A t�zet b�mulom.
Szeg�ny Remus. Itt �l�nk a kandall� el�tt, �s � hosszasan mes�l nekem, mosolyogva, n�ha szenved�lyesen. Id�nk�nt r�n�zek, hogy l�ssa, figyelek. Azt�n visszav�ndorlok a l�ngokhoz. �r�l�k, hogy nem k�rdez t�l sokat. M�g. Nem hiszem, hogy ezt hossz�t�von meg�szom.
Pr�b�l k�m�letes lenni. Ott �szik a leveg�ben a fesz�lts�g.
Valahol � is tapogat�zik, �s h�l�tlannak �rzem magam, ami�rt nem tudok egy kicsit felengedni, �s odafordulni hozz�.
Val�j�ban nem ezt �rdemli t�lem.
Id�re van sz�ks�gem. Tudom, hogy valamit � is �rteni v�l, �s ez�rt olyan �vatos, amikor felteszi nekem az els� olyan k�rd�st, amit�l meg�ll az �t� bennem.

- Van olyan, amir�l tudnom kellene, csak nem mered elmondani nekem?

M�g szerencse, hogy �gy form�lta meg a mondat k�zep�t, hogy nem kell teljesen hazudnom.

- Nincs.

Lassan b�lint. Pr�b�lja kif�rk�szni a szemeimb�l a val�di v�laszt. Kicsit oldalra hajtja a fej�t, �s most kem�nyebb lesz az arckifejez�se.

- �s olyan, amir�l azt gondolod, hogy nem tartozik r�m, �s az�rt nem akarsz besz�lni r�la?

- Olyan mindenkinek van. – Meglep�d�k a saj�t szavaimon. Mindenesetre egyet visszal�pt�nk a kiindul�si pont fel�. F�lsiker. Persze nem adja fel. Most, hogy teljesk�r� gy�momm� avanzs�lt, val�sz�n�leg mindent meg fog tenni, hogy meg is feleljen ennek a szerepnek.

- Tudod, Harry, az ember �let�ben sok olyan helyzet ad�dik, amikor azt gondolja, hogy nincs tov�bb, hogy enn�l rosszabb m�r nem lehet. De ez nem az a helyzet. Az�rt vagyok itt, mert gondjaid voltak, vannak. Szeretn�m, ha megpr�b�ln�nk r�la besz�lni. Nem most r�gt�n, azonnal, de azt �rtened kell, hogy k�rdezni foglak, �s megpr�b�lok seg�teni is… Sz�ks�gem van a k�zrem�k�d�sedre. Egyed�l nem megy.

- J�l vagyok. – Feln�zek, hogy l�ssa, �llom a tekintet�t. Azt akarom, hogy higgyen nekem.

Most szomor�. Azt gondolja, hogy nem b�zom meg benne, hogy nem akarom, hogy itt legyen. Ut�lok hazudni neki. �s az sem igazs�gos, hogy elt�r�m, hogy miattam �rzi rosszul mag�t. Ha l�tezik k�ztes �t, ami mindkett�nket kivezet ebb�l a zs�kutc�b�l, akkor az most nagyon elk�lne.

- Lehet, hogy nem vagyok t�l j� emberismer�, de meg tudom k�l�nb�ztetni azt, amikor valaki j�l van, att�l, amikor k�m�letesen el akarja hitetni valakivel ugyanezt. – Hat�ssz�net. V�rja a reakci�mat. – Akkor legal�bb azt �ruld el, van-e ennek az eg�sznek valami k�ze Perselus Pitonhoz.

A neve hallat�ra megr�ndulok. Mondanom kell valamit, ak�rmit. El kell terelnem r�la a figyelm�t. Ehelyett a sz�m �n�ll� �letre kel, �s valami eg�szen m�st mondok.

- Mib�l gondolod, hogy b�rmi k�ze lehetne hozz�?

- Egy h�tig volt�l n�la. �s amikor meg�rkeztem, hogy is fejezzem ki magam, hogy ne �rts f�lre… meglehet�sen zaklatott �llapotban voltatok mindketten. Mi m�sra gondolhatn�k? Tudom, hogy � nem mindig kedves ember, hogy nagyon fafej� tud lenni. El�g j�l ismerem. S�rt�en tud viselkedni. �s tudom, hogy a m�ltban nem egyszer volt �sszet�z�setek. B�rmit is mondott r�lad, vagy a sz�leidr�l, hidd el, az elfogults�g besz�l bel�le. �s n�mi rosszindulat. De alapj�ban v�ve nem rossz ember, �s j� tan�r.

- Csak egy k�rd�sem van, Remus. �s ha v�laszolt�l, tal�n nekem is k�nnyebb lesz.

- Hallgatlak…

- Te k�pes vagy tiszta lapr�l indulni?

- … - Megh�kken. V�rhat� volt. – Nem eg�szen �rtem, mire gondolsz, �s nem v�laszolt�l a k�rd�semre.

- Csak k�v�ncsi vagyok. – �sszeh�zom magam, �s odaford�tom a tenyerem a t�z fel�. J�l esik a k�nz� forr�s�g. Szeretn�k szenvedni. �gni.

- … Harry? Mit akarsz mondani nekem?

- … Sok minden megv�ltozott, ami�ta elment�l. T�bbek k�z�tt �n. Sajn�lom, hogy nem lehetek olyan, amilyennek k�pzelt�l.

- Miket besz�lsz? – K�zelebb h�zza a sz�k�t. R�kulcsolja a kez�t az �n, id�k�zben �tforr�sodott tenyeremre, �s elh�zza a forr�s�g ostroma el�l. – Harry? Kezdek megijedni. Ennyire nem lehet nagy a baj.

- De. – Felemelem a fejem, �s szenvtelen�l odafordulok hozz�, hogy l�ssa, hogy olvassa, szedje le onnan az �sszes felgy�lemlett, szorongatott k�nomat. – Holnap besz�lj az igazgat�val. Biztosan mond neked n�h�ny �rdekes dolgot. �s ha megbocs�tasz, most elmegyek aludni. F�radt vagyok.

Kih�zom a kezem az �v�b�l, �s elindulok az �gy fel�, amit nekem vetettek meg. Olyan helytelen �s �res ez az eg�sz.

- Harry! T�led akarom hallani. Ha Albust�l szerettem volna, hozz� mentem volna el�sz�r.

Igen. Sejtettem. �s �rt�kelem. Csak most nem megy. Aludni szeretn�k. Most az seg�tene a legt�bbet.

- Holnap besz�l�nk. J� lesz �gy?

- … Persze. Kit�n�. J� �jt!



***


Az els�, amit �rzek �bred�skor, az az, hogy egyed�l fekszem az �gyban. Senki sem fogja a kezem, senki sem �lel, nem simogatja a fejem, �s t�zszer is k�rbefordulhatok, ez akkor sem v�ltozik. Csak hideg van. �s felt�n�en vil�gos.
Fel�l�k az �gyon, v�gigp�rgetve az elm�lt nap esem�nyeit, azt�n mikor r�j�v�k, mi v�r m�g r�m ma, r�gt�n vissza is d�l�k a p�rn�ra. A fejemre h�zom a takar�t.
Nem vagyok itthon.
Csak az tartja bennem a lelket, hogy tudom, le kell mennem a pinc�be.
Rem�lem, Remus nem akar elk�s�rni.

- H�talv�! Gyere, hozattam fel reggelit!

Vajon meddig h�zhatom ki a takar� alatt?

- Harry! Ki az �gyb�l!

Hallom, hogy k�zeledik az �gyamhoz, azt�n megmarkolja a takar�t, �s leh�zza a fejemr�l. Mosolyogva szeml�li az �lomittas szemeimet, �s leveti mag�t az �gyam sz�l�re.

- Lemehetn�nk Roxmortsba. Ma biztos nagy a ny�zsg�s. S�t�lhatn�nk, bedobhatn�nk valamit Rozn�l.

- Menj csak! �n maradok. – Megpr�b�lom visszah�zni a takar�t a fejemre. Nem nagy sikerrel.

- R�d f�r a friss leveg�. Olyan s�padt vagy �s sov�ny, hogy m�r csak a nagy szemeid vil�g�tanak.

- Nem baj. J� nekem �gy. �s nem szeretek s�t�lni.

- Mi�ta? – Csod�lkozva felh�zza a szem�ld�k�t, azt�n megakad a tekintete valamin. �vatosan az �llam al� ny�l, �s megemeli a fejem. – Ezt hol szerezted?

Hirtelen nem is tudom, mire gondol. V�gigh�zza a mutat�ujj�t a nyakamon, �s homlok r�ncolva k�zelebb hajol.

- Ezt.

Halv�ny arcp�r jelenik meg rajtam. Most azt�n benne vagyok a slamasztik�ban. Mit mondjak neki? Konok arckifejez�ssel n�zek r�. Nem mondok semmit. Hagyjuk.
L�tom, ahogy v�giggondol n�h�ny dolgot, azt�n hirtelen fel�ll, �s az ajt� fel� indul. A jeges ijedts�g a csontomig hatol. Egyetlen mozdulattal kiugrok az �gyb�l, �s ledobom a takar�t a f�ldre.

- Hov� m�sz? – Megremeg a hangom. Nyelek egyet, �s gyorsan leveg��rt kapok, mert a hirtelen sz�vdobban�som kis h�j�n megfojt.

Megtorpan, �s lassan, nagyon lassan megfordul. Egy pillanatra komoran n�z r�m, azt�n v�ratlanul elmosolyodik.

- Hoztam neked valamit. Oda akarom adni.


Amint becsuk�dik m�g�tte az ajt�, minden er�m elsz�ll. Letagl�zva zuhanok vissza az �gyra. Ez �gy nem lesz j�. Nagyon nem. M�g ha el is tudom el�le titkolni az �rz�seimet, �s �ssze-vissza hazudozok is, ami m�r �nmag�ban is szem�ts�g, akkor is r� fog j�nni, hogy valami er�sen s�nt�t k�r�l�ttem.
M�g t�z percig b�mulok magam el�, azt�n egyszer csak r�d�bbenek, hogy mekkora egy marha vagyok. M�r tudja. L�thattam volna a pillant�s�b�l. Hozz� ment. �n meg itt �l�k, mint egy szerencs�tlen, �s v�rom, hogy mi lesz tov�bb.
Nem.
�gy rontok ki a szob�b�l, mintha az �letem�rt futn�k. Le, a pinc�be. Nem j�hetett r� ilyen gyorsan. Mib�l? Abb�l az egy foltb�l a nyakamon? K�ptelens�g. Vagy a viselked�sem volt �rulkod�? Annyira igyekeztem.
L�lekszakadva loholok le a l�pcs�k�n, �ppen csak a nyakamat nem t�r�m, �s amikor befordulok a folyos�ra, amelyik a szob�j�hoz vezet, els�t�t�l minden.
Lupin, a h�t�t a falnak vetve �ll, �s egyenesen r�m n�z. Szomork�s mosollyal az arc�n l�b�lja a kez�ben a p�lc�j�t, mik�zben elrugaszkodik a t�maszt�k�t�l, �s k�zelebb l�p hozz�m.

- Eg�szen gyors volt�l, Harry.

- Mit akarsz? – Lihegek. Alig b�rok megsz�lalni. – B�rmit megteszek, csak ne mondd el senkinek. K�rlek, Remus! Ha egy kicsit is sz�m�tok neked, hallgass a kedvem�rt!

Fanyar mosollyal k�zel�t meg. Meg�ll el�ttem, �s v�gigm�r. Nem tudok kiigazodni rajta. Van valami furcsa f�ny a szem�ben, amit nem �rtek. Egy adag csal�dotts�g, k�tked�s.

- �gy besz�lsz, mintha �t hallan�m. Mit csin�lt veled? – Megemeli az �llamat, �s ide-oda p�szt�z� szemekkel lesi az arcomat. – Meg akarod v�deni t�lem? Mivel zsarolt meg? Megfenyegetett? Itatott veled valamit?

- Nem! – El�t�m a kez�t. Veszek egy m�ly leveg�t, �s egy pillanatra becsukom a szemem. Megpr�b�lom �sszeszedni magam. – K�rlek! B�rmire, ami szent! Esk�sz�m, hogy sz�t fogadok, mindent megteszek! Komolyan! Egyetlen egy zoksz� n�lk�l, csak ne mondd el senkinek!

- Tudod, hogy mit k�rsz t�lem?

N�m�n b�mul. �n is �t. Esdekl� szemekkel.

- Mit gondolsz, mib�l j�ttem r�?

Megr�zom a fejem.

- Nem tudom.

- M�g tegnap este, amikor azt k�rdezted t�lem, hogy tudn�k-e tiszta lappal kezdeni. Az volt az els� gondolatom, hogy valamit nagyon el akarsz titkolni el�lem. Azt�n elhessegettem a gondolatot. �jjel t�bbsz�r is fel�bredtem. Rosszul aludt�l. El�sz�r azt hittem, hogy r�m�lmaid vannak. Odamentem hozz�d, �s r�j�ttem, hogy egy�ltal�n nem. Vissza akartam fek�dni a helyemre. Norm�lis dolog, hogy a te korodban az ember zaklat� dolgokkal �lmodik. De amikor megfordultam, kimondtad a nev�t… M�g ezt is meg tudtam volna magyar�zni magamnak. De ezt itt – mutat a nyakamra, majd a szememre -, �s ezt, m�r nem. Meg akartam bizonyosodni, hogy ut�nam j�ssz-e, amikor azt hiszed, hogy felel�ss�gre akarom vonni a t�rt�ntek�rt. �s ut�nam j�tt�l.

- Sajn�lom. – Nem tudom, mit hozhatn�k fel a ments�gemre. Val�sz�n�leg semmit.

- Sajn�lod? – K�tkedve n�z. – Akinek itt sajn�lkozni kell, odabenn van, �s dr�g�n meg fog fizetni. Arr�l gondoskodom.

Olyan s�r� lesz k�r�l�ttem a leveg�, mintha r�g�kb�l �llna. �zetlen, kem�ny f�lddarabokb�l. Iszony� gondolatok k�lt�znek a fejembe. Olyanok, amelyek arra engednek k�vetkeztetni, aljas vagyok �s gonosz. Ebben a pillanatban b�rmire k�pes lenn�k, csakhogy elhallgattassam. Lassan sz�lalok meg, �s a szavak marj�k a torkomat.

- Remus! Ha most bem�sz oda, elmegyek, �s soha t�bb� nem j�v�k vissza. Van el�g hely a f�ld�n, ahol �letem v�g�ig rejt�zhetek, �s soha nem tal�l meg senki. �rted, amit mondok?

- Nem hiszem, hogy ebben a helyzetben fenyeget�zn�d kellene. Ha akarom, bez�rlak egy szob�ba, �s ki sem tudsz onn�t j�nni. L�sd be, Harry, nem vagy abban a helyzetben, hogy felt�teleket �ll�ts.

- Nem �rtesz semmit! Legal�bb engedd, hogy megmagyar�zzam! – K�ny�r�gve kapok ut�na, hogy meg�ll�tsam.

- Mit? Hogy kihaszn�ltak? Hogy megbecstelen�tettek? Mit akarsz ezen megmagyar�zni?

- Ez nem igaz! – R�m�lten veszem �szre, hogy m�r majdnem �v�lt�z�nk egym�ssal.

- Harry! Te egy gyerek vagy, akinek fogalma sincs a feln�ttek vil�g�r�l. Most azt hiszed, hogy �rzel valamit, de p�r h�t m�lva semmit nem fogsz �rezni, csak �ress�get �s f�jdalmat. �s � ezt nagyon j�l tudta, amikor hozz�d ny�lt! – Az ajt� fel� lend�ti a p�lc�j�t.

- �n gyerek vagyok? – Leveg��rt kapkodok. – Ahhoz gyerek vagyok, hogy eld�ntsem, akarok-e valakit, vagy sem, de ahhoz, hogy t�bb sz�z ember elv�rja t�lem, hogy �n legyek a megment�j�k, s ez�ltal meg�ljek valakit, ahhoz nem? Mit tudsz te r�lam, Remus? Tudod, hogy min mentem kereszt�l csak ebben az utols� tan�vben? Van r�la fogalmad, hol lenn�k, ha � nem seg�t? M�r r�g a f�ldalatt fek�dn�k, vagy az Azkabanban �ln�k, gyilkoss�g�rt!

- �s �gy h�l�ltatta meg veled a szolg�latait, hogy… lefektetett? Brav�.

- Nem! Remus, nem �rted! �n akartam vele lenni!

- Ezt nem akarom hallani! – d�rrent r�m. V�szj�sl�an villognak a szemei, mikor elhallgat.

- Csak… csak gyere fel velem… vissza a szob�ba. Mindent elmondok. �g�rem. �s ha azut�n m�g mindig besz�lni akarsz vele, �m legyen... De �n is ott akarok lenni.

V�ratlanul megindul a l�pcs�k ir�ny�ba.
Nem mondom, hogy megk�nnyebb�ltem. L�pkedek ut�na, s k�zben l�zasan t�r�m a fejem, hogyan mondhatn�m el �gy a dolgokat, hogy min�l kevesebb embert keverjek bele. Fel�r�nk a szob�nkba, meg�ll a kandall� el�tt, �s h�trakulcsolja a kezeit.

- Figyelek, Harry.

- Remus! Meg kell, hogy �rts. Nekem ez nagyon neh�z. M�g besz�lni is r�la. F�leg el�tted…

- …?

- Az… eg�sz, m�g valamikor okt�berben kezd�d�tt. Akkor j�ttem r�, hogy engem… nem igaz�n �rdekelnek a… l�nyok. – Szerencse, hogy nem n�z r�m. K�ptelen lenn�k elviselni most a tekintet�t. Apr� csill�mok t�ncolnak a szemem el�tt. Legsz�vesebben meghaln�k. Harap�fog�val h�zatom ki magamb�l a k�vetkez� mondatokat. Musz�j besz�lnem. Most m�r nincs m�s v�laszt�som. – Akkor m�g megijedtem magamt�l is. Nem �rtettem, mi j�tsz�dik le bennem, �s… mocskosnak, betegnek �reztem magam. Nem volt senki, akivel megbesz�lhettem volna. �s minden �sszekusz�l�dott k�r�l�ttem. Volt valaki, akivel, h�t... fenntartottam valamif�le kapcsolatot, de t�bb volt ebben a csal�d�s, mint az �r�m. Igaz�b�l, nem is tudom, mi�rt voltam vele. Vonz�dtam hozz�. Azt hiszem ennyi.

- Ki volt az? – Monoton hang.

- Fontos ez?

- Igen.

- … Egy mardek�ros. El�g sok�ig h�ztam vele a szak�t�st, azt�n mikor v�gre r�sz�ntam magam, nem akart elengedni.

- Mi a neve? Ismerem?

- Igen. Egy �vfolyamon tanulunk. De nem szeretn�m a nev�t el�rulni.

- A nev�t! – M�g mindig nem fordul fel�m. Egyre f�lelmetesebb a hangja. Hideg.

- … Zambini. Blais. – Az eg�sz vil�g megfordul k�r�l�ttem. M�r csak annyi er�m van, hogy szerencs�tlen�l leengedjem magam az �gyra. Kellemetlen sz�d�l�s ker�lget. Azt hiszem, rosszul vagyok. – Remus, nyisd ki az ajt�t, k�rlek. Rosszul �rzem magam.

- L�tom, sz�n�szkedni, azt megtanult�l t�le. K�v�ncsi vagyok, m�g mire tan�tott meg. – R�m se n�z. Gy�l�l. Megvet. Mi m�st tehetne. Most �n is megvetem saj�t magam. Olyan ut�lattal mondja ki a szavakat, mintha egy utols� cs�sz�m�sz�hoz besz�lne. – Folytasd, Harry. V�rok.

�sszeszedem magam. A v�g�re kell �rnem. Magam miatt, �s… � miatta.

- Zambini leh�vott Roxmortsba, �s �n belementem, pedig m�r akkor tudtam, hogy nem eg�szen norm�lis az, ahogy viselkedett velem. Belementem, mert arra gondoltam, hogy… hogy norm�lis emberek m�dj�ra siker�l pontot tenni az eg�sz… kapcsolatra. De nem �gy t�rt�nt. Megitatott valami sz�rny�s�ggel, �s… - Nem b�rom tov�bb. M�r alig kapok leveg�t. Olyan �rz�sem van, mintha a v�rem v�zz� v�ltozott volna. Kih�lnek a kezeim, az arcom is szinte s�t a hidegt�l. K�szk�dve d�rzs�l�m �ssze a tenyeremet, �s kezdek mindent k�k �rnyalatban l�tni. Nincs er�m. – Remus, k�rlek, nyisd ki az ajt�t!

M�r csak suttogok. Rem�nyvesztetten n�zem a h�t�t. Nem mozdul. Nem csin�l semmit.
Meg kellene pr�b�lni fel�llni, �s kinyitni azt a rohadt ajt�t. �rzem, hogy zsibbadni kezd a sz�m sz�le, azt�n az eg�sz �tterjed a mellkasomra. �mely�t�, iszonytat� �rz�s. Er�lk�d�k. Nem megy, egyszer�en nem tudok leveg�t venni.

- Tov�bb!

- H… a… r�m t�madt, �s valami hotelben k�t�tt�nk ki… Nem eml�kszem a r�szletekre, csak azt tudom, hogy �n… kimondtam r� a hal�los �tkot, �s… fel akartam adni magam…

- Gyorsabban, Harry, �gy estig sem v�gz�nk!

- Remus, �n azt hiszem…Remus…

Csak halv�nyan hallom, hogy kopognak az ajt�n. Alig-alig jut el hozz�m a hangja. L�tom Remust, ahogy elindul, hogy kinyissa. M�r a fejemet sem tudom ut�na ford�tani. Belet�r�d�k az elker�lhetetlenbe. Nincs menekv�s.
A k�d egyre s�r�s�dik k�r�l�ttem. Fura hangokat �rz�kelek. Valaki kiab�l, szitkoz�dik. Valami csattan.
Az �v�lt�z�s egy pillanatra t�l hangos lesz. Azt hiszem, sz�thas�tja a kopony�m. Ijedten kapok a f�lemhez.
L�legezz! L�legezz!
Azt�n egy s�t�t, hom�lyos folt k�szik be a l�t�k�r�mbe. Csak a k�rvonalait l�tom.
A hangja… ismer�s… valami�rt �gy �rzem, mosolyognom kell. Nem hiszem, hogy sz�pen siker�l.
Megfulladok…

- Potter! Hallasz engem?

Valaki m�s hangj�t is… ideges…

- Ne merj a k�zel�be menni, k�l�nben…

- Rosszul van, az Isten verjen meg! Nem l�tod? Potter?!

Valaki megr�nt, �s elvesz�tem az egyens�lyomat. Led�l�k az �gyra. Nem, nem az �gyra. Ann�l ez kem�nyebb, �s … mintha lebegn�k… rep�l�k…

- Nyisd ki az ablakot, te szerencs�tlen!

- Azonnal engedd el!

- Klausztrof�bi�ja van, te idi�ta! Nem vesz leveg�t, megfullad!

- Mi? Ezt nem tudtam, ha tudtam volna…

- Mit tudsz te egy�ltal�n? – A sip�t�, iszony�an d�h�s hang az utols�, ami eljut a tudatomig.

Azt�n cs�nd.

S�t�t van.

Meleg, de s�t�t.

Megpr�b�lom megmozd�tani a kezem. Siker�l. Belenyilall a fejembe. Au. Ezt nem kellett volna. A fura, s�r� s�t�ts�g kezd sz�toszlani k�r�l�ttem. Tov�bbra sem l�tok semmit, de egy karny�jt�snyira, mintha lenne valami forma. Valami emberf�le alak. Vagy csak bebesz�lem magamnak?
Ki vagyok sz�radva. �jra megmoccanok, �s ijedtemben majdnem felki�ltok, mert valami nedveset �rzek a homlokomon.

- Nyugalom. Semmi baj, semmi baj.

Meleg karok �lelnek k�r�l. J�l �rzem magam k�z�tt�k. �vatlanul elny�jt�zok. Mint egy kellemes, langyos f�rd�ben.
Olyan j�. Finom az illata, �s szinte felt�lt�d�k benne.
Mennyivel t�bbek vagyunk, mi emberek a puszta test�nkn�l �s a gondolatainkn�l? Amikor otthon vagy egy par�nyi kuck�ban, vagy egy kar oltalmaz� szor�t�s�ban, �s amikor r�j�ssz, hogy semmilyen felel�ss�grevon�s, v�lt, vagy val�s hiba, t�tov�z�s vagy hirtelen d�nt�s nem sz�m�t annyit, mint az a vasakarattal �tadott szeretet, amit olyasvalakit�l kapsz, akir�l tudod, hogy mindet neked adja. Nem mintha m�st�l megtagadn�. Nem. Csak neked akarja adni.

- Nem voltam el�g er�s – suttogom elhal� ny�sz�rg�ssel.

- Bolond vagy, Potter. Nem k�rtem t�led, hogy hal�lig men� h�bor�ba bocs�tkozz. Lupin m�g az izzads�god szag�n is meg�rzi a f�lelmedet, vagy hogy titkolni akarsz el�le valamit. Nem lett volna szabad egyed�l neki�llni a dolgok tiszt�z�s�nak. Szerinted, �n mi�rt vagyok?

Valahonnan el�lend�t egy gyertyatart�t, �s meggy�jtja a gyerty�kat. Majdnem felh�rd�l�k ijedtemben, amikor r�n�zek az arc�ra. �ktelen lila folt d�sz�ti a bal fel�t.

- Te j� �g! Ez…

Elfintorodik. Vigy�z�, kedves mosollyal a sz�ja szeglet�ben k�zel hajol hozz�m, �s megpuszil a homlokomon.

- Ne sajn�lj addig, am�g nem l�ttad a m�sik f�lt.

- �!

Belefeledkezve simogatja a fejemet. Azt k�v�nom, sok�ig tartson ez a p�r pillanat. B�rmi �ron. M�g akkor is, ha ut�na hossz� ideig is kell siratnom.
M�r majdnem elm�l�zok, amikor eszembe jut valami.
A keze ut�n ny�lok, �s er�sen megszor�tom.

- Hol van Remus?

Buta cincog�sk�nt hat a hangom, olyan ijedts�ggel �tsz�ve, mintha legal�bbis Voldemortra k�rdeztem volna r�. � csak kurt�n megvillantja a szem�t, �s eln�z a v�llam f�l�tt, valahov� a szoba m�sik sark�ba.

- Itt van.

Nem kev�s a fenyeget�s a hangj�ban, olyan, amit m�r r�gen �reztem ki bel�le. Kicsit megrettenek, holott tudom, nem nekem sz�l a t�nus. Haragszik. Szerintem Remust hib�ztatja a rosszull�tem miatt. Van is benne n�mi igazs�g. �n m�gsem tudok r� haragudni. Eg�szen m�s uralja a lelkemet. P�ni f�lelem. Hogy eltiltj�k, elveszik, el�zik t�lem. G�rcs�sen kapaszkodom a kez�ben, mik�zben megpr�b�lok oldalra fordulni.
L�tni akarom, hol van. �s besz�lni.
Annyi minden van m�g, amit el kell mondanom.
Nem lehet teljes �rt�k� p�tap�m, ha nem tudja az eg�sz, ki�br�nd�t� igazs�got.