Az ablak el�tt �llok, �s n�zem a madarakat. Ott b�gnak, tipegnek az �veg m�g�tt. Hallom a hangjukat, a tollak sustorg�s�t, a matat�, apr� karmos l�bak kapar�sz� mozdulatait a b�dogp�rk�nyon. Galambok.
Nem is t�r�dnek velem. Nem mozdulok, �s t�bb mint val�sz�n�, hogy nem tartanak �l�l�nynek. M�r, ha egy�ltal�n l�tnak.
Azt�n egyszerre csak arra leszek figyelmes, hogy az egyik�k le�l a p�rk�nyra, �s eldugja a fej�t a sz�rnyai al�. A t�rsai n�zik, ker�lgetik, tov�bb mozgol�dva, v�g�l az egyik eg�szen k�zel mer�szkedik hozz�, �s v�ratlanul a cs�r�vel a fej�re koppint.
Az meg, meg sem mozdul. Vagy ink�bb kicsit m�g m�lyebbre dugja a fej�t.
�jabb koppint�st kap a fejb�bj�ra, azt�n m�g egyet, �s m�r a t�bbi galamb is ott toporog k�r�l�tte, �s egym�s ut�n pr�b�lj�k el�rni, csapkodni, am�g a nyomorult mad�r az oldal�ra nem d�l. Repked� tollcsom�k, k�s�bb egy zuhan�, apr� test.

Pr�b�lok nem gondolkodni.
Az seg�t.

Mikor tegnap a sz�rk�letet lestem, �szrevettem, hogy a s�t�t nem fokozatosan borul r�m.
�temenk�nt csin�lja. Egy szemhuny�s a hossz� semmibe b�mul�s ut�n, �s egy �rnyalattal mindig s�t�tebb lesz. Ak�r a lelkem.

- Szervusz, Harry!

Lupin. M�r folyton elmegy itthonr�l. Nem hib�ztatom �rte. � megpr�b�lt mindent, nem seg�tettem neki. Sem a viselked�semmel, sem m�ssal.
Most is, le merem fogadni, hogy csak valami�rt hazaugrott.

- Szia. – Nem fordulok fel�, de tudom, hogy a szekr�ny�hez megy, �s matat benne. – Elm�sz?

-… - Megtorpan. Vagyis hirtelen nincs t�bb zaj. – Igen tal�lkozom valakivel.

- Szeretn�k k�rni t�led valamit.

M�g egy f�lpercnyi cs�nd. Azt�n hallom, hogy odaj�n hozz�m, �s meg�ll mellettem.

- Ki vele. Mi lenne az?

- Te szokt�l besz�lgetni Tonksszal, ugye?

- … Van ennek jelent�s�ge?

- Igen, lenne. Megk�rdezn�d t�le, nem �rne-e r�, hogy tal�lkozzon velem? Besz�lni szeretn�k vele.

- J� van. – Elkomorodik. Vizsg�lgatja az ablakot, amit az el�bb m�g �n b�multam, majd egy s�haj k�s�ret�ben a v�llamra teszi a tenyer�t. – A m�ltkor… amikor azokat a dolgokat mondtam, �n azt nem…

- Hagyd! - f�lbeszak�tom. Nem az�rt, mert t�nyleg �gy gondolom, csak �ppen v�get �rt valami. Furcs�n hi�nyosnak tal�lom ezt az eg�szet, �gy ahogy van. A magyar�zkod�st pedig �v�n alulinak. – Nem fontos.

Remusnak f�j ez a k�t sz�. Nem fontos. Egy rohad�k vagyok. M�g ez is.
B�r, az � k�l�n�s, embert�rsaihoz f�z�d� kapcsolata nem olyan, mint m�sok�. Most sem, mikor a z�rk�zott, visszah�z�d� gesztusaimat figyeli. Kezdem elhinni, hogy m�k�dik n�la egy sz�r�, amivel j�l b�nik, mert �rez, l�t olyasmit is, amit m�s nem. Eml�kszem arra a kit�r�s�re, amikor bej�tt a lak�sba, �s itt tal�lta az aurort.
Milyen d�h�s lett. T�ls�gosan is d�h�s, �s volt valami a haragj�ban, amit akkor �reztem utolj�ra, amikor a Perselusszal val� kapcsolatomra j�tt r�. Akkor is �lni tudott volna.

- Mit csin�lsz? Elem�szted magad? – folytatja. - Azt hiszed, b�nh�dn�d kell, �s megtal�ltad a t�k�letes m�dj�t, hogy kiv�gezd magad? Ez valami tudatalatti �nsanyargat�s, amit f�ltve �rz�l mindenki el�tt, �s azt hiszed, kevesebb k�rt okozol m�sokban, ha egyed�l, titokban csin�lod? K�rj seg�ts�get! Harry, ne juss el od�ig, ahonnan m�r nincs vissza�t. K�rlek.

Konokul tud n�zni, kicsit r�ncolja a homlok�t. Ilyenkor el tudom k�pzelni, milyen volt k�ly�kk�nt. Tal�n �szint�n agg�dik. �tkozottul neh�z mag�ba fojtania a kit�rni k�sz�l� �rzelmeit. Hogy �v�ltene, felpofozna, mert tudja, hogy valami s�nt�t k�r�l�ttem, k�zbe meg m�g mindig idegennek �rzi mag�t, azt hiszi nincs joga hozz�. Vagy nem tudja, meddig mehet el, mert sosem volt gyereke, bar�ttal meg az ember nem �gy viselkedik. �s ez az eg�sz fon�ks�g, hiszt�ria �s elfojtott indulathalmaz, ez j�l �br�zolja, mennyire kisiklottunk.
Mind, ah�nyan vagyunk.

- Lehet, hogy megb�nom, hogy erre k�rlek, �s �tkozni fogom a napot is, amikor a sz�mon kiejtettem, de besz�lj Perselusszal. Legal�bb neki mondd el, mi b�nt. �s min�l hamarabb. � tud seg�teni, �s… sok m�sban is. Amiket �rzel, �s amit �n is �rzek emiatt a k�zeledben… Csak besz�lj vele, j�?

B�lintok.

- �n pedig sz�lok Nymphador�nak. J� lesz �gy?

- Igen, j�.

- Nem vall okos gondolkod�sra pont akkor eltasz�tani magadt�l mindenkit, amikor a legnagyobb sz�ks�ged lenne a seg�ts�gre. Tal�n �gy gondolod, neked kell megoldanod, tal�n, hogy m�s nem l�tja �t, �s nem tud �gysem v�ltoztatni a dolgokon. De ilyenkor ne csak magadra gondolj. Hol vannak azok, akiknek fontos vagy? �nz� vagy. Ne fossz meg mindenkit a lehet�s�gt�l, hogy seg�thessen, mert ha azt gondolod, ezzel teszel j�t, hatalmasat t�vedsz. �s bukni fogsz. Nagyon nagyot.

Most tud f�jni, hogy feln�ttnek n�znek. Tal�n j�lesne kicsivel t�bb faggat�s, egy kicsit er�sebb hajthatatlans�g a r�sz�r�l. Csak att�l f�lek, m�r nem akarja igaz�n. �s ez�rt is kiz�r�lag magamat hib�ztathatom.
Nem is besz�l t�bbet, fogja a kab�tot, �s becsapja maga ut�n az ajt�t. �n meg �sszerezzenek. Van m�g �tletem, hogy sz�lni kellene, visszah�vni, �s m�gsem teszek semmit. Sem sz�lni, sem l�pni nem tudok. Ez nem dac. Ez nem tudom, micsoda.

P�r perc m�lva elvegy�l�k a t�bbiek k�z�tt.
�r�ra megy�nk, eb�del�nk. Tessz�k a dolgunkat, megint felel�tlennek �s kicsavarodottnak tal�lom a j�kedv�ket, �s b�ztatom magam, Harry, ez csak �nsajn�lat. M�g mindig azt a galambot l�tom magam el�tt. Ahogy lezuhan.
Sokszor veszem �szre, hogy nem figyelek, pedig Seamus mindent megpr�b�l, m�g viccel�dik is velem. Azt�n meg megnyugtatom a lelkiismeretem, hogy m�giscsak j�, hogy nem tudja az igazs�got. Hogy a gondtalans�ga, �s a felszabadult l�gk�r k�r�l�tte meg�ri mindezt. M�g a napos oldal�t is pr�b�lom �szrevenni a dolgoknak. Hessegetni, terelni.
De csak addig, am�g a padban �lve ki nem n�zek az ablakon, �s meg nem l�tom egy alak k�zeled�s�t az iskola�p�let bej�rat�hoz.
Onnant�l kezdve lelassul minden.

- Harry! Holnap sz�let�snapja lesz Thomasnak. A sr�cok sz�ltak, hogy esetleg k�rdezzem meg, lenne-e hozz� kedved. Szerintem nagyon j� lesz. Eml�kszel tavaly mit m�velt�nk?

- Igen – v�laszolok halkan. Most t�nik el a szemem el�l az auror alakja az ablak alatt. Elford�tom a fejem.

- Gyere el. J� alkalom lenne, hogy v�gre a dolgok a hely�kre ker�ljenek. Eleget b�slakodtunk. Most m�r itt az id� a sz�rakoz�sra.

- H�t persze.

- M�g megbesz�lj�k.

Egyszerre elvesztem a bizonyoss�got, m�r nem tesz boldogg�, hogy legal�bb � gondtalan.
Lesem a szembogar�t, a vak�t, aki ilyen semleges lett, �s nem l�tja a nyilv�nval�t. Azt�n arra gondolok, hogy ez nem igaz, � is hazudik �s megj�tssza mag�t, mint �n neki. �s legsz�vesebben �v�lten�k. F�l kellene �llnom a padra, �s kiadni magamb�l minden fesz�lts�get. Ellen�llhatatlan v�gyat �rzek, hogy valamit, ak�rmit �rezzek ezenk�v�l. Jobb lenne valami �tok, vagy t�z crucio, att�l ki�gne az agyam, �s az idegsz�laim pont olyan �rz�stelenn� v�ln�nak, ak�r egy k�m�ban fekv��. Er�lk�d�m, olyan er�sen hajl�tva a tollam, hogy az elpattan a kezemben. S a csonkos, t�r�tt sz�rat a tenyerembe nyomom.
Az oszt�lyteremb�l ki�rve a mosd�ig jutok, ott is csak a hideg v�z, ami v�gigcsorog a kezeimen, az arcomon, az seg�t valamelyest magamhoz t�rni. Hihetetlen milyen feh�r vagyok. Nincs az arcomban v�r.
Eszembe jut, hogy milyen r�g�ta nem ettem. Sem ma, sem tegnap.
Nem j�rok a nagyterembe a t�bbiekkel. Folyad�kot is alig iszom.
Majd besz�lget�st hallok a h�tam m�g�l, �s tov�bb menek�l�k, hogy ne kelljen szembe n�znem senkivel.
M�g a folyos�n sem emelem fel a fejem, m�g akkor sem, amikor az �jabb eb�d helyett, aminek a gondolat�t�l is h�nyinger ker�lget, ink�bb a mag�nyos szob�m csendj�t v�lasztom.
Az sem izgat fel k�l�n�sebben, amikor valakik elkapnak, �s a k�v�l�ll�k nyugalm�val t�r�m, hogy ber�ncig�ljanak egy terembe. Pedig tudom kik azok. Marcus Flint arca t�bbsz�r is a l�t�terembe ker�l. Ez a szerencs�tlen m�g azt sem k�pes kiv�rni, hogy az aurorok elt�njenek az iskol�b�l. Figyelem, ahogy emeli a p�lc�j�t, ahogy r�m bocs�tja a k�t�z� b�b�jt. M�g azt is egykedv�en veszem tudom�sul, hogy a k�t m�sik sr�c akikkel van, ugyanaz, mint a m�ltkor.
S a legfurcs�bb, hogy mikor v�gigter�tenek a padl�n, �s Flint m�r felettem �ll, a p�lc�j�t r�m szegezve, a szememb�l is ki tudja olvasni, hogy rohadtul vacak id�pontot tal�lt a vendett�ra.

- Most vagy annyira beszart�l, Potter, hogy a marad�k eszed is elment, vagy ann�l is h�ly�bb vagy, mint gondoltam.

- T�gy egy pr�b�t. H�tha kider�l. – Alig ismerek a saj�t hangomra.

Feld�h�tem. R�m t�rdepel, beny�l a zsebembe, �s kih�zza a p�lc�mat. Messzire r�p�l a terem padl�j�n, csak hallom, a fejemet nem tudom �nsz�ntamb�l rendesen mozgatni.

- Na, most l�gy h�s, Potter! – suttogja, de a kaj�n vigyort be�rny�kolja a bizonytalans�ga. B�rmennyire is barom, tudja nagyon j�l, valami nincs rendj�n.

Azt�n a dilemm�j�t tet�zem egy mosollyal, ami akkor sem k�pes lehervadni az arcomr�l, mikor egy j�l ir�nyzott pofon eltal�lja az arcomat, �s felhasad a sz�m sz�le.
Kimeresztett szemekkel n�z, �n meg furcs�n megnyugtat�nak tal�lom a meleg, s�r� �zt, ami lassan betel�ti a fogaimat, a nyelvemet. Eltorzul az arca, ahogy lenyalom az eg�szet, �s k�zben le sem veszem a szemeimet r�la.

- Te kurv�ra nem vagy norm�lis! – ki�ltja, �s felpattan r�lam. – Idegbeteg!

Ugyanazzal a lend�lettel az oldalamba r�g. Ha tudn�k, biztosan �sszeg�rnyedn�k a f�jdalomt�l. �gy csak egy halk ny�sz�rg�sre futja. Csordulnak a szemeim, �sszeszor�tom �ket. K�b� akkor tal�l el a m�sodik. Ezt m�r hangtalanul is kib�rom. A k�vetkez� r�g�s a t�rdemet �ri, ami egy teljesen m�s jelleg� f�jdalom. Hideg �s �les. Az angyalok azt mondj�k a fejemben, hallgass!

- Ne hagyd abba Flint! Nem is tudod, mennyit seg�tesz.

El�g halkan mondhatom, de hallja, �s lehajol hozz�m, hogy megragadja az ingem, �s felr�ntson a f�ldt�l, majd �jra letasz�tson.

- Kezeltesd magad, elmebeteg!

- �ppen azon vagyok!

- �ll�tom neked, hogy a Mung�ban direkt egy helyet neked tartanak fenn!

�s fel�ll. Menni k�sz�lnek. Itthagynak, de m�g ez a t�ny is csal�d�st okoz, aminek hangot is adok.

- Ennyi? Erre k�sz�lt�l hetekig?

- Nem verek �r�lteket.

Ajt�nyikorg�s.

- T�k�letlen.

M�s hozz�f�znival�m nincs. Nagyobb baj az, hogy nem vette le r�lam a b�b�jt, a p�lc�m pedig a terem m�sik v�g�ben landolt egy pad al� becs�szva.
Egy ideig pr�b�lkozom a fejem oldalra ford�t�s�val, az ujjaim mozgat�s�val, de m�g ezekre az apr� mozdulatokra is a bord�im v�laszolnak. Mert ha nem is repedtek meg a r�g�st�l, sz�pen n�zhetnek ki.
Marad h�t a plafon, �s a morbid nyugalom �s mag�ny, amire ugyan v�gytam, de az�rt nem ilyen fel�ll�sban. Igaz, megvan ennek is a b�ja.
Egy ideig csak pihegek, n�m�n, �sszeszor�tott ajkakkal. Azt�n, ahogy a kapkod� l�legzetem csillapodik, a bord�imb�l sug�rz� f�jdalom is sz�nik. Megnyugszom. �s csak egy pillanatra csukom be a szemem.


- Erre sz�letni kell, baby! – hallom. �s a szemem sark�b�l l�tom is a hom�lyos alakot.

Bez�rja maga m�g�tt az ajt�t. Itt van. Egy szemvillan�s alatt leizzadok.
Biztosan tudom, hogy l�tta, mikor behoztak ide, �s sz�pen, t�relmesen kiv�rta, am�g t�voznak.
A fejem m�g� �ll. Mocskosul szeretn�m meg�tni. Iszony� undort tud kiv�ltani bel�lem, m�g ezzel az egyszer� mozdulattal �s mondattal is. Sokkal er�sebbet, mint Flint, m�lyebbet ann�l, amire Zambini valaha is k�pes volt. Ahogy leveszi r�lam a b�b�jt, felh�z �l� helyzetbe, �s bizalmaskod�an a h�tamhoz simul, az �llam al� ny�l a nedvesen hideg ujjaival, �s a fejem f�lig maga fel� ford�tja. – Sz�vesen megn�ztem volna, de be kell l�tnod, neh�z lett volna megmagyar�zni az arcomra kirajzol�d� �r�met. �rezt�l m�r furcsa, kellemes bizserg�st az altestedben, amikor szemtan�ja volt�l annak, hogy valakit vernek?

Erre nem tudok v�laszolni. A v�remet az arc�ba k�pni pedig annyira nem akar�dzik.

- Hoh�! Mi ez a s�t�t tekintet? - folytatja g�nyosan. – Majd egyszer ezt is kipr�b�ljuk… Tudod, mire d�bbentem r� nem is olyan r�gen? Engem kifejezetten boldogg� tesz ez az eg�sz. T�ged nem? – �s van k�pe v�rni a v�laszomat. - Akkor v�zoln�m is az els� feladatodat. Eg�szen egyszer�. Ezt tal�n m�g te is meg tudod csin�lni, gond n�lk�l. �s term�szetesen csak annyi rizik� van benne, amennyi elengedhetetlen�l sz�ks�ges.

- Mi lenne az? – k�rdem sz�ntelen hangon.

Oldalr�l, t�ls�gosan is k�zelr�l n�zi az arcomat. Szinte l�tom a kifejez�s�t, a szemgoly�i mozg�s�t, ahogy el�rulja mag�t, azon gondolkozik, meddig mehet el, mit k�rjen.

- Sokkal jobban alakul, mint gondoltam – vallja be vid�man. Nyel egyet, szinte izgalomba j�n, �s f�lek a k�vetkez� mondat�t�l. De teljesen m�st mond, mint amire sz�m�tok. – Lopj el nekem valamit. Az igazgat� szob�j�b�l.

- Tess�k? – Szembefordulok vele, de fel is szisszenek k�zben. – Lopjak?

- Igen. – Egy rossz ember mosolya. Felismered, ha egyszer m�r tal�lkozt�l vele. – K�pzeld el a gy�ny�rt, a lop�s �des b�n�nek hev�t. Felforr�s�t a tudat, hogy megteheted, hogy egyed�l te tudod, mi t�rt�nt val�j�ban. Na �s a gerjeszt� f�lelem, amihez nincs hasonl�. De mi k�l�nlegesen fogjuk csin�lni. Mert nem bagatelliz�lhatjuk el csak �gy a pillanatot. Azt akarom, hogy miut�n megtetted, leplez�dj le. Azt akarom, hogy megtudja mindenki, mit tett�l.

- Szereti hallgatni a saj�t hangj�t, mi?

- A ti�det jobban. – Teljesen m�s sz�nt �t meg, mint aki kij�zanodott. - K�ts�ged se maradjon, leellen�rz�m, hogy megcsin�ltad-e. Sz�val, csak �gyesen. �s ha teljes�tetted, j�het a k�vetkez� feladat.

Nem tudom zavarba hozni. A g�g �s el�gedetts�g egyvelege vir�t az arc�n. Kicsit k�r�ln�z, �ppen csak lopva, �vatoss�gb�l. – Jut eszembe, hoztam neked valamit.
A kab�tja zseb�be ny�l, �s kiemel onnan egy alig teny�rnyi, h�romsz�g alak� t�rgyat. N�zegeti, majd megmarkolja a mozdulatlan jobb kezem, �s belenyomja.

- Mi ez?

- Metron�m. Azt akarom, hogy tedd a szob�dba, �s ind�tsd el. Hallgasd a kattog�s�t. Mindig. �jjel �s nappal. Addig is r�m gondolsz. Persze, ezt ne vedd szem�lyesked�snek.


- Mondja? Maga nem f�l a pokolt�l?

- Mi�rt? Tal�n arra k�sz�lsz, hogy a k�zelj�v�ben �tk�s�rsz a melegebb �gt�jra? – k�rdi, �s k�zben olyan er�sen szor�tja r� az ujjaimat a fa t�rgyra, hogy a fogaimat kell csikorgatnom. �rdekes, hogy ez jobban f�j, mint Flint r�g�sa.

V�ratlanul elenged. L�ptek zaja hallatszik a folyos�r�l. Visszah�z�dik, �s elindul a kij�rathoz. P�r pillanatig f�lel az ajt�hoz hajolva, majd visszafordul, �s sejtelmesen v�gigm�r.

- Kapsz egy napot a feladat teljes�t�s�re. De �n azt a r�sz�t is �lvezn�m, ha esetleg inadba sz�llna a b�tors�god. Sz�val, a d�nt�s joga a ti�d. L�sd be, a m�lt�nyoss�gom nem ismer hat�rt.

Elmegy v�gre. Egy ideig m�g �l�k a f�ld�n, �s b�mulom a tenyerembe helyezett metron�mot.
Nem tudom mit akart ezzel. Fel sem foghatom a gondolatai menet�t.

Mikor j� negyed�r�ra r� kit�molygok a teremb�l, �s megindulok eredeti �ti c�lom, a szob�m ir�ny�ba, m�g l�tok nem messze elsuhanni egy olyan k�penyt, mint az �v�.
Reflexb�l szapor�tom meg a l�pteimet, �s mikor be�rek az ajt�n, eg�sz egyszer�en kulcsra z�rom. Nem k�vetem el azt a hib�t, mint a m�ltkor.
Paranoia, flusztr�ci�, zavar. Mindent el�rt, �s nem is kellett t�l sok id� hozz�.
Azt�n itt a m�sik. Lopjak. M�gis mit? Azt�n leplezzem le magam. Mint egy m�ni�kus bolti szarka. Milyen megal�z�. De a c�ljainak marad�ktalanul megfelel. V�g�l is a lej�rat�somat akarja p�holyb�l n�zni. �s ez a h�z�s els� l�p�sk�nt egyszer�en kiv�l�.
A mentron�mot a kandall�ra helyezem. Meg�ll a kezem egy pillanatra a mozgathat� nyelv el�tt. Nem tudom, mi�rt �rzem m�g ezt az egyszer� dolgot is annyira megal�z�nak, s mi�rt r�ndul �ssze t�le a gyomrom.
Semmis�g. Ez igaz�n semmis�g.


Kopog�s.

Nem fogom kinyitni. A f�lemet szor�tom el.

- Potter!

Cs�nd. B�r el�g r�vid ahhoz, hogy b�rmit is tegyek.

- Harry! �n vagyok, nyisd ki!

N�m�n �llok. A tompa hang harmadik ki�lt�s�t�l �bredek fel.

- Harry! K�rlek! �n vagyok! Ha nem nyitod ki, esk�sz�m, r�d t�r�m!


V�gre r�ismerek a hangj�ra, nem is �rtem, eddig mi�rt nem ment.
Rohanok az ajt�hoz. Ford�tom a kulcsot. Felt�pem, �s amikor megl�tom a fekete tincseket, kicsit idi�t�n festve pr�b�lom leplezni az �r�m�m �sszes jel�t. A „viharos” �let�rz�s. Meglep�d�k, nem is k�sz�ltem fel r�, nem v�rtam k�l�n�sebben.

- Mit m�velsz? – r�m rikolt.

- Ez… ez csak el�vigy�zatoss�g – pr�b�lom magyar�zni. �s teljes elgy�ng�l�ssel b�mulom a koromsz�n� �risz sejtelmes hajl�sait a sz�nek minden palett�j�n.

- Mi? El�vigy�zatoss�g? Ki ellen?

Bel�p a szob�ba, �s sz�tlanul visszagy�rve az ajt�t a hely�re, s�t�t tekintettel �rint minden l�t�t�rbe ker�l� t�rgyat.

- Velem j�ssz.

- Dehogy megyek! – ki�ltom az els� mondatot, ami eszembe jut.

- K�s�rletezni akarsz?

- Nem. De… nem lehet, �n…

Az a fura, hogy mennyire hidegen hagyja. N�z, l�t, �s mozdul. Fel�m.


- Nem �rdekel! J�ssz!

Nincs er�m ellenkezni. �s teljesen felesleges is lenne, mert �nt�rv�ny�en �sszekulcsolja a kezeinket, amiben egy m�r j�l ismert jegygy�r� van beszor�tva.
�rv�ny, torkig k�sz� szor�t�s, sz�d�t� sebess�g. �s sikl�s, a f�ld fel�.
Most is kiesek az �rv�nyb�l, mint annyiszor. Kockak� padl�. Lepellel bor�tott b�torok.
Fel sem �rkezek �llni, m�r folytatom a m�ltatlankod�st:


- Nem lett volna szabad! Keresni fognak! – Mert, ha riadtan is, de pr�b�lok �rvekkel el�hozakodni.

- P�ntek d�lut�n van. Ki keresne?

- Az igazgat�, Remus… ak�rki…

- Az igazgat�val besz�ltem, Remus tudja, hogy velem vagy. �s eg�szen fura m�don, kiv�telesen nem voltak fenntart�sai.

- De… az iskola…az ….

- Nincs de! Ne merd megtagadni magad t�lem! – Bossz�s a hangja, de mintha �szbe kapna, m�r sokkal higgadtabban folytatja. – �s a pokolba az iskol�val.

Milyen furcs�n hangzik ez a sz�j�b�l. � is �gy tal�lja. Mintha megh�kkenne a saj�t reakci�it�l is, azt�n az eg�szet felv�ltja egy ismeretlen ind�ttat�s� vads�g, olyan �szt�n�s �rzelemf�les�g, ami t�lm�retezett lend�lettel ragad mag�val engem is.
Elvesz�tem az egyens�lyomat. K�tszer akkora testi er�f�l�nye most is gy�zedelmeskedik. Egy gyors mozdulattal az �reg, �don h�z asztal�n �lve tal�lom magam. A t�ntorg� kapaszkod�si k�s�rlet mellett kis h�j�n lecs�szok a f�ldre, de visszal�k a test�vel a k�t oldalra t�masztott karjaim ut�n. Mikor r�m hajol, �s meg�rzem a b�r�m�n a forr� lehelet�t, egy pillanatra k�z�nk emelem a karom, csak buta reflex az eg�sz, �s ki gondoln�, hogy ez az apr�cska, elhamarkodott mozdulat lesz az, ami meg�ll�tja.
Lemerevedik. N�z r�m, f�jlal�an, teli mar� meghasonul�ssal, �s v�ratlanul leengedi a kezeit.
Hallgatok. Konokul, de nem t�tlen�l, mert k�zben j�r az agyam, s egyszer�en nem tudok mit mondani. A t�maszkod� karomhoz �r, egy ujjal simogatja a k�zfejemet, s a szemeit le sem veszi az eny�imr�l.


- Seg�ts nekem elfeledni egy kicsit a mindent. Mert lassan bele�r�l�k.

- Ilyen nagy a baj? – K�veti a menek�l� szemeimet.

B�lintok, nem t�l meggy�z�en.

- Gondolod, hogy hagyom? Hogy belet�r�d�k? Mert akkor alaposan f�lreismert�l.

Abbahagyja az ujjam simogat�s�t. Kicsit komorabban n�z, majd egy halv�ny s�hajjal kieg�sz�tve, a hajamhoz ny�l, eg�szen �vatosan. Tal�n, mint akkor, legel�sz�r.

.- Mit szeretn�l? Mit csin�ljak?

- Seg�ts �rezni, hogy vagyok. Hogy f�jjon, �s megszabaduljak, vagy... felszabaduljak. Hogy megnyugodjak.

- Ez nem helyes. – Gondterhelten m�reget. – Amire most k�rsz, az egy olyan hat�r, amit ha egyszer �tl�psz, tal�n sosem t�rsz vissza a norm�lis ker�kv�g�sba. �s �n ezt nem akarom magunknak.

- Att�l f�lek, m�r megt�rt�nt.

- De nem seg�t! Csak pillanatnyi megold�s, ami eltol egy olyan vil�gba, ami el�bb-ut�bb m�r semmire sem el�g.

Hallgatok. Kicsit megszor�tja a kezem, majd l�nyegret�r�en mag�hoz ford�tja az arcomat.

- Rendben. Legyen a sz�, vaks�g.

- Tess�k?

- A sz�, a kulcs, aminek a kimond�s�val abbahagyom. Ez kell. �gy szokt�k. Hogy nehogy bajt csin�ljunk.

- Te… honnan tudsz ilyeneket?

- … Nem tudom neked elmondani, hogy a h�sz�vnyi kork�l�nbs�g k�z�tt�nk mennyire nem a hajsz�laink �sz�l�s�nek gyakoris�g�ban nyilv�nul meg. Tudod nagyon j�l, ki vagyok, �s milyen vagyok. Ha nem is sejthetsz mindent r�lam, az�rt k�rvonalaz�dik m�r benned, szerintem, hogy a s�t�t foltok nem az�rt olyan s�t�tek, mert nem �rek r� r�luk besz�lni. Sokkal ink�bb, mert nem vagyok r�juk b�szke, Harry. Legyen ennyi el�g, ha nekem is el�g az, hogy l�tom rajtad, �s magyar�zat n�lk�l elfogadom a sz�ks�gleteidet.

- Rendben.

- �s mire befejezz�k, bebizony�tom neked, hogy nincs r� sz�ks�ged. Csak az�rt egyezek bele, mert sohasem engedn�m meg, hogy m�st�l k�rd.

Mikor fajultak eddig a dolgok? Nem tudom megmondani. M�g m�r azt hiszem, enn�l m�lyebb pont nincs, hogy tov�bb nem s�llyedhetek, mert a n�gyk�zl�bon val� cs�sz�s a porban, az m�r pont el�g. �s akkor m�g mindig tal�lok olyat, amivel m�g mocskosabb� tehetem magam, �s akkor arra gondolok, hogy igaza van annak a f�regnek. T�nyleg baj van velem.
Nem is �rtem, mi�rt pont Perselust k�rem ilyesmire. � viszont tudja, �s azt �ll�tja, a bizalom miatt. � t�nyleg m�sk�ppen l�tja ezeket a dolgokat. �n csak a sz�gyenletes, az abber�lt oldal�t f�jlalom, amellett, hogy felismerem, meg�rtem a l�nyeg�t az eg�sznek, �s ez r�miszt�, mert nem szabadna �rtenem, � viszont, �gy viszonyul hozz�, mint egyfajta m�dszerhez, �s ez a hideg, �tgondolt logika pont annyira ki�br�nd�t� sz�momra, mint amennyire tiszteletet �breszt� is.

Otthonos �rz�s, a kezei, az illata, a b�re. Nincs fenntart�s, amit az �sszes t�bbi ember k�zel�ben �rzek magamb�l hull�mokban el�t�rni. Neki mindent szabad. Kell ez. A k�tel�k, ami nem eg�szen szokv�nyos m�don a t�k�letes romlotts�g�ban is hordoz valami tiszta eredetis�get.

Eszement h�vvel cs�kolom v�gig a nyak�t, a gall�rj�t is n�hol, mikor nem tal�lom a t�bbit. Az alattam gy�r�d� feh�r leped�t, ami eredetileg a por ellen �vott, k�t marokra fogva szor�tom, �s csak az ujjaimra kulcsol�d� ujjak seg�tenek lefejteni. A gyorsan hev�l� l�legzetem ingadoz�si k�z�tt m�g �szreveszem, hogy megemel annyira, hogy kih�zhassa al�lam, �s egy hossz� hurk�v� form�lva a nyakam k�r� tekerje. Egy marokra szor�tva h�zza annyira szorosra, amennyi m�g �ppen el�g ahhoz, hogy a fullad�sos hal�l ne �rjen el m�sodperceken bel�l. A fesz�t� mozdulat hat�s�ra v�gigter�l�k az asztal lapj�n. A szor�t�s enged egy pillanatra, a kezeimet egy �les csap�ssal parancsolja a fejem f�l�, �s megragadja az ingem gall�rj�t. Szakad. Foszl�, keserves hang. Form�j�t sem ismern� fel t�bb� a ruhadarab.
�rzem az ujjait, ahogy v�gigsz�ntanak a mellkasom vonal�n, a r�m hull� hajtincseit, ahogy al�mer�l egy pillanatra eg�szen k�zel a b�r�mh�z. Nem is �rint, csak v�gigh�zza az arc�t a kulcscsontomt�l eg�szen a nadr�gom derek�ig. Bej�ratott terepk�nt v�gigszagol, �s elid�z, a val�sz�n�leg m�r k�kes sz�nt �lt�tt oldalamn�l. Meg is �rint, teny�rbe fogja a derekam, kicsit er�sebben szor�t, �pp ott, ahol f�j. Majd egy hirtelen mozdulattal visszat�r a sz�mhoz, �s beleleheli az egyetlen mondatot, ami �r valamit az �letemben.

- Elviszlek innen, meg�g�rem.

A n�ma cs�ndbe f�l a hangja, ahogy belem�rt�zik a sz�mba, �s v�gre �rzem… v�gre �rzem.
A hajthatatlanok. Ez jut eszembe magunkr�l.
�s sz�jh�s az, aki azt hiszi, ismer mindent. �n is ebben a pillanatban j�v�k r�.
Amikor megpr�b�lok felemelkedni, hogy visszakapjam az ajkait, amikt�l v�ratlanul megfosztott, �s �nz� �llat m�dj�ra, egy k�zzel tol vissza a helyemre, �s a v�ratlan helyzett�l val� fels�hajt�somra reag�lva, a kezei a karjaimon cs�sznak v�gig, minden centim�tert �rintve. Elny�lik f�lig rajtam, f�lig �llva, t�maszkodva a t�rdeim k�z�tt. Sz�jjal �r hozz�m, a harap�st �tny�lazva, amit a v�llamon ejt, �s a mellemen fejezve be, a t�l�rz�keny b�rt sz�vva, szor�tva, fogai k�z�tt cs�sztatva.
Ki�ltanom kell, mert annyira j�, amennyire f�j is. Az �vatos hat�r, amit �n nagyon is t�l akarok l�pni, �s amit � �v�an, becs�lettel felv�rtezve k�zel�t. A nyaldos� nyelv�t�l a szor�t� ujjaiig, mindent �rzek bel�le. Ahogy minduntalan bel�m k�stol, �s lassan nem marad bel�lem a remeg�, ny�sz�t� testhalmazon k�v�l semmi m�s.

- M�g mindig durvas�gra v�gysz? – k�rdi olyan halov�ny, eltorzult hangon.

- Igen.

- Akkor talpra.

M�g nem sejtem mit akar. De amikor egy mozdulattal felr�nt, �s a tark�mat markolva a kezem a cipz�rj�hoz ir�ny�tja, �s ler�ntja azt, az �n ujjaimat bilincsbe z�rva, elbizonytalanodok.

- Mit?

- Csin�ld!

Becs�sztat az als�ja al�, �s az ujjbegyeimmel �rintve a forr� b�rt, ami alatt a kem�ny, erezett h�mvessz�t �rzem, amit eddig sosem engedett meg�rinteni, az �lem olyan l�ktet�sbe kezd, amit�l nagyon kev�s hi�nyzik, �s sz�gyenszemre v�gem.
Ir�ny�tja a kezem. �vatosan, lassan, m�dszeresen adva �t az akarat�t. Pr�b�lom magam gondolatban leh�teni, de a zih�l� l�legzetem �s t�gra ny�lt szemeim tal�n el�rulnak. Er�sebben fogja �t az ujjaim, �s a vesz�je v�g�ig leh�zva a b�rt, egy pillanatra er�ltetve meg�ll�sra k�nyszer�t.
Magasba emeli a fej�t. Hajlik, most m�r �nmag�t k�nyszer�tve a tart�ztat�sra. Hossz�, neh�zkes, akadoz� l�legzettel r�nt mag�hoz k�zelebb.
Elengedi a kezem, b�r �n m�g akkor sem merem mozd�tani. Azt�n k�t k�zzel fogja �t az arcomat, �s a h�velykujj�t az arccsontomon h�zva �r el a sz�mig. Bel�illeszti az egyiket, �s a nyelvem vonal�t k�rbet�ncolva, engedelmess�gre utas�tva leh�z, hogy l�bra �lljak, �s onnan is a f�ldre nyom.
K�zel vonja a fejem az �l�hez, �s mag�t �tfogva el�ti a kezem. Lassan, nagyon lassan mozgatja az ujjait cs�sztatva a merev, m�r nedvedz� tagon, �s az arcom csak egy leheletnyire van t�le. L�tom, �rzem a felhev�lt izzads�g, a f�rfi szag minden hajlat�t. �s nem tudom levenni r�la a szemeimet. K�zben kiny�jtja a mutat�ujj�t fel�m, �s �n engedelmesen nyitom az ajkaimat. Bel�akasztja, csak �ppen �rintve. Hangosan szusszan az �rint�semt�l, majd ugyanilyen �vatosan a k�z�ps� ujja is ugyanott k�t ki.

- Mit csin�ljak? – suttogom, f�l teli sz�jjal..

Nem v�laszol, �s �n v�ratlanul, teljesen meggondolatlanul ny�lok ut�na a legpuh�bb �rint�ssel, amire k�pes vagyok. Egy keserny�s, nedves, �s meglep�en kem�ny izomfalat tal�lva.
Csillagok helyett a lelkem �rez eg�szen t�k�letes el�gedetts�get. Ahogy a nyelvem alatt, �s a felsz�n�n �lvezhetem azt a mindent �that�, nekem az �letemre sz�l� s�s-fanyar �zt, �s nevets�ges m�don semmi m�s nem jut eszembe r�la, csak egy sz�: akarom.
Nem engedi el�g hosszan csin�lni, m�g azt sem, hogy igaz�n belelovaljam magam.
Amikor nem is v�rn�m, akkor emel f�l, �s hezit�ci� n�lk�l �gy fog �t, hogy a derek�ra kulcsolt l�bakkal tudjon odacipelni a szint�n feh�r lepellel letakart �gyhoz.
Nem is k�rdezek, de a sz�mra illeszti az ujj�t, �s pisszre int. Kicsit elmosolyodik, azt�n, elm�l�zva m�g egyszer v�gigsim�t a v�llaimon.

- Enn�l illetlenebb, �s v�rl�z�t�bb k�pet, m�g �letemben nem l�ttam – sz�l. Az ajkaimat akarja v�resre harapni, majd a nyakamra illeszt n�h�ny er�s, v�ratlan harap�snyomot. �s a kuncog�, n�ha hangosra sikeredett ki�lt�som zaj�ban leh�zza r�lam a marad�k ruhanem�t.

- F�jni fog – figyelmeztet halkan.

Megint becsapott. Persze, hogy f�jni fog. De nem �gy, ahogy �n k�rtem t�le.

- Azt hiszed, nem tudok igazi f�jdalmat okozni? T�vedsz. De f�jdalmat okozni �nmag�ban k�nny�. Amit �n m�velek veled, az ann�l t�bb. �n ig�ba hajtalak.

- Hm? - kb. ennyi telik t�lem.

A k�vetkez�, amit tapasztalok, a szenved�llyel �titatott szor�t�sa a cs�p�m�n, �s a forr� �s nedves sz�j, amit eddig sosem �reztem, �s azt hiszem most sem sok�ig, ha nem hagyja abba. Csak p�r er�s mozdulat, �s amikor el�gedetlen�l ut�na l�kn�m a cserbenhagyott testr�szemet, fel�m t�rdel, �s parancsol�an kifesz�ti a testemet.

- Azt akarom, hogy ne vedd le a szemeidet r�lam. N�zz, v�gig!

Addig sem voltak ill�zi�im, s amikor meg�rzem a testem ny�l�s�hoz illeszked� indulatot, �s a tekintet�be illesztem a magam�t, az eg�sz egy l�legzetv�telnyi id�. T�mad. Hirtelen �s durv�n �r el. Az �les f�jdalom, amit addig mindig pr�b�lt ellens�lyozni, most sz�ntsz�nd�kkal nyer el�teret. A sz�razs�gom, az � merevs�ge, �s az �gbeki�lt� szem�rmetlens�gem az, ami v�g�l gy�zedelmeskedve el�r egy pontot, amikor a ny�sz�t�s, a f�jdalomgrimasz �t�r valami m�sba.
Nem mozdul. Hirtelen azt hiszem, nincs tov�bb. De t�vedek, mint annyiszor, mert az ujjait a sz�mhoz illesztve, �vatosan, majd intenz�ven nyalom meg, hogy seg�tsen, laz�tson.

- Csss! J�l van, semmi baj!

Tal�n n�h�ny m�sodperc. Nem t�bb. L�legzem. Lassan, szaggatottan. Mindenem nedves, a b�r�m, a mellkasom, kezeim, a combjaim, amik k�z� z�rva tartom �t. �s a felszakad�, f�lig �rthetetlen mormol� szavaim k�z�tt mozdul meg. Amikor nem is v�rn�m.
El�sz�r finoman, azt�n n�lk�l�zve az eddigi vigy�z�st, minden erej�t beleadva. Olyan bossz��ll� hangulatban, mintha t�nyleg b�ntetni akarna, valami�rt, amit nem tudok meg�rteni. A sz�ja hajlat�val k�vet, szigor�an figyelve, �s a sosem z�rul� pill�i m�g�l mereven k�s�rt� n�z�s egyens�lya ellen csak egy fel-felhorkan� ny�g�st enged el.
Igazodom hozz�. Mozdulatban �s hajl�sban. Egy t�k�letesen elt�ncolt mozdulathalmaz tetej�n �rkez�nk a majdnem-majdnem helyzethez. Mikor nem is a lezajg�, siralmas m�ltban f�jlalt mulaszt�saink sz�m�tanak.
Figyelek, k�rlek, ne engedj! Csak most m�g ne!
Az �t�sz� izom �s s�rl�d�, l�legzethez hasonl� mozdulatok k�z�tt ki�ltok el�sz�r, �s � k�telez a t�bbire. Ez van minden �let alj�n. Erre eml�kez�nk, akkor is, amikor egyszer l�tni enged a szem�nk…

- Ne t�rt�ztesd magad! Hallani akarlak!

Pecs�tet �rdeml�en, kiny�lva, vis�tva is elfojtottan, a saj�t nedvedben m�rt�zva a t�lf�t�tt szenved�lyben. Tal�n ez mindent kifejez. Tal�n…

- M�g!…mm…

A gy�r�, amit visel most �tsz�ntja a hajam, az arcom vonal�t. �s nem is �rtem mi�rt, de v�ratlanul az ujjam bels� fel�nek b�r�t �rezve tudom, r�h�zza….


***


A reggel els� pillan�sai mellett, egy hideg �gyban �bredek. Nem tudom, h�ny �ra.
Ny�jt�zom. Kicsit kih�zom a karom. Kutatok, tudatlanul is.
Mikor felpattannak a szemeim, m�g a pislant�shoz sincs id�m.
Felpattanok, �s az �r�t keresem.
Tal�lok egyet, de egyed�l vagyok, �s ez akkor v�lik biztoss�, amikor a k�tszintes h�zat v�gigfutom.
Lihegve kapok az �jjeliszekr�nyen fekv� lev�l ut�n.

„ J� reggelt!
Ne haragudj! Fontos elint�znival�m akadt.
Tudom, hogy most a pokolra k�v�nsz, de musz�j volt.
Holnap �rkezem.
Aludj. Pihenj, s�t�lj. Kapcsol�dj ki. �telt tal�lsz a konyh�ban.
Hamarosan tal�lkozunk!

PP.

Ui: … ez�rt a tett�rt nincs bocs�nat… ”




- Mi?

Mi? Ami a legborzaszt�bb, hogy r�vid �ton r�j�v�k, az ujjamra h�zott gy�r� nem a visszautat szolg�l� eszk�z. �s a huszonn�gy �ra, ami rendelkez�semre �ll a tisztelt Sanders f�le k�v�ns�gm�sorhoz, az nem tart ki holnapig.

- A kurva �letbe! Ne!

K�rbefutom a f�l h�zat. Mit lehet csin�lni?
Az ajt�ra rontok, mintha az tehetne valamir�l. S, mikor megl�tom a d�l-olaszorsz�gi t�jat, egyszer�en nem tudom visszafojtani a tehetetlens�gem k�nnyeit.