M�r fogalmam sincs h�nyadik folyos�t �getem v�gig. T�bbsz�r is meg�llok, hogy r�k�rdezzek, l�tta-e valaki Seamus�kat valamerre, de v�llr�nd�t�son �s fejcs�v�l�son k�v�l egyebet nemigen kapok. Mennem kellene a k�vetkez� �r�ra. M�r �gy is elk�stem, de most ez izgat a legkev�sb�. Nem is nagyon tudna senki le�ll�tani, ha nem botlan�k bele �ppen Minerv�ba, aki az egyik terem fel� siet.

- Mr. Potter! Fiatalember! Megmagyar�zn�, hogy m�gis mit keres itt, amikor �r�n kellene �lnie?

Megint fiatalemberezik. Sz�val ideges.

- McGalagony professzor, nem tudn� megmondani, hogy hol tal�lom azt a termet, ahol a kihallgat�st v�gzik?

- Vajon, mi�rt �rdekli ez �nt annyira? Bizony�ra tudja, hogy a kihallgat�s z�rt ajt�k m�g�tt zajlik. Nem engednek be senkit.

- �s azt szabad tudni, hogy ki a k�s�r� tan�r, aki v�gig ott van a di�kokkal?

- Igen. Bimba professzor.

- Mi? – Azt hiszem rosszul hallok. Mi az �rd�g�rt pont Bimb�t v�lasztott�k ki. Mit tud az a n� a szem�lyis�gi jogokr�l, vagy b�rmir�l is, ami a di�kok mag�n�leti vagy b�rmilyen gondjaival kapcsolatos. – De mi�rt �?

- Harry! Most azonnal menjen vissza az oszt�ly�hoz. Hadd ne kelljen a saj�t h�zamt�l pontokat levonnom.

- De mi�rt nem �n van vel�k, vagy Dumbledore professzor! Mi lesz, ha olyasmire k�nyszer�tik �ket, ami…

- Nem hiszem, hogy az �n feladatai k�z� tartozik k�ts�gbevonni az igazgat��r d�nt�s�t, vagy b�rmelyik h�zvezet� tan�r�t. Potter. Maga is sorra fog ker�lni, �gyhogy menjen a dolg�ra, nyugodjon meg, �s a tanul�sra koncentr�ljon. �s d�lut�n v�rom, jelentkezzen, �s megbesz�lj�k a p�t�rasz�mait. Ezzel foglalkozzon ink�bb.

Hogy az a… j�l van.
M�ly leveg�.

Egyszer�en t�relmetlen vagyok. Meg, ahogy szeg�ny Hermione �s Seamus kin�ztek, mikor kil�ptek az ajt�n, h�t nem is tudom. Ez a szorong�s egy mer� borzalom.
Term�szetesen sz�t fogadok Minerv�nak, �s visszaballagok az �rarend szerinti terembe, hogy egy kimer�t� magyar�zkod�s ut�n elfoglalhassam a helyem. Arra sem vagyok alkalmas, hogy fel�rjam a d�tumot a f�zetembe. Csak b�mulok kifel� az ablakon, �s most t�nik fel, hogy odakinn hatalmas pelyhekben havazik. M�g a gy�ny�rk�d�st is �rul�snak �rzem. Pedig sz�p. Telefirk�lom a f�zetem h�tlapj�t, mindenf�le kacskaring�s mint�kkal. Azt sem hallom meg r�gt�n, hogy a tan�r felsz�l�t. Mikor a h�tam m�g�tt l�v� padb�l valaki megb�k, akkor kapom fel a fejem, �s szemben�zek a morg�s Binnsel.

- Mr. Potter! Megism�teln� a feltett k�rd�st?

K�rd�st? Azt sem tudom, hogy milyen �ra van. Ja, meg van. M�giat�rt�net.

- Eln�z�st. Nem figyeltem.

- Azt l�tom, Mr. Potter. Hej, fiatalok! Az �n id�mben az ilyen viselked�s�rt m�g komoly b�ntet�s j�rt. Bezzeg most, ha egy cs�nyasz�val illeti az ember a di�kj�t, m�r j�nnek is a panaszok, meg a levelek, na �s a sz�l�k! Hogyan lehet j� modorra �s tanul�sra �szt�n�zni a maguk f�l�t, ha meg van k�tve a kez�nk…

Egyre t�volabbr�l hallom a zs�rt�l�d�s�t. A szomsz�d padsorra t�ved a tekintetem, ahol Zambini k�ny�k�l, �s mosolyog. De j� kedv�nk van.
Kimeresztem a szemem. Foglalkozz a saj�t dolgoddal, kret�n. Felh�zza a szem�ld�k�t, �s firk�l valamit egy pap�rdarabra, �s k�nyelmesen �tlebegteti. M�g csak nem is dobja.
Kiakaszt. A f�l oszt�ly ezen fog pusmogni megint egy h�tig.

„L�tom, kicsit ideges vagy. Tudok seg�teni?”

A k�rd�jel ott villog a k�pemen, mikor r�n�zek. Azok ut�n, ami t�rt�nt? Vagy t�rt�nhetett volna? Az az �rdekes az eg�szben, hogy kett�nk k�z�l csak �n tudok a dolgok val�di h�tter�r�l. Vagy… v�rjunk csak?

„Igen. Lehet, hogy tudn�l.”

Visszak�ld�m.
Sz�les j� kedve lesz. L�tom, ahogy vigyorra g�rb�l a sz�ja. M�g valamit odafirk�l a lap alj�ra.

„Egy szolg�latra k�sz mardek�ros ott seg�t, ahol tud, Potter.”

Cseszd meg.

„Ezzel a sz�veggel a harmadikosok k�z�tt aratn�l. Jegyezd meg, m�g haszn�t veheted.
Lelki szemeim el�tt l�tom, ahogy kivezeted az elt�vedt kisdi�kokat a rengetegb�l, ahogy k�szs�gesen �tseg�ted az �reg n�nit a zebr�n…Tal�lkozzunk �r�k ut�n a sz�ks�g szob�j�ban.”

R�szemr�l az eszmecsere befejezettnek tekinthet�. �tdobom a padj�ra a cetlit, �s visszat�rek a h�pelyhek tanulm�nyoz�s�hoz. A k�zfejemen azonban megint egy pap�rgalacsin landol.

„Szavak, Potter, szavak!
�s most meglept�l. Honnan ez a lehengerl� magabiztoss�g?
Csak nem valami helyes kis mozgol�d�s cs�r�zik a mi Kiv�lasztottunk sz�v�ben?”

H�t van neki b�r a k�p�n?

„De. Cs�r�zni cs�r�zik, �s a te orrod fogja nyitni a bimbaj�t, ha nem fejezed be, de azonnal.
Tudod, m�ris megb�ntam, hogy sz�ba �lltam veled.”

Most megint engem b�mul, �s mint akinek nincs az �g egy adta vil�gon semmi m�s dolga, megint �r. M�r tal�lgatni sem merek.
Ok�, r�p�l.

„Minden apr�, piszkos r�szletr�l tudni akarok!”

Na, azt meghiszem!

„�lmodban, Zambini! Mellesleg addig is fejl�dik a k�pzel�er�d.”

�tszellem�lten olvassa a v�laszomat. V�g egy fura pof�t, azt�n sokat mond�an b�lint.
A leszerel�s megt�rt�nt. K�l�nben is, a hidegh�bor� r�g kiment a divatb�l.
Sz�netben azonban kihaszn�lja a ritka alkalmat, �s m�ris ott settenkedik a nyomomban, kicsit begyors�tott l�ptekkel.

- Potter! �tletelj�nk. Te �gyis olyan �gyes vagy az ilyesmiben!

R� sem kell n�znem, tudom, hogy vigyorog. Lelass�tok, azt�n nekit�maszkodom a falnak.

- Tudod, mi a nagy hadi helyzet, Zambini? Ezt m�r elbasztad. Sz� szerint.

Kinyitja a sz�j�t, �s m�r emeli a kez�t is, hogy valami nagyon maradand� megjegyz�ssel gazdag�tsa az ut�kor d�szes b�lcsess�gt�r�t, de azt�n �tgondolja, �s bel�m karol, hogy arr�bb vonszoljon.

- J�! Lehet, hogy igazad van – morog halkan. – De att�l m�g nem kell elj�tszani a v�rig s�rtett mim�z�t. K�l�nben is, t�zszer bocs�natot k�rtem. Minden�rt. Te pedig, ha az eml�kezetem nem csal, megbocs�tott�l.

- �s most be akarod bizony�tani, hogy hiba volt?

- Merlin mentsen meg ett�l az elhamarkodott l�p�st�l. Csakh�t a mezei k�v�ncsis�gom, �s a seg�lyk�r� jelecsk�k a leveg�ben, amit szanasz�t fr�csk�lsz, egy�ttesen megteszik a hat�sukat.

- �h, de kifinomultak vagyunk mostan�ban. – Mire kimondom, m�r a l�pcs�n�l �lldog�lunk.

- Ez is a te hat�sod.

- Zambini, most komolyan el akarsz �ld�zni, vagy lehet veled �rtelmesen is besz�lni?

- Lehet. – Elmosolyodik. – Akkor? Sz�ks�g szob�ja?

- Este hat j� neked?

- T�k�letes! – Ragyogja mind a harminckett�vel, �s b�lintva eloldalog. – V�rlak!

Most mondja valaki, hogy nem voltam k�r�ltekint� �s �vatos.

- …Khm.

A hang k�zvetlen�l a h�tam m�g�l sz�l, �gyhogy ha ugrani nem is, de sz�les amplit�d�ban fordulni azt siker�l.
Perselus Piton, teljes �letnagys�gban, �s nem kev�s morbidit�ssal az arc�n.

- Nem vagy valami k�r�ltekint� �s �vatos.

- �.

- Bizony, �.

Legink�bb azt tudom leolvasni r�la, hogy ideges. Karba fonja a kezeit, �s s�t�ten eln�z mellettem a folyos�n.

- Gyere – sz�l csendben. – Seg�thetn�l felhozni a hozz�val�kat a k�vetkez� �r�tokra.

- Potter, amint Pitonnak seg�t sz�ntiszta sz�vj�s�gb�l �ra el�k�sz�lethez? Ez kiv�teles jelenet lesz, de legal�bb nem elcs�pelt.

- M�g egy sz�, �s te fogsz kiv�telesen „elcs�peltnek” t�nni. Vagy a n�sp�ng sz� tal�n m�gis praktikusabb?

F�radt vagyok ehhez, �s inger�lt.

- Parancs�ra, Uram!

- Ne ep�skedj! - Olyan iramban megy el�ttem, hogy az m�r ink�bb fut�s, mint halad�s. Mikor v�gre kinyitja az ajt�t �s betess�kel, szinte d�rren az ajt� m�g�tt�nk.

- Egy�ltal�n nem tetszik, hogy vele flang�lsz – t�r ki v�ratlanul.

- Mi? - Ezt fogd fel �sszel. Tegnap m�g b�lcsen �s kim�rten kitess�kel, ma el��rja, mit csin�ljak �s kivel. – Zambinivel megbesz�lt�k a dolgainkat. Bocs�natot k�rt, �n megbocs�tottam. F�tylat ter�tett�nk a m�ltra. Ezek ut�n, ha sz�ba �ll velem, mit tehetn�k? Ker�ljem? Vagy tetessem magam s�ketnek?

- Mondjuk, tarthatn�d magad t�le k�t m�ter t�vols�gban, �s a szempilla rebegtet�st is mell�zhetn�d egy id�re!

- Nem rebegtettem a szempill�imat!

Olyan arcot v�g, mintha azt mondan�: h�t persze kedvesem, te azt�n soha. Ez b�sz�t�!
De azt�n teljesen v�ratlanul lenyugszik, vagy legal�bbis pr�b�l.

- Besz�lj�nk ink�bb m�sr�l. Be fognak h�vatni. A k�rd�sekre felelj igennel vagy nemmel. Ha gond van, tagadd meg a v�laszt.

Kif�jom magam. Igaza van, �s csak agg�dik.

- Rendben. Nem lesz baj.

- Ha esetleg �gy �rzed, hogy be akarnak h�zni a cs�be, komolyan mondom, csak hallgass el �s k�sz. Akkor nem tudnak mit kezdeni veled. �s ne egy�l vagy igy�l semmit, b�rmivel is k�n�lnak, utas�tsd el.

- J�. De nem t�lz�s ez?

- Nem. Nevezz paranoi�snak, de jobb f�lni, mint megijedni.

Egy ideig m�g n�z r�m, sz�tlan-besz�desen, azt�n megragadja a csukl�mat, �s mag�hoz h�z.

- �s ne pr�b�lj kiidegelni azzal a ny�las idi�t�val – fr�cs�g bel�le. - Meg�rtetted?

�! Kib�jt a sz�g a zs�kb�l. Az ujjai a hajamba sz�ntanak, �s �tsimulnak az arcomhoz. Kapok egy puszit a homlokomra.

- Nem akarlak megl�tni m�g egyszer vele.

Tudja, hogy nem b�rok neki ellen�llni, �s ezt ki is haszn�lja. �ltal�ban siker�l is. De nem most.

- Nem lehet - suttogom az ajkaira. – Nem parancsolhatod meg, hogy kivel �lljak sz�ba �s kivel ne.

- Kezelhetetlen, meggondolatlan, �retlen, fafej�, h�lye k�ly�k vagy.

- Sz�p mondat, tan�r �r. Sz�p… kerek.

- Meg�g�red, hogy vigy�zol magadra? - M�g mindig olyan halov�ny a hangja.

- Igen.

Elenged. Monoton morg�ssal �sszerakosgatja az �r�hoz val� kell�keket, dobozokba rakja, �s az egyiket a kezembe nyomja.

- Na, szedd a l�bad.

- K�rhetek valamit? – Kock�ztatok egy kicsit. Jaj, meglesz ennek m�g a b�jtje.

- Att�l f�gg. – Kinyitja el�ttem az ajt�t, �s gyanakodva v�gigm�r. – De, ha most az j�n, hogy nem tanult�l, �s ne feleltesselek, el�re sz�lok, a vil�g�rt sem hagyn�m ki, ahogy f�lig pirulva makogsz a t�bl�n�l a k�t�rtelm� k�rd�seimen r�g�dva, mik�zben az oszt�ly fele a pad alatt t�lti az �ra nagy r�sz�t ez�ltal igen komoly vesz�lynek kit�ve a rekeszizmait.

- A ferde hajlam ki�l�se a tan�rok eset�ben annyira �rnyalt �s burkolt tud lenni. – R�teszek egy lap�ttal. - �m bizonyos jelek k�m�letlen�l ler�ntj�k eme devianci�r�l a leplet. P�ld�ul, amikor az illet� tan�r beteges �lvezetet tal�l abban, hogy utas�tgathatja a szeg�ny, kiszolg�ltatott di�kot. Vagy amikor minden ok n�lk�l kih�vja a t�bl�hoz, mert ott, kiszak�tva az �letter�b�l �s term�szetes k�rnyezet�b�l sokkal sebezhet�bb �s a viselked�se is zavart lesz. Olvastam egyszer egy k�nyvet az antilopok fogs�gban val� szaporod�s�r�l. Ott egy�rtelm�en be van bizony�tva, hogy mennyire fontos az �l�l�nyek sz�m�ra a zavartalan, term�szetes lel�hely. Ez esetben a di�k �lettere a padja m�g�tt �s alatt van. �s semmi esetre sem a t�bl�n�l.

- Hm. – Elharapja a vigyorg�s�t, meg is r�gja, le is nyeli. Pedig lett volna r� v�lasza. Abban biztos vagyok. – M�r itt is vannak.

Feln�zek. A b�jitaltan terem el�tt k�t f�rfi �lldog�l.

- Csak eg�szen r�vid ideig zavarn�nk az �r�j�t, professzor.



***



- Neve?

- Harry James Potter.

- Az elk�vetkez� f�l �r�ban k�rd�seket tesz�nk fel �nnek, amire egyszer�, egyenes v�laszokat k�r�nk. Kezdhetj�k?

- Igen.

A terem, ahov� engem, Pansyt �s egy Hugrabugos fi�t k�s�rtek teljesen �res. Egy pad �ll a k�zep�n. Az egyik oldal�n �n, a m�sikon h�rom idegen �l. Bimba professzor az ablakn�l �lldog�l, �s egy cs�sze te�t sz�rcs�lget. A t�rsaim a folyos�n v�rakoznak.
Nem vagyok ideges, csak tal�n kicsit fesz�ltebb, mint m�skor. Az egyik f�rfi jegyzetf�zetet tart a kez�ben, a m�sik r�k�ny�k�l az asztalra, �s ravasz mosollyal m�reget.

- Mit gondol, mi�rt vagyunk itt, Harry? Ugye nevezhetem Harrynek?

- Gondolom, munkahelyi k�teless�gb�l, Uram.

Halv�nyan elh�zza a sz�j�t. Nem eg�szen ezt a v�laszt v�rta.

- M�gis, k�v�ncsi lenn�k r�, mennyire tartja zavar�nak a jelenl�t�nket.

- Ha tudni akarj�k, �pp most mentettek meg egy igen kellemetlen le�g�st�l az oszt�ly el�tt. Nem volt id�m tanulni a mai b�jital �r�ra.

A f�rfiak csendesen mosolyognak, �s a k�rdez� kicsit k�zelebb hajol hozz�m.

- Tudja, mi az �rdekes, Harry? Furcsa, de esk�dni mern�k, hogy mi m�r tal�lkoztunk valahol. Csak arra nem eml�kszem, hogy eg�szen pontosan hol �s mikor.

- Nem hinn�m. Nem eml�kszem mag�ra. Tal�n az �js�gban l�thatott. A sajt� szeret olyasmivel foglalkozni, amihez semmi k�ze.

- Igen, az lehet. – Elkomorodik az arca. – Akkor folytassuk. Besz�lj�nk kicsit a h�tk�znapjair�l. Biztosan sok bar�tja van. Mivel szoktak foglalkozni szabadidej�kben a mai fiatalok?

- Gondolom azzal, mint �ltal�ban mindenki. Olvasnak, besz�lgetnek, pihennek.

- �s felt�telezem, ismerkednek. Hiszen ebben a korban a sr�cok m�r komolyan �rdekl�dnek a feln�ttes dolgok ir�nt.

- Nem tudom, mire gondol. – Szenvtelen�l �llom a tekintet�t.

- Gondolom Harry, �nnek is van m�r bar�tn�je, mint a legt�bb fi�nak a maga kor�ban.

- Nem �rtem, hogyan kapcsol�dik ez a k�rd�s ehhez a besz�lget�shez?

- Val�j�ban nagyon is kapcsol�dik – folytatja. – T�bb sz�l� jelezte, hogy �jabban k�ts�geik vannak a gyermekeik eg�szs�ges lelki nevel�s�nek befoly�sol�s�t illet�en. Sok �rdekes pletyka kering az itteni di�kok mag�n�let�r�l.

- Val�ban? – R�csod�lkozom. – Nem hallottam semmit.

- Bizonyos cs�nytev�sekr�l, kapcsolatokr�l. Mondja Harry? Milyen j�l ismeri Marcus Flintet? Az �desanyja panaszt tett az iskola ellen. Tudott r�la?

- …Nem.

- Furcsa. – R�ncolja a homlok�t. – Pedig, mintha a maga nev�t eml�tette volna a h�lgy, mikor kit�rt r�, hogy a fi�t k�tszer is nyilv�nosan megal�zt�k a m�lt f�l�vben.

- Marcus Flint nem tartozik a bar�taim k�z�, �gyhogy ugorjunk.

- �s ez feljogos�tja, Harry, hogy a nemtetsz�s�t szexu�lis zaklat�ssal kompenz�lja?

Azt hiszem j�, hogy �l�k. Sim�n lesz�d�ln�k a sz�kr�l, de legal�bb van, amiben megkapaszkodhatom. Elszorul a torkom. � meg csak folytatja.

- Tal�l valami borzongat� �lvezetet abban, hogy a fiatalembert folyamatosan moleszt�lja?

- Maga nem tudja, mir�l besz�l! – v�gom a k�p�be. Fel akarok �llni. De ahogy megmozdulok, a f�rfi el�kapja a p�lc�j�t, �s r�m ir�ny�tja.

- Nem megy sehov�! – sz�l kim�rten. – Le is k�t�zhetn�m, ha �gy tal�ln�m, nem mutat kell� egy�ttm�k�d�si hajlamot. Szeretn�, ha �gy tal�ln�m, Harry?

- Nem. – Le kell higgadnom. F�l szemmel Bimb�ra sand�tok, de semmilyen reakci�t ne l�tok az arc�n. Mi van ezzel a n�vel? Nem az�rt van itt, hogy le�ll�tsa ezeket a barmokat, ha t�lz�sba viszik?

- �gy l�tom, kezdi �rteni a l�nyeget, Harry. Nagyon helyes. – Kicsit elhallgat, majd fel�ll �s egy poh�r v�zzel a kez�ben t�r vissza. Az egyik ablakp�rk�nyr�l vette el, ahol m�g h�rom ugyanilyen sorakozik. – Nem szomjas? Igyon egy kicsit. S�padtnak t�nik.

- K�sz�n�m, nem k�rek. De ne zavartassa mag�t, uram. �n csak igyon nyugodtan.

Szomork�s mosollyal leteszi a poharat el�m, �s h�trad�l a sz�kben.

- Akkor folytassuk. �gy �t�lem meg, hogy maga, fiacsk�m, egy zavart lelk�let�, t�lzott figyelemfelkelt�si k�nyszerben szenved� szem�lyis�g. Mindenki tudja, hogy a c�m, amit egy �ves kor�ban kapott meglehet�sen tiszt�zatlan k�r�lm�nyek k�z�tt, komoly kihat�ssal van a jelleme fejl�d�s�re. Megl�t�som szerint a dolog pofon egyszer�. Marcus Flint nem t�r�d�tt eleget mag�val, nem ford�tott kell� figyelmet �nre, ez�rt �gy gondolta a zaklat�ssal el�rheti a c�lj�t. Milyen messzire ment volna, ha mondjuk a gondnok nem �rkezik id�ben?

- El van t�jolva. Ha ilyen j�l �rtes�lt, mi�rt k�rdezget engem? – Idegesen megszor�tom a sz�kem karf�j�t. – Az a dolog �nv�delem volt.

- Hopp�. – Az el�gedetts�g s�t az arc�r�l. – Gondolom, ezek ut�n k�vetkezik a mese arr�l, hogy val�j�ban Mr. Flint volt az, aki mag�t zaklatta. Nem lenne meglep�. Egy ilyen h�ress�g, mint �n, biztosan komoly rajong�i g�rd�t felt�telez. Eltal�ltam?

- Maga kiforgatja a szavaimat.

- H�t persze, Harry. �s arr�l az igen �rdekes esetr�l, ami Roxmorts egyik vend�gl�t�egys�g�ben t�rt�nt december v�ge fel�, mikor is �n berontott a helyis�gbe, �s er�szakkal kir�ngatta Blaise Zambini mardek�ros di�kot az utc�ra, �s ott fizik�lisan b�ntalmazta, szint�n azt akarja mondani, hogy �nv�delem volt? Nem tal�lja meglep�nek ezeket a t�rt�neteket? Tal�n Mr. Zambini sem ford�tott kell� figyelmet �nre?

- Jogom van megtagadni a v�laszad�st. Tudni akarom, mivel gyan�s�tanak. – T�l ideges vagyok, hogy racion�lis tudjak maradni. A legjobb, ha t�nyleg nem mondok semmit.

- Gyan�s�tani? Ugyan, Harry. A Kiv�lasztottat? Ki merne ilyen r�t, h�l�tlan feladatot a nyak�ba venni?

- El akarok menni.

- Tudja, nemr�g besz�ltem Seamus Finnigannel. �rdekes t�rt�netet hallottam t�le. A f�l�v utols� reggel�n mag�t �s �t el�g f�lre�rthet� helyzetben tal�lt�k a Griffend�l klubhelyis�g�ben. Ha �gy tetszik, egym�s karjaiban. Mikor megk�rdeztem t�le, mi�rt t�lt�tt�k ott az �jszak�t, tudja mit v�laszolt? Nem? Id�zem: „ Harry azt mondta, Ron kiz�rt minket a szob�b�l. Nem tehett�nk m�st. Utas�tott, hogy nagyobb�tsam meg az �gyat, azt�n mell�m fek�dt.”

- Ez nem eg�szen…

- Mindenre tudsz egy m�sik magyar�zatot, igaz? Csakhogy �n nem esek hasra a kis Kiv�lasztott el�tt. �tl�tok a szit�n. Fogsz te m�g csicseregni.

- Elegem van mag�b�l. – Fel�llok.

Sz�rakozottan v�gigm�r, �s l�tom a g�nyt az arc�n. Azt hiszi gy�z�tt. Mulat mag�ban.

- Minden j�t, Harry. M�g tal�lkozunk.

M�r az ajt�n�l vagyok, mikor ut�nam sz�l.

- Biztos vagyok benne, hogy tal�lkoztunk valahol. Eszembe fog jutni, hol.