***


- Te a fejedre est�l?

Cs�p�re v�gja a kezeit, �s most pont �gy n�z ki mint egy mediterr�n kiskakas. M�g sz�rakoztatna is ez a fest�i monumentalizmus, ha nem k�sz�ln�k idegbajt kapni t�le.

- Igen. M�g mikor nem csaptalak agyon szeptemberben, a zuhanyz�ban.

- Most �t �vre visszamen�leg fel akarod sorolni nekem az �sszes s�relmedet?

- Nekem egy s�relmem van, Zambini, �s az itt �ll el�ttem. De teszek r�, nem �rdekel. Az igazat mondd, �s ne k�d�s�ts, csak erre k�rlek. Igaz, ha ez akkora megr�zk�dtat�s sz�modra, akkor magyar�zd meg nekem, hogy mi az, ami nem? Mert, hogy egy m�sodpercig sem �rdekelt az �n v�lem�nyem, �rz�sem, az csak egy dolog. Te te? Neked, hogy nem fordult ki a gyomrod? Egy�ltal�n, hogy volt�l r� k�pes? Vagy n�lad ez olyan „rov�tk�kat h�zunk a betonfalba” �rz�s?

T�tott sz�jjal b�mul r�m. Azt�n megr�zza a fej�t, �s a mennyezetet kezdi el tanulm�nyozni.

- Megbesz�lt�k m�r. Eszem �g�ban nincs veled itt veszekedni. Tudod, mi a bajod neked, Potter? Hogyha valaki kedves hozz�d, vagy k�zeledik, te r�gt�n oda adsz neki mindent, az �leted, a gondolataid, �s sz�z sz�zal�kig elhiteted magaddal, hogy az illet� k�teles veled �szint�nek lenni �s szeretni t�ged. �s amikor nem �gy t�rt�nik a dolog, �tesel a l� t�ls� oldal�ra �s meg akarsz halni. Ideje lenne megtanulni t�rsadalmi �letet �lni. Tudod, mint a nagyok! A bar�tok legt�bbsz�r nem m�sok, csak haverok. Akik a legt�bb esetben �ppens�ggel akkor nincsenek ott, amikor a legnagyobb sz�ks�ged lenne r�juk. A szeret�d pedig val�j�ban csak akkor sz�rakoztat�, ha nem kell vele a vil�g nagy dolgair�l besz�lned. Tanulj meg �gy mosolyogni, hogy miut�n elfordulsz, hervadjon le az arcodr�l, �s l�pj tov�bb, k�l�nben bele fogsz d�gleni a saj�t t�l�rz�keny vil�godba. Mindenki m�s ezt csin�lja. Ink�bb elhiszed, hogy egy istentelen�l hatalmas csapda �ldozata vagy, minthogy bel�sd, hogy esetleg az emberek nem mindig egyenesek �s j�k? Hogy van, aki csak kihaszn�lni akart, mert olyanja volt az adott pillanatban? – Elhallgat. V�rja a reakci�imat, amelyek nincsenek. F�radtan nekid�l egy padnak, �s most m�r halkabban folytatja. - Nem szerethet mindenki, Potter. Mint ahogyan az emberek t�bbs�ge m�g mag�t sem szereti �s tiszteli el�gg�, �gy a m�sikat hogyan szerethetn� annyira, hogy �szinte legyen hozz�? �n a magam m�dj�n igen is kedveltelek, m�g most is, csak �n sose leszek olyan, aki k�pes lenne megfelelni a te ig�nyeidnek. Engem p�ld�ul zavarnak az �rzelmek. M�g akkor is, ha azok nem er�ltetett form�ban j�nnek le, mint ahogy n�lad. �s a legt�bb ember ilyen, mint �n. Megszerzik, amit akarnak, de hossz� t�von ritk�n harcolnak, vagy alakoskodnak az�rt, hogy megtarts�k. Ha szerencs�d van, �s esetleg r�tal�lsz valakire, aki nem ilyen, azt becs�ld meg. Komolyan. �s ink�bb ezzel foglalkozz, minthogy �sszeesk�v�s elm�leteket gy�rtasz.

A kioktat� hangnemen, �s a cs�fond�ros arckifejez�sen t�l kiv�telesen nem kev�s j� megl�t�s rejlik. �s ezt el kell ismernem, ha tetszik, ha nem. Az, hogy ilyen k�m�letlen�l a k�pembe v�gta, hogy mi a v�lem�nye r�lam egy�ltal�n nem tasz�t a k�t fenek�re. S�t! Kicsit m�g nyit is rajtam. Tudom benne becs�lni a sz�kimond� �nj�t, amikor ilyen, �s amikor nem az�rt haszn�lja, hogy megal�zzon. B�r ez olyan ritka, mint az alb�n� krokodil.

- M�s! – Folytatom a mondanival�m.

- E-e! Potter! Ennyi? Semmi �kl�s, hasba r�g�s, f�ldbed�ng�l�s? Hol hagytad a vad�c altereg�d? A legnagyobb mulaszt�som veled kapcsolatban, hogy ennyi id� alatt sem siker�lt megtanulnom, hogyan kell veled b�nni. Most is meglept�l.

- Te olyan h�lye vagy – jegyzem meg kedvesen. – Figyelj! A kihallgat�son biztos, hogy felhozz�k majd a Roxmortsi est�t. Nekem is sz�bahozt�k. M�ghozz� veled �sszef�gg�sben. J� lenne, ha megbesz�ln�nk valamit, hogy legal�bb hasonl�t mondjunk. Az a kihallgat� tiszt t�ls�gosan is komolyan veszi a munk�j�t.

- Te mit mondt�l?

- Semmit. Vagyis, od�ig nem jutottam el. Azt �ll�totta, hogy provok�lni akartalak, �s ez�rt kir�ngattalak a S�pr�b�l �s megvertelek. Szerintem ennyi, amit tud. Vagyis amit m�sok l�ttak.

- Szerintem meg ink�bb Finnigan haverod sz�j�ba kellene beler�gni valami j�l hangz� mes�t. �n tudom, hogy a sok besz�d nem eg�szs�ges. �s egy�bk�nt is, szerinted hi�nyzik nekem, hogy kider�lj�n b�rmi is?

- �n is abban b�zok, hogy nem. De valami akkor is s�nt�t itt nekem, Zambini.

- �s micsoda?

- Mi volt az az iz�, amit megitatt�l velem?

- Ez most, hogy j�n ide?

- Zambini! – f�radtan fels�hajtok. – Nem igaz, hogy nem vagy k�pes egyetlen egy k�rd�semre sem egyenesen v�laszolni.

- J�l van, j�l van! Nyugi. Semmi k�l�n�s. Egy kis ajz�szer, n�mi serkent� �s egy kev�s mugli iz�.

- Mugli iz�? Milyen iz�?

- Gondolod, hogy minden trutyinak megjegyzem a nev�t?

- Ha bele�nt�d valakibe, akit esetleg nem akarsz v�g�rv�nyesen eltenni l�b al�l? Igen, nem �rtana.

- J�. Nyert�l. Papaver Somniferum kivonat.

�sszeh�zott szem�ld�k�kkel b�mulok r�. A fene egye meg ezt az idi�t�t.

- M�s sz�val �pium?

- Mi?

- M�kgum� kivonat, nagyokos!

- J�. Latinul jobban hangzik.

- �s honnan szerezted?

- H�? Te kis csib�sz! Honnan tudod te, hogy mib�l k�sz�l az �pium?

- K�pzeld, �n muglik k�z�tt n�ttem fel. T�j�kozott vagyok. Sz�val hol szerezted?

- A gyeng�lked�ben el�g sok f�jdalomcsillap�t� alapanyak�nt haszn�lj�k.

- J� duma. Na �s Poppyt hov� tetted addig?

- Ki mondta, hogy �n cs�rtam el? – Rejtelmesen elmosolyodik. – Van m�g ember, aki sz�vesen kicsavargatn� a nyakacsk�dat. �s neked k�sz�nheti, hogy Poppy vend�gszeretet�t �lvezhette egy ideig.

- Vil�gos. – Ennyi nekem el�g is. Valahol m�g �r�l�k is neki. S�t, nagyon �r�l�k. Az els� gondolatom nem nyer bizonyoss�got, �s ez j�. – Akkor, ahogy megbesz�lt�k. Sima buny� volt, kib�k�l�ssel.

- Aha. – Elvigyorodik. Ezt a t�pus� der�s arckifejez�s�t viszont egy�ltal�n nem szeretem. – Azt mondj�k a veszeked�sek csak egyvalamire j�k: ut�nuk k�vetkezik a nagy, mindent els�pr� kib�k�l�s, n�mi �rz�keny, szenved�lyes �r�val megpecs�telve.

- M�g j�, hogy ez csak a kapcsolatokra igaz.


B�lint. Ki tudom olvasni a szemeib�l az �sszes rejtett gondolat�t. Lehet az enyh�t� k�r�lm�ny, ha �gy tal�lom, hogy komolyan �t�rt�kelte a dolgainkat, �s val�sz�n�leg levonta a megfelel� konzekvenci�kat? Senki sem mag�t�l lett olyan, amilyen. Zambini fon�kos jellemrajza is mag�ban foglal t�bb tucat embernyi befoly�sol� t�nyez�t. A nagy tal�lkoz�sok, az igazi csod�k, �s hatalmas mindent els�pr� �rz�sek folyam�ban � ilyen anyagg� form�l�dott, �n meg m�smilyenn�. T�nyleg nem haragszom r�. A tisztess�gtelen j�t�kosokr�l csak tudni kell, hogy azok, �s aszerint kezelni �ket. Ha hamarabb meg�rtem ezt, ma egy kilencvenes fokkal elt�r�bb �letet �ln�k. Ami, hozz� teszem, nem biztos, hogy jobb lenne.

- Na, �s ki a fellegekben j�r� tekinteted�rt felel�s szerencs�s elk�vet�? – folytatja vigyorogva.

- Tabu.

- �gyis kital�lom. Ahhoz t�l kicsi ez a suli, hogy ne der�lj�n ki.

- Honnan veszed, hogy ideval�si?

Lesajn�l� mosoly.

- Intu�ci�. �s gyan�im is vannak, de azokat egyel�re nem k�t�m az orrodra. Majd, ha meggy�z�dtem r�la. J� lesz zsarol�si alapnak. – Kacsint.

- Ett�l a pontt�l a besz�lget�s�nk tov�bbi r�sz�re nem vagyok k�v�ncsi.

Sarkon fordulok, �s indulok az ajt�hoz. Nem j�n ut�nam. Tov�bbra is a padnak d�lve k�vet a szem�vel.

- Potter? Csak egyet �rulj el. Mib�l gondoltad, hogy b�rki is felb�relt az elcs�b�t�sodhoz?

- Mondjuk �gy, valaki el�ltette a bogarat a f�lembe.

- Csak egy griffend�lesnek lehet ennyire megalapozatlan feltev�se.

Mosolygok. Nem is tudod, mennyire k�zel j�rsz az igazs�ghoz.

- Lehet.

- Mindenesetre, ha ennek a feltev�snek k�ze van a mostani kapcsolatodhoz, az nem egy biztos, bizalmi alapra �p�lt valami. Ezek szerint m�g rem�lhetek?

A grimaszomt�l r�h�g�g�rcs�t kap, �s �n is kis h�j�n. Tudom, hogy nem gondolja komolyan, csak valami rejtelmes okb�l kifoly�lag �lvezi, ha piszk�lhat. Mindketten el�g cs�p�sen tudunk reag�lni a m�sikra. B�r, a m�ltbeli dolgaink ismeret�ben ez cs�ppet sem meglep�.

- Viszl�t, Zambini. Azt�n csak �vatosan az �tkez�sekkor. Cs�nya dolog a bossz�, de utol�rhet, ha nem a saj�t dolgoddal foglalkozol.

- �szben tartom – mosolyog. – Gondolom ezzel nem any�mra c�lozt�l? B�r, ami igaz, az igaz. Sokat tanultam t�le. Aprop�, p�rkapcsolatok! �dv�zl�m a nagy �t is.

Visszan�zek r�. Bl�ff�l.

- �tadom. Biztosan �rt�kelni fogja.

El is k�pzelem a jelenetet. F�jdalmas.
Szia, Perselus, Blaise �dv�zlet�t k�ldi. Mi a baj? Teljesen komolyan gondolta!
Kil�pek az ajt�n, �s el akarok indulni, egyenesen vissza a szob�mba, hogy kicsit �sszeszedjem magam a d�lut�ni �r�k el�tt. Ma m�g semmit sem ettem, �s m�r kezd komolyan t�ntetni a szervezetem. De a sors, illetve ink�bb a s�t�n �jb�l rendelkezik.

- K�h�m – k�h�m!

El�sz�r nem is tudom, ki sz�l hozz�m, vagy honnan j�n a hang. Felkapom a fejem, �s a v�rakoz�an, k�ny�kkel a falnak t�maszkod� vallat� tiszt l�tt�n egy pillanatra el�ll a l�legzetem.

- Micsoda kellemes meglepet�s? – folytatja mosolyogva.

- Mit akar? – Az els� gondolatom, hogy meg sem �llok, hanem elindulok a l�pcs�kh�z. Nem tudom, mi�rt tal�lom olyan ijeszt�nek a jelenl�t�t, de maga a t�ny, hogy tudta hol vagyok, �s k�pes volt a reakci�im vizslat�sa �rdek�ben megv�rni idekinn, komolyan aggaszt.

- Ejnye. Nem is csod�lkozol, hogy tal�ltalak meg? �s a j� modor nincs a tant�rgyak k�z�tt, Harry?

- Azt otthonr�l hozza az ember. Nekem pedig nem volt gyerekszob�m – v�gom hozz� el�g durv�n. El is indulok mellette, mintegy k�z�mb�sen tudatva, nem k�v�nom a t�rsas�g�t.

- Hohoh�! Lassan a testtel! Tal�n siet�nk valahov�? – M�g el�ri a karom, �s visszah�z maga mell�.

D�hbe gurulok. Hogy mer�szeli?

- Mondja, maga nem hallott m�g a hat�s�gi vissza�l�s fogalm�r�l?

Elfintorodik, kicsit sz�rakozottan megmarkolja az �ll�t, �s simogatni kezdi. Tettetett t�n�d�ssel n�z a szemembe.

- Nem ismer�s a szitu�ci�?

- Nem mondhatn�m. – Makacsul megr�ntom magam.

- Ez �rdekes. – Elengedi a karom. – Mit sz�ln�l hozz�, ha s�t�ln�nk egyet, �s mondjuk, felfriss�ten�nk az eml�kezetedet?

- Eszembe sincs s�t�lni. �r�m lesz perceken bel�l. Nincs joga feltartani.

- �r�d? Azt elint�zhetj�k.

- Csakhogy �n nem akarom, hogy elint�zze. Hagyjon b�k�n! – Most m�r t�nyleg elh�tr�lok t�le.

�s akkor, mint aki megt�bolyodott ut�nam ny�l, illetve csak �n hiszem azt, hogy meg akar fogni. Nem ny�l, megtasz�t, �s a v�ratlan l�k�st�l neki esek a m�g�ttem l�v� ablakp�rk�nynak. �ppen �rkezek a kezeimet magam m�g� tenni, hogy megt�maszkodjak.

- M�g �gy sem jut eszedbe semmi? Most �gyes volt�l.

D�bbenetemben sz�lni sem tudok. Ekkor ny�lik ki az a terem ajtaja, amelyikben Zambinit hagytam, �s ahogy kil�p rajta, ijedten n�z a f�rfira, majd r�m. A tiszt, j�kedv�en elmosolyodik.

- Ez egyre �rdekesebb – t�n�dik f�lhangosan. – Mit nem tal�l az ember a Roxfortban, ha kicsit m�lyebbre mer�t a levesest�lban?

- �rulja m�r el? Ebben mi �rdekeset tal�lt? Azt, hogy k�t di�k elvonul besz�lgetni egy �res tanterembe? Hol itt a gond? – Ell�k�m magam az ablakt�l, �s intek Zambininek, hogy menj�nk. � sz�fogad�an b�lint, �s kicsit megillet�dve odaj�n hozz�m.

- Minden rendben?

- Persze. Menj�nk innen.

- Megmondjam, Harry? Ott a gond, hogy te a fejecsk�dben nagyon is tiszt�ba vagy azzal, hogy baj van. �n csak sejtem. Te tudod. Mibe fogadsz velem, hogy hamarosan eg�lban lesz�nk?


Megr�ntom Zambini ingujj�t, �s elindulunk.
Otthagyjuk. �rzem a h�tamban, ahogy hosszasan n�z ut�nunk.
Blaise k�v�ncsian les r�m oldalr�l.

- Mi volt ez? – suttog fesz�lten.

- B�r tudn�m. Kupaktan�csot kell tartani. Malfoy, te, �n �s Seamus. Azt a Roxmortsi kiruccan�st tiszt�ra kell hazudni. Musz�j. �n most nem megyek �r�ra. Eg�sz nap l�gtam, most m�r mindegy. Besz�lnem kell valakivel. S�rg�sen. Ez a fick� nagyon furcsa. �gy tesz, mintha egy mocskos b�n�z� lenn�k, �s folyamatosan macer�lt a kihallgat�son is. Nem �rtem, mib�l gondolja, hogy �n vagyok, akin el kell verni a port? – A hangosra sikeredett eszmefuttat�somra kuncogva reag�l.

- �gy viselkedsz! Tess�k engem j�l megb�ntetni, k�rem!

- H�lye vagy!

- Ism�tled magad.

- Eh! – Leintem, �s elv�lunk a folyos�n. � az eb�dl�be megy az otthagyott cuccai�rt, �n meg fel a szob�mba.

Mikor benyitok, az j�r a fejemben, hogy hogyan j�rok jobban? Ha azok k�z� tartozom, akik folyton kikotyogj�k a titkaikat, mert azt hiszik, ha kimondj�k a dolgokat, �s sok f�l hallja azt ami nyomasztja �ket, az megsz�nik l�tezni. �s ott a m�sik v�glet, az emberek, akik m�g magukban sem b�znak, �s ez�rt nem szeretnek a gondjaikra gondolni, od�zz�k, �zik �ket, aminek az a v�ge, hogy teljesen meghasonulnak �nmagukkal, �s egyszer csak nem tudj�k hol kezd�d�tt az eg�sz, hogy mikor kezdtek el hazudni maguknak �s mindenkinek. Biztos, hogy egyik sem j�. De az igazi paradoxon, hogy min�l ny�ltabb vagy, ann�l t�bb csal�d�s �rhet, �s min�l z�rk�zottabb, ann�l kevesebb az es�lyed a boldogs�gra.
A szoba �res, Remus m�g nem �rt vissza. � is pont akkor cs�szk�l, amikor v�gre haszn�t venn�m.
Hogy �n milyen h�l�tlan tusk� lettem? M�g magam el�tt is pironkodok.
F�radtan ledobom magam egy sz�kre, �s a gyerekes morgol�d�somba belef�sulva csak egy pillanatra csukom be a szemem, mikor furcsa zajra leszek figyelmes. Mintha valaki lenyomn� az ajt� kilincset. De csak eg�szen �vatosan. Nem eml�kszem r�, hogy r�ford�tottam-e a z�rt, mikor bel�ptem. Nem is kopogott az illet�, csak sim�n be akar j�nni.
Lehet, hogy Remus? De neki meg van kulcsa. Igaz, amilyen siet�sen t�vozott, el is felejthette mag�val vinni.
Szerencs�tlens�gemre v�gig sem gondolom a dolgot rendesen, mert egyszer�en nem fordul meg a fejemben, hogy b�rki is rossz sz�nd�kkal j�nne ide. De amikor kinyitom az ajt�t, �s az az ut�latos vallat�tiszt n�z velem szembe, leesik, hogy ez a fazon valahogy nem tiszta.
Csak m�r k�s�n.

- Mi az �rd�g�t akar? – ord�tok r�. Kifogytam a b�ket�r�sb�l.

Nem v�laszol, alaptomos arckifejez�ssel k�rbevizslat a szob�ban a v�llaim m�g�tt, �s �n r�j�v�k, hogy ez mit jelent.
Automatikusan r� akarom csapni az ajt�t, de megl�ki fel�m a l�bfej�vel. Nem �rkezek arr�bb l�pni, �s a homlokom koppan az �l�ben. Az �les f�jdalom �s a sz�delg�s ellen�re talpon maradok, de � bej�n a lak�sba, �s bez�rja maga ut�n az ajt�t.

- Nem akarom, hogy itt legyen! Menjen el! Nem engedtem be! – sziszegem f�jdalmasan, �s k�zben m�r l�pek is h�tra. Van nekem p�lc�m is, a francba!

- T�ves. Beh�vt�l, �n pedig elfogadtam a sz�ves invit�ci�t. Szerinted melyik�nk a szavahihet�bb?

M�r megint mosolyog. Ez nem lehet igaz! Mi�rt t�rt�nik velem folyton ilyesmi?
Most mit csin�ljak?

- Tedd az asztalra - b�k az �ll�val a p�lc�m fel�. – Nem lesz r� sz�ks�ged.

- Mi�rt nem hagy b�k�n? Mit akar?

Lesajn�l� arckifejez�ssel halad fel�m, �s amikor m�r el�g k�zel van, hogy azt t�mad�snak nyilv�n�tsam, �s fesz�lten r�k�sz�l�k, hogy a k�vetkez� pillanatban valami borzalmas t�rt�njen, laz�n ledobja mag�t arra a sz�kre, amin az el�bb �n �ltem, �s kikapja a kezemb�l. Horkantva nevet, de k�zben le sem veszi a szem�t a riadt k�pemt�l.

- A megfigyel�seim a k�vetkez�k. Te rettegsz. Ahogy betetted a l�bad a kihallgat�sra, tudtam, igen is s�nt�t valami veled. Mi olyan t�rt�nhet egy tizen�ves kamasszal, ami ilyen reakci�kat k�pes bel�le kiv�ltani? �t percig sem kellett gondolkodnom, hogy r�j�jjek. Valamit nagyon el akarsz titkolni. Olyasvalamit, ami nemcsak neked kellemetlen. Azt�n a m�sik dolog. Amikor azt mondtam, tal�lkoztunk m�r, komolyan gondoltam. Elb�rod hinni egy m�sodpercig is, hogy nem jegyeztem meg, hogy hol �s milyen k�r�lm�nyek k�z�tt l�ttalak t�ged? Pont t�ged? – K�rd�en n�z. Ebben a mondatban a „k�r�lm�ny” sz�n van a hangs�ly, �s ennek most nem tudom, �r�ln�m kell-e. Arra v�r, hogy megeredjen a nyelvem. – Nincs hozz�f�zni val�d?

- Nincs. �s most �lljon fel a sz�kr�l �s menjen el!

- Harry, Harry, Harry! – Csettint a nyelv�vel, �s j�t�kos fenyeget�z�ssel megl�b�lja el�ttem az ujj�t. – Azt hittem tudunk majd �rtelmesen besz�lgetni. De, ha nem, azt kell gondoljam, nem �rdekel az aj�nlatom. �lj le – parancsol r�m mereven. � maga k�nyelmesen h�trad�l a sz�kben �s felpakolja a l�bait az asztalra. – N�zd! Mi egy haj�ba evez�nk. Te azt akarod, hogy minden maradjon a r�giben, �n azt akarom, ami mindenkinek j�. Vagyis, a n�p kapja meg azt, ami j�r neki. Makul�tlan h�s�ket �s naiv, de hihet� legend�kat.

- Menjen el, Remus b�rmelyik percben itt lehet, �s ha itt tal�lja, cs�ny�n megj�rja!

- Remus? – R�ncolja a homlok�t. – Az ki?

- A gy�mom. Menjen m�r! – Az ajt�ra mutatok. Rohadtul ideges�t.

- Ha most elmegyek, holnap behivatlak a k�vetkez� kihallgat�sra �s az els� k�rd�sem, ami jegyz�k�nyvbe ker�l az lesz: mit csin�lt�l m�lt �v december 22-�n Roxmorts egyik k�tes h�rnev�, �m k�ts�gtelen�l ismert hotelj�nek folyos�j�n k�b�t�szer hat�sa alatt, teljes �nk�v�letben, �s mi�rt hitted azt, amikor megmentettelek att�l, hogy kizuhanj az egyik ablakb�l, hogy b�ntalmazni akarlak? Mi t�rt�nt aznap este, Harry?

Falfeh�rr� s�padok. M�g van annyi er�m, hogy gyorsan bevillantsak valami j�l hangz� hazugs�got.

- Nem voltam k�b�t�szer hat�sa alatt. Ittunk a fiukkal, �s �n lemaradtam t�l�k. Semmi sem t�rt�nt. – Rem�lem hihet� vagyok. B�r a tekintet�b�l �t�lve, ez nem val�sz�n�. Elfintorodik, azt�n b�lint. Csak a falnak.

- Nem itt�l. �n ott voltam. Ismerem az alkohol �z�t, �s neked nem olyan volt.

Az �lc�m darabokban hullik a f�ldre. M�r nem tudom t�rt�ztetni magam.

- Hogy mit csin�lt? - Megszor�tom az asztal sz�l�t, hogy ne bor�tsam r� teljes er�mb�l.

� meg sz�rakozottan m�reget. Kicsit felh�zza az orr�t, �s leszedi a koszos cip�it az asztalunkr�l.

- Mi a baj? Tal�n ideges vagy? – A k�rd�se ut�n azonnal nevetni kezd. Kellemetlen�l �s nagyon gonoszul hangzik. Hogy lehet egy ilyen ember auror? Aki… aki… - Pedig m�g nem is tudsz mindent. Nem is �rdekel, mit kerestem aznap abban a lepusztult hotelben? Szolg�latban voltam. Bizony.

- Nem, nem �rdekel. Mag�nak nem kellene itt lennie, �s egy�ltal�n nincs joga …

- Megmutassam, mi mindenhez van jogom? – A fenyeget� hang egy legal�bb annyira fenyeget� mozdulattal eg�sz�l ki. Ahogy hirtelen fel�ll a sz�kr�l �s belehajol az arcomba.

Csak a tenyeremmel tolom el magamt�l, �s mikor m�g�ttem kit�rul az ajt�, �s meghallom Remus j�l ismert, de rendk�v�l inger�lt hangj�t, egy er�teljes sz�vdobban�ssal a torkomban remegni kezdek. Megfordulok, nem tudom, mi van az arcomra �rva, de Remusnak ez is el�g.

- Ki maga, �s mi az �rd�g�t m�vel a nevelt fiammal?

A ki�lt�s�ra a f�rfi �sszeh�zza a szem�t, �s kicsit g�nyosan, de ink�bb t�mad� hangs�lyban bemutatkozik.

- Ralph Sanders. Fel�gyel�. Szolg�lat�ra.

- Mit keres a lakoszt�lyomban?

- M�r menni k�sz�ltem, semmi esetre sem szerettem volna megzavarni a csal�dias hangulatot. – Sokat sejtet� pillant�ssal jutalmaz, majd t�nyleg elindul a kij�rat fel�. – Minden j�t uraim. Harry, m�g keresni foglak!

Remus egy tapodtat sem mozdul az ajt�b�l, �gy a f�rfinak el�gg� k�r�lm�nyes �t kiker�lnie. Csavarni lehet a leveg�b�l a fesz�lts�get.

- Mit keresett ez itt? – szegezi nekem a nem t�l kedves hangs�llyal ell�tott k�rd�st, alighogy bez�rul az ajt� m�g�tte.

- Nem tudom. Szab�lyosan r�m t�rte az ajt�t. Igaz, hogy �n nyitottam ki, de nem akartam beengedni.

- Akkor m�gis, hogy jutott be?

- Nem �rtem a k�rd�st. – D�h�sen el��llok. – Most mondtam el, hogy nem akartam beengedni.

- Mit akart t�led?

- … M�g �n sem igaz�n �rtem. � a kihallgat� tiszt.

Kicsit lehiggad. Fogalmam sincs, mi j�r a fej�ben, de ahogy �gy eln�zem, semmi j�t nem �g�r.

- Besz�lj az igazgat�val.

- Mir�l? Mib�l gondolod, hogy Dumbledore valamin is v�ltoztatni tud a jelenlegi helyzetben?

- Nem tudom, Harry, de azt igen, hogy nincs az az auror, aki csak �gy bet�rhet egy d�khoz, hogy megpr�b�lja sarokba szor�tani, minden k�l�n�sebb ok n�lk�l.

- Ebben igazad van. De az igazgat� nem fog seg�teni. K�z�lte m�g az elej�n, hogy egyed�l kell megoldanom ezt a kihallgat�sos c�c�t. �s az �ta ez nem v�ltozott.

- Rendben. Akkor �n teszem meg – v�gja hozz�m, �s m�r indul is.

- Ne! – Nem teheti. Hiszen Dumbledore egy�rtelm�en utalt r�, hogy nem t�rt�nt semmi �s viselkedjem megfontoltan, legyek er�s, �s f�k�nt hallgassak.

Persze ezt Remus nem tudhatja. �rtetlen�l mered r�m, azt�n megcs�v�lja a fej�t, �s odal�p hozz�m.

- Mi ez az eg�sz �r�let m�r megint?

- Remus, nem tenn�d meg egyszer az �letben, hogy megb�zol bennem? – M�r ink�bb k�ny�rg�snek hangzik, mint k�r�snek. � is hallja, tal�n �rteni is �rti. Csak nem nyugszik meg t�le. Azon meg �n nem tudok v�ltoztatni.

F�l �r�n kereszt�l �ld�g�l�nk az asztaln�l, �s nem is sz�lunk egym�shoz.
Nem tudom meg�rteni, mi baja. Addig rendben van, hogy agg�dik, csak ne vegy�lne ebbe az agg�d�sba valami gyan�f�le hangulat, ami fogalmam sincs, hogyan k�t�dik hozz�m.

- Ma Perselusn�l leszek este.

A bejelent�semet teljesen k�b�n fogadja. Pedig nem hagyja hidegen. �gy tesz, mintha kicsit sem �rdekeln�, azt�n fels�hajt, �s valami olyat mond, ami jobban f�j, mint a legotromb�bb s�rt�s, ami kitelhet t�le.

- Hiba volt ide j�nn�m…


Fel�llok a sz�kr�l, �s hi�ba a sok sz�z sz�, ami a fejemben kavarog, semmit sem tudok kiny�gni. Fogom a kab�tom, �s ott hagyom. Nem megy. Szerintetek, ha az ember f�l az er�fesz�t�st�l, az �ldozatt�l, a j�v�t�l, akkor mondjon le az �letr�l, z�rk�zz�k el, gub�zzon be?
H�t nem.
M�r a fordul�n�l j�rok, mikor a l�thatatlan er� �s a s�rtett lelkem sz�pen visszaford�t, �s egyenesen bel�k�m az ajt�t, hogy a m�g mindig asztaln�l �ld�g�l� Remusra r�hozzam a fr�szt.

- Szerinted �n sosem v�gytam r�, hogy minden sim�n menjen az �letemben, hogy csak egyszer�en �lni tudjak? Szerinted �n �lvezem ezt az eg�szet? Igen? – rivallok r� teljes t�d�b�l. – Ha azt gondolod, hogy hiba volt ide j�nn�d, akkor hiba is volt! Hatalmas! Mit v�rsz t�lem? Ami�ta itt vagy csak azt hallom, hogy gyerek vagyok, felel�tlen, minden d�nt�sem hib�s, �s folyamatosan azt �rz�kelteted velem, hogy csal�dnod kell bennem! Szerinted, milyen �rz�s, Remus? Sajn�lom, hogy nem vagyok az ap�m! Most boldog vagy? Mit akarsz te t�lem? Egy�ltal�n tudod? Vagy nekem kell azt is kital�lni?

�s csak hallgat.
M�g b�mulok r� egy ideig, azt�n kiny�g�m, ami a sz�vemet nyomja.

- Nekem is hi�nyzol, Remus.

A maga m�dj�n minden emberfia ugyanarra hajt. Nem is kell olyan nagyon b�lcsnek lenni ahhoz, hogy �szrevegye maga k�r�l a j� dolgokat. Ink�bb �rt�kelni neh�z. De ilyenkor mindig r�d�bbenek arra, hogy ha elvenn�k az �sszes f�jdalmamat, nem tudom, mi maradna nekem. Nem adom oda, m�g akkor sem, ha egy megveszekedett idi�ta k�p�t ny�jtom.
�gy.
Meg kell �llap�tani, hogy nem vagyok egy k�l�nleges, vagy b�szke, hat�rozott, esetleg rendk�v�li egy�nis�g. Az �sszes el��t�let keresztt�z�t k�pes lenn�k felfogni egy viharban, sz�p kis vitorl�ba fogva. Ak�r egy j� d�li szelet. Ehhez �rtek. Azt�n csak �lln�k, �s csod�lkozn�k az �tlag emberek k�z�ny�ss�g�n, �s furcs�n siv�r megfogalmaz�s� �letc�ljain. Amikor egy anya a feltett h�rom k�v�ns�gb�l kett�t a p�nz sz�val kezd, vagy karrierrel, �s nem eg�szs�get k�v�n �s er�t, akkor valami m�r r�gen elromlott a vil�gban. Igazam van? Na �s amikor valakit meghurcolnak, az�rt mert megsz�letett �s nem �ppen olyan, hogy mindenkinek tessen? Felh�bor�t�? Lehet, hogy van egy tucat j� tulajdons�ga, tal�n tehets�ges, vagy zseni. De ha a k�z valakire f�jjogni kezd, mindez m�r nem is sz�m�t.
Perselus egyszer azt mondta nekem, hogy akinek katasztr�f�t rendelt a sors, az nem fullad v�zbe.
Sok�ig �llok a semmibe b�mulva egyed�l, a legeldugottabb zugba, amit csak rendelhettem volna magamnak. El�g sok�ig ahhoz, hogy meg�rtsem, mit akarok, �s mi az, ami most sz�m�t.
A sz�rk�letbe �bredve egyenesen az � ajtaj�hoz megyek.
Bekopogok, �s amikor kis id� m�lva kinyitja, �s kicsit meglepve beh�v, �n csak toporgok a szoba k�zep�n, �s meggy�z�d�m r�la �jra, hogy mennyire hi�nyzik. Egy sor k�rd�sem lenne, �s neki is. Ehelyett nem hagyom sz�hoz jutni, �s �n sem pont k�rd�sekkel bomb�zom.

- Tudom, hogy furcs�n viselkedtem az ut�bbi napokban, hogy agg�dsz, hogy nem mindent �rtesz, de ez most mind nem l�nyeges. Annyi mindent el akarok mondani, �s az�rt most, mert lehet, hogy holnap m�r nem fog menni. – Er�t gy�jt�k, � meg led�bbenve n�z. Nem is pr�b�l f�lbeszak�tani. – Engem nem �rdekel, mit mi�rt tett�l. Biztosan megvolt r� az okod. D�h�s voltam, meg csal�dott, de r�j�ttem, hogy tal�n meg sem �rten�m az ind�t�kaidat ez�rt nem akarom tudni, Ne mond el. Ha m�gis elmondod, az gondolom nem most lesz, de akkor majd �n is figyelmesen foglak hallgatni. �g�rem. Nem akarom tudni, mennyire gondoltad komolyan, vagy hogy meddig akartad komolyan gondolni a kett�nk kapcsolat�t. �n tudom, hogy nem v�letlen az, hogy ink�bb elhallgatjuk egym�s el�tt a k�rd�seinket, �s hogy kiker�lj�k a v�laszokat is. Azt akarom, hogy tudd, f�ggetlen�l att�l, mit gondolsz r�lam, az eddigi egy�ttl�teinkr�l, az �rz�seimen ezek m�r nem v�ltoztatnak. Szeretlek. Nyugodtan elk�ldhet, kidobhatsz, �n meg fogom �rteni �s elmegyek. Nem v�rok v�laszt sem semmilyen jelz�st t�led, nem az�rt j�ttem ide, hogy kicsikarjak bel�led b�rmit is. A… boldogs�gom az �n tulajdonom, �s azt t�led kaptam. Nem k�rheted vissza, mert aj�nd�kot nem illik. De tudom, hogy a lelked m�ly�n, minden k�r�lm�nyt�l elvonatkoztatva �nzetlen�l adtad, mert ilyenben az ember nem tud hazudni. B�rmi m�sban, igen. Nem olyan nagydolog itt a f�ld�n az �n kis vil�gom. Sem azok a dolgok, amiket �rzek. De ett�l �n �n vagyok, teh�t nekem fontos. Azt akartam, hogy tudd, felismertem �s meg�rtettem mindent, amit mondani akart�l. �s b�szke vagyok r�, hogy nekem mondtad el. �s, ha holnap minden v�get �r, �n akkor is �gy fogom gondolni, hogy el�r�l kezdve, �jra erre hajtan�k. Nem akarom, hogy lelkiismeret furdal�sod legyen b�rmi miatt is. �s… a… gy�ngyvir�g a leg�rtatlanabb �s leggy�ny�r�bb n�v�ny a vil�gon… �s… �s… - Kifulladok. �rul� forr�s�g lepi el az arcomat, a szemeimet, a sz�mat. Csak egy mondat m�g, �s befejezem. Csak a sz�p, �s igaz dolgok�rt �rdemes k�zdeni. Ha ez�rt sem tenn�m, mit �rn�k? Szeretni tudni kell. – �s nem sz�m�t, hogy nem mondtad el azt a lev�l dolgot. Tegnap m�g k�pes lettem volna kikaparni a szemedet miatta, de most… m�r �rtem. Tudom mit jelent a Caleo sz�. H�s�g, h�v, szenved�ly…

Meg akarok fordulni, hogy elmenjek, miel�tt m�g b�rmit is mondana. Mert ut�ln�, ha most besz�lnie kellene. Meg azt is, hogy esetleg nem adn�k neki v�laszt�si lehet�s�get.
�gy h�t az ajt�hoz megyek, �s teljes elsz�nts�ggal ny�lok a kilincs ut�n, hogy m�g egy darabig r�ngassam, mire f�lfogom, nem �n vagyok b�na. �s ett�l a felismer�st�l kimer�lve a hideg falhoz nyomhassam a homlokomat, hogy h�tse egy kicsit.

- Ne haragudj. Ez most nem hi�nyzott – suttogom neki, �s k�zben nem is tudom, milyen arcot v�ghat. Jobban tette volna, ha hagy elmenni. Engem is, �s mag�t is megk�m�lhetett volna egy kik�nyszer�ttet �s k�nos percnyi szenved�st�l.

- Eml�kszel, amikor el�sz�r j�tt�l le hozz�m? J� p�r �ve. – Idel�pked m�g�m, �s a falnak veti a h�t�t. Nem n�z r�m, csak a f�ldet b�mulja. – �n eml�kszem. Eg�szv�gig azon t�n�dtem, hogy kell elviselnem a h�tral�v� �veket egy iskol�ban egy olyan fi�val, akit soha senki nem szeretett, �s � m�gis k�sz az eg�sz vil�got a kebl�re �lelni.

- �s r�j�tt�l? – t�n�d�k �n is.

- Nem. De k�zben, valamikor v�ltozott az omin�zus fel�ll�s. – Elmosolyodik. – Att�l kezdve pedig megd�lt volna az �sszes te�ria, amit fel�ll�thattam. Nem szeretek feleslegesen, �rtelmetlen�l dolgozni.

Ez az els� cs�k, amit �n kezdem�nyezek, �s legal�bb annyira elkeseredett �s kapaszkod�, mint az eg�sz nyomor�s�gos �letem. Tal�n, ha hasonl�tani kellene, egy csavarg� lend�let�hez tudn�m, aki tal�l egy utols� sz�l gyuf�t a dobozban, amit nagyon meg akar gy�jtani, mert nincs t�bb es�lye a t�zgy�jt�shoz, �s k�l�nben hal�lra fagy.
�tkarol, hogy egy�tt cs�sszunk le a f�ldre, a sarokban, ami sz�k �s hideg, �s el�g poros hozz�, hogy otthon �rezz�k magunkat benne…
Nem s�rdog�lok. Mert nem v�ltoztat semmin, �s mert ahhoz t�ls�gosan is kev�s lenne, hogy a kev�lys�get, hazugs�got, �s minket k�r�lvev� gonoszs�got megsz�ntesse. Az �rtatlan v�rt ont� kezek sem sajn�lkoznak. A h�bor� sem �nmag��rt l�tezik. �s azt, hogy mennyire hossz� �s �rt�kes egy m�sodperc, azt is csak att�l k�rdezd meg, aki �ppen t�l�lt egy balesetet.
Nem b�cs�zunk.

Visszahajtom magam a t�bbiekhez, mert l�pnem kell.
Megkeresem Zambinit, Seamust, Dracot, �s n�gyen megy�nk a Sz�ks�g Szob�j�ba.
Eld�nt�ttem, hogy a v�g�re kell j�rni, �s rendbe tenni amit lehet. Ha m�r egyszer elrontottuk.
Mikor el�hozakodom az �tlettel, hogy le kell menj�nk Roxmortsba, nem fogadj�k kit�r� �r�mmel.

- Mi�rt menn�nk? – Draco idegesen f�jtat.

- Az�rt mert az auror is ott volt akkor este, �s ki akarom der�teni, mi�rt.

- Nem j� �tlet. – Seamus megr�zza a fej�t. – Olyanok lenn�nk, mint a tettesek, akik visszat�rnek a sz�nhelyre.

- Azt mondta nekem, szolg�latban volt. Tal�lunk ott m�g valakit, akivel besz�lhetett.

- Egy�bk�nt mit akar t�led?

- Meg akar zsarolni.

- Mivel?

- Nem tudom, de el�bb-ut�bb ki fogja b�kni. Addigra k�sz terv kell.

- Rohadtul meg fogjuk mi m�g ezt b�nni. – Blais gondterhelten b�mul r�m. Tudom, hogy igaza van. De �n �gy �rzem, m�r k�s�. Nyakig benne vagyunk, �s addig fog benn�nket zaklatni, am�g bele nem �sz�l�nk.

- Nekem v�gem. – Seamus egy hajsz�lnyira van a teljes �sszeoml�st�l. L�tom, ahogy remegnek a kezei. Idegess�g�ben t�rdelni kezdi az ujjait.

- Nem. Mondtam, hogy nem engedem, hogy kider�lj�n.

- �s, ha m�gis kider�l, �s megtudja?

- Egyel�re csak tal�lgat.

- Meddig?

- Meddig menn�l el, Potter, hogy a titok, titok maradjon?

Zambinire n�zek, �s teljesen komolyan gondolom, amit mondok. A lavina egyszer megindult, �s nem tudom, mi �ll�thatja meg.

- B�rmeddig.