nem hiszem, hogy l�tezik a k�rd�sre v�lasz. De t�ny, hogy t�m�n�l vagyunk.

- Az�rt, Potter, mert a szerelem is olyan, mint valamif�le v�laszt�fal, amelyet t�rsadalom, nevel�s, vagyon, m�lt, eml�kek, norm�k, hit, csal�d, elismer�s, vagy csak puszt�n a v�gy, a k�rnyezeteddel val� elfogadtat�sodra �p�tesz fel. Sz�pen, t�gl�nk�nt, lassan. Nem lehet er�ltetni, r�besz�lni senkire, �s nem lehet kil�pni sem bel�le puszta akarattal. A szerelem, �nmag�ban csak egy sz�. Semmi t�bb. De, amit kiv�lt az emberekb�l, az maga az �let, �s maga a hatalom. A m�sik f�l�tt. Amikor megt�rt�nik valakivel, falat h�z fel maga k�r�. De a fal nem csak v�delmet ny�jt, ugyan�gy be is z�r. M�gis, amikor lerombolj�k azt, igazi, �rezhet� f�jdalmat okoznak vele.

- Tudja, �gy besz�l r�la, mintha a szerelem elv�lasztana embereket egym�st�l, �s nem �sszekapcsolna.

- J� megl�t�s – t�n�dik. – Tal�n, mert �gy is gondolom. �s �jra kihangs�lyozom, nem v�rom el t�led, hogy meg�rtsd.

- �s azt… amit az el�bb mondott, hogy az emberek az�rt �t�lik el az egynem�ek kapcsolat�t, mert az gy�m�lcstelen, azt… komolyan gondolta? Ennyi? Mind�ssze ennyi az oka, ilyen egyszer�?

- Nem. Semmi sem egyszer�. De �n annak idej�n ezt �gy magyar�ztam meg magamnak.

Most elhallgat. Val�sz�n�leg sok minden esz�be jutott. Sok olyasmi, amihez nekem semmi k�z�m. �s ett�l a t�nyt�l most egyre szomor�bb leszek.
Lehet, hogy igaza van? Abban, hogy a szerelem g�t is egyben, nem csak k�tel�k?
Most mintha egy eg�szen r�vidke pillanatra �rten�m, �s egyszer� lenne, sima, ak�r egy t�k�rlap.
�s ez az�rt mulats�gos, mert amint jobban bele akarom vetni magamat, hogy sz�tboncoljam, tanulm�nyozzam a hallottakat, az eg�sz �jra zavaros, �tl�thatatlan, ellentmond�sokkal teli halmazz� v�ltozik.
Nem is biztos, hogy meg akarom �rteni.
Lehet, hogyha meg�rten�m, elveszten� a var�zs�t.

Fel�ll. M�g mindig �sszerezzenek a hirtelen mozdulatait�l.
Lassan megker�li a sz�k�t, �s idej�n hozz�m.
M�g csak tal�lgat�sokba sem merek kezdeni, hogy most mit akarhat. Elkerekedett szemekkel figyelem, ahogy fogja az egyik kezem, amivel id�ig a t�rdemet kulcsoltam �t, �s maga fel� ford�tja a nyitott tenyerem.

- Semmi sem egyszer�. Minden kirak�j�t�k. Ugyan�gy, minthogy minden egyes apr� porcik�dnak k�l�nleges szerepe van az �letben. Csak egy�tt m�k�dnek, k�l�n-k�l�n semmit sem �rnek. Ha egy is hi�nyzik, m�r megsemmis�l a t�k�letes harm�nia.

Finoman v�gigh�zza az ujj�t rajta. Meg�llapodik.

- Ez�rt ragaszkodom a… - Furcsa arcot v�g. - A te harm�ni�d t�k�letes kieg�sz�t�je a v�gy, �s a sebezhet�s�g.

Mindig er�s hat�ssal vannak r�m a szavai. Hihetetlen, mit tud m�velni vel�k.
Ak�r egyetlen egy mondattal is.
Ha l�tezik szex, amit testi �rintkez�s n�lk�l m�velnek, a mi�nk az.
S�lyos �s s�r�. Zavaros �s krist�lytiszta egyszerre. Olyan, amit akkor is akarsz, ha tudod, hogy a v�g�n arra sem lesz er�d, hogy v�dd magad, vagy azt, ami bel�led maradt.
Mi a nap huszonn�gy �r�j�ban szeretkez�nk.
Ak�r a szoba k�t k�l�nb�z� sark�b�l. Ak�r k�t k�l�n szob�ban. Akkor is, amikor alszunk, mikor nem is n�z�nk egym�sra, mikor esz�nk, vagy olvasunk. Folyamatosan.
�s ha nagyon gyanakod� lenn�k, arra gondoln�k, nem is engem tan�t.
Mag�nak tan�t ki.
Mindenre.
De legink�bb arra, hogyan v�ljak sz�m�ra t�k�letess�. Hogyan legyek az �v�.
Kiszak�tott a saj�t vil�gomb�l, �s m�r soha t�bb� nem fogok tudni visszab�jni.
Mert ez nem egy fizik�lis vil�g. Ez valami sokkal er�sebb, f�lelmetesebb.
Olyan, mint egy k�nyv, amit miut�n elolvast�l, �s bez�rod a v�g�n, hogy visszatedd a polcra, egyszer csak r�d�bbent, m�r soha t�bb� nem tudod olyannak l�tni a vil�got, mint annak el�tte. Nem bonyolult. Sz�nalmasan egyszer�nek is fel lehet fogni. R�tul egy�rtelm�, �s nincs n�la gy�ny�r�bb.

- A te harm�ni�dba beletartozik a szenved�s, �s a gy�ny�r is.

�les f�jdalmat �rzek az ujjbegyemen. Megsz�r egy t�vel, ezt is c�lzottan, egyszer�en teszi.
El akarom r�ntani a kezem, mert nem tudom r�m�letemben, mit tehetn�k m�st. De a forr� k�z visszatart, �s v�gign�zeti velem, ahogy kibuggyan a v�r a b�r�mb�l.

- �s, ha azt hiszed, hogy a kett� olyan t�vol �ll egym�st�l, akkor t�vedsz.

K�bultan figyelem, ahogy a sz�j�hoz emeli a kezem. Van ebben valami iszonyatosan tasz�t�, mert r�j�v�k, mit fog tenni, �s nincs er�m megakad�lyozni. �s m�gis, amikor meg�rzem a nedves forr�s�got rajta, semmi irt�ztat�t nem tal�lok benne. Csak k�kem�ny v�gyat. Hogy igya ki mind, az utols� cseppig.

- Ha azt hiszed, nem tartok ig�nyt a v�redre, ezzel bebizony�tottam, hogy szint�n t�vedsz.

F�lr�nt mag�hoz. �gy, hogy t�rdeljek a sz�ken. F�j a szor�t�sa a kezeimen, eg�szen elv�r�s�dnek, ahogy megreked benn�k a v�r, �s fogalmam sincs, mi�rt nem sz�lok neki, hogy ne tegye.

- �s, ha azt gondolod, hogy van okod f�lni t�lem, akkor nagyon k�zel j�rsz a val�s�ghoz.

Nem tudom, mi�rt mondja ezt. Egy szomor� gondolat k�lt�zik a fejembe, mik�zben a sz�j�val az ajkaimat ingerli. Egy gondolat, amir�l eg�szen mostan�ig megfeledkeztem. �s ami most valahogy m�gsem hagy nyugodni.

- Azt mondta, nem fog b�ntani. Akkor m�gis mi�rt tenn�m? – Ez m�r suttog�snak is t�l halk.

- Tudod, mindennek vannak fokozatai. A b�nt�snak is. – �gy besz�l hozz�m, hogy k�zben egy pillanatra sem szakad el a b�r�mt�l. Ott koslat, settenkedik a sz�m k�r�l, �s sz�pen ki�ld�zi az igaz�n �rtelmes gondolatokat bel�lem. El�nt a forr�s�g.

Egy fuvallat, annyi is sok lenne, �s m�r nem tudn�m megtartani magamat. Meg�rzi a rajtam v�gigfut� remeg�sb�l. Egyetlenegy mozdulattal kap fel, �s csal�dottan �llap�tom meg, hogy m�r megint cipel.
Ez a r�geszm�je. Ide-oda pakol a lak�sban.
�t�r velem a szob�n, a h�l�ba, az �gyig.
Visszatartott l�legzettel v�rom, hogy ledobjon r�, de nem teszi. Ink�bb let�rdepel el�tte, �s mikor m�r �rzem a h�tam alatt a h�v�s takar�t, csak akkor fejti le a nyak�b�l az id�k�zben valahogyan odakeveredett kezeimet.
Ut�na akarok kapni, hogy visszah�zzam. Nem engedi. Fel�ll mell�lem, �s am�g �rtetlen�l a k�ny�k�mre t�maszkodva, k�sz�l�k megk�rdezni, hogy mi a baj, � k�t l�p�st h�tr�l t�lem.

Leveszi a tal�rj�t.
M�g sosem l�ttam ingben. S�t, sehogyan sem. Most sem hagyja, hogy sok�ig m�l�zzak rajta. A k�vetkez� mozdulataival m�r megt�maszkodik felettem, a fejem k�t oldal�n megvetett kezekkel. S�v�rg�s. Olyan m�lyr�l, ahonnan m�g soha nem l�ttam semmit felt�rni. T�l fiatal vagyok, hogy meg�rtsem. Igaza van. El�g, ha � �rti. Nekem megfelel, ha csak �rezhetem.
Tal�n �ppen ez az, ami miatt hiszek neki. Hogy nem v�rja el t�lem, hogy csod�kat m�veljek, term�szetfelettien er�s legyek, b�trabb b�rkin�l. El�g neki az, amit ny�jtani tudok. �s nem �rdekel, meddig kell neki ez az el�g.
B�rmeddig. Az egy eg�sz k�r lesz. Az pedig v�gtelen.
Most olyan, mint egy l�ny, aki zs�km�nyra lelt, �s �ppen csak az�rt nem esik neki azonnal a t�pl�l�k�nak, mert az �szt�nei t�ls�gosan is er�sen, t�ls�gosan is sok�ig hajtott�k ut�na. �s mivel az euf�ria, ami a zs�km�ny elejt�s�vel j�r, t�l dr�ga neki �s �lvezetes, �gy elh�zza, ameddig csak lehet. �jra �s �jra r�gz�tett jelenet.
Apr� kock�kban.
Nem siet�nk. Nek�nk nincs j�v�nk. Ha lenne, akkor tal�n �rdemes lenne hajszolni. �gy, legfeljebb �n�m�t�snak lenne j�.
Meg�rintem az arc�t. Nem tudom, mi�rt gondoltam, hogy m�s lesz a tapint�sa. Nem furcsa, nem idegen. V�gig a szemembe n�z. Szeretn�m m�g sok�ig ilyen tiszt�n l�tni. De a szem�vegem t�voz�s�val ez a lehet�s�gem megsz�nik. Lecs�szik a kezem a nyak�ig, �s bele�tk�zik az utols� lehet�s�gig begombolt ing gall�rj�ba. R�seg�tek a m�sik kezemmel is, �s ki�gyeskedek a lyukakb�l vagy kett�t.
K�zelebb hajol. F�lk�ny�kre t�maszkodva belet�r a hajamba, �s csak n�z, am�g �n egyenk�nt haladok lefel�. Azt�n amikor m�r a has�n�l j�rok, �vatosan r�helyezem a tenyerem a meztelen b�rre, olyan mintha el akarn�m tolni, pedig nem akarom, csak �t akarok melegedni, mint a forr� cs�sze te�t�l, vagy a kandall� el�tt �llva a t�zt�l. Egy ideig n�zem a kezem rajta, azt�n megkeresem a szemeit.
Csillognak. S�t�tek, de m�shogyan, mint �ltal�ban. Ki tudja, mi j�r a fej�ben?
Musz�j elmosolyodnom. K�nyszer�t a gyomrom t�j�k�r�l felt�r� csikland�s inger, valami boldogs�gkapszula, amit sz�tpattintottak, �s olyan v�rust tartalmazhatott, ami a boldogs�ghormonokat t�pl�lja. Megfogja a kezem, �s lassan, de hat�rozottan a p�rn�hoz nyomja. A sz�mhoz hajol.

- Egy�ltal�n nem �rdekel, mennyire �rzed ezek ut�n majd kihaszn�ltnak magad. De, hogy l�sd, kivel �llsz szemben, kapsz ut�na t�lem egy f�l�r�t, hogy kinyafogd magad.

- Nem is szoktam nyafogni.

- Gy�ngyvir�g.

- Tess�k?

- Azt k�rdezted, szerintem milyen illata van a szerelemnek. Nekem gy�ngyvir�g.

- Az finom. Nekem mirtusz.

- Ezt megjegyzem magamnak – sz�l m�g, azt�n par�nyi cs�kot lehel r�m, amit k�vet m�g egy, azt�n m�g egy. Eg�szen addig, am�g nem kapok ut�na.

Belefeledkezek. Az a melegs�g, ami �rad bel�le, �v� ketreck�nt z�r a kezei k�z�. Mint a k�t�ves �nmagadat, amikor a r�csos kis�gyb�l kikukkantva nem az jut eszedbe, hogy rab vagy, hanem hogy az�rt vannak ott a r�csok, hogy ne tudj leesni. �s cs�kol, finoman, lassan, b�d�t�an. Dagadnak az ajkaim, mint egy j�l megmunk�lt alapanyag, �s az sem �r v�ratlanul, amikor kicsit er�szakosabban megharap. Legfeljebb felszisszenek, amit � egy halk s�hajjal konstat�l, mert tudom, hogy �lvezi, ha k�nozhat, �s azt is, ha ilyen apr�s�gokkal bebizony�thatja �nmag�nak, hogy b�rmit megtehet. Csak most engedi el a kezem, hogy kim�velt prec�zs�ggel h�mozzon ki az ingemb�l, ugyanolyan lassan, mint �n az el�bb �t a saj�tj�b�l. Nem akarom s�rgetni, m�gis csatlakozni pr�b�lok.
Elszakad az ajkaimt�l, �s kicsit megemel, hogy leseg�tse r�lam. A v�g�n m�gsem enged vissza a p�rn�k k�z�, hanem h�tr�bb cs�szik, �s am�g esetlen�l, f�lig �lve, f�lig t�rdepelve v�rakozok, leveszi a mag��t. Egyetlen r�nt�ssal ford�t ki maga el�, �s h�tulr�l tapad eg�sz mellkas�val r�m, mik�zben sz�tvetett combjai k�z� z�rja a cs�p�m. Nem hagy �resj�ratot, sem id�t, hogy gondolkozzak. A sz�j�val cir�gatja a v�llamat, a nyakamat. Egyik kez�vel �tkarol, lassan sim�t v�gig a kulcscsontomt�l eg�szen a hasamig.
Kicsit megemelkedik, majd �jra visszas�llyed m�g�ttem. Egym�sut�n, remeg� izmokkal, v�gigk�vetve a b�r�vel az eny�met. Olyan fokozatoss�gig lass�tva k�r�l�tt�nk mindent, mintha id�nyer� n�lk�l is, kicsi var�zslatra t�rekedne.
K�z�s�l�st imit�l, �s kem�ny erekci�t produk�l. A f�lemhez k�zel�t a sz�j�val. Borzongok. Nem hagyja abba. Nekem fesz�l. Meg�rinti a sz�mat az ujj�val, k�rbesim�tja, nedves lesz t�lem. R�lehelek, hagyom, hogy j�tsszon vele, bizsergesse, n�ha meg�rintve a nyelvemet. M�g jobban felizgatja, amit csin�lok, hogy engedem, hogy egyre hangosabban l�legzek.
Felmordul, �s vicsorogva mag�hoz d�nt, h�tr�bb hajol, olyan mintha bele �ln�k. �rzem a m�sik kez�t a hasamon, kicsit megfesz�lnek az inak az ujjain, majd mikor engedelmesen h�trahajtom a fejem a v�ll�ra, csatlakozik hozz� a m�sik keze is, �s kiford�tja a nadr�ggombot a hely�r�l. Enyh�l a szor�t�s a derekamn�l, leveg��rt kapok.

- Fogd vissza magad – mormolja a f�lembe.

�gysem tudok v�laszolni. Ez t�l er�s, t�l �les. Egy hajsz�l v�laszt el a legzavarbaejt�bb, �s egyben legkett�sebb �rzelmi kavalk�dban, amit valaha is �reztem.
Becsukom a szemem.
Koncentr�lni pr�b�lok, de a tudat, hogy p�r centim�ter v�lassza el a nagyon is tapasztalt kezeit a k�ny�rg�sig �rint�sre r�szolg�lt testr�szemt�l, nem teszi k�nnyebb�. Csak azt v�rom, hogy megtegye v�gre, hogy v�gigh�zza rajta a kez�t, hogy megszor�tson.
Leh�zza a cipz�rt, pr�b�l nem f�jdalmat okozni, ami neh�z, mert ahhoz m�r t�ls�gosan is kev�s odabent a hely szeg�ny �nmagamnak. Kicsit lejjebb tolja r�lam a nadr�got, �s most itt �l�k el�tte, kit�rulkozva. Cir�gatja a v�llam vonal�t az ajkaival, �s megn�z, leselkedik, ak�r a kukkol� a kulcslyukon kereszt�l.
Mindk�t kez�t a combomra helyezi, becs�szik vel�k a bels� feleihez, �gy simogat m�g egy ideig, �s k�zben �lvezettel hallgatja a fel-felt�r� s�hajaimat. Kicsit fel�gaskodok, amikor m�r nagyon k�zel j�r a tenyere az �lemhez, �s a s�v�rg�som jelek�nt a saj�t ajkaimat harapd�lom, amit � ugyanolyan �rdekl�d�ssel figyel. Megmarkolja a megfesz�lt izmot a l�gy�komt�l alig egy leheletnyire, k�l�nb�z�, f�lig sz�momra �rthetetlen mocskos dolgokat suttog a f�lembe.
K�sz vagyok.
M�r csak h�r�gni tudok, annyira akarom. �nk�nytelen�l is mozgok az �l�ben, apr� koordin�latlan rezd�l�sekkel.

- K�rem… - Nincs hangom, nincs akaratom, �n sem vagyok m�r. Akadoznak a gondolataim, nem �rdekel, minek n�zek ki �gy.

Elenged, �s v�gre megt�rt�nik az, amire annyit v�rtam.
Meg�rint.
Borzaszt� er�vel t�r r�m az a k�j. A t�lf�t�tt izgalom kezd igazi f�jdalomba �tmenni, amit m�r legbel�l a hasamban is �rzek.
Megremeg a keze, �rzi, mit okozott. Ord�tani tudn�k, amikor a h�velykujj�t az �rz�keny, duzzadt fel�leten v�gigh�zza, �s pr�b�lom visszafogni magam, k�szk�d�k, k�zd�k. Sz�tkeni rajta a kibuggyan� nedvet, �lvezkedik. Leszor�tja f�l k�zzel a cs�p�met, hogy ne mozogjak.

- M�g nem!

Azt�n elenged, �s el�red�nt. �ppen csak annyi id�m van, hogy a nagy k�bults�gomban magam el� kapjam a kezeimet, �s �gy �rjek le a p�rn�k k�z�.
Pihegve v�rom, mi lesz tov�bb, �s hamarosan �rzem is a kez�t a nyakamon, �s a m�sikat, a derekamra f�zve, a nyelv�t, a t�zforr� lehelet�t, a gerincemen v�gig. Azt�n az ujjait, ahogy centim�terr�l, centim�terre megfoszt a nadr�gomt�l, t�rdig letolva azt, �s val�sz�n�leg az �v� is hasonl� sorsra jut.
H�tr�bb tolom magam, hogy �rezzem, �s fel�m hajol.
Meleget �raszt, p�rolog bel�le, �s a tenyere, ami �jra bebarangolja a mellkasomat, a hasamat, �r�kre megjegyezteti velem a mozdulatait. A f�tyolk�nt betakar� hajtincseket is, amelyek most �jra az �llamat csiklandozz�k, mert m�r �jra a nyakam hajlat�t k�stolgatja, �s k�zben sz�vja az illatomat, bel�lem vesz leveg�t.

- Hogy t�zelhetsz ennyire? – k�rdi torz hangon. – Ak�rki is volt, aki megkapott el�ttem, biztosan nem tudta az utols� cseppig ki�lvezni �s elvenni, amit k�n�lsz.

Valamikor mindenki elveszti az �nuralm�t. N�la ez most k�vetkezik be.
A k�r�nk k�gy�zott esztelen v�gy, az �rz�keny mozdulatokon �s bec�z� simogat�sokon t�l, m�r r�g nem el�g. Neki pedig f�leg nem, aki a benne kavarg�, eln�m�tott �nj�t id�ig mindig pr�b�lta gondosan bent tartani a hermetikusan z�rt palackban.
A simogat�sb�l markol�s lesz, karmol�sok, zih�l� hangok, birtokl� szor�t�sok, f�jdalom �s �r�mk�nnyek. S amikor egy meglehet�sen gyors �s t�relmetlen el�k�sz�t�s ut�n bel�m hatol, m�r egy�ltal�n nem marad semmilyen k�ts�gem afel�l, hogy tudta, mi�rt v�ratott mag�ra ennyi ideig.
Nem mozdul. Reszket� l�legzettel �lel mag�hoz. Sik�tani tudn�k.
Tudom, hogy vigy�z r�m. M�g tal�n egy-k�t m�sodpercig.
Azt�n megszor�tja a cs�p�m, �s lassan megmozdul. Pr�b�l �vatos lenni, de �n nem �vatoss�gra v�gyom, �s amikor felny�g�k, valami cenz�r�zatlan k�r�ssel, kit�lti rajtam minden d�h�t, �s ez�ltal �r�mmel teljes�ti minden v�gyamat. M�r nem �vatos, nem kontroll�lja mag�t. Szab�lyszer�en maga al� temet a l�k�seivel. M�g megkeresi a sz�m az �v�vel, belelehel egy nedves cs�kot, azt�n felegyenesedik, �s embertelen er�vel befejezi, amit elkezdett. Nem hagy v�laszt�st, szab�lyosan kifacsar, hogy l�ktetve, megsemmis�lve hajtson t�l a hat�ron, semmit sem �szlelve a k�lvil�gb�l, hogy az �temes ingerek �t is magukkal ragadj�k, majd elhalkul�sunk ut�n elernyedj�nk, n�ma cs�ndben.
Elny�lok alatta. Alig kapok leveg�t. Egy kis id�be beletelik, mire megnyugszik, �s r�j�n, hogy megfojt, ha nem sz�ll le r�lam.
Megteszi. Mell�m h�z�dik, �s becsukott szemmel hanyatt v�gja mag�t.
Nincs er�m semmihez. Pedig m�g n�zn�m egy ideig.
Majd k�s�bb… tal�n…


***


K�t teljes nap. Ennyit t�lt�tt�nk egym�ssal.
Nem, nem volt maratoni.
De a folytonoss�g, szerinte, ak�rcsak az ism�tl�s, a tud�s atyja. �s azt kell mondanom, igazat adok neki.
Eg�sz f�v�szk�nyveket lehetne megt�lteni azzal a tartalommal, amit mi egy csap�sra felsorakoztattunk ez alatt az id� alatt.
Volna benne mindenf�le.
Olyan a k�pem, mint egy j�llakott �vod�s�, � meg nagyokat mosolyog rajtam, id�nk�nt megjegyezve, hogy mit is gondol r�lam val�j�ban.
Nem baj. Tudom, hogy im�dja.
Most p�ld�ul, �gy tesz, mintha nagyon fontos dolga lenne, �s k�zben egyfolyt�ban engem figyel. Kaptam t�le feladatot.
Nan�, hogy b�jitalokkal kapcsolatosat. �s mivel �gyis tudom, hogy nem b�rja ki, hogy ne moleszt�ljon m�r egy-k�t �ra eltelt�vel a nem �ppen ap�skod� megmozdul�sa ut�n, csak magamban vigyorogva v�rom, meddig n�zi t�tlen�l, hogy fel-al� mas�rozok a szob�ban, �s rakosgatom a cuccait.
K�t�tt�nk egy meg�llapod�st.
Azt is Potter-Piton m�dra.
Egyetlen n�ma pillant�ssal k�z�lt�k egym�ssal, szavak n�lk�l, hogy nem besz�l�nk r�la.
A r�la - a holnapot jelenti.
Szerinte, egy okos ember tudja, mi f�l�tt kell t�ln�zni.

Mindj�rt este lesz.

A b�kesziget egyetlen egy lakr�sz.
S�t�t, var�zsablakokkal, feny� n�lk�li kar�csonyban.
R�gebben sok mindent k�v�ntam magamnak ilyenkor.
Most nem k�rek semmit…
Szeg�ny bolondok vagyunk mi ketten, �s akkor is nagyon gazdagok.

Holnap �j nap lesz.
�s eggyel kevesebb marad.

- Tudja mit figyeltem meg?

- Mit?

- Azt, hogy mag�nak az a r�geszm�je, hogy folyton elvesz t�lem valamit. Ha nem a p�lc�mat, akkor a szem�vegemet, ha azt sem, akkor meg leny�lja az als�gaty�mat.

- �s? Milyen messzemen� k�vetkeztet�st vont�l le ebb�l? Csak nem egy pszichopat�hoz akarsz hasonl�tani, aki beteges �lvezetet tal�l benne, hogy tr�fe�kat gy�jt az �ldozatait�l?

Vigyor.

- Dehogy. H�t�ves koromban volt egy oszt�lyt�rsam. Samnek h�vt�k. Az volt a m�ni�ja, hogy folyton elkobozta az el�tt�nk �l� kisl�ny rad�rj�t. Akkor nem �rtettem mi�rt csin�lja. Most m�r tudom. �gy akart neki udvarolni.
-

- …? Hm. Potter! Milyen gyorsan tudsz futni?






Folyt. k�v…





A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekr�l besz�lsz, nevets�gesnek �rzed magad, hiszen szavakba �ntve �sszezsugorodnak - am�g a fejedben vannak, hat�rtalannak t�nnek, de kimondva jelent�ktelenn� v�lnak. �m azt hiszem, t�bbr�l van itt sz�. A legfontosabb dolgok t�l k�zel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legf�ltettebb titkai vannak eltemetve, ir�nyjelz�k�nt vezetnek a kincshez, amit az ellens�geid oly sz�vesen lopn�nak el. Ha m�gis megpr�b�lsz besz�lni r�luk, a hallgat�s�gt�l csak furcs�ll� tekinteteket kapsz cser�be, egy�ltal�n nem �rtenek meg, nem �rtik, mi�rt olyan fontos ez neked, hogy k�zben majdnem s�rva fakadsz. �s szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki meg�rtsen.

Stephen King.