K�nny� azt mondani, hogy h�sz �v m�lva azokat a dolgokat sokkal jobban fogod sajn�lni, amiket nem tett�l meg, mint amiket igen.
�pp el�gszer jut eszembe, hogy h�nyszor csin�lhattam volna m�sk�nt.
M�r, ha mertem volna. Ha lett volna bennem el�g spiritusz. �s h�nyszor d�nt�ttem �gy, hogy tudtam, nem magam miatt d�nt�k �ppen �gy, ahogy, csup�n az elfogad�som l�pt�ke hajt.
Ha. Igen.
De, egyszer az �letben azt tettem, amit akartam. �s, m�g ha tudom is, hogy most m�r eg�szen j�l l�tok mindent, �s ugyan�gy a dolgok ellenkez� oldal�t is, csak egy eg�szen apr� r�szem k�sz�l komoly h�bor�ra a vil�ggal, �s az is csak akkor, ha nincs m�s ki�t.
F�l �ra m�lva lemegy�nk Remusszal a nagyterembe. �n le�l�k a griffend�lesek k�z� az �nnepi asztalhoz.
Sz�pen k�rbefordultam az �n kis v�ndorutamon.
Az a fura szem�ly, aki lettem n�h�ny h�t leforg�sa alatt, v�gig fogja hallgatni a besz�deket, figyelni fog a k�r�l�tte t�rt�n� esem�nyekre, �s mosolyogni fog a tr�f�kon.
Egy kis ablakon kereszt�l fogom n�zni az arcokat, a mozdulatokat, �s hallgatni fogok.
R�csod�lkozom majd az �jonnan kialakult kolossz�lis vil�gomra. Tal�n n�h�ny dologra nem el�gg�. Relat�v.
P�ld�ul, tudni fogom, hogy a tan�ri asztal m�g�l mi�rt k�s�r egy s�t�t szemp�r az asztalhoz.
Belemosolygok a t�k�rbe, �s melankolikus boldogs�ggal veszem le a szem�vegem, cser�lem a Lupint�l kik�ny�rg�tt lencs�kre. �s ugyan�gy vedlek teljesen azz�, aki, ha k�ls�leg majdnem ugyanaz is, mint akit az elutaz�s el�tti utols� nap l�thattak a t�rsaim, bels�leg most keserny�s nyugalommal ragyog. A saj�t horizontj�n.

- Harry! Igyekezz!... Seg�tsek?

- Nem kell, m�r megvagyok.

Mindenkinek teljes k�r� joga a saj�t �let�t pokoll� tenni. �n �ppen erre k�sz�l�k. De abban teljesen igaza van Perselusnak, hogy ha annyira hajtom az �lmaimat, a beteljes�l�s�kh�z els� l�p�sk�nt nem �rt fel�bredni. H�t van enn�l �nnep�lyesebb pillanat?
Kinyitom az ajt�t, �s az ajt�f�lf�nak t�maszkod� Remus kif�jja mag�t.

- Na v�gre.

Idegesebbnek t�nik, mint �n. R�ncolja a homlok�t, �s m�gis, mintha kicsit b�szk�n m�regetne. Szerintem neki is megk�nnyebb�l�s, hogy nem egy remeg� kocsony�t kell lek�s�rnie a vill�val v�rakoz�k k�z�.

- Vacsora ut�n idefenn v�rlak. Nincs k�borl�s – szegezi nekem az ujj�t.

- Ugyan. – �rtatlan v�llr�nd�t�s.

Grimaszolva b�lint. Nagyj�b�l tudja, mit v�rhat t�lem, meg azt is, hogy egyszerre el�g lesz nekem a f�l�vnyit� vacsora, de persze a saj�t maga megnyugtat�sa �rdek�ben nem �rt, ha bebiztos�tja a szerinte kusza fejem halad�si ir�ny�t.

- Akkor, ak�r indulhatunk is.

Hal�los nyugalmat sz�nlelve el�re megyek, �s megv�rom, am�g Remus bez�rja az ajt�t. A folyos�ra ki�rve m�r hallani lehet a ny�zsg�st, a frissen �rkezett di�kok el�ad�s�ban. �dv�zl�sek, kiab�l�sok, l�p�sek zaja.
A m�ly leveg�, amit magamba sz�vok, kicsit benn reked, egy ideig csillap�tom magam, azt�n er�t gy�jt�k �s laz�tok.
T�bben igyekeznek a nagyterem fel�. A griffend�lesek k�z�tt n�h�ny ismer�s arc, de egyik sem az, amelyiket �n keresem.

- J� est�t, Lupin professzor, szia Harry!

A Parvati ikrek h�znak el mellett�nk. Patil visszafordul, �s j�l l�tom? R�m mosolyog. Remus d�nny�g valamit az orra alatt, azt�n a v�llamra teszi a kez�t.

- Ezek a l�nyok �gy n�nek, mint gomba az es� ut�n.

Gomba, mi? Nekem is megvan err�l a saj�t te�ri�m.
A nagyterem bej�rati ajtaja sz�lesre t�rva fogad minket. El�tte ott �ll McGalagony, Bimba meg az a n�h�ny di�k, amelyik �pp most k�sz�l �ket feld�nteni, ordas temp�ban rontva, a megszokott helye fel�.

- Eln�z�st!

Remus sz�ntsz�nd�kkal az �lldog�l� tan�rn�kh�z ir�ny�t.

- Sz�p j� est�t k�v�nok, �s Boldog �j �vet, h�lgyeim!

- �, Remus Lupin! – Bimba, az arc�n halv�ny p�rral ny�jt kezet neki. Most gonosz h�ts� gondolatom t�mad, miszerint nem csak nekem fog meggy�lni a bajom ezzel az �vvel, de Remusnak sem �rt r�sen lenni ennyi mag�nyos, unatkoz� tan�rn� k�z�tt.
McGalagony gondoskod�an mosolyog.

- Harry! Hogy telt a t�li sz�net?

N�zz�k csak, mit is lehet egy ilyen k�rd�sre v�laszolni?

- Tartalmasan, tan�rn�.

- Nos, ennek �r�l�k. Neh�z f�l�v el�tt �llnak. De most mintha kiegyens�lyozottabbnak t�nne nekem, �s ez megnyugtat. Menjen, foglalja el a hely�t.

- Rendben.

- �, igaz is, Harry! Majd elfelejtettem. Az igazgat� �r eml�tette, hogy m�r �tk�lt�z�tt a h�l�k�rzetb�l Lupin professzorhoz. Ett�l f�ggetlen�l a h�zirendet vegye komolyan. Takarod� ut�n nem hagyhatja el a lakoszt�lyt, kiv�tel, ha k�l�nleges k�r�lm�nyek �llnak el�. �s az �rarendj�vel holnap felt�tlen�l keressen fel. A p�tfoglalkoz�sok k�z�l szeretn�m, ha v�llalna m�g egy plusz �ra �tv�ltoz�stant. Persze ebben v�g�rv�nyesen maga d�nt.

- K�sz�n�m, tan�rn�. – Igen. K�l�nleges k�r�lm�nyek. �n el tudn�k k�pzelni p�ld�kat azokra a k�r�lm�nyekre.

Minerva visszafordul Lupinhoz, m�g be�gyetlenkedem magam a nagyterembe. A ny�zsg�s k�zepette egyb�l a Griffend�l asztal�hoz veszem az ir�nyt. Oldalra sand�tok. L�tom, hogy n�h�nyan �sszes�gnak, majd �gy tesznek, mintha teljesen term�szetes lenne, hogy mosolyognak, k�sz�nnek. Viszonzom, m�r amennyire tudom.
A szememmel Hermione �s Seamus fej�t keresem. Hermione, h�ttal nekem, Ginnynek magyar�z valamit heves lend�lettel. Ginny vesz �szre el�bb. �r�mhull�m fut kereszt�l az arc�n, �s heves integet�sbe kezd.

- Harry, Harry!

Komolyan megk�nnyebb�l�k a reakci�ja l�tt�n. Nem is tudom, azt hittem, sz�ba se fog �llni velem, miut�n a b�tyja telebesz�lte a fej�t. Hermione is megfordul, �s mire kapcsolok, m�r a nyakamban cs�ng. Kapok t�le egy hatalmas puszit, azt�n kicsit eltol mag�t�l, �s v�gigm�r.

- Hadd n�zzelek! Annyira �r�l�k neked!

- �n is. J�l vagy?

- Igen – suttogja. – Nagyszer�en. Majd mes�lek.

- �s Ron?

Nem �rkezik v�laszolni, mert Ginny k�veti a p�ld�j�t. A nyakamba borul.

- Boldog �j �vet, Harry!

- Neked is, Ginny.

- T�nyleg elk�lt�zt�l k�l�nszob�ba? – Nem tudja �rnyalni az izgatott k�v�ncsis�g�t. V�r�s�dik.

- Na halljam, miket mondott r�m a kedves b�ty�d?

Meglep�dik. Nem sz�m�tott r�, hogy egyb�l nekiszegezem a k�rd�st.

- H�t, tudod, el�g cs�ny�ra siker�lt. De most jobb dolga is van, minthogy t�ged szapuljon.

- Harry! Szem�veg? – Hermione �sszeh�zza a szem�ld�k�t, �s kicsit elgondolkodva vizslat.

- Nincs. �s jelenleg nem is hi�nyzik.

- Gyertek, �lj�nk le! – Ginny bel�m karol, �s m�r h�z is maga ut�n. V�gign�zek az asztaln�l �l�k�n. Felfedezem Neville-t, ahogy kicsit zavartan biccent, mellette Deant. Azt hiszem, nem igaz�n tudj�k eld�nteni, hogy akkor most hogyan kellene viselkedni�k velem. Kell n�h�ny nap, am�g megszokj�k, �s r�j�nnek, alapj�ba v�ve semmi sem v�ltozott.
Seamust keresem.
Nem a szokott hely�n �l. Azel�tt mindig Dean mellett �tkezett. Most, p�r sz�kkel arr�bb, teljes mag�ny�ban gy�r�geti a szalv�t�j�t.
Ez nem tetszik. Parancssz�ra emeli fel a fej�t, �s n�z szembe velem, mint aki valahogy meg�rezte, hogy figyelik. Lemerevedek. Annyi minden van az arc�ra �rva. K�ts�gbees�s, tan�cstalans�g, f�lelem, �s egy nagy adag �r�m. L�tom, hogy megmoccan, els� gondolat�ban fel akarna ugrani, azt�n m�gsem teszi. Visszafojtott l�legzettel b�mul. � is az �rzelmeimet kutatja.
Kicsit k�nosan �rzem magam.

- Szia – k�ld�m neki hangtalanul az �dv�zl�semet.

A von�sai ell�gyulnak. A mellette l�v� sz�k fel� b�k. Nem. Megr�zom a fejem. Gyere te, innen jobb a kil�t�s. R�mutatok a mellettem l�v� �res helyre. A n�ma k�zj�t�k �s n�mi hezit�ci� ut�n fel�ll �s elindul, hogy megker�lje az asztalt.
Mire ide�r, mi m�r elhelyezked�nk.
K�rbepislantok. Holl�h�t, Hugrabug, Mardek�r.
Igen, Mardek�r.
Ami azonnal felt�nik, hogy Malfoy nem Zambini mellett �l. Pansy oldal�n vir�t, makul�tlan �lt�z�kben. De az arca valahogy megviseltebbnek t�nik, mint m�skor.
S�t�t foltok h�z�dnak a szemei alatt. Val�sz�n�leg napok �ta nem siker�lt rendesen kialudnia mag�t. Blaise viszont rend�thetetlen�l n�z velem farkasszemet, �s vontatott, furcsa mosolyra h�z�dik a sz�ja. J�, h�t ezzel megvoln�nk. Meg�g�rtem neki, hogy bar�tok maradunk. Nem viselkedhetek �gy, mint egy vadbarom. Halv�ny biccent�st kap, azt�n m�r a tan�ri asztalt p�szt�zom. Azt viszont nagyon �vatosan.
�rdekl�d�sem t�rgya �rdektelen�l felelget a mellette �l� Binns k�rd�seire.
A pokolba k�v�nja ezt az eg�szet. Megigaz�tja az ingujj�t, elh�zza a sz�j�t valami badars�gon, amit minden bizonnyal v�laszra sem fog m�ltatni. Tal�lt.
Kuncogok magamban. K�zben meg szorongok. Nem tudom, de annyira szeretn�m, ha csak egy pillanatra is iden�zne. A vad sz�vkalimp�l�somat Seamus lehuppan�sa zavarja meg.

- Szia!

- Hell�.

- Igaz, hogy elk�lt�zt�l a szob�nkb�l? – R�ncolja a homlok�t. Szeg�nyk�m. A csal�d�s pici �rnyalatai a hangj�ban, eg�sz komolyan kezdenek aggasztani. T�nyleg ez a legnagyobb szenz�ci� Roxfortban, hogy �tk�lt�ztem Remushoz? Ki gondolta volna, hogy ekkora jelent�s�ggel b�r a dolog?

- Igen. Igaz. Remus Lupin lett a gy�mom. K�l�nszob�t kaptunk.

Az arcomat f�rk�szi. Egy pillanatra elpirul.

- �rtem.

- Mindenkinek jobb lesz �gy. Ronnak biztosan. Aprop�, hol van Ron?

- Az igazgat�n�l, a sz�leivel.

- Valami t�rt�nt?

- Azonk�v�l, hogy sz�tk�rt�lte orsz�g-vil�gnak, hogy meleg vagy, �s hogy nem hajland� egy leveg�t sz�vni veled a tov�bbiakban? Semmi.

- Hm. �s veled, hogy viselkedik?

- H�t… - Keser�en megr�zza a fej�t. – Nem besz�lt�nk id�ig. L�tott ugyan, meg amikor a cuccaimat pakoltam, � is benn volt a szob�ban, de valamilyen, sz�momra ismeretlen okb�l te vagy neki a f�j�sabb pont. Engem leveg�nek n�z. Egyel�re. Mindenesetre nem lesz kellemes a l�gk�r odafenn.

- Az�rt csak l�gy �vatos.

- M�r egy kicsit k�s�, nem gondolod?

- De. – �jra a tan�ri asztal fel� n�zek. Nagyot ugrik a gyomrom. Professzorom most �ppen engem b�mul. M�ly, komor tekintettel. B�r tudom, hogy most mindketten a kir�tt szerep�nket j�tsszuk, valahogy viszketegs�gi ingerem lesz. �nk�ntelen�l elh�z�dok kicsit Seamus fej�t�l, aki id�k�zben, �szrev�tlen�l t�l k�zel hajolt hozz�m, �s l�zasan ecsetel valamit az �js�gban olvasott miniszt�riumi kihallgat�sokr�l.

- �… Seamus?! Besz�lj�nk valami m�sr�l. A Miniszt�rium m�r most is a k�ny�k�m�n j�n ki.

- J�! – b�lint. – Hogy telt a sz�net? Gondolom, hal�lra untad magad egyed�l.

- H�t… nem eg�szen voltam egyed�l, viszont sokat tanultam. – Amennyire lehet, pr�b�lok k�z�mb�s hangot sz�nlelni.

- Maradtak m�g di�kok? Kik?

- …? P�ran.

- �sszevont�k a szob�kat? Vagy a h�zakat is?

- Mi? – Teljesen megzavarodottan n�zek r�. Azt�n leesik. – Nem, nem di�kokkal laktam. Tudod, am�g Remus nem j�tt meg, az itt maradt tan�rokra b�ztak.

- Ez komoly? – Csod�lkozik. – Te j� �g! �gy m�g �nnepelni sem lehet norm�lisan. K�pzelem mi lett volna, ha mondjuk, Pitonnal kellett volna t�ltened egy eg�sz napot. Rem�lem, meg�sztad!

Felnevet. Azt�n a nevet�s abbamarad, �s homlokr�ncolva, kicsit gyanakodva m�reget. Azt�n az arca r�m�lt grimaszba v�lt, �s kiguvadnak a szemei.

- Azt akarod mondani, hogy r� is r�b�ztak?

- Igen.

- Egy teljes napra? – T�togva b�mul.

- �… igaz�b�l t�z… napra. De csak egy hetet t�lt�tt�nk egy�tt.

Az evol�ci� csod�ja. Legal�bbis Seamus arc�nak evol�ci�ja. Egy�bk�nt f�l�sleges lett volna tagadni, hogy vele voltam a sz�netben. Meg minek? �gyis kider�lt volna. �s nem is lenne ezzel semmi probl�ma. M�s esetben a besz�lget�t�rsam l�zas, h�siess�gemet elismer� mozdulatokkal r�zn� a markomat, hogy ez azt�n, ember, igazi t�l�l�si pr�ba volt.
De Seamus nem tesz ilyet. L�tom, ahogy bez�rk�zik el�ttem, �s sok-sok kilom�ter/�ra sebess�ggel v�gtat a gondolatai mezej�n, azt�n v�ratlanul lef�kez. R�m�lt lesz. Majd szomor�. V�g�l visszat�r a kezdeti elkeseredetts�g a von�sai k�z�, �s mintha d�h�t v�ln�k felfedezni a szemeiben. Vagy m�r ezt is csak bek�pzelem magamnak?
Elkapja a pillant�s�t, �s konokul a t�ny�rj�t kezdi el guszt�lni. Egy ideig m�g hallgat. Er�sen k�sz�l kit�rni bel�le a mondanival�.

- Nem akarlak hazugs�gra k�nyszer�teni. Ez�rt nem k�rdezem meg azt, amire �gyis tudom a v�laszt.

Baff.
Na, ez az a pont, amelyikn�l r�gen s�rva menek�ltem volna ki a teremb�l, �s m�r valahol, egy eldugott sarokban bujdokolva pr�b�ln�m magam �sszes�p�rni a padl�r�l.
Tudtam, hogy hazugs�gok t�mkelege k�vetkezik. Hogy ezek ut�n a sz�momra legkedvesebb emberekkel val� bar�ts�gomat kock�ztatom minden egyes kimondott sz�val.
�s fel lehet erre egy�ltal�n k�sz�lni? Aligha. Viszont nyafogni, marcangolni magam semmi kedvem. Ez�rt a legoptim�lisabb vari�ci�t v�lasztom. Mindenki tegye a dolg�t.

- M�gis mire?

Tudok �n m�g �rtatlanul kin�zni? Nagyon rem�lem. Eszem szerint pesszimista vagyok, �s aligha gy�zhetem meg arr�l, hogy a haldokl� naivit�som mellett egy kis r�szem m�g hazudni sem k�pes. Viszont alighogy kimondom, m�r meg is b�nom. M�g egy ember, aki nem �rdemli meg ezt a b�n�sm�dot. A „dr�g�n meg fogunk �rte fizetni” gondolat, kezd igazi �rtelmet nyerni.

- Eml�kszel, amikor azt mondtam, hogy mire visszaj�v�nk a sz�netr�l, m�r semmi nem lesz ugyanolyan? Na err�l besz�ltem. – V�dl� tekintet. Azt�n, t�le nem megszokott daccal felemeli a fej�t, �s egyenesen a tan�ri asztal fel� n�z.

- Seamus! Ha ennek itt v�ge lesz, majd norm�lisan megbesz�lj�k a dolgokat. Rendben? Szerintem, valamit f�lre�rtesz.

- B�rcsak �gy lenne – d�nny�g az orra al� eg�szen halkan.

Eln�zek a feje mellett, �s Ron v�r�s hajkoron�j�t pillantom meg, ahogy k�zeledik.
P�r l�p�ssel m�g�tte, felt�nik Dumbledore. A pulpitus m�g� igyekszik, hogy megnyissa az �nnepi vacsor�t.
M�g kapok az el�bbit�l egy megsemmis�t� pillant�st, ahogy elhalad m�g�ttem, de nem tekeredik ki k�l�n�sebben a nyakam, hogy t�rjem is magam miatta. �gy gondolom, �pp el�g id�nk lesz m�g, hogy majd f�lresiker�lt p�rbesz�dekkel k�pr�ztassuk el egym�st.

- Szeretettel k�sz�nt�k, minden kedves di�kot, �s tan�rt. Rem�lem, mindannyian kellemesen t�lt�tt�tek a t�li pihen�t�ket. Ami a kezd�d� f�l�vet illeti, n�h�ny apr�bb v�ltoz�st�l eltekintve, minden folytat�dik a r�gi mederben. Tov�bbra is elv�rjuk t�letek, hogy az id�t�ket ford�ts�tok a tanul�sra, hogy hasznos dolgok elsaj�t�t�s�val j�ruljatok hozz� kis k�z�ss�g�nk mindennapjaihoz. De miel�tt hozz�l�tn�tok az �nnepi vacsor�hoz, szeretn�m megjegyezni, ahogyan azt l�tj�tok is, az �js�gokban megjelent k�sza h�rek ellen�re, iskol�nk padjait egyetlen egy di�k sem hagyta el. Az elk�vetkezend� napokban viszont val�ban miniszt�riumi kivizsg�l�sra ker�l majd sor. Ez�rt k�rek mindenkit: viselkedjen m�lt�s�gteljesen, nyugodtan. Nincs okunk f�lelemre, vagy p�nikra. Siker�lt el�rnem, hogy a kivizsg�l�sok sor�n a di�kok mellett minden esetben legyen egy feln�tt k�s�r�, aki term�szetesen k�zbesz�l, ha a di�kot, a szem�lyis�gi, vagy egy�b jogaiba �tk�z� v�laszad�sra k�nyszer�tik. Senki sem k�v�n benneteket felel�ss�gre vonni. Iskol�nk becs�letes, j� h�r� int�zm�ny. Mint eddig, �gy a k�zelj�v�ben is egy�tt k�v�n m�k�dni a korm�nyzati szervekkel. De ez nem jelenti azt, hogy aljas r�galmaz�soknak utat enged�nk. Ha b�rkinek, b�rmilyen probl�m�ja van, gondja, esetleg mondanival�ja, engem mindig megtal�l. Szeretn�m, ha nyugodtan indulna a f�l�v, �s nem vakl�rm�val. Nem is h�zom tov�bb a sz�t, j� �tv�gyat k�v�nok nektek a vacsor�hoz, holnapt�l pedig eredm�nyes tanul�st. L�ssatok hozz�!

A teremben kellemes, halk moraj z�dul v�gig, �s a vill�k, t�ny�rok cs�r�mp�l�se j�t�kony hangzavarr� kov�csolja az eddigi nyomaszt� csendet. B�mulom a ter�t�ket, �s �vatosan Seamushoz fordulok.

- Mondd? Szerinted mindenki tudja, hogy elk�lt�ztem a szob�b�l?

- Mi�rt?

- Semmi, csak… esetleg, ha valami k�ldem�nyem m�gis oda �rkezne, megtenn�d, hogy tov�bb�tod nekem?

- Persze - b�lint.

Nem fogok beleroskadni. Valahol minden probl�m�t tov�bb lehet gondolni, �s a szerencs�tlenebb verzi�, amikor addig gondolkodunk rajta, hogy a v�g�re teljesen megoldhatatlannak t�nik. Nem szeretn�k eljutni erre a szintre. �des megk�nnyebb�l�s simogat, am�g az elm�lt napokra gondolok, �s ennek adnia kell annyi er�t, hogy b�rmi v�szen �t, �sszeszedetten legyek k�pes uralni a helyzetet. M�sk�ppen nem is m�k�dne.
Nyugodtan megv�rom, am�g m�r mindenki a vacsor�ja k�zep�n tart, �s csak akkor kezdek neki a magam�nak. Utolj�ra akarok maradni. Felesleges k�rd�sek �s kaj�n megjegyz�sek keresztt�ze n�lk�l. R��rek holnap, meg az elk�vetkezend� napokban foglalkozni vel�k.
Az egyetlen dolog, ami komolyan aggaszt, az a bels�, sajg� �rz�s, hogy nem lehetek amellett az ember mellett, aki most a legt�bbet tudn� nekem ny�jtani. Pedig mennyivel egyszer�bb lenne minden, ha tudn�m, innen most egyenesen hozz� rohanhatok le a pinc�be.
M�gis azt hiszem, a tart�som meg�rz�se egy ilyen k�l�n�s helyzetben szerencs�sebb. Ezt nem mondta senki, csak �rzem. �s am�gy sincs m�s v�laszt�som. A gondolataim ezen r�sz�n�l m�r keser�en mosolygok.
Emberi agybaj - egyenl� felel�ss�gtudat.
M�g csak nem is g�tl�soss�g. B�r az lenne.

- �s, hogy telt a kar�csonyod?

Seamus, k�t r�gcs�l�s k�zben a fej�t cs�v�lja.

- Mint mindig. Rokonl�togat�s, aj�nd�koz�s, �s a t�bbi. – Hirtelen eln�mul, azt�n a szemembe n�z. – Hi�nyozt�l.

Ez a m�sik dolog, amivel kezden�nk kell valamit. Mert valahonn�t tudom, hogy Seamus agy�ban ez a sz� nem eg�szen ugyanazt jelenti, amit jelentenie kellene egy h�tk�znapi bar�ts�gban. Csak b�lintok, �s igyekszem elterelni a figyelm�t, na �s persze az eny�met is arr�l, hogy �n �rtem az �vatos pr�b�lkoz�sainak a gy�ker�t, de nem akarom megs�rteni, �s nem is az�rt, mert id�k�zben valami komoly v�ltoz�s t�rt�nt a mag�n�letemben, hanem mert eleve m�sk�nt viszonyulunk valamihez, amit most nev�n sem akarok nevezni.
Ezt is �n kavartam. De a: „mi lett volna, ha”, visszat�r� �s k�s�rteties k�rd� mondat �pp�gy nem old meg semmit, mint annak a nem elhanyagolhat� t�nynek a tagad�sa sem, hogy Seamus igenis sokat seg�tett nekem, mikor sz�ks�gem volt r�. Ezt elfelejteni ugyanolyan szem�ts�g lenne, mint az a megold�s, hogy most csak �gy leszerelem.

- Ha akarsz, �lhet�nk egy�tt �r�kon. – B�ztat� mosoly. De nem, Seamus, ez nem b�tor�t�s, de azt sem akarom, hogy �gy �rezd elfordultam t�led. Sz�ks�gem van a bar�ts�godra. �s fontos vagy. Egy�tt m�sztunk bele, egy�tt is kell kil�balnunk bel�le.

Egy kicsit maszatolok m�g a vacsor�mmal, nem titkolt sz�nd�kom, hogy Seamus befejezze, �s elinduljon a Griffend�l toronyba. Remus, Perselus, Minerva �s Dumbledore is esznek m�g. Val�sz�n�leg hivatkozhatok Remusra.

- Nem kell bev�rnod. Megv�rom Lupin professzort. Majd holnap besz�l�nk.

- A tan�rok ilyenkor mindig megbesz�l�st tartanak. De ezt te is tudod. Ha akarod, elk�s�rlek a szob�tokig. Legal�bb megmutatod, hol laksz.

Na, most erre mit mondjak?

- Seamus? Nem f�lsz a tov�bbi pletyk�kt�l?

- �n? – Elmosolyodik, azt�n ravaszul a f�lemhez hajol. – Szerintem, ink�bb te f�lsz, hogy f�lt�keny lesz.

- Hagyd ezt abba – mordulok r�. Persze, teljesen feleslegesen.

Titokzatos �tszellem�lts�ggel n�zeget, �s ett�l egy kicsit kir�z a hideg. Vajon mit gondol? Azt, hogy kutyak�teless�gem tagadni a sz�m�ra nyilv�nval�t, vagy azt, hogy lehets�ges a b�ta verzi�, amikor � is t�vedhet. Ezut�n v�rhat� majd az a sz�veg, hogy l�tod, ugye megmondtam, meg hogy mi�ta mondogattam, m�gsem hitt�l nekem.
�, rem�lem, hogy ez kimarad. Egyetlen rem�nyem, hogy nem biztos mag�ban.
Vagy tud valami olyat, amit �n nem.
Miel�tt tov�bb m�l�zn�k, beleegyez�sem jel��l b�lintok, �s m�g egy k�r hallgat�s ut�n fel�llok.

- Akkor menj�nk.

Nem is igen n�zek sz�t, �gy hagyjuk el a nagytermet. A folyos�n l�pkedve m�g l�zasan t�r�m a fejem, hogy hogyan t�r�thetn�m el att�l a feltett sz�nd�k�t�l, hogy vallom�sra b�rjon. Azt hiszitek, hogy nem b�zom meg benne? Dehogy. Benne b�zn�k, de van itt egy sokkal vesz�lyesebb dolog. �s az a kihallgat�s, �s Perselus szavai, amit m�g j�val a sz�net el�tt mondott: veritasz�rum alatt fog esk� alatt vallani. Fogalmam sincs, van e joguk ezt a szert di�kokon alkalmazni.
Val�sz�n�leg nincs.
De el�fordulhatnak kir�v� esetek. �s nem tudhatjuk, hogy ez a dolog milyen ir�nyba fog haladni.
A l�pcs�fordul�n�l �llnak n�h�nyan. Gondolom, az otthon t�lt�tt n�h�ny nap komoly eszmecser�t k�v�n, �s ezzel t�bben �lnek is.
Seamus el�remegy, hogy meg tudjuk ker�lni �ket, �n meg h�tran�zek, hogy l�ssam, elindultak-e m�r a tan�rok a teremb�l, mikor egy hars�ny, g�nyos hang felnyer�t mellettem.


- Hah�, Potter! Hallom apucit keresel!

Nem kell k�l�n�sebben t�rn�m a fejem, hogy tudjam ki ez az orbit�lis egyed. F�radt mosoly, azt�n menn�k tov�bb, mely elhat�roz�somra r�seg�t Seamus ijedt arckifejez�se a harmadik l�pcs�fokr�l.
A kaj�n vihor�sz�sok nem sz�rnak sz�ven. Marcus Flint hi�naszer� r�h�g�se, ami �t�t minden morajl� hanger�ss�get, csak sajn�latot �breszt bennem.

- Gyere, Harry, hagyd a fen�be.

Magam is �gy gondoltam. De Flint nem. Most �gy �rzi, k�nnyed fel�letre tal�lt, �s taposhat, am�g csak a talp�t�l kitelik. Ut�nam ugrik, �s szerinte j�pofa m�don a fenekemre csap.
Egy m�sodpercnyi cs�nd k�vetkezik. �n is leb�nulok. De, azt is tudom, hogy mire megy ki a j�t�k. Szeretn�, ha tettlegess�gig jutna a dolog. H�t nem fog. R�szemr�l biztosan.

- Mondd, Flint? Ennyire v�gysz r�, hogy fizikai k�zels�gben l�gy velem, vagy id�k�zben visszan�tt a farkad, �s le kell cser�lned a Barbi ruhat�rad, amit kar�csonyra kapt�l? Ez a baj? Morcos vagy?

Ez a bors�nyi agy� vadbarom m�g mindig ott tart, ahol p�r h�napja abbahagytuk. Megrekedt a fejl�d�s r�g�s �tj�n. Nem csod�lom.

- Csak addig nagy a sz�d, Potter, am�g el nem kaplak. Van m�g egy lerendezetlen �gy�nk. �n nem felejtek.

- �h�m. Igaz. Nekem is felejthetetlen perceket okozt�l. De a lerendezetlen �gyedet nyugodtan lerendezheted a prefektusi f�rd�ben, egyed�l, csak ut�na el ne felejtsd ki�bl�teni a k�dat. Lehet, hogy m�sok is haszn�ln�k. F� a higi�nia.

Na, itt valakik r�h�g�sbe t�rtek ki. �s Flintnek ez l�that�an nincs �ny�re. V�r�s paprika fejjel k�rbep�rd�l, azt�n egy l�p�ssel el�ttem terem.

- Sokat k�pzelsz magadr�l, mi? - sziszeg az arcomba. - Azt hiszed, hogy a senkih�zi v�rfarkas majd tartja a h�t�t, �s mindent�l megv�d?

- Moss fogat, Flint, �s f�leg t�r�dj a magad dolg�val.


Nem tudom, mi�rt, de �gy �rzem, ha ezt a csat�t most megnyerem, sok-sok m�sikt�l szabadulhatok meg egyszerre, ami m�g a k�d�s j�v�ben v�rna r�m. Ha kell, ak�r egy ver�s �r�n is. Itt �gysem a fizikai el�ny fog gy�zedelmeskedni.

- Most is azt teszem, cukorfalat. �pp arra k�sz�l�k, hogy szarr� �tkozzam a bek�pzelt fejed.

M�r eg�szen sz�p kis csoportosul�s alakult ki k�r�l�tt�nk. A gy�lekez�si jog h�ny emberre vonatkozik? Ezek buny�t akarnak. Senki nem pr�b�lja le�ll�tani a dolgot.

- Eml�kezz vissza, ki kezdte az eg�szet, �s azut�n alakoskodj. – Ez, a m�g t�lem is rendk�v�l higgadt kijelent�s t�bbekben �breszt gondolatot. F�l szemmel l�tom, hogy a fordul�n�l felt�nik n�h�ny tan�r alakja. Nyert �gyem van.


- Hogy �szinte legyek, Potter, ez m�r r�g nem arr�l sz�l. A becs�letembe g�zolt�l.

- Mint, ahogyan te is az eny�mbe.

- Nem �szod meg. �n vagyok r� a garancia.

- A szarr� �tkoz�son, �s a laposra ver�sen k�v�l van m�g m�d, hogy rendezz�k ezt a dolgot.

- Mi lenne az? – Vigyor. �, te baromarc� szerencs�tlen. M�gis mit k�pzelsz, hogy mi?

- P�rbaj – s�gom.

Term�szetesen lehervad a mosoly az arc�r�l. Sok mindenre sz�m�tott. Erre nem. �s, ha nem tudn�m, hogy milyen csapnival�an v�dekezik, biztos lenn�k benne, hogy belemegy. De nem fog. Ahhoz gy�va. K�r.

- �n, nem fogok veled p�rbajozni. Nem s�llyedek le arra a szintre, hogy egy ilyennel r�h�gtessem ki magam, mint te.

- Ennyire biztos vagy benne, hogy nevets�gess� v�ln�l? – somolygok neki ironikusan.

- Nagy ez az iskola. �s lesz olyan, amikor senki sem figyel r�d. B�zz bennem. – Durv�n h�ton vereget, �s elfordul.

Ez sosem fog feln�ni. B�nultan �llok. A tan�rok egy csoportja m�r ide�rt. Seamus visszal�p hozz�m, �s bel�m karol.

- Gyere, ne �lljunk itt. Menj�nk.

- Ok�. – T�n�dve l�pkedek ut�na a l�pcs�n, mik�zben �rzem a h�tamban a sz�r�s tekintetet. Nem tudom, honnan, de tudom, hogy nem fogok fel�rni az emeletre. Csak m�sodpercek k�rd�se, �s valamilyen �r�ggyel meg fog �ll�tani. Biztos vagyok benne.

- Mr. Potter!

- Igen? – A hirtelen siker�lt lend�letes fordul�som miatt bele kell kapaszkodnom a korl�tba. Rem�nyteljes szemekkel n�zem Perselus s�t�t alakj�t, ahogy �ppen elfordul Minerv�t�l.

- A teremben hagytam a kab�tomat. Ha van m�g annyi ereje, ami felt�telezem, van, mivel sz�csat�zni kiv�l�an tudott az im�nt, menjen vissza �rte, �s hozza ut�nam.

Megl�dulok a l�pcs�n, alig b�rom visszafojtani a felt�r� vigyoromat, �s zavar� t�nyez�k�nt meghallom Seamus hangj�t m�g�ttem.

- Ez nem igazs�gos, Uram! Mi�rt nem k�ri meg az egyik mardek�rost? Mi�rt Harrynek kell futkosnia?

�, Seamus, fogd m�r be!

- Mr. Finnigan, t�z pont a griffend�lt�l az ostoba, �s oktalan megjegyz�s��rt. Ha legk�zelebb tan�csra lesz sz�ks�gem, egyb�l mag�hoz fogok fordulni!

- Seamus Finnigan! Mif�le viselked�s ez? – Minerva is bekapcsol�dott. – T�bb tiszteletet!

H�tra se n�zek. Magabiztos l�ptekkel nekiindulok a nagyterem fel� vezet� �tnak, �s k�zben szugger�lom magam, hogy se t�l lassan, se t�l gyorsan ne menjek.