„Szemem �rzi szemed csillog�s�t.”

Sosem �rtettem ezt a mondatot. Tal�n, mert fizik�lis val�s�g�ban pr�b�ltam �rtelmezni.
Mekkora t�ved�s. A t�l�rz�kenys�gem k�njait ny�v�m, �s k�zben r�j�v�k, hogy amit eddig �letnek neveztem, az veget�ci� volt. Mulats�gos.
Most, amikor m�r egy hete �lek val�sz�n�tlen �letet egy n�lam h�sz �vvel id�sebb f�rfi mellett.
V�gre ezt is kimondtam.
Nem tudom, megfigyelhet� volt-e. Eddig nem ment.
M�rmint a f�rfi sz�.
Ez nem olyan egyszer� nekem. M�g mindig nem tudom, mit �rzek, amikor kimondom. Legink�bb d�bbenetet, �s valamit. Nem is �rzek, nem ez nem a megfelel� sz�. L�tok. Amikor kimondom ezt a sz�t, akkor �t l�tom.
M�g van n�h�ny dolog, ami szint�n meredek sz�momra. Nem tudom megnevezni �t. Nem mondom ki a nev�t. Gondolatban sem. Mag�nak sz�l�tom verb�lisan, �s „�”- k�nt gondolok r�. De semmi m�s nem megy. Vajon ez gond?
Sz�vesen meg�rinten�m.
Alszik.
Lassan, nyugodtan emelkedik �s s�llyed a mellkasa. Nincsenek teljesen z�rva a szemei. K�r, hogy sosincs r� es�lyem, hogy olyankor tanulm�nyozzam zavartalanul, amikor mondjuk, �lmodik. Az�rt nincs, mert hi�ba fekszem mellette, k�ptelens�g t�le szabadulni. Fel�lni, meg egyenesen lehetetlens�g.
Van p�r fura szok�sa. Az egyik ilyen, hogy amikor egy�tt alszunk, mindig �gy int�zi, hogy le legyek fogva. �s k�pes ezt a poz�ci�t tartani, ak�r reggelig. �n nem. Sajog minden porcik�m. Pr�b�ltam utalni r� n�h�nyszor, de van annyira �nz�, hogy ne �rdekelje.
J�, kib�rom, persze.
Csak ez a k�nyszer� mozdulatlans�g, �s a csiklandoz� leveg�, ami minden l�legzetv�teln�l el�ri a f�lemet, sokszor hagy komoly nyomokat, �s nem �ppen az �rtatlan vir�glelkemben. Mekkor�t der�lne ezen, ha hallan�?
Most m�r fel fogom �breszteni.
Nem neh�z. El�g megfesz�tenem a kezem, �s felpattannak a szemei. Olyan �beren alszik, hogy egyszer�en nem �rtem, hogy tud �gy pihenni. Azonnal tudja, hogy hol van.
�n ezt sem szoktam. Nekem kell egy id�, am�g felfogom, hogy �ppen mi t�rt�nik.

- Hm? – Picit megemeli a fej�t. V�gigfut rajtam a tekintete, azt�n el�gedett k�ppel visszafekszik a p�rn�ra, �s elengedi a kezem. – J�l van.

Ez is �rdekes jelens�g. Mi van j�l? Mit akar ezzel kifejezni? Hogy megmozdulhatok, meg�lelhetem, kimehetek?
Az�rt az �n j� tulajdons�gaim k�z�tt is van p�r olyan, amivel r� tudom hozni a fr�szt.
�s sz�vesen teszek r�la, hogy m�skor meggondolja, mire mondja azt, hogy j�l van.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen sim�n beleegyezik – motyogom neki h�l�s cicaszemeket imit�lva.

M�g egy m�sodperc, �s m�r ott hegyesedik f�l�ttem, m�lyen belef�rva a tekintet�t az eny�mbe.

- Mibe?

Most k�ne beny�gni, hogy m�t�l kezdve �n leszek fel�l.
Csak az a baj, hogy biztosan elr�h�gn�m magam f�l�ton, �s akkor hol marad a sokkhat�s? Ink�bb kicsikarok t�le valamit, aminek �rtelme is van.

- H�t, hogy elmegy�nk… s�t�lni.

- S�t�lni? – �sszeh�zza a szem�ld�k�t.

- �h�m?

- �n nem s�t�lok – F�lelmetesen tud hangs�lyozni. J�l van. Elv�gre tan�r.

- Mindenki s�t�l – pr�b�lkozom.

- �n nem. �rtelmetlen, c�ltalan t�nferg�s, mindenf�le meghat�rozott elk�pzel�s n�lk�l. �n menni szoktam, utazni, �rkezni. „A” pontb�l „B” pontba. Annak van �rtelme. A s�t�nak nincs.

- A s�t�nak az a l�nyege, hogy nem kell c�l. Csak gy�ny�rk�d�nk a l�tnival�ban, besz�lget�nk, �lvezz�k a term�szetet. – Minden egyes szavamn�l fokoz�dik a der�lts�g az arc�n. Szerintem most j�tt r�, hogy csak improviz�lok.

- H�rom olyan dolgot mondt�l, aminek kit�n�en tudok h�dolni ebben a poz�ci�ban, felesleges helyv�ltoztat�s, �s k�l�n�sebb er�fesz�t�s n�lk�l. B�r a term�szeted �lvezhet�s�g�ben van m�g csiszolnival�, az els� kett� elmegy.

- Ez most b�k akart lenni? – Pr�b�lom ut�nozni az arckifejez�s�t. N�ha m�r eg�szen j�l siker�l. – Mert annak sil�ny.

Elhallgat. M�g k�zelebb hajol hozz�m. Komolyan mondom, enn�l jobban m�r nem lehet belepr�selni valakit az �gyba, mint ahogyan ez velem teszi. Feljajdulok.

- Tudod, mi vagy te, Potter? – sziszeg bele a f�lembe.

- Ha az utols� 12 �ra term�s�t sorolom fel mag�nak, az el�g lesz? – Finoman belenyal a nyakam hajlat�ba. Megborzongok. - N�zz�k csak…uh… mi is voltam id�ig? Ja, az utols� hat �ra nem sz�m�t, mert akkor aludt, �s aminek �lm�ban szokott sz�l�tani, nos, azt a fair play szab�lyai miatt sz�m�t�son k�v�l hagyom…

- Fair play? - Elt�volodik t�lem. - Hm. Kezdem azt hinni, hogy egy igazi sz�rnyeteget siker�lt nevelnem bel�led! – Az �ll k�ts�gbees�se l�tt�n buj�bbn�l buj�bb gondolatok k�lt�znek a fejembe. Nem is tudom, melyik�nk van rosszabb hat�ssal a m�sikra.

- F�l, hogy elvesz�ti az ir�ny�t�st?

- Potter! Gyorsan j�n a veszedelem, ha lebecs�lj�k!

- Ez most, hogy j�n ide?

- Mindj�rt meg�rzed. – Hirtelen becs�sztatja a kez�t a takar� al�. Igazi zsarnok.

Hajlamos terroriz�lni, de az m�r f�lelmetes, hogy �gy megtanult engem k�v�lr�l, elej�t�l a v�gig, mintha � k�sz�lne emeltszint�t vizsg�zni �vv�g�n, �s nem �n. �s mik�zben veszedelmes gerillah�bor�t v�vunk a leped�n, aminek �ltal�ban minden esetben ugyanaz a v�gkifejlete, �s a feh�r z�szl�t is mindig ugyanaz az ut�bbi id�ben feleslegess� v�lt ruhanem� k�pviseli, m�g mindig nem merem elhinni, hogy ez az eg�sz igaz lehet.
Zil�ltan fekszem az �gyon, sz�tvetett v�gtagokkal. Simogat a szemeivel, �s esze �g�ban sincs eleget tenni a k�r�semnek, amikor arra k�rem, hogy takarjon be, vagy engedje, hogy fel�lt�zzek.
Szab�lyos k�j�r. �s m�g megj�tszania sem kell. Ezt �gy nem lehet megj�tszani.
N�ha megr�m�t, az a ny�lt, nyers arckifejez�s, az a n�h�ny zavarba ejt� mondat, amivel bel�m csepegteti, hogy a mag��nak tekint. Olyankor hiszek neki.
Nem tudom, melyik a rosszabb. K�telkedni benne, vagy elfogadni ezt a szokatlan felfog�s�t az eg�szs�ges emberi kapcsolatokr�l.
Mikor megk�rdeztem t�le, hogy mi�rt sz�rt meg, �s ivott a v�remb�l, azt mondta, � egy r�giv�g�s� ember. Szereti, ha a testi kapcsolatot megpecs�teli egy ritu�l�.
Majdnem hanyatt estem.
Azt hiszem, csak humoriz�lni akart. M�g, ha morbid m�dj�t is v�lasztotta a cs�ppet sem egyenes v�lasz�nak.
Az eg�sz valahogy az a… t�l sz�p, hogy igaz legyen oszt�lyzatba csoportos�that� dolog.
F�lek. Ez a baj.
�s, b�r sz�zszor megtanultam m�r, hogy semmit�l sem kell annyira f�lni, mint mag�t�l a f�lelemt�l, azt hiszem, ha most nyitn�k ki el�ttem a mumus szekr�ny�t, � l�pne ki rajta, g�nyos mosollyal az arc�n, �s valami olyasmit mondana: „M�gis mit k�pzelt�l, te szerencs�tlen?”
Az lenne �letem utols� napja.
Sokszor van olyan �rz�sem, hogy tudja, �rzi, tennie kellene valamit, hogy megnyugtasson.
De nem teszi.
M�st tesz.
Ismeritek a mond�st, hogy amikor a b�lcs a holdra mutat, a f�lesz� csak az ujj�t l�tja?
Sok�ig �gy voltam vele. Mert az volt az orrom el�tt, �s hajlamos voltam elhinni, hogy a fontos dolgok mindig a k�zel�nkben vannak, mint a f�l�nk a fej�nk�n, hogy halljunk vele.
Most megmutatta nekem az ir�nyt, amerre mutat.
�s a k�ts�gbees�sem egyetlen eredend� forr�sa mind�ssze az a picinyke t�ny, hogy tartok a bor�s �gboltt�l. Hol kereshetn�m a f�ny�t?

„Szemem �rzi szemed csillog�s�t.”

Valahol, igen. Ott.
Sosem fogja nekem azt mondani, hogy szeret.
�s soha nem fogok r�k�rdezni.
Ez az a fajta lelki fert�z�s, amit elkaptam t�le, �s ami ak�r egy v�rus d�nt�tt le a l�bamr�l. El�g gyorsan, akkor is dolgozva a szervezetemben, amikor nem figyelek oda r�, vagy alszom.
�s a ment�lis k�t�d�s, ami kezd megfoghat�v� v�lni, az agyamban messze t�l mutat a k�pzeletbeli b�lcs holdj�n�l. �rdekes, hogy �gy tekintek vissza m�g saj�t magamra is, mintha egy r�gen let�nt mese h�sek�nt sz�lltam volna szembe saj�t magammal. Mintha az eg�sz nem lett volna el�g val�s�gos, �s most v�gre �bren vagyok.
Ez az �llapot nem k�nnyebb ann�l, nem sz�nesebb, ink�bb csak alapjaiban t�bb. Gy�trelmeivel �s gy�ny�r�s�geivel egy�tt. �s amikor arra a k�rd�sre keresem a v�laszt, hogy mivel �rdemeltem ki a m�ltban t�rt�nt t�m�rdek f�jdalmat �s megal�ztat�st, arra kell gondolnom, hogy kem�ny el�k�sz�t�s volt a m�ra. Hogy l�ssak, �rezzek, �s tudjam, mit vesz�thetek.
Eg�szen szorosan b�jok hozz�. A rossz el��rzet kit�r�lhetetlen�l dolgozik bennem.
�rdekes, hogy mennyire �rzi, amikor bajom van. Most is csak a karja �lel�s�nek intenzit�s�b�l sejtem, hogy ez a ki nem mondott vigasz.
Ilyenkor, mikor er�sebben szor�t, nem azt mondja, hogy minden rendben lesz, hanem azt, hogy tudtuk, hogy bolonds�g volt ak�r egy pillanatra is elhinni, hogy b�rmi is rendben lesz.
Nem szakadunk el egym�st�l. De fel kell kelni.
Kisomford�lok a ruh�im�rt. Szint�n ezt teszi, �s am�g �lt�zk�d�m, hosszasan matat valamit az egyik fi�kban, azt�n el�szed egy apr� dobozt. Kicsit lef�jja r�la a port, azt�n v�gigsim�t rajta a kez�vel.

- Mi ez? – Gyanakodva figyelem a par�nyi t�rgyat. Eg�szen szokatlan, nekem idegennek t�n� nosztalgi�t l�tok megjelenni az arc�n, de egy-k�t m�sodperc m�lva m�r �jra a r�gi.

- Eljegyz�si gy�r�. – R�m n�z. Azt�n olyat tesz, amit rajtam k�v�l nem sokan l�thatnak. Hangosan nevetni kezd. – Potter! Zsupszkulcs. De att�l m�g eljegyz�si gy�r�.

Kell egy perc, hogy �jra meg tudjak sz�lalni.

- Maga n�s volt?

�gy n�z r�m, mintha egy igaz�n sajn�latram�lt� boci lenn�k, aki a fark�t cs�v�lja, �s t�nyleg a k�pzeletbeli kaput b�muln�. Nem tehetek r�la. Ez volt az els� gondolatom.

- Ezt a megjegyz�sed most nem komment�ln�m, ha nincs ellenedre.

H�l�s vagyok �rte. Komolyan.

- Gondolom, k�sz vagy.

- Igen? K�sz vagyok? Mihez?

- S�t�lni akart�l. Ez nem igaz�n s�ta lesz, de legal�bb van c�lja.

A gyomorforgat� utaz�s, mind�ssze n�h�ny m�sodpercig tart.
Term�szetesen �gy huppanok ki az �rv�nyb�l, ahogy szoktam.
N�gyk�zl�b.
P�r pillanatig moccanni sem tudok. M�lyeket l�legzem. Ez tal�n hat. B�r, nem lenne mit kih�nyjak, hiszen ma m�g egy�ltal�n nem ett�nk, de az �rz�s att�l m�g ott kavarog a torkomban.
L�tom, hogy � meg �ppen most sz�vja vissza az �ppen kit�rni k�sz�l� megjegyz�s�t a l�tottakra vonatkoz�lag.

- Jobb, ha ezt nem csin�lod el�ttem. Sok sz�p eml�kem f�z�dik hozz�.

�s ink�bb nem k�rdezem meg, mire gondol. A f�lig v�r�s�d�s m�r �gyis �gy megy nekem, mint Colinnak a filmcsere.

- Hol vagyunk?

Egy h�zban �llunk. A b�torok feh�r lepellel vannak bor�tva, minden kicsit poros, lakatlan, szomor�. A kandall�n n�h�ny m�gikus k�p d�szeleg, a falon csak t�jk�pek, embert �br�zol� portr� sehol. R�gi m�d� h�z. R�gi m�d� szagokkal.

- Ez ap�m h�za volt. – Halkan besz�l, kicsit komor hangon. – A volt, sz� szerint �rtend�. Nem nagyon szoktam idej�nni. Nincs mi�rt.

Szinte semmit nem tudok r�la. M�g azt sem, hogy van-e testv�re, vagy �l� rokona. M�gis �gy �rzem, nem ez a megfelel� pillanat, hogy k�v�ncsiskodjak.
K�rbefordulok, hogy kicsit szem�gyre vegyem a dolgokat.
Sz�p h�z lehetett valaha. Most ink�bb elhanyagolt.
Odas�t�l az egyik fotelhez, �s leh�zza r�la a feh�r leped�t. A leveg�be vegy�l� porszemek egyenes cs�kk� festik az ablakon bet�reked� f�nynyal�bokat. Milli� van bel�l�k. K�z�j�k sz�nt a kez�vel, azt�n elgondolkodva fel�m fordul.


- Szereted az olasz konyh�t?

P�r perc m�lva m�r egy vend�gl�ben �l�nk. Kellemes, igaz, kiss� lepusztult ez is, de mosolyg�s emberek vesznek minket k�zre, �s mindegyik el van foglalva a saj�t dolg�val. Ez most j�l j�n.
A vend�gl�, tal�n ha p�r sz�z m�ternyire van a h�zt�l, teh�t m�g gyalogolnunk sem kellett sokat.
Valami hal�szfalunak n�zem a helyet. Legal�bbis az emberek �lt�zk�d�s�b�l �s modor�b�l kiindulva annak l�tszik.
Vid�m �nnep�lyess�g lengi be a leveg�t. Ez az �v utols� napja. A hangos kurjant�sok �s nevet�sek k�zepette meg�rt�en figyelj�k �ket, s k�zben arra gondolok, hogy mennyi mindent kaptam t�le, �s kapok most is, �szrev�tlen�l. Biztos �rz�keket, �rt�krendet, l�t�sm�dot.
�s mit adtam cser�be?
Hm. Rem�lem, hogy � tudja.
A pinc�r, aki legink�bb egy utcasz�li csavarg�nak t�nik, r�ad�sul hi�nyzik k�t ujja, valamit r�gcs�l. B�zlik, ak�r egy �porodott doh�nyzacsk�. Elh�z�dok, amikor a k�zel�nkbe �r.
Leteszi az asztalra a kancs� forralt bort, �s r�m kacsint.

- Opus est?

Nem �rtem. Zavaromban elmosolyodok, �tn�zek r� az asztalon t�lra. Biztos tudja, mit k�rdezett.

- No. – Rem�ltem, hogy kimenek�t a szerencs�tlen helyzetb�l. Kivesz a zseb�b�l p�r p�nz�rm�t, �s az asztalra teszi. – Gracie.

A pinc�r kicsit hamisk�san vigyorog

- Bona roba! - b�lint csib�sz mosollyal Pitonnak, azt�n felnyal�bolja az �rm�ket, �s elt�nik a pult ir�ny�ba.

Tan�cstalanul n�zek ut�na.

- Mit mondott?

- Nem akarod tudni. – Elh�zza a sz�j�t, azt�n t�lt a forr�, g�z�lg� italb�l.

Ezt szeretem benne. Hogy mindig olyan k�zl�keny. �tszellem�lten kortyolgatja a bort, �s megint engem figyel. K�vetem a p�ld�j�t.

- T�nyleg sosem j�r ide? – Musz�j megt�rn�m a csendet egy id� ut�n.

- Eddig nem j�rtam. A j�v�ben viszont lehet, hogy r�k�nyszer�l�k.

Kapizsg�lom, mit akar nekem vir�gnyelven mondani. Csak azt nem �rtem, mi�rt nem lehet ezt egy kicsit egyenesebben k�z�lni. Leteszi a poharat, �s a kab�tzseb�be ny�l. K�v�ncsian k�vetem a mozdulatait. Egy �t-hat lapb�l �sszetekert pap�r hengert tesz az asztalra. El�sz�r nem tudom mi ez, azt�n hirtelen bevillan.

- Kijav�tottam neked – mondja.

Az essz�m, amit utols� nap adtam le. Akkor, amikor az a borzalom t�rt�nt. Vajon, mi�rt pont most adja ide? B�r, n�la m�r megszoktam, hogy a jeleket �s a mozdulatokat igenis kell figyelni. Mindennek van jelent�s�ge. A kezembe fogom, �s sz�thajtogatom. Az utols� lapra vagyok k�v�ncsi. Oda szokta �rni az �rt�kel�s�t.
Eszembe jut. Az �zenetem z�rja a dolgozatot, amit m�g az oszt�lyban �lve firkantottam oda neki, �s amir�l az�ta tot�lisan megfeledkeztem.



„Uram!
Nem �rtem �nt? Mi�rt nem mondja meg nekem szemt�l-szembe, hogy mi baja velem?
Sokkal jobb volt r�gen, amikor m�g �v�lt�z�tt velem. Akkor legal�bb egy�rtelm� volt a viszonyunk. De most m�r semmit sem �rtek.
Harry.”




Milyen furcsa szembes�lni ezzel a n�h�ny sorral, �s az �rz�sekkel, amik a kiv�lt�i voltak.
Hirtelen egy pillanatra �jra ott �l�k az oszt�lyteremben, felk�sz�letlen�l az aznapi nyom�sra, ugyan�gy �rtetlenkedve a tekintet�t�l, �s att�l a m�ly hallgat�sba burkol�zott ig�zett�l, amit fel�m k�ld a terem m�sik v�g�b�l.
Lejjebb v�ndorlok a szemeimmel.
Alatta ott van az id�k�zben megsz�letett t�m�r v�lasz. Amit�l kicsit megint k�d�sen kezdek l�tni, �s visszat�r a gomb�c a torkomba.





„Potter!

Nem megy.

PP.”




Dolgozat �rt�kel�se: Teljess�ggel n�lk�l�zi a minim�lis k�vetelm�nyek szerinti, legapr�bb pontoss�got is. Hanyag, �sszecsapott, hi�nyos, kont�r, borzalom. Nem felelt meg!

Javallat: Heti k�t �ra pluszfoglalkoz�s. Mag�n�ra keretein bel�l.





- Ez kegyetlen. – Mosolyogok a pap�rnak.

- �s akkor m�g nem tudsz semmit.

�s mosolygok neki.
Al�zat. Valahogy most ez a sz� jut eszembe. �s egy�ltal�n nem a sz� rossz �rtelm�ben. Ink�bb, mint amikor a zen�sz azt vallja mag�r�l, hogy sosem lesz el�g j�, el�g �gyes. Amikor azt mondja, a zen�t az�rt tal�lt�k ki az emberek, hogy szavak n�lk�l tudjanak im�dkozni, �s ilyenkor az al�zat nem meghuny�szkod�st, hanem tiszteletet �breszt.
Valami ilyesmit �rzek, amikor v�gre felfogom, hogy nem is k�v�nom igaz�n, hogy kimondjon dolgokat, �s botor dolog volt azt hinni, hogy ha kimondja, akkor jobban meg�rtem, vagy �rt�kelem azt.

- Gondolja, hogy k�pes megtan�tani b�rmire is b�jitaltanb�l, ha eddig nem siker�lt?

- �gy t�nik, id�ig rossz m�dszerrel pr�b�lkoztam.

- Ezt fel kell �rnom a k�m�nybe korommal.

- Mit?

- H�t, hogy beismeri, hogy maga is szokott hib�zni.

- Hm. �s ilyenkor hol vannak azok a h�res fair play szab�lyaid? – k�rdi az asztalra k�ny�k�lve, mik�zben a m�sik kez�vel �jra t�lti a pohar�t.

- Az, csak a szexre vonatkozik.

Majdnem kil�ttyenti a bort.
Meglesem a k�zdelm�t a nevet�ssel, �s megiszom a nekem kit�lt�tt gy�sz�nyi mennyis�get.
Nem tudom, h�ny �r�t t�lt�nk m�g �gy, ezzel a hanyag, b�k�s csipkel�d�ssel, de mire vissza�r�nk a h�zba, m�r s�t�tedik. M�g egyszer k�r�ln�z a h�zban, azt�n el�szedi a zsupszkulccsot, �s a r�nd�t�ssal egyetemben, bel�lem t�vozik az eg�sz napos fesz�lts�gem is. Mintha ott hagytuk volna. Hadd b�bel�djenek vele m�sok. �s az el�gedetts�g sz�momra ebben a percben egyenl� a boldogs�ggal.
K�r, hogy nem lehet hossz� �let�.
Mikor f�ldet �r�nk Roxfortban, az ajt�n t�lr�l kopog�s fogad benn�nket.
�sszerezzenek.
Ki tudja, mi�ta kopog m�r az illet�. Gondolom Dumbledore.
De ilyenkor?

- Biztos boldog �j �vet akar k�v�nni – jegyzi meg. Ezek szerint egyre gondoltunk.

Az ajt�hoz l�p, �s �gy ahogy van, kab�tban nyitja ki.
F�ldbe gy�kerezik a l�bam.
Mi�rt m�k�dik minden ilyen vacakul ebben a vil�gban?
Remus Lupin arca n�z velem szembe. Kipirulva, mosolyg�san.
Csak b�mulni vagyok k�pes egy pontban, mintha a semmit, a s�t�ts�get n�zn�m kifejez�stelen arccal.

- Szervusztok! Perselus? Harry?

-…

- Na, mi van m�r? Meghalt valaki? �gy csin�ltok, mintha legal�bb is �sszed�lt volna a vil�g. Vagy valami baj van? – Ked�lyesen beljebb l�p, �s fel�m indul. Friss, h� illatot hoz mag�val. Mosolyogni kell, Harry! Mosolyogni. Musz�j. Nem tudom megmozd�tani egyetlen arcizmomat sem. Csak �llok, mint egy m�rv�nyszobor. Eln�zek m�g� az ajt� ir�ny�ba, ahol egy szint�n mozdulatlann� dermedt embert l�tok, aki nem fordul meg.

- Harry! Azt hittem �r�lni fogsz nekem? Siettem, ahogyan b�rtam. Nem �r�lsz?

Sz�gyellenem kellene magam. Hogy ilyen morbid arckifejez�ssel n�zem a lassan hervad� mosolyt az arc�n. �s sz�gyellem is. � nem tehet semmir�l.

- Dehogy nem. Nagyon �r�l�k mag�nak.

- H�! Ne mag�zz itt nekem, nevezz nyugodtan Remusnak, rendben?

Mag�hoz �lel, �s b�tor�t�an megveregeti a h�tam. Tal�n ekkor buggyan ki az els�, k�retlen k�nnycsepp a szemem sark�b�l. Az els�, �s az egyetlen.

- Annyi mindent kell elmes�lnem neked, hogy el sem tudod k�pzelni. Szerettem volna, ha egy�tt kezdj�k az �j �vet. Ez olyan, mint egy �j kezdet. Nem gondolod?

Olyan boldognak t�nik. Helytelen�l, �s ide nem ill�en boldognak. �gy viselkedik, mintha csak ketten lenn�nk a szob�ban. �s ez f�j. Iszony�an.

- Gyere, elmegy�nk valahov�! Kaptam egy ideiglenes szob�t Albust�l, ott elalhatsz te is, am�g…

- Nem!!!

Az �v�lt�s hat�s�ra eln�mul. Kit�rt bel�lem.
T�l hangosan, t�l d�h�sen, t�l sok �rzelemmel mondtam ki ezt az egy sz�t. L�tom az �rtetlens�get a szemeiben. L�tom, hogy h�trafordul, hogy k�rd�s n�lk�l kapjon v�laszt egy harmadik embert�l, akit id�ig nem igaz�n vett �szre.

- M�g… m�g �ssze kell pakolnom. – Kezdek bele a magyar�zkod�sba. Nyelem a k�nnyeimet. �s a forr�s�ggal k�zd�k, ami m�r elviselhetetlen�l �geti az arcomat. – Nem k�sz�ltem fel, hogy j�ssz, nem sz�lt senki, �s… �s…

- Nem is sz�lhatott, hiszen, �n sem sz�ltam senkinek. Meglepet�snek sz�ntam. Ugyan m�r! Holnap visszaj�ssz, �s �sszepakolod a dolgaidat. J�zusom, te s�rsz? Mi a baj?

- Nem s�rok, csak… semmi. – Tehetetlen�l t�rl�m le a kab�tom ujj�val az arcomat. Nem b�rom ki. �n ezt nem b�rom elviselni.

- Menjen csak, Mr. Potter. Holnap kilenckor visszaj�het a holmiijai�rt. Addig elviselem ezt a… rendetlens�get.

B�r ne sz�lt volna egyetlenegy sz�t sem. B�r m�lyebbre tudn�k s�llyedni, mint a vil�g legm�lyebb pinc�je.
Eltolom magamt�l Remust, �s a falon l�g� k�pek fel� fordulok. Esik rajtuk a h�. �s nagyon mag�nyosnak t�nnek.