***

Az a baj a vil�ggal, hogy a h�ly�k mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak k�telyekkel.
Igen.
Azt hiszem az elk�vetkezend� id�kben ez lesz a mott�m.
Mit sem k�nny�t a lelkemen, hogy �gy v�gom be magam m�g�tt az ajt�t, hogy az majdnem kiszakad a falb�l.
�s ne higgye b�rki is, hogy k�nnyed�n �t tudok siklani a hallottakon.
Sz�momra ebben a pillanatban k�t krist�lytiszta �tvonal rajzol�dik ki a k�pzeletbeli l�lekp�ly�mat szeml�ltet� �br�n. Az egyik az alkoholizmus, a m�sik a j�rhatatlan.
Nem, nem �tk�z�m a folyos�n koromfekete tal�ros, agg�d� tekintet�, megnyugtat� egy�nekkel. Nem �ll�t meg vigasztalni egy kedves j� bar�t sem, hogy j�kedv� humorral seg�tsen �t a zuhan�somon. Nem tereli el a figyelmem egy k�sza, pofonra �rett arc� mardek�ros sem. Mert az �let nem ilyen.
Nem akkor j�n a felment� sereg, amikor a legnagyobb sz�ks�ged van r�, �s legkev�sb� sem �llnak hapt�kban a sarkon �gyeletes angyalok, hogy a siv�r, mindenr�l lemond� vil�gomat kegyetlen�l helyre r�zz�k.
�n sosem kaptam �st�k�nbillent�st akkor, amikor �ppen hasznos lett volna. �s csak egy ember l�tezik az eg�sz rohadtul ki�br�nd�t� val�s�gban, akir�l tudom, hogy k�pes lenne r�.
Hogy mi�rt nem rohanok �s vetem magam el�, hogy gyer�nk, ugyan m�r, seg�ts?
Higgyem azt, hogy ez lenne a j� megold�s?
Nem megy emberek. Mert nem ezt v�rja el t�lem. Annyit m�r tanultam t�le az elm�lt id�ben, hogy biztosan tudjam: az az �llapot, amit felk�n�lt nekem, arra volt j�, hogy kigy�gy�tson a nyavaly�imb�l. Elhalmozott annyi tud�ssal, amivel szeg�ny naiv el tudta mag�t ringatni abban a hitben, hogy az m�r megfelel� mennyis�g ahhoz, hogy egyenrang� �s megfelel� lelki t�rsa tudjak maradni. �lljak el�, �s bizony�tsam az ellenkez�j�t?
Eddig is alig akartam elhinni, hogy felismerte �s ig�nyelte azt, amit ny�jtani tudok.
Nem akarom elvesz�teni.
Mindig mondta, hogy h�lyes�geket csin�lok, h�nyszor volt r�m d�h�s, �s majd felrobbant, �n meg nem �rtettem, azt hittem t�loz.
Ami akkor cs�nynek �s meggondolatlan kalandnak t�nt, az mostanra j�l kin�tte mag�t. Most fogom meginni a lev�t. Vicces lenne, ha fogn�m, �s f�ldh�z v�gn�m magam mint egy n�gy�ves aki dackorszak�t �li, �s addig toporz�koln�k, am�g valaki azt nem mondja: �, mi meg�rt�nk. Tudjuk �m, hogy nem �gy akartad, meg nem tett�l semmi rosszat, csak h�t Harry! Ez nem eg�szen �gy n�z ki. �s vannak rossz b�csik, teli el��t�letekkel, akik hajlamosak azt l�tni, amit ez�stt�lc�n, v�gan �s dalolva az orruk el� nyomt�l. Edd meg sz�pen!

Maradjak j�, �s hagyjam, hogy a torkom k�r� csavart hurkot m�dszeresen, gyakorlott mozdulatokkal j�l megszor�ts�k, vagy l�pjek ki �nmagamb�l �s tegyek valami olyat, amit�l mindenkinek fel�ll a sz�r a h�t�n �s el�g drasztikus ahhoz, hogy piros h� hulljon az �gb�l?

Dumbledor tudta, hogy �n fogom elvinni a balh�t. Valakinek el kell vinni.
V�gre �rtem a hegyi besz�d c�lzatos l�nyeg�t. Hallgass, Harry. Tudom, hogy a b�jitaltan�rod leped�je vagy, �s szemet hunyok felette. Cser�ben nyeld le a b�k�t. Nem �rdekel, am�g engem nem kezdenek el piszk�lni. Mert �n, a j� igazgat� semmit sem sejthettem. De vannak �ldozatok, amiket meg kell hozni.
�n, �s ism�t �n kavartam a m�lnasz�rp�t. Gyerekkori kamasz l�zad�s, ostobas�g, meggondolatlan, fesz�lt ideg�llapot. R� lehet fogni. Nekem megbocs�tj�k. El�bb-ut�bb mindenki lehiggad. �s az, hogy marad egy par�nyi folt a mund�romon az eg�sz h�tral�v� �letemre? H�t, ha azt teszem, amit kell, �s v�gre beteljes�tem azt a hom�lyos, �rthetetlen j�slatot, az is vil�gosodik majd. Elv�gre kit �rdekel majd t�z �v m�lva? �s mit sz�m�t egy ilyen r�vid kis �letciklusban cs�foskod� botl�ssorozat egy Roxfort �let�ben? Semmit. Dumbledore megv�di a posztj�t. Egyszer�en nem is tud m�st tenni. J� sokan szeretn�k m�r elt�vol�tani onnan. �n mindig kap�ra j�v�k. Csak sz�ljatok, emberek! Kell valakinek egy kis seg�ts�g? �rtek hozz�, a legvacakabb pillanatban a legvacakabb helyen tudok el�fordulni.
�s m�ris k�sz a mutatv�ny.
Tudom m�r, mire eml�keztet ez az eg�sz.
Van az a j�t�k.
Ismeritek? Amikor az ipse fut egy p�ly�n, ahol ezernyi vesz�ly leselkedik r�. Van egy tucatnyi vad�sz, �s vannak k�s�r�k, akikr�l sosem lehet tudni, �ppen melyik oldalon �llnak. A versenyz�nek be kell �rnie a c�lba, egy bizonyos id� persze meg van szabva. �s � fut. �s min�l k�zelebb ker�l a c�lhoz, ann�l ink�bb kezd benne komolyan hinni, hogy siker�lhet. Persze azt nem tudja, hogy eddig sz�nd�kosan hagyt�k haladni.
Mi lenne abban a sz�rakoztat�, ha r�gt�n az elej�n elpatkol. �s az eg�szet m�g sz�nes�ti a t�ny, hogy az ipse, miel�tt jelentkezett volna a j�t�kra, egy teljesen norm�lis �s h�tk�znapi ember volt. J� �s rossz p�ldak�ppel a lelk�ben, �rt�kekkel, v�lem�nyekkel. De min�l k�zelebb ker�l a c�lj�hoz a j�t�kban, ann�l ink�bb kezd kivetk�zni mag�b�l. M�r olyan dolgokat is megtesz, amit egy�bk�nt el sem tudott volna k�pzelni mag�r�l. �s mikor m�r csak egy l�p�s v�lasztja el a finist�l, egyszer�en �sszeesik �s meghal. Kider�l, hogy miel�tt be�llt a j�t�kba, kapott valamit, ami pontosan id�z�tve �lte meg.
�s mikor megk�rdezt�k a j�t�kvezet�t, hogy mi�rt kellett meghalnia, az azt v�laszolja: �gy �rdekesebb. M�sok is j�nnek majd ut�na, akik j�tszani akarnak. Sokkal izgalmasabb, ha az �j j�t�kos elhiszi, hogy b�r eddig senkinek sem siker�lt, majd � lehet az els�, akivel m�sk�pp lesz. Hagyj�k, hogy a szerencs�tlen azt higgye, � k�l�nleges, m�s, t�bb…
�rtitek, az eg�szben mi a groteszk?
Az, hogy az ipse v�gig azt hiszi, hogy � fontos. Hogy � d�nt �s �gy j�tszik, hogy szabad akarat�val tesz meg l�p�seket, v�laszt a lehets�ges megold�sok k�z�l, mindenben � hat�roz, legyen az okos, vagy kev�sb� megfontolt man�ver. Pedig nem.
Nagyon nem…
�s most, hogy eljutok a gondolataimmal erre a szintre, �gy �rzem, valami nagy baj van velem.
Lehet, hogy csak bek�pzelem.
Szeretn�m azt hinni, hogy �gy van. Az eg�sz az ostoba r�mk�peim egyike, amit holnap reggel kir�zok a frissen kialudt fejemb�l.
Velem ez nem t�rt�nhet meg. Ugye?

Felmegyek a l�pcs�n. Egyenesen a szob�mba.
Remus itthon van. Ahogy bel�pek az ajt�n felkapja a fej�t, �s izgatottan f�lredobja az �js�gj�t.

- Nem vagy �r�n?

- Most j�v�k a kihallgat�sr�l.

Nyel egyet. �nk�nytelen�l felpattan a hely�r�l, �s hezit�ci� helyett fel�m ny�jtja a karj�t.

- Gyere, �lj ide mell�m �s mes�ld el. Nagyon felzaklatott?

Mit is mondhatn�k. Csak n�z r�m a b�s szemeivel, �n meg azt sajn�lom, hogy v�geredm�nyben minden napom azzal telik mostan�ban, hogy keresem a helyes utat, amely szerint �lhetek, pr�b�lok vigy�zni a boldogs�gomra, talpraesetten �s tudatosan. �s d�bbenet, hogy ha ez egy cs�pp is a tengerben, de nekem el�g lenne. Mi�rt akarn� b�rki is, hogy ne siker�lj�n? Valami nagyon ban�lis �s gonosz v�lasz lehet a megold�s.
Ami annyira tasz�t�, hogy nem is gondolok r�.

- Azt elmondom, hogy mi t�rt�nt. De arr�l, hogy most mit �rzek, nem tudok besz�lni.

- Nekem az el�g.

�r�l�k, hogy ezt mondja.

- Kiforgatt�k minden szavam. �s nem csak az eny�m. �gy t�nik, kell nekik valaki, akinek a h�t�n elj�rhatj�k a b�cs�kering�t. �s az a valaki �n vagyok. �gy t�ntetnek majd fel, mint egy �rzelmileg zavart, agressz�v �s meglehet�sen k�tes erk�lcs� valakit, aki kritikusan viszonyul a k�rnyezet�hez �s aki a szem�ly�nek elhanyagol�s�t zaklat�ssal, er�szakkal torolja meg. J�l hangzik?

- �, Harry. – Mag�ba roskad. A padl�t b�mulja �s a v�llait gondterhelten leengedi.

- De nem ez a legnagyobb baj – folytatom. – Att�l f�lek ez a f�rfi, ez a kihallgat� tiszt, valahogy t�ls�gosan is �rdekl�dik ut�nam.

- Ezt hogy �rted?

- Azt hiszem addig fog �ld�zni a k�rd�seivel meg az �sk�l�d�saival, am�g nem hib�zok. A fej�be vette, hogy… nem is tudom mit. Nem egyszer�en lej�ratni akar. Ellenszenves vagyok neki, �s mindent meg fog tenni, hogy m�soknak is bebizony�tsa, hogy �n egy �rt�ktelen, ostoba, felfuvalkodott idegbeteg vagyok, aki nem �rdemel sem j�indulatot, sem m�st.

- Gondolod, hogy szem�lyes okokb�l teszi ezt?

- Nem tudom. – Elgondolkodom. – Ezt nem �ll�thatom biztosan, de… valahogy olyan furcs�n viselkedett velem.

- Nem lehet, hogy csak bebesz�led magadnak?

Megr�zom a fejem.

- Ha hallottad volna, nem k�telkedn�l. �s…

- �s?

- Rossz el��rzetem van. Sok minden kavarog a fejemben, amit tiszt�zni akarok. Vagy legal�bbis v�giggondolni.

Remus arca egy pillanatra megfesz�l, azt�n gyorsan rendezi a von�sit. Biztos, hogy mondani akar m�g valamit, de kopognak az ajt�n, �s � fel�ll, hogy kinyissa.
A bej�ratban Hermione �ll.

- J� napot, Lupin professzor. Harry itt van?

- Szervusz Hermione. Igen, itt van. Bej�ssz?

- Csak, ha nem zavarok.

- Nem, dehogy.

Remus visszan�z r�m, azt�n a fogashoz l�p, felveszi a kab�tj�t.

- Besz�lgessetek nyugodtan. �n most… egy kicsit kiszell�ztetem a fejem.

Hermione tekintete halv�ny mosollyal k�veti, m�g el nem t�nik az ajt� m�g�tt.

- Mi�rt nem vagy �r�n? – k�rdem t�le.

- Poppyn�l voltam, �s ar�nylag gyorsan v�gezt�nk. Hallottam, hogy te is t�l vagy a kihallgat�son, �s gondoltam megl�togatlak.

- J�l tetted. Gyere �lj ide. – Helyet szor�tok magam mellett a kanap�n, � pedig ler�gja a cip�it �s gyorsan odakuporodik mell�m.

- Mes�lj!

- El�bb te.

- H�t – r�ntja meg a v�llait -, nem is tudom, hol kezdjem. Tal�n ott, hogy a sz�leim rettenetesen kiakadtak, amikor hazamentem �s k�z�ltem vel�k az �llapotomat. Anya m�g s�rt is. Pedig nem jellemz� r�, hogy csak �gy �sszet�rj�n. Apa d�h�s volt �s csal�dott. Ugyanazt gondolt�k amit �n, mikor r�j�ttem, hogy mi van velem. Hogy t�l korai, hogy nem vagyok k�sz arra, hogy gyerekem legyen, �s hogy ezzel az eg�sz �letem megv�ltozik. Ami persze nem baj, csak egyszer�en, ha az ember gyereket v�r, akkor azt tegye az�rt mert k�sz�lt r�, mert akarja, mert �gy �rzi itt az ideje. De nem v�letlens�gb�l �s meggondolatlans�gb�l. Hib�ztam �s b�nt, hogy m�g most is hib�nak �rzem ezt, �s nem �r�mnek. �s ez felel�ss�g. Nem j�l van �gy. Els�sorban az �n hib�m.

- Nem. Els�sorban Ron hib�ja – b�k�m ki.

- Harry, �n nem �ltatom magam azzal, hogy �rtatlan vagyok. Ittunk, felel�tlenek voltunk. De �n is ott voltam. Van, akik az ilyen dolgokat meg�ssz�k. H�t �n nem tartozom k�z�j�k. Azt�n ott van Ron. Mikor elmondtam neki egy�ltal�n nem �gy fogta fel, ahogy k�pzeltem. Azt hittem, ki fog akadni, hogy p�nikba esik. Elv�gre 17 �vesek vagyunk. De � nem. �s tudom, hogy ennek �r�ln�m kellene, hogy ez milyen sz�p t�le, de… �n… - R�m n�z, �s csillog a szeme. Nem s�r ugyan, de tudom, hogy k�pes lenne r�. – Butas�g, ha azt mondom, id�re van sz�ks�gem? Egy ilyen helyzetben?

- Nem, nem az.

- Nem tudom, mit akarok. De az a szomor� val�s�g, hogy Ront nem akarom. Most. Nem arr�l van sz�, hogy nem szeretem, csak most nem akarok vele lenni. �, �s Molly, ha tudn�d mekkora pat�li�t csaptak. Azt l�tni kellett volna. M�g Ginny is fel volt h�borodva. Akkor�t tekert le Ronnak a szemem l�tt�ra, hogy azt hittem lerep�l a feje. Arthur meg csak b�mult maga el�, �s d�nny�g�tt.

- �s mi lesz az iskol�val? Dumbledore gondolom, tudja.

- Igen. Nagyon rendes volt � is �s Minerva is. Meg�rt�k. Meg sem �rdemlem. K�z�lt�k, hogy b�rmikor elhagyhatom az iskol�t, �s b�rmikor visszaj�hetek, ha be akarom fejezni. Az �vet term�szetesen itt t�lt�m. Azt�n szeptembert�l maradok otthon. De Poppy azt mondta, orvosi ellen�rz�sre akkor is be kellesz j�rnom legal�bb h�romhetente vagy hozz�, vagy m�shoz. A gyerek miatt. Tudtad, hogy a var�zsl�k gyermekei eg�szen hajmereszt� dolgokat tudnak m�velni m�r az ember has�ban?

- Nem – mosolygok r�. Most mintha kicsit megk�nnyebb�lt volna. Vagy csak j�l esik neki v�gre valakivel besz�lgetni.

- M�g mindig nem tudom elhinni. Mert nem �rzek semmit. A kezdeti rosszull�teknek v�ge. Most csak annyi van, hogy kicsit nyugodtabb vagyok, �s megmagyar�zhatatlan vonz�d�st �rzek minden ir�nt, amin van tejsz�nhab. – Elvigyorodik. – Tegnap megzsaroltam egy man�t, hogy k�sz�tsen nekem parf�t. Eg�szen j� volt.

- �s a kihallgat�s? Nem ideges�tettek fel?

- H�t ann�l jobban amilyen ideges voltam, m�r nem tudtak volna. Azt hittem a terhess�gem kiv�l� �r�gy lesz r�, hogy zengedezzenek az erk�lcs�s magatart�sr�l, meg hogy akkora botr�ny lesz bel�le, hogy ki sem merem majd dugni a szob�mb�l a fejem. De egy�ltal�n nem �rdekelte �ket. Fel sem hozt�k. Ink�bb arr�l k�rdezgettek, hogy az iskol�n k�v�l szoktunk-e tal�lkozni egym�ssal, hogy mivel t�ltj�k a szabadid�nket, hogy mit tudok Flintr�l, �s hogy Seamus �s te milyen kapcsolatban vagytok. Persze ut�nam � j�tt, �gyhogy gondolom, � b�vebben kifejtette.

- H�t ki. – Csikorgatom a fogaimat.

- Csod�lkoztam is, hogy j�n a k�pbe Seamus. – Elgondolkodik. – Te azt tudtad, hogy Flint anyja panaszt tett az iskola vezet�s�ge ellen?

- Igen, az el�bb k�z�lt�k velem. �s term�szetesen �n vagyok az, aki a kicsi Flintet piszk�lja, zaklatja.

- Nem mondtad, hogy ez nem igaz?

- De. Csak senkit nem �rdekelt. Az az �rz�sem, cs�ny�n meg fogom m�g �n �tni a bok�mat.

- De Harry?! Nincs semmi titkolni val�d. Ha lenne, meg�rten�m. De �gy? Kit �rdekel Flint?

- Nem csak r�la van sz�, Herminone. A dolog enn�l j�val bonyolultabb.

Hermione kicsit meg�tk�zve n�z r�m. Azt�n lassan elkezdi el�nteni az arc�t a p�r. Les�ti a szemeit �s a kanap� takar�j�t kezdi gy�r�getni.

- L�ttam �m, m�r els� nap, amikor visszaj�ttem, hogy ragyogsz. Sz�val besz�ltetek. Komolyan mondom, �n nem hittem volna, hogy �sszej�n nektek. Annak ellen�re, hogy � milyen kem�ny, �s mennyivel id�sebb �s tapasztaltabb egy csom� dologban, biztos voltam benne, hogy nem mer el�hozakodni vele. Azt meg f�leg nem, hogy te… h�t… �rted. Hogy esetleg elfogadod.

-…? – Olyan az arcom, mint aki most csod�lkozik r� el�sz�r a nagyvil�gra. Mir�l besz�l ez a l�ny? – Nem �rtelek – ny�g�m ki.

- Harry! �n itt ki�nt�m a lelkem, te meg k�pes vagy nekem j�tszani a h�ly�t?

- Hermione, �n t�nyleg, komolyan nem �rtem, mir�l besz�lsz.

- �n meg m�g azt hittem, hogy ijedtedben kiugrassz a csillagvizsg�l�b�l, vagy hogy elm�sz Roxfort�l, �s soha t�bb� nem l�tunk majd – folytatja hevesen gesztikul�lva. – �s persze most m�r meg�rted, hogy mi�rt nem mondtam el akkor neked, ki �rta?

- …A levelet…

- Mikor tegnap vacsor�ztunk direkt figyeltem. Eszm�letlen mennyit v�ltozott az�ta, mi�ta nem l�ttam. Az arca �s a mimik�ja. M�g mindig ugyanaz az ember, de m�gis valahogy m�s lett. �s te is, Harry. Egy kilom�terr�l s�t r�lad, hogy szerelmes vagy. Mondjuk r�la eddig is sejtettem, mert amit az m�velt veled, f�leg az ut�bbi id�ben, h�t az nem lehetett v�letlen. Egy�tt vagytok?

- Hermione! – A ki�lt�somra v�gre reag�l. Csod�lkozva n�z r�m. – Te most mir�l besz�lsz?

- Ne tedd ezt velem. �n �rtem, hogy titkolni kell, mert � tan�r te meg di�k, de gondolj bele! �n hamarabb tudtam, mint te. Amikor el�sz�r megl�ttam az �r�s�t azonnal felismertem. Nem tudom, te hogy nem vetted �szre. �s mit faggatt�l miatta! �n hallgatok, mint a s�r, ne agg�dj. De �tkozottul k�v�ncsi vagyok, hogy t�rt�nt a dolog.

- Te most… Pitonr�l besz�lsz?

- … - Felh�zza a szem�ld�k�t. – Nem. Nagymam�mr�l.


Buta vagyok.
�s ezt a butas�got kiv�l�an fel lehet ellenem haszn�lni.
Hazugs�gok. Intrik�k. Cselsz�v�sek.
Mi vagyok �n?
Az els� d�hrohamomat gyorsan felv�ltja valami. A s�rtett �ntudatom.
Mi�rt tette ezt velem?
Hazudott, titkol�zott. M�g most is azt teszi.
Mindazok ut�n, ami k�zt�nk t�rt�nt?
�s mi�rt?
Mi�rt nem mondta el? Nem is akarta elmondani.
Sz�mtalan lehet�s�ge lett volna r�, �s m�g sem tette.
Arra nem gondolt, hogyan fogom magam �rezni, ha kider�l az igazs�g?
Annyira ostob�nak n�z, hogy azt hitte, sosem der�l ki.
Nem tartotta fontosnak?
Hiszen m�g els� nap is, amikor n�la voltam, neki �rtam azt az istenverte levelet… el�tte k�ldtem el…� meg…k�ny�r�gtem a p�lc�m�rt… �s hagyta…�s…
Mit gondolt?
Majd �tsiklunk az eg�szen, elfelejtem �s k�sz?
Ha most el�g m�reg fel tudna bennem gy�lemleni, engedn�m, hogy azt higgye, minden rendben van, �s sz�pen folytatn�m, am�g ki nem der�ten�m mi ez az eg�sz. Azt�n a legf�jdalmasabb pontj�n �tn�m. �gy, ahogy � engem.
De �n nem vagyok ilyen.
Cserbenhagyott.

- Harry? Harry? – Hermione r�m�lten kapaszkodik a karomba. – Mi a baj? Megb�ntottalak?

- Nem. Dehogy. H�ny �ra? Most lesz v�ge a b�jitaltannak igaz?

- M�r v�ge van. �gy �t perce.

- Most mennem kell, ne haragudj. D�lut�n tal�lkozunk. Rendben?

Meg�rt�en b�lint. Azt�n felh�zza a cip�it �s elindul a kij�rathoz. Szomor�. Azt hiszi, miatta vagyok ilyen.

Elindulok a pinc�be. F�l�ton m�g csak az j�r a fejemben, hogy ha megl�tom, biztosan nekiesek.
Azt�n ahogy k�zeledek az ajtaj�hoz, a haragom egyre csillapodik. Nem marad m�s bennem, csak csal�dotts�g �s f�jdalom. M�g a lelkem legm�ly�n arra is gondolok, hogy tal�n megtudja magyar�zni, hogy mond valamit, amit�l r�j�v�k, az eg�sz csak egy ostoba f�lre�rt�s. Hogy �n t�vedek, hogy val�j�ban van erre �sszer� megold�s, �rv, ak�rmi.
Annyira sz�t vagyok esve, hogy m�g kopogni is elfelejtek. Kimondom a jelsz�t �s bel�pek. Ha nincs itthon, megv�rom.
De nem kell v�rnom.
A szoba k�zep�n �ll, h�ttal az ajt�nak, �s akivel szemben�zek, az Lucius Malfoy.

A sz�ke f�rfi elh�zza a sz�j�t, �s kim�rten megemeli a fej�t.

- Perselus, �gy t�nik, keresnek – jegyzi meg halkan.

Perselus gyorsan megfordul, �s csod�lkozva n�z r�m.

- Potter?


- Mondd! – folytatja Malfoy g�nyosan. – Minden di�kod ilyen szem�rmetlen�l be szokott rontani hozz�d, vagy az�rt olyan is akad k�z�tt�k, aki tanult n�mi j� modort?

- Hagyd ezt abba, Lucius! – mordul r�, azt�n k�zelebb l�p hozz�m. – Valami baj van?


Nem. Megr�zom a fejem. Motyogok valamit egy b�jitaldolgozatr�l meg valami hom�lyos bocs�natk�r�sr�l, azt�n megfordulok, �s �gy menek�l�k el a k�rny�kr�l, mintha maga Voldemort k�vetne a folyos�n.

El�re! Eny�m az �let! A l�baim el�tt hever! Fiatal vagyok, boldog �s �leter�s.
Mi kell m�g?
Tudom, minek fog kin�zni ez az eg�sz, amit tenni k�sz�l�k, de m�r nem �rdekel.
Egyenesen a nagyterembe igyekszek. Most van eb�d.
An�lk�l, hogy k�r�ln�zn�k, odamegyek a Mardek�r asztal�hoz, �s Zambini el�tt lef�kezek.

- Szia! Nem tudok v�rni este hatig. Most kell besz�ln�nk.

R�m b�mul. Leteszi a szalv�t�j�t �s fel�ll.

- Rendben.

Na, ezt nem gondoltam volna r�la. Hogy ilyen k�nnyen belemegy �s an�lk�l, hogy gunyoros megjegyz�seket tenne, k�vetni fog.
Egy �res tantermet keres�nk, azt�n miut�n kikukkantok, leskel�d�k egy kicsit �s meggy�z�d�k, hogy senki sem k�vetett, egy n�m�t� b�b�jt sz�rok az ajt�ra, �s karba font kezekkel el��llok.

- Besz�ln�nk kell. Most komoly dologr�l.

- Gondoltam, hogy nem j� kedvedb�l r�ngatt�l ide – b�lint. – Nagyon ijedtnek n�zel ki.

- Az is vagyok. V�laszolj egy k�rd�semre, de �szint�n. Esk�dj, hogy igazat fogsz mondani!

- …Mit akarsz ezzel?

- K�ptelen vagy megtenni? Megesk�dni, hogy igazat fogsz mondani?

- Ne hisztizz! Egyszer�en nem esk�d�k olyasmire, amir�l nem tudok semmit. Csak annyit �g�rhetek meg, hogy ha tehetem, v�laszolok.

- Legyen. Ki b�relt fel?