***

A saj�t �v�lt�semt�l �bredek fel. Belemarok a leveg�be.
R�vid k�h�g� roham, majd miut�n sikertelen�l tapogat�zok a szem�vegem ut�n, feladom. Minek? �gyis s�t�t van.
Lem�szok az �gyr�l, �s m�g mindig a d�b�rg� sz�vdobog�st�l er�lk�dve, h�zom magam ut�n a takar�t. A f�ld�n rendezzem be a kuck�t, amiben a k�vetkez� �r�kat szorong�ssal k�sz�l�k elt�lteni.
Nem tudn�k m�g egyszer elaludni.
Az �lom, ami szerencs�re t�nyleg �lomnak bizonyult, val�s�gos pokoll� v�ltoztatta az �jszak�mat. Hi�ba �bredtem fel. Az ut�hat�sa m�g j� ideig k�s�rt, ak�r a nevet� lid�rcek. K�rberendezem a takar�mat, �s a t�rdemre hajtom a fejem. Ilyen baroms�got is csak nekem jut eszembe �lmodni. Nem is eml�kszem az eg�szre, csak az biztos, hogy volt ott egy dementor. �s egy s�t�t cella.
A sarokba h�z�dva �l�k, hogy ne �rjen f�ny. L�tom, hogy k�zeledik a sz�rnyeteg, hogy folyton ott �l�lkodik, mintha csak ellen�rizni akarn�, mit csin�lok. De amikor v�g�l a r�cs el� ker�l, v�ratlanul h�trah�zza a csukly�j�t, �s Perselus Piton �ll el�ttem. Felpattanok, odaugrok a r�cshoz. Biztos vagyok benne, hogy Dumbledore k�ldte, hogy ki akar szabad�tani, hogy megmenek�l�k, �s nem �rtem, mi�rt csak mosolyog, �s mi�rt nem nyitja ki azonnal a z�rka ajtaj�t. Hi�ba k�rdezgetem, csak �ll �s n�z. De a mosolya nem kellemes, s�t, valami eg�szen hideg, f�jdalmas �rz�st kelt bennem. R�kiab�lok, ki akarok ny�lni a r�csok k�z�tt, hogy megragadjam, hogy megr�zzam. De nem �rem el. Arr�l faggatom, van-e terve, tudja-e m�r, hogyan fogunk megsz�kni.
Azt�n, mikor besz�lni kezd, eg�sz egyszer�en sokkot kapok. Nem az � hangja.

- Kezdetnek elj�hetn�l velem p�nteken Roxmortsba.

Akkor �bredtem fel.
M�g mindig r�z a hideg, �s m�r Remus mocorg�s�t hallom. Biztosan fel�bresztettem szeg�nyt.

- Harry? J�l vagy?

Vil�goss�g. Sz�tmegy a fejem a hirtelen j�tt f�nyt�l.

- Igen. Csak… rosszat �lmodtam.

Tan�cstalanul �ll a szoba k�zep�n. �pp a k�nt�se �v�t k�t�zgeti. �sszeh�zza a szem�ld�k�t, �s t�tov�n megk�zel�t. Szerintem � sem igaz�n tudja, mit kell csin�lni ilyen helyzetben. Szokatlan szerepk�r. Mindketten tanuljuk.

- Gyakran el�fordul?

- Mi?

- Hogy r�m�lmok gy�t�rnek.

- Nem igaz�n. S�t, mondhatn�m, az ut�bbi id�ben egy�ltal�n nem. Ami�ta P… khm… mindegy.

- J�l van, nyugodj meg. �rtettem. – Hossz� s�hajt�ssal �l le mell�m a f�ldre. – Ne haragudj r�m, Harry…

L�tom, hogy �tgondolja, mit mondjon. Valahogy most olyan b�nb�n�nak t�nik. Neki sem lehet k�nny�. B�tor�t�an r�mosolygok. Seg�teni akarok.

- Hidd el, �n t�nyleg j�t akartam neked, mikor megpr�b�ltalak meggy�zni. �s most is a javadat akarom, ez�rt m�g egyszer megk�rdezem t�led. Harry, ne n�zz ilyen v�dl�n, t�nyleg utolj�ra, �s ut�na b�k�n hagylak. Elv�gre m�r k�sz feln�tt vagy, nem igaz? – m�k�san megcib�lja a hajamat. - Sz�val, t�nyleg ennyire fontosnak �rzed ezt az embert az �letedben?

- J�l �rzem magam vele.

- Hm. �rdekes, hogy ez a v�laszod.

- Mi�rt?

- H�t… - Megvonja a v�ll�t. – Mert a te korodban az ember azt v�rn�, hogy azt mondod, szeretem, im�dom, � a mindenem �s hasonl�k.

- H�, de dr�mai. – Elh�zom a sz�m.

- R�ad�sul kezded �t venni a gesztusait.

- Az m�g rendben is van, de k�peld el, amikor majd � veszi �t az eny�imet.

- H�t… az lenne a hajmereszt�bb v�ltozat.

Elhallgat. �n is.
Rendesen ker�lgetj�k a forr� k�s�t. Most, hogy nincs jelen az �rintett f�l, tal�n �ssze kellene szednem magam, �s r�k�rdezni n�h�ny dologra, ami nem hagy nyugodni. �s m�gsem teszem. Egyszer�en f�lek a v�laszt�l.
Bebesz�ltem magamnak, hogy nem akarom tudni, �s m�gis m�rgez, lassan m�rgez ez az eg�sz. V�dekez�sk�nt kital�ltam a saj�t magyar�zatomat.

- Azt hiszem, egyszer�en el sem tudod k�pzelni, hogy magam�rt szerethet. Szerinted �n nem vagyok hozz� el�g j�, hogy… kev�s vagyok hozz�. Ez�rt keresed a h�ts� sz�nd�kot. Nem tudod elk�pzelni, hogy sim�n, �s pont velem, csak �gy le�llna. Igaz?

- Dehogy! – D�bbenten m�reget. Ide-oda mozognak a szemei. – Sosem gondoltam ilyet.

- Nem menteget�zz, tudod, �n sokszor gondolok erre, �s szinte f�lek, hogy egyszer csak megl�tja, meg�rti, �s akkor nevetni fog saj�tmag�n, hogy hogyan lehetett akkora idi�ta, hogy egy percig is foglalkozott velem.

- Ekkora butas�got m�g �letemben nem hallottam – horkan fel m�rgesen. – �s t�bb� nem is szeretn�k. Eleve �r�lts�gnek tartom ezt az eg�szet. De, hogy mindennek a tetej�ben m�g te �rzed magad kev�snek hozz�? Ez felh�bor�t.

Hallgatunk egy kicsit. Remus dideregve �sszeh�zza mag�t. �n meg elsz�gyellem magam, hogy nem adtam neki r�gt�n a takar�mb�l. Most bep�tolom. Kih�zom a h�tam m�g�l, �s magunkra ter�tem. �gy m�r sokkal jobb.


- Tudod – folytatja engesztel� hangon -, k�nnyen elragadtatom magam, ha r�la van sz�. Sajn�lom. Ez neked nem lehet kellemes. De nem tudok egyik percr�l a m�sikra v�ltani.

Milyen furcsa. Most, hogy v�gre b�k�sen besz�lget�nk, eszembe jut egy mondat, amit valamikor m�g tavaly olvastam, �s ami bennragadt a fejemben.

„ A gy�l�let �s a keser�s�g �destestv�rek”.

Igen, valami ilyesmit l�tok Remusban. Keser�s�get. M�gis � akar vigasztalni. Ez abb�l is l�tszik, hogy hirtelen megpr�b�l felh�zni mag�val a „viccesebb t�m�k” szintre, �s sz�npadias k�ppel magyar�zni kezd. J� kom�di�s lett volna bel�le.
Egy humorzs�k v�rfarkas.
Az�rt, van ebben nem kev�s s�t�t ir�nia.

- Nem tudom, mi ez az eszmefuttat�s arr�l, hogy nem vagy el�g j�, vagy t�k�letes. Nem sok t�k�letes emberrel tal�lkoztam �letemben, pedig ismerek p�rat, elhiheted. De ezek k�z�l az igaz�n t�k�letesek sz�rnyen sz�rk�k, �s rem�nytelen�l unalmasak voltak. A falba vern�m a fejem, ha hasonl�tan�l r�juk.

- Azt hiszem, ez a vesz�ly nem fenyeget.

Sosem szerettem �sszehasonl�tani az embereket egym�ssal. Valahogy olyan �v�n alulinak tal�lom. Mert mindenki �nmag�ban olyan, amilyen. M�s. �rt�k. Mi lenne, ha mindenki hasonl�an gondolkodna �s cselekedne?
Remus v�gasztal, � r�gt�n kimondja, amit gondol, nem c�lozgat, vagy k�r�l�r.
Perselus a lelkem �p�ti fel. Kis kock�kb�l, �s mindenegyes nap egy kicsivel magasabbr�l tudom szeml�lni a vil�got. K�v�ncsi vagyok, milyen magasra tudja emelni a tornyot. �s �n mikor kezdek el sz�d�lni?
�s m�g egy gondolat, ami, mi�ta megj�tt Remus kicsit megfert�z�tt.
�s mikor zuhanok le?
Rem�lem soha. Mert addigra lesz sz�rnyam.
�s megtanulok r�p�lni.
A bamba arckifejez�semet szeml�l� Remus nevetni kezd. Azt mondja, megint a felh�k k�z�tt j�rok. Nem is tudja mennyire k�zel �ll az igazs�ghoz.
Morogva engedelmeskedek, amikor visszaparancsol az �gyba, olyan olcs� kifog�ssal, hogy hajnali f�l n�gy van, meg hogy pihennem kell, mert hossz� napunk lesz.
Mikor felvetem a cs�r�j�ban halott �tletemet, hogy lemegyek a pinc�be aludni valakihez, buzg�n tudatja velem, hogy jobb is, ha nem nevezem a nev�n az illet�t, mert m�r az is szents�gt�r�s, hogy egy�ltal�n felt�teleztem, hogy leenged. �s mikor teljesen �rtatlanul megk�rdezem t�le, hogy szerinte mi olyat tudn�nk csin�lni odalenn, amit eddig nem tett�nk meg, olyan v�logatott szitkokat sz�r r�m, ak�r egy matr�z, �s a v�g�n eg�szen komoly arccal megjegyzi, hogy az rendben, hogy betiltott�k a boszork�ny�get�seket, de szerinte ez mostant�l fel�lvizsg�lat t�rgy�t k�pezi.
Sz�val el vagyunk. �n pedig egy �jabb felismer�ssel gazdag�tom �nismeretem tetemes kupac�t: Harry Potter nem szeret b�jt�lni.


***


Reggel, nyolc �ra. �lmosan kikecmergek a f�rd�szob�b�l, �s egy igencsak vegyes �rzelmeket felsorakoztat� h�r fogad az asztaln�l �lve, Remus Lupin szem�lyes k�zl�s�ben:

- Menj f�l az igazgat�hoz. Besz�lni akar veled, cukros lep�ny.

K�hintek. Mi?
A teasz�rcs�lget�s �ld�sos r�tus�ba belefeledkezett p�tap�m feln�z, azt�n mintha kicsit bels� monologiz�lna, de l�that�lag azonnal elveti. Nem, az eszembe sem jutott, hogy az utols� sz�kapcsolat kedvesked� becen�vk�nt funkcion�lna.

- A jelsz�. Tudom.

Most fell�legzik. A k�nyszeredett mosoly, �s a k�sleltetett reakci� �ltal ut�lagosan megjelen� halv�ny b�rp�r nekem kaj�n el�gt�tel. Neh�z lehet velem neki.
Magamra r�ngatok valami melegebb cuccot, �s megindulok. Vannak sejt�seim, mit akarhat Dumbledore. Ma este �rkeznek a di�kok.
Miut�n f�lcaplatok a l�pcs�n, elmotyogom a jelsz�t, �s tudom�sul veszem, hogy komoly, zavarba ejt� elm�letek kezdenek bennem bontakozni arr�l, hogy Albus Dumbledore mi�rt mindig �dess�gek nev�t haszn�lja a jelszavaihoz, megtorpanok. Hangokat hallok kisz�r�dni a szob�j�b�l. �s az egyik hang gazd�ja minden k�ts�get kiz�r�lag Lucius Malfoy�.
Ezer k�z�l is megismern�m.
Tudom, hogy szem�t dolog hallgat�zni, de ha most nyitom r�juk az ajt�t, honnan tudhatn�m meg, mit keres itt?

- N�ha olyan �rz�sem van, hogy a kir�ly �sszet�veszti a fut�rt a gyaloggal. Nem okos h�z�s. Hiszen a tartal�kok fontos r�szei egy ilyen t�pus� h�bor�nak, vagy �n tal�n nem �rt egyet velem?

- Milyen �rdekes… F�leg, mivel �gy t�nik m�s is megfeledkezett egy igen apr�, �m fontos r�szletr�l. Roxfort nem �llam az �llamban, kedves Lucius. Csup�n egy iskola.

- Csup�n. Milyen hum�nus. �s mindezek ut�n nyilv�n semmilyen kifog�sa nem lesz, ha az elk�vetkezend� napokban teljes k�r� kivizsg�l�snak vetik al� az itt tanul�, �rintett di�kokat? T�bbek k�z�tt a kis… v�denc�t.

Azt hiszem, a gyomrom �talakult apr� teniszlabd�v�.

- Mi�rt lenne? Sok �ve �lek ezek k�z�tt a falak k�z�tt. Sok mindent tapasztaltam a m�ltban, �s teszem ezt…

- Az iskola anyagi t�mogat�it nem igaz�n el�g�ti ki a puszta t�ny, hogy �n sok �ve �l Roxfortban! – A durva hang cs�fond�rosan ver�dik vissza a falakr�l. – Mit gondol, mit fognak tenni, hogy kider�l, hogy �n, kedves Albus, mindezek ut�n a kor�n�l fogva m�r nem igaz�n alkalmas egy ilyen nagyh�r� int�zm�ny tov�bbi felel�ss�gteljes ir�ny�t�s�ra?

- … Lucius, Lucius. Nem vagyok j�s, de gondolom, m�ris meg van a megfelel� szem�ly, aki �tvehetn� a tiszts�gemet. �s felt�telezem, ez a szem�ly itt �ll el�ttem.

- Igaz�n lek�telez, hogy megfelel�nek tal�l a feladatra.

Nem l�tom Malfoy arc�t, de szinte el tudom k�pzelni, ahogyan f�l mosollyal b�lint, �s v�gigh�zza az ujjait a p�lc�j�n.

- � nem, �n ezt nem mondtam. Csak arra b�torkodtam volna kit�rni, ha valaki az im�nt neveletlen�l f�lbe nem szak�t, hogy sok �vet meg�ltem ennek az iskol�nak a falain bel�l. Sok mindent l�ttam, Lucius. �s a tapasztalataim azt mondatj�k velem, a m�lt �rny�kai, az apr� titkok, botl�sok, bizony el�bb-ut�bb mind, mind el�ker�lnek. Az �let nagy titka, hogy nincs titok. Csak az ismeret hi�nya… K�rsz egy kis citromport? Esetleg te�t?

N�mi cs�nd. Azt�n, mintha egy k�gy� inger�lt sziszeg�s�t hallan�m:

- Nem h�nytorgathat fel nekem, egy… gyerekkori botl�st! Ezt nem gondolja komolyan!

- Hmm. Pedig finom. A m�lt h�napban hozattam ezt a tealevelet. �ll�t�lag csod�kat tud m�velni…

- Albus!

- Hallgatlak.

- �n azt k�pzeli, ha el�hoz egy t�bb �vtizede t�rt�nt apr� balesetet, sarokba szor�that engem?

- Mondtam �n egy sz�val is, hogy r�lad besz�lek, vagy az iskol�s�veidben elk�vetett bakl�v�sir�l?

- Akkor m�gis mit pr�b�l nekem ilyen kifinomultan k�r�l�rni?

- … A fiadat, kedves Lucius. Csak a fiadat.

- …

- �s m�g valami. A j� modor els� ism�rv�t tal�n nem tal�lod meg divatos, dr�ga illemtan k�nyvekben, de nagyon okos tan�t�s, �s sz�modra, �gy v�lem k�l�n�sen megfontoland� tan�cs: ha eltitkoljuk, milyen sokat tartunk magunkr�l, �s milyen keveset a t�bbiekr�l, kev�sb� f�j est�re a fej�nk. �g �ldjon, Lucius.

- K�sz�n�m. Igaz�n… �rt�kes besz�lget�s volt.

Olyan gyorsan ugrok el az ajt�t�l, amennyire csak tudok.
A legk�zelebbi oszlop �rny�k�ban h�zom meg magam, �s onnan hallgatom a dr�ga selyemmel b�lelt tal�r t�volod� susog�s�t.
Nem tudom eld�nteni, mi v�lt ki bel�lem nagyobb r�m�letet. Az, hogy lapulnom kell, �s hogy kis h�j�n felfedeztek, vagy az, amit hallottam.
Mi az �rd�g folyik itt?
L�tezik, hogy Albus Dumbledore, akit mindig ny�jas, kedves �regembernek tartottam, kem�nyebb �s taktikusabb kever�g�p a minden h�jjal megkent miniszt�riumi tagokn�l? Hogyan tudta minden probl�ma n�lk�l megzsarolni ezt az embert? �s f�leg ilyesmivel? A saj�t fi�val?
�r Isten! Mi j�het m�g?
�s… egy�ltal�n honnan a fen�b�l tud � b�rmi olyat Draco Malfoyr�l, ami… te j� �g!
M�r egy�ltal�n nincs kedvem bel�pni azon az ajt�n.
Kezd minden �sszekeveredni.
Adj egy szerencs�tlen k�r�lm�nyt, �s akkor kit�rik bel�l�nk minden kegyetlens�g?
Rem�lem, t�vedek. Rem�lem, csak rosszul �rtelmezem a hallottakat. Csak az az egy bajom van ezzel, hogy a t�ved�sem veszedelmes, �s min�l t�bb igazs�got tartalmaz, ann�l ink�bb a ki�sott g�d�r alj�n �rzem magam, amit b�rmikor betemethetnek.
Legsz�vesebben visszaforduln�k, �s meg sem �lln�k a pinc�ig.
De mit �rn�k el vele?
Id�h�z�s.
Bemegyek.
Veszek egy m�ly leveg�t, �s megpr�b�lom az �sszes indulatot elt�ntetni az arcomr�l. Nem megy k�nnyen. De ha van valami a sok k�z�l, amit az elm�lt napok sor�n sikeresen tanulm�nyozhattam, az �ppen a leplez�s tudom�nya. Megvannak az el�nyei, ha egy ember a Mardek�r f� mardek�ros�val �ll szoros kapcsolatban.
Tr�kk�k, tr�kk�k.
Basszus, h�nyingerem van.

- J� reggelt, igazgat� �r!

- �, Harry! Kedves fiam, m�r v�rtalak. – Az ablakn�l �ll. Megfordul, �s feltolja a szem�veg�t az orr�n. Lassan v�gigsz�nt az ujjaival a szak�ll�n �s az egyik sz�kre mutat. - �lj le. Megk�n�lhatlak valamivel?

- K�sz�n�m, egy tea j�l esne.

- Nagyszer�. – Vid�man kacsint, majd az asztalra var�zsolja a kancs�t �s a poharakat.

�gy �l�k, mint aki kar�t nyelt. Kicsit megmozgatom a l�bamat, hogy pr�b�ljak ellazulni.

- Gondolom, tal�lkozt�l Luciussal.

K�sz.

- Igen. �ppen csak… �sszefutottunk. – Ijedten �llap�tom meg, hogy rekedt a hangom.

- �rtem.

N�m�n figyelem, ahogy a kancs� a leveg�be emelkedik, �s forr� te�t csurrant a cs�sz�kbe. Nem n�zek fel az asztalr�l, de annyira tudom, hogy tanulm�nyoz. Egyetlen egy mozdulatom sem marad figyelmen k�v�l. Idegess�gemben l�zasan gondolkodom, mivel t�rhetn�m meg ezt a k�nos pillanatot.

- Mi�rt hivatott, Uram?

- �, igen. – �gy tesz, mintha hirtelen �bredne gondolataib�l. Mosolyogva le�l velem szemben, �s �lvezettel belekortyol a g�z�lg� f�zetbe. – �gy gondoltam, �gy a f�l�v kezdete el�tt nem �rt p�r dolgot megbesz�ln�nk, Harry. Hogy �rzed magad Lupin professzorral?

- … Nagyon j�l. Minden rendben van. – Nem v�ghatok valami �rtelmes arcot.

- Az�rt k�rdem, mert �gy gondolom, egyel�re az lesz a legjobb sz�modra, ha nem k�lt�z�l vissza a h�l�k�rzetbe a t�bbi di�k k�z�. �s, ha te is egyet�rtesz, ez lenne tal�n a legmegfelel�bb megold�s az elk�vetkezend� n�h�ny h�napra. Holnapt�l egy sor nem igaz�n kellemes folyamat veszi kezdet�t az iskol�nk falai k�z�tt. Sajn�latomra. De, vannak dolgok, amiben m�g �n sem d�nthetek. Mint bizony�ra �rtes�lt�l m�r r�la, a Miniszt�rium vizsg�latot kezdem�nyezett az elm�lt napokban. Ez abb�l �ll, hogy kihallgat�sokat fognak v�gezni. Sz�r�spr�ba szer�en. Ez al�l nincs kiv�tel. Ugye �rted, mit jelent ez?

- Igen. Ki fognak hallgatni.

- Szinte biztos. Ha akad�koskodn�k, csak azt bizony�tan�m, hogy van takargatni val�nk. De nek�nk nincs, Harry.

N�m�n b�mulom a cir�d�s te�s kancs�t. Mit akar ez jelenteni? Tagadni, utols� leheletig?

- Tudod, a pletyk�nak legal�bb olyan ereje van a t�rsadalomban, mint a t�nyeknek. A vil�gban a tetteken k�v�l a sz�nd�k, a k�pzelet alkot�sai, a hit, a gyan�, az indulatok �s a szenved�lyek azok, amik igaz�n sz�m�tanak, amikre figyelni kell. S, ha ezeket �szre veszed, nincs ember, akinek nem tal�lod meg a gy�nge pontj�t. – Elmosolyodik. Olyan �rtatlannak t�nik. Istenem, mi�rt? – Mindenkinek van gy�nge pontja, Harry. Van, akinek a hatalom, valakinek a csal�d, valakinek pedig a szenved�lye az, ami v�gleg az ig�ba hajtja. �s szenved�ly sokf�le l�tezik. Ha megtal�lod… korl�tlan ir�ny�t�sra teszel szert az �rintett szem�ly f�l�tt. N�ha el�g hozz� egy eg�szen apr�, csinos csomagol�sba rejtett gesztus. Az emberi l�ny ugyanis el tud viselni egy h�t szomjaz�st, k�t h�t �hez�st, �s ak�r �vekig elviseli, ha nincs fed�l a feje f�l�tt, de egy valamit nem tud elviselni. Ha megfossz�k az �ltala oly szeretett l�nyt�l.

�titatom magamban a szavait. Ha l�tezik �szinte meghasonul�s, ami csal�d�sb�l fakad, az most bennem �g. T�bb ezer fokon, ami megolvasztan� a kem�nyebb f�met is. Mit akar?
K�ptelen vagyok megsz�lalni.

- A leghidegebb, leg�rdektelenebbnek t�n� embereket is befoly�solhatod. Amikor m�r nincs, amivel kord�ban tarthatod �ket, csak odadobsz nekik egy lehet�s�get, egy t�r�keny, �rtatlan figyelmess�get, amit olyan r�gen �h�tnak, �s �k vadul r�harapnak. Mert nyitott szemmel j�rni, fel�r a b�lcsek tan�t�s�val. Persze, csakis a j� �rdek�ben.

- Uram? Mi�rt mondja mindezt el nekem? – Kiss� hiszt�rikusan cseng a hangom. Remegek. Egyre kev�sb� tudok uralkodni magamon.

- �! Ne haragudj. – Hirtelen mozdulattal leteszi a cs�sz�j�t. – V�n bolond vagyok, aki folyton elkalandozik. Hi�ba, a kor. K�rlek, Harry, ha tal�lkozol Perselussal, k�rdd meg, hogy j�jj�n fel hozz�m. Sok megbesz�lni val�nk van.

�gy rontok ki a szob�b�l, a folyos�r�l, mint aki k�ptelen meg�llni. Mert k�ptelen is vagyok. Fuldoklom. Az els� utam a k�z�s v�c�hez vezet. �r�lt m�dj�ra t�pem fel az ajt�t, �s a v�gletekig visszafojtott indulatom egy hangos h�rg�ssel �klendezem a hozz�m legk�zelebbi f�lke v�c�kagyl�j�ba. A semmit. A leveg�t, a felt�r� savat.
M�g j� p�r percembe telik, hogy �sszeszedjem magam. Csak �llok a falnak d�lve, ami olyan hideg, mint a j�g, �s nyirkos. Minden �sszefolyik el�ttem. A keskeny, zavaros sz�npomp�k csak a gyomromat ford�tj�k fel �jra.
Lihegve, zih�lva pr�b�lok er�t gy�jteni.
Csak, mert valami�rt �gy �rzem, nem ennyi.
Csak, mert hirtelen mennem kell, tov�bb.
H�l�s vagyok, hogy nem l�t senki, hogy nincs, aki f�l�ton meg�ll�tson.
Lek�zd�m magam a pinc�ig, eg�szen az ajtaj�ig. �s amikor egy hajsz�l v�laszt el att�l, hogy bekopogjak, valami �rthetetlen er� meg�ll�t. B�nultan b�mulom a semmiben sem hib�s ajt�t, �s szeretn�m, ha �tl�tsz� lenne, ha kereszt�l l�thatn�k rajta, ha tudn�m, �ppen mit csin�l.
Mosolygok.
A nyugalomsziget cs�pjai valamikor, id�k�zben �tn�hettek az ajt�n, �s m�r a folyos�n is hatnak?
Nem megyek be.
Templomot akarok. Egy helyet, ahol csak egyetlen egy percre t�rde eshetek. �s mi�rt?
Mikor hangosan im�dkoztam gyermekkoromban, nem akartam, hogy meghallgass�k azt, amit egyed�l az �g sz�m�ra tartogatok. Mert az t�l bens�s�ges. Mert az ima, val�sz�n�leg olyan, amit nem hallgat meg senki. Csak l�tezik. Mint a sz�l.
Senki sem �rtheti meg igaz�n.
Val�j�ban nem tudom milyen a vall�s. Nem ismerem, mert a sors �gy hozta, hogy el lett v�gva t�lem. De hiszem, hogy van valami er�, amelyik t�bb b�rmelyik�nk akarat�n�l. H�t, most erre a h�v� j�akaratra lenne sz�ks�gem. Amelyik megengedte, hogy l�tezzen az elm�lt n�h�ny nap.
Megfutamodok.
A hideg leveg� v�gigsz�nt a nyakamon, az arcomon. Kigombol�dott fels�vel, zil�ltan rohanok a kapu fel�.
Mintha nem cs�ppenthetn�m bele az utols� cseppet a k�pzeletbeli, sosem l�tott tengerembe. Mintha valami ill�, el�sz� gy�ny�r�s�get hajszoln�k, amit �gysem �rhetek utol.
Mintha nem lenne s�lya annak, hogy itt vagyok, �s mintha magamat v�doln�m, ami�rt olyan k�nnyen vernek �t engem. Benn�nket.
Ezt akarom gy�gy�tani, �s ehhez egyetlen, templom h�j�n l�tez� helyet tudok elk�pzelni. �s ez a t� partja. �gy hagyva mindent, alul�lt�zve, m�nusz ak�rh�nyban.
Megkeresem azt a kid�lt fat�rzset, ami itt van, legal�bb az �ta, mi�ta �n is itt vagyok. �s mik�zben a fagyott havat kaparom, hogy reflexb�l kavicsot keressek, amit bedobhatn�k a sim�ra fagyott t�ba, magamban nevetek.
K�nnyebben is pusztulhatna a bennem l�v� f�jdalom, csak… ez is olyan neh�z, mint minden, amibe �letemben valaha is belekezdtem.
A leveg�be dobok egy maroknyi porszer� havat, �s a n�ma cs�ndre b�zom magam.

�gy �l�k. A semmire sem gondol�s is tud haszn�lni.

- Fagyott t�ban nem m�k�dik.

Nevetnem kell.
Megint tudta.
Az arcomon uralkod� gy�trelem egy szemvillant�s alatt v�ltozik b�rgy�, buta vigyorr�.

- Tudom.

F�radt s�hajjal telepedik le mell�m. Nem is n�zek r�.
� sem r�m.

- Hagrid tan�tott meg r�.

- Kavicsot ugr�ltatni?

- Aha.

- … - A v�llamon landol valami neh�z, de meleg. – Engem is.

- T�nyleg?

- Igen. Nekem volt ugyan ap�m, csak �ppen… nem �rt r� megtan�tani az ilyen igaz�n f�rfias dolgokra.

�s nem volt �gbolt, ami r�szakadt volna?

- Nem tudtam, hogy maga j�ban volt Hagriddal.

- Az t�lz�s, hogy j�ban voltam vele, de ha nem akartam gondolkodni, vele j� volt besz�lgetni.

Egy id� ut�n megtanulja az ember a finom k�l�nbs�gt�telt a k�sz�n�s, �s az �dv�zl�s k�z�tt. �s megtanulja, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel. M�g �n is, mert ha nem f�jna ennyire, h�lye k�ly�kk�nt a nyak�ba ugran�k. De… sajnos nem tehetem.

- Nem baj, hogy itt van velem?

-… - Felhorkant. – Szerinted mi a francnak hurcolom magammal ezt a t�bb tucat pergamentet? Azt hiszed, nem tudn�m lefoglalni a kezeimet? Minden v�gyam a rem�nytelen�l ostoba di�komat bevezetni a b�jitaltan mindennem� s�t�t rejtelmeibe. Ak�r a befagyott t� partj�n is. Gyakorlati �ra.

- Mennyire s�t�tek azok a rejtelmek?

- Meglehet�sen.

- Akkor lassan felhagyhat vele.

- Mi�rt?

- … Tudja.

- Ki, �s mit?

- Dumbledore.

- … Hitt�l benne egy percig is, hogy nem tudja?

- Igen. Hittem.

- Rem�nytelen vagy.

- Tudom.

Kezdek tanulni. A cs�k nem pecs�t, �s a b�k nem esk�sz�. �s hozz�szokom, hogy emelt f�vel, �s t�gra ny�lt szemmel fogadom a furcsa kapcsolatunk m�g furcs�bb mozzanatait, feln�ttes m�lt�s�g�ggal.

- Legal�bb t�gy �gy, mintha nem hi�ba hoztam volna. – Keserves arckifejez�ssel a pergamenjei fel� int.

- Sosem akarn�m, hogy olyat mondjon, amit nem szabad kimondani. Tudom, hogy sokkal kevesebb �s felsz�nesebb lenne, mint �gy.


P�r perc m�lva maga ut�n vonszol, �s mire �szbe kapok, a lehull� ingem gombjait sajn�lhatn�m. �s mennyire nem �rdekel. Mert az ajakai valahol a felhev�lt �lem k�rvonalait kutatj�k. T�rekv�, eg�szs�ges v�gy�d�ssal bukik r�m, �s durva �nel�g�lts�ggel pr�b�lja bizony�tani, hogy az er�, �s a megmagyar�zhatatlan v�gy�d�som nem m�s, mint � maga.
Nekem ez is sz�m�t.
Nem is tudja mennyire. Ne is akarja tudni, mert akkor nem maradna bennem semmi, ami titok.
�s mik�zben a forr�, elvetem�lt t�mad�sait pr�b�lom j�zan�sszel t�l�lni, valahol elv�sz az �t�l�k�pess�gem. Szeretem a kezeit. Szeretem a hangj�t. Szeretem a nyerss�g�t, �s azt, hogy �gy tud velem mindenegyes alkalommal szeretkezni, mintha utolj�ra tenn�.
B�r mindannyiszor ez t�rt�nik, valah�nyszor belefeledkez�nk egym�sba, ez most m�gis m�s. A k�ts�gbees�s�nk�n pr�b�ljuk kit�lteni a haragunkat. S az utols� cseppel kit�r� szenved�ly csillap�thatatlans�g�ban csak kapaszkodom, mint aki m�ris k�sz ugrani a k�pzeletbeli torony cs�cs�r�l.

- J� lenne itt maradni m�g egy kicsit.

- … Este megkapj�tok az �rarendet. – A k�ny�k�re t�maszkodva n�z. – Besz�lek Lupinnal.

- Nem fog beleegyezni semmibe.

- Semmi olyat nem fogok k�rni t�le, amihez a beleegyez�se sz�ks�ges.

- �s azt hogyan fogja csin�lni?

- Megvannak az egy�ni m�dszereim.

- Szerintem most is keres.

- Szerintem, ha keresne, m�r kopogtak volna az ajt�n. Biztos vagyok benne, hogy tudja, hol vagy.

- Furcsa nekem, hogy tudja. Az pedig, hogy Dumbledore tudja, �s… - Nem is tudom. Hirtelen �gy �rzem, hallgatnom kell r�la. Valah�nyszor visszagondolok arra az el�tkozott besz�lget�sre, mindig ugyanaz j�r a fejemben. Perselust sakkban tartja velem, engem pedig azzal, hogy b�rmikor elszak�that t�le. Tudta nagyon j�l, hogy nem fogom elmondani azokat a dolgokat. Meg sem fenyegetett igaz�n, csak… megtal�lta a korm�nyrudat, ami egyszerre k�t emberhez vezetett el. �s ezt k�z�lni k�v�nta. Vajon, �t mivel fogja megfenyegetni? �s � el mondja majd nekem? Biztosan nem.

- …�s?

- Semmi.