Siker�lt eljutnom arra a pontra, ahol mindenkit�l el kell titkolnom valamit.
M�r magam sem tudom, ki melyik oldalon �ll, mit tud, �s mit kell elhallgatnom m�g el�le. �s teljes k�pet festek a lelki�llapotomr�l, ha azt mondom, a legapr�bb rezd�l�st�l is l�pten-nyomon sz�vrohamot k�sz�l�k kapni.
Az agyam azt ki�ltja, seg�ts�get kell k�rn�nk. De a lelkiismeretem hevesen �g�l ellene.
�pp el�g embert kevert�nk m�r bele.
Csak egy verg�d�snek t�nik, amit csin�lunk. Sz�tsz�rtan, agyatlanul.
Korholom �rte magam, a helyzetet, mag�t a s�t�nt, ami�rt a legkisebb eg�rutat sem hajland� megadni.
Mit kell m�g megtennem, hogy v�ge legyen?
Pr�b�lom letiszt�tani magamban a probl�ma forr�s�t.
�s a lehets�ges megold�st.
Eltussolni december 22-�t. Hogy ne keverj�k bele Perselust, hogy Seamus neve maradjon ki, hogy az igazgat�t ne nyilv�n�ts�k alkalmatlannak a vezet�i posztra, �s ne helyezz�k hirtelen nyugd�jba, hogy Zambini ne ker�lj�n k�nos helyzetbe, hogy az id�nyer� haszn�lata maradjon titokban. �s mindezt egyel�re egy ember miatt, aki szagot fogott, �s nyilv�nval� sz�m�ra, hogy itt valahol, valami lappang. Honnan az �rd�gb�l sejtheti, hogy t�rt�nt ott Roxmortsban valami m�s is, �s nemcsak n�h�ny di�k h�ly�skedett, �s itta le mag�t a s�rga f�ldig?
Igen, ez pont az, amire a nagyon okos feln�ttek azt mondj�k: a hazugs�g hazugs�got sz�l. Tess�k, gyakorlati p�lda.
N�gyen sz�k�nk le Roxmortsba.
Egy l�da rum az �ra. Frics tudja, hogyan kell �lni, de n�lk�le ki sem jutn�nk a kapukon. Malfoy meg azt tudja, honnan szerezze be neki a k�rt �vegeket. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem fogunk lebukni. De az egy m�s k�rd�s. A b�ntet�munk�kat �s pontlevon�sokat majd ut�lag elviselj�k.
Eg�sz �ton hallgatunk. Valahogy egyik�nknek sincs kedve a viccel�d�shez.
Nem csak arr�l van sz�, hogy �t�rezz�k a helyzet vesz�lyes mivolt�t. Az eg�sz egy ostoba, nevets�ges dologb�l indult ki, �s Merlin a megmondhat�ja, hogy egyik�nk sem k�v�nta, hogy id�ig fajuljon. Olyan k�nnyen el lehetett volna ker�lni. De nem.
L�tezik, hogy ilyen kem�ny �rat kell fizetn�nk, ami�rt felel�tlenek �s meggondolatlanok voltunk? �s ha bukunk – �s ahhoz egyik�nknek sincs nagy kedve -, h�zunk magunk ut�n egy rak�s embert.
Mindenki d�h�s mag�ra.
Zambini csikorgatja a fogait. Malfoy meg nem sz�l neki, csak a saj�t cip�j�t b�mulja, ahogy l�p�s k�zben csattog a h�ban.
Seamus hangosan szuszog, �s id�nk�nt r�m n�z. Nem akarom sz�zadj�ra is hangosan kimondani, hogy nem � a hib�s. Valahol � is hib�s. Meg mindannyian.

Mire le�r�nk a sz�llod�ig, m�r s�t�tedik. Gy�jtj�k a l�mp�sokat az �tsz�l�n, �s egy r�vid kab�tba �lt�z�tt boszorka m�g meg is k�ri Zambinit, hogy seg�tsen neki valami csomagot �tlebegtetni az �t m�sik sz�l�re, mert � m�r kett�t tart. Megh�zzuk magunkat a h�z t�v�ben, �s ott v�rjuk be.

- T�nyleg �gy viselked�nk, mint a b�n�z�k.

Malfoy megjegyz�se m�g egy csap�s Seamus k�ts�gbeesett fej�re. Egyre jobban �sszet�rik.

- Van valakin�l p�nz? – k�rdem gyorsan. Tal�n, ha belecsapunk a k�zep�be, kicsit �sszeszedi mag�t, �s m�sra is tud gondolni. Mondjuk a megold�sra.

- N�lam van.

- N�lam is.

- Akkor menj�nk. – Nagyon is t�tov�nak t�nik, hogy miut�n kimondom, m�g mindig egy helyben �llok. – Majd �n k�rdezek, de ha valami eszetekbe jut, seg�tsetek.

Rosszul vagyok. Csak egyvalamivel nem sz�moltam, mikor kital�ltam, hogy ide kell j�nn�nk. A helysz�nek �s id�pontok igenis hat�ssal vannak az ember pszichik�j�ra.
Amint bel�pek a sz�lloda folyos�j�ra, �jra t�mad minden �rz�s, ami azon a napon bennem d�lt. A f�lelem, a m�reg, a csal�dotts�g.
Megal�ztat�s.
Z�tony.
Ahogy l�pked�nk a recepci�s pult fel�, eszembe jut, hogy pontosan eml�kszem a folyos�n v�gigfektetett sz�nyeg sz�n�re, mint�zat�ra, a sz�nyeg k�t sz�l�n t�l kil�tsz� j�r�lap ferde erezet�re, de nem eml�kszem p�ld�ul az ajt�k sz�n�re. Mintha el�sz�r l�tn�m �ket, a r�zsz�n� kilincsekkel, a k�mlel�ny�l�sok f�l�tti sz�mokkal. V�gig le lehetett hajtva akkor a fejem, biztosan nem b�rtam feln�zni, �s ez�rt csak az maradt meg bennem, ami a l�bam el�tt volt. Mint a k�rh�zi folyos�, �t�vesen. Amikor ugr�ltam a j�r�lap sz�nes kock�in. A feket�kre pr�b�ltam l�pni. Akkor voltam �gyes…
Hagyjuk.
R�csapok a pult cseng�j�re, h�tha j�n valaki. A t�bbiek m�g�ttem �llnak mozdulatlanul, �s hulla s�padtan. M�g az ajkainkb�l is kiszaladt a v�r.

- Mivel szolg�lhatok az uraknak?

Egy k�z�pkor�, enyh�n kopaszod� f�rfi b�jik el� a h�ts� szob�b�l. K�k- feh�r zubbonyt visel. Gondolom, a sz�lloda egyenruh�ja lehet. Kicsit felm�ri a helyzetet, ahogy v�gigfut a tekintete rajtunk, �s szinte az arc�ra van �rva, mit gondol. R�g�zik, vagy evett. Ki tudja? Mindenesetre k�r�dz� m�dban k�ny�k�l a pultra.

- J� est�t. Mi… tulajdonk�ppen keres�nk valakit – sz�lok. M�g mindig tartom magam, m�g ha tudom is, a t�bbiek l�tj�k rajtam �s �rtik, mi�rt remeg a h�lye hangom. M�r csak b�szkes�gb�l sem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy nyilv�nosan kifakadjak. R��rek ezzel t�r�dni �jjel, p�rn�ba gy�rt arccal.

- Sajn�lom, nem adhatunk ki bizalmas inform�ci�kat a vend�geinkr�l. Tiltja a szab�lyzat. – Hadarja a sz�veget. – Ha szoba kell, az van. M�ssal szolg�lhatok esetleg?

- Nem, f�lre�rtett – folytatom. Nem fogom feladni. – Nem olyasvalakit keres�nk, aki most lakik itt. Az illet� kar�csony el�tt sz�llt meg �n�kn�l, �s megtal�lta az elvesztett… �r�mat, ami egy el�g �rt�kes csal�di �r�ks�g. Szerettem volna neki megh�l�lni, de akkor olyan v�ratlanul elt�nt, hogy nem ny�lt r� alkalmam. Bep�toln�m, de nem tudom a nev�t, sem a c�m�t. Arra gondoltam, �n tal�n seg�thet.

- Nem tudom, hogyan seg�thetn�k. – A f�rfi megvonja a v�ll�t, azt�n felcsap a pultra egy nagy k�nyvet, �s lapozgatni kezdi. Meg�ll az egyik oldaln�l, v�rakoz�an r�m n�z.

Fizettetek le m�r valakit �letetekben? Akkor biztosan tudj�tok, milyen k�nos. Az ember sosem tudja, mi a kedvez� pillanat, hogy hogyan csin�lja, vagy csin�lhatja-e egy�ltal�n. Hogy elv�rj�k-e, vagy s�rt�snek tekintik. Na �n is �gy vagyok vele valahogy.
�llok, mint B�l�m szamara, �s stop.
Most mi van? Ezzel azt akarja k�z�lni, hogy h�zzunk a francba, vagy hogy nyissuk a t�rc�nkat?
V�g�l Zambini oldja meg a dolgot. Megker�l, �s kem�ny tekintettel a k�nyv lapjaira helyez egy �t galeonost.

- Szerintem tud. B�r sokan megfordulnak errefel�, �n seg�t�k�sz embernek l�tszik, aki sosem rest a bajba ker�lt var�zsl�k seg�ts�g�re sietni. Sosem b�rtam a k�z�ny�s embereket. Maga nem annak l�tszik.

A recepci�s a p�nzt b�mulja, fintorog egyet, �s �jra r�m n�z.

- H�t az att�l f�gg, kinek mennyit �r a seg�ts�gem. Mert �n meg a h�l�tlan embereket nem b�rom. – Pof�tlanul Zambinire pillant, majd be akarja z�rni a k�nyvet.

R�csapok a nyitott lapokra.

- El�sz�r bizony�tsa be, hogy tud is seg�teni.

Megsz�vja a fog�t. K�reti mag�t, de a p�nz�hs�g imm�r l�tv�nyos jelei sz�pen kirajzol�dnak a moh� mozdulataiban.

- T�z galeon alatt nem tudom, mir�l besz�lhetn�nk.

- Tess�k. – Zambini �jabb �t�st perk�l le, kellemetlen �rzetem van. Sosem akartam l�tni Blaiset sarokba szor�tva. F�leg nem, mikor �n is benne vagyok az omin�zus ok-okozati s�m�ban.

- Eg�sz pontosan, hogyan n�zett ki az az illet�? – �rdekl�dik r��r�sen a f�rfi.

- �gy negyven k�r�li, �tlagos testalkat�, tal�n 180 centim�ter magas. Barna haj�, s�t�tbarna szem�. Hossz�, fekete kab�tot viselhetett… �s azt hiszem balkezes.

- Mi? – Seamus k�rd�n n�z r�m.

- Szinte biztos – b�lintok bizonygatva. Bal k�zzel ny�lt a p�lc�m ut�n, �s ut�nam is, amikor… a… mindegy. Sz�val balkezes. December 22-�n itt volt. Szeretn�nk tudni, foglalt-e szob�t, esetleg tal�lkozott-e valakivel. Ilyesmi. Minden, amit tud r�la.

- Nekem ez kev�s. Tudj�tok, h�ny ilyen kin�zet� fick� fordul meg itt naponta?

Zs�kutca? Na ne. Seamust n�zem.

- V�rjon! Eszembe jutott valami! Vett ki szob�t. Biztos vagyok benne. Tal�n k�rdez�sk�d�tt…

- Esetleg… sejtem ki lehetett az. – Sejtelmesen k�rbetekint.

- N�zze j�ember! Ne j�tsszon a t�relm�nkkel! Tud seg�teni, vagy nem? – Malfoy felemeli a hangj�t.

- Szerintem, akit maguk keresnek, az egy auror volt. – A f�rfi elkomorodik. – K�rdez�sk�d�tt. Val�ban. De az csak, amolyan id�h�z�s volt. Szerintem v�rt valakire.

- Kire? – k�rdezz�k mindh�rman egyszerre.

- Nem sz� szerint v�rt. Vagyis, ink�bb azt rem�lte, hogy felbukkan. Szerintem k�vetett valakit, �s csak az�rt j�tt be, hogy megbizonyosodjon r�la, hogy a m�sik megjelenik. A folyos�n �csorgott, �s s�r�n az ajt� fel� tekingetett. T�bbsz�r megk�rdezte h�ny �ra.

- �s h�ny �ra volt?

- F�l hat.

- Azt�n mi t�rt�nt?

- Kimentem h�tra, hogy behozzam a tiszta t�r�lk�z�ket. – Elgondolkodik. – Mikor visszat�rtem nem volt itt. Gondolom a szob�j�ba ment. Le�ltem, hogy olvassak egy kicsit. Tal�n h�sz perc telhetett el, amikor �jra megjelent, biccentett �s elment.

- Semmi m�s?

Hamisk�san csillan a szeme.

- Malfoy, adj k�lcs�n egy t�zest. – H�trafordulok, �s kiveszem a kez�b�l a fel�m ny�jtott p�nzt. A f�rfi el� rakom. – �gy m�r megfelel?

Nem v�laszol. Elfordul, �s egy bor�t�kot vesz el� a pult al�l.

- �gy gondolom, ezt �n�knek hagyt�k itt ma.

El�m tolja. �sszen�z�nk. El�sz�r nem is merek hozz��rni. Azt�n fogom �s felt�pem. A t�bbiek odasereglenek k�r�m.

„ Ejnye!

Sosem mondt�k neked, hogy a k�v�ncsis�g �rt az eg�szs�gnek?
Ha olvasod a sorokat, a gyan�m beigazol�dott. S�ros vagy!

13. Szoba.

A t�relmem v�ges.”


- T�nj�nk innen! – Seamus megragadja a v�llam, �s maga fel� ford�t. – Ostobas�g volt idej�nni! Megmondtam az elej�n! Tudta el�re! Tess�k!

- Seamus, hagyd abba!

- H�t nem l�tod, hogy mi folyik itt? – Tov�bb kiab�l. Egyszer�en k�ptelen mag�nak parancsolni. – V�ge, Harry! Ennyi volt! Sz�ljunk Pitonnak!

- Seamus, fejezd be – sziszegem a fogaim k�z�l. – Hallgass!

- Harry! R�j�tt! H�t nem �rted? Mindannyian a b�rt�nben fogunk rohadni �let�nk v�g�ig!

- Hogy j�n ide Piton? – Malfoy idegesen felcsattan, majd Seamusra n�z.

Zambini arca megkem�nyedik. El�sz�r �sszeh�zza a szemeit, azt�n lassan, nagyon lassan megsz�lal.

- Mi az, amit elhallgattok el�l�nk?

- Semmit! – v�gom r�.

- Semmit? Harry! Mi�rt nem mondod el neki, hogy mit csin�lt? Most m�r �gyis mindegy!

- FOGD BE A SZ�D! – Az �v�lt�semre elhallgatnak.

M�g lihegek egy sort, �s csak meredek r�juk. Malfoy nem �rt semmit, de Zambini feleannyira sem h�lye, mint amilyennek mutatja mag�t id�nk�nt.

- Igen, Seamus! – folytatja Malfoy. – Csak fogd be a sz�d! Ha te nem vagy, ma semmi gondunk nincs! Gondtalanul �cs�r�gn�k a prefektusi f�rd�ben, �s l�b�lgatn�m a l�bamat, pezsg�t kortyolgatva. �gyhogy ink�bb ne emeld fel a hangod.

- Mit tudsz te, Malfoy? Mi a szart tudsz te? He? - Seamust m�r nem lehet le�ll�tani. P�nikba esik, �s heves hadon�sz�ssal a folyos� szob�i fel� mutat. – Itt sem volt�l, de �n igen! �s Zambini bar�tod is!

- �n?

- El�g! Ne itt besz�lj�k meg! – A m�g�tt�nk �ll� recepci�s hatalmas szemeket mereszt, �s igencsak figyelmesen hallgatja a mi kis eszmecser�nket.

- Mit hadov�lsz, Finnigan? Megbolondult�l? Vagy �gy akarsz belekeverni m�g jobban? – Blaise holts�padtan kiab�l, majd � is a recepci�sra n�z.

- M�g jobban? Na, enn�l jobban aligha lehetne!

- Fi�k! Erre nincs id�nk.

Hevesen tolni kezdem �ket magam el�tt a kij�rat fel�. Alighogy becsap�dik m�g�tt�nk az ajt�, Seamus k�sz Zambini tork�nak esni. �n �t pr�b�lom lefogni, a megzavarodott Malfoy pedig Blaise el� �ll.
Pont egy marakod�s hi�nyzott. Nem tudom, meddig fajulna el a dolog, de ekkor Seamus �sszet�rik. El�sz�r csak kap�l�zik a kezeim k�z�tt, �s minden�ron el akarja �rni a szerinte minden�rt hib�s Zambinit, majd lassan elernyed, �s potyogni kezdenek a k�nnyei. Kics�szik a karjaim k�z�l, lassan le�l a h�ba. �n meg hagyom. Eltakarja az arc�t. Csak a szipog�s�t lehet hallani.
A m�sik kett� d�bbenten figyel. Blaise beled�rzs�li az orr�t a kab�tujj�ba, �s el�m �ll.

- Mondd m�r el, hogy mi az �rd�g folyik itt! Szerinted, nem kellene tudnom, ha m�r �gyis nyakig benne vagyok? Mif�le b�rt�nr�l besz�l ez az idi�ta? �s mi az, hogy �n is itt voltam?

- Val�j�ban nem volt�l itt – sz�lalok meg a k�r�lm�nyekhez k�pest higgadtan. Amennyire kreat�v tud lenni a gondolkod�som, ha a m�sokon val� bossz��ll� hajlamomat d�delgetem, olyan neh�zkesen kapaszkodom, amikor t�nyleg fontosat kell v�delmezni. Hogy lehetek ilyen ford�tottan be�ll�tva?


- Mi van? – Eltorzul az arca az �rtetlens�gt�l.

- Hallgass m�r el!... – M�g er�t gy�jt�k, azt�n egy f�radt s�hajt�ssal belekezdek az eg�szbe. T�nyleg nem tudok semmi �rtelmeset kital�lni. Marad az igazs�g. – Nem mondhatom el…

- Ez marhas�g – csattan fel �jra. - Mire j� ez az eg�sz titkol�z�s?

- Nem, nem az. �s nem az�rt, mert nem vagyok tiszt�ban azzal, hogy jogotok van tudni. Sokkal ink�bb, mert ugyanolyan j�l tudj�tok, mint �n, hogy a veritaserum mire k�pes. �s m�g nem sejthetj�k, nem �llsz-e el�tte. A saj�t v�delmedben teszem.

- Ha �n el�tte �llok, akkor te is, Potter. Akkor pedig nem �rtem, mi�rt ne tudhatn�nk az igazat. Akkor m�r t�k mindegy. Nem?

- Ha nem l�tok jobb megold�st, elmondom. Csak pr�b�ljatok b�zni bennem.

- B�zni? Ezek ut�n? – Idegesen felnevet. – N�zz k�r�l! Finnigan a f�ld�n �l, �s b�g mint egy �t�ves. Draco hal�lra van r�m�lve. Te �ssze-vissza hazudozol. A 13-as szob�ban v�r r�d egy korrupt auror, aki csak Merlin tudja, kinek dolgozik, �s mit akar. Milyen bizalomr�l besz�l�nk?

- Nincs – jobb - �tletem! – Tagolom az arc�ba hajolva.

- Nekem van… - hallom meg Seamus hangj�t, ami az el�bbi kirohan�s ut�n most szokatlanul nyugodtan cseng. V�gre felemeli a fej�t, �s most egyik�nkr�l a m�sikunkra n�zve b�logatni kezd. – Tudom, mit kell tenn�nk.

Vadul gondolkodik. A remeg�se m�g nem m�lt el. Viszont a lehet� leg�sszeszedettebben v�zolja az �tlet�t.

- Harry! Odam�sz a fick�hoz. Lelombozva, rettegve, mert ezt v�rja. Ahogy megl�t, el fogja hinni, hogy feladtad. Hogy k�sz vagy b�rmire. Ki fogja ny�gni, hogy mit akar. Mi hi�ba essz�k itt a kef�t, nem lesz�nk okosabbak. K�rdez�sk�dni fog, �s te sz�pen v�laszolsz. De valami olyan mes�t kell el�adnod, amire azonnal r�harap. Ami eltereli a figyelm�t r�lunk. �s te tudod, hogy mi az.

- Nem, fogalmam sincs.

- De igen. – A hirtelen hallgatags�ga megijeszt. M�r el�re tudom, hogy nem fog tetszeni, amit mondani akar. - Valamit, valami�rt. Azt mondtad, b�rmire k�pes vagy, hogy titokban maradjon. Szerinted, mi vonn� el jobban a t�m�t�l, mint egy j� kis szaftos sztori r�lad, �s egy illet�r�l.

- …?

- Harry! Legfeljebb kicsapj�k. Na �s?

V�gre leesik. L�ngba borul az arcom. Oldalra n�zek. Zambini �s Malfoy sz�jt�tva figyel.

- Ne merd �t belekeverni – fenyeget�z�m csendesen, holott tiszt�ban vagyok vele, hogy �k is hallj�k minden szavam.

- Ha borul a bili, � is zuhan vele – folytatja. - �gy is, �gy is. Ebbe is gondolj bele. �s a tudjuk mi jogtalan haszn�lat��rt, nemcsak az �ll�s�t vesz�theti el. � sem h�lye. Meg�rten�.

- Ne merd kimondani a nev�t! – hangs�lyozom.

- Tal�l m�shol is munk�t, az �g szerelm�re! – Fel�ll a h�r�l, �s fel�m l�p. - De nem is fogj�k kicsapni, sor sem ker�lhet r�, mert az auror bar�tunk csak meg akar zsarolni, teh�t hajland� hallgatni valami�rt cser�be, �s ez a t�rt�net j� alap lenne. Egy�bk�nt mi�rt sz�szm�t�lne itt veled titokban, �s mi�rt csalt volna kelepc�be. Nem gondolod, hogy igazam van? N�zd! Egyszer�en �r� fogod az eg�szet. Hogy � kihaszn�lta a hisz�kenys�gedet, hogy k�nyszer�tett, �tvert, zsarolt. Mindegy. Ez a szem�t pedig el fogja hinni, mert el akarja majd hinni. Kiskor� vagy. Ez�rt t�ged nem fognak pelleng�rre �ll�tani. �s m�gsem vagy m�r annyira gyerek, hogy �t is t�ls�gosan komolyan b�ntess�k. Nemsok�ra bet�lt�d a tizenhetet. Legfeljebb az iskol�n bel�l fenntartott kapcsolat miatt t�vol�tj�k el.

- Nem!

- N�zd! Az auror megmondja, mit k�r a hallgat�s��rt cser�be �s k�sz. Minden marad a r�giben. Gondold v�gig! � csak a munkahely�t vesz�ti el! Nek�nk az eg�sz �let�nk megy t�nkre. �s most t�nyleg ez a legjobb �tlet, ami eszembe jut.

- Az � �lete is t�nkre megy.

- Ez nem igaz! � profi a szakm�j�ban. Van neve, preszt�zse. Biztosan tal�lna m�shol munk�t. Ez a kisebbik rossz! Hidd m�r el!

Zambini eddig b�rta. Sz�tt�rja a karjait, �s felord�t.

- �llj! – A homlok�t r�ncolva odahajol hozz�m, �s mintha k�sz�lne valamit mondani, de azt�n m�gsem. Lemerevedik. Felnyer�t, azt�n egy pantomim m�v�sz m�dj�ra, jeleket rajzolva a leveg�be le�r k�r�l�tt�nk egy k�rt. Morcosan sarkon fordul, l�p kett�t, majd �jra el�ttem terem. – Ezt nem hiszem el! Mondja valaki, hogy ezt csak �lmodom!

- Most mi van?

Malfoy toporg�sa engem is kik�sz�t. M�g mindig nem �rt semmit.

- Ez… - Zambini k�nj�ban leveg�t sem vesz. Elgondolkodik. – V�gig az orrom el�tt t�rt�nt minden, �s nekem nem esett le. Nem hiszem el! De gondolhattam volna! – Fejbe csapja mag�t a tenyer�vel. – M�g �sszel, amikor olyan fur�n viselkedett veled. Meg azok a k�t�rtelm� megjegyz�sek. Meg az eg�sz… - Lyukat �t a szemembe a tekintet�vel. – Mi�ta tart?

- Elmondan� v�gre valaki nekem is, hogy mi a francr�l van sz�? – ki�lt fel Malfoy, imm�r sokadszorra.

- A kedves keresztapucik�dr�l, Draco. Arr�l.

Most rajta a sor, hogy rosszul legyen. �s �n v�rom is. De semmi ilyesmi nem t�rt�nik.
Csod�lkozva r�m n�z, azt�n lebiggyeszti a sz�ja sz�l�t.

- Hogy j�n ide Piton?

- Tudod mit? – Rivall r� Zambini. – Sehogy. Aludj tov�bb. �gyis r��r�nk. Potter �s a dr�gal�tos h�zvezet� tan�runk egy�tt vannak! �gy m�r �rted?

�s erre mit tesz Malfoy?
R�h�g�g�rcs�t kap.
El�sz�r csak enyh�t, azt�n a dolog egyre durvul. V�g�l m�r a k�nnyeit sem tudja visszatartani. Csak nevet, nevet, potyognak a szem�b�l, �n meg k�zben arra gondolok, hogy ha ezt egy filmben l�tn�m, biztosan �zlelgetn�m a helyzet m�lyebb �rtelm�t, a groteszk h�tter�t.
Mert ez m�r t�l�rett. M�g a sorst�l is.
Bizarr �sszetev�i vagyunk mi �gy n�gyen az emberi lelkek t�pusainak. �nir�ni�t gyakorolva v�gign�zek magunkon, �s a k�vetkez� k�p fogad: az �ngyilkos, a flegma, a k�ts�gbeesett �s a felsz�nes, aki csak sodortatja mag�t az �rral. �s a k�vetkez� pillanatban az �lc�zott hazugs�gok, �s kicsit elhallgatott igazs�gok mellett a szil�rd hitem, �s �ldozati k�szs�gem sokat seg�t a d�nt�sben. Csak egy kellemes kis l�tom�s az eg�sz, �s tudom, hogy helyesen d�nt�k.
Ha v�ge lesz ennek a sok hazugs�gnak, �lszentesked�snek, csak meg akarom fogni Perselus kez�t, �s els�t�lni. A lehet� legmesszebbre. Itt hagyok mindent. �s most csak ez j�r a fejemben.

- Eszem �g�ban sincs �t bem�rtani – k�zl�m hirtelen Seamusszel. – �s, ha tov�bb szajk�zod ezt a szars�got, azt kell gondolnom, van itt m�s is, nem csak a logikus sz�ks�gszer�s�g.

- Rendben. – V�kony cs�kk� szor�tja az ajkait, �s a legd�h�sebb arckifejez�s�vel f�rmed r�m. – Te t�nyleg k�pes vagy r�, ugye? Fel�ldozni mindent? Minket is bele�rtve?

- Nem fogok err�l vit�t nyitni. Ez az �n dolgom. �n d�nt�m el, mit �ldozok fel, �s mit nem. �s most, ha megbocs�totok, jelen�sem van.

Kit�pem magam a k�rb�l. M�g a v�llunk is �tk�zik, ahogy elhaladok Seamus mellett, akinek az arca tiszta keser�s�g.
Nem v�rhatja el t�lem. B�rmit, de ezt nem. Igazs�gtalans�g lenne. Tudom j�l, hogy ha kider�lne az igazs�g, az csak fele annyi j�t tenne, mint amennyi k�rt okoz ford�tott esetben a l�tsz�lagos v�ltozata. De az vesse r�m az els� k�vet, aki egy ilyen v�laszt�si k�nyszert el tud fogadni. Mert nekem nem megy.

- Veled megy�nk! – hallom a h�tam m�g�l.

- Nem kell. Csak v�rjatok meg, valahol a k�zelben. Sietek.

- Tizen�t percet v�runk. Ha addig nem j�ssz ki, ut�nad megy�nk. Ezt tartsd �szben – sz�l m�g ut�nam Zambini.

L�tatlanban b�lintok, �s b�zom benne, hogy erre nem fog sor ker�lni.
Felt�pem az ajt�t, �s csak egy m�ly l�legzetv�tellel siker�l ar�nylag magabiztos l�ptekkel v�gighaladnom a sz�mozott ajt�k el�tt.
A fejemben egyre ink�bb veszt�helly� avanzs�l ez a hely.
Am�g �lek gy�l�lni fogom.