Az �sszes neh�zs�g k�z�l, eddig ez t�nik a leg�sszetettebbnek, ugyanis r�j�ttem, hogy a megj�tsz�s tudom�nya igencsak f�raszt� diszcipl�na tud lenni.
�s elszomor�t�.
De elker�lhetetlen.
Amilyen finom kis hat�r h�z�dik a hazugs�g �s az elhallgat�s k�z�tt, olyan csodasz�p �nigazol�sokat tudn�k gy�rtani, hogy jobban �rezzem magam t�l�k. Siker�lne is. Nem is esne k�l�n�sebben nehezemre. H�t akkor mi�rt gondolom, hogy ingov�nyos talajra t�vedek, amit �n�m�t�snak neveznek a tapasztaltabb emberek?
Ennyi. Elv�gom a fonalat.
A t�l �l�nk filozof�l�s kifejezetten rossz hat�ssal van a lelki b�k�mre.
F�lkapom a sz�ken „felejtett” kab�tot, �s h�traarc. Sz�pen lebaktatok a pinc�be.
Hogyan reag�lt volna Seamus, ha elmondom neki az igazat?
Nem is tudom. M�g a hazugs�gok k�z�tt is az lehet a legmeg�talkodottabb, amit annyiszor mondogatnak, hogy a v�g�n m�r szinte val�s�gg� v�lik. Amennyire rettegek att�l, hogy valaki �let�ben mind�ssze egy rideg l�ncszem maradok, �gy tudom magam gy�l�lni az�rt, ami�rt ilyen csal� m�don �dzkodok att�l, hogy Seamus esetleg t�l k�zel �rezhet engem mag�hoz, �s v�g�l radik�lis l�p�sekre k�nyszer�t. Vagyis, mindig ugyanoda lyukadok ki.
Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy �gy tegyek, mintha nem l�tn�m, nem �rten�m, mi j�tsz�dik le benne.
Ezt nevezik sajn�latnak? Tiszt�ban vagyok vele, hogy neki nincs erre sz�ks�ge. Tal�n s�rten� is, ha tudn�. Nem tudom, mit csin�ljak.

Bekopogok az ajt�n. P�r pillanatig f�lelek, de semmi mozg�sra utal� hangot nem hallok. Ez meglep. Mi�rt mondta volna, hogy hozzam ut�na a kab�tj�t, ha � maga nincs itt?
�jabb kopog�s, szint�n v�lasz n�lk�l. Egy ideig m�g vacakolok magamban, azt�n hirtelen meg akarok fordulni, hogy visszainduljak.

- Harmadj�ra kinyitottam volna.

A hang, forr� suttog�s, a h�tam m�g�l j�n, �s a kihagy� sz�vdobog�som ellen�re is eg�sz pontosan oda hat, ahov� kell.

- Mi�rt kell r�m hozni a fr�szt?

M�ltatlankodok egy sort, m�r csak a trad�ci�k miatt is, meg hogy megfelel� m�rt�kben al�t�masszam, hogy szerintem milyen dolog halkan settenkedni szer�ny szem�lyem m�g�tt, mik�zben engem a sz�ntiszta j� sz�nd�k vez�rel. � meg csak �ll el�ttem, f�lig mosolyogva, f�lig meg valami botr�nyosan szenvtelen arckifejez�ssel. Mulat a korhol�somon, �s sz�pen beterel maga el�tt tolva, az imm�r nyitott ajt�n.

- L�tni akartam, hogy rendben ide�rsz – vezeti le a reakci�mat ilyen egyszer� m�don. – Meg az sem egy utols� �lm�ny, mikor �lvezhetem a hirtelen megjelen� r�m�letet az arcodon.

M�g haragudni sem lehet r� rendesen. H�t nem egy b�b�j?

- Csak a r�m�letet?

Elgondolkodva m�reget, azt�n elmosolyodik.

- Nem lehet. Meg�g�rtem Lupinnak, hogy azonnal felk�ldelek.

V�g egy fintort, �s k�nyelmesen elhelyezkedik a karossz�k�ben.
Most h�ly�n �rzem magam. Addig rendben van, hogy k�t�ttek valami meg�llapod�sf�l�t a h�tam m�g�tt, kettecsk�n. De az egy�ltal�n nincs, hogy az �n v�lem�nyem annyit sem sz�m�t nekik, hogy megk�rdezzenek, vagy beavassanak.

- Ezzel csak azt fogj�tok el�rni, hogy a v�g�n besokallok �s elk�ldelek mindkett�t�ket a b�sba.

Sarkon fordulok, hogy durc�san �s kell� el�gt�tellel az elhangzottak ut�n, hagyjam f�ni a lev�ben, �s persze Remus m�g h�travan. Hasonl� sorsot sz�nok neki is.

- Azt hittem, �r�lsz neki, hogy, �gy ahogy siker�lt Lupinnal z�ld �gra verg�dn�m.

- Azt hittem, felfogt�tok, hogy felesleges gyerekk�nt kezelnetek.

- Ha lenn�l sz�ves nem �gy viselkedni, akkor kezeln�nk.

Tess�k. Nem is akarok t�bbet hallani, megindulok az ajt� fel�. �ppens�ggel fogalmam sincs mi bajom, hiszen alig v�rtam, hogy egy�tt lehessek vele, ak�r, ha p�r pillanatra is. Erre mi van? S�rt�d�tten eliszkolok.

- V�rj!

M�r a kilincs ut�n ny�lok, mikor a keze lecsap�dik a fejem mellett az ajt�ra. Nem b�r �gy elengedni. Tudom j�l. �s �n sem akarok �gy elmenni. Csak h�t a dac, az sok mindenre k�pes.

- Kezdj�k el�r�l. – Finoman v�gigsim�t a fejemen, �s a nyakamba f�rja az arc�t. – Te is inger�lt vagy, �s �n is. Minden okunk megvan r�. T�l lesz�nk rajta.

- Csak… - S�haj. Mit mondhatn�k? Hogy hi�nyzik? Hogy vacakul �rzem magam, mert nincs velem minden pillanatban, �s dr�m�zok? Hogy olyan �rz�sem van, mintha elt�vedtem volna egy hatalmas �tveszt�ben, �s csak mellette �rzem �gy, hogy m�g vagyok? Neg�des.

- Gondolj arra, hogy ha b�rmit is el akarsz �rni, ahhoz a v�gyhoz p�rosulnia kell egy bizonyos er�nek. An�lk�l nem megy. �rted ezt? N�ha az ilyen sok apr�, halmozott neh�zs�gen a legkem�nyebb t�ll�pni. �s nem hib�ztatlak az�rt, mert �rzed a s�ly�t �s f�lsz, vagy ideges vagy. Akkor agg�dn�k, ha nem �gy lenne.

Legsz�vesebben hagyn�m szabadon �ramolni minden indulatomat, ami ilyen zavaros aljat kavar legbel�l. Am�gy meg, ha l�tn�m magunkat harmadik szem�lyk�nt, biztosan arra gondoln�k: k�t idi�ta.
T�nyleg az lesz a legjobb, ha el�lr�l kezdj�k.
Sz�ks�gem van r�, hogy megnyugtasson. �s nem csak arra. Azt akarom, hogy mikor lefekszem aludni, az � mosolyg�s arca k�s�rtsen, �s nem a harag. M�g akkor is, ha lehet, hogy holnap �jra ugyanezt kell v�gigcsin�lni. Csak egyre nehezed� k�r�lm�nyek k�z�tt.
�r�let. Nem gondoltam volna, hogy ilyen m�rt�kben lehet ragaszkodni valakihez. Ak�r meg is r�m�lhetn�k. Hiszen, ha �gy vessz�k, ez kimer�ti mind a fizikai, mind a lelki f�gg�s�g fogalm�t.
A drogos.

„-… El�sz�r euf�ri�ba esel, �s teljesen �tadod magad az �rz�snek. Azt�n m�snap t�bbet akarsz. M�g nem v�lt�l f�gg�v�, de annyira j�lesett az az �rz�s, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha k�t percre eszedbe jut a szeretett l�ny, h�t h�rom �r�ra elfelejtheted. De azt�n sz�p lassan r�szoksz, �s teljesen f�gg�v� v�lsz. Ekkor m�r h�rom �r�ig gondolsz r�, �s csak k�t percre tudod elfelejteni. Ha nincs a k�zeledben, ugyanolyan rosszul �rzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagj�t. �s ahogy a drogos k�pes lopni, �s megal�zni mag�t, hogy megkapja, amire sz�ks�ge van, te is b�rmit hajland� voln�l megtenni a szerelmed�rt.”

Most jutott eszembe ez a n�h�ny mondat. Mert most van �rtelme.
M�g akkor mondta nekem, mikor zil�lts�gom tet�fok�n pr�b�lt r�k�nyszer�teni, hogy elfogadjam magam, a helyzetem. Nem �rtettem, mit akar vele. Ez pedig �gy, hogy �t�rzem a jelent�s�t, csak arra hagy k�vetkeztetni, hogy � igenis �rtette, ismerte ezt a csikorgat�, l�gballonhoz hasonl�that� �rz�st, ami duzzad bennem.
Mindketten megkapjuk egym�sb�l a kij�r� jutalmat a „feln�ttes” megold�s�rt. Nem az a fontos, hogy cs�k, �lel�s, vagy n�ma b�v�let form�j�ban. Hanem, hogy egy�tt tessz�k.
Ezt �rti valaki? Kicsit meg�tk�z�k magamon �s nem kev�sb� rajta, hogy k�pes ilyen m�don reag�lni a s�v�rg� megnyilv�nul�saimra. De el�gt�telk�nt, mosolyogva �s megt�p�zva l�pek ki az ajtaj�n t�lra, �s vissza az egykor csodak�nt kezelt, ma ink�bb h�tk�znapik�nt �zemel� Roxfort �sszes t�bbi helysz�n�re, ami csak abban k�l�nb�zik a lakoszt�ly�t�l, hogy nem az.

Remus �v�ltve fogad az ajt�ban?
Igen.
Hogy v�laszolok-e a k�rd�seire?
… Fenntart�ssal, de ez is igen.

- … Harry! Figyelsz r�m egy�ltal�n?

- Persze.

- Esk�sz�m, beszerzek valahonn�t p�r�zt, �s a nyakadba akasztom.

- T�ldramatiz�lod.

- Harry! Az �g szerelm�re. Ez nem j�t�k.

- Magam is �gy gondolom.

- Felel�tlen vagy!

- Te pedig t�l szigor�.

- Amikor belet�r�dtem, te is meg�g�rt�l valamit. Azt, hogy sz�t fogadsz.

- Nem. Az m�g azel�tt volt.

- Le fogtok bukni! – Ezt m�r ord�tja.

K�b�n b�mulok r�.

- Tudom. El�bb vagy ut�bb, biztosan.

� is �nr�m.
Megr�zza a fej�t, mintha ezzel akarn� a k�nos gondolatokat �zni onnan. Valahol �rtem, �s nemcsak �rtem, hanem egy�tt �rzek vele. Azt gondolta, ez m�g megm�s�that�? M�l� szesz�ly, flanc? Kaland, ami ideig-�r�ig tart, �s ha el�g szerencs�sek vagyunk, akkor tal�n siker�l a legkevesebb �ldozatot hozva kih�tr�lni bel�le, amint v�get �r?
Azt hiszem, most �rtette meg, hogy nem err�l van sz�. Egy el�gg� egy�rtelm� arckifejez�ssel adja a tudtomra a k�vetkez� gondolat�t: �r�ltek vagytok. Mind a ketten.

- Megyek aludni. J� �jt!


***


- L�tt�tok az �rabeoszt�sokat? Ez nem norm�lis! Semmire sem lesz id�nk.

Ron.
Hallom a hangj�t, csak p�r l�p�snyire halad el�ttem a folyos�n.
Neville �s Dean, cs�ndes morajjal helyeselnek. �n is magamban. T�nyleg h�z�snak �g�rkezik ez a f�l�v. �s m�g f�l sem vettem a p�t�r�kat.
Az ajt� el�tt kicsit lelass�tok. Megv�rom, am�g bemennek az oszt�lyba, �s csak azut�n v�ltok vissza az azel�tti temp�mra.
A h�ts� padokn�l horgonyzok le. Mire lepakolom a cuccaimat, m�r Seamus is megjelenik, �s �lmatag fejjel, f�lregombolt tal�rban huppan le mell�m.

- Szia! Nem volt�l reggelizni.

- Remusszal reggeliztem. – Ami nem teljesen igaz. Remus durc�san olvasta a reggeli lapot, mik�zben �n n�mas�gi fogadalmat t�ve kikevertem a lelket is a citromos te�mb�l. M�g mindig m�rges r�m.

- J�l kij�tt�k? Lupin professzor mindig nyugodtnak �s csendesnek t�nt. Biztos j� lehet vele lakni.

- T�nyleg j�. – Kib�ny�szom a sz�mmisztika k�nyvemet a t�sk�b�l. A legszebb az eg�szben, hogy m�g igaza is van. – Most sz�vesen cser�ln�l velem, mi?

Nem v�laszol, mert �rny�k vet�l a padomra, �s felkapja a fej�t. �vatosan �n is feltekintek. Ron �ll a padunk mellett, zsebre dugott k�zzel. Teljesen meglep�d�k. Olyannyira, hogy hirtelen nem is tudom, mit kellene mondani, vagy tenni.
Nem gondoltam volna, hogy � fog el�sz�r k�zeledni. B�r, v�rjuk ki a v�g�t.

- Szia! – pr�b�lkozom kicsit esetlen hangon. Mi�rt rekedek �n be mindig, amikor zavarban vagyok?

- �m… Arra gondoltam, hogy… h�t sz�netben besz�ln�nk k�ne. – Nem n�z a szemembe.

�s mindig van �j a nap alatt. Ha ezt nekem tegnap mondja valaki, kinevetem. Vajon, mi vette r�, ilyen radik�lis l�p�sre? Vagy ink�bb ki vette r�?

- Az nem lenne rossz – b�lintok.

Csod�lkozik. Azt hitte, nem fogok vele sz�ba �llni? Biztos. Biccent, azt�n, mint akinek m�zs�s k� pottyant le a sz�v�r�l, fels�hajt, �s zavartan visszasomford�l a hely�re.
Seamus der�lt arccal n�z.

- �n m�g nem �r�l�k. Kiv�rom a v�g�t.

- �n is.

Az eszmecser�nket Vector professzor �rkez�se zavarja meg.
Illetve nem csak az �v�. Ahogy bel�p az ajt�n, f�lre�ll, �s utat enged maga mellett k�t vadidegen, komor arc� f�rfinak, �s egy n�luk valamivel alacsonyabb, de nem kev�sb� gy�szos arckifejez�s� n�nek.
El�sz�r senki sem kapcsol, csak a hirtelen elhalkult teremzaj hat�s�ra emelik fel p�ran a fej�ket. K�zt�k �n is.

- J� reggelt k�v�nok. Miel�tt elkezdj�k a mai �r�t, lenne egy k�r�sem. Akinek a nev�t olvass�k, megk�rem, �lljon fel, �s j�jj�n ki ide a tan�ri asztalhoz.


Seamus keze idegesen megr�ndul a padon. Hallom, ahogy szaggatott� v�lik a l�legzete.
T�l ideges. Megremegnek az ujjai, �s �ntudatlanul kapirg�lni kezdi a k�rmeivel a lakkozott fel�letet.

- Seamus! – megb�k�m oldalr�l.

Hi�ba sz�longatom. Szerintem semmit nem hall abb�l, ami k�r�l�tte t�rt�nik. A fej�t sem k�pes odaford�tani fel�m. Olyan gyorsan t�rt�nik minden, hogy mire kital�ln�m, hogy hogyan nyugtassam meg, m�r k�s�.

- Dean Thomas, Hermione Granger, Seamus Finnigan, Parvati Patil.

Mind a n�gyen fel�llnak.
Seamus arca merev lesz, �s kifut bel�le minden v�r. Annyira s�padt, hogy azt m�r nem tudn�m mihez hasonl�tani. Mikor felegyenesedik, �s kil�p a padunk m�g�l, szinte v�rom, hogy b�rmelyik pillanatban �sszerogyjon. K�vetem a szemeimmel a t�vold� alakj�t, �s er�s k�sztet�st �rzek, hogy ut�na ugorjak, hogy meg�ll�tsam, hogy ezt az eg�sz agyr�met egy mozdulattal megsz�ntessem. De mint ahogyan sok m�s sem, ez sem tartozik a sokat emlegetett lehet�s�geim k�z�. Mi�rt pont vel�k kezdik?
Az egyik idegen f�rfi fel�nk fordul, �s lassan, tagoltan, besz�lni kezd. M�ly, �s halk a hangja. Mint az olyan t�pus� emberek�, akik megszokt�k, hogy keveset v�rhatnak el az �t hallgat� k�z�ns�gt�l. Ak�r egy gondolatolvas�, r�m pillant. M�g a tekintet�t�l is �sszeugrik a gyomrom. Ezek a szemek n�lk�l�znek b�rmilyen meg�rt�st.
Gondolom, teszi a dolg�t, �s m�r r�g belef�radt, hogy egy�tt �rezzen b�rkivel is.

- Ilyen n�gyes csoportokban fognak az elk�vetkezend� napok sor�n r�szt venni a kihallgat�sokon. Term�szetesen k�l�n-k�l�n, �s feln�tt fel�gyelet mellett, mely fel�gyelet feladatk�rt minden esetben az iskola egy-egy v�lasztott tan�ra fogja bet�lteni. Egyszerre mindig egy di�k tart�zkodhat a kihallgat� helyis�gben, a t�bbi h�rom a folyos�n v�rakozhat. A kihallgat� fel�gyel� �s vizsg�latvezet� helyettes jegyz�k�nyvet fog k�sz�teni minden egyes elhangzott besz�lget�sr�l. M�g egyszer szeretn�m megjegyezni, hogy ez az elj�r�s els�sorban az �n�k �rdekeit szolg�lja, ez�rt elv�rjuk a felt�tlen egy�ttm�k�d�st. Mind�ssze azt k�rj�k, hogy egyenesen v�laszoljanak a feltett k�rd�sekre. Ha ezt megteszik, m�rpedig b�zunk benne, hogy nincs okuk nem ezt tenni, akkor felesleges agg�dniuk. Minden �gy zajlik majd, ahogyan az a nagyk�nyvben meg van �rva. K�sz�n�m a figyelmet.

Sokkoltan b�mulok magam el�. Ez az eg�sz �gy hangzik, mintha b�nbakot keresn�nek. Senki nem mondja ki ny�ltan, �vatos k�r�t�sbe csomagolt sz�zatokat hallatnak, de val�j�ban egyvalami b�ki a cs�r�met: mindez megint valami olyan, ami miatt valakinek a feje porba fog hullni. �s az a valaki, alighanem �n leszek. M�snak egy�bk�nt sem engedn�m �t ezt a dics� lehet�s�get.
Vajon a Miniszt�rium c�ljai mennyire egyeznek a k�z �rdekeivel? T�nyleg h�s�kre van sz�ks�g�k, hogy megtarts�k a k�zhangulatban felbukkan� bizakod�st? Vagy pillanatnyi megold�sk�nt megfelel a botr�ny �ld�sos elterel� hat�sa is?
F�lek kital�lni.
Letagl�zva veszem tudom�sul, hogy Hermione indul els�k�nt az ajt� fel�. Gyorsan Ronra pillantok, akinek m�g innen h�tulr�l is j�l l�that�an remeg a feje a d�ht�l.
F�lti.
Meg�rtem. A k�z�s gyermek�ket v�rja. Nem igaz�n �rtek az ilyesmihez, de az biztos, hogy az idegesked�s nem haszn�l egy v�rand�s any�nak. M�g akkor sem, ha az elej�n van az illet� az �llapot�nak. Nem tudom, �n mit tenn�k a hely�ben, de val�sz�n�leg foggal-k�r�mmel kapaszkodn�k az utols� f�sz�lba is. �s cs�ppet sem vagyok biztos benne, hogy nem reag�ln�m le intenz�vebben a dolgot, mint �.
Egy r�pke pillant�ssal m�g meglesem Seamus arc�t, ahogy hal�lra sz�nt �br�zattal visszan�z r�m, azt�n kil�p az ajt�n. Utols�k�nt.
Mindenki megrend�l. M�g Vector professzor is. Egy ideig csak hallgat, miut�n bez�rul az ajt� m�g�tt�k, azt�n sebesen �rni kezd a t�bl�ra p�r dolgot.
Hadd ne mondjam, h�nyan figyel�nk r�. Az eg�sz �ra alatt cs�nd van, �s kiv�telesen senki sem akar kiesni a padb�l a r�h�g�st�l. Mikor Vector v�gre fel�ll, �s elhagyja az oszt�lyt, m�g mindig mindenki b�nultan �l. �s szerintem, ugyanarra gondol. Ki lesz a k�vetkez�?
�rzek n�h�ny s�lyos pillant�st. Igen, igazatok van. Nagy r�szben �n tehetek r�la. De nem fogok felsz�v�dni.

Megv�rom, am�g p�ran elindulnak kifel�, azt�n Ronhoz l�pek.

- Akkor mehet�nk?

- Igen.

�sszepakol, �s a v�ll�ra veszi a t�sk�j�t. Keres�nk egy kev�sb� forgalmas zugot a folyos�n, ami tekintve a helyzetet, nem is olyan egyszer�. Mindenhol t�bl�bol valaki. V�g�l meg�llapodunk az egyik ablak el�tt, �s csak k�t els�st kell hal�lra r�m�ten�nk ahhoz, hogy v�gre �rtsenek a sz�b�l, �s keressenek �k tov�bb szabad helyet, mert mi m�r meguntuk.

- Tess�k. Hallgatlak.

�s a besz�lget�s is pont olyan nehezen indul, mint gondoltam. El�sz�r csak n�z maga el�, azt�n a tal�rj�t gy�r�geti. �n unom meg hamarabb.

- N�zd, Ron. Te akart�l velem besz�lni, akkor most mondd. Mindj�rt menn�nk kell a k�vetkez� �r�ra.

- J�l van! – Felki�lt. – Azt hiszed olyan egyszer�? Ha Hermione nem k�r meg r�, eszembe sem jutott volna.

M�lab�san b�mulom.

- Ez esetben, r�szemr�l a besz�lget�snek v�ge. Nem venn�m a lelkemre, hogy b�rmit is er�ltessek.

R�ntok egyet a f�lig lecs�szott t�sk�mon, �s h�tat ford�tok neki. Szinte tudtam, hogy mag�t�l nem tette volna meg. �gy meg nem kell.

- Harry, v�rj! Nem csak miatta…

- Akkor, ki miatt? Dumbledore is megk�rt? – �llok meg egy pillanatra. S�t bel�lem a s�rt�d�tts�g. Ja, �s a g�ny. – Ne f�lj, eszem �g�ban nincs r�d k�nyszer�teni a bar�ts�gomat. Mit besz�lek? Milyen bar�ts�got?

- Te besz�lsz bar�ts�gr�l? Te? – Ut�nam siet, �s d�h�sen a f�ldre csapja a t�sk�j�t. – Pont aki titkol�zott, meg hazudozott nekem? H�nyszor k�rdeztem meg t�led, hogy mi a bajod? H�nyszor volt�l hozz�m �szinte?

- �s milyen j�l tettem, hogy nem voltam.

- Mi�rt? Az�rt mert megmondtam a v�lem�nyemet a… dolgaidr�l?

- Ron, te nem a v�lem�nyedet mondtad meg, hanem nekem t�madt�l, �s perverz �llatnak nevezt�l. M�r azel�tt bajod volt velem, miel�tt tudtad! Eml�kezz vissza!

- Nem hiszem el, hogy ezt mondom, Harry, de neked t�nyleg komoly bajod van. Azt hiszed, hogy ez norm�lis?

- Nem, nem hiszem. De ez van. �s nem tehetek r�la, hogy k�ptelen vagy elfogadni. De nem is kell elfogadni. Nem v�rom el t�led. �s igen, rohadtul neh�z lett volna neked elmondanom, �ppen emiatt, mert �gy reag�lsz.

- De, hogy reag�ltam volna? Hallod te saj�t magad? �vekig a legjobb bar�tom volt�l! Egy szob�ban laktunk szinte eg�sz �vben! Volt olyan ny�r, amikor egy eg�sz h�napot t�lt�tt�l a h�zunkban, otthon! Szerinted nem lehetek felh�borodva az�rt, mert hazudt�l nekem?

- Tudod, mi lett volna a hazugs�g, Ron? Ha azt mondtam volna, hogy nem, nem vagyok az! De nem mondtam. Nem mondtam semmit, mert �n magam sem tudtam, hogy mi t�rt�nik velem. �s nagyon j�lesett volna, ha elmondhatom, mi nyomja a sz�vemet, de nem volt kinek.

- K�rdeztelek!

- Nem mertem, nem �rted? – �v�lt�m az arc�ba.

Lihegve n�zz�k egym�st.
Mi az igazi tartalma egy bar�ts�gnak? A felt�telek? A viszonz�s? Tal�n nem k�teless�g v�llalni a bar�todat akkor is, ha az megcsalt t�ged, �s olyat tett, ami sokak szem�ben megbocs�jthatatlan?

- �n nem haragszom r�d, Ron. Hermione miatt sem. B�r meg�rdemeln�l egy akkora pofont, hogy kividd a h�taddal a k�zfalat az udvarra. De nem haragszom. Ink�bb d�h�s vagyok. Mert nem ismertem fel idej�ben, hogy mennyire m�sak vagyunk. �s, hogy mennyire nem l�ttuk v�gig a l�nyeget. Elbesz�lt�nk egym�s mellett. �n is, te is. Te nem engem tartott�l a bar�todnak, hanem valakit, akit l�tni akart�l bennem. Sajn�lom.

Otthagyom, �llva, sz�tlanul.
Annyi mindent kellene neki mondanom, �s ugyanakkor semmit. Nem l�tezik k�sz bar�ts�g. Azt is �p�teni kell, mint mindent ebben a ki�br�nd�t� vil�gban. Tal�n ez�rt halnak meg el�g gyakran a fiatal gyermekkorban k�t�tt kapcsolatok. Megrekednek. Nem a t�vols�gok, k�lt�z�sek, m�s iskol�k miatt. Hanem, mert el�rnek egy szintre, �s anyagukat tekintve nem �p�thet�ek tov�bb. Mint a sz�raz homokb�l �p�lt v�r. Annyira sz�razak a homokszemek, hogy egy bizonyos halommagass�gr�l m�r csak leperegnek. De �l az eml�k�k. Az mindig megmarad.

Megkeresem Seamust.