Az ajt� el� �llok, n�zem a kilincset, �s �rzem, hogy elf�radtam. Nagyon.
Ez a fajta f�sults�g �s belet�r�d�s �mely�t� kever�k, ami k�gy�zik a gyomromban, tal�n el�g arra, hogy �tseg�tsen a mai napon. De hossz� t�von nem tudom, mi lesz a kitart�sommal. �s ahogy erre r�d�bbenek, �gy egyszerre arra is, hogy a l�tv�nyos, ord�t� megad�s, �s a v�dtelens�gem profilja, mint m�rka, mint jegy, ez r�szemr�l tudatos. Hogy tal�n felhaszn�lhatom arra, hogy k�dr�teget hintsek a szemei el�. Hogy elhiggye, az�rt �llok lehajtott, b�nb�n� fejjel el�tte, mert nem is mer�lt fel bennem, hogy m�shogyan is lehetne.
Tal�n m�g ebben van valami es�ly.
�s amit meg kell tenni, azt mindenk�ppen meg kell tenni.
Lenyomom a kilincset, kicsit megcs�sznak rajta az ujjaim, �s p�r�s ujjlenyomatokat hagyok magam ut�n. Elviselhetetlen�l s�lyosnak t�nik az ajt�, de apr� z�rejjel benyitok.
Tompa f�lhom�ly van benn.
A hotelszoba, amelyik b�rmilyen sz�moz�s� is, ugyan�gy n�z ki, mint a mellette l�v�, vagy a k�vetkez�.
A szoba k�zep�t l�tom el�sz�r, �s ott nincs senki. A f�rd�szob�b�l sem hallok hangokat.
Beljebb l�pek, �s f�l k�zzel h�trany�lok, hogy beh�zzam magam ut�n az ajt�t. Ijedtemben majdnem a szemk�zti falig ugrom, mert a kilincsen egy meleg k�z b�r�t �rintem. Elr�ntom a karom, �s szembefordulok vele.

- �lvezi, hogy ijesztgethet?

Karba font k�zzel �ll az ajt� melletti falnak d�lve. De r�gt�n el is rugaszkodik.

- Csak az r�m�l meg mindent�l, akinek nem tiszta a lelkiismerete. – Meglehet�sen nyugodt a hangja.

Azt�n csak n�z. Hosszasan vizsg�lva minden apr� arcmozdulatomat. �llom a tekintet�t.
Valahogy eszembe jut most egy csom� dolog. Amik m�skor sosem. A kiskoromban elk�vetett butas�gok, ami�rt kem�nyen megb�ntettek, a sz�k�sem Dursley�kt�l, a rossz jegyek, amelyek miatt �jszak�kat szorongtam �t a gardr�bba z�rva. Hogy sosem volt egy olyan id�szak az �letemben, amikor nyugodtnak �rezhettem volna magam. Hogy folyton-folyv�st volt, ami�rt reszketnem kellett. Hogy t�l kor�n vert�k bel�m a b�n gondolat�nak l�tez�s�t. Hogy ez az �rz�s feln�tt� teszi a gyermekeket, de k�zben meg�li a legfontosabbat. A boldogs�got, ami csak a naiv fiatalkor adom�nya. Hogy ez alanyi jogon j�r mindenkinek. Hogy nekem nem jutott. �s, hogy ezt val�sz�n�leg hordozni fogom �letem v�g�ig.

Tal�n olvas a fejemben. Ha tudn�, mi j�tsz�dik le bennem, amit sz�val nem tudok kifejezni... Vajon, csak sz�nalom j�nne �t bel�le, vagy az �rt�s is, hogy akivel szemben �ll, az passz�v m�don v�lt azz�, ami.
Sosem fogom megtudni.

- Tudtam, hogy ide fogsz j�nni. – Kellemetlen mosolyra h�z�dik a sz�ja. – Ti mind egyform�n viselkedtek.

- Ti b�n�z�k, vagy ti, �rtatlanok? – k�rdem t�le sz�razon.

Nem v�laszol. Az �les tekintet v�gigvonul a cip�m orr�t�l, a fejem b�bj�ig.

- Tudtad, hogy a konformit�s �s deviancia k�l�nbs�g�t a t�rv�nytisztelet �s a b�ncselekm�ny k�l�nbs�g�vel jelzik a hatalmi szervek? – Lejjebb hajtja a fej�t, hogy k�zvetlen�l a f�lembe suttoghassa. - A devi�nsok „b�n�z�kk�” v�lnak. �s �jra norm�lis emberr� csakis b�rt�nb�ntet�sek �s j�v�t�telek r�v�n. Ilyen a jogrend. �s nekem elhiheted, nem tesz k�l�nbs�get senki anyja kedvenc fia kedv��rt.

Borzongom a k�zels�g�t�l. Az a fajta ingerhull�m vesz er�t rajtam, amit m�r nagyon r�gen �reztem. Egy sz�val kifejezve: undor.
Valahol olvastam, hogy a b�n�z�s, az er�szak az emberek eset�ben el�sz�r az agyban j�tsz�dik le. Sokszor tudattalanul jutnak el arra a pontra, amikor megsz�letik a visszavonhatatlan v�gy a gyilkol�sra. Nekem nem kell semmilyen tudattalan ind�ttat�s, an�lk�l is tiszt�ban vagyok vele, milyen er�sen akarom, hogy d�g�lj�n meg.
Fagyos kifejez�ssel n�zek r�. Tal�n t�ls�gosan is kem�nyen.

- Ha el�rem a c�lom, a vil�gban �tsz�r annyi b�rt�n lesz, mint most. De az is kev�s ahhoz, hogy az �sszes olyan f�lresiker�lt korcst�l megszabad�tsuk a vil�gunkat, mint te. El�bb vagy ut�bb mindannyiatokb�l kib�jik a mocskos �netek. A roml�s �s az alapvet� erk�lcsi rend megszents�gtelen�t�se. Becs�letes any�k �s ap�k rettegnek t�letek. �s mindez mi�rt? Az eltorzult, beteges, nyomor�k lelketek miatt.

Ebben a pillanatban az � arca is torz. A grimasz, amit mag�ra �lt�tt egy�rtelm�en t�kr�zi a m�ly s�relmet a kik�p�tt szavak m�g�tt. �s �n v�gre meg�rtem.

- Sz�val homof�b? �s persze, ez�rt b�rmi �ron k�pes t�nkre tenni �leteket.

- Miel�tt a fajt�d t�nkre tenn� valaki m�s�t.

- Fajt�m? Ez nevets�ges.

- Ez… igazs�gos.

- �s most mit akar t�lem?

Egy l�p�st h�tr�lok. Lenyelem a sz�mban �sszegy�lt keser� ny�lat.

- Egy k�s�rletet. – V�rja a reakci�imat, ahogy kimondja. Csillognak a szemei a halv�ny, dereng� f�nyben. – Bele fogsz menni, mert bele kell menned.

- Nem �rtem. – Megr�zom a fejem. Csak ugyanazt a l�p�st teszi meg fel�m, amit �n az el�bb h�tr�ltam, de a kezem m�r a zsebemn�l van.

- L�ttalak benneteket decemberben a H�rom S�pr� el�tt. T�ged, �s azt a mardek�ros fatty�t. Ott dulakodtatok a h�ban. L�ttam azt is, hogy a dolog nem eg�szen az eg�szs�ges ir�nyba hajlik. Azt�n kij�tt m�g valaki, �s kisebb sz�v�lt�s ut�n idej�ttetek azzal a m�sik fi�val. Finnigan, ha j�l eml�kszem a nev�re?

Seamus nev�nek hallat�ra megr�ndulnak az ujjaim a p�lca f�l�tt. Minden szav�val egyre elevenebben kezd �lni bennem annak a szerencs�tlen est�nek az eml�ke.


- A szoba, ahov� bet�mogatott m�r el�re ki volt fizetve – folytatja. – Sok�ig elvoltatok. Azt�n a kis bar�tod, mint akit pusk�b�l l�ttek ki, �gy rohant el a helysz�nr�l. Azt�n j�tt�l te. K�ba volt�l, �s ny�zott. Ki voltak s�rva a szemeid, �s amikor megbotlott�l el�ttem, nem az ajt� ir�ny�ba fordult�l el, hanem az ablak�ba. Majdnem kiest�l rajta, de elkaptalak. �sszef�gg�stelen szavakat mormolt�l. El�sz�r be akartalak vinni a Mung�ba. De akkor kiesett a nadr�god zseb�b�l egy pap�rfecni. Felemeltem �s elolvastam. Felt�telezem, tudod, mi �llt benne. Egy fenyeget�s. �s v�gre nyilv�nval�v� v�lt sz�momra, hogy egy kis szerelmi h�romsz�g csetepat�j�nak kell�s k�zep�be tenyereltem bele. A var�zsl�k megment�je, a Kiv�lasztott nem egy�b, mint egy aberr�lt kis homokos, akit �ppen azel�tt kef�lt f�lholtra egy hasonl�an szennyes kis f�reg. Ne forduljon fel a gyomra az embernek?

Er�t veszek magamon. A szavai, amit mondott, ahogy mondta �ket, teli vannak ut�lattal. Piszkosak �s f�jdalmasak. �s �n soha �letemben nem �reztem, hogy valaki ennyire akarhat b�ntani egy m�sikat. Engem.

- Ez a b�n�m? Hogy nem olyannak sz�lettem, mint a legt�bb ember? – k�rdem.

- Az a b�n�d, hogy mocskos vagy. Csak egy szerencs�tlen, hib�s, elcseszett torzsz�l�tt. Nincs b�r�s�g, ami puszt�n ez�rt a falhoz �ll�tana, ez�rt �n megteszem helyett�k. A magam m�dszereivel. Ez a vil�g jobbat �rdemel n�lad. Nem lehet egy ilyen mint te, p�ldak�p. Ugye bel�tod? Te nem lehetsz semmi… Azt hiszed, nem tehetem meg? T�vedsz. Megtehetem. Mert te sz�pen elt�r�d nekem. M�g k�rni is fogod, hogy folytassam, hogy ne hagyjam abba. – Kuncog, egyre rekedtebb hangon. – El fogod t�rni nekem, mert v�deni akarsz valakiket. De az a b�n, amit �k k�vettek el, engem nem �rdekel. Engem az �rdekel, hogy l�ssalak lassan, nagyon lassan apr� darabokra t�rni. Ahogy kialszik a szemedben minden rem�ny, az utols� szikra is. Am�g elvesz�tesz mindent. Addig k�nzom a lelked, am�g egyszer�en m�r nem fogod tudni elk�pzelni, hogy m�sk�nt is lehet �lni. �s akkor elpuszt�talak. Amikor a legkev�sb� v�rn�d. Amikor azt hiszed, m�r v�ge. Enn�l rosszabb nem lehet. Tal�n akkor mindenki meg�rti, hogy mik vagytok ti val�j�ban. Egy hib�s g�n, egy term�szet adta degrad�ci�. Egy vicc.

- Meg tudom v�deni magam – ny�g�m ki. De ekkor elkap a k�ny�k�mn�l fogva, �s olyan er�sen szor�t meg, hogy a k�nnyek �sszegy�lnek a szemh�rty�mon.

- Azt nem k�tlem. – F�jtatja az arcomba. – �ppen ez�rt az els� �ldozat, aki megismeri a haragomat, a kis buzi haverod lesz. Tudod, mit fogok vele csin�lni? He? – �sszeszor�tja a fogait, �s vicsorogva pr�seli ki mag�b�l a szavakat. – Hogy megy ez n�latok, picim? Mindenki mindenkivel, ak�r azzal, aki szembe j�n az �ton, vagy vannak az�rt fenntart�sok is, bizonyos ir�nyba?

- Seamus nem az! � nem… – sziszegem vissza, de azonnal fel is jajdulok, mert m�g er�sebben megmarkol.

- Mi? Nem homokos? Nem egy ferde hajlam�? Jaj, de k�r. Pedig tal�ltam volna a sz�m�ra egy igaz�n alkalmas partnert, ahogy ti nevezitek �ket. Partner ugye?

Megr�zk�dom. �rzi, �s tal�n a „fajt�m”, ahogy � nevezi, teljes megvet�se miatt kicsit enged az ujjai szor�t�s�n. Kit�pem magam a kezeib�l, �s v�gre siker�l, ha remeg�, �s er�tlen k�zzel is, de kikapni a p�lc�mat.
A k�p�be nyomom. Egyenes, hossz� tart�ssal. Ahogy a v�v�t�r�ket szok�s. Kit�gult orrcimp�kkal f�jom a leveg�t, �s csak egyetlen egy gondolat marad a fejemben. Soha nem akartam ezt. Mi�rt k�nyszer�t minden arra, hogy val�ban azz� v�ljak, ami nem akarok?
Gyilkos.

Nevet rajtam. Nem hangosan, csak mag�ban, elfojtott, b�rgy� gondolatokt�l vez�relve.
Tudja, hogy nem vagyok k�pes megtenni. M�g nem. �s kihaszn�lja. Azt, hogy tudja, tartok magamn�l t�bbre embereket. Hogy tudja, val�j�ban nagyon is ember vagyok, sok-sok gy�ng�d �rzelemmel, �s nem holmi elfajzott �llat, mint aminek titul�lt.

- Sz�val az alku t�rgya a k�vetkez�. Hallgatsz, mint a s�r. Elfogadod a j�t�kszab�lyaimat. Ott leszel, �s akkor leszel ott, amikor �n �hajtom. Azt teszed, amit mondok, �s ahogy mondom. Nincs apell�ta. Nincs sir�nkoz�s, k�ny�rg�s, nincs semmilyen k�ls� szem�ly, akit bevonhatsz. Te �s �n. �n parancsolok, te teljes�ted. Az egyetlen vesztenival�d, te magad vagy. De te nem tartod magad olyan �rt�kesnek, mint a bar�taidat. Ugye? Teh�t tudod, mit kell tenned. Ne okozz magadnak felesleges lelkiismeret-furdal�st.

Nyeregben �rzi mag�t. El�gedett, �s ezt oly m�don nyilv�n�tja ki, hogy egyszer�en kiker�li a p�lc�m v�g�t, �s k�nyelmes lustas�ggal az asztalhoz s�t�l.

- Iszol valamit? Van pezsg�. – H�mm�g egyet.- A h�z aj�nd�ka.

- Mib�l gondolja, hogy nem megyek azonnal az igazgat�hoz, �s nem mondok el neki mindent? Mib�l gondolja, hogy vagyok annyira h�lye, hogy hagyom magam eladni ilyen k�d�s, �s halov�ny fenyeget�seken kereszt�l?

A kez�be veszi az asztalon, j�ggel teli kehelyben elhelyezett pezsg�s�veget, �s forgatja. Mintha el�sz�r l�tn�. Azt�n egy hirtelen gondolatt�l vez�relve, kifesz�ti a h�velykujj�val az �veg dug�j�t.
Hatalmasat durran a cs�ndben.
Mosolyogva n�z, kom�tosan t�lt az egyik poh�rba, �s mintegy szerencs�t k�v�nva, fel�m l�b�lja azt.

- Tudod, Harry, nem eml�kszem eml�tettem-e m�r, de azon az omin�zus napon, �n nem v�letlen�l tart�zkodtam Roxmortsban. Szolg�latban voltam.

- Igen, ezt m�r mondta.

- T�bb talon is van a tarsolyomban, de azt hiszem ez az egyik leger�sebb, amit kij�tszhatok. Hallott�l m�r az id�nyer�kr�l? Hallott�l az id�nyer�ket ellen�rz� titk�rs�g tagjair�l? Minden id�beli hajl�st megvizsg�lnak. Illetve minden helysz�nt, ahol a var�zslat elt�r�st mutat. – B�lcsen b�lint. Azt�n leteszi a poharat, �s az asztalnak t�maszkodik. – Fogadjunk, hogy tudod, mi okb�l haszn�lt�k aznap t�bbsz�r is a szerkezetet. Na? H�ny napot adsz, hogy r�j�jjek? �s azt tudod, hogy kinek adt�k ki azel�tt k�t nappal az id�nyer�t? Hivatalosan? Az egyik tan�rod hozta ki az iskola igazgat�j�nak dokument�lt k�r�s�re. �ltal�ban az is hozza vissza, aki az al��r�s�val igazoltan kivitte. Jelen esetben ez Perselus Piton volt. Csakhogy ebben az esetben a megadott hat�rid�re nem hozta vissza. Viszont haszn�lta. �s nem is egyszer… Ja, �s m�g valami. Amir�l kevesen tudnak. A lenyomat. Az id�nyer� haszn�lata komolyan van szab�lyozva. Az egyik ilyen egy b�b�j seg�ts�g�vel t�rt�nik, ami pontosan koordin�lja azokat a szem�lyeket, akiknek az id�nyer� haszn�lat�val v�ltoz�s �llt be az �let�k, ha �gy tetszik, sorsuk folyamat�ban. Ugye b�rmire k�pes vagy, hogy �n, aki fel�gyelem mindezt, szorosan, csukva tartsam a sz�m?!

- �n ezt nem veszem be! – ki�ltok r�.

- H�t tegy�l pr�b�t. – R�m kacsint.


A t�bbi m�r csak puszta l�tom�s.
Kit�ntorgok a szob�b�l, a saj�t testemet �tfogva k�zd�m magam a bej�ratig.
Lej�tsz�dik a szemem el�tt az �sszes, legdurv�bban elk�pzelhet� v�gkifejlet, �s mikor kijutok a friss leveg�re, a fi�k gy�r�be fognak, hogy kivallassanak:

- Mi volt?

- Mi t�rt�nt?

- Mondd m�r el, mit mondott?

�s �n, csak ennyit tudok kiny�gni:

- Nem tud semmit. Biztons�gban vagyunk.

K�zben majd belepusztulok a k�ts�gbees�sbe. Hazudni, tudni kell.

Visszamegy�nk Roxfortba.
Besz�lgetnek eg�sz �ton. Malfoy szokatlanul sokat j�rtatja a sz�j�t, �s Seamus is v�gre kicsit felenged. Az egyetlen, aki furcs�n n�z r�m, n�ha, csak �gy lopott pillant�sokkal, az Zambini. De k�rdezni, � sem k�rdez. �s ez�rt most kimondottan h�l�s vagyok.
A humoros az eg�szben az, hogy visszat�rve, m�g csak le sem bukunk.
Frics v�r minket a bej�ratn�l, enyh�n inger�lten.

- Mi tartott ilyen sok�ig? – v�gja a fej�nkh�z, azt�n, miut�n bez�rta m�g�tt�nk a kapukat, � is megy a saj�t dolg�ra.

Seamussal elv�lunk a l�pcs�kn�l, Malfoy �s Zambini mennek a mardek�rosok klubhelyis�g�be, �n pedig? Fel, Remushoz.
Kinyitom az ajt�t, �s �r�mmel veszem tudom�sul, hogy nincs itthon.
A f�rd�be rohanok, kinyitom a csapot, �s m�g hossz� perceken kereszt�l a mosd�kagyl� f�l� hajolva t�masztom magam a t�k�rbe b�mulva.
Csak a csap�d� bej�rati ajt� hangj�ra figyelek fel, azt�n a ki�lt�sra.

- Harry? Itthon vagy?

- Igen! Mosdom!

Csak �ppen mozdulni nem b�rok.
Azt�n �sszeszedem magam, elz�rom a csapot, �t�lt�z�m pizsam�ba, �s �gy esek r� a p�rn�mra, mint aki hetek �ta nem aludt egy szemhuny�snyit sem. Hazugs�gokkal, f�jdalommal, f�lelemmel.
Ez illik hozz�m.
Ilyen vagyok.
Vagy csak ez a karm�m.


***

M�snap reggel.
Nem �rom le, hogyan �bredtem, mit �lmodtam. Ink�bb nem.
M�r a folyos�n l�pkedem a b�jitaltan terem fel�, mikor egy kar bel�m kapaszkodik. Kedvesen, gyeng�den, m�gis akaratosan.

- Harry? Mi baj?

- Nincs semmi baj, csak nem valami sokat aludtam az �jszaka.

Hermione k�tked�se olyan mintaszer�, hogy m�g az arc�t sem kell l�tnom. El�g a szusszan�sa �s tudom, milyen k�pet v�g.

- Harry, ezt most �gy mondom, mint bar�t a bar�tnak. Azt hiszed, j� dolgomban �rdekl�d�m, hogy csak �gy k�rdezlek? N�zt�l t�k�rbe mostan�ban? Mi van veled?

- Igazad van, eln�z�st k�rek. Azt hiszem, t�ls�gosan is megszoktam, hogy folyamatosan terelnem kell. Bocs.

K�zben bemegy�nk az oszt�lyterembe. Igyeksz�nk min�l h�tr�bb ker�lni, hogy ne legy�nk szem el�tt, ami az adott k�r�lm�nyek k�z�tt, szinte k�telez� jelleget �lt. N�lam az�rt, mert Perselusnak k�r�lbel�l k�t m�sodperc�be ker�lne, hogy leolvassa az arcomr�l, baj van. Nem is ak�rmilyen. Am�gy meg, �gy lesz es�ly�nk Hermion�val felesleges f�ltan�k n�lk�l t�rgyalni.
Kipakoljuk a k�nyveinket a padra, s mikor Perselus a szok�sos, eszement temp�j�ban beront az ajt�n, egy pillanatra elvesztem a besz�lget�s�nk fonal�t.

- J� napot k�v�nok! Nyiss�k ki a k�nyveiket a tizedik oldalon! – A t�bl�hoz siet, �s f�lretolja az el�z� �r�r�l �gy maradt szeml�ltet� �br�kat tartalmaz� f�li�kat. - A mai t�m�nk anyaga az �v v�gi vizsg�juk t�bb t�tel�ben is szerepelni fog. �gyhogy k�retik ide figyelni, �s lehet�leg nem zavarni sem a padt�rsukat, sem engem. A gyeng�bbek kedv��rt fel�rom a t�bl�ra is a latin megnevez�seket. K�sz�ts�k el� a jegyzetf�zet�ket, �s a hozz�val�k sorrendj�t igyekezzenek pontosan betartani.

Amilyen �tszellem�lt k�pet v�ghatok, az m�r szinte �rulkod�. A f�jdalmam kicsit �tvedlik. Mikor titokban leshetem, a k�v�l�ll�k tudta �s �rt�se n�lk�l, t�k�letes b�ke telepszik a bens�mbe. Sokszor eszembe jut, hogy a vonzalmunknak �s meg�lt pillanatainknak m�r csak az eml�ke is egy olyan kov�csolt k�tel�k, amit sajnos a legt�bb ember sosem �lhet meg. Ezt meg kell tapasztalni, mindenkinek a saj�t b�r�n. Egyszer �rdemes szembes�lni vele. Ha nem m�shogy, h�t �gy, hogy valaki m�s boldogs�g�t, szenved�ly�t kezdi el az illet� figyelni.

- Harry? Szerintem, kezdd el �rni. – Hermion�nak kipirul a most m�r kicsit vizeny�snek t�n� orc�ja, �s szem�rmesen mosolyog r�m. Gyorsan k�rm�lni kezdi a t�bl�n olvashat� sorokat.

- Tudod… val�j�ban seg�ts�get akartam k�rni t�led. Csak nem tudom, k�pes lenn�l-e r� �gy, hogy k�zben nem sodrod magad vesz�lybe. Ezen vacill�lok.

- R�la van sz�? – k�rdi eg�szen halkan.

- K�zvetve, tal�n. – F�lveszem a tollamat, �s tint�ba m�rtom. – Ki az, akinek valamelyik csal�dtagja, Malfoyon k�v�l, a Miniszt�riumban dolgozik?

- Parvati – v�gja r� gondolkod�s n�lk�l. – Az apja ott van. Na �s Ron. De jelen helyzetben �t ink�bb hagyjuk.

- Inform�ci�t kellene gy�jteni err�l a Ralph Sanders fel�gyel�r�l. A hatodik �rz�kem azt s�gja, hogy nem lenne ilyen �gybuzg�, ha nem k�tn� valami szem�lyes �rdek ahhoz, hogy p�ld�t statu�ljon.

- Tonks.

- Mi?

Hermione megr�zza a lobonc�t, �s csod�lkozva felpillant.

- H�t Nymphadora. Auror, �s k�z�tt�k j�r nap, mint nap. Ki tudhatna t�bbet r�la, mint a koll�g�ja? Besz�lj Lupinnal, �s k�rdd meg, hogy hozzon �ssze vele egy tal�lkoz�t. �k ketten el�g j�ban vannak.

- Igazad van.

- �n meg besz�lek Parvatival. �s az is eszembe jutott, hogy esetleg ut�nan�zhetn�k p�r dolognak a lev�lt�rban. Ha itt tanult ez a Sanders, akkor szerepel a r�gebbi �vfolyamok k�nyveiben. Tal�n tal�lok f�nyk�peket, bejegyz�seket. Hogy kik voltak a bar�tai, ellens�gei, ilyesmi.

- K�sz. Rengeteget seg�ten�l vele.

- Sz�vesen.

Perselus megkopogtatja a mutat�p�lc�val a tan�ri asztal lapj�t. Kicsit rosszall� pillant�ssal n�z fel�nk, �s �n azonnal be is fejezem a kotyog�st. Felkapom a k�nyvet a padr�l, �s gyorsan kinyitom a megfelel� oldalon.

- Figyelj�k meg a hozz�val�kat, �s pr�b�lj�k beazonos�tani a b�jital k�zvetlen hat�sait. Ha befejezt�k, �s k�rd�s�k van, feltehetik!

Szeretem hallgatni a hangj�t. Magam el� h�zom a k�nyvet, �s mik�zben a b�jital �sszetev�i helyett azon t�n�d�k, nem r�misztettem-e meg a m�ltkor a hirtelen �rzelmi kit�r�semmel, apr� bubor�kokat rajzolok a k�nyv baloldali lapj�ra, �s az egyikbe belev�sem a „hi�nyzol” sz�t, kis d�szes bet�kkel.

- H�, ez az �n k�nyvem! – Hermione morogva oldalba b�k.

Gyorsan becsapom, �s r�n�zek a fed�lapj�ra. T�nyleg. Tiszta h�lye vagyok, nem n�ztem meg, hogy melyiket vettem el a pad k�zep�r�l.

- J�, nem sz�m�t. Cser�l�nk. Add nekem a tiedet. Nem akarom tudni, mif�le szerelmes szonetteket firk�lt�l bele.

Fura. Deja vu �rz�sem van.

- Ink�bb �rj! – F�st�l�g tov�bb. - J�v� h�ten a dolgozatot is el kell k�sz�teni, amit m�g m�lt �v v�g�n adott fel. T�nyleg! – Elt�n�dik. – Nem k�rdezn�d meg esetleg t�le, hogy a kutyak�r� level�t sz�r�tott �llapot�ban v�gott, vagy morzsolt elj�r�ssal kell-e hozz�tenni?

Abbahagyom a m�l�z�st. �s t�nyleg fogalmam sincs, mir�l besz�l.

- De. Ha nem felejtem el.

- Harry? �breszt�! Most k�rdezd meg!

- Ja?

Megteszem neki.
A k�rd�sre Perselus �gy v�laszol, hogy nem is n�z r�m. V�gig a t�bla fel� fordulva �ll, h�trakulcsolt kezekkel. �s csak Zambini, f�lig-meddig rejtett mosolya lenne az �rulkod�, m�r ha m�s is sejten�, hol van a dolog fon�kja.
Azt�n k�vetkezik az �ra m�sodik fele, ami mindig gyakorlati jelleg�. A p�rok maradnak a padonk�nti eloszt�sban. Hermione marad a hely�n, �s �n megyek ki a hozz�val�k�rt. �ssze is szedek mindent. M�g k�gy�farok�rt ny�lok, amikor meg�ll mellettem Neville, �s kicsit esetlen�l ugyanaz�rt a darab�rt emeli fel a kez�t, ami�rt �n.

- Tess�k. – K�szs�gesen �tadom neki, �s nem �rtem mi�rt v�r�s�dik el azonnal.

- K�sz. – Gyorsan kikapja a kezemb�l. Gondterhelten r�ncolja a homlok�t, de nem indul visszafel� a padj�hoz.

- Valami gond van?

- Nem. Dehogy. Csak… meg akartam k�rdezni, hogy haragszol-e m�g r�nk?

- �n?

B�lint. �s reszketeg tekintettel k�rbeles, mintha k�v�ncsi lenne, ki figyel minket.

- �gy n�zek ki?

�jabb b�lint�s.

- Nem haragszom.

- Csak, mert mostan�ban egy�ltal�n nem besz�lsz vel�nk. Nem Ronra gondolok, hanem r�m, Thomasra, meg a t�bbi sr�cra.

- Nem, semmi ilyesmir�l nincs sz�. Kicsit �gy �reztem, hogy nem �r�ln�tek nekem, ha csak �gy megjelenek k�z�ttetek. Persze, lehet, hogy ezt m�r csak bebesz�lem magamnak. El�gg� furcs�n viselkedtetek az �vnyit�n, �s �n nem akartam felesleges bonyodalmakat.

- Az… - Elhallgat. Vesz egy m�ly leveg�t, �s kicsit nyugodtabban folytatja. – Az nem az�rt volt. Most m�r mindenki tudja, hogy milyen vagy, �s nem tudtuk, hogyan viselkedj�nk veled.

- Aha.

„…mindenki tudja, milyen vagy…”
Nem tudom, mi�rt �r ez �gy, mint egy �jabb arcon csap�s. Mert h�t, tiszt�ban vagyok vele, hogy mennyivel elfogultabb �s el�t�l�bb a felfog�suk, mint mondjuk a mardek�rosoknak. Hallottam a kihallgat� tisztet is. Sz�val semmi �jat nem mondott Neville. Csak a t�ny, hogy azok, akik eddig ismertek, akik k�zel �lltak hozz�m, most hirtelen tart�zkodnak a k�zels�gemt�l, mintha valami �jszer� v�russal fert�z�tt beteg lenn�k k�t hete, azt valahol f�jlalja az �n�rzetem. �n nem tudom, hogyan k�z�lhetn�m ezt vele �gy, hogy ne legyen hasonl�an s�rt�. A k�nnyebbik, �m meglehet�sen keser� m�dj�t v�lasztom.

- Nem baj, Neville. Majd elm�lik. �s ne f�lj, nem rag�lyos. Ja, �s a k�zhiedelmetekkel ellent�tben, nem fogok r�ugrani egyik�t�kre sem. �gyhogy, csak nyugi.

Begy�p�s�d�tt agy� emberekkel lakok egy fed�l alatt.
Nem is mond t�bb semmit. Iszkol a hely�re.
Felnyal�bolom a hozz�val�kat az asztalr�l. Perselus �pp ekkor halad el mellettem, r�pillant a kezemben tartott anyagokra, de nem sz�l. Nekem is csak a sz�vem dobban egy �rnyalattal gyorsabban, de az arcom az forr�sodni kezd. Egyszer�en nem tudok mit kezdeni ezzel az �lland� pirul�ssal. K�rni kellene t�le valami szert r�.
Visszat�rek Hermion�hoz, � meg korhol� kifejez�ssel jutalmaz. Szerinte, biztosan rosszul leplezem magam. Mert az olyan k�nny�.
Mire elk�sz�l�nk a feladattal, v�ge az �r�nak. �ssze is pakolunk, �s tanulva az el�bbib�l, elhat�rozom, hogy nem k�s�rtem az �rd�g�t, �s minden k�sztet�sem ellen�re nem maradok utols�nak az oszt�lyban. Most k�l�n�sen �vatosnak kell lenn�nk. �s mert egyetlen egy k�rd�s�re sem v�laszolhatn�k �szint�n.

- Tal�lkozunk a k�nyvt�rban? – k�rdem Hermion�t�l. Aranyos, ahogy �ntudatlanul simogatja, az egyel�re m�g nem l�tez� pocakj�t. Nem is tudom, mi�rt t�lt el, m�g ez a kedves jelenet is annyi iszony�an sok szomor�s�ggal.

- Holnapra igyekszem �sszeszedni valamit. Ma este Ronnal tal�lkozom. – Kicsit f�tyolos a hangja. Oldalra n�z. Az emlegetett szem�ly �pp most horgonyoz le az ajt�n�l, gondolom, hogy bev�rja �t.

- Rendben. Akkor… csak okosan. �s ne idegeskedj. Az nem tesz j�t.

Elb�cs�zunk, � el�re siet, �n meg feln�zek a tan�ri asztal m�g�, ahonnan most k�l�n nekem c�mzetten �rkezik egy nagyon agg�d� pillant�s. V�laszul pislantok egyet, ami rem�lem el�g lass� �s kifejez� ahhoz, hogy azt jelentse: minden rendben. Ne f�lj.
Milyen k�r, hogy nem igaz.
Elvegy�l�k a t�voz� di�kok t�meg�ben, �s m�g akkor is �rzem a tekintet�t a h�tamban. Azt�n, mikor ki�rek a t�bbiekkel a folyos�ra, �s megindulok a l�pcs�k fel�, a furcsa, bizserget� melegs�g egyre er�s�dik.
Megtorpanok.
H�tra kell n�znem, szinte parancssz�ra, �s hiszitek, vagy nem, �szinte retteg�ssel teszem. Mert a s�t�t, sz�n sz�n� szemeket akarom l�tni, �s nem a di� barn�kat.
R�meket l�tok.
A b�jital terem ajtaj�ban �ll, �s a szemei egyenesen r�m szegez�dnek.
Di�kok mennek el mellettem. �tk�z�m benn�k, n�melyik megsz�l�t, biccentek is, de fogalmam sincs kinek.
Tal�n tizen�t m�ter v�laszt el t�le. �s az eg�sz vil�g.
Lehajtja a fej�t. Olyan lassan, amilyen lassan azt az egy lez�rt pillant�st kapta t�lem az oszt�lyteremben. L�tom a tal�rja ujj�b�l kil�g� kez�t, ahogy nekit�maszkodik a meszes, hideg falnak. L�tom a f�ldre szegezett tekintet�t, az arc�ba �ml� hajtincsekt�l eltakarva.

- Harry? J�l vagy?

Valaki sz�l hozz�m. De a s�v�rg�som, a hi�nya, az �sszes elrontott mindens�g miatt nem reag�lom le id�ben. Csak n�zem �t.
Mi lesz vel�nk?
Azt�n egy v�ratlan mozdulattal valaki mag�hoz h�z.
Felkapom a fejem.
Hamarabb ismerem meg az illat�t, mint a mozdulatait. Zambini.

- Ne tedd ezt. Ne hazudj. Kinek, kinek, de nekem ne! �tl�tok rajtad. Hallod?

M�g van er�m lefejteni az �lel�s�t magamr�l. Tal�n ekkor jut el a tudatomig, hogy az egyetlen ember, akit tiszta sz�vemb�l szeretek, ennek szemtan�ja lett.
Megr�m�l�k. Felkapom a fejem, �s m�g er�teljesebben eltolom magamt�l Zambinit.

- Mi van? – k�rdi megillet�dve.

Visszapillantok az ajt�hoz, de addigra m�r nincs ott.
S�rhatn�kom van. Szorul a torkom.
Meg a hurok k�r�l�ttem.

- Semmi.

Azt hiszem, soha nem volt a hangom ennyire k�nkeservesen kik�nyszer�tett.

- Semmi.