- Remus?

El�sz�r nem mozdul. V�rok egy kicsit. �n meg�rtem, hogy d�bbent, �s hogy a h�ta k�zep�re sem k�v�nja ezt az eg�szet, de annyira b�nt, hogy ilyen but�n �lltunk neki az eg�sznek. Lehetett volna �rtelmesebben is.
Mondjuk, szerintem �n sz�rtam el.
Csikorg� s�rl�d�st hallok, majd l�pteket.

- Igen, itt vagyok. – Odaford�t az �gy mell� egy sz�ket, �gy hogy pont ford�tva �lj�n le r�, a sz�kt�mla tetej�re k�ny�k�lve. R�vet�l a gyertyal�ng f�nye az arc�ra. �rdekes k�pet ny�jtanak mindketten, sz�tvert arccal, pedig azt�n egyik�nknek sincs kedve viccel�dni. Csak, ahogy Remus �sszeszor�tja a sz�j�t, megny�lik a k�pe, �s kihangs�lyoz�dik a monokli, ami olyan gazdagon tark�tja a szeme alj�t, ak�r egy �sszez�zott bokr�ta.
Inger�lten megr�zza az �kl�t, m�g biztosan f�j neki.
Lehorzsol�dott a b�r a k�zfej�r�l. Pitonnak igaz�n kem�ny feje lehet.

- Ne sajn�ltasd magad, Lupin. Amikor egym�st harapd�lj�tok a fajt�rsaiddal, nem ilyeneket szokt�l kapni.

- Te! Hallgass! – Fenyeget�en felemeli a hangj�t.

Jesszus. �s m�g �n vagyok a gyerek! Ezek ketten kitesznek egy eg�sz kiscsoportot az �vod�ban.

- Remus, igazs�gtalan vagy. – Megpr�b�lok fel�lni. Magam m�g� gy�r�m a p�rn�t, �s nekid�l�k.

- Harry! Tiszt�zzunk valamit. Ha egy pillanatra is azt gondolod, hogy �ld�somat adom erre a… nem norm�lis kapcsolatra, akkor gyorsan verd ki a fejedb�l. – L�tom, milyen k�nos neki az eg�sz. M�g saj�t mag�val is k�zdenie kell, hogy ne fakadjon ki r�m �jra. – Meg van az egy�ni v�lem�nyem Perselus ind�t�kair�l, �s te vajmi keveset tudhatsz err�l.

- �, akkor tal�n k�z�lhetn�d vel�nk a koncepci�idat, a v�ltozatoss�g kedv��rt. – �s megint Perselus Piton. Jajj, ennek nem lesz j� v�ge. Ahogy mustr�lj�k egym�st, m�r az fel�r egy had�zenettel.

- T�nyleg? �r�mmel.

- Rajta!

- Rendben!

- �ll�ts�tok m�r le magatokat! – A ki�lt�somra legal�bb reag�lnak. M�g. – El�sz�r is, te vagy az, Remus, aki keveset tud r�lunk. Megj�tt�l, �s l�tsz valamit, azt�n egyb�l �t�lsz. N�zd, tudom, hogy sokkal jobban �r�ln�l, ha egy norm�lis, j�kedv�, gondtalan Harryt tal�lt�l volna tegnap este a pinc�ben, de sajnos ezen nem tudok v�ltoztatni. Nem leszek olyan nevelt fiad, amilyennek elk�pzelt�l, �s ez nekem is f�j!… De … �rtsd meg, hogy ez van. Amin kereszt�lment�nk az elm�lt h�napok sor�n, megv�ltoztatott egy sor dolgot, �s mindkett�nket. Valahogy k�zelebb hozott egym�shoz. El kell fogadnod, hogy igen, f�rfival van kapcsolatom! Ilyen vagyok, �s k�sz! Persze, �rtem, hogy nem tetszik, nekem is neh�z volt elfogadtatni saj�t magammal, �s igaz�n komoly energi�mba ker�lt megem�szteni, de nem fogok hazudni magamnak, �s nem fogok csak az�rt hamis �letet �lni, hogy ez m�soknak tetsszen!

Lehajtja a fej�t a kezeire, �s onnan morog.

- Mi�rt t�nik ez az eg�sz nekem mesterk�ltnek?

- Mire akarsz ezzel c�lozni? – Most Piton h�rd�l fel.

- Nem is sejted? – Remus �sszeh�zott szemekkel r�pillant.

- Ha azt akarod ebb�l az eg�szb�l kihozni, hogy �n voltam az, aki elferd�tette Pottert, h�t k�zl�m veled, hogy tal�n sosem t�rt�nt volna k�zt�nk semmi, ha nem tudom, hogy van homoszexu�lis hajlama, �s volt m�r el�ttem kapcsolata m�ssal!


- Tal�n? Ez is milyen �rdekes. Igen, �s m�g egy. Volt kapcsolata. Igen. Kivel? Egy mardek�rossal, a te di�koddal! Akivel nap, mint nap kapcsolatban �llsz, �s akit sim�n r�vehett�l, hogy kezdjen ki vele, �s pr�b�lja befoly�solni!

- … Neked elment az eszed, Lupin. – Felugrik az �gyam sz�l�r�l, �s idegesen le�r egy k�rt a szob�ban.

- Remus, k�rlek! – Belekapaszkodom a kez�be �s leh�zom magamhoz. - �ppen � volt az, aki folyton kimentett Zambinit�l. Szerencs�re mindig ott volt, amikor sz�ks�gem lett volna r�.

- Szerencs�re? �s te hiszel a v�letlenekben? Ott termett, ripsz-ropsz, a semmib�l? Szerinted, mennyi es�lye van annak, hogy egy tan�r, egy h�zvezet�, aki roppant elfoglalt egy�bk�nt, folyamatosan figyelemmel k�s�ri k�t di�knak a t�nyked�s�t, �s mindig pont id�ben jelenik meg a helysz�nen?

- De… - M�r nem tudom mit mondjak. Nem gondoltam, hogy ennyire elfogult vele szemben. – Remus, ha � nincs, akkor engem m�r b�rt�nbe z�rtak volna. Mit gondolsz, ki b�rtam volna? Meddig? Mi lett volna velem odabenn? Mi�rt hiszed, hogy rosszat akar nekem? Kock�ztatta a lebuk�s�t azzal, hogy visszaforgatta az id�t, csak az�rt, hogy megmentsen. �s amikor els�re nem siker�lt, akkor megcsin�lta �jra, �s �jra. Olyan neh�z elhinned, hogy vigy�zott r�m, hogy j�t akart nekem?

- Harry! Mi a fen�t keresett n�la akkor este az id�nyer�? Ha nem tudta el�re, hogy mi lesz? He? Tudod milyen neh�z hozz�jutni ahhoz a dologhoz? El�rulom! Nem p�r perc, �s nem is p�r �ra, iszony� sok pap�r �s enged�ly sz�ks�ges hozz�!

Egyszer�en nem akarok hinni a saj�t f�lemnek. Minden, amit mond, tot�lisan �gy hangzik a sz�j�b�l, mintha t�nyleg valami el�re kitervelt �rm�ny lenne az eg�sz.

- Az�rt volt n�lam, mert sz�ks�gem volt r�. Egy el�z� �gyb�l kifoly�lag. De, neked ehhez, Lupin, az �g egy adta vil�gon, semmilyen k�z�d nincs!


- �s m�g mivel pr�b�lkozt�l, Perselus? Fogadjunk, hogy volt m�g p�r tr�kk a zsebedben, ha esetleg az „ A” terv nem j�n be! Olyan, amir�l Harrynek halv�ny fogalma se volt! J�, hogy nem kezdt�l el valami titkos tervet sz�v�getni, �ln�ven, �lruh�ban! Mivel pr�b�ltad m�g elcsavarni a fej�t?


- Remus, ne! – Most m�r t�nyleg nem b�rom tov�bb hallgatni ezt a r�galmaz�st.

- Harry! Mit tudsz te err�l az emberr�l azon k�v�l, amit el akart veled hitetni? �n ismerem, �s azt is sejtem, mif�le mocskos, meg�talkodott �rdekek miatt csalogatott mag�hoz! Ki tudja, mi�ta tervezgette ezt az eg�szet, te pedig naivan beles�t�lt�l a h�l�j�ba!

- Na, most azt�n el�g volt! – d�rren m�g�le egy iszony�an d�h�s hang.

Remus �gy rep�l le a sz�kr�l, mintha l�thatatlan er� markolta volna h�ton. A k�vetkez� pillanatban Piton ott t�rdel f�l�tte, �s m�r csak a tompa csattan�s t�r�t vissza a val�s�gba.
Teljes megr�k�ny�d�ssel veszem tudom�sul, hogy ezek ketten k�pesek agyonverni egym�st, minden k�l�n�sebb probl�ma n�lk�l. Kiugrok az �gyb�l, �s a legt�bb, amit tehetek, az az asztalra helyezett p�lc�m k�zbev�tele, majd… h�t igen. A t�bbi.

- Petrificus tot�lus!

Na. Cs�p�re csapott kezekkel �llok mellett�k. A v�gletekig feld�h�tettek. Lihegve n�zem a mozdulatlan �br�zatukat.

- Nem sz�gyellitek magatokat? Ti nevezitek magatokat feln�tt, okos, �lettapasztalattal rendelkez� embereknek? - Kimeresztett szemekkel n�zek az egyikr�l a m�sikra. - Az eszem meg�ll! Mi van veletek?

D�h�mben azt sem tudom, mit v�gjak a fej�kh�z. Mondjuk egy mestergerenda nem �rtana. Ha ezeket �sszeereszti az ember, visszavedlenek tizenhat �ves iskol�ss�, �s cs�ppet sem �ll j�l nekik.

- Remus?! Ha nem tudn�d, most nem r�lad van sz�! Magasr�l teszek r�, hogy annak idej�n mi t�rt�nt k�z�ttetek, hogy milyen indokokat pr�b�lsz r�er�ltetni a kialakult helyzetre, �s ne pr�b�ld nekem bemagyar�zni, hogy teljesen h�lye vagyok! Ez az �n �letem!… �s maga!? Folyton azt hallom, hogy mennyire ostoba vagyok, ami�rt �t percenk�nt vereked�sbe keveredek, hogy nem tudom t�rt�ztetni magam, hogy fogjam vissza a vehemenci�mat? Akkor ez most mi? K�t… barokktin�dzser!

Mindj�rt megpukkadok.
Kell m�g p�r perc, mire nagyj�b�l lehiggadok, �s leveszem r�luk az �tkot. Kif�jom a megmaradt fesz�lts�get, �s visszahuppanok az �gyra.

- Ezt soha t�bb� ne csin�ld! – hallom dr�ga, kib�rhatatlanul �nfej�, �m szeretetrem�lt� professzorom morcos hangj�t. Remus h�mm�gve helyesel. V�gre! Valamiben egyet�rtenek.

- Bezzeg, ha engem kell szidni, akkor szent a b�ke, mi?

- Potter! Szemtelen vagy. Ne akard, hogy megfegyelmezzelek!

- Pedig, esk�sz�m, most arra lenne sz�ks�gem.

- Merlinre! – Remus megr�k�ny�dve �l fel. – K�m�ljetek meg az ilyen, �s ehhez hasonl� megjegyz�sekt�l! Rendben?

- Mi�rt? Mi rosszat mondtam? - Elt�n�d�k. - Gondolom, ez olyan, mint a kiskan�l.

P�tap�m arckifejez�s�b�l �t�lve, most nagyon idi�t�n festek. Nem �rt semmit. Addig j� neki.
Az �n nagyra becs�lt „megront�m” viszont csak kinyitja a sz�j�t, mintha mondani k�sz�lne valamit, majd ugyanolyan gyorsan be is csukja. �sszeh�zott szem�ld�kkel odafordul Remushoz:

- Esetleg besz�lhetn�nk n�gyszemk�zt?

- Rendben. – Lupin belet�r�dve b�lint.

- Mi�rt n�gyszemk�zt? �n mi�rt nem hallhatom?

K�t nagyon d�h�s szemp�r szegez�dik r�m. Haragszanak az el�bbi�rt.

- J�l van. Csak megk�rdeztem. – Megvonom a v�llam, �s visszabugyol�lom magam a takar�k k�z�. Ink�bb �r�lni kellene, hogy nem hagytam, hogy a f�l�v kezdet�re sz�tvert k�ppel kelljen megjelenni egyeseknek a di�kok el�tt.

Hi�ba f�st�lg�k. F�ty�lnek r�m.
Kimennek. F�lelek egy kicsit, �s hallom, ahogy veszekednek. Rem�nytelen.
Nyers �nz�s, amit m�velnek. Igaz�b�l szerintem, itt m�r r�g nem r�lam van sz�. Persze �n is d�sz�tem a palett�t, de sokkal ink�bb azt �rzem, hogy mindketten a m�siknak pr�b�lj�k felsorakoztatni az �sszes eddigi s�relm�t.
Neveld magad mag�nyodban er�ss�, Harry!
J� vicc. Akkor�t tudn�k sop�nkodni, hogy hajaj.
Lehet, hogy igazs�gtalan vagyok?
Vagy csak annyira megszoktam a „magad uram” fel�ll�st, hogy amint olyan helyzettel tal�lkozom, amikor n�lk�lem akarj�k megoldani a gondjaimat, a mosolyogva, k�v�l�ll�k�nt val� elvisel�s m�r nem megy?
Id�lt idegr�ng�ssal v�rom, hogy befejezz�k. Ut�latos helyzet. Ugr�l a szemem. �rzem, hogy rebeg.
Mi lesz m�r?
Hallom, ahogy Remus ap�m nev�t emlegeti. Pont ez hi�nyzott. K�pzelem a reakci�kat. S�t, hallom is.
Lehet, hogy m�gis k�zbe kellene avatkozni?
V�rakozzunk m�g egy kicsit.
Lehet, hogy est�re felrobban Roxfort, el�g minden �s mindenki.
Akkor meg m�r �gysem sz�m�t.
Bumm.

Cs�nd.

Na, mi van, csak nem befejezt�k? Vagy legyilkolt�k egym�st, �s most k�t hulla fekszik az ajt� el�tt? �s amikor ki akarom majd nyitni, hogy megn�zzem, mi t�rt�nt, a hull�jukat kell majd els�p�rn�m az �tb�l...
Ez nem vicces.
Mi van m�r?

Ny�lik az ajt�.
Remus gondterhelten r�ncolja a homlok�t, ahogy bel�p.
Egyenesen fel�m tart.

- Harry! - Leguggol az �gyam el�tt. Megmarkolja a kezeimet, �s szinte m�r k�rlelve n�z a szemembe. – Figyelj r�m. Ez nem helyes. Nem hiszem el, hogy te nem �rted, mibe r�ngatott bele.

- Nem r�ngatott bele! – Felcsattanok. Megint a r�gi n�ta. �t keresem a szemeimmel. Az ajt�n�l �ll, nekit�maszkodva, karba font kezekkel.

- Ki kezdem�nyezett? Elk�pzelni se tudom, hogy te volt�l. Egy�ltal�n mir�l tudtok ti ketten besz�lgetni? H�sz �vvel id�sebb n�lad. Ez t�l sok. Sosem leszel mellette egyen�rt�k�, mert �gy fog j�tszani veled, ahogy csak �ppen nem sz�gyelli.

- Ez nem igaz!

- Legal�bb gondolkozz el rajta.

- M�r elgondolkoztam! M�st sem csin�lok, csak gondolkodok. Sz�ks�gem van r�, �rted?

- Csak tudod, mit�l f�lek? Hogy �sszekevered ezt, valami m�ssal. �s az nem helyes.

- Ne akarj kioktatni, j�? – S�rt�d�tten h�tr�bb h�z�dok.

- Harry! R�ad�sul a tan�rod. Egy�ltal�n, hogyan k�pzelt�tek a tov�bbiakat? Perselus, ezt t�led k�rdem. V�giggondoltad legal�bb te, hogy mi lesz a k�vetkezm�nyekkel? Ha ez kider�l, �gy rep�lsz innen, hogy h�romig sem lesz id�d elsz�molni. V�ge a tan�ri p�ly�dnak. Nem lehetsz ennyire felel�tlen. �s akkor m�g nem is besz�ltem a s�t�t fenyeget�sr�l, ami b�rmikor k�z�tek �llhat.

- Saj�t magadnak mondasz ellent, Lupin. Szerinted kihaszn�lom, becsapom �t. Vajon, v�llaln�m-e a k�vetkezm�nyekkel j�r� felel�ss�get, ha nem akarn�m t�nyleg, �szint�n? Szerinted, nem lenne ak�r most is jobb dolgom, mint hogy itt gy�zk�djem a cs�k�ny�s fejed? �s ne gyere nekem megint az apj�val, mert ez a t�ma m�r egy ler�gott csont.

- T�nyleg az – b�lintok. – M�rmint az ap�m.

Juj, ez most morbid volt. Remus rosszall�an �sszeh�zza a szem�ld�k�t.

- T�bb komolys�got, Harry. Ezzel is azt bizony�tod, mennyire �retlen vagy. – Hosszasan n�z. Szomor�an, agg�dva. – Nem hiszem el, hogy nem tal�lt�l volna egy korban hozz�d ill� szem�lyt, ha m�r minden�ron ragaszkodsz a saj�t nemedhez. Vagy v�rt�l volna addig, m�g befejezed az iskol�t. Annyi fiatal van m�g a vil�gon, aki hasonl�an �rez. Egyszer�en nem �rtelek.

- T�nyleg nem �rtesz. Most is azt hajtod, hogy t�l id�s hozz�m, hogy f�rfi, hogy tan�r. �n ezt mind tudom. De ezek olyan dolgok, amelyek adottak, �s nem tudunk rajtuk v�ltoztatni.

- Hamarosan visszaj�nnek a di�kok, a t�bbi tan�r. T�lem sem v�rhatj�tok el, hogy falazzak nektek. Az�rt v�llaltam el a gy�ms�got, �s az�rt j�ttem ide, hogy seg�tsek, hogy vigy�zzak r�d, �s nem az�rt, hogy t�tlen�l n�zzem, hogyan fogsz elhervadni.


- Tele vagy el��t�lettel. Val�j�ban nem is az a bajod, hogy id�sebb, vagy hogy f�rfi, igaz? Az a bajod, hogy ez az ember Persleus Piton!

Azt hiszem, beletenyereltem. Most mind a ketten engem n�znek.
Perselus komoran, Remus d�bbenten.
Mi�rt nem �rti meg? Engem nem �rdekel, hogy mit tettek r�gen, hogy hogyan ut�lt�k egym�st. Ez most NEM R�LUK SZ�L!


- … Volt egy szob�nk, �s... – K�nl�dok magammal. Nem akarok megint b�gni. Ez m�r nevets�ges.

- Harry! – Megpr�b�lja megsimogatnia fejem.

- Nem! Hallgass v�gig!

�rny�ka vagyok saj�t magamnak. Milyen ki�br�nd�t� k�pet mutathatok?

- Minden egyes nap fontos volt, amit ott t�lt�tt�nk. A reggelek, az est�k. Pedig nem is figyelt�k, hogy m�lik-e az id�. Elsz�ntuk magunkat r�, hogy boldogok lesz�nk…

Azt hiszem, nem b�rok tov�bb besz�lni. Szenvedve bed�l�k az �gyba, �s a semmibe meredek. Ennyi. Meg�rtettem a korl�tok fogalm�t.

Remus m�g sok�ig guggol mellettem, azt�n mikor v�gre felegyenesedik, az ablakhoz megy.
Kin�z rajta, valahov� el, a messzis�gbe. N�ha, mintha mosolyt l�tn�k megjelenni az arc�n, ami azonnal el is t�nik. B�skomors�g, melank�lia, keser� ir�ni�val vegy�tve.

- Nem sz�lok senkinek. – Halkan besz�l. Alig hallhat�an. – De, ha kider�l, egy percig sem fogok tagadni. �s te! – Hirtelen fordul meg, egyenesen Pitonnak szegezve az ujj�t. – Ha csak megsejtem, hogy k�rt teszel benne, vagy b�ntod! Ha csak egy pici f�jdalmat is okozol neki!... Esk�sz�m, hogy az lesz �leted utols� napja. Meg�llek. Ott, mindenki szeme l�tt�ra… Nem fog �rdekelni, hogy mibe ker�l ez nekem. Rem�lem nem lesz hossz� t�v� ez a kapcsolat. Rem�lem, hogy hamar felny�lik a szeme! Hamarabb, mint hogy t�nkretenn�d.

Ezek ut�n �gy viharzik ki a szob�b�l, hogy �ppen csak fel nem d�nti Perselust.

Remegek a d�ht�l, a fesz�lts�gt�l. Meg is k�nnyebb�ltem, meg nem is.
A sz�thull�s k�sz�b�n j�v�k r�, hogy egyetlen egy okb�l b�rtam elviselni id�ig ezt az eg�szet. M�gpedig az�rt, mert r�j�ttem, hogy van okom, hogy kib�rjam. Am�g nem volt szil�rd elk�pzel�sem arr�l, hogy mi�rt �lek, �s itt ne gondoljon senki a nagy feladatomra, amir�l val�j�ban mindenki hajlamos azt hinni, hogy csak az�rt hord a h�t�n a f�ld, hogy beteljes�tsem, sz�val, am�g �n nem tal�ltam meg a val�di �rtelm�t magamban, hajlamos lettem volna elpuszt�tani magamat. �s semmi sem tarthatott volna vissza. �hen haltam volna egy �tellel zs�folt asztal el�tt is ak�r.
�s a megvil�gosod�som �ppen akkor �rt el, amikor most, el�sz�r �reztem kihullani a kezeim k�z�l ezt az �rtelmet. Nem csak arr�l van sz�, hogy valami k�ba szerelem bimb�zik bennem, amit hordozok, �s b�rmit megtenn�k, hogy megtartsam. Az eg�sz �letfelfog�somr�l, a vil�gomr�l van sz�, ami egy csap�sra megsemmis�lt volna, ha engedek. Pedig f�jdalmat okoztam. Egy olyan embernek, aki ezt nem �rdemelte. F�leg nem t�lem. Igazi arculcsap�s volt.

- Elment – rebegem a falnak.

- Majd visszaj�n. Megnyugszik, �s visszaj�n.

Ide j�n hozz�m, le�l az �gyra. � is le van t�rve, megviselte, de valami�rt �gy �rzem, fontosnak tartja, hogy ne l�ssam rajta. Megsimogatja az arcomat, �s k�nyelmes lass�s�ggal odad�l mell�m. �tkulcsolja az ujjaimat, �s n�zegeti �ket.

- R�mesen festhetek – suttogom sz�gyenl�sen.

- Igen. Ak�r egy vasorr� b�ba. M�r csak a bibircs�k hi�nyzik az orrodr�l. – Mosolyog. Szeretem, hogy ilyenkor is el tudja �zni a felh�ket egy humoros megjegyz�ssel.

- Nekem a sima is j� lesz. Nem vagyok telhetetlen.

Leveszi a szem�vegem, �s apr� puszit nyom az orromra.

- Ut�l engem.

- Dehogy ut�l. Csak f�lt. – Let�rli a szemem al�l a nedvess�get. – T�lem. Joggal, hozz�teszem. Sok mindenben igaza van, ugye tudod?

- Nincs igaza! Tudok magamra vigy�zni.

- Mintha hallottam volna �n ezt m�r t�led? Ahhoz k�pest ritka az olyan z�r, amiben neked nincs strat�giai szereped. �s ha m�r itt tartunk, velem sem tudt�l vigy�zni. Pedig, h�nyszor figyelmeztettelek?

- �s tess�k. Milyen j�, hogy nem vettem komolyan.

- Teljesen elrontottalak. – Elh�zza a sz�j�t, �s a hajamat kezdi el babr�lni. Ilyenkor bab�zik. �s �n �r�mmel beh�dolok a szerepk�rnek. Megnyugszom t�le.

- Remus szerint, ink�bb megrontott.

- Hm. Nem mintha maradt volna benned valami megrontani val�!

- Azt akarja mondani, hogy romlott vagyok? Az �n tiszta, �szinte lelkem?

Most komolyan n�z. Pedig ott bujk�l a hamiss�g a koromsz�n� szemeiben.

- Te egy cafrang vagy, Potter! Mindig is az volt�l, �s az is maradsz.

Enn�l kedvesebbet m�r �gysem tudna mondani. �n meg vigyorogva belef�rom a fejemet a v�ll�ba, hogy meg�leljen.

- De maga nem b�nja – d�rm�g�k a tal�rj�ba. Legal�bb ny�las lesz, �s lesz oka panaszkodni.

- Cs�ppet sem. Id�nk�nt el�ny�dre v�lik.

- Csak id�nk�nt?

- Csak.

- Mindig sejtettem, hogy f�lt�keny t�pus. – Ett�l lemerevedik. Tudtam. B�rmit elvisel, de ahogy sz�ba ker�lnek a hib�i, �d�z ellenkez�sbe kezd.

- Nem vagyok f�lt�keny t�pus.

- De van eg�szs�ges �nbecs�l�se. – M�r teli sz�jjal vigyorgok.

- Neked meg azt aj�nlom, ne k�s�rletezz, mert megj�rod.

- Meg �nfej� is, �s mindenki azt tartja mag�r�l, hogy bek�pzelt.

- Val�ban?

- Igen, meg azt is mondj�k, hogy val�j�ban nem is ember.

- Na ne! – F�lh�zza a szem�ld�k�t, �s most pont �gy n�z, mint ahogy az oszt�lyban szokott.

- Komolyan – b�lintok. - Eg�sz legend�kat tudn�k mes�lni arr�l, hogy a di�kok szerint mivel foglalkozik este, az �j leple alatt, a pinc�ben.

- Ne k�m�lj!

- �ll�t�lag, az ut�bbi �vekben elt�nedezett di�kokat mind mag�val l�tt�k utolj�ra. Leviszi �ket a pinc�be, elk�b�tja, azt�n darabonk�nt belef�zi �ket a b�jitalaiba.

- Mi�rt tenn�k ilyet?

- H�t, hogy hat�konyabbak legyenek. De el�tte kisz�vja a v�r�ket.

- �rtem. – Megk�sz�r�li a tork�t, azt�n kicsit eltol mag�t�l, hogy a szemembe n�zhessen. – Azt ugye tudod, hogy minden legend�nak van alapja.

- Gondoltam.

- �gyhogy most leviszlek a pinc�be, elk�b�talak, �s a t�bbit k�pzeld ut�na. – Kutatja a szemeim. – Potter, te nem azt k�pzelted ut�na.

- �.